//Hazafelé, srácok - utóbb Lea háza//
*Felkaptatnak a szerpentinen, holott Rilai is szívesen beugrana, hogy csekkolja, minden rendben van-e a Korsóban, annál most égetőbb a dolga. Szó szerint. A település szélére érve ruganyosan lehuppan a kicsi párductarka lóról, és lehámozza a nyereg mögül a tömött iszákot, nyakába nyalábolja a félöntudatlan majmócát. A paripát kiköti a karámba, futólag végigsimít a selymes orron, mintegy köszönetképpen, hogy hagyta magát agyonhajszolni idáig. Az állat, ez a jó kedélyéből kibillenthetetlen, jámbor jószág vidoran visszaprüszköl és elropogtat egy kiszáradt fűcsomót két első lába közt.
A lány megfordul, az útitársakhoz. Egy darabig elácsorog a többiek között, szórakozottan illegeti magát fejbúbig bebugyolált selymeiben. Halkan elduruzsol pár barátságos frázist, egyik lábáról a másikra állva.*
- Hát igen. Itt volnánk. Nos akkor... Legyetek üdvözölve a Vashegyen. Egyesek ismét, mások jobban, satöbbi.
*Mondatait elsősorban a rőthajú elfnek címzi, mivel hogy Gardur valószínűleg nem igényel különösebb idegenvezetést a tulajdon otthonában.*
- Amarra az erőd, ahol a Hadúr tart audienciát jobb napokon. Ha pedig visszakanyarodsz, ott lesz egy fogadó. Igen pofás, hát még a tulaja! Csodájára járnak a jobb napokon. A legjobb sör a környéken, a legpuhább ágy. Na de izé. Nekünk most van egy... Egy icipici. - *Megragadja a mellette szobrozó kalóz csuklóját.* - Elintéznivalónk. Örültem!
*Azzal már rongyol is a fából készült hosszúházak közé, reménykedve benne, hogy a pasas karjánál fogva tovább lifeg a nyomában. A lány sietségében szinte úszik a levegőben, a lágyasan lengeteg selyemhernyójelmez azt a hatást kelti, hogy lábai alig érintik a talajt. Talán így is van.
Végül megáll egy közepesen tágas építménynél, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, majd megest dörömbölni kezd az ajtón. Az ablakok alá kerül, beleskel, odabenn sötétség és némaság honol. Az pedig baj, nagy baj, mert azt jelzi, hogy Leandana nincs itthon. Szívből, őszintén, igaz lelkéből reméli, hogy drága barátnéja nem most kapott kedvet arra hogy kilovagoljon solymászni, vagy nem az esedékes nagyfürdést intézi, vagy mit bánja is ő, mit csinál, neki most és azonnal szüksége van a szolgálataira, mégpedig gyógyító kence ügyében, halasztást nem tűrően. Halkan a Szellemjárót szólongatja, elébb kérlelőn, aztán hangosabban, mind követelőzőbben. Ha senki nem válaszol, lenyomja a kilincset, ha zárva, szemeit a kulcslyukra tapasztja.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.24 22:54:34