//Draunarra érkezők//
*Nivere kisasszony nem száll ki a hintóból, az ellenőrzés után rögtön felfelé hajtat, Daynah viszont azt teszi, amit Misscoulueryti. Ha ő lóról szállt, akkor a lány se marad nyeregben, végtére is hivatalosan a férfi kísérője. meg nem hivatalosan is az.*
~Nélküle engem be sem engednének egy ilyen helyre, ez teljesen világos.~
*Daynah különben is úgy ítéli meg, hogy bőven van mit nézni az épülő városkában, ami egészen impozáns már, bár azért Wegtoren méreteivel még nem vetekedhet.*
- Majd ha lesz időnk *dünnyögi maga elé.*
~Mit elégedetlenkedsz, tudhattad, hogy nem a nevezetességeket csodálni érkezünk, nem?~
*Magától kérdi, és igen, tudja, hogy határozott céllal érkeztek, még ha ennek mibenlétét nem is ismeri pontosan, ugyanakkor azért igyekszik kihasználni a lehetőséget, és azt, hogy gyalog, a hátasaikat száron vezetve sétálnak felfelé az erőd felé.
Ennek örömére el is haladnak egy kalapos illető mellett, akivel egy vörös hajú lány van, meg egy leginkább birkapásztornak kinéző férfi. A kalapos biccent feléjük, és Daynah kis mosollyal és apró biccentéssel fogadja is a köszönést. A szeme sarkából Efamarra pillant, kérdőn, hogy ő vajon tudja-e, hogy kik ezek.*
- Értem *bólint aztán a férfi szavaira.* Nem hosszú vendégségbe jöttünk, hanem ügyintézni, ugye? Bár igazán nem tudom, hogy errefelé mi a módi, elképzelhető az is, hogy széket se tolnak a fenekünk alá, ahogy az is, hogy nagy traktával várnak, és a fehér abrosz felett folyik majd a tanácskozás. Vagy nem?
*Oldalra pillantva néz Efamarra.*
- Ön járt már itt, ugye, uram?