//Délre indulók//
*Achim reggel igencsak álmoskásan ébred, hiszen a vezér alaposan ellátta munkával a tegnapi napon. Ilyen formán jól esett tovább aludni a kelleténél. Azonban ez a nap is tele lesz munkával, mégpedig egy nem igazán kedvelttel. Ki kell mozdulnia a városból, amihez nem sok kedve és akarata van, de ha már muszáj, akkor összekészül. A szekrényéből előveszi táskáját és az élére vasalt ruháit, majd bele teszi. Mindent gondosan és mértani pontosággal helyez el. Alaposan becsomagolva egy kis ládikába a tintás üveget, pennát és egy szén ceruzát. Amikor ezeket bepakolta, az egész tetejére egy jó adag üres papirost is betesz, majd a hóna alá fog egy még pár tekercset, a borostömlőjét, ha esetleg megszomjazna, vagy remegni kezdene a keze, akkor jó, ha kéznél van. Mindezekkel jól megmálházva elindul az erődből a város irányéba, ahol reményei szerint Khan és Ewangel már várják. Nem is kell sokat keresgetni őket, hiszen épp egymással beszélgetnek, oda siet hozzájuk és köszönti őket.*
- Üdvözlöm önöket. Ha jól sejtem és bizonyára, akkor önök engem vártak. *Mosolyog, majd Khan irányába fordul.* - Mi még nem találkoztunk. A nevem Achim Eshakaar, én vagyok az új titkár itt a vashegyen. Ha jól sejtem ön Khan?! Nagyon örvendek. *Nyújt kezet a lovagnak, miközben az egyik papiros kicsúszik a hóna alól és a földre zuhan.* - Oh, milyen figyelmetlen vagyok. *Kapja fel gyorsan a papírost.* No sebaj, ha megbocsátanak, akkor előkerítem a lovamat és már indulhatunk is. *Ha még valaki akar valamit is mondani, akkor azt meghallgatja, ha nem úgy elindul és pár perc múlva a lovával tér vissza.*