Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 315 (6281. - 6300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6300. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 21:15:14
Üzenet elküldve: 2016-08-16 21:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A könnyek nem a katonának szólnak, valójában semmi közük nincs hozzá, csupán a jelenlegi helyzetnek szólnak, mert ami most történik, az kísértetiesen gyakran esett már meg démonunkkal a múltban, olybá tűnik, számára az élet nem is nagyon tartogat mást, csupán egyik kínzókamrából a másikba kerül, a környezet és az arcok változnak, de semmi más.*
-Fájdalom mindig van. *suttogja az egyértelmű hazugságra, s mintegy ezt alátámasztandó, már érkezik is a kín, melynek hatására a démon fogai mélyen a nyelvébe harapnak, hogy ne sikoltson fel hangosan. Szemeit szorosan összezárja ugyan, de a könnyek tovább peregnek. Mivel nem érkezik újabb kérdés, nincs is mire válaszolnia, az ő olvasatában tehát a fájdalom, amit kap, tisztán öncélú, mellesleg teljesen fölösleges. Nem érti, mit akar a férfi elérni vele, nem érti, mi szükség van rá, hiszen nem képes válaszokkal szolgálni arra sem, amit eddig kérdeztek tőle.*
-Nincs nevem. *felel halkan a kérdésre. Nem látszik rajta, hogy a procedúra különösebben megviselte volna, legalábbis most, hogy a tűt eltávolították, pontosan ugyanabban az állapotban van, mint annak előtte.*
-Még nem adtatok nekem nevet. *teszi hozzá, hogy egyértelműbbé tegye a dolgot, miszerint nem a bolondját akarja járatni a katonával, igazság szerint erre nem is volna oka.*
-Mi szükség van minderre? *néz végig magán, majd kérdőn Aoneer felé pislog, egy világra rácsodálkozó kisgyerek ártatlanságával.*
-Miért muszáj bántanod?
*A könnyek nem a katonának szólnak, valójában semmi közük nincs hozzá, csupán a jelenlegi helyzetnek szólnak, mert ami most történik, az kísértetiesen gyakran esett már meg démonunkkal a múltban, olybá tűnik, számára az élet nem is nagyon tartogat mást, csupán egyik kínzókamrából a másikba kerül, a környezet és az arcok változnak, de semmi más.*
-Fájdalom mindig van. *suttogja az egyértelmű hazugságra, s mintegy ezt alátámasztandó, már érkezik is a kín, melynek hatására a démon fogai mélyen a nyelvébe harapnak, hogy ne sikoltson fel hangosan. Szemeit szorosan összezárja ugyan, de a könnyek tovább peregnek. Mivel nem érkezik újabb kérdés, nincs is mire válaszolnia, az ő olvasatában tehát a fájdalom, amit kap, tisztán öncélú, mellesleg teljesen fölösleges. Nem érti, mit akar a férfi elérni vele, nem érti, mi szükség van rá, hiszen nem képes válaszokkal szolgálni arra sem, amit eddig kérdeztek tőle.*
-Nincs nevem. *felel halkan a kérdésre. Nem látszik rajta, hogy a procedúra különösebben megviselte volna, legalábbis most, hogy a tűt eltávolították, pontosan ugyanabban az állapotban van, mint annak előtte.*
-Még nem adtatok nekem nevet. *teszi hozzá, hogy egyértelműbbé tegye a dolgot, miszerint nem a bolondját akarja járatni a katonával, igazság szerint erre nem is volna oka.*
-Mi szükség van minderre? *néz végig magán, majd kérdőn Aoneer felé pislog, egy világra rácsodálkozó kisgyerek ártatlanságával.*
-Miért muszáj bántanod?
6299. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:37:34
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:37:34
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A lány válaszai még mindig nem megfelelőek és a fájdalma és a könnyező arca még mindig nem hatja meg a katonát. Igazából semmilyen élményt nem ad át neki, egyszerűen csak nem ér célt és a másik a büntetés teljes tudatában nem hajlandó elmagyarázni azt az apró dolgot, hogy ki is ő. A férfi megelégelte a várakozást.*
-Úgy hiszem, ha fájdalmat okozok neked motiváltabb leszel abban, hogy válaszokat adj. Ha elégedett vagyok a válasszal fájdalom sincs többé. *Mondja és belemélyeszti a nő fülébe a tűt, óvatosan próbálva vele elérni a dobhártyát. A fájdalom ebben az esetben olyan mintha túlzott erejű hang töltené meg az eredár fülét az eljárás pedig, mivel Aoneer nem orvos, és nem egészen tudja milyen mélységben van a fogoly fülében a bántani kívánt szerv így rossz esetben amaz fél fülre meg is süketülhet. Ha nem elégedett a hatással akkor a fájdalmat akár egy a tű végét érő pöccintéssel, illetve csavargatással is képes az egekbe tornázni.
Nem kérdez, nem akar többet kérdezni, csak nézi a nő szenvedését, és várja az eredményt, így aztán a tűt sem távolítja el még egy jó darabig. Ha a teremtmény ezt a fajta eljárást sem veszi zokon akkor kénytelen lesz egy egészen más módszerhez folyamodni, de azt már nem a mai napon fogja végrehajtani. Mindenesetre, amíg a lény a szenvedéssel van elfoglalva ő az egyik katonát orvosárt, a másikat pedig kenyérért meneszti. Ziana ugyan nincs a táborban, de valamelyik sátor alatt kell lennie egy katonai felcsernek egy fűrésszel.*
-Hozzál egy orvost. Mondd meg, hogy lábamputáció lesz. *A tűt csak az előtt távolítja el az alany füléből, hogy az orvos megérkezne, aztán visszahelyezi a ládába és lecsapja annak fedelét. Ne lássa a jó ember miféle eszközökkel dolgoznak ők és azt se mennyire hasonlítanak ezek az ő eszközeire. Ugyanekkor a nő fejét is eloldozza az oszloptól.*
-Egy darabig még biztosan nálunk leszel. Ha egyszer senki sem vagy, akkor minek kell téged szólítanom? *Ez az utolsó kérdése de nyilván erre is csak kitérő választ fog adni. A fájdalom sokszor annak támadó hatása miatt nem működik, de nem ez az egyetlen eszköz amivel szóra lehet bírni valakit.*
*A lány válaszai még mindig nem megfelelőek és a fájdalma és a könnyező arca még mindig nem hatja meg a katonát. Igazából semmilyen élményt nem ad át neki, egyszerűen csak nem ér célt és a másik a büntetés teljes tudatában nem hajlandó elmagyarázni azt az apró dolgot, hogy ki is ő. A férfi megelégelte a várakozást.*
-Úgy hiszem, ha fájdalmat okozok neked motiváltabb leszel abban, hogy válaszokat adj. Ha elégedett vagyok a válasszal fájdalom sincs többé. *Mondja és belemélyeszti a nő fülébe a tűt, óvatosan próbálva vele elérni a dobhártyát. A fájdalom ebben az esetben olyan mintha túlzott erejű hang töltené meg az eredár fülét az eljárás pedig, mivel Aoneer nem orvos, és nem egészen tudja milyen mélységben van a fogoly fülében a bántani kívánt szerv így rossz esetben amaz fél fülre meg is süketülhet. Ha nem elégedett a hatással akkor a fájdalmat akár egy a tű végét érő pöccintéssel, illetve csavargatással is képes az egekbe tornázni.
