//Hazatérők//
*Nem kicsit lepné meg, ha tudná, kire is emlékezteti Khant. Nos, tény, ő sem valami bőbeszédű, akár csak a kolosszus, habár erősen gyanítja, más okok húzódnak a hallgatagság mögött.
A nembeli megkülönböztetést továbbra sem várja el, idegen is lenne tőle az efféle hozzáállás. Vagyis hát nem idegen, még csak nem is mondaná sértőnek, inkább bosszantó talán, de még ez sem jellemezné tökéletesen érzelmeit. Lovagnak, harcosnak képezték. Az, hogy történetes nő, nem fogja sem megvédeni egy kardcsapástól, sem visszafogni, hogy megrohanja az ellenfelet. Egy mellékes tényező csupán az összképben, aminek csupán a szülőföldje szokásai miatt kellett figyelmet szentelnie.*
- Többen? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét, de a bővebb válasz hamarosan érkezik is.* Egy bajba jutott kereskedő. Lám, mégis létezik még olyan, hogy jó időben jó helyen lenni? És miféle bajtól mentettétek meg? *Kérdezi kíváncsian. Bár a zanzásított verzió is tartalmazza a lényeget, a bővebb változatot is szívesen meghallgatná. Kikényszeríteni persze nem fogja, szelíd erőszakot sem vet be. Majd később ráfogja a jó szívére, ami elnézővé tette a férfi ramaty állapota miatt.*
- Azt ne mondd, hogy közben még piktornak is beálltál. *horkan fel. Na arra aztán tényleg kíváncsi lenne, mit alkotott rajzolás címén a félszemű.
A nemezisével megejtett párbaj történetét némán hallgatja végig, s ezzel meg is kapja a válaszokat miképp szerezte a sérüléseket kérdés körre. Ebbe a témába viszont már alaposabban belekérdez, hisz a kíváncsiság mégis csak nagyúr, még a maga fajtánál is olykor-olykor.*
- Miféle alak ez a te nemezised? És melyikőtök eszement ötlete volt, hogy a májatokat is megmérettessétek? *Az előbbi kérdés komoly, a második mellé már egy nevetés is társul. Komoly-komor jellem? Mondhatni, de azért nem egy teljes, tökéletes, komplett jéghegy. Érte néhány dolog, mi zordabbá tette, de szerencsére mestere jótékony hatása ezek ellenére is kitartott, így van, amit könnyedén, félvállról tud venni.*
- Ezek alapján nem unatkoztatok ez alatt a... hány nap is telt el azóta? *Fene se tudja már, hiába mondható jelentős eseménynek az erőd égése, nem tartotta számon az azóta eltelt nappalokat és estéket. Ez részben köszönhető, hogy körbe nyargalta fél Lanawint nem is olyan rég. Mondjuk amúgy sem az a fajta, aki nagyon fejben tartaná a mindenféle események évfordulóját, ezzel kapcsolatban csak kevés kivételt ismer.*
- Talán nála van, ki tudja. Ha még nagyobb szerencséd van, még vissza is szerezheted tőle, de erre már nem fogadnék. Tehát a nagy hírről már hallottatok. *Veszi tudomásul egy bólintással.
A kérdést ezúttal ő kapja, és rendesen el is kell gondolkoznia.*
- Rég nem hiszek a mesékben. Igen, egy föld jó lenne, talán majd egy nap meg is szerzem. A másik része meg... *Csupán egy hetyke vállvonással felel. Pirtianesi nemesként nem kellett, hogy sokat fájjon a feje amiatt, lesz-e férje avagy sem. Még úgy sem, hogy a hagyományokat, és minden ottani józan észnek ellentmondva lovag lett. A rang és a birtok révén emiatt akadt volna olyan bolond, aki szemet huny efelett. Aztán megszületett öccse, nála jó tizenegy évvel később, ettől függetlenül az örökös ő lett. Az eredeti elképzelés szerint ő is kapott volna valamicskét apja örökéből, az viszont már bőven kevés lett volna ahhoz, hogy bármiféle szerencsétlent bevonzzon az életébe. A családalapításról így jóformán le is mondhatott, habár ki tudja, lehet, az a vágás, ami otthonában majdnem az életébe került, ezen esélyeit is végképp elvágta. Túlzottan akkoriban ez nem érdekelte, habár az igazat megvallva, most sem.
Ez viszont egy merőben más vidék, merőben más felfogással, ennek minden áldásával és átkával. Talán itt fordul a szerencséje, talán nem. Amit mindenképp el akar érni, az a birtok. Mikor Kagan felajánlotta neki ama bizonyos ajándékot, kérhette volna ezt tőle, de azok a konok elvek nem engedték. Pedig mennyivel előrébb lenne. De ami késik, nem múlik.*
- És te? Mihez fogsz kezdeni? Gyanítom, nem tervek meg ötletek nélkül tértél vissza. *Sandít a félszeműre. Következő kérdését azonban már kicsit óvatosabban teszi fel.* Gabrienékről mi hír? Visszatérnek ők is valamikor?
*Khan és az emberóriás mindig is jóban voltak, távozni is együtt távoztak, így kétsége sincs afelől, tud valamit a lovagok korábbi vezérének sorsáról. Ahogy abban is teljesen biztos, bármerre is menjen Gabrien, a kis Jane mellette marad.*