//a táborban//
*Útitársai úgy döntenek, hogy felkeresik az erőd vezetőjét, hátha a segítségükre tud lenni, bár Devron kétli, hogy tudna valamit és ha mégis, akkor se lenne túl sok oka segíteni. Ő maga úgy dönt, hogy tartja magát a tervhez, és felkeresi Zarf Barlock-ot, ismertebb nevén a Patkányt. Legalábbis fel fogja keresni, amint kipihente az út fáradalmait. Elkezd lassan sántikálni a sátrak között, mígnem talál egyet, ahol sérülteket és betegeket látnak el. Belép és bólint, majd megkérdezi az egyik gyógyítót, hogy letelepedhetne-e itt egy kis ideig. A férfi fürkésző tekintettel végigméri a szerzetest, majd megvonja a vállát és egy szalmás zsák felé int. Devron megköszöni, majd helyet foglal és felhajtja a bal lábáról a köpenyt. Ekkor előkerül egy bal combját átfogó kötés, melyen itt-ott már átszivárgott az alatta levő sebből származó sárgás genny. A szerzetes eltávolítja a kötést, mire a sátor levegője megtelik a rothadás szagával.Az egyik beteg el is okádja magát, mire a gyógyító rosszalló pillantást vet Devronra. A szerzetes bocsánatkérően elmosolyodik, majd nekilát a mély seb megtisztításának. Amint végez új kötést helyez rá, majd még egyszer megköszöni, hogy maradhatott és valamivel könnyebb léptekkel mint ahogy jött, távozik.* ~Na már csak meg kéne találnom Zarkot.~ *Gondolja, miközben a sátrak tömkelegét pásztázza mélykék szemeivel. Lát számos dolgára siető embert, törpét, tündét és orkot. Ezen utóbbiakat általában szúrós tekintetek kísérik. Jó páran sátruk előtt ülnek és kardjukat vagy fejszéjüket élezik mások pedig falatoznak vagy társalognak. Nincs kevés az árusokból, kuruzslókból és kereskedőkből sem, azonban sehol se látja a keresett személyt.* ~Valószínűleg a tábor szélén lesz. A söpredék sosem szeret a központban lenni. ~*Úgyhogy úgy dönt a tábor szélein kezdi a kutatást. Mikor legutóbb találkozott a Patkánnyal, a férfi bérgyilkosokat küldözgetett, csempészárukat szállíttatott, és uzsorával foglalkozott. A kapcsolatuk sosem volt barátinak nevezhető, Devron úgy gondolta, hogy Zarf tölti be az életében a szükséges rossz szerepét, s bár egyszer kihúzta a szerzetest csávából, minden izében utálta a férfit. A tábor széléhez közeledve egyre több gyanakvó tekintetet érez magán, és ujjai szorosabban markolják a botját, ha esetleg verekedésre kerülne a sor. Azonban végül összetűzések nélkül sikerül megpillantania az ismerős sátrat, (egy kisebb fekete vászonból készült darabot, meglehetősen kellemetlen szaggal) megáll a bejárat előtt és bepillant. Odabent két férfi összehajolva sugdolózik egy asztal mellett, és az egyikben felismeri Zarfot, hosszú, fekete zsíros hajjal, csálé fogakkal, és meglehetősen mocskos arccal. Úgy dönt, hogy megvárja amíg befejezik a társalgást és addig a sátor bejárata mellett várakozik. Mivel a Patkány jó szándékán múlik, hogy segít-e vagy sem, Devron úgy dönt nem riasztja el a másik férfit megjelenésével, mert ezzel bizonyára kivívja Zarf ellenszenvét. Pár pillanattal később előbukkan a sátorból az idegen, és vet egy gyanakvó pillantást Devronra, majd kimérten biccent és gyors léptekkel távozik. Devron még vár pár percet, biztos ami biztos alapon, majd mély levegőt vesz és belép a sátorba. Zarf rögtön felkapja piszkos fejét (a férfinek sok ellensége van, és ezek egyike a mosdótál) a közeledő alak láttán, majd gyors mozdulattal benyúl az asztal alá és Devron biztosra veszi, hogy a férfi ujjai egy tőrre fonódnak.*
-Maga meg mégisz kiszoda?-*Szegezi a közeledő szerzetesnek a kérdést, csálé fogai miatt kissé selypítve. Majd hamarosan megcsillan a szemében a felismerés. *
-Te?! Mégisz mit kereszel itt? Cak nem kerültél megint pácba? -*Szemei összeszűkülnek, és a már a környékről ismert gyanakvó pillantással figyeli a szerzetes minden mozdulatát, hogyha Devronnak esetleg szintén kedve támadna fegyvert ragadnia, de ha akarna, akkor se tudna egy botnál és egy kis fémdarabnál többet felmutatni de nincs is szüksége fegyverekre: a szerzetesek egyértelműen a pusztakezes harcban "tehetségesek".*
-Egy egyszerű kérdést szeretnék feltenni.-*Kezdi el a társalgást. *-Mit tudsz a Marbel szülők haláláról?