Nem kérdez, nem akar többet kérdezni, csak nézi a nő szenvedését, és várja az eredményt, így aztán a tűt sem távolítja el még egy jó darabig. Ha a teremtmény ezt a fajta eljárást sem veszi zokon akkor kénytelen lesz egy egészen más módszerhez folyamodni, de azt már nem a mai napon fogja végrehajtani. Mindenesetre, amíg a lény a szenvedéssel van elfoglalva ő az egyik katonát orvosárt, a másikat pedig kenyérért meneszti. Ziana ugyan nincs a táborban, de valamelyik sátor alatt kell lennie egy katonai felcsernek egy fűrésszel.*
-Hozzál egy orvost. Mondd meg, hogy lábamputáció lesz. *A tűt csak az előtt távolítja el az alany füléből, hogy az orvos megérkezne, aztán visszahelyezi a ládába és lecsapja annak fedelét. Ne lássa a jó ember miféle eszközökkel dolgoznak ők és azt se mennyire hasonlítanak ezek az ő eszközeire. Ugyanekkor a nő fejét is eloldozza az oszloptól.*
-Egy darabig még biztosan nálunk leszel. Ha egyszer senki sem vagy, akkor minek kell téged szólítanom? *Ez az utolsó kérdése de nyilván erre is csak kitérő választ fog adni. A fájdalom sokszor annak támadó hatása miatt nem működik, de nem ez az egyetlen eszköz amivel szóra lehet bírni valakit.*
6298. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:11:37
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:11:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*Na végre, haladnak valamerre, legalábbis az alapján, hogy a kérdések változnak, témájukat és fogalmazásukat tekintve egyaránt. Ilyen kérdésekkel még éppen a démon is tud kezdeni valamit, talán.*
-Az erdőből. *pislog a katonára. Ott töltötte az elmúlt heteket, hónapokat, talán éveket...? Az idő ezen a síkon teljesen értelmezhetetlen fogalom számára, nem tudja, mióta van itt, a napok, éjszakák, évszakok folyamatos váltakozása teljesen összezavarja a démon időérzékét, s ilyenformán, mint fogalom is elvesztette a jelentőségét.*
-Nem tudom, hol vagyok most. *válaszol egész testében reszketve.*
-Fázom. *nyöszörgi alig hallhatóan, de nyilvánvalóan ez a katonát aligha fogja meghatni. Valójában nem is csodálkozik azon, hogy ismét ilyen helyzetbe került, az erdőben töltött idő csupán a szabadság illúziója volt, tudta jól, nem tarthat örökké, és tessék...*
-És gondolod, ha fájdalmat okozol nekem, akkor lesznek számodra válaszaim? *dönti oldalra a fejét, enyhe érdeklődést mutatva. Számára furcsa ez a logika, amit ezen a világon alkalmaznak, nem érti, mit akarnak elérni a fájdalommal. Erről szól az élete, kín, gyötrelem, magány, szenvedés... miben volna ez más, mint bármelyik másik nap? Csak a kéz változik, amely a pengét forgatja, a játék ugyanaz marad.
A fejét hátradöntik, hozzászíjazzák a karóhoz, így már ezt az apró mozgásteret is elvéve tőle, hogy legalább körülnézzen. Annyi baj legyen, tekintetét mereven az égre szegezi, a csillagokra maga fölött.*
-Nem tudom. *suttogja elhaló hangon, ahogy szemeiből újra könnypatak fakad, pillantását le nem venné az éjszakai égbolton tündöklő távoli fényforrásokról.*
*Na végre, haladnak valamerre, legalábbis az alapján, hogy a kérdések változnak, témájukat és fogalmazásukat tekintve egyaránt. Ilyen kérdésekkel még éppen a démon is tud kezdeni valamit, talán.*
-Az erdőből. *pislog a katonára. Ott töltötte az elmúlt heteket, hónapokat, talán éveket...? Az idő ezen a síkon teljesen értelmezhetetlen fogalom számára, nem tudja, mióta van itt, a napok, éjszakák, évszakok folyamatos váltakozása teljesen összezavarja a démon időérzékét, s ilyenformán, mint fogalom is elvesztette a jelentőségét.*
-Nem tudom, hol vagyok most. *válaszol egész testében reszketve.*
-Fázom. *nyöszörgi alig hallhatóan, de nyilvánvalóan ez a katonát aligha fogja meghatni. Valójában nem is csodálkozik azon, hogy ismét ilyen helyzetbe került, az erdőben töltött idő csupán a szabadság illúziója volt, tudta jól, nem tarthat örökké, és tessék...*
-És gondolod, ha fájdalmat okozol nekem, akkor lesznek számodra válaszaim? *dönti oldalra a fejét, enyhe érdeklődést mutatva. Számára furcsa ez a logika, amit ezen a világon alkalmaznak, nem érti, mit akarnak elérni a fájdalommal. Erről szól az élete, kín, gyötrelem, magány, szenvedés... miben volna ez más, mint bármelyik másik nap? Csak a kéz változik, amely a pengét forgatja, a játék ugyanaz marad.
A fejét hátradöntik, hozzászíjazzák a karóhoz, így már ezt az apró mozgásteret is elvéve tőle, hogy legalább körülnézzen. Annyi baj legyen, tekintetét mereven az égre szegezi, a csillagokra maga fölött.*
-Nem tudom. *suttogja elhaló hangon, ahogy szemeiből újra könnypatak fakad, pillantását le nem venné az éjszakai égbolton tündöklő távoli fényforrásokról.*
6297. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:06:40
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:06:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A lány reakcióit nem képes értelmezni. Folyamatosan tagad, és tagad, mintha nem is értené azt amit Aoneer kérdez tőle. Vagy épp érti és valami módon úgy hiszi ez az egyetlen válasz amit adhat. A csizma és a törött láb általában a legedzettebb férfiak nyelvét is megoldja. Az őrmester úgy képzeli elhalhatott a végtag, nem igazán ért az orvostudományokhoz. Kéne szerezni egy felcsert, hogy amputálja.*
-Rendben "Senki", próbáljuk másképp. Honnan jöttél ide? *Tesz fel egy másik kérdést amire talán egyszerűbb a válasz, és amit már nehezen lehetne félreérteni. A hátra hajtott fejet és az elhangzó pesszimista szavakat meg ő nem érti, ha azt akarja, hogy valaki vágja el a torkát akkor csalódni fog, a démoni tekintet pedig csak arrébb zavarja ébredező lelkiismeretét. Az őrmester még a kezdeti kihallgatással sem végzett. És később sem fogja a halál által elereszteni a teremtést. A ládából végül egy köteg tűt és egypár csatos szíjat vesz elő és visszalépdelve a fogolyhoz újabb kérdést tesz fel.*
-És miért jöttél ide ahol most vagy? *Ezeket egyszerűbb kérdéseknek véli és egyszerű választ is akar. A tűhalmot szépen az egyik ágyra teszi, majd egyetlen darabot húz ki belőle és a fogoly mögé állva jobb kezével megfogja annak fejét páncélos kezével, majd a szíjjakkal annak fejét az oszlophoz kötözi, hogy ne igazán tudjon vele mozogni.*
-Azt akarom, hogy mondj el magadról mindent, hogy miért hívod magadat senkinek, miért vannak szárnyaid, hol születtél, hogy vannak e még hozzád hasonló teremtmények. *Az eddigi kérdések elől még sikerült kitérnie a lánynak, most igyekszik úgy fogalmazni, hogy azt már a hülye se érthesse félre. Láthatóan érzi a fájdalmat, mert reagált a törött lábának taposására. A kérdés már csak az mekkora méretű fájdalom szükséges ahhoz, hogy ezt a démoni lényt megtörje, így a köztes játékokat a megalázást és az éheztetést átugorva úgy dönt rögtön az egyik legkegyetlenebb módszerhez folyamodik, ha ez se jön be akkor pedig kénytelen lesz egy darabig itt hagyni a nőt, és majd ha már átépítették ezt az átokverte sátrat, levágták a nő sérült lábát, és ácsoltak neki egy kalodát akkor visszatérhetnek a dologra. Persze lehet ő a hülye amiért gyors eredményt akar a szárnyastól, talán a hosszú fogság lesz az ami majd megtöri.*
