// Még mindig napváltás //
* Mert hát az út egyenesen megy, kivéve amikor kanyarog... Akkor így mégsem lesz jó. Akkor mondjuk úgy, hogy az út előre visz... Az úton. De ez sem jó, ugyanis az út nem visz, az út csak van. A ló visz, vagy a cipő. Nem. A láb. A lónak is a lába. De arra rá kell ülni. Mármint a hátára. Mert az egybe van forrva a felső részével. De akár csak a lábán is lehetne jönni. Úgy, ahogy a láb is tudna egyedül jönni, ha nem lenne ránőve a test. De ez van.
Akkor a lábak előre visznek az úton. Ez már közelebb áll a valósághoz, sőt: teljesen valóságos, azonban ezzel még senki nem megy semmire. Akkor az út... Mármint... Akkor... Na, kezdjük elölről! A lábak előre visznek az úton, de a testre kell ráülni. Ez addig igaz, amíg a lovakról beszélünk. Mármint nekik is csak a hátukról. De ott vannak az emberek, kiknek ugyan rá lehet ülni a hátukra, de vajmi kevés eséllyel visznek el bárhová is. Mármint a lábuk. Az sem. Meg amúgy is... Ha egyedül megy, méghozzá gyalog... Akkor nem ül rá semmire. Akkor hát: a lábak visznek előre az úton, de nem azokra kell ráülni. Na, ez már majdnem jó. De mi van akkor, ha egy ló akkorára nő, mint egy nagy valami, ezért mégis a lábára elég rácsüccsenni? Akkor mégis módosítani kell még, mert akkor még mindig nem jó. Szóval. Az út... Nem. A láb... Nem, nem, nem. Nagy levegő, és... Beszél. A lábak azok, amik előre visznek az úton, de általában nem arra kell ráülni. Hogyha mégis, akkor amire ráül az a valaki, az jó nagyra nőtt. Így már helyénvaló. Összegzésképpen: a láb az, ami az úton megy, de nem arra kell ráülni. Csodálatos már a tudomány. Néhány száz év múlva talán azt is meg fogják tudni mondani a Morwonhoz hasonlatos tudósok, hogy hogyan lehet kecskepatával özönvizet megelőzni. Mire eléri a Kaput, már mindent végiggondol, ami fentebb található, úgyhogy teljes nyugodtsággal lép be az erődbe, csupán egy gyors köszönéssel illetve az aktuális őrt, aki talán Janemita, talán már nem ő. *
- Üdv. * Azzal már megy is tovább, hogy megérkezzen. Még nem tudja hová, de az a valami bent van. És majd jól el kell ott bújnia. *