//Fogadó - Tanil, Awy, Cled Bowen//
*Nem sok idő telt el és a szövegláda leányzó ismételten berúgja az ivó ajtaját. Határozott léptekkel körbejár a helyiségben, ezúttal másként szemléli, mint annak előtte. Mivel korábban már kigyönyörködte magát a hőn viszontlátni vágyott csehóban, immár célirányosan keresi a zsákokat, rakásokat, elcsomagolt ezeket-azokat. Elégedetten biccent, látva, hogy Kagan ismét egy lépéssel őelőtte járt.*
- Lányok! Hahó! - *Odaintegeti magához Tanilt és Awynniát, remélhetőleg tudnak egy percet szakítani rá bokros kiszolgálási teendőik mellett. A pult mögé suhan, bizalmas dialógushoz invitálja a hölgyeményeket.*
- Na, mondom mi van. Meg azt is, hogy mi lesz. Kagan már reggel bizonyosan kiadta, hogy pakoljatok nagyjából össze, ugye? Hát, ne is nagyon cuccoljatok szét, mert költözünk. Mármint a fogadó és én bizonyosan. Hamarosan felhúzunk egy új tavernát, szépet, masszívat, a Hegy aljában. Szeretném, ha velem jönnétek, hogyha úgy határoztok, a Thargokkal maradtok. Kagan szerint is nagy segítség lenne nekem elkommandírozni az ivót, és hát egyébként meg. Nos.
*Borostyánszemei pajkosan csillognak, főként Tanilra, mivel vele folytattak olyan irányú beszélgetéseket, mint amire a mostanit is ki akarja hegyezni.*
- Arra gondoltam, talán a megfáradt utazók nagyon is szívesen vennék a társaságotokat egy-egy estére, netán éjszakára is. Nem tudom, mennyire vagytok élelmesek, értelmesek, vagy hajlandóak a mindenféle téren történő szórakoztatás oltárán áldozni, de én úgy gondolom, lenne helyetek és lehetőségetek is, hogy kibontakoztassátok a tehetségeteket. Arra gondoltam, ha mindnyájan elég ügyesek vagyunk hozzá, ebből csinos hasznot kovácsolhatunk mindenkinek. Most rohannom kell, emésztgessétek csak a dolgot. Hamarosan visszatérek, és nagyon örülnék, ha addigra meghoznátok a döntéseteket.
*Hátradől, s mivel a mondandóját nettó két perc alatt el is hadarta, begyűjti az igenlő bólogatást, vagy fejrázást, helyzettől függően, aztán a fehérnépekre kacsint, oszlatja a hölgykoszorút és tovalendül Cled Bowen felé.*
- Üdv hát akkor nálunk, Cled, és érezd magad otthon, amíg tudod! - *Húz ki egy széket az egyik pulthoz közeli asztalnál, hogy odatessékelje a szegényes küllemű vándort.* - Jó hallani, hogy a Szellemjáró visszatért, még jobb, hogy nem egyedül. Itt találhatsz meleg ételt, hűs italt, bár szálláshelynek nem alkalmas az ivó, azért tedd csak le magad és frissülj fel. A lányok majd segítenek mindenben!
*E végszóval kihussan a fogadóból, és Khan Lero elszánt keresésébe fog.*
//Még egy kör csatangolás - Khan//
*Szerencsére nem soká kell kutakodnia, míg megleli az áhított személyt. Ha beéri, megkeresi a lovag azon felét, melynek válla mentes a méricskélő tekintetű, csúf viharmadártól, s a másik oldalára perdülve karját karjába fűzi a sétához, felvéve a nyaggatáshoz ideális távolságot.*
- Na? - *Mosolyog fel a félszeműre, csekkolva, vajon sikerült-e legalább nagyjából emberi küllemet kölcsönöznie magának, ugyanis legutóbb nagyságrendekkel koszosabb, vérmocskosabb valamint részegebb állapotában látta viszont szíve választottját.*
- Megmondjam, mi van? Lesz fogadó! Csak elő kell keríteni a markos munkásembereket, akik felhúzzák nekem. De már ez is folyamatban, csak szükség van néhány napra, míg előkészítik a mindenféle dolgokat, és nekikezdhetünk. Látom, megjöttél te is, meg a kő is az erődhöz. És most, hogy ismét itt vagyunk, szökjünk el megint! Eszembe jutott valami, amit már régóta akartam!
*Ha a másik engedi, a nyergelt hátasaik irányába terelgeti magukat, kérdésre vagy értetlenkedésre számít, de oda se neki.*
- Gyere velem, Dalia. Meglepi!