*A lány reakcióit nem képes értelmezni. Folyamatosan tagad, és tagad, mintha nem is értené azt amit Aoneer kérdez tőle. Vagy épp érti és valami módon úgy hiszi ez az egyetlen válasz amit adhat. A csizma és a törött láb általában a legedzettebb férfiak nyelvét is megoldja. Az őrmester úgy képzeli elhalhatott a végtag, nem igazán ért az orvostudományokhoz. Kéne szerezni egy felcsert, hogy amputálja.*
-Rendben "Senki", próbáljuk másképp. Honnan jöttél ide? *Tesz fel egy másik kérdést amire talán egyszerűbb a válasz, és amit már nehezen lehetne félreérteni. A hátra hajtott fejet és az elhangzó pesszimista szavakat meg ő nem érti, ha azt akarja, hogy valaki vágja el a torkát akkor csalódni fog, a démoni tekintet pedig csak arrébb zavarja ébredező lelkiismeretét. Az őrmester még a kezdeti kihallgatással sem végzett. És később sem fogja a halál által elereszteni a teremtést. A ládából végül egy köteg tűt és egypár csatos szíjat vesz elő és visszalépdelve a fogolyhoz újabb kérdést tesz fel.*
-És miért jöttél ide ahol most vagy? *Ezeket egyszerűbb kérdéseknek véli és egyszerű választ is akar. A tűhalmot szépen az egyik ágyra teszi, majd egyetlen darabot húz ki belőle és a fogoly mögé állva jobb kezével megfogja annak fejét páncélos kezével, majd a szíjjakkal annak fejét az oszlophoz kötözi, hogy ne igazán tudjon vele mozogni.*
-Azt akarom, hogy mondj el magadról mindent, hogy miért hívod magadat senkinek, miért vannak szárnyaid, hol születtél, hogy vannak e még hozzád hasonló teremtmények. *Az eddigi kérdések elől még sikerült kitérnie a lánynak, most igyekszik úgy fogalmazni, hogy azt már a hülye se érthesse félre. Láthatóan érzi a fájdalmat, mert reagált a törött lábának taposására. A kérdés már csak az mekkora méretű fájdalom szükséges ahhoz, hogy ezt a démoni lényt megtörje, így a köztes játékokat a megalázást és az éheztetést átugorva úgy dönt rögtön az egyik legkegyetlenebb módszerhez folyamodik, ha ez se jön be akkor pedig kénytelen lesz egy darabig itt hagyni a nőt, és majd ha már átépítették ezt az átokverte sátrat, levágták a nő sérült lábát, és ácsoltak neki egy kalodát akkor visszatérhetnek a dologra. Persze lehet ő a hülye amiért gyors eredményt akar a szárnyastól, talán a hosszú fogság lesz az ami majd megtöri.*
6296. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 19:30:25
Üzenet elküldve: 2016-08-16 19:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
-Senki. *érkezik újra, ugyanaz a semmitmondó válasz, melyet nyilván a katona úr félre fog érteni, ám a démon számára ennél pontosabb megfogalmazása nincs az ő lényének. Cserébe viszont ő maga sem kap választ a kérdésre, bár igazság szerint nem is nagyon van rá szükség, mert azok alapján, amiket tapasztal, nagyon is úgy néz ki, hogy bántani fogják. Az idegen férfi hamar letudja az előjátékot, megszabadítva Varyát minden létező ruhadarabtól, még attól a kavicsos fémkarikától is, ami az ujján volt. Mindez persze semmit sem jelent a démon számára, mindez a testtel együtt járt, ahogyan a ruhák, az alkarvédők is, melyektől most szépen egyesével megszabadítják. Közben érkeznek ugyanazok a kérdések, melyekre továbbra sem tud válasszal szolgálni. Úgy néz ki, ezzel ki is érdemli, hogy a második szintre lépjenek, s éles fájdalom hasít a törött lábába, mikor a férfi beletapos a vasalt csizmájával. Persze a kín éles, de semmi különös, a fájdalom régi, jó barátja, így csupán lélegzete akad el pár pillanatra, s kénytelen fogait összeszorítani.*
-Senki! *csattan fel türelmetlenül, mikor már sokadjára szegezik neki ugyanazt a kérdést. Felőle játszhatják még ezt a játékot, valószínűleg a katona előbb fogja elunni, vagy legalábbis előbb elfárad, mint a démon, kinek tekintetében most először nem csak félelem, de harag is villan, na meg... valami más is, amit a férfi aligha ismerhet fel, vagy legalábbis nehezen értelmezhet éhségként, de persze semmi nincs kizárva.
A démon végignéz magán, pőre testén, mely most még a megszokottnál is törékenyebbnek tűnik, világosan látszik, mennyire alultáplált és soványka, meg lehet számolni a bordáit, különösen ebben a testhelyzetben. Hátracsavart karjai okán nem tudja eltakarni magát, s immáron hosszú haja sem öltözteti, még ilyen szinten sem. A férfi szabadon tanulmányozhatja hát gyakorlatilag minden porcikáját, aligha tud tenni ellene. Nem, mintha a démont ez amúgy érdekelné, ahogyan az sem, hogy megfosztották minden ruhájától, melyek aligha érnek egy lyukas garast is. Pénz nem volt nála, minek lett volna? Talán összesen az a gyűrű érhet valamicskét, de szemmel láthatóan a katona úr inkább izgatott a meg nem kapott válaszok miatt, mint az esetleges leeső javak okán.
Végül a démon nagyot sóhajt, fejét hátradönti a karónak, amihez odakötötték, tekintetét az égre emeli.*
-Essünk túl rajta...
-Senki. *érkezik újra, ugyanaz a semmitmondó válasz, melyet nyilván a katona úr félre fog érteni, ám a démon számára ennél pontosabb megfogalmazása nincs az ő lényének. Cserébe viszont ő maga sem kap választ a kérdésre, bár igazság szerint nem is nagyon van rá szükség, mert azok alapján, amiket tapasztal, nagyon is úgy néz ki, hogy bántani fogják. Az idegen férfi hamar letudja az előjátékot, megszabadítva Varyát minden létező ruhadarabtól, még attól a kavicsos fémkarikától is, ami az ujján volt. Mindez persze semmit sem jelent a démon számára, mindez a testtel együtt járt, ahogyan a ruhák, az alkarvédők is, melyektől most szépen egyesével megszabadítják. Közben érkeznek ugyanazok a kérdések, melyekre továbbra sem tud válasszal szolgálni. Úgy néz ki, ezzel ki is érdemli, hogy a második szintre lépjenek, s éles fájdalom hasít a törött lábába, mikor a férfi beletapos a vasalt csizmájával. Persze a kín éles, de semmi különös, a fájdalom régi, jó barátja, így csupán lélegzete akad el pár pillanatra, s kénytelen fogait összeszorítani.*
-Senki! *csattan fel türelmetlenül, mikor már sokadjára szegezik neki ugyanazt a kérdést. Felőle játszhatják még ezt a játékot, valószínűleg a katona előbb fogja elunni, vagy legalábbis előbb elfárad, mint a démon, kinek tekintetében most először nem csak félelem, de harag is villan, na meg... valami más is, amit a férfi aligha ismerhet fel, vagy legalábbis nehezen értelmezhet éhségként, de persze semmi nincs kizárva.
