Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 282 (5621. - 5640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-04-02 12:44:07
Üzenet elküldve: 2016-04-02 12:44:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Syoud, majd Trodd //
* Azil már kísérné be a kislányt, hisz ideje lenne ennie valamit, amikor meghallja az elf hangját. *
- Gyere Ena, beszélünk a bácsival.
* Fogja meg a kislány kezét, s az őrséghez vonul vele. *
- Syoud uram, jól hallottam, amit mondtál? Mehetünk haza?
* Néz le az elfre összevont szemöldökkel. Persze ha lehet menni, akkor megy, hisz egy gyereknek otthon kell, nem egy ács műhelye. Amint a fakóhajú válaszol, a rég nem látott pásztorhoz fordul. *
- Trodd mester! Örülök, hogy látlak!
* Köszönti kedvesen a szűkszavú földművest az óriás. *
- Nos, mivel úgy látszik, hogy egyfelé visz az utunk, akár mehetnénk együtt is, ha van pár perced, míg összekészülünk Enával.
* Mondja, majd megsimogatja Ena fejét, aki gagyarászva próbálja felhívni a pásztor figyelmét a rongybabára. *
* Azil már kísérné be a kislányt, hisz ideje lenne ennie valamit, amikor meghallja az elf hangját. *
- Gyere Ena, beszélünk a bácsival.
* Fogja meg a kislány kezét, s az őrséghez vonul vele. *
- Syoud uram, jól hallottam, amit mondtál? Mehetünk haza?
* Néz le az elfre összevont szemöldökkel. Persze ha lehet menni, akkor megy, hisz egy gyereknek otthon kell, nem egy ács műhelye. Amint a fakóhajú válaszol, a rég nem látott pásztorhoz fordul. *
- Trodd mester! Örülök, hogy látlak!
* Köszönti kedvesen a szűkszavú földművest az óriás. *
- Nos, mivel úgy látszik, hogy egyfelé visz az utunk, akár mehetnénk együtt is, ha van pár perced, míg összekészülünk Enával.
* Mondja, majd megsimogatja Ena fejét, aki gagyarászva próbálja felhívni a pásztor figyelmét a rongybabára. *
5639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:51:43
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:51:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
* Átveszi hát az őrséget. Mondjuk azon nincs sok mindent átadni, elvégre nem fogja most (meg máskor sem) saját magát a saját kezébe nyomni, az elég érdekesen nézne ki, meg talán fájdalmas is volna. Syoud-ot még talán fel tudná emelni, a falat viszont... Na, azzal már meggyűlne a baja. Szerencsére ezt az őrség-átvevést nem kell szó szerint venni, vagy ha mégis, akkor majd küldenek egy futárt, aki a hátán hozza az egész őrséget és odanyomja Morwon kezébe. Akkor bizony nincs mit tenni, képletesség nélkül is át kell vennie. Ellenben amíg ez nem történik meg, addig tovább álldogál, hátha érkezik valaki, akit meg kell vizsgálni, hogy halott-e, vagy hátha Trodd mond valami érdekeset. Ha meg, akkor szintén csak álldogál. Lassan esteledik, így valóban be kell zárni a kaput, de ezzel még vár, hiszen még egészen jól látni, valamint Syoud sem említette, hogy olyan sürgős. *
* Átveszi hát az őrséget. Mondjuk azon nincs sok mindent átadni, elvégre nem fogja most (meg máskor sem) saját magát a saját kezébe nyomni, az elég érdekesen nézne ki, meg talán fájdalmas is volna. Syoud-ot még talán fel tudná emelni, a falat viszont... Na, azzal már meggyűlne a baja. Szerencsére ezt az őrség-átvevést nem kell szó szerint venni, vagy ha mégis, akkor majd küldenek egy futárt, aki a hátán hozza az egész őrséget és odanyomja Morwon kezébe. Akkor bizony nincs mit tenni, képletesség nélkül is át kell vennie. Ellenben amíg ez nem történik meg, addig tovább álldogál, hátha érkezik valaki, akit meg kell vizsgálni, hogy halott-e, vagy hátha Trodd mond valami érdekeset. Ha meg, akkor szintén csak álldogál. Lassan esteledik, így valóban be kell zárni a kaput, de ezzel még vár, hiszen még egészen jól látni, valamint Syoud sem említette, hogy olyan sürgős. *
5638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:32:04
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:32:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Syoud //
* Meghajol. Hálával teli szemmel figyeli az elfet. Nem gyakran érez hiányt egy társaságra, de ez pont azon napoknak egyike. Tökéletes, hogy egy új törzshöz kovácsolódjon. Jól hangzik az ajánlata. Kecsegtető.*
- Rendben. Mutasd az utat! * Követi az úton a fogadó fele és kérdéseket tesz fel. Az ég ragyogó csodáira csodálkozik.*
- Vannak állatok itt, amiket idomíthatok? Tudod, ne értek túl sok mindenhez, de ez épp egy. Próbálgathatnálak meggyőzni, hogy én vagyok a legjobb, de szükségtelen, mert nem. Továbbá, mire van még szükség, mert elvállalok akármit, ami szükséges. Kellene egy új törzs, így nem válogatok a munkákban.
* Meghajol. Hálával teli szemmel figyeli az elfet. Nem gyakran érez hiányt egy társaságra, de ez pont azon napoknak egyike. Tökéletes, hogy egy új törzshöz kovácsolódjon. Jól hangzik az ajánlata. Kecsegtető.*
- Rendben. Mutasd az utat! * Követi az úton a fogadó fele és kérdéseket tesz fel. Az ég ragyogó csodáira csodálkozik.*
- Vannak állatok itt, amiket idomíthatok? Tudod, ne értek túl sok mindenhez, de ez épp egy. Próbálgathatnálak meggyőzni, hogy én vagyok a legjobb, de szükségtelen, mert nem. Továbbá, mire van még szükség, mert elvállalok akármit, ami szükséges. Kellene egy új törzs, így nem válogatok a munkákban.
5637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:37:11
Üzenet elküldve: 2016-04-01 11:37:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ennek a remek italnak a neve gabona pálinka. Nem igazán ismerem, hogy miként készül, de mivel ilyen erős, még fertőtlenítésre is alkalmas lehet. Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy nem ez lesz a kedvenc italunk. *Majd a tűzhely felé fordul, ahol idő közben a víz már felforrni készül így odasétál az egyik polchoz és egy kis fém ládikából elővesz egy két füvet, gyökeret és a vízbe teszi.* - Azért reménykedem, hogy a teámmal nagyobb sikert aratok, mint a pálinkámmal, habár nem igazán szoktam teázni és így ezeket a füveket is csak azért tartom, hogy ha egy vendég betévedne, akkor megkínáljam.
*Amikor beleteszi a teafüvet és hagyja, hadd ázzon pár percig, majd visszasétál a szellemjáróhoz és folytatja a beszélgetést.*
- Nincs kifogásom az áldozat kapcsán, hiszen ha itt ez a szokás én készséggel elfogadom. Én pusztán csak egy titkár vagyok, aki örömmel szolgálja a vashegy törekvéseit. *Hajtja meg a fejét egy parányit, hiszen a szolgálat alázat és kötelesség furcsa köteléke, amely előrébb való mindennél.* - Amúgy a családom nem igazán volt vallásos. Természetesen értettük a kultusz jelentőségét, de csak az emberekre és a közösségre gyakorolt hatása szempontjából véltük fontosnak. Az istenségek, nem igazán látogatták a mi fajtánkat. talán buzgóbban kellett volna imádkoznunk, áldoznunk akkor eredményesebben tudunk volna kapcsolatot létesíteni velük. Hm. Ez jó kérdés. *Elmélkedik el a végére és az igen gyakorlatias megközelítés, már már a munka módszereit is ismételten felszínre hozza.* - Azonban lenne itt még valami a vallással kapcsolatban. Az itt élők közül hányan tartoznak a te általad képviselt kultuszhoz. Teszem azt, ha például áldozatról van szó, akkor mindenki itt van, vagy csak az, aki ebben tényleg hisz. Azért kérdem ezt, mivel említetted, hogy mindenki abban, hisz amiben szeretne.
*Majd rátérne a saját személyét érintő témára is, de előtte beleles a teáskannába, és az illata és látványa alapján úgy érzi itt az ideje a tálalásnak. Az asztala egyik kis reteszéből elővesz két finom megmunkálású csészét, talán valamiféle porcelán lehet, de mindenképpen míves munka. Majd óvatosan tölt, hogy a szűrő ellenére a füvek inkább a kannában maradjanak.*
- Nos parancsolj a teád. Remélem ízletesebb lesz, mint a pálinka. Fogyasztd egészséggel, ebből a gyönyörű csészéből, hiszen ahogy említetted ez itt már egy nemesi ház, és ez a darab így ide is illik. *Majd kicsit mosolyog az egész előadáshoz, hiszen pontosan tudja, hogy a Thargok nem az artheniori főnemesség legelőkelőbbjei közé tartoznak, de ha így lenne ő sem jött volna ide.*
- Szóval kedves Leandana én Pirtianes nem épp nemes városából jöttem egészen idáig. Ott születtem egy kereskedő családban, amely napjainkra inkább egy Bankár család, hiszen leginkább hitelezéssel foglalkozunk. De ez most mindegy is. Nagy család vagyunk, tizenhárom testvérem van és közülük többen hivatalnokokkén mások a családi bankban tevékenykednek. Én magam soha nem kedveltem igazán a családi üzletünket és így a városi hivatalokban tettem vettem, de hamar rájöttem, hogy többet akarok, és többet szeretnék tenni. Ezért elkezdtem szétnézni a világban, utánajárni a nagy városok történetének és hagyományainak és egy lábjegyzeten megleltem a szót: Amon Ruadh. Már maga a név is tetszetős és jólcsengő, de a mikor utána jártam ki vagy mi lakja e földeket akkor igen elszomorodtam, hiszen oly kevés információt találtam. Ezek után jobban és jobban beleástam magam, majd rábukkantam egy jelentésre, amelyet egy ismeretlen artheniori szerző jegyzett le. Ebben a pár oldalnyi fogalmazványban említés volt a Thargokról, egy nagy népről, a vezérükről és egy új államiság, vagy fejedelemség létrejöttéről. Ekkor már biztos voltam benne, hogy itt a helyem. *Mondja lelkesen.* - Egy új állam, fejedelemség létrejöttéért dolgozni, pontosan az a feladat, amelyre vágyta. Itt még van mit tenni, építeni és alkotni. Elkell, a segítő kéz és a munkaerő. Amikor ideértem, meglepődve láttam, hogy az északról dél felé tartó, út közben egyre bővített ismereteimet sokkalta felülmúlja a valóság.
