//Vadhajsza//
*Úgy látszik, hogy mégiscsak megy valamire az orkkal való kommunikációban. Legalább meg tudja értetni magát vele, talán a végére megfelelő rutinra is szert tesz. Elvégre a rabigában töltött idő az a kopasznak is egyet jelent a másikkal való összezárással, ugyanis nem téveszthetné szem elől az orkot. Mi több, ha lesz több őrizetes is, akkor azokat sem.
Azért nem minden értekezés megy zökkenőmentesen, és ez ki is derül akkor, mikor az ork nemes egyszerűséggel visszakéri a pallosát. Nem bírja ki az eddig viszonylag komoly börtönőr, és nevetésben tör ki.*
-Csak nem gondolod, hogy a büntetésed alatt visszakapod a fegyvered!
*Merész az ork, és ez tetszik a férfinek, de azért ezt nehezen bírta volna ki bárki is nevetés nélkül.*
-Visszakapod, ha letelt a büntetésed, vagy ha itt lesznek az élőholtak, és harcolni megyünk, attól függően, hogy melyik lesz előbb.
*Fordítja komolyra a szót, bár néha még egy kicsit elkuncogja magát.*
-A munkához viszont kapsz eszközöket. A favágáshoz fejszét, az ásózáshoz ásót, vagy ami kell.
*Bár az is használható fegyverként, egy minimális bizalom nélkül nem igazán lehet senkit sem dolgoztatni. A tábor előtt van csak fa egyébként, így a kövek hordása után oda kíséri ki a kopasz az orkot, két másik fegyveres társaságában. Természetesen, mindhárman beállnak az ork mellett dolgozni is, ha már kifáradtak a célterületre.
Túlzottan egyébként nem sok fát termelnek ki, csupán két nagyobb kidöntését és darabolását végeznek el. Méretre is vágják: A törzsét egy méteres darabokra, a vastagabb ágakat két méteresre (a sáncok pótlására), a kisebbeket pedig úgy, hogy a készülő tűzre kényelmesen rá tudják majd vetni.
Mire végeznek egyébként, nagyjából elérik a kora délutánt, így friss és meleg ebéd várja őket. A további feladatokat csak ezt követően kezdik majd el, egészen konkrétan az árokásást.*
-Gyere, egyél valamit velünk!
*Nem bánnak gorombán az orkkal, mert nem szolgált még rá. Vajon ez így is marad?*