A démon végignéz magán, pőre testén, mely most még a megszokottnál is törékenyebbnek tűnik, világosan látszik, mennyire alultáplált és soványka, meg lehet számolni a bordáit, különösen ebben a testhelyzetben. Hátracsavart karjai okán nem tudja eltakarni magát, s immáron hosszú haja sem öltözteti, még ilyen szinten sem. A férfi szabadon tanulmányozhatja hát gyakorlatilag minden porcikáját, aligha tud tenni ellene. Nem, mintha a démont ez amúgy érdekelné, ahogyan az sem, hogy megfosztották minden ruhájától, melyek aligha érnek egy lyukas garast is. Pénz nem volt nála, minek lett volna? Talán összesen az a gyűrű érhet valamicskét, de szemmel láthatóan a katona úr inkább izgatott a meg nem kapott válaszok miatt, mint az esetleges leeső javak okán.
Végül a démon nagyot sóhajt, fejét hátradönti a karónak, amihez odakötötték, tekintetét az égre emeli.*
-Essünk túl rajta...
6295. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:51:50
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:51:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*Senki nem akarja a lányt felállítani, a földön húzva is át tudják rángatni a megadott oszlophoz, és ott is jobb ha ül mintha áll, mert ha áll akkor a végén még támadni is tud. A későbbiekben majd gondoskodik jobb béklyókról is, például lehet nem ártana a bilincsét egy sátorcövekkel a földhöz rögzíteni, vagy a másik lábát is eltörni, de ahhoz előbb még fel kéne táplálni, hiszen vallatni akarják a foglyot nem pedig megölni.*
-Ki vagy te? *Ismétli a kérdést közelebb lépve az elfogott, és már nyilván el is ítélt szörnyszülötthöz. Majd egy a kínzóeszközök közül elemelt görbe késsel gyorsan megszabadítja őt öltözékétől. Az egyszerű bőrvérttel nem bánik hálásan, az illesztéseit sok helyen megtámadja, de ha valaki újra összefűzi az még hasznát is veheti az anyagnak. Hasonlóan járnak az alkarvédők is, hiánygazdaság van. A holdfényes gyűrűt is leszedi, ha kell eltöri érte az úját. Legszívesebben odadobná az egyik katonának a fáradozásai elismeréséül, de mivel ez akár egy újabb elátkozott tárgy is lehet ezért inkább a vérthez hasonlóan kiteszi az egyik ágyra. Egy ékszerosztás gondolata nem is olyan rossz, hisz az Ysától elkobzott darabokkal és ezzel a gyűrűvel együtt már elég szép kincsestáruk van, és úgyse tudnák eladni senkinek. Továbbá elveszi a nőnél lévő varázsitalokat, illetve a pénzt is, ha van. A ruhákkal még kegyetlenebbül bánik el mint a bőrvérttel, és a másik foglyukkal szemben az eredár semmit nem tarthat meg. A vetkőztetés közben persze próbálja amazt szóval tartani, így a korábbi kérdések párszor ez alatt is elhangzanak, de nem sokszor. Hamar kiderül, hogy a teremtmény nem fél eléggé az őrségtől, legalábbis még nem. Ziana hadnagy érkezése előtt semmiképp se halhat meg, majd ő dönt a sorsa felől. Végső műveletként a csimbókos, koszos és immáron vizes hajkoronájától fosztja meg a foglyot, és az egész hajkölteményt a ruhák tetejére dobja.*
-Ezeket vidd ki és égesd el. *Mondja a ruhahalomra bökve az egyik őrnek. Nem megtisztelő feladat. Az elkobzott javak többi részét, melyeket akár még használni is tudnak, majd később átnézi.*
-Megkérdezem még egyszer. Ki maga? *Az előző procedúrát követően végre minden figyelmét a teremtményre összpontosíthatja, majd az egyértelműsítés végett, kemény katonai bakancsával a törött lábba tapos.*
*Senki nem akarja a lányt felállítani, a földön húzva is át tudják rángatni a megadott oszlophoz, és ott is jobb ha ül mintha áll, mert ha áll akkor a végén még támadni is tud. A későbbiekben majd gondoskodik jobb béklyókról is, például lehet nem ártana a bilincsét egy sátorcövekkel a földhöz rögzíteni, vagy a másik lábát is eltörni, de ahhoz előbb még fel kéne táplálni, hiszen vallatni akarják a foglyot nem pedig megölni.*
-Ki vagy te? *Ismétli a kérdést közelebb lépve az elfogott, és már nyilván el is ítélt szörnyszülötthöz. Majd egy a kínzóeszközök közül elemelt görbe késsel gyorsan megszabadítja őt öltözékétől. Az egyszerű bőrvérttel nem bánik hálásan, az illesztéseit sok helyen megtámadja, de ha valaki újra összefűzi az még hasznát is veheti az anyagnak. Hasonlóan járnak az alkarvédők is, hiánygazdaság van. A holdfényes gyűrűt is leszedi, ha kell eltöri érte az úját. Legszívesebben odadobná az egyik katonának a fáradozásai elismeréséül, de mivel ez akár egy újabb elátkozott tárgy is lehet ezért inkább a vérthez hasonlóan kiteszi az egyik ágyra. Egy ékszerosztás gondolata nem is olyan rossz, hisz az Ysától elkobzott darabokkal és ezzel a gyűrűvel együtt már elég szép kincsestáruk van, és úgyse tudnák eladni senkinek. Továbbá elveszi a nőnél lévő varázsitalokat, illetve a pénzt is, ha van. A ruhákkal még kegyetlenebbül bánik el mint a bőrvérttel, és a másik foglyukkal szemben az eredár semmit nem tarthat meg. A vetkőztetés közben persze próbálja amazt szóval tartani, így a korábbi kérdések párszor ez alatt is elhangzanak, de nem sokszor. Hamar kiderül, hogy a teremtmény nem fél eléggé az őrségtől, legalábbis még nem. Ziana hadnagy érkezése előtt semmiképp se halhat meg, majd ő dönt a sorsa felől. Végső műveletként a csimbókos, koszos és immáron vizes hajkoronájától fosztja meg a foglyot, és az egész hajkölteményt a ruhák tetejére dobja.*
-Ezeket vidd ki és égesd el. *Mondja a ruhahalomra bökve az egyik őrnek. Nem megtisztelő feladat. Az elkobzott javak többi részét, melyeket akár még használni is tudnak, majd később átnézi.*
-Megkérdezem még egyszer. Ki maga? *Az előző procedúrát követően végre minden figyelmét a teremtményre összpontosíthatja, majd az egyértelműsítés végett, kemény katonai bakancsával a törött lábba tapos.*
6294. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:27:49
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:27:49
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*A lány most meg örül valaminek, amit Gravak nem egészen ért, ugyanakkor rettentően nem akarja érdekelni a dolog. A nagy keblű nőstényeket egyébként ő is kedveli, csak legyen erős a csontjuk és erős a lábuk, és ne lehessen őket csak úgy jobbra balra pakolgatni mint az elf és ember asszonyokat, mert az a nőstény akinek gyenge a karja az gyenge gyereket is nevel a törzs számára, ők pedig ezt nem engedhetik meg. Gravakot hergelni éppenséggel nehezebb mint a legtöbb orkot, de nem lehetetlen.*
-Na persze. *Bólint párszor miközben tovább folytatja az ásást. A beszélgetés ezek után tényleg eléggé egyoldalú lesz egészen amíg a lány meg nem próbálja keze ügyébe venni a medaliont. Ekkor ugyanis az ork szépen kivár amíg a lány be nem hajol kellően a gödör fölé, majd munkájából adódó harci eszközével az egy szál lapáttal megpróbálkozik a "támadó" nyakába dobni egy darab földet. Nem nagyot, éppen csak akkorát amekkora egy kisebb leányzót, mint amekkorának Meryth is tűnik már fülcsengésre késztetne. Kő nincs az adott halomban, ha túlmegy vicc kategóriáján akkor a kopasz nyilván kiszab számára valamiféle büntetést.*
-Na így akarod te a farodat megvédeni? *Mondja ha betalál a küldemény, ám ha elhajol előle valamilyen formában, akár a gödörbeeséssel együtt akkor csak egy sokatmondó hümmentés lesz a jutalma.
