//Reggel//
//Kapu - Őrség//
* Tegnap valami olyasfélét beszélt meg az egyik ismerős arccal, hogy elmegy tíz percre a kocsmába, aztán jön őrködni. Nos, ha az "ismerős arc" valóban jól ismerte volna Morwont, tudta volna, hogy aznap már nemigen fogja látni őt, hacsak el nem hagyja az őrposztját és maga is be nem tér az evő-ivóba. Ugyanis általában akkor szokott beköszönni a képszakadás Morwon fejében, mikor eléri a tavernát - vagy olykor még csak el sem éri azt, mégis megtörténik. Ilyenkor szokott elkezdeni filozofálni, hogy miféle ronda és gonosz népség rabolhatta el vagy itathatta le, akiktől így elfelejtette az este eseményeit. Ezúttal viszont mindenre tisztán emlékszik, úgyhogy nem is kezd el tanakodni azon, hogy hogyan is került ki ő a tavernából. Egyértelmű. Mégis ki ne emlékezne arra, hogy egy seregnyi sárkány rontott be a Vaskorsóba és akarták magukkal vinni az egyik legtöbb pénzt termelő óriást - már, ha a Taverna szemszögéből nézzük a dolgokat. Hosszú harcok után pedig sikerült legyőznie a sárkányokat és mehetett aludni. Csak így történhetett, hogy reggel lett az estéből... Bár, mivel az óriások nem is memóriájukról híresek (hacsak nem annak silány mivoltáról), ezért az is lehetséges, hogy bizonyos részeket összekever már az álmával. Mindegy is. A lényeg a lényeg, hogy - mint a jó óriás, ki már napok óta ily' megbecsülendő munkát végez - alig pár perccel a felkelését követően már megy is őrködni. Hiszen csak most jut eszébe, hogy volt egy ilyen feladat is mostanában. Noha az már tegnapi teendő, de a "jobb később, mint soha" elvtől vezérelve közelíti meg a kaput. Az első pár métert még csak úgy teszi meg, mintha éppen az élőholtak seregéből kóborolt volna el - karjait és nyakát lefelé lógatva bámulja sáros cipőjét és a gyér aljnövényzetet. Azonban, ahogy halad előre, hamarosan észreveszi, hogy másféle csend ül a hegyen, mint máskor szokott. Nem a madarak vinnyogása a mérvadó, hanem az a katonás csend. Mintha egy sereg állna éppen Amon Ruadh kapujában. Ezt azért már nem rest megnézni. Szépen lassan emeli fel fejét, még mindig egy zombihoz hasonló sebességgel. Ekkor már alig pár (óriás) lépés választja el a kaputól, ami amennyiben nincs valamiféle különös oknál fogva zárva, úgy kizárásos alapon nyitva kell, hogy legyen. A kapu e tulajdonságát próbálja kihasználni óriásunk arra a célra, hogy meglesse: mi ez a nyomasztó érzés, mely ellepi a várost. Amennyiben a kapu mégis zárva vagyon - ami nem valószínű, hiszen egy darabja már nappal van -, úgy egy kicsivel feljebb próbál szerencsét, bízva abban, hogy a fából készült fal még mindig elbírja Morwon súlyát.
Bárhogy is legyen, valószínűleg nincs nagy jelentősége annak, hogy honnan látja meg a nyolcvan harcost. A hatás ugyanaz, legfeljebb annyi a különbség, hogy lent kisebb eséllyel esik hátra a meglepődöttségtől.
Gyorsan szétnéz, hogy van-e őr rajta kívül a közelben, majd mivel úgy tűnik, hogy ha van, akkor túl jól rejtőzködik, ezért maga próbálja megoldani a helyzetet. *
- Öö... Van köztetek valami szószóló? * Ekkor veszi csak észre, hogy egy ork is van a tömegben. A tömegben, amely amúgy meglepően kényelmesen fér el a Vashegyen - bizonyára ez annak is köszönhető, hogy a sereg tagjai valami katonának tűnnek. *
- És, ha van, megmondja, hogy... Hogy... Kik vagytok, meg mit akartok itt? * Próbál jó hangosan beszélni, hogy a hátsóbb sorokban is meghallják, ha esetleg ott bújt el a katonák vezetője.
Ezen kívül pedig csak áll egymagában, mint egy Morwon, és reméli, hogy nem félreértette csak a helyzetet. Érdekes lenne, ha most derülne ki, hogy ezek a katonák támadni jöttek, és nem is beszélgetni. *