// Ispotály, majd műhely //
- Ami igaz, az igaz. Tényleg jót aludtam.
* Bólint rá a szavakra az óriás. Ha valaki, hát ő tudja a legjobban, hogy egy házat bármikor újjá lehet építeni, csak az ezzel töltött idő veszik el. *
- Igen, és ha jobban belegondolok, nem is a házat féltem, hanem azt amit jelent nekem. Nekünk. A hozzá kapcsolódó emlékeket.
* Magyarázza Azil, majd indulni készül, ám ekkor Chiari kijelenti, hogy vele tart. *
- Jól van. Igazából még én magam sem tudom, hogy mihez kezdjek, de majd meglátjuk.
* Mondja, majd odalép a kislányhoz, betakargatja és megigazítja a szőrméket körülötte. *
- Mehetünk.
* Lép az ajtóhoz, majd előre engedi a gyógyítót. Míg sétálnak, előveszi pipáját, s rágyújt. A műhely érintetlenül maradt, úgy ahogy hagyta. *
- Végre letehetem ezt a vackot.
* Kopogtatja meg a bőrvértjének elejét Azil. Az ajtó csendben nyílik ki, s még egy óriásnak is apró, egyszerűen berendezett kis kuckó tárul eléjük. Igazából két helységből áll, egy nagyobb, étkezőnek használt, és egy kisebb zugból, ahol csupán egy ágy egy láda, meg egy állvány van, amire a vértet lehet akasztani. Minden csupasz fa, sehol egy faliszőnyeg vagy díszítés. Egyedül az ágy fejrészénél van valami belevésve a falba, amit ha Chiari megnéz, a következőket olvashatja ki: Narna, Anzil. *