Ezen a ponton egy szemlélődő felhívná a figyelmet az ork mellkasába karcolt "FÉREG" feliratra, amit a zöldbőrű karmaival tépett volna le, ha képes az olvasásra, de mivel az élethez és a helyi kocsma megtalálásához elegendő tudásnál soha nem ment bele mélyebben az olvasás művészetébe ezért egyszerű ákombákomnak gondolta a dolgot. A medalion megérintésére tett kísérleteket egyébként elutasítja. Nem morog, nem is üti félre a feléje nyújtott kart, de például olyan távolságba áll a másiktól, hogy az a gödör széléről nem tudja őt elérni, és csak kérdően néz tovább a vérben forgó szemekbe. Valóban elég újszerű élmény a mai. Gyenge teremtmények már korábban is megszólították, de ez az első alkalom amikor esélye sincs elpusztítani azt, vagy legalább valami formában bosszút állni annak elképesztő tiszteletlenségén, már ha a földdobás sikertelen. Még a börtönbéli kínzóját a "hülye gyereket" is nyakon tudta hugyozni mikor az másodízben jelent meg a cellája előtt.*
*A lány most meg örül valaminek, amit Gravak nem egészen ért, ugyanakkor rettentően nem akarja érdekelni a dolog. A nagy keblű nőstényeket egyébként ő is kedveli, csak legyen erős a csontjuk és erős a lábuk, és ne lehessen őket csak úgy jobbra balra pakolgatni mint az elf és ember asszonyokat, mert az a nőstény akinek gyenge a karja az gyenge gyereket is nevel a törzs számára, ők pedig ezt nem engedhetik meg. Gravakot hergelni éppenséggel nehezebb mint a legtöbb orkot, de nem lehetetlen.*
-Na persze. *Bólint párszor miközben tovább folytatja az ásást. A beszélgetés ezek után tényleg eléggé egyoldalú lesz egészen amíg a lány meg nem próbálja keze ügyébe venni a medaliont. Ekkor ugyanis az ork szépen kivár amíg a lány be nem hajol kellően a gödör fölé, majd munkájából adódó harci eszközével az egy szál lapáttal megpróbálkozik a "támadó" nyakába dobni egy darab földet. Nem nagyot, éppen csak akkorát amekkora egy kisebb leányzót, mint amekkorának Meryth is tűnik már fülcsengésre késztetne. Kő nincs az adott halomban, ha túlmegy vicc kategóriáján akkor a kopasz nyilván kiszab számára valamiféle büntetést.*
-Na így akarod te a farodat megvédeni? *Mondja ha betalál a küldemény, ám ha elhajol előle valamilyen formában, akár a gödörbeeséssel együtt akkor csak egy sokatmondó hümmentés lesz a jutalma.
Ezen a ponton egy szemlélődő felhívná a figyelmet az ork mellkasába karcolt "FÉREG" feliratra, amit a zöldbőrű karmaival tépett volna le, ha képes az olvasásra, de mivel az élethez és a helyi kocsma megtalálásához elegendő tudásnál soha nem ment bele mélyebben az olvasás művészetébe ezért egyszerű ákombákomnak gondolta a dolgot. A medalion megérintésére tett kísérleteket egyébként elutasítja. Nem morog, nem is üti félre a feléje nyújtott kart, de például olyan távolságba áll a másiktól, hogy az a gödör széléről nem tudja őt elérni, és csak kérdően néz tovább a vérben forgó szemekbe. Valóban elég újszerű élmény a mai. Gyenge teremtmények már korábban is megszólították, de ez az első alkalom amikor esélye sincs elpusztítani azt, vagy legalább valami formában bosszút állni annak elképesztő tiszteletlenségén, már ha a földdobás sikertelen. Még a börtönbéli kínzóját a "hülye gyereket" is nyakon tudta hugyozni mikor az másodízben jelent meg a cellája előtt.*
6293. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:18:52
Üzenet elküldve: 2016-08-16 17:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*Az események nem túl szerencsés fordulatot vesznek, legalábbis amennyiben mindezt a démon szemszögéből vizsgáljuk. Rövid úton intézkednek a sorsa felől, néhány parancsszó hallatszik, kihúzzák a kardot a kezéből, majd megragadják és talpra rántják. Törött lábába éles fájdalom nyilall, képtelen ráállni, ha nem tartják meg, bizonnyal össze is esik. Ami azonban rendkívül fura lehet, legalábbis az őt vegzáló katonák számára, hogy mindeközben a lány egyetlen hangot sem hallat. Halkan szipog, a könnyei csíkokban mossák tisztára arcát. Láthatóan nem óhajt ellenállást tanúsítani, de ha akarna sem nagyon tudna mit tenni ennyi talpig vasban feszítő fickó között.
Mikor kikötözik, s magára marad néhány pillanatra, tüstént összerogy, törött lába nem bírja el. Tekintetét az égre emeli, orcáján peregnek a könnyek, de továbbra sem szól semmit. a férfi, aki átszúrta a kezét, nyakon önti egy vödör hideg vízzel, mely igazság szerint még akár jól is esik neki. Nem érti, mi történik, nem érti, mit akarnak tőle. Nagyon nagyon rossz helyen zuhanhatott le, ha így kell bánni vele, pusztán azért, mert idetévedt.
A víz csak annyi hatással van rá, hogy immáron a hidegtől is reszket, nem csak a félelemtől. Víztől csöpögő tincsei közül pislog a vele szemben álló férfira, aki mindenféle értelmetlen kérdéseket szegez neki, melyek felét még csak nem is érti, nem hogy felelni tudna rá. *
-Senki. *suttogja elhaló hangon, a férfi szemeibe nézve. Ez az igazság, nem tudja a saját nevét sem, hisz senki sem volt, aki elnevezte volna őt valaha is, legalábbis ő nem tud ilyenről. A Sors-lények amúgy is maguknak választanak nevet, de ő nem tette soha. Miképpen kellene hát definiálnia önmagát?
