//Miwához vissza//
*Meglehetősen gyorsan sikerült túlesni a nagy kellemetlen dolog egy kisebb kellemetlen részén. Ezzel egy időben pedig kezdi magát úgy érezni, mint az a bizonyos mérgezett egér, aki fel és alá rohangál. Legalább pár ügy már letudva: megfürdette a leányt, tájékoztatta Kagant a Várnagyról, majd bemutatta neki Achimot. Ez utóbbi kettő nélkül bőven el tudta volna képzelni a napját, de úgy tűnik, hogy ma semmi nem úgy történik, mint ahogy ő azt kigondolta. A tetejében az elvágott, de azóta már bekötözött lábujja is fáj. Ráadásul még a Várnagy problémája nincsen teljesen elintézve.
Remélhetőleg Miwa végzett a táplálkozással addigra, hogy visszaér. Bár tulajdonképpen mindegy, addig is elmondhatja neki azt, hogy mit is kíván tőle, amit egyébként még Leának magának is össze kell szednie, mert olyan régen volt már rabszolgája, hogy elfelejtette, hogy miket is bízott rá.*
- Na!
*kezd bele igen határozottan és összecsapja a két tenyerét, majd kivesz egy kést a konyhaszekrény tetején álló, késeket tartalmazó csetreszből. A késsel gesztikulálva kezd bele a beszédbe. No nem azért vette elő, hogy Miwát ezzel nyomás alá helyezze, hanem azért, mert szüksége lesz rá.*
- Majd holnap körülnézünk, hogy Rilai pillangóitól maradt-e valami ruha, ami jó rád. Ha nem találunk semmit, akkor adok anyagot és magad varrod meg.
*Remélhetőleg Miwa tud varrni, mert Lea rábízná a saját ruhái foltozását is. Ha nem akkor majd valami tanfolyamra küldi Kalácsfalvára, ott csak akad egy asszony, akitől megtanulhatja, hogy hogyan kell a tűvel és a cérnával bánni.*
- Az ennivalót a Tavernából szoktam hozni, ezután te hozod. Magadnak is, amit választasz.
*Lea nem különösebben vérszomjas fajta, könnyű vele jóban lenni és úgy gondolja, hogy ha az ember rabszolgát tart, akkor normálisan kell, hogy etesse és bánjon vele. Mondjuk az elvei szerint a kutyákra és a lovakra is ugyanez igaz, de persze egy rabszolga semmiképpen sincs egy szinten egy állattal. A rabszolgákkal nem barátkozik az ember.*
- Gondoskodsz arról, hogy rend és tisztaság legyen itt. Mosod az én ruhámat és a magadét is, hetente egyszer. Elvárom, hogy rendesen mosakodj és minden nap alsóneműt válts. Elkészíted az én fürdőm minden nap. Azt hiszem, hogy ennyi. Na intézzük el a Várnagyot, kicsit segítened kell majd.
*Nagyjából ennyit akart mondani, elindul hát Quer szobája felé, hogy túlessen azon, amin túl kell esni. Éppen csak belépne az ajtón, mikor újra Miwához fordul:*
- Még valami, a Hadúr számára forró fürdőt kell majd készíts és a rendelkezésére kell állj utána. Gondolom le kell majd csutakold, de lehet, hogy és meg is hág. És asszem, hogy lett saját szobád. Persze kidobjuk a bútort és kifestjük.
*Már csak azért is, mert gyorsan meg akar szabadulni Quer emlékétől, leginkább azért, mert már akkor a retinájába égett a látvány, amikor először megpillantotta azt, ami a szobában várja őket. Ez a szoba jóval kisebb, mint Leáé és a berendezés igen puritán, csak egy szekrény és egy keskeny ágy van benne. De Quer már csak ilyen személyiség volt, csak aludni járt ide, egyébként munkával töltötte az idejét. Lea először a szekrény aljából vesz ki egy fehér lepedőt.
A következőkben a már előkészített késsel levágja róla az öltözékét, aztán pedig lemossa a testet. Ez csupán egy rituális fürdetés és Miwának csak annyi szerepe van a dologban, hogy segítenie kell forgatni és mozgatni. Végül pedig ama bizonyos lepedőbe varrja - piros cérnával - olyan módon, hogy csak az arca látszik ki a "gubóból", lezárt szemeire pedig fekete festékkel szembogarakat fest. Innentől csak arra vár, hogy megépítsék számára a halotti máglyát. Ez utóbbi nyilvánvalóan férfimunka, szóval nem rájuk vár.*