*A mondatai végén nagyot szürcsöl a teájából, amely meglepően jól sikerült és igen ízletes.*
- Ennek a remek italnak a neve gabona pálinka. Nem igazán ismerem, hogy miként készül, de mivel ilyen erős, még fertőtlenítésre is alkalmas lehet. Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy nem ez lesz a kedvenc italunk. *Majd a tűzhely felé fordul, ahol idő közben a víz már felforrni készül így odasétál az egyik polchoz és egy kis fém ládikából elővesz egy két füvet, gyökeret és a vízbe teszi.* - Azért reménykedem, hogy a teámmal nagyobb sikert aratok, mint a pálinkámmal, habár nem igazán szoktam teázni és így ezeket a füveket is csak azért tartom, hogy ha egy vendég betévedne, akkor megkínáljam.
*Amikor beleteszi a teafüvet és hagyja, hadd ázzon pár percig, majd visszasétál a szellemjáróhoz és folytatja a beszélgetést.*
- Nincs kifogásom az áldozat kapcsán, hiszen ha itt ez a szokás én készséggel elfogadom. Én pusztán csak egy titkár vagyok, aki örömmel szolgálja a vashegy törekvéseit. *Hajtja meg a fejét egy parányit, hiszen a szolgálat alázat és kötelesség furcsa köteléke, amely előrébb való mindennél.* - Amúgy a családom nem igazán volt vallásos. Természetesen értettük a kultusz jelentőségét, de csak az emberekre és a közösségre gyakorolt hatása szempontjából véltük fontosnak. Az istenségek, nem igazán látogatták a mi fajtánkat. talán buzgóbban kellett volna imádkoznunk, áldoznunk akkor eredményesebben tudunk volna kapcsolatot létesíteni velük. Hm. Ez jó kérdés. *Elmélkedik el a végére és az igen gyakorlatias megközelítés, már már a munka módszereit is ismételten felszínre hozza.* - Azonban lenne itt még valami a vallással kapcsolatban. Az itt élők közül hányan tartoznak a te általad képviselt kultuszhoz. Teszem azt, ha például áldozatról van szó, akkor mindenki itt van, vagy csak az, aki ebben tényleg hisz. Azért kérdem ezt, mivel említetted, hogy mindenki abban, hisz amiben szeretne.
*Majd rátérne a saját személyét érintő témára is, de előtte beleles a teáskannába, és az illata és látványa alapján úgy érzi itt az ideje a tálalásnak. Az asztala egyik kis reteszéből elővesz két finom megmunkálású csészét, talán valamiféle porcelán lehet, de mindenképpen míves munka. Majd óvatosan tölt, hogy a szűrő ellenére a füvek inkább a kannában maradjanak.*
- Nos parancsolj a teád. Remélem ízletesebb lesz, mint a pálinka. Fogyasztd egészséggel, ebből a gyönyörű csészéből, hiszen ahogy említetted ez itt már egy nemesi ház, és ez a darab így ide is illik. *Majd kicsit mosolyog az egész előadáshoz, hiszen pontosan tudja, hogy a Thargok nem az artheniori főnemesség legelőkelőbbjei közé tartoznak, de ha így lenne ő sem jött volna ide.*
- Szóval kedves Leandana én Pirtianes nem épp nemes városából jöttem egészen idáig. Ott születtem egy kereskedő családban, amely napjainkra inkább egy Bankár család, hiszen leginkább hitelezéssel foglalkozunk. De ez most mindegy is. Nagy család vagyunk, tizenhárom testvérem van és közülük többen hivatalnokokkén mások a családi bankban tevékenykednek. Én magam soha nem kedveltem igazán a családi üzletünket és így a városi hivatalokban tettem vettem, de hamar rájöttem, hogy többet akarok, és többet szeretnék tenni. Ezért elkezdtem szétnézni a világban, utánajárni a nagy városok történetének és hagyományainak és egy lábjegyzeten megleltem a szót: Amon Ruadh. Már maga a név is tetszetős és jólcsengő, de a mikor utána jártam ki vagy mi lakja e földeket akkor igen elszomorodtam, hiszen oly kevés információt találtam. Ezek után jobban és jobban beleástam magam, majd rábukkantam egy jelentésre, amelyet egy ismeretlen artheniori szerző jegyzett le. Ebben a pár oldalnyi fogalmazványban említés volt a Thargokról, egy nagy népről, a vezérükről és egy új államiság, vagy fejedelemség létrejöttéről. Ekkor már biztos voltam benne, hogy itt a helyem. *Mondja lelkesen.* - Egy új állam, fejedelemség létrejöttéért dolgozni, pontosan az a feladat, amelyre vágyta. Itt még van mit tenni, építeni és alkotni. Elkell, a segítő kéz és a munkaerő. Amikor ideértem, meglepődve láttam, hogy az északról dél felé tartó, út közben egyre bővített ismereteimet sokkalta felülmúlja a valóság.
*A mondatai végén nagyot szürcsöl a teájából, amely meglepően jól sikerült és igen ízletes.*
5636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-31 23:11:15
Üzenet elküldve: 2016-03-31 23:11:15
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Ásít egy nagyot, majd Del után int, hogy menjen csak.*
- Morwon, vedd át az őrséget, lemegyek, megvacsorázom! *szól rá az óriásra, aki éppen addigra bávatagoskodott elő.*
- Köszönöm, Trodd! *vet rövid pillantást a botra, majd egy darabig számolja a rovátkákat. Elf, számolni és emlékezni igencsak jól tud. A rovátkák fajta szerint vannak csoportosítva, így ezzel sem lesz gond.*
- Azil, Trodd, szerintem induljatok el Kalácsfalvára lassan, hacsak nem akartok éjjelre itt ragadni. Tudjátok jól, hamarosan lezárjuk a Vashegyet, és akkor reggelig se ki, se be. *Chiari csimotája most már két éves körüli lehet, aranyos jószág.*
*Már indulna lefelé, amikor is valaki megzavarja.*
- Meh? *pislog a lányra, majd a madárra, aztán megint a lányra. Majdnem felfújja magát, mint egy pulyka, hogy megint megzavarják a vacsorához vezető úton, de most nem fogja hagyni magát - sem a nyugalmából kizökkenteni, sem a kaja felé vezető útról eltéríteni.*
- Aha. Jól hangzik. Syoud vagyok. *biccent, és alaposan megnézni magának a lányt.*
~ Persze, kevert vér. ~ *fanyalog kicsit, majd int - jó hangulata ennek ellenére is kitart.*
- Gyere velem! Lemegyünk a fogadóba, és átbeszéljük, mi legyen veled!
*Ásít egy nagyot, majd Del után int, hogy menjen csak.*
- Morwon, vedd át az őrséget, lemegyek, megvacsorázom! *szól rá az óriásra, aki éppen addigra bávatagoskodott elő.*
- Köszönöm, Trodd! *vet rövid pillantást a botra, majd egy darabig számolja a rovátkákat. Elf, számolni és emlékezni igencsak jól tud. A rovátkák fajta szerint vannak csoportosítva, így ezzel sem lesz gond.*
- Azil, Trodd, szerintem induljatok el Kalácsfalvára lassan, hacsak nem akartok éjjelre itt ragadni. Tudjátok jól, hamarosan lezárjuk a Vashegyet, és akkor reggelig se ki, se be. *Chiari csimotája most már két éves körüli lehet, aranyos jószág.*
*Már indulna lefelé, amikor is valaki megzavarja.*
- Meh? *pislog a lányra, majd a madárra, aztán megint a lányra. Majdnem felfújja magát, mint egy pulyka, hogy megint megzavarják a vacsorához vezető úton, de most nem fogja hagyni magát - sem a nyugalmából kizökkenteni, sem a kaja felé vezető útról eltéríteni.*
- Aha. Jól hangzik. Syoud vagyok. *biccent, és alaposan megnézni magának a lányt.*
~ Persze, kevert vér. ~ *fanyalog kicsit, majd int - jó hangulata ennek ellenére is kitart.*
- Gyere velem! Lemegyünk a fogadóba, és átbeszéljük, mi legyen veled!
5635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-31 18:57:47
Üzenet elküldve: 2016-03-31 18:57:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Őrséghez //
* Óvatosan halad a természetbe olvadva, majd egy magas dombot és erődöt pillant meg. Neki való. Mintha egy hatalmas törzs vert volna itt nyári tanyát. Nagyjából ez az a látvány a vadászaton kívül, ami mindig is vonzotta. A magasodó és lelkesítő alkotások. A madarat magához hívja, majd előre küldi, hogy nézzen szét. Nem akar összetűzni senkivel, csak menedéket keres, és lehetőségeket. Visszaemlékezik kis táborhelyére az erdőben, majd azt rögtön elfeledve felmegy a szerpentinen, és eltanácstalanodva vár. Gondolkozik, gondolkozik. Nem tudja, mit mondhatna, hogy az itteni törzs befogadja. Mitől lesz valakinek érték? Miről lesz vonzó, mint tag. Rájön, mikor madarára tekint. Magához hívja, és karját kinyújtva bemutatja őt.*
- A dicsőség fényeskedjék. - * Szívére helyezi kezét, és meghajol. * - A nevem Sana'ri, a Sasszemű, és szolgálni érkeztem. Menedék reményében jöttem idáig. Katona vagyok, és állatidomár. Reményemmel, jó hasznomat vehetik!
* Óvatosan halad a természetbe olvadva, majd egy magas dombot és erődöt pillant meg. Neki való. Mintha egy hatalmas törzs vert volna itt nyári tanyát. Nagyjából ez az a látvány a vadászaton kívül, ami mindig is vonzotta. A magasodó és lelkesítő alkotások. A madarat magához hívja, majd előre küldi, hogy nézzen szét. Nem akar összetűzni senkivel, csak menedéket keres, és lehetőségeket. Visszaemlékezik kis táborhelyére az erdőben, majd azt rögtön elfeledve felmegy a szerpentinen, és eltanácstalanodva vár. Gondolkozik, gondolkozik. Nem tudja, mit mondhatna, hogy az itteni törzs befogadja. Mitől lesz valakinek érték? Miről lesz vonzó, mint tag. Rájön, mikor madarára tekint. Magához hívja, és karját kinyújtva bemutatja őt.*
- A dicsőség fényeskedjék. - * Szívére helyezi kezét, és meghajol. * - A nevem Sana'ri, a Sasszemű, és szolgálni érkeztem. Menedék reményében jöttem idáig. Katona vagyok, és állatidomár. Reményemmel, jó hasznomat vehetik!
5634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-31 14:08:04
Üzenet elküldve: 2016-03-31 14:08:04
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mindig próbálkozom, hátha jobb lesz, de valahogy sosem fogom megkedveli. Pedig sokan szeretik.
*mondja nevetve, de így van még a kovászos uborkával és a karalábéval is. Ezeket is időről időre megkóstolja, de valahogy sosem lopják magukat a szívébe. Így van az ilyen erős szeszek többségével is. Idén már valószínűleg nem is iszik ilyesmit, elég volt erre az évre. A múltkor is beleszaladt a Tavernában valami köpedelem pálinkába, ami hasonló hatással volt rá. A kérdésre, miszerint északról származnak-e ők is, csak bólint.*
- A tea tökéletes lesz, köszönöm. Úgyis csak melegedni akartunk ezzel az izével, hogy is nevezik?
