//Sa’argathot Ébredése//
//A Vashegy//
//Őrség//
//Napváltás//
//Úton lévők//
//Yero, Manuri//
* Mivel a máskor viszonylag nagy forgalmú hely a többiek távozásával valahogy teljesen lecsendesült, így egzotikus kiváltságban lehet része a böhöm óriásnak, ami nem tesz mást, minthogy kis híján elaludhat itt. Sőt, ha az eddigi helyzetet néznénk, akkor teljes mértékben megtehette volna ezt, bizonyára senkinek nem is tűnt volna fel. Mondjuk ki tudja? Ez olyasféle dolog, mint hogy a vajas kenyér mindig a vajas oldalára esik. Valójában nincsen rá semmiféle épeszű magyarázat, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy igaz a hír és csakugyan az esetek túlnyomó részében szerencsétlenebb a végkimenetel. No, persze kivétel ez alól, ha éppenséggel az a szándéka a mi nem éppen érthető logikájú alanyunknak, hogy a vajas oldalára essen a kenyér. Mivel ez esetben - még, ha nem is jut vele valószínűleg sokra - az alanyunk örülhet, hiszen összejött neki a dolog. De ne térjünk el még jobban a jelen helyzettől. Azért olyan Morwon őrködésének jelenlegi helyzete, mint a vajas kenyér esete, mivel ezúttal senki nem zavarta meg, szóval akár aludhatott is volna - még mielőtt bárki gyanúsítgatná: ő nem tett ilyet -, csak hát nem tette. Hogy miért? Na, itt jön képbe a vajas kenyér. Szóval Morwon - nem túl logikus, de persze sokakhoz képest még így is figyelemre méltó - elmélete az volna, hogy most, amiért nem aludt el, amikor nem kellett volna, nem jött semmi szokatlan közbe. Ellenben, ha elaludt volna - és ez igazán ráférne már lassan -, akkor biztosan jött volna valaki, aki felébreszti. Szóval ez lenne a Morwon-féle "Vajas kenyér elmélet". Végre visszatérhetünk hát a valódi tárgyhoz.
A lényeg hát, hogy Morwon nem aludt, így nem történt semmi szokatlan, egészen mostanáig. Sőt, ami azt illeti, még most sem történt semmi szokatlan, ha a mindennapokhoz viszonyítunk, de, ha azt vesszük figyelembe, hogy ma még egy idegen sem jött errefelé, akkor mégis csak fontos esemény történik.
Már viszonylag messziről üdvözli a két jövevényt, hangos kiáltását nem lehet figyelmen kívül hagyni, legalábbis nem könnyen. *
- Üüüdv, Jövevények! * Ráférne már egy kis beszélgetés, bár most nem lesz abból sem bő része bizonyára. Legalább, amíg megtudja, hogy mit akarnak, na meg, hogy kik ők. *
- Kik vagytok és mit akartok a Vashegyen? * Kicsit talán túl komor a hangja, de ez van, ha az óriás nem aludt szinte semmit egész éjszaka, meg még utána sem. Na, meg akkor is ez van, ha úgy tudja az óriás, hogy élőholtak mászkálnak kint odakint, aminek egy része legalább igaz lehet.
Ahogy közelebb érnek hozzá - már, ha közelebb érkeznek hozzá - kezd kitisztulni a kép. *
- Jéj, ez nem az a Tulipán-kisasszony, vagy ki? * Suttogja maga elé alig hallhatóan. Legfeljebb egy éles fülű elf hallhatná meg onnan, ahol a pár van. Nem, mintha szándékosan suttogna, de hát igazából gondolatnak szánta eredetileg. Kezd derengeni valami a lánnyal kapcsolatban, akit immár harmadszor lát. Először itt, Amon Ruadhon, valahol a folyó közelében, aztán valami vásárlós forgatagon, most meg... Megint itt, Amonon. A különbség csak az, hogy míg az első két alkalommal azzal a Zöldfülűvel látta lógni, most valaki más van az oldalán. Ennyire azért nem változhatott meg az a fiú, úgyhogy Morwon némi töprengés után megállapítja, hogy ezúttal valaki más van Manuri mellett, nem Taitos. Persze a neveket nem tudja ilyen konkrétan. Ezt az új fejleményt rögvest el is kereszteli "Változás elmélet"-nek. *