//Lea háza//
*Igazából Lea nevetésétől jön kissé zavarba, majd a kérdésre bólint egyet.*
-Tudok olvasni Szellemjáró. Az előző gazdám megtanított. Kíméletlen ember volt, de sok mindent tanultam mellette.
*Jegyzi még meg halkan, majd hallgatja Lea fejtegetését valami Nivere kisasszonyról. Elmosolyodik.*
-Ha igazi nemeshölgyről van szó, akkor valószínűleg vérig sértenéd egy ilyen ajándékkal, Szellemjáró.
*Ezt is halkan mondja. Pirtianesben ismert néhány nemes-kisasszonyt. Egyik magasabban hordta az orrát, mint a másik, és igencsak gonoszak voltak. Ám, ha őket érte bárminemű atrocitás, akkor azonnal ájuldoztak, és sipítoztak, mint valami kismalacok. Nem szereti a nemes-kisasszonyokat.
Újabb kérdés szegeződik neki, míg ott ácsorog Lea mellett, ki a könyvben lapozgat párat. Közben ki is tér arra, hogy a korábbi rabszolgájuk milyen szépen mosott, meg hogy megszökött.*
-És senki nem ment utána, hogy visszahozza?
*Bizonyára nem, ha sokba került, és drágább volt a fenntartása, mint amennyi hasznot hozott a szép mosásával. Még talán örültek is, hogy elment. Ez újabb gondolatot szül. Ha ő is hasznavehetetlennek minősülne, akkor vajon őt is hagynák megszökni? Engednék, hogy hasznavehetetlen legyen?
Sóhajtva hajtja el a gondolatot. Még nem. Inkább igyekszik arra figyelni mit is kérdezett tőle Leandana.*
-Sok mindenhez értek, de nem tudom, mennyire csinálom jól. Tudok mosni, és főzni is kicsit, és egész ügyesen varrok. Ahogy mondtam, az előző gazdámnál elég sok mindent eltanulhattam. Írni és olvasni. Volt neki néhány könyve bájitalokról, gyógynövényekről, ilyesmikről. Mivel nagyon más olvasnivaló nem akadt a háznál, ezeket olvastam újra és újra. Néha el kellett rámolnom utána. Ha sokat ivott, remegett a keze. Olyankor nekem kellett összeöntenem néhány folyadékot, és leírnom, hogy mivel mit öntöttem össze, és mi lett belőle. Néha nekem kellett meginnom, és elmondani mit érzek. Olyankor mindig nagyon féltem.
*Vallja meg őszintén. A féltem szó, nem is igazán jó kifejezés arra a mérhetetlen rettegésre, amit ilyenkor érzett. Soha nem tudhatta előre, nem-e valami végzetes mérget kevertetett össze vele.
Szavai elhalnak, nyirkossá váló tenyereit a nadrág oldalába törli. Még most is kiveri a jeges veríték, ha visszagondol rá. Most mérheti fel igazán, milyen szerencsés is valójában. A Szellemjáró ez idáig nem akarta sem megverni, sem más módon kínozni. Sóhajtva fújja ki a levegőt.*
A hozzászólás írója (Miwashesa Triblen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.02 10:18:01