*ő a maga részéről torokgyilkosnak, vagy ízméregnek nevezné el, hiszen a torka még mindig ég, és a nyelvében is van egy olyan ernyedt érzés, hogy el sem tudja képzelni, hogy még ebben az életben érezzen ízeket. A könnyfakasztó is jó elnevezés lehet.*
- Mi úgy hisszük, hogy az eltávozott őseink, szeretteink tanácsokkal látnak el minket. Feltéve ha megfelelően szólunk hozzájuk. A kultusz, nos mondhatni, hogy barbár, ugyanis a Szellemek kedvelik a véráldozatot. Nem tesznek persze különbséget aközött, hogy egy jószág vére és aközött, hogy ellenségünk vére-e. De ugye nem vagyunk mi a barbárok, szóval jobbára jószágot áldozunk.
*no nem mintha mostanában sor került volna ilyesmire, az idei évben nem, és az elmúlt évben sem. Azelőtt áldoztak hadjárat előtt, közben és utána is. Vagy csak a saját szórakoztatásukra. De az esküvő, a temetés, a törzsbefogadás is ilyen alkalom volt. Viszont azóta ők már nem törzs, hanem nemesi ház, aminek a keretei között nyilván nem venné jól ki magát, ha egy ellenlábasuk koponyájából innák a bort vacsorához.
Amíg beszél addig mosolyog, de aztán egy hosszú pillanatig elmereng a dicső múlton és ekkor eltűnik a mosoly is az arcáról.*
- Viszont ha te másban hiszel, akkor nem kötelező a mi hitünkhöz igazodnod. Sosem kértünk ilyesmit a hozzánk tévedőktől, de még az általunk legyőzöttektől sem.
*Az általuk legyőzöttek mondjuk jobbára hasonló hittel éltek, mint ők, így ott nyilvánvalóan nem volt vallási vita, a kifosztott karavánok pedig nem bírtak ebből a szempontból különösebb jelentőséggel. A háborúikat sosem vallási meggyőződésből vívták. Viszont ha Kagan valóban fel akarja ébreszteni az Alvó Istent, akkor ez még megváltozhat. Akkor Lea valószínűleg tényleg pappá avanzsál, most csak azért használta ezt a szót, hogy a férfi megértse a dolog lényegét.*
- De most kérlek mesélj magadról. Miért pont a Vashegyet választottad célul? Miért minket? Hol hagytad az asszonyod, gyermeked?
*Mert ugye Achim korában már illene az embernek megnősülnie, és gyermeket nemzenie, vagy legalábbis gyermeket nemzenie, ha másnak nem hát egy cselédnek, vagy rabszolgának. Kivéve persze, ha egy olyan megveszekedett munkamániással áll szemben, mint amilyen Quer is, mert akkor egy szerelme van, az pedig a munka. Viszont az már lejött Leának, hogy ez a fickó jóval lazább, mint a várnagy, de azért magában gonoszul elnevezi Querkettőnek.*
- Mindig próbálkozom, hátha jobb lesz, de valahogy sosem fogom megkedveli. Pedig sokan szeretik.
*mondja nevetve, de így van még a kovászos uborkával és a karalábéval is. Ezeket is időről időre megkóstolja, de valahogy sosem lopják magukat a szívébe. Így van az ilyen erős szeszek többségével is. Idén már valószínűleg nem is iszik ilyesmit, elég volt erre az évre. A múltkor is beleszaladt a Tavernában valami köpedelem pálinkába, ami hasonló hatással volt rá. A kérdésre, miszerint északról származnak-e ők is, csak bólint.*
- A tea tökéletes lesz, köszönöm. Úgyis csak melegedni akartunk ezzel az izével, hogy is nevezik?
*ő a maga részéről torokgyilkosnak, vagy ízméregnek nevezné el, hiszen a torka még mindig ég, és a nyelvében is van egy olyan ernyedt érzés, hogy el sem tudja képzelni, hogy még ebben az életben érezzen ízeket. A könnyfakasztó is jó elnevezés lehet.*
- Mi úgy hisszük, hogy az eltávozott őseink, szeretteink tanácsokkal látnak el minket. Feltéve ha megfelelően szólunk hozzájuk. A kultusz, nos mondhatni, hogy barbár, ugyanis a Szellemek kedvelik a véráldozatot. Nem tesznek persze különbséget aközött, hogy egy jószág vére és aközött, hogy ellenségünk vére-e. De ugye nem vagyunk mi a barbárok, szóval jobbára jószágot áldozunk.
*no nem mintha mostanában sor került volna ilyesmire, az idei évben nem, és az elmúlt évben sem. Azelőtt áldoztak hadjárat előtt, közben és utána is. Vagy csak a saját szórakoztatásukra. De az esküvő, a temetés, a törzsbefogadás is ilyen alkalom volt. Viszont azóta ők már nem törzs, hanem nemesi ház, aminek a keretei között nyilván nem venné jól ki magát, ha egy ellenlábasuk koponyájából innák a bort vacsorához.
Amíg beszél addig mosolyog, de aztán egy hosszú pillanatig elmereng a dicső múlton és ekkor eltűnik a mosoly is az arcáról.*
- Viszont ha te másban hiszel, akkor nem kötelező a mi hitünkhöz igazodnod. Sosem kértünk ilyesmit a hozzánk tévedőktől, de még az általunk legyőzöttektől sem.
*Az általuk legyőzöttek mondjuk jobbára hasonló hittel éltek, mint ők, így ott nyilvánvalóan nem volt vallási vita, a kifosztott karavánok pedig nem bírtak ebből a szempontból különösebb jelentőséggel. A háborúikat sosem vallási meggyőződésből vívták. Viszont ha Kagan valóban fel akarja ébreszteni az Alvó Istent, akkor ez még megváltozhat. Akkor Lea valószínűleg tényleg pappá avanzsál, most csak azért használta ezt a szót, hogy a férfi megértse a dolog lényegét.*
- De most kérlek mesélj magadról. Miért pont a Vashegyet választottad célul? Miért minket? Hol hagytad az asszonyod, gyermeked?
*Mert ugye Achim korában már illene az embernek megnősülnie, és gyermeket nemzenie, vagy legalábbis gyermeket nemzenie, ha másnak nem hát egy cselédnek, vagy rabszolgának. Kivéve persze, ha egy olyan megveszekedett munkamániással áll szemben, mint amilyen Quer is, mert akkor egy szerelme van, az pedig a munka. Viszont az már lejött Leának, hogy ez a fickó jóval lazább, mint a várnagy, de azért magában gonoszul elnevezi Querkettőnek.*
5633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:58:20
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:58:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy látja a szellemjárót találkozni a gabona pálinkával, az mindent elárul. Nem állt szándékában kellemetlenséget okozni a nőnek, de az ital valóban igen erős darab. Lehet, hogy inkább az őrség nagydarab tagjainak kéne belőle nyakalnia. A végén azért mindketten túlélik a megpróbáltatásokat és így haladhatnak tovább.*
- Ha jól látom te is annyira kedveled az északi italokat mit én. *Jegyzi meg egy kicsit felnevetve, hiszen ez a remek italozás ugyan olyan kellemetlen mindkettőjük számára.* - Én azt hittem, hogy te is északról származol és örülsz majd ezen nedünek. A Thargok tudtommal onnan jöttek? *Gondolkodik el ezen, és eszébe jut, hogy van még egy jófajta bora is, de az előzőek tükrében már nem meri megkínálni. Inkább némi teafüvet vesz elő.*
- Esetleg egy teát parancsolsz? Ez közel sem lesz olyan borzalmas. *Teszi hozzá vidáman. Habár ő inkább a szeszes italokat szereti és abból is a borokat, de ha a szellemjáró inkább a teát hát felajánlja. A kis tűzhelyhez sétál és begyújtja, a kanna vizet pedig a tetejére teszi. Ameddig a víz forr, visszatér a témához és elgondolkodik rajta.*
- Ha te ezt a funkciót töltöd be itt a vashegyen akkor az azt jelenti, hogy van valamiféle hivatalos vallása a szövetségnek? És mivel te pap is vagy akkor kultusza is? *Achim végig gondolja vajon milyen istenek élnek északon, hátha többet megtudhat a válasz előtt.*
*Ahogy látja a szellemjárót találkozni a gabona pálinkával, az mindent elárul. Nem állt szándékában kellemetlenséget okozni a nőnek, de az ital valóban igen erős darab. Lehet, hogy inkább az őrség nagydarab tagjainak kéne belőle nyakalnia. A végén azért mindketten túlélik a megpróbáltatásokat és így haladhatnak tovább.*
- Ha jól látom te is annyira kedveled az északi italokat mit én. *Jegyzi meg egy kicsit felnevetve, hiszen ez a remek italozás ugyan olyan kellemetlen mindkettőjük számára.* - Én azt hittem, hogy te is északról származol és örülsz majd ezen nedünek. A Thargok tudtommal onnan jöttek? *Gondolkodik el ezen, és eszébe jut, hogy van még egy jófajta bora is, de az előzőek tükrében már nem meri megkínálni. Inkább némi teafüvet vesz elő.*
- Esetleg egy teát parancsolsz? Ez közel sem lesz olyan borzalmas. *Teszi hozzá vidáman. Habár ő inkább a szeszes italokat szereti és abból is a borokat, de ha a szellemjáró inkább a teát hát felajánlja. A kis tűzhelyhez sétál és begyújtja, a kanna vizet pedig a tetejére teszi. Ameddig a víz forr, visszatér a témához és elgondolkodik rajta.*
- Ha te ezt a funkciót töltöd be itt a vashegyen akkor az azt jelenti, hogy van valamiféle hivatalos vallása a szövetségnek? És mivel te pap is vagy akkor kultusza is? *Achim végig gondolja vajon milyen istenek élnek északon, hátha többet megtudhat a válasz előtt.*
5632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:53:57
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:53:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyértelmű, hogy amit ő unalmasnak talál azt más még élvezheti, és fordítva, amit ő élvez, az mást untathat. Szerencsére nem egyformák, ettől vidám az élet, mert ha mind csak levelet másolnának, az roppant mód lelombozó lenne.*
- Csak aztán ne hajszold túl magad, mint a Várnagy.
*azt már magában teszi csak hozzá, hogy egyáltalán ne legyen olyan, mint a várnagy, mert akkor leél úgy egy életet, hogy különösebben élvezné az élet nyújtotta lehetőségeket. Mert ugye az élet nem csak munkából áll. Mert ha nem csinál mást az ember, mindig csak dolgozik, akkor pikkpakk azon kaphatja magát, hogy deresedik a halántéka, és mégsem csinált semmit. Leának vannak elméletei Querről, de egyik sem túl hízelgő a várnagy számára, így aztán vele sem osztja meg, nemhogy egy idegennel.