Felhúzza ép térdét, homlokát nekidönti, várja, miképpen fogják ezúttal megkínozni. Ez az ember aligha tudna bármit tenni vele, amit mások ne tettek volna még meg.*
-Bántani fogsz? *kérdi halkan, remegő hangon, félve pislogva fel a férfira. A kérdésekre nem felel, mert nem tud mit válaszolni rájuk.*
*Az események nem túl szerencsés fordulatot vesznek, legalábbis amennyiben mindezt a démon szemszögéből vizsgáljuk. Rövid úton intézkednek a sorsa felől, néhány parancsszó hallatszik, kihúzzák a kardot a kezéből, majd megragadják és talpra rántják. Törött lábába éles fájdalom nyilall, képtelen ráállni, ha nem tartják meg, bizonnyal össze is esik. Ami azonban rendkívül fura lehet, legalábbis az őt vegzáló katonák számára, hogy mindeközben a lány egyetlen hangot sem hallat. Halkan szipog, a könnyei csíkokban mossák tisztára arcát. Láthatóan nem óhajt ellenállást tanúsítani, de ha akarna sem nagyon tudna mit tenni ennyi talpig vasban feszítő fickó között.
Mikor kikötözik, s magára marad néhány pillanatra, tüstént összerogy, törött lába nem bírja el. Tekintetét az égre emeli, orcáján peregnek a könnyek, de továbbra sem szól semmit. a férfi, aki átszúrta a kezét, nyakon önti egy vödör hideg vízzel, mely igazság szerint még akár jól is esik neki. Nem érti, mi történik, nem érti, mit akarnak tőle. Nagyon nagyon rossz helyen zuhanhatott le, ha így kell bánni vele, pusztán azért, mert idetévedt.
A víz csak annyi hatással van rá, hogy immáron a hidegtől is reszket, nem csak a félelemtől. Víztől csöpögő tincsei közül pislog a vele szemben álló férfira, aki mindenféle értelmetlen kérdéseket szegez neki, melyek felét még csak nem is érti, nem hogy felelni tudna rá. *
-Senki. *suttogja elhaló hangon, a férfi szemeibe nézve. Ez az igazság, nem tudja a saját nevét sem, hisz senki sem volt, aki elnevezte volna őt valaha is, legalábbis ő nem tud ilyenről. A Sors-lények amúgy is maguknak választanak nevet, de ő nem tette soha. Miképpen kellene hát definiálnia önmagát?
Felhúzza ép térdét, homlokát nekidönti, várja, miképpen fogják ezúttal megkínozni. Ez az ember aligha tudna bármit tenni vele, amit mások ne tettek volna még meg.*
-Bántani fogsz? *kérdi halkan, remegő hangon, félve pislogva fel a férfira. A kérdésekre nem felel, mert nem tud mit válaszolni rájuk.*
6292. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:58:47
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*Nem igazán szánakozik az előtte senyvedő teremtményen. A szárnyas rém lehetne akár egy túlfejlett tündér is, de a jelen katonai állapotban és a rengeteg rajta lévő vér mellett lehetetlen, hogy bármi kedves és kellemes dolognak gondolják a teremtményt.*
-Segítsenek az oszlophoz bilincselni, valaki hozzon egy vödör vizet, és a fenébe is szervezzenek őrséget a sátor köré. Nem akarok bámészkodókat. Csak én és négy fegyveres lehet idebent, mindenki más találjon magának jobb elfoglaltságot. *Így a helyzet hamarosan változik. A katonák, és persze Aoneer megragadják a földön döglődő szerencsétlenséget, majd megpróbálják együttes erővel a sátor tartóoszlopához vonszolni ahol pár kattanó bilinccsel nyilván hátra szeretnék kötni a lény karjait, persze csak miután a mesterkard ki lett húzva annak kézfejéből. Jelen formájában feltehetőleg nem fog tudni ellenállni, ha mégis akkor az őrmester nyilván valóan kísérletet tesz az eredár agyonszúrására, és még pár számszeríjas az agyonlövésére. A katonák lassan rendeződnek az őrmester pedig a bilincselést követően egy pár percig nem szívesen foglalkozna az éppen csak berepült vendégükkel, az vasban van, neki meg mindenek előtt a tábort kell rendbe tennie. Mire végez már csak négy katona lesz odabent, nyílvetőkkel állva körül a foglyot, négy pedig odakint az esetleges betévedőket távol tartandón. Aoneer mellett az egyik katonai ágyon ott fekszik a kínzóeszközök kicsiny ládája, lábánál pedig egy vödör hideg folyóvíz.* ~Na kezdjük.~ *Mindenek előtt beszélgetni akar az idegennel, aztán majd kaphat valami ételt, hogy azért ne pusztuljon meg rögvest a kezei között. Az őrmester úr megfogja a vödröt és egy lendítő mozdulattal a teremtmény nyakába borítja azt, ezzel jelezve a vallatás kezdetét.*
-Ki maga? *Hangzik az első kérdés a szigorú tekintettől. Közben már dolgoznak is a zord tekintet mögött a fogaskerekek, valami módon olyan kínzási típust kell választania ami nem fenyeget az alany lassú halálával. Sokkal jobb amikor erőteljes egyéneket kell kínozni olyankor a tiszt elengedheti a fantáziáját. Ezt az egyet meg szinte félti a késektől.*
-Tudjuk, hogy nem az élőholtak közé tartozik. Mi maga? Miért csurom véres? Miért jött a tábor közelébe? *Ezek persze a legalapvetőbb kérdések. Hangosan beszél, de nem járkál körbe körbe a teremtmény körül. Valóban dühös rá és nem is tervezi eltitkolni a dühét. Olyan szerepben van amikor erre egyszerűen semmi szükség nincs.*
*Nem igazán szánakozik az előtte senyvedő teremtményen. A szárnyas rém lehetne akár egy túlfejlett tündér is, de a jelen katonai állapotban és a rengeteg rajta lévő vér mellett lehetetlen, hogy bármi kedves és kellemes dolognak gondolják a teremtményt.*
-Segítsenek az oszlophoz bilincselni, valaki hozzon egy vödör vizet, és a fenébe is szervezzenek őrséget a sátor köré. Nem akarok bámészkodókat. Csak én és négy fegyveres lehet idebent, mindenki más találjon magának jobb elfoglaltságot. *Így a helyzet hamarosan változik. A katonák, és persze Aoneer megragadják a földön döglődő szerencsétlenséget, majd megpróbálják együttes erővel a sátor tartóoszlopához vonszolni ahol pár kattanó bilinccsel nyilván hátra szeretnék kötni a lény karjait, persze csak miután a mesterkard ki lett húzva annak kézfejéből. Jelen formájában feltehetőleg nem fog tudni ellenállni, ha mégis akkor az őrmester nyilván valóan kísérletet tesz az eredár agyonszúrására, és még pár számszeríjas az agyonlövésére. A katonák lassan rendeződnek az őrmester pedig a bilincselést követően egy pár percig nem szívesen foglalkozna az éppen csak berepült vendégükkel, az vasban van, neki meg mindenek előtt a tábort kell rendbe tennie. Mire végez már csak négy katona lesz odabent, nyílvetőkkel állva körül a foglyot, négy pedig odakint az esetleges betévedőket távol tartandón. Aoneer mellett az egyik katonai ágyon ott fekszik a kínzóeszközök kicsiny ládája, lábánál pedig egy vödör hideg folyóvíz.* ~Na kezdjük.~ *Mindenek előtt beszélgetni akar az idegennel, aztán majd kaphat valami ételt, hogy azért ne pusztuljon meg rögvest a kezei között. Az őrmester úr megfogja a vödröt és egy lendítő mozdulattal a teremtmény nyakába borítja azt, ezzel jelezve a vallatás kezdetét.*
-Ki maga? *Hangzik az első kérdés a szigorú tekintettől. Közben már dolgoznak is a zord tekintet mögött a fogaskerekek, valami módon olyan kínzási típust kell választania ami nem fenyeget az alany lassú halálával. Sokkal jobb amikor erőteljes egyéneket kell kínozni olyankor a tiszt elengedheti a fantáziáját. Ezt az egyet meg szinte félti a késektől.*
-Tudjuk, hogy nem az élőholtak közé tartozik. Mi maga? Miért csurom véres? Miért jött a tábor közelébe? *Ezek persze a legalapvetőbb kérdések. Hangosan beszél, de nem járkál körbe körbe a teremtmény körül. Valóban dühös rá és nem is tervezi eltitkolni a dühét. Olyan szerepben van amikor erre egyszerűen semmi szükség nincs.*
6291. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:59:22
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:59:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A körülötte kialakuló zűrzavarról nyilvánvalóan fogalma sincs, a jelenleg éppen az öntudatlanság édes vizein ringatózó leánynak, számára megszűnik most a külvilág, sorsáról többé már nem ő dönt, hanem azok, kik őt körbefogják. Egyszerre hét számszeríj szegeződik rá, ám Varya továbbra sem ad semmi életjelet, egészen addig a pontig, míg a kezébe döfött penge vissza nem rántja a valóság talajára. Szemei kipattannak, torkát nem hagyja el hang, leszámítva egy apró nyikkanást, amikor meglátja maga körül az embereket. Természetesen, az átszúrt kézből ömlik a vér, ahogyan annak kell, elvégre Varyának semmi köze nincs az élveholtakhoz, az ő lénye egészen más lapra tartozik.
