//Őrség//
-Köszönöm.
*Veszi át az ajándékot, és azzal a lendülettel teszi is el. Nem áll neki megcsodálni a többiek előtt. Nem kell, hogy ugrassák vele.*
-Leandana itt van valahol, de Akheelt régen láttam már.
*Jegyzi még meg, aztán a ló kantárszárát maga után húzza. Miért is ne vállalná el a hátas jószág elrendezését. Dharrenen látja hogy fáradt, a ló pedig megérdemli, hogy hamar gondoskodjanak róla. Odább vezeti az állatot, először megitatja, majd utána tovább vezeti az istállóba. Leszerszámozza, ellátja, ahogy kell. Mindezt gyors mozdulatokkal, hozzáértően. Aztán siet csak vissza az őrségbe, így épp csak nem marad le az érkező Svirékről, illetve a távozóban lévő Syoudról.*
-Az. Pásztoróra. Meg az eszed tokja.
*Morogja az orra alatt, inkább arra figyelve mit is mesélt Svir. Holtak járnak a környéken? Az nem túl jó.
Nagy a jövés-menés. Asta is visszaérkezik a vezértől.*
-Hát te.
*Jegyzi meg Daranel kérdésére, mert úgy rémlik neki, éppen a férfi volt az, aki a másikat fogadta. Bár lehet, már nem emlékszik jól.*
-Menjetek csak.
*Így aztán Daranel távozik Astával, ő meg magára marad a kapuban egy kicsi időre. Ekkor veszi elő a kis ajándékot, amit Dharren nyomott a markába. Egyelőre nincs senki aki ki-be járna Amonra, így nyugodtan megszemlélheti az ezüst medaliont, mely egy kitár szárnyú madarat ábrázol. Valahogy fura érzést kelt benne az ajándék, még soha nem kapott senkitől, főleg nem férfitől. Aprót elfintorodik, de nem azért mintha nem tetszeni neki, hanem mert a feltámadó érzésekkel nem tud mit kezdeni.
Közben Daranel és Astar visszaérkeznek, így gyorsan újra eltünteti a kis ékszert.*
-Üdv Astar.
*A feléje nyújtott kezet elfogadja. Vagyis hát elfogadná, de Astar kicselezi, kellően meglepve a dologgal a harcosnőt. Újabb valami, amivel nem tud mit kezdeni.*
-Na jól van. Nem vagyok amazon. Csak harcos.
*Morogja maga elé.
Érkezik még egy lány, de vele Daranel foglalkozik.*
*Az éjszaka békésen telik a kapuzárás után. A csillagok fényénél néha előveszi a kis ékszert, megforgatja ujjai között, majd visszasüllyeszti zsebébe. Hajnaltájban dönt végül úgy, hogy a nyakába ejti, ruhája alá. Fura érzés, ahogy a hideg fém bőréhez ér.*
//NAPVÁLTÁS//
*A nap első sugarai sötétkékre színezik a fekete ég alját, lassan kúszik fel a világosság a világ peremére. Fáradt. Nagyot ásít, amikor a közelében Daranel mozdul. Reggel van. Amon Ruadh kapuja újra kinyílik.
A szerpentinen a fogadóban éjszakázók közül Dharren és az előző napon érkezett Laor igyekszik felfelé, kiket Astar már is fogad.*
-Hagyd, közülünk valók.
*Inti le az újdonsült őrt.*
-Ő Dharren, a volt őrparancsnok, és a másik épp úgy újonc, mint te.
*Hogy most milyen beosztásba helyezte Dharrent a vezér, azt nem tudja. Közelebb lép kicsit a férfiakhoz, szemei alatt halvány karikák, de azért nem ájul el a fáradtságtól. Volt ő már ébren egy éjszakánál hosszabb ideig is.*
-Dharren. *Szólítja meg a másikat.* Hová igyekeztek? A lovadat az istállóba kvártélyoztam el. A szerszámok mellette vannak.