Lea természetesen ismeri a helyet, járt itt sokszor, csupán a feltöltött polcok jelentik számára az újdonságot, mindenesetre vetkőzés közben elismerően hümment. Eközben úgy igyekszik levenni a bőringet, hogy maszatos kezével azt ne maszatolja össze belülről, vagy hogy legalábbis minimálisan. Ha megszáradt akkor majd a kezéről is könnyedén le lehet pergetni, de az ugye némi idő, és sajnos még nem következett be. Viszont megnyugtató a tudat, hogy az alul viselt fehér, mellrésznél hímzett gyolcsinge teljesen makulátlan, hogy ez így is maradjon azért mindkét kezét felemeli, hogy az ing ujja lecsússzon a könyökhajlatába.
Ebben a furcsa, már már komikus tartásban veszi az itókát is át. Beleszagol, de már az is eléggé orrba vágja. Mivel nem annyira paranoiás, mint mondjuk Kagan lenne, így nem vár az ivással perceket, hogy megnézze, hogy a másik összeesik-e habzó szájjal, csupán egy pillanattal később húzza le. Az érzés? Hát nem kellemes, mert égeti a torkát, a gyomrát, bekönnyezik a szeme. Köhögnie kell. Ő sem szokott ilyesmit inni, a sör általában nem üti meg - nem fogyaszt belőle annyi -, jobbára teát iszik, az pedig nem száll az ember fejébe. Most még a köhögésén próbál úrrá lenni, mikor már érzi, hogy ez a szesz tényleg ütős darab.
Felméri az irodai ülőalkalmatosságokat, majd gyorsan dönt is, hogy amíg az ülepén cuppogós a sár, addig inkább nem ül le, mert nem akar további dolgokat összekenni. A pohárkán így is ott a koszos ujjlenyomata, sőt a saját ajkára is sikerült juttatni az "áldásból", most, mikor lehúzta az italt. Ezt alkarjába igyekszik törölni. Közben pedig megfelel a kérdésre is. Mert kedve van beszélni a dologról. Elmosolyodik*
- Boszorkány vagyok, jól mondják a csimoták. De mondjuk inkább papnak, sámánnak, ami tetszik. Az én feladatom az, hogy a Szellemek tanácsait meghallgassam, és átadjam.
*Mivel Lea hithű ateista, ezért aztán számára nyilvánvaló, hogy a "Szellemek tanácsa" az a saját tanácsa, de a babonás népeknek kell a cirkusz.*
- Emellett gyógyító is vagyok, az utóbbi időben nem foglalkoztam ezzel különösebben, de amióta a másik gyógyító elment a háborúba én vagyok kénytelen sebet varrni, meg törött csontokat összeilleszteni. A temetések, esküvők meg hasonló szertartások is az én asztalomra tartoznak.
*Egyértelmű, hogy amit ő unalmasnak talál azt más még élvezheti, és fordítva, amit ő élvez, az mást untathat. Szerencsére nem egyformák, ettől vidám az élet, mert ha mind csak levelet másolnának, az roppant mód lelombozó lenne.*
- Csak aztán ne hajszold túl magad, mint a Várnagy.
*azt már magában teszi csak hozzá, hogy egyáltalán ne legyen olyan, mint a várnagy, mert akkor leél úgy egy életet, hogy különösebben élvezné az élet nyújtotta lehetőségeket. Mert ugye az élet nem csak munkából áll. Mert ha nem csinál mást az ember, mindig csak dolgozik, akkor pikkpakk azon kaphatja magát, hogy deresedik a halántéka, és mégsem csinált semmit. Leának vannak elméletei Querről, de egyik sem túl hízelgő a várnagy számára, így aztán vele sem osztja meg, nemhogy egy idegennel.
Lea természetesen ismeri a helyet, járt itt sokszor, csupán a feltöltött polcok jelentik számára az újdonságot, mindenesetre vetkőzés közben elismerően hümment. Eközben úgy igyekszik levenni a bőringet, hogy maszatos kezével azt ne maszatolja össze belülről, vagy hogy legalábbis minimálisan. Ha megszáradt akkor majd a kezéről is könnyedén le lehet pergetni, de az ugye némi idő, és sajnos még nem következett be. Viszont megnyugtató a tudat, hogy az alul viselt fehér, mellrésznél hímzett gyolcsinge teljesen makulátlan, hogy ez így is maradjon azért mindkét kezét felemeli, hogy az ing ujja lecsússzon a könyökhajlatába.
Ebben a furcsa, már már komikus tartásban veszi az itókát is át. Beleszagol, de már az is eléggé orrba vágja. Mivel nem annyira paranoiás, mint mondjuk Kagan lenne, így nem vár az ivással perceket, hogy megnézze, hogy a másik összeesik-e habzó szájjal, csupán egy pillanattal később húzza le. Az érzés? Hát nem kellemes, mert égeti a torkát, a gyomrát, bekönnyezik a szeme. Köhögnie kell. Ő sem szokott ilyesmit inni, a sör általában nem üti meg - nem fogyaszt belőle annyi -, jobbára teát iszik, az pedig nem száll az ember fejébe. Most még a köhögésén próbál úrrá lenni, mikor már érzi, hogy ez a szesz tényleg ütős darab.
Felméri az irodai ülőalkalmatosságokat, majd gyorsan dönt is, hogy amíg az ülepén cuppogós a sár, addig inkább nem ül le, mert nem akar további dolgokat összekenni. A pohárkán így is ott a koszos ujjlenyomata, sőt a saját ajkára is sikerült juttatni az "áldásból", most, mikor lehúzta az italt. Ezt alkarjába igyekszik törölni. Közben pedig megfelel a kérdésre is. Mert kedve van beszélni a dologról. Elmosolyodik*
- Boszorkány vagyok, jól mondják a csimoták. De mondjuk inkább papnak, sámánnak, ami tetszik. Az én feladatom az, hogy a Szellemek tanácsait meghallgassam, és átadjam.
*Mivel Lea hithű ateista, ezért aztán számára nyilvánvaló, hogy a "Szellemek tanácsa" az a saját tanácsa, de a babonás népeknek kell a cirkusz.*
- Emellett gyógyító is vagyok, az utóbbi időben nem foglalkoztam ezzel különösebben, de amióta a másik gyógyító elment a háborúba én vagyok kénytelen sebet varrni, meg törött csontokat összeilleszteni. A temetések, esküvők meg hasonló szertartások is az én asztalomra tartoznak.
5631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:57:05
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:57:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ami Leandának unalmas levélírogatás az Achimnak az élet. Minden okmány, rendelet, leirat, hivatalos levél, az egy egy darab kincs a szemében. Ezért ő minden olyan száraz unalmas és visszataszító tevékenységet élvez, amelytől mások menekülnek. De hát mit van mit tenni, megérti, ha valaki elmenekül ettől, hiszen van bőven olyan dolog, amitől maga is menekül. Ilyen például a fegyveres harc, az értelmetlen hősködés és még megannyi más dolog.*
- Igen nagyon úgy tűnik ez a feladat most már rám fog hárulni, így megszabadítalak ezektől a fölösleges és unalmas tevékenységektől. Amely természetesen számomra örömteli és boldog teendők. *Mondja ténylegesen lelkes hangon az örömteli és boldog szavakat, hiszen ez a valóság. Majd amikor tisztázták ezen feladatköröket, elindulnak a Radkraal felé, ahol Quer irodája mellet az övé is megtalálható. Mivel a város nem túl nagy így a tavaszi sarat ügyesen kerülgetve végül eljutnak a titkár új irodájába. Amikor betoppannak a szellemjárónak bizonyára ismerős látványt nyújthat a hely, ám némi változás azért történ, hiszen a várnagy irodája előtti helységet Achim gonddal berendezte és a polcokat elkezdte feltölteni saját papirosaival.
A betoppanás és az alapos lábtörlés után leveti meleg köpenyét és majdnem Leához fordul, hogy segítsen neki levenni a saját kabátját, köpenyét, vagy azon ruhadarabját, amely arra szolgál, hogy a néha még hűvöskés időjárástól megóvja. Azonban végül meggondolja magát, mivel nem biztos benne, hogy milyen itt az illem és, hogy a nők itt miként fogadnák ezt a gesztust. Mindenesetre megpróbál gyorsan túllendülni a dolgon és ha a nő levette a ruha alkalmatosságát akkor gyorsan átveszi tőle, hogy az egyik szék támlájára terítse, mivel fogassal még nem rendelkezik.*
- Gondolom ismeri a helyet és nem éri meglepetésként, de ez a helység most az én irodám lett. Igen tágas és jó sok hely van, hogy minden iratomat és leendő iratot tárolni tudjak. Megpróbáltam a lehető legpraktikusabban berendezni, hogy mindenben a lehető legjobban a Vashegy és a várnagyúr szolgálatára tudjak lenni. *A mondatai közben az íróasztalához sétál és elővesz egy nem túl nagy üveget, amelyben átlátszó folyadékot vélhet felfedezni aki, áttekint rajta, valamint a tetejét vörös viasz pecsét fedi. A viaszt egy mozdulattal letöri és a dugót, amely nem túl szorosan van beletéve, hogy a vaj kezű hivatalnokok is ki tudják húzni, egy kis tekergetéssel kiszedi. Ezek után két apró üvegpoharat is elővesz, majd tölt, az italból utána megragadja mindkettőt és a szellemjárónak nyújtja a bal kezében lévőt.*
- Ez az ital egy kiváló északi ital. Mivel mifelénk nem sok minden terem meg, vagyis kevés gyümölcsféle így ez az ital gabonából készült. Szinte nincs íze, de erős, mint egy lórúgás, viszont ha lenyeli, átmelengeti a meghűlt testet. Nem érdemes kortyolgatni. *A mondata végén Leára tekint, és az ajkához készíti a pohár száját, majd amikor a nő is ezt teszi egy mozdulatra lehajtja. A hatás azonnal látszik is a férfi tekintetén, mivel igen erős röviditalról van szó, pláne, hogy Achim nem nagyon szokott röviditalokat fogyasztani. Amikor túllesz, rajta folytatja a gondolatait, vagyis belevág.*
- Quer várnagy úr tájékoztatott arról, hogy te vagy a szellemjáró. Gondolom már sokan megkérdezték, hogy mit jelent ez ezért csak akkor ragaszkodom a dologhoz, ha tényleg szeretnél róla beszélni. De az mindenképpen érdekelne, hogy mi az, amivel itt foglalkozol. Próbálom megérteni ki mivel, segíti a vashegy boldogulását. *Egyelőre nem akar többet kérdezni, meghagyja Leának, hogy ha akar őfelőle kérdezni, akkor azt megtehesse, hiszen voltaképpen ő itt most az újonc.*
*Ami Leandának unalmas levélírogatás az Achimnak az élet. Minden okmány, rendelet, leirat, hivatalos levél, az egy egy darab kincs a szemében. Ezért ő minden olyan száraz unalmas és visszataszító tevékenységet élvez, amelytől mások menekülnek. De hát mit van mit tenni, megérti, ha valaki elmenekül ettől, hiszen van bőven olyan dolog, amitől maga is menekül. Ilyen például a fegyveres harc, az értelmetlen hősködés és még megannyi más dolog.*
- Igen nagyon úgy tűnik ez a feladat most már rám fog hárulni, így megszabadítalak ezektől a fölösleges és unalmas tevékenységektől. Amely természetesen számomra örömteli és boldog teendők. *Mondja ténylegesen lelkes hangon az örömteli és boldog szavakat, hiszen ez a valóság. Majd amikor tisztázták ezen feladatköröket, elindulnak a Radkraal felé, ahol Quer irodája mellet az övé is megtalálható. Mivel a város nem túl nagy így a tavaszi sarat ügyesen kerülgetve végül eljutnak a titkár új irodájába. Amikor betoppannak a szellemjárónak bizonyára ismerős látványt nyújthat a hely, ám némi változás azért történ, hiszen a várnagy irodája előtti helységet Achim gonddal berendezte és a polcokat elkezdte feltölteni saját papirosaival.