Riadtan pislog a fölé magasodó fickóra, kinek kezében az őt pillanatnyilag röghöz kötő penge is leledzik.*
-Ne... *nyöszörgi alig hallhatóan, szemei könnyel telnek meg, egy-egy kósza csepp el is indul, hogy orcáján átvándorolva végül a porba hulljon.
A fájdalom állandó, s az, hogy most épp a szárnyai helyett a lábában és a kézfejében koncentrálódik, az aligha számít. Az már sokkal inkább, hogy ismeretlen helyen van, ismeretlen, fegyveres emberek között, akik szemmel láthatóan nem riadnak vissza a gondolattól, hogy a sátrukba zuhant szárnyas rettenetet jobb létre szenderítsék.
A lány maga alá húzza ép lábát, s próbálna Aoneer személyétől minél messzebb kúszni, amennyire a kard engedi. Egész testében reszket, szemeiből süt a rettegés. Leszámítva a vért és a mocskot, na meg a szárnyakat, aligha nyújthatna ennél szánalomra méltóbb látványt.*
*A körülötte kialakuló zűrzavarról nyilvánvalóan fogalma sincs, a jelenleg éppen az öntudatlanság édes vizein ringatózó leánynak, számára megszűnik most a külvilág, sorsáról többé már nem ő dönt, hanem azok, kik őt körbefogják. Egyszerre hét számszeríj szegeződik rá, ám Varya továbbra sem ad semmi életjelet, egészen addig a pontig, míg a kezébe döfött penge vissza nem rántja a valóság talajára. Szemei kipattannak, torkát nem hagyja el hang, leszámítva egy apró nyikkanást, amikor meglátja maga körül az embereket. Természetesen, az átszúrt kézből ömlik a vér, ahogyan annak kell, elvégre Varyának semmi köze nincs az élveholtakhoz, az ő lénye egészen más lapra tartozik.
Riadtan pislog a fölé magasodó fickóra, kinek kezében az őt pillanatnyilag röghöz kötő penge is leledzik.*
-Ne... *nyöszörgi alig hallhatóan, szemei könnyel telnek meg, egy-egy kósza csepp el is indul, hogy orcáján átvándorolva végül a porba hulljon.
A fájdalom állandó, s az, hogy most épp a szárnyai helyett a lábában és a kézfejében koncentrálódik, az aligha számít. Az már sokkal inkább, hogy ismeretlen helyen van, ismeretlen, fegyveres emberek között, akik szemmel láthatóan nem riadnak vissza a gondolattól, hogy a sátrukba zuhant szárnyas rettenetet jobb létre szenderítsék.
A lány maga alá húzza ép lábát, s próbálna Aoneer személyétől minél messzebb kúszni, amennyire a kard engedi. Egész testében reszket, szemeiből süt a rettegés. Leszámítva a vért és a mocskot, na meg a szárnyakat, aligha nyújthatna ennél szánalomra méltóbb látványt.*
6290. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:55:59
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:55:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Önelégült mosolyt csal az arcára az ork értetlen tekintete. Biztosan nem gyakran fordul elő vele, hogy egy ilyen törékenynek tűnő nádszál kötözködik vele. Bár még ezt is el tudná képzelni az öntelt libákról. Csak azért mert telt emlőkkel és keskeny derékkal áldotta meg őket az ég, már azt hiszik mindenkit a kisujjuk köré tudnak csavarni, aztán megsértődnek, ha valaki undorodva hessegeti el őket. Meryth is ezekkel a halandó praktikákkal szokta becserkészni áldozatát, de legalább stílusosan csinálja, és felejthetetlen éjszakát ajándékoz cserébe vérrel és sikollyal édesítve minden percet. De ez a böhöm előtte más, és pont ezért szórakoztatónak ígérkezik a becserkészés. Ha megkínozni vagy megölni nem is tudja, ahhoz túl sokan vannak a környéken, de addig hergeli, amíg csak lehet. Talán még harcba is keveredhet...*
-Nem kell aggódnod az én... hogy is mondtad?... valagam miatt... *Állja a szúrós, sárga tekintetet.* Tudok vigyázni magamra. *Habár ez nem lehet túl hiteles azok után, hogy éppen egy megtermett orkkal kötözködik, de ha egyszer ez teszi boldoggá. Meg ha ilyen hatalmas démoni erő van valakinek a birtokában, nehéz nem biztonságba éreznie magát bárkivel áll is szemben.*
-Kár! *Vág savanyú képet. Talán nem ő a legjobb színész Lanawin világában, és talán nem is a legtehetségesebb előadóművész, de most annyi szarkazmus szorult ebbe az egyetlen szóba, hogy még Lewonor is érezheti, hogy cseppet sem zavarja a válasz. Sőt, valami hasonlóra számított.* Így olyan egyoldalú lesz a beszélgetés...
*Vérben forgó íriszei megint elkalandoznak a nyakában lógó amulett felé. Még egy zöldbőrűn sem látott ehhez hasonló ékszert, nem csoda, hogy rögtön felkeltette a figyelmét. Jobbját előre nyújtja, és ha semmi akadályba nem ütközik, akkor hosszú, kecses ujjai közé csippenti.*
-Ez micsoda? Azt ne mondd, hogy önszántadból viselt ilyen csicsás vacakot...
