//Második szál//
//Radkraal, majd Syoud//
*Szinte az egész beszélgetést átjárta a fattyak, üzekedések vagy Kagan házassága. Úgy tűnik Achimnak, hogy talán ez ihlethette meg a szellemjárót, amelyben a következő kérését fogalmazza meg. Habár ez a kérés inkább utasítás, amelyet Achim örömmel vesz, mivel ezért dolgozik itt a vashegyen.*
- Természetesen értem a feladat lényegét és mikéntjét, és haladéktalanul intézkedek, hogy a tárgyalások, vagy az üzlet mielőbb meg szülessen. *Komolyodik el a titkár arca, ahogy munkára kerül sor, hiszen a csevegés meg a pletyka jó dolog, de a munka az munka, és ha az egyik felettesétől utasítást kap ahhoz haladéktalanul hozzá kell látnia. Magát mindig is hivatalnoknak tartotta és ilyenformán sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem akarja egy egy döntés mikéntjét. Pusztán végrehajtja az utasításokat. Amikor saját mondatai végéhez érkezik, letisztítja az inge újának még esetleges szennyeződéssel belepett részeit, majd feltűri. Leához hasonlóan leterít egy papírlapot a székre, majd az egyik polchoz sétál. leül az asztalhoz és egy levelet kezd fogalmazni. Hamar végére ér a nem túl hosszú fogalmazványnak, majd behajtja és összeköti egy vörös szalaggal. Épp már viaszt kezdene olvasztani, hogy pecsétet tegyen rá, amikor eszébe jut valami.*
- Mond. Van a Thargoknak címere? Vagy valamilyen hivatalos szimbóluma. Mert arra gondoltam, hogy azt megcsináltatom egy kováccsal és így lenne már hivatalos pecsétje a vashegynek, amely a táviratok, levelek és egyéb iratokat zárná, vagy hagyná jóvá. *Miközben kimondja, saját gondolatait eszébe jut, hogy akár maga is megcsinálhatná a pecsétet, hiszen ért egy kicsit az aranymívességhez. Azután, arra gondol, hogy talán jobb lenne, ha egy jó kovács csinálná meg és ő inkább majd csak elmondaná, amit szeretne.
Ha Lea válaszolt, illedelmesen elköszön, és a megértését kéri, de el kell mennie, hogy a levél mihamarabb a céljához érjen. Kilép a Radkraalból és körbe néz a városban. Azon morfondírozik, hogy ki lehetne az, akit megkérjen, hogy ezt a halaszthatatlan ügyet mihamarabb megoldja. Olyan kell, aki kellőképp gyors, rátermett és tud vigyázni egy ilyen iratra. A városban senkit nem lát, így úgy dönt, hogy a kapuhoz, megy mivel, ott mindig van valaki, vagy az orjás vagy valaki más. Ahogy közeledik észreveszi, hogy az elf, aki segített bejutni neki épp ott álldogál egy félvér lánnyal. Meg is fogan benne a gondolat, hogy miként juttassa a kósza pintybe a levelet, hiszen más érdemleges bordélyt maga sem találhatna, akiket tárgyalásra invitálna, a vashegyre.
Amikor kellő távolságba ér, udvariasan köszön és bemutatkozik.*
- Üdvözlöm önöket. Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést. A nevem Achim Eshaakar és a Várnagy úr titkára vagyok. Egy kis segítséget szeretnék kérni, egy a vashegyet érintő fontos ügyben. *Nem akarja lerohanni a beszélgetőket ezért ezen a ponton megáll, és megvárja, ameddig reagálnak rá az ott lévők. Vagy legalább az egyikük.*