A betoppanás és az alapos lábtörlés után leveti meleg köpenyét és majdnem Leához fordul, hogy segítsen neki levenni a saját kabátját, köpenyét, vagy azon ruhadarabját, amely arra szolgál, hogy a néha még hűvöskés időjárástól megóvja. Azonban végül meggondolja magát, mivel nem biztos benne, hogy milyen itt az illem és, hogy a nők itt miként fogadnák ezt a gesztust. Mindenesetre megpróbál gyorsan túllendülni a dolgon és ha a nő levette a ruha alkalmatosságát akkor gyorsan átveszi tőle, hogy az egyik szék támlájára terítse, mivel fogassal még nem rendelkezik.*
- Gondolom ismeri a helyet és nem éri meglepetésként, de ez a helység most az én irodám lett. Igen tágas és jó sok hely van, hogy minden iratomat és leendő iratot tárolni tudjak. Megpróbáltam a lehető legpraktikusabban berendezni, hogy mindenben a lehető legjobban a Vashegy és a várnagyúr szolgálatára tudjak lenni. *A mondatai közben az íróasztalához sétál és elővesz egy nem túl nagy üveget, amelyben átlátszó folyadékot vélhet felfedezni aki, áttekint rajta, valamint a tetejét vörös viasz pecsét fedi. A viaszt egy mozdulattal letöri és a dugót, amely nem túl szorosan van beletéve, hogy a vaj kezű hivatalnokok is ki tudják húzni, egy kis tekergetéssel kiszedi. Ezek után két apró üvegpoharat is elővesz, majd tölt, az italból utána megragadja mindkettőt és a szellemjárónak nyújtja a bal kezében lévőt.*
- Ez az ital egy kiváló északi ital. Mivel mifelénk nem sok minden terem meg, vagyis kevés gyümölcsféle így ez az ital gabonából készült. Szinte nincs íze, de erős, mint egy lórúgás, viszont ha lenyeli, átmelengeti a meghűlt testet. Nem érdemes kortyolgatni. *A mondata végén Leára tekint, és az ajkához készíti a pohár száját, majd amikor a nő is ezt teszi egy mozdulatra lehajtja. A hatás azonnal látszik is a férfi tekintetén, mivel igen erős röviditalról van szó, pláne, hogy Achim nem nagyon szokott röviditalokat fogyasztani. Amikor túllesz, rajta folytatja a gondolatait, vagyis belevág.*
- Quer várnagy úr tájékoztatott arról, hogy te vagy a szellemjáró. Gondolom már sokan megkérdezték, hogy mit jelent ez ezért csak akkor ragaszkodom a dologhoz, ha tényleg szeretnél róla beszélni. De az mindenképpen érdekelne, hogy mi az, amivel itt foglalkozol. Próbálom megérteni ki mivel, segíti a vashegy boldogulását. *Egyelőre nem akar többet kérdezni, meghagyja Leának, hogy ha akar őfelőle kérdezni, akkor azt megtehesse, hiszen voltaképpen ő itt most az újonc.*
5630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:44:14
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:44:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mák, hogy a fickó bemutatkozott, mert Lea már nem emlékezett a nevére, csak arra, hogy nemrégiben már találkoztak, csak akkor ő jobbra ment Syouddal, míg Achim Querrel meg balra. Vagy fordítva. A lényeg, hogy ellenkező irányban volt dolguk, így a futó bemutatkozáson ugyan túljutottak, de aztán ennyivel le is zárult a történet. Erre most itt a tocsogós tavaszi sárban ismét egymásba futnak, de ezúttal szó szerint. Lea meg ugyebár egy vidám teremtés, úgyhogy nem kezd el egy ilyen apróság miatt sem sírni, sem pedig hepciáskodni. Mondjuk a férfi által emlegetett zord télen kissé meglepődik, hiszen már annyira enyhék az éjszakák is, hogy ő a maga részéről már elrámolta a télikabátját és csak egy vastagabb bőringet visel, azon pedig az ezüstrókaprém mellénykéjét. Hóna alatt volt még a kötszeres szütyője, ami természetesen megfürdött a sárban, de Lea azért igyekszik menteni a menthetőt, és megpróbálja arról is lesodorni a dagonyát. Kevés sikerrel. Mondjuk mivel előnyben részesíti a bőrből készült cuccokat, így nem ázik el a ruhája, csupán mocskos lesz, ha pedig majd megszáradt, akkor egy közepesen durva szálú ruhakefével nyom nélkül le lehet vakarni a dzsuvát.*
- Leandana vagyok, de találkoztunk már. Szóval Quer titkára, akkor van remény arra, hogy nem kell többé nekem másolni az unalmas leveleit, és jelentéseit?
*Vidám a hangja, de világosan érezni belőle, hogy tényleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé a fent említett tevékenység, noha természetesen szó nélkül megcsinálja, hogy ezzel is segíthessen a várnagynak. Aki ugyebár betegsége idején igencsak rá volt szorulva valakire akinek tollba mondhatta az unalmasnál unalmasabb tollba-mondanivalót.*
- Elfogadom az itókádat.
*továbbra is figyelmen kívül hagyja azt, hogy a másik magázódik vele. Ha sokáig marad közöttük, akkor úgyis lekopik majd róla ez a fajta beszédstílus, mert Kagannál például az a vészjósló, ha valakivel magázódik. A legutóbbi delikvenst is haza kellett kísérni, és mindig akad a harcosok között valaki, aki örömmel kísérgeti a nem elég szimpatikus egyéneket.
Hátrasandít a kölykökre, és csak az ajka rándul meg kissé, amire azok egyből szétszaladnak.*
- Attól tartok, hogy boszorkánynak gondolnak.
*fordul vissza végül a férfi felé, és biccent kissé, hogy jelezze azt, hogy részéről indulhatnak. Közben azon mosolyog, hogy a kölykök nem állnak túlzottan messze az igazságtól, mert nagyjából tényleg olyan, mint a mesék boszorkányai. Kivéve persze azt, hogy nincsen vasorra, vagy bibircsókja, sőt semmi visszataszító nincs rajta, ami viszont a mesebeli banyákra általában jellemző. De a méregkeverés az stimmel, meg mindenféle hókuszpókuszok is. Bár ez utóbbiak nagyrészt csak a "színház" részét képezik, de Leát mulattatják. A különböző bájitalok kotyvasztása pedig szintén nagyon szórakoztatja, az meg még inkább, ha kipróbálhatja őket valakin. Igen, az mindig mókás.*
*Mák, hogy a fickó bemutatkozott, mert Lea már nem emlékezett a nevére, csak arra, hogy nemrégiben már találkoztak, csak akkor ő jobbra ment Syouddal, míg Achim Querrel meg balra. Vagy fordítva. A lényeg, hogy ellenkező irányban volt dolguk, így a futó bemutatkozáson ugyan túljutottak, de aztán ennyivel le is zárult a történet. Erre most itt a tocsogós tavaszi sárban ismét egymásba futnak, de ezúttal szó szerint. Lea meg ugyebár egy vidám teremtés, úgyhogy nem kezd el egy ilyen apróság miatt sem sírni, sem pedig hepciáskodni. Mondjuk a férfi által emlegetett zord télen kissé meglepődik, hiszen már annyira enyhék az éjszakák is, hogy ő a maga részéről már elrámolta a télikabátját és csak egy vastagabb bőringet visel, azon pedig az ezüstrókaprém mellénykéjét. Hóna alatt volt még a kötszeres szütyője, ami természetesen megfürdött a sárban, de Lea azért igyekszik menteni a menthetőt, és megpróbálja arról is lesodorni a dagonyát. Kevés sikerrel. Mondjuk mivel előnyben részesíti a bőrből készült cuccokat, így nem ázik el a ruhája, csupán mocskos lesz, ha pedig majd megszáradt, akkor egy közepesen durva szálú ruhakefével nyom nélkül le lehet vakarni a dzsuvát.*
- Leandana vagyok, de találkoztunk már. Szóval Quer titkára, akkor van remény arra, hogy nem kell többé nekem másolni az unalmas leveleit, és jelentéseit?
*Vidám a hangja, de világosan érezni belőle, hogy tényleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé a fent említett tevékenység, noha természetesen szó nélkül megcsinálja, hogy ezzel is segíthessen a várnagynak. Aki ugyebár betegsége idején igencsak rá volt szorulva valakire akinek tollba mondhatta az unalmasnál unalmasabb tollba-mondanivalót.*
- Elfogadom az itókádat.
*továbbra is figyelmen kívül hagyja azt, hogy a másik magázódik vele. Ha sokáig marad közöttük, akkor úgyis lekopik majd róla ez a fajta beszédstílus, mert Kagannál például az a vészjósló, ha valakivel magázódik. A legutóbbi delikvenst is haza kellett kísérni, és mindig akad a harcosok között valaki, aki örömmel kísérgeti a nem elég szimpatikus egyéneket.
Hátrasandít a kölykökre, és csak az ajka rándul meg kissé, amire azok egyből szétszaladnak.*
- Attól tartok, hogy boszorkánynak gondolnak.
