//Radkraal//
- Akkor kell valaki, aki eljuttatja Synmirára.
*vonja végül le Lea a konklúziót. Annyi viszont bizonyos, hogy ő a maga részéről nem fogja kísérgetni, és leginkább azért, mert még sosem járt az említett helyen, noha Etheától tudja, hogy Isurii is ott él, és őt szívesen meglátogatná. De csak miután nagyjából tisztába került az új felállással.*
- Miért ne tudnám?
*felel Quer kérdésére kérdéssel, és egy rövid mosollyal.*
- Szólíts a nevemen, vagy Szellemjárónak, nem vagyok hölgy.
*a hölgy szó, ha nem is sértés a számára, de azért nem túl hízelgő. Valószínűleg azért, mert a városi népekről alkotott - talán teljesen rossz - elképzelései szerint a hölgyek csak ülnek egész nap, pletykálnak, esetleg hímezgetnek. No meg szép ruhákba öltöznek. Ha Quer nő lenne, akkor ő nyilván hölgy lehetne, már csak a ruháit nézve is. Vele szemben ott áll Lea, akinek nem csak a csizmája sáros, de a nadrágja is térdig, meg egy olyan bőringet visel az ezüstróka-prém mellényke alatt, aminek vissza kellett hajtani az ujját. Szóval nem valami hölgyes.*
- Szépen írsz, könnyű olvasni.
*Eddig a férfi arcát tanulmányozta, és azon tanakodott, hogy vajon hány éves is lehet? De nem jut különösebb eredményre e kérdés tekintetében, mert ugye az őszbe csavarodó haj megtévesztő lehet. A minap ő is talált egy szálat a maga hajában - noha még csak harminc telet élt -, de gyorsan ki is tépte. A férfi arcáról lesiklik borostyánszínű tekintete annak gallérjára, erős a késztetés, hogy oda lépjen és jól meggyűrje, vagy, hogy egy tintapacát helyezzen el mellkastájt. Quer öltözéke túlságosan kifogástalan, Lea még a végén slapomosnak érzi magát mellette. Vagyis érezné, ha az inget nem Darna mamától kérte volna, hogy ne fázzon. A borostyán szempár végül a férfi kezén állapodik meg: ismét arra jut, hogy Quer nem éppen fegyverforgató, ugyanis kezére egészen máshová nőttek a bőrkeményedések, mint egy harcos kezére.*
- Én a Szellemjáró sátrában tanultam. Régen volt már az is. Nagyot változott azóta a világ,a világom.
*talán majd később megbeszélik, hogy ki hány téllel ezelőtt tanulta a betűvetés tudományát, de most Kagan elviharzik, és hát elkezd ömleni a szó a Lea után érkező fickóból. Lea, ha nem az ilyen Valian, vagy Brennus-féléken szocializálódott volna akkor talán megsértődne azon, hogy csak a férfiakat - urakat - szólítja meg. Valószínűleg azért lehet, mert Lea háttal áll neki, és hát alakja egészen fiús és hát a hangja is nőhöz képest eléggé mély és reszelős. Eddig viszont szerette azt hinni, hogy formásan kerek, izmos feneke azért sejteti, hogy mégiscsak nő, meg a haja is. Úgy tűnik, hogy mégsem, így hát a válla fölött hátrafordulva biccent a lovagnak.
Ahogy hallgatja azon gondolkodik, hogy vajon a Thargodarok mikor lettek az erény bajnokai, hogy Thenyn ilyesmiket remél itt találni? Talán keresheti náluk a becsületet, meg hasonlókat mert nem ismerte őket még azokból az időkből, mikor minden héten másik karavánt fosztottak ki, s rabszíjra fűzték a legyőzötteket. Vagyis a régi szép időket. Leának őszintén hiányzik egy lányos arcú rabszolgafiú, aki álló nap legyezgeti, és minden fürdés után illatos olajokkal masszírozza. De a világ valóban nagyot változott körülötte, hiszen Kagan nemes úr lett.*