*A Patkány szeme egy nagyon kis pillanatig kitágul, mely bizonyossá teszi a szerzetest, hogy benne van a keze a dologban.*
-Marbel? Szoszem hallottam róluk. Ész ha moszt megbocátassz, várok valakit.-* Felemeli a kezét az asztal alól és a kijárat felé int. Devron rendkívül gyorsan felkapja a botját és az asztal lapjához szorítja vele a férfi kezét. A Patkány felordít, Devron pedig egy csakugyan hirtelen mozdulattal megragadja a férfi kezét és durván hátracsavarja.*
-Próbálj meg egy kicsit erősebben gondolkozni. Megismétlem, mit tudsz a Marbel szülők haláláról?-
-Szemmit, már mondtam, fogalmam szinc, hogy kicodák.-
*Devron kezdi elveszíteni a türelmét ezért még tovább csavarja a férfi karját.* -Tudom, hogy tudsz valamit, és addig maradok amíg el nem mondod.-*Zarf felordít majd végül beszélni kezd.*
-Rendben, rendben becélek cak ne coríszd ennyire.-*Devron enyhít a szorításon, de nem ereszti a férfi karját de az így is beszélni kezd.*
-Nem én ölettem meg őket, oké? Én cak hallottam, hogy sokkal tartoztak az egyik iszmerőszömnek, de szoszem tudtak fizetni. Egy nap a fickó megunta a várakozást és rájuk küldött egy bérgyilkoszt. A folytatászt gondolom már te is kitalálod.-*Ezzel azért már lehetne kezdeni valamit, de nevek nélkül nem sokra megy, úgyhogy folytatja a vallatást.*
-Ki volt az a bérgyilkos? Nem is, inkább azt mond meg kinek tartoztak?-*Teszi fel a következő kérdést és kissé erősebben csavarja a férfi karját.*
- A bérgyilkosz egy szenki, az ilyenek cak jönnek meg mennek, szoszem találod meg. A bérlője azonban... Devron nem ajánlom, hogy vele kötekedj. Lehet, hogy elbánsz egy Patkánnyal, de ő igazi nagykutya. Ha tényleg érdekel, úgy tudom mosztanszág a leégett árvaház környékén tanyázik.-*Devron úgy dönt, hogy itt végzett és elengedi Zarf karját, aki mély levegőt vesz és megtornáztatja a fájó végtagot. Amikor Devron távozni készül, megszólal:*
-Hagy kérdezzek moszt én isz egyet: Miért érdekel hogy ki ölte meg őket?-*Kíváncsi, fürésző szemekkel néz a szerzetesre.*
-Mondjuk úgy, kíváncsi voltam.-*Válaszol Devron, majd illedelmesen hozzáteszi:*
-Azért köcönöm cépen a cegítcéget.-* Majd magában mosolyogva távozik a bűzlő sátorból* ~ A nehezével megvolnánk, már csak meg kell találni a többieket.~*Gondolja elégedetten és ismét beveti magát a sátrak tengerébe és az erőd felé veszi az irányt.*
//A kapunál//
*A kapuhoz érve megpillantja három útitársát, akik az előttük álló mogorva férfi arcából ítélve, (aki valószínűleg a törzs vezetője lehet) kevesebb sikerrel jártak. Gyorsan odalép melléjük (már amennyire egy sánta vénembertől ez lehetséges, közben el-el csípve egy-két mondatot a társalgásból) , oldalba löki Raybant és a fülébe súg:*
-Megvan amit kerestünk, ideje menni.-*Majd a mogorva férfihez fordul és enyhén meghajol.*
-Uram, kérem nézze el, hogy feltartottuk, mondjuk úgy, kisebb félreértés történt.-*Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi könnyen elfelejti alkalmatlankodásukat. Tudja jól, mennyire nem szeretik a fontos emberek ostobaságokra fecsérelni az idejüket. kis gondolkodás után így folytatja:*
-Mindenesetre adott volt a lehetőség, hogy maga tud segíteni nekünk egy gyilkos megtalálásában, hiszen a törzs vezetőjeként bizonyára sok mindent hall, és ez egy szüleit gyászoló gyereknek sokat jelenthet, ezt gondolom megérti. Nem is szeretnénk tovább zavarkodni.-*Azzal ismét meghajol, és távozni készül, ha senkinek nincs más mondanivalója, vagy ellenvetése.*