//Őrség//
//Grombar után - 3. nap//
*Állja a másik pillantását, kék tekintetét a barnákba fúrva, várva valami hamar jövő, helyzethez illő szózatot, máskülönben kénytelen-kelletlen szükséges lenne eljátszadoznia a gondolattal miért értelmi sérültek állnak a kapuban.*
-Nem.
*Ad egyből választ a valóságnak megfelelően, tetőtől-talpig végig mérve az íjászt, majd jóváhagyólag biccentve, annyira nem is rossz a látvány.*
-De ez még változhat.
*Most rajta a sor, hogy szemöldökei érdeklődve mozduljanak.*
-Szóval ünnepség van. Alkohollal. Gondolom. Városőrség. Arthenior.
*Húzza ki magát peckesen, mintha ez bármit is javítana megkínzott, utolsó hadapród kinézetén.*
-Az.
*Hagyja jóvá nem beazonosított, de azért megfelelőn jellemzett úti élményeit.*
-Meglehetősen fura szabályaitok vannak.
*Veszi le válláról íját, nyilakban megfogyatkozott tegezét.*
-Bár sosincs ellenemre a kivételes bánásmód, azért, ha már szabálynak nevezed, igazán lehetne általánosabb érvényű.
*Nyújtja át fegyvereinek ezen részét. Melyek teljességgel hagyományosak, mágia sem itatja át őket, nem a legjobb, de nem is a legpocsékabb munkák.*
-Tessék, játszadozz vele. Javaslom hasonlítsd össze a tiéddel. Ez valamiért képes volt szellemeket megfékezni.
*A tőrétől nem válik meg, ha már nem muszáj, és azt amúgy sem szükséges szakértő vizsgálat alá bocsátani.
Bár bizonnyal érdekes lehet íjának története, de mivel maga sem tud ennél többet elregélni a dicső eseményről így inkább nem várná meg a következő kérdéseket.*
-Pá.
*Kacsint rá az őrre és lépked be oly határozottsággal, mintha nem először járna itt. Tekintetét kíváncsian futtatja körbe, alaposan megnézve mindent, bármit, keresve egy ismerőst, és mindenképp haladva arra, amit itt erődnek nevezhetnek. Már az egészen amúgy erődös miliőn felül még.*