*fordul vissza végül a férfi felé, és biccent kissé, hogy jelezze azt, hogy részéről indulhatnak. Közben azon mosolyog, hogy a kölykök nem állnak túlzottan messze az igazságtól, mert nagyjából tényleg olyan, mint a mesék boszorkányai. Kivéve persze azt, hogy nincsen vasorra, vagy bibircsókja, sőt semmi visszataszító nincs rajta, ami viszont a mesebeli banyákra általában jellemző. De a méregkeverés az stimmel, meg mindenféle hókuszpókuszok is. Bár ez utóbbiak nagyrészt csak a "színház" részét képezik, de Leát mulattatják. A különböző bájitalok kotyvasztása pedig szintén nagyon szórakoztatja, az meg még inkább, ha kipróbálhatja őket valakin. Igen, az mindig mókás.*
5629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-30 14:41:54
Üzenet elküldve: 2016-03-30 14:41:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
* Nem sokkal azt követően, hogy az ég nézegetése után visszacsöppen a valóságba, néhány ismerős arcot vél felfedezni. Idáig is ott voltak a közelben, de a sok jószág közül nem látszottak ki - legalábbis Trodd nem, Azil meg csak egyszerűen túl távol van ahhoz, hogy elkezdjen vele csevegni. Meg ilyesmi. A pásztor viszont épp a kapuhoz közeledik és bár szavai alighanem Syoud-hoz szólnak (mert Morwon mégis mit tudna azzal kezdeni, hogy megszámolta valaki az állatokat?), azért Morwon is üdvözli a rég látott férfit. *
- Szervusz, Trodd! * És még a nevére is emlékszik (hacsak nem téved)! Ennek oka, hogy Trodd volt annak idején az egyik legelső, akit megismert Amonon. Az első volt Dharren, aztán Kagan, Lea és aztán jött Learon, Trodd, Akheel... Azóta meg csak néhány fontosabb nevet sikerült az emlékezetébe vésnie, a legtöbbet továbbra sem tudja felidézni. Szóval Trodd kitüntetettnek érezheti magát. *
- Megvannak még a... ~ Kecske? Bárány? Ló? Mik lehetnek ezek...? ~
- Az állataid? * Küszöböli ki az állatok pontos fajtájának megnevezését végül egy igen egyszerű, közös megnevezéssel. *
* Nem sokkal azt követően, hogy az ég nézegetése után visszacsöppen a valóságba, néhány ismerős arcot vél felfedezni. Idáig is ott voltak a közelben, de a sok jószág közül nem látszottak ki - legalábbis Trodd nem, Azil meg csak egyszerűen túl távol van ahhoz, hogy elkezdjen vele csevegni. Meg ilyesmi. A pásztor viszont épp a kapuhoz közeledik és bár szavai alighanem Syoud-hoz szólnak (mert Morwon mégis mit tudna azzal kezdeni, hogy megszámolta valaki az állatokat?), azért Morwon is üdvözli a rég látott férfit. *
- Szervusz, Trodd! * És még a nevére is emlékszik (hacsak nem téved)! Ennek oka, hogy Trodd volt annak idején az egyik legelső, akit megismert Amonon. Az első volt Dharren, aztán Kagan, Lea és aztán jött Learon, Trodd, Akheel... Azóta meg csak néhány fontosabb nevet sikerült az emlékezetébe vésnie, a legtöbbet továbbra sem tudja felidézni. Szóval Trodd kitüntetettnek érezheti magát. *
- Megvannak még a... ~ Kecske? Bárány? Ló? Mik lehetnek ezek...? ~
- Az állataid? * Küszöböli ki az állatok pontos fajtájának megnevezését végül egy igen egyszerű, közös megnevezéssel. *
5628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-30 09:43:18
Üzenet elküldve: 2016-03-30 09:43:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A nagy borulás után Achim megkönnyebbülten hallja, hogy a nőnek nem esett baja és még igen mókásan is fogta fel az esetet. Habár neki még sajog kicsit a feje, de ezt elkendőzően inkább mosolyog és hallgatja a szellemjáró kérdéseit, amelyek kíméletlenül jönnek egymás után. Amíg a nő beszél, a titkár felismeri, hogy már találkozott vele, mégpedig akkor, amikor Quer megmentette őt az őrség igen fura kérdései és kijelentései elől. A felismerés után Achim haladéktalanul válaszolni akar a feltett kérdésekre, de emellett egy kicsit próbálja lassítani is a beszélgetés sodrát, hiszen ha a nő valóban a szellemjáró, akkor a várnagyi utasítás szerint be kell mutatkoznia.*
- Örvendek ennek a. *Majd egy pillanatra megakad a szava és körbe tekint a sáros ruháikon és folytatja.* - Szerencsés találkozásnak. *Mosolyogja el a végét, mivel már számára is vicces az egész helyzet.* - A nevem Achim Eshakaar és ha jól gondolom, a kézfogáson már túl vagyunk. *Próbál viccelődni a titkár, de nem túl jó ebben a műfajban.* - Jelenleg Quer Várnagy úr titkáraként dolgozok a vashegyért. Egyszóval itt maradtam, habár ez az itt maradás a részemről már hónapokkal ezelőtt eldőlt, mivel jó ideje ide tarottam a Vashegyre. Önben kit tisztelhetek kisasszony? *De mielőtt megválaszolná a kérdést Achim máris megelőzi egy másik mondattal.*
- Elnézést, hogy ilyen modortalan vagyok. Esetleg meginvitálhatom önt a Radkraalba, hiszen ez a zord téli időjárás ezzel a temérdek sárral a ruhánkon nem tenne túl jót az egészségünknek. Emellett én északról származom és hoztam onnan egy kiváló lélekmelengető itókát is, amelyet pontosan az ilyen alkalmakra tartogatok. *A mondata végén Lea háta mögé pillant, ahol a gyermeksereg már önfeledten szórakozik miután valószínűleg kinevették magukat a történteken.* - Természetesen a meghívás csak arra az esetre szól, ha a kötelessége, vagy a kalácsfalvi gyermeksereglet ezt lehetővé teszi.
*A nagy borulás után Achim megkönnyebbülten hallja, hogy a nőnek nem esett baja és még igen mókásan is fogta fel az esetet. Habár neki még sajog kicsit a feje, de ezt elkendőzően inkább mosolyog és hallgatja a szellemjáró kérdéseit, amelyek kíméletlenül jönnek egymás után. Amíg a nő beszél, a titkár felismeri, hogy már találkozott vele, mégpedig akkor, amikor Quer megmentette őt az őrség igen fura kérdései és kijelentései elől. A felismerés után Achim haladéktalanul válaszolni akar a feltett kérdésekre, de emellett egy kicsit próbálja lassítani is a beszélgetés sodrát, hiszen ha a nő valóban a szellemjáró, akkor a várnagyi utasítás szerint be kell mutatkoznia.*
- Örvendek ennek a. *Majd egy pillanatra megakad a szava és körbe tekint a sáros ruháikon és folytatja.* - Szerencsés találkozásnak. *Mosolyogja el a végét, mivel már számára is vicces az egész helyzet.* - A nevem Achim Eshakaar és ha jól gondolom, a kézfogáson már túl vagyunk. *Próbál viccelődni a titkár, de nem túl jó ebben a műfajban.* - Jelenleg Quer Várnagy úr titkáraként dolgozok a vashegyért. Egyszóval itt maradtam, habár ez az itt maradás a részemről már hónapokkal ezelőtt eldőlt, mivel jó ideje ide tarottam a Vashegyre. Önben kit tisztelhetek kisasszony? *De mielőtt megválaszolná a kérdést Achim máris megelőzi egy másik mondattal.*
- Elnézést, hogy ilyen modortalan vagyok. Esetleg meginvitálhatom önt a Radkraalba, hiszen ez a zord téli időjárás ezzel a temérdek sárral a ruhánkon nem tenne túl jót az egészségünknek. Emellett én északról származom és hoztam onnan egy kiváló lélekmelengető itókát is, amelyet pontosan az ilyen alkalmakra tartogatok. *A mondata végén Lea háta mögé pillant, ahol a gyermeksereg már önfeledten szórakozik miután valószínűleg kinevették magukat a történteken.* - Természetesen a meghívás csak arra az esetre szól, ha a kötelessége, vagy a kalácsfalvi gyermeksereglet ezt lehetővé teszi.
5627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-30 08:14:48
Üzenet elküldve: 2016-03-30 08:14:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Tétlenül //
* Bár nem sikerült valami fényesen, a kislány nagyon élvezi az új társaságát, amit a vele majdnem azonos nagyságú rongybaba jelent. Azil még szemeket is farigcsált rá fából, és kitömte szalmával. Így most Ena leginkább neki gagyarászik, bár az óriás fülét nem kerűli el az anya, anna szavak, jelezvén, hogy a kis félvérnek igencsak hiányozhat az anyja. *
- Ne aggódj Kicsim. Anya nemsokára befut. Reméljűk.
* Nem tud mást mondani, hisz ő maga is nagyon aggódik a nőért, hiába veszi körül annyi remek, kipróbált veterán. *
~ A szellemekre, csak ne essen bajod! ~
* Fohászkodik az égiekhez, majd engedve a késztetésnek, na meg a csöppség kimeríthetetlen energiájának, kimegy vele, hogy a műhely előtt sétáljanak és játszanak. Ez persze még csak felállást, majd pár lépést követően egy nagy huppanást jelent, de semmi baj. Egyrészt, mert így tanul a gyerek, másrészt mert a hatalmasra sikeredett rongybaba úgyis felfogja az esés erejét. Így Azil most pipára gyújt, s mosolyogva figyeli a kislány próbálkozásait. *
* Bár nem sikerült valami fényesen, a kislány nagyon élvezi az új társaságát, amit a vele majdnem azonos nagyságú rongybaba jelent. Azil még szemeket is farigcsált rá fából, és kitömte szalmával. Így most Ena leginkább neki gagyarászik, bár az óriás fülét nem kerűli el az anya, anna szavak, jelezvén, hogy a kis félvérnek igencsak hiányozhat az anyja. *
- Ne aggódj Kicsim. Anya nemsokára befut. Reméljűk.
* Nem tud mást mondani, hisz ő maga is nagyon aggódik a nőért, hiába veszi körül annyi remek, kipróbált veterán. *
~ A szellemekre, csak ne essen bajod! ~
* Fohászkodik az égiekhez, majd engedve a késztetésnek, na meg a csöppség kimeríthetetlen energiájának, kimegy vele, hogy a műhely előtt sétáljanak és játszanak. Ez persze még csak felállást, majd pár lépést követően egy nagy huppanást jelent, de semmi baj. Egyrészt, mert így tanul a gyerek, másrészt mert a hatalmasra sikeredett rongybaba úgyis felfogja az esés erejét. Így Azil most pipára gyújt, s mosolyogva figyeli a kislány próbálkozásait. *
5626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:02:16
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:02:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Jószágszámlálás majd őrség//
*Trodd ahogy ígérte kiment az állatokhoz. Keresett egy kosszú botot és minden állat után egy rovátkát vágott a botba. Jó sok idő eltelt ezzel. Persze az, hogy Trodd úgy ahogy ismeri az állatokat segített benne, de a többi pásztor jószágait nem. Szerencsére volt segítsége is ebben. Mikor végzett akkor oda is ment a kapuba. Ott volt Syoud és meg is mutatta neki azt a botot amire annyi barázdát vájt ahány állat van a törzsben.*
-Adj isten. Megszámoltam az állatokat.
