//Kihallgatás//
-Bízom benned, Kagan Thargoddar. Talán túlságosan is. *Továbbra is igyekszik tartani magát valamelyest, hiszen ha a sötétség és a hideg nem is törte meg, és ha oka lenne rá még a tüzes vasakat is el tudná viselni, a büszkesége nem engedheti meg, hogy megtörjön ebben a helyzetben, és esetleg összeroppanjon a vád terhe alatt.*
-Sok esélyem volt megszökni mikor idekerültem, és sok esélyem arra, hogy ellenszegülve katonáidnak harcban vigyem magamat a halálba. És akkor ezek a kötelek aligha állítanának meg. *A jelenlévők többsége pontosan tudja, miféle új erővel bír a mélységi és bizony az a pár szó ami rá akasztotta ezt a csomót ugyanolyan könnyen fel is oldhatja, azt.*
-És bár most már nincs lehetőségem egyikre sem, továbbra is hiszek a vashegy igazságában, és abban, hogy megalázkodásom eredményre vezet. *Lehet kissé túl lő a célon, de szeretné tudatni, miért is térdelhet most itt ő előtte. Egy ideje már szeretett volna ezzel az emberrel, valami tartható kapcsolatot kiépíteni, aminek az lett a vége, hogy agyonlőtt egy druidát, rásózott a hadúrra egy használhatatlan fruskát, és összeugrasztotta őt a testvérével. Hiába a barátkozás sosem volt az erőssége.*
-Az egész még a nyárion kezdődött Arthenior piacán, azon az ünnepélyen melyen a Tharg udvar is megjelent. Sok dolog történt azokban a napokban és most a lényegtelen dolgokról nem beszélnék. Taitossal itt találkoztam először. Épp mérget vásároltam egy vénasszonytól, wargvadászathoz valót. Melyet megtalálhatsz a zsákban a többi italom mellett... De erről majd máskor. *Tényleg a részletekbe menően és a tőle telhető maximális őszinteséggel beszél. Azonban nála ez a kettő mondhatni egyet jelent. Ha őszintén akar beszélni akkor a szemére szállt légy szárnyán megülő piszokról is órákat fog csevegni. A gyors beszéd pedig általában együtt jár a számtalan csúsztatással és torzítással, meg a nagy fehér foltokkal amik betöltése akár teljesen más irányba fordíthatja a történet menetét.*
-Ekkor láttam, meg Taitost aki kíséreted tagjaként egy vénasszonnyal küzdött, mágikus erejét használva, míg a másik bolond liba neked és a kíséretednek támadt, kérve, hogy tedd asszonyává... *Nagyot nyel. Ez volt az az esemény amikor a vezér talán látta őt és ezzel a nyári forgatagon való részvételét már igazolni is tudja, valamint korábbi ismeretségét a varázslótanonccal, melyek rettentően fontos elemek ebben a hosszú történetben.*
-Látva Taitos szorult helyzetét, én oda siettem, leszereltem a banyát és átadtam a hamarosan kiérkező városőröknek. Akkor még úgy gondoltam a varázslótanonc hasznos ismerős lehet, ám mint az kiderült ebben tévedtem. A bordélyalapítás részleteire most nem térnék ki az is ugyanezen a nyáron volt, és az ötlet is ezen az eseményen fogalmazódott meg, de az ottani tagok semmit sem tudnak az esetről.
Szóval a szerencsés, vagy épp szerencsétlen esetek után beneveztem az íjászversenyre. Az elf leány aki ideérkezésemkor segédkezett az elfogásomban, *Utal itt Ewangel-ra, akinek sajnos nem tudja a nevét.* szintén részt vett a versenyen, és bőkezű jutalommal távozott, persze ő csak arany formájában. Továbbá ott volt még a Dwirinthallen család gnóm mesterasszonya egy igencsak minőségi íjpuskával, és az eseményt tanúsíthatja egy Lutius álnéven futó mélységi, valamint a Ziana nevű felcsernek és egy Meril nevre hallgató örömlánynak is említettem, hogy részt fogok venni ezen az eseményen, miután meghívtam őket pár pohár sárkányvérre, de ez már a "másik" történethez tartozik. Az említett elffel nem elegyedtünk szóváltásba.
*Ezúttal halkan és kimérten beszél, mely talán unalmas lehet a vezérnek, ám mindenképp jobban követhető mint a múltkori hadarása. Valamint igyekszik megemlíteni az összes szemtanút akik akár fontosabb akár kevésbé fontos eseményeket képesek tanúsítani. Ezúttal óvatos, tudja nincs több lehetősége.*
-Az íjászversenyen a neveket nem rögzítették. Én fehér szalaggal indultam. A verseny közben befutott Taitos is, aki rám sózott egy mókusketrecet húsz aranyért, és panaszkodott a mókusok árára. Igazából két mókust is el akart adni, de én ezt visszautasítottam, ellenben a ketrec madarászathoz még jónak tűnt. Volt vele egy óriás is, akit azóta nem láttam, és korábban sem volt tagja a kíséretednek, így gondolom nem hozzátok tartozik. A tárgyalás kezdetén tettem egy kellemetlen kifejezést Taitosnak, de akkor még nem tűnt sértettnek. Nem túlzottan.
Végül pedig megnyertem a versenyt így amíg a többiek aranyat kaptak én valami mást. Natharon grófja felhívott az emelvényre, és átadott nekem egy vörös fiolát, mely az említett harc varázsitalát tartalmazta. Legalábbis állítólag, de erre még később kitérek. Emellett tett pár homályos utalást a szer használatára, megemlítve, hogy ez családja régi titka mellyel ők mint alkimista-mágus család képesek komoly eredményeket elérni a csatatéren. A címerük, mint ahogy arról kioktatásban is részesültem egy cseléd által a jelentkezés során, azt bizonyítja, hogy a rangjukat csatában nyerték el. Ez a címer az úrfi vívókardján foglalt helyet, melyet előszeretettel mutogatott az arra járóknak. Ő maga fehér inget viselt, és valami oknál fogva idegesnek, feszültnek látszott, bár aligha a jelenlétem miatt. Beszélgetésünk közben az ujjába harapott, melyből vér serkent ki.
*Nagy levegőt vesz hiszen a kulcsfontosságú pillanat most következik, ám még koránt sincs vége az elbeszélésnek.* -És komolyan megvizsgáltam az italt, bár tudásom hiánya miatt nem jutottam vele sokra. Mindenesetre értékes árucikknek tűnt, így megkérdeztem az urat, mégis mit kell tennie annak aki több italt szeretne, mire ő szó szerint a következőket felelte.
*Nagyot nyel, fellélegzik, gondolatban elmond egy imát az árnyak anyjának...* -"Azt örömmel várom a bérgyilkosaim között."
*Nagy kő esett le róla. Mostanra megtette a mit megtehetett elronthatta amit elronthatott, nem tehet ennél többet.* -Nem tudom pontosan a "bérgyilkos" vagy az "orgyilkos" szót használta e, mindenesetre ha ez valamiféle vicc, vagy a származásomra való utalás akart lenni akkor nem igazán tudom értékelni a grófúr humorérzékét.
*Ha a vezér már korábban vagy épp most meg akarta állítani esetleg valamiféle kérdést akart feltenni, akkor megáll és válaszol. Nem fog tovább pofázni egy egyértelmű jelzés, vagy egy konkrét "kuss" ellenére. Persze a mondandója itt még koránt sem ért véget.*