//Fogadó - napváltás meg ilyenek//
*Az imái meghallgattatásra találtak, így az este továbbra is csendes és kényelmes tempójú marad - ő aztán nem bánja, ha például Harath a fél éjszaka ott marad és markolássza a szalmazsák természetű szőkeség ezért-azát, egy darabig eltötymörög a szokásos dolgaival, rendbe rakja a polcokon a kacatokat, eltörölgeti a mosott edényt, ide-oda rendezgeti az állatszőröket, melyen a kézilányai, meg akár a fogadóvendégek is nyugalomra hajthatják fejüket.
A csendesülő dombra végül leszáll a selymes éjszaka, és mikor reggel felkel, majdhogynem üdének és kipihentnek érzi magát. De csak majdnem, ugyanis alig nyújtóztatja ki hosszú, vékony, és módfelett elgémberedett végtagjait, már indulhat is a reggeli verkli.
Vizet hozni a kútból, tojást, szalonnát, mifrancokat előkészíteni, serpenyőt forrósítani, tüzet izzítani, a pattogó lángok alól talpéllel odébb rugdalni a minduntalan lába körül kíváncsiskodó medgolykölköket, ésatöbbi. Ezért is néz mogorván az érkező hórihorgas, őszes csókára, aki a fogadóba pattanva előadja Kagan utasításait a mai napra.*
- Ja, reggelit. Kösz. Mer' szerinted mit csinálok, hímzek?! - *Morogja a fogai között szűrve halkan a szavakat, de azért megembereli magát, rühellje bármennyire is, ha a vezér nevében mindenféle jöttment osztogat neki parancsokat.*
- A fogadó aztán költözhet, de én nem megyek sehová, nem ám! - *Ingatja meg hosszú, göcsös mutatóujját Quer ábrázata előtt, de végül csak kötélnek áll. Ha Tanil, vagy Awy végül nem talált melegítendő sátoraljat, gorombán felrázogatja őket, vagy épp kiáltozva előzargatja őket eddigi helyükről, és felszólítja őket az aktív segítségnyújtásra. Elébb felméri, miképp pakolja akkurátusan össze a motyóját, utóbb nekilát a fogadóban fellelhető berendezési tárgyak és ételkészletek egy halomba cipelésének. Kerít magának egy hasas iszákot: ebbe menti a fogadó azon kincseit, melyekre lopva úgy véli, neki nagyobb szüksége van, mint a fogadónépnek: spárgát, fűszereket, szárított tealeveleket, viaszgyertyákat, rézkanalakat, fokhagymafüzéreket, szárított gombaféléket, faragott korsókat süllyeszt a mélybe, mikor épp senki nem figyeli. Áldásos munkáját hamarosan eredmény is kíséri, hogy mire Kagant erre eszi a fene, ne érje szó a ház táját: ő kiveszi a részét a munkából.*