//Második szál//
//Szerviensé válás, majd őrjárat//
*Ligrim Eborius, vagy Libás Eb-óla immár a Thargodarok büszke harcosai közé tartozik... vagyis nem. Újonc, próbaidős őr, háborús időkben: ami instant mély vizet, és benne cápákat jelent. Kellemetlen.*
- Na, friss húsi a darálóban, nem, Parancsnok? *kérdezi vigyorogva Anasheran Dormei őrparancsnokot, mikor Ligrim már elvonult.*
- Megyek egy kört, körbenézek. *szortyint egyet a nő válasza vagy vállvonása után. Épp itt az ideje, hogy körbejárjon - mióta Vamorys eltűnt, mint sötételf a kátrányos hordóban, nem igazán vannak elegen a feladatra. Hamarosan kirajzik majd a Vashegy, hogy megvédje a Délvidéket, és akkor még nehezebb dolga lesz az őrségnek. Addig azonban még van idő, így Syoud is nyakába veszi a falakat, hogy körbejárjon - ha másért nem, hát azért, hogy lássák a helyiek: az őrség a helyén van.*
~ Ja. Én is, meg Ana is. Meg hamarosan ez a Ligrim gyerek is. Meg talán a Morwon, ha nem vesz észre egy pillangót, egy kiskutyát, vagy egy kupac lószart, ami eltereli a figyelmét. Hehe. Óriások. Óriásbébik. ~ *vihorászik magában, ahogy szépen végigsétál Amon Ruadh fala mellett, fel a gyilokjárón, le a lépcsőn. Utána következik ThargArod jóval magasabb és szélesebb kőfala.*
~ Ide is elférne vagy tíz őr. Fenébe... kevesen vagyunk, nagyon kevesen... ~ *de hát ez mindig is így volt, nincs ebben semmi különös, semmi extra.*