*Most is ahogy szokott elég szűkszavúan fogalmaz. Remélhetőleg az elf elég sok időt eltöltött Morwon közelében, hogy megértse az ilyen észjárást.*
*Trodd ahogy ígérte kiment az állatokhoz. Keresett egy kosszú botot és minden állat után egy rovátkát vágott a botba. Jó sok idő eltelt ezzel. Persze az, hogy Trodd úgy ahogy ismeri az állatokat segített benne, de a többi pásztor jószágait nem. Szerencsére volt segítsége is ebben. Mikor végzett akkor oda is ment a kapuba. Ott volt Syoud és meg is mutatta neki azt a botot amire annyi barázdát vájt ahány állat van a törzsben.*
-Adj isten. Megszámoltam az állatokat.
*Most is ahogy szokott elég szűkszavúan fogalmaz. Remélhetőleg az elf elég sok időt eltöltött Morwon közelében, hogy megértse az ilyen észjárást.*
5625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:25:46
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:25:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tényleg nagyon jó kedve van, így aztán hangosan nevet. Azon is, hogy sikerült seggre ülnie, a szabadkozó férfin meg még inkább. Az első gondolata az, hogy a segítő kezet megragadva lerántja a férfit újra, de aztán hamar arra jut, hogy ezt most kihagyja, mert egy hét alatt két hisztirohamos hím már sok lenne neki. Persze közel sem biztos, hogy ez a példány is raplizni kezdene, de ugye jobb nem kockáztatni. Megragadja hát a felé nyújtott kezet és annak segítségével talpra kászálódik. Találkoztak már ezzel a fickóval, mikor az megérkezett a Vashegyre, csak Quer rögtön lecsapott rá, mint a tyúk a takonyra és berángatta a maga kis irodájába. Lea nem tartott velük, mert sokszor untatja Quer munkája, meg a munkához való hozzáállása. Mármint a túlzott precizitás, és a munkamánia. Az előbbi még rendben van, de az utóbbi nem túl egészséges, és ezt Quer a saját bőrén tapasztalhatta meg, hiszen a tél nagy részében az ágyat nyomta. Így is sikítófrászt fog kapni, ha Lea behordja a házba a dzsuvát.*
- Ugyan, én sem előre néztem.
*mondja mosolyogva, miközben próbálja lesodorni a ruhájára tapadt sarat. Ami így már nem más, mint elmaszatolás, amit azért elég hamar észlel, így berekeszti ezt a tevékenységét, és a saras tenyereit a nadrágjának egy eddig tiszta részbe törli, hiszen már mindegy az említett ruhadarabnak.*
- A Vashegyen maradtál?
*kérdezi a férfit, csak úgy csevegő stílusban, tökéletesen elengedve a füle mellett a "hölgyem" megszólítást, amit amúgy ki szokott kérni magának, de az utóbbi időben már sztoikus nyugalommal viseli a megnevezést. De magázódni akkor sem hajlandó, mert az még a hölgyemezésnél is jobban bántja a fülét. Achimnak még a válaszra sincsen ideje, mikor Lea újabb kérdéssel áll elő:*
- Milyen minőségben?
*Tényleg nagyon jó kedve van, így aztán hangosan nevet. Azon is, hogy sikerült seggre ülnie, a szabadkozó férfin meg még inkább. Az első gondolata az, hogy a segítő kezet megragadva lerántja a férfit újra, de aztán hamar arra jut, hogy ezt most kihagyja, mert egy hét alatt két hisztirohamos hím már sok lenne neki. Persze közel sem biztos, hogy ez a példány is raplizni kezdene, de ugye jobb nem kockáztatni. Megragadja hát a felé nyújtott kezet és annak segítségével talpra kászálódik. Találkoztak már ezzel a fickóval, mikor az megérkezett a Vashegyre, csak Quer rögtön lecsapott rá, mint a tyúk a takonyra és berángatta a maga kis irodájába. Lea nem tartott velük, mert sokszor untatja Quer munkája, meg a munkához való hozzáállása. Mármint a túlzott precizitás, és a munkamánia. Az előbbi még rendben van, de az utóbbi nem túl egészséges, és ezt Quer a saját bőrén tapasztalhatta meg, hiszen a tél nagy részében az ágyat nyomta. Így is sikítófrászt fog kapni, ha Lea behordja a házba a dzsuvát.*
- Ugyan, én sem előre néztem.
*mondja mosolyogva, miközben próbálja lesodorni a ruhájára tapadt sarat. Ami így már nem más, mint elmaszatolás, amit azért elég hamar észlel, így berekeszti ezt a tevékenységét, és a saras tenyereit a nadrágjának egy eddig tiszta részbe törli, hiszen már mindegy az említett ruhadarabnak.*
- A Vashegyen maradtál?
*kérdezi a férfit, csak úgy csevegő stílusban, tökéletesen elengedve a füle mellett a "hölgyem" megszólítást, amit amúgy ki szokott kérni magának, de az utóbbi időben már sztoikus nyugalommal viseli a megnevezést. De magázódni akkor sem hajlandó, mert az még a hölgyemezésnél is jobban bántja a fülét. Achimnak még a válaszra sincsen ideje, mikor Lea újabb kérdéssel áll elő:*
- Milyen minőségben?
5624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:01:49
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:01:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Szóval kimondottan nagy a környék és befolyása. ~ Amon Ruadh... szóval ezért van körülöttetek akkora húhó! ~ Úgy tűnik a Thargoknak van mit a levesbe aprítani, és az elf elmondása szerint, hogy "Talán hamarosan az ottani nemesek lesznek majd a Vashegy hűbéresei?!", feltörekvő nép ők. Delathar legalább nyugtázhatja, hogy van még potenciál arra, hogy a környéken rend legyen. Azt megtudja az elfről, hogy ismeri Kagant, sőt mi több, az apját is szóval nem lehet egy fiatal pofa.*
- Vigyázz mert szavadon foglak! * Mondja a sört említve. Egyszer biztosan kerítenek sort egy-két avagy több piára, a Vaskorsóban úgysem ivott még, talán jobb, mint a Pegazus. Pipadohánya újra elégett, kipucolja a pipát, majd elteszi.*
- Jólvan, akkor azt hiszem ideje továbbállnom, nekem is van még dolgom. A fegyvereim visszakaphatom? * Teszi fel a kérdést, majd ha visszakapja őket, felszereli magát és elbúcsúzik egy meghajlással.*
-Még visszatérek! * Akkor talán meg is ismerhetik egymást pár lötty mellett. Indulóra fogja magát, megszaporázza lépteit. A kapu alatt áthalad, lassan elmegy a Vaskorsó mellett, majd a kanyaros szerpentinen vezet keresztül útja. Valószínűleg Artheniorba megy, de ez még változhat az út alatt, szóval a szántóföldek felé veszi az irányt, amerről jött...*
*Szóval kimondottan nagy a környék és befolyása. ~ Amon Ruadh... szóval ezért van körülöttetek akkora húhó! ~ Úgy tűnik a Thargoknak van mit a levesbe aprítani, és az elf elmondása szerint, hogy "Talán hamarosan az ottani nemesek lesznek majd a Vashegy hűbéresei?!", feltörekvő nép ők. Delathar legalább nyugtázhatja, hogy van még potenciál arra, hogy a környéken rend legyen. Azt megtudja az elfről, hogy ismeri Kagant, sőt mi több, az apját is szóval nem lehet egy fiatal pofa.*
- Vigyázz mert szavadon foglak! * Mondja a sört említve. Egyszer biztosan kerítenek sort egy-két avagy több piára, a Vaskorsóban úgysem ivott még, talán jobb, mint a Pegazus. Pipadohánya újra elégett, kipucolja a pipát, majd elteszi.*
- Jólvan, akkor azt hiszem ideje továbbállnom, nekem is van még dolgom. A fegyvereim visszakaphatom? * Teszi fel a kérdést, majd ha visszakapja őket, felszereli magát és elbúcsúzik egy meghajlással.*
-Még visszatérek! * Akkor talán meg is ismerhetik egymást pár lötty mellett. Indulóra fogja magát, megszaporázza lépteit. A kapu alatt áthalad, lassan elmegy a Vaskorsó mellett, majd a kanyaros szerpentinen vezet keresztül útja. Valószínűleg Artheniorba megy, de ez még változhat az út alatt, szóval a szántóföldek felé veszi az irányt, amerről jött...*
5623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-29 11:56:45
Üzenet elküldve: 2016-03-29 11:56:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Három és fél méter magasról tekintget körbe, hátha lát élőhalottakat, vagy bármi egyebet, de sehol semmi. Ennek egyik legfőbb oka az lehet talán, hogy az emberek többsége nem nő meg olyan magasra, így bőven Morwon alsó látószögén kívülre esnek. Annál is inkább, mivel sokszor még csak nem is egyenesen néz - mert hát akkor még pont megláthatná a kisebbeket is, mikor még távolabb vannak -, hanem a fenti kékséggel kommunikál. Persze telepatikusan, hiszen tudja, hogy aki hangos szavakkal beszélni az éghez, azt hülyének, vagy szellemjárónak nézik, ő pedig mindkettőtől messze áll, úgyhogy csak gondolatban kérleli a kék-csuhás isteneket, szellemeket, meg mindenkit, aki ott van, hogy tévedjen már ide néhány élőhaló, esetleg ork. Nem, nem leigáztatni akarja a Vashegyet, csupán annyit kérne belőlük, hogy Syoud ne lője szitává az összeset, mire leér hozzájuk Tar'khog-gal, hogy elválassza a fejüket a testüktől, vagy ilyesmi. Nem, Morwon még csak nem is őrült gyilkolási vágytól szenved, mert akkor bizonyára nem mindenféle félig halott teremtményekért sóvárogna, hanem a következő érkező vándort nem beengedné, hanem szétkaszabolná. Dehogyis! Ő csak unatkozik itt a kapuban, mert míg mások a fronton küzdenek, addig neki itt kell őriznie a várat, amit igazából nincs is miért őrizni - tekintve, hogy a benne lévők nincsenek is itthon. Persze az is meglehet, hogy valójában nem is az embereket kéne őrizni, hanem a várat. De ez most mindegy. Ha jönne valaki, akitől meg kéne védeni, az bizonyára nem lenne olyan bolond, hogy egyedül jönne, hiszen ő maga is tudná, hogy egyszer csak hazaérnek Kaganék és akkor hiába jött - szóval, ha jönne valaki, az többedmagával jönne. Az ellen meg hiába van itt két őr - na jó, talán Syoud legendás célzása és Morwon hírhedt ereje feltartaná őket egy ideig, de óriásunk akkor sem lát sok értelmet a dologban. *
