// Ewangel, Sheynah, Achim //
*Drann örül neki, hogy tegnap este egészen tűrhetően rendbe szedte magát, a patak vizének és Sheynah mosolygós segítőkészségének köszönhetően. Az idő egészen tavasziasra fordult, úgyhogy egy erősen gyűrött, de tiszta, könnyű szövésű inget cibált elő reggel a zsákjából, azt vette fel, rá széles övvel összecsatolva egy ujjatlan, szövött felsőt. Ahogy belépnek a barátságos, de meglehetősen komolykodó és szikár férfi után a kőből és fából épült, tágas, csarnokszerű épületbe, csodálkozva néz körbe, ahogy haladnak a vendéglátójuk után.* - Egy teát én is köszönettel elfogadok. *Él a lehetőséggel, amikor a fehérre meszelt, tágas, irattartó szekrényekkel és polcokkal teli helyiségbe érve mindannyian leülnek, és felhangzik a kínálás. Achim Eshaakar, a várnagy titkára (ahogy bemutatkozik nekik, de ami azt illeti, Drann wegtoreni nemes elfként még sohasem találkozott ilyenféle titulussal, így nem tudja, ez pontosan mit takar) azt kéri, mondjanak el mindent, amit csak tudnak, a Pihenőben átéltekről. Drann is csak arról tud beszámolni, amit ő látott, és amit átélt, és meg is maradt az emlékezetében. Igyekszik minél pontosabban felidézni, mi is folyt akkor, amikor Ewangellel a Karavánpihenő Északnyugati Kapujához értek, mit láttak, és mi volt azután. A legnehezebb felidéznie a falakon kívül történteket, abból szinte csak villanásnyi, erős képek, amik megmaradtak az emlékezetében. Végighallgatja Ewát, időnként hozzáfűzve a saját meglátásait olyankor, amikor az elf lány megerősítésért felé fordul.*
- Az első támadás még éjjel volt, előző este pedig leszállt a köd. Ezért a pontos létszámot nehéz volt megbecsülni. A Karavánpihenő Északnyugati Kapuját támadták meg a holtak, de később hallottam én is olyasmit a sebesültektől, hogy már a támadást megelőzően is a Csonttemetőben megelevenedett csontvázakról hoztak híreket. Mi is arra hagytuk el a Karavánpihenőt, már csata után, ide tartva, és a saját szemünkkel láttuk, ahogy felkelnek a sírjukból és utánunk erednek. De a Kaput támadó holt hadsereg java része nem csontvázakból, hanem foszladozó, nemrég még élő tetemekből állt! *Hogy mennyien voltak, ez jó kérdés. Drann is csak saccolni tud a látottak alapján* - Talán háromszázan ha lehettek. Még reggel is köd volt. A vezetőjük *itt azért egy pillanatra rekedtté válik a hangja* - egy rég halott Bakó. Wegtoren valahavolt, hírhedt hóhérja. Holtan, mégis elevenen. Nem tudom, kit szolgálhat, de nem evilági hatalom az. Túl van minden lanawini mágián, amit ott láttunk.
- Amikor mi Ewangellel a Kapuhoz értünk *folytatja* - nagy volt a káosz. Azt hiszem, akkor ölték meg Gregon Muelbar parancsnokot (ha jól emlékszik a névre, amit mondtak neki) és a társait. Nekem később azt mondták, villám csapott beléjük, odakintről. A Kapun szolgálatot teljesítő csatamágusokból egy maradt életben. A második csata után szinte csak egyszerű beosztású városőrök maradtak. A Kaput akkor jégfallal próbálták védeni. Az egyszerű nyíl hasztalan ellenük, karddal is apró darabokra kellett aprítani őket ahhoz, hogy ne jelentsenek fenyegetést. De a tűztől lángra kapnak. Azzal sikerült a legtöbbet elpusztítani.
*Ewangel szavaira, amivel az orkokat említi, csak bólintani tud.* - A legtöbben menekültek a Pihenőből, amikor a támadás hírét vették, a Déli kapun át, Arthenior irányába. De ők nem, ők odajöttek, és hősiesen harcoltak. Ez az igazság.
- Odakinn *folytatja, azután észbe kap. A hallgatója nem tudhatja, hogy az elf egy társával leereszkedett a falon, hogy megpróbálja a ködben a holtakat irányító Hóhért megölni* - talán ha többen kitörünk sikerül megölnünk a Hóhért, de ketten mentünk *mondja.* - Kudarcot vallottunk. Ha nem jön a városőrök és velük az orkok támadása a holtak ellen a Déli Kapu felől, talán a halálnál is rosszabb, ami várt volna kettőnkre. *Ahogy felidézi a képeket, a villanásokat, a fájdalmat...* - Nehéz visszagondolni. *Elhallgat. Érdes hangon folytatja.* - A félszáz városőrnél legalább ötször többen voltak. Egy tretil... vijjogó hárpiák támadták a falat. *Igyekszik összeszedni a gondolatait.* - A Hóhért nemcsak holtak szolgálták, tűzköpő szellemkutyák, és csuklyás szellemlények is.
- Szétmorzsolták volna a védelmet. A csata kimenetelét egyedül az fordította meg, hogy odafentről *folytatja, közben a szeme előtt ott vannak az égő, lángoló tetemek* tűzeső, villám érkezett. Szétcsapdosta a soraikat, felgyújtotta őket. A Hóhér figyelme délnek fordult. Hihetetlen volt akkor, de elmentek, eltűntek a ködben. Hogy meddig, és hova indultak, azt nem tudom. Amikor elindultunk egy szekérrel, mi hárman *néz a társaira* - és az egyik halott íjász kislánya, még állt a Pihenő, javították a falakat, foltozták a sebesülteket, de még az érkező városőrökkel együtt sem sokan voltak. A Pihenő szinte teljesen kiürült. *Elhallgat. Ha valamit még szeretne tudni, Achim majd megkérdezi. Ő ennyit tud elmondani, de Ewangelnek és Sheynahnak is biztosan megvan még a maga mondandója. Hiszen valóban, talán minden apró részlet fontos lehet.*