//Fogadó - Kagan, Kara//
*Már érkezik is a nem túl szívélyes hölgy. De megvető szavai ellenrée igaza is van, nem ijed meg a sok munkától, szívesen dolgozik, ha kell, de tehetsége nem igen van semmihez. Főzni csak kevés dolgot tud, varrni, foltozni egyáltalán, fizikai állóképessége pedig messze alul marad a többiekéhez képest, persze csak ha cipekedésről van szó. Követi Kara-t a ládáig, ahol bőségesen válogathat az ócska ruhák közül. Nem is számított másra, egy drága, de megszaggatott kelme után az ócska, de sokat takarótis szívesen fogadja. Talál minden félét, hosszút, rövidet, férfit, nőit, meleget, lengét... Rövid válogatás után egy sötét színű, hosszúujjú férfiinget és egy barna térdnadrágot választ. Nem épp elegáns viselet, de kényelmes, és ez a lényeg, főleg, ha dolgozni fog. Mikor meggyőződik róla, hogy senki nem látja, átöltözik, levetett ruháit a láda mellé dobja. Mire végez, vissza is ér a fogadós két vödörrel. Kagan kiegészítéséhez híven nem a folyót, hanem az egyik kutat veszi célba, nohanem tudja, hol találhatja.
A fogadóból kilépve körbepillant, de mivel egyetlen kutat sem lát, elindul, hogy keressen egyet. Rengeteg mindent megtalál, köztük rengeteg sátrat és házat, de kutat egyet sem. Aztán vagy tíz percnyi keresés után sikeresen talál egy kövekkel szegélyezett aknát, melynek mélyén víz áll. Megmeríti a két vödröt, és lassan elindul vissza a fogadó felé.*
-Meghoztam a vizet!
*Szól be Kara-nak várva, hova rakja, esetleg öntse szállítmányát. Ujjai már kezdeneksajogni a víz súlya alatt, de nem mutatja, erős és készséges segítség szeretne lenni, hátha akkor meg lesznek elégedve vele, ésnem esik bántódása.*