- Nyeh. * Tér vissza és értetlenül bámul. ~ Jó sok minden történt... ~ Állapítja meg magában, ám a legkevésbé sem gúnyosan. Most komolyan meglepődik. Szerencsére időközben nem sorakozott fel egy élőholt sereg a kapu előtt (se az orkok), pusztító tűzvész sem lett úrrá a helyen és úgy igazából semmi nem változott különösebben. Csak az emberek. Az előbb még szekeresek, meg sebesültek, meg kereskedők voltak itt, most meg... Nem is tudja. Csak mendegélnek, jönnek-mennek, talán ők maguk sem tudják, hová tartanak. De, ha maguk tudják is, hát Morwonnak fogalma sincs róla. Az elf majdcsak szól, ha valakit le kell lőni! Addig meg nézelődik, hátha lát felbukkanni valahol valakit valamiért valahogyan. *
*Három és fél méter magasról tekintget körbe, hátha lát élőhalottakat, vagy bármi egyebet, de sehol semmi. Ennek egyik legfőbb oka az lehet talán, hogy az emberek többsége nem nő meg olyan magasra, így bőven Morwon alsó látószögén kívülre esnek. Annál is inkább, mivel sokszor még csak nem is egyenesen néz - mert hát akkor még pont megláthatná a kisebbeket is, mikor még távolabb vannak -, hanem a fenti kékséggel kommunikál. Persze telepatikusan, hiszen tudja, hogy aki hangos szavakkal beszélni az éghez, azt hülyének, vagy szellemjárónak nézik, ő pedig mindkettőtől messze áll, úgyhogy csak gondolatban kérleli a kék-csuhás isteneket, szellemeket, meg mindenkit, aki ott van, hogy tévedjen már ide néhány élőhaló, esetleg ork. Nem, nem leigáztatni akarja a Vashegyet, csupán annyit kérne belőlük, hogy Syoud ne lője szitává az összeset, mire leér hozzájuk Tar'khog-gal, hogy elválassza a fejüket a testüktől, vagy ilyesmi. Nem, Morwon még csak nem is őrült gyilkolási vágytól szenved, mert akkor bizonyára nem mindenféle félig halott teremtményekért sóvárogna, hanem a következő érkező vándort nem beengedné, hanem szétkaszabolná. Dehogyis! Ő csak unatkozik itt a kapuban, mert míg mások a fronton küzdenek, addig neki itt kell őriznie a várat, amit igazából nincs is miért őrizni - tekintve, hogy a benne lévők nincsenek is itthon. Persze az is meglehet, hogy valójában nem is az embereket kéne őrizni, hanem a várat. De ez most mindegy. Ha jönne valaki, akitől meg kéne védeni, az bizonyára nem lenne olyan bolond, hogy egyedül jönne, hiszen ő maga is tudná, hogy egyszer csak hazaérnek Kaganék és akkor hiába jött - szóval, ha jönne valaki, az többedmagával jönne. Az ellen meg hiába van itt két őr - na jó, talán Syoud legendás célzása és Morwon hírhedt ereje feltartaná őket egy ideig, de óriásunk akkor sem lát sok értelmet a dologban. *
- Nyeh. * Tér vissza és értetlenül bámul. ~ Jó sok minden történt... ~ Állapítja meg magában, ám a legkevésbé sem gúnyosan. Most komolyan meglepődik. Szerencsére időközben nem sorakozott fel egy élőholt sereg a kapu előtt (se az orkok), pusztító tűzvész sem lett úrrá a helyen és úgy igazából semmi nem változott különösebben. Csak az emberek. Az előbb még szekeresek, meg sebesültek, meg kereskedők voltak itt, most meg... Nem is tudja. Csak mendegélnek, jönnek-mennek, talán ők maguk sem tudják, hová tartanak. De, ha maguk tudják is, hát Morwonnak fogalma sincs róla. Az elf majdcsak szól, ha valakit le kell lőni! Addig meg nézelődik, hátha lát felbukkanni valahol valakit valamiért valahogyan. *
5622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:34:50
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:34:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Ahogy átér a réven és Svir alakja már csak a távolságból eredően sem kivehető, akkor előveszi kedvenc jegyzetét és mielőtt felszállna a lovára, kitépi belőle a legfelső oldalt, mivel a lovon írás művészetének nem ő a leggyakorlottabb képviselője. A papíron szereplő írás olvashatatlan és teljeséggel használhatatlan. Mielőtt jobb kezével letépné a fölösleges oldalt mosolyog egyet, hiszen Svir oly árgus szemekkel fürkészte, hogy vajon mit is csinál Achim a lovon, ezért a titkár nem akarta megadni neki azt az örömet, hogy elárulja, hogy amit csinál ahhoz igen ügyesnek kéne lennie. Inkább az Intéző gondolataira bízta, hogy találgasson csak, vajon lehetséges e mindez. Amikor az összegyűrt lapot kipenderítette már fel is ül a lovára, hogy még sötétedés előtt visszaérhessen a városba.
A lovaglás, a táj és a korgó gyomra, de leginkább a kiszáradt torka felébreszti benne az elnyűhetetlen vágyat, hogy ismételten betérjen a Vaskorsóba. Ezért az öreg lovast kicsit meghajtva ügetni azután, finoman vágtatni kezd, hogy mihamarabb a fogadóhoz érhessen. Amikor eléri a városkaput, lovát a megfelelő irányba fordítja és csakhamar a bejárathoz érkezik, ahol az öreg hátastól megszabadulva, belép a helységbe. Habár tudja, hogy igazából vagy a Radkraalba, vagy az erődbéli lakosztályának privát irodájába kéne mennie, hogy jelentéseket írjon, emellett fontos lenne lejegyezni az Intéző kéréseit, valamint a gázlónál megfogalmazott ötleteit is ideje lenne papírra vetni, de a szomjúság erősebb a biológia érezteti a szükséget, tehát a döntése adott és így a bor győzedelmeskedik.*
*Ahogy átér a réven és Svir alakja már csak a távolságból eredően sem kivehető, akkor előveszi kedvenc jegyzetét és mielőtt felszállna a lovára, kitépi belőle a legfelső oldalt, mivel a lovon írás művészetének nem ő a leggyakorlottabb képviselője. A papíron szereplő írás olvashatatlan és teljeséggel használhatatlan. Mielőtt jobb kezével letépné a fölösleges oldalt mosolyog egyet, hiszen Svir oly árgus szemekkel fürkészte, hogy vajon mit is csinál Achim a lovon, ezért a titkár nem akarta megadni neki azt az örömet, hogy elárulja, hogy amit csinál ahhoz igen ügyesnek kéne lennie. Inkább az Intéző gondolataira bízta, hogy találgasson csak, vajon lehetséges e mindez. Amikor az összegyűrt lapot kipenderítette már fel is ül a lovára, hogy még sötétedés előtt visszaérhessen a városba.
A lovaglás, a táj és a korgó gyomra, de leginkább a kiszáradt torka felébreszti benne az elnyűhetetlen vágyat, hogy ismételten betérjen a Vaskorsóba. Ezért az öreg lovast kicsit meghajtva ügetni azután, finoman vágtatni kezd, hogy mihamarabb a fogadóhoz érhessen. Amikor eléri a városkaput, lovát a megfelelő irányba fordítja és csakhamar a bejárathoz érkezik, ahol az öreg hátastól megszabadulva, belép a helységbe. Habár tudja, hogy igazából vagy a Radkraalba, vagy az erődbéli lakosztályának privát irodájába kéne mennie, hogy jelentéseket írjon, emellett fontos lenne lejegyezni az Intéző kéréseit, valamint a gázlónál megfogalmazott ötleteit is ideje lenne papírra vetni, de a szomjúság erősebb a biológia érezteti a szükséget, tehát a döntése adott és így a bor győzedelmeskedik.*
5621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:04:54
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:04:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Ásítozik egy kicsit, és megint megbánja, hogy nem bagózik. Elutasítja hát a dohányt és tovább eszegeti a tökmagot.*
- Hogy mekkora? Itt minden a Thargoké, ameddig a szemed ellát, keletre, délre, nyugatra. Északra a Gázlóig az ő földjük, aztán egészen a Majorságig szoktak őrjáratot küldeni, vagy legalábbis addig, amíg Nivere úrnő saját őrjárataiba nem botlanak. Jó a viszony, ugyanis. Bár... mióta háború van, nem kószálunk annyit mi sem, még a büdös orkokat sem zargatjuk, mert hát azok is az élők közül valók... még ha a szottyosabb formái is az életnek. *szortyint.*
- Ami meg a Várost illeti... *jelentőségteljes vállvonás.*
- Most éppen a Város nemesei közé tartoznak a Thargodarok is. Ki tudja? Talán hamarosan az ottani nemesek lesznek majd a Vashegy hűbéresei?! Változnak az idők... *vigyorodik el, aztán bámul egy kicsit keletnek. Lassan besötétedik.*
- Kagan? Nos, őt látni kell. Kölyökkora óta ismerem, de igazából valamikor az apja kölyökkora idején vetődtem közéjük. Hosszú történet, majd egyszer elmesélem a fogadóban. Már ha meghívsz egy sörre, hehe! *int a Vaskorsó irányába, majd sóhajt egyet.*
- Hamarosan lemegy a nap. El kell döntened, hogy kint vagy bent, mert ha bezárjuk a Kapukat, mindenre lőni fogunk, ami mocorog a környéken. Nem érdemes kipróbálni, mennyire lövünk jól...
*Ásítozik egy kicsit, és megint megbánja, hogy nem bagózik. Elutasítja hát a dohányt és tovább eszegeti a tökmagot.*
- Hogy mekkora? Itt minden a Thargoké, ameddig a szemed ellát, keletre, délre, nyugatra. Északra a Gázlóig az ő földjük, aztán egészen a Majorságig szoktak őrjáratot küldeni, vagy legalábbis addig, amíg Nivere úrnő saját őrjárataiba nem botlanak. Jó a viszony, ugyanis. Bár... mióta háború van, nem kószálunk annyit mi sem, még a büdös orkokat sem zargatjuk, mert hát azok is az élők közül valók... még ha a szottyosabb formái is az életnek. *szortyint.*
- Ami meg a Várost illeti... *jelentőségteljes vállvonás.*
- Most éppen a Város nemesei közé tartoznak a Thargodarok is. Ki tudja? Talán hamarosan az ottani nemesek lesznek majd a Vashegy hűbéresei?! Változnak az idők... *vigyorodik el, aztán bámul egy kicsit keletnek. Lassan besötétedik.*
- Kagan? Nos, őt látni kell. Kölyökkora óta ismerem, de igazából valamikor az apja kölyökkora idején vetődtem közéjük. Hosszú történet, majd egyszer elmesélem a fogadóban. Már ha meghívsz egy sörre, hehe! *int a Vaskorsó irányába, majd sóhajt egyet.*
- Hamarosan lemegy a nap. El kell döntened, hogy kint vagy bent, mert ha bezárjuk a Kapukat, mindenre lőni fogunk, ami mocorog a környéken. Nem érdemes kipróbálni, mennyire lövünk jól...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739