//Vashegy felé//
//Worenth meg a többiek érintőleg//
- Csodállak benneteket, akiknek tehetségetek van a varázslathoz, nekem nem nagyon van.
*Mármint sosem próbálkozott ilyesmivel, mert tökéletesen megelégedett azzal, hogy példuál Isu hókuszpókuszait nézegette, vagy nevetett Kaganon, aki nem nagyon tudott bánni ezzel.
Valóban nem tudta, hogy a Szilánkok között él egy ork is, de ugyebár ő sem tudhat mindent, és hát Synmirán sem járt még, pedig nincs olyan messze.*
- Szokták mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt, nemde bár?
*Worenth további szavaira bólint, és természetesen nem köti az orrára azt, hogy Leánál nagyobb ateistát nehezen találna. A rituálék általában csak a színház részét képezik, de ettől függetlenül Lea nagyon is képzett, hiszen számtalan dolgot megtanítottak neki kora gyermekkorától fogva, úgy, mint a gyógyítás, de kiváló méregkeverő is, no meg nagyon olvasott, barbár mértékkel mérve igen művelt is, hiszen közülük kevesen értenek az íráshoz és az olvasáshoz, meg a számoláshoz is. Sokat tanult azért, hogy ne csak a cirkusz során vegyék hasznát, meglehet, hogy ebben is tud majd segíteni, ha más miatt, hát az évek és a rutin miatt.
Közben érkezik Aletai is, akinek visszabólint üdvözlésképpen és halkan felnevet arra, amit amaz az utánpótlásról mond. Persze alapvetően nincsen nevetnivaló a dolgon, inkább csak annak szól, hogy ő maga is valami ilyesmire gondolt az imént Asztarohadttal kapcsolatban. Aztán vár amíg Worenth megfelel a félvér kérdésére, addig nem is folytatja azt, amibe belekezdtek. Aletai, Asztarohadtnak tett, visszautasíthatatlan ajánlatán elmosolyodik, hiszen sokkal kellemesebb lehetőség, mint a zsémbes Syouddal megvitatni ugyanazt, amit Aletai-al egy sör mellett lehet.
Ha maguk mögött hagyják a két férfit, akkor felveszi a fonalat ott, ahol az imént abbahagyták.*
- Kancának hívom, régi barátom.
*Az első saját lova, pár éve már társak, akkor még csak csikó volt, mikor hozzákerült. Mokány jószág, nem egészen lehet eldönteni, hogy egy alacsony ló, vagy egy magas póni-e. Mókásan tud szaladni, olyan módon, amit amúgy nem nagyon látni lovaknál.*
- Isurii nagyon ért a lovakhoz, szerintem ő tud neked tanácsot adni. De szerintem ilyen helyre, mint a hegy és környéke, jobban jársz egy szívósabb jószággal, mint egy olyan törékeny teremtménnyel. Olyan állat kell neked, mint Kanca. Hűséges, és nem szeszélyes, igazi barát.
*Ha leértek a folyóhoz, akkor kiveszi a zablát a hátas szájából és elengedi szabadon legelészni, illetve a hátára dobott nyeregtáskától is megszabadítja - nyereg ugyan nem volt a hátán, de a táskát Lea praktikusan a patással hozatta.
Ő a maga részéről nem nem aprózza el a dolgot és egy pillanat alatt megválik minden ruhájától - már attól a kevéstől, ami rajta van - és egy közeli bokorra dobálja azokat, aztán pedig belegázol a folyóba. Ami hideg... Nem szégyellős, úgyhogy nem igazán érdekli, hogy mások is láthatják, vagy, hogy esetleg nézik, viszont cserébe ő sem nézelődik, csak a lába elé, hogy ne lépjen bele valami élesebb kőbe.*