*Önelégült mosolyt csal az arcára az ork értetlen tekintete. Biztosan nem gyakran fordul elő vele, hogy egy ilyen törékenynek tűnő nádszál kötözködik vele. Bár még ezt is el tudná képzelni az öntelt libákról. Csak azért mert telt emlőkkel és keskeny derékkal áldotta meg őket az ég, már azt hiszik mindenkit a kisujjuk köré tudnak csavarni, aztán megsértődnek, ha valaki undorodva hessegeti el őket. Meryth is ezekkel a halandó praktikákkal szokta becserkészni áldozatát, de legalább stílusosan csinálja, és felejthetetlen éjszakát ajándékoz cserébe vérrel és sikollyal édesítve minden percet. De ez a böhöm előtte más, és pont ezért szórakoztatónak ígérkezik a becserkészés. Ha megkínozni vagy megölni nem is tudja, ahhoz túl sokan vannak a környéken, de addig hergeli, amíg csak lehet. Talán még harcba is keveredhet...*
-Nem kell aggódnod az én... hogy is mondtad?... valagam miatt... *Állja a szúrós, sárga tekintetet.* Tudok vigyázni magamra. *Habár ez nem lehet túl hiteles azok után, hogy éppen egy megtermett orkkal kötözködik, de ha egyszer ez teszi boldoggá. Meg ha ilyen hatalmas démoni erő van valakinek a birtokában, nehéz nem biztonságba éreznie magát bárkivel áll is szemben.*
-Kár! *Vág savanyú képet. Talán nem ő a legjobb színész Lanawin világában, és talán nem is a legtehetségesebb előadóművész, de most annyi szarkazmus szorult ebbe az egyetlen szóba, hogy még Lewonor is érezheti, hogy cseppet sem zavarja a válasz. Sőt, valami hasonlóra számított.* Így olyan egyoldalú lesz a beszélgetés...
*Vérben forgó íriszei megint elkalandoznak a nyakában lógó amulett felé. Még egy zöldbőrűn sem látott ehhez hasonló ékszert, nem csoda, hogy rögtön felkeltette a figyelmét. Jobbját előre nyújtja, és ha semmi akadályba nem ütközik, akkor hosszú, kecses ujjai közé csippenti.*
-Ez micsoda? Azt ne mondd, hogy önszántadból viselt ilyen csicsás vacakot...
6289. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:47:38
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A lopáshoz ő elsősorban a Vaskorsó taverna alkoholbűzös levegőjét és illuminált társaságát találta volna alkalmasnak, persze ezek ismét csak az őt jellemző előítéletek tömkelegei. A sors azonban túljár az eszén és hamarosan gondoskodik megfelelő alkalomról, mert ezek után az őrmester biztos, hogy nem fog egy darabig a korábbi ajánlatával foglalkozni. A történteket nehéz leírni. Amint a városőr kilép a sátrából egy szárnyas valami találja el az egyik szomszédos sátor tetejét, reccsenések és puffanások kíséretében beszakítja azt majd olyan ribillió támad az egész táborban amilyet cirka fél éves szolgálata alatt még nem látott, a páncélos férfi pedig úgy rohan az említett helyre mintha üldözné valami. Szinte be robban a sátorba, és mielőtt még bármit figyelmesen megpillanthatna, őrmesteri fölényével és Ziana hadnagy helyettesének magabiztosságával csak annyit üvölt be.*
-Jelentést. *Ez akár a "tűz" parancs helyett is elhangozhat, odaérkezésének idejétől függően. Csak ez után veti szemeit az eseményekre. Egy nő ájultan fekszik a sátor közepén egy hét fős rémült kivégzőosztag előtte és egy baromi nagy lyuk a tetőn.*
-Őrmester úr, kérem tüzet szüntess. *Adja meg a tiszteletet tiszttársának, miközben látványosan a katonák tűzvonalába gyalogol, hogy jobban is megszemlélje a földön heverő lényt, majd egy határozott rántással előveszi a mesterkardot és azt a lény kezébe mélyeszti földhöz szegezve vele, azt. Nyilvánvalóan arra kíváncsi folyik e belőle vér, vagy ez is egy az élőholtak sokasága közül.*
-Mielőtt valami ostobaságot tennének megkérném, hogy adja át az ügy irányítását. *A másik őrmesternek egyetlen szavába kerülne, hogy megalázza és kitessékelje a vele egy rangban lévő tisztet. Neki hét katonája van a helyszínen, és mindnek számszeríj a kezében, ráadásul ijedtek és ölni készek. A háború nem kedvez az emberi tudatnak. Reméli a másik együttműködő lesz. Ha ez a valami élőhalott akkor még több is lehet odakint, sőt szinte biztos, hogy nem egyedül jött. Ha ez a valami nem élőhalott, akkor pedig muszáj megtudniuk micsoda. Egy biztos, se embernek se barátnak nem nevezné a földön heverő démoni lényt.*
-Egy nagyobb csapat menjen ki, és fáklyákkal, számszeríjakkal kezdjék pásztázni a vadont a tábor széléről. Nem tudhatjuk hányan vannak még. Két ember pedig szaladjon el a sátramban lévő vallatókészletért. *Kezd el rendezkedni, ha a másik őrmester engedélyt ad az ügybe való belefolyására.*
*A lopáshoz ő elsősorban a Vaskorsó taverna alkoholbűzös levegőjét és illuminált társaságát találta volna alkalmasnak, persze ezek ismét csak az őt jellemző előítéletek tömkelegei. A sors azonban túljár az eszén és hamarosan gondoskodik megfelelő alkalomról, mert ezek után az őrmester biztos, hogy nem fog egy darabig a korábbi ajánlatával foglalkozni. A történteket nehéz leírni. Amint a városőr kilép a sátrából egy szárnyas valami találja el az egyik szomszédos sátor tetejét, reccsenések és puffanások kíséretében beszakítja azt majd olyan ribillió támad az egész táborban amilyet cirka fél éves szolgálata alatt még nem látott, a páncélos férfi pedig úgy rohan az említett helyre mintha üldözné valami. Szinte be robban a sátorba, és mielőtt még bármit figyelmesen megpillanthatna, őrmesteri fölényével és Ziana hadnagy helyettesének magabiztosságával csak annyit üvölt be.*
-Jelentést. *Ez akár a "tűz" parancs helyett is elhangozhat, odaérkezésének idejétől függően. Csak ez után veti szemeit az eseményekre. Egy nő ájultan fekszik a sátor közepén egy hét fős rémült kivégzőosztag előtte és egy baromi nagy lyuk a tetőn.*
-Őrmester úr, kérem tüzet szüntess. *Adja meg a tiszteletet tiszttársának, miközben látványosan a katonák tűzvonalába gyalogol, hogy jobban is megszemlélje a földön heverő lényt, majd egy határozott rántással előveszi a mesterkardot és azt a lény kezébe mélyeszti földhöz szegezve vele, azt. Nyilvánvalóan arra kíváncsi folyik e belőle vér, vagy ez is egy az élőholtak sokasága közül.*
-Mielőtt valami ostobaságot tennének megkérném, hogy adja át az ügy irányítását. *A másik őrmesternek egyetlen szavába kerülne, hogy megalázza és kitessékelje a vele egy rangban lévő tisztet. Neki hét katonája van a helyszínen, és mindnek számszeríj a kezében, ráadásul ijedtek és ölni készek. A háború nem kedvez az emberi tudatnak. Reméli a másik együttműködő lesz. Ha ez a valami élőhalott akkor még több is lehet odakint, sőt szinte biztos, hogy nem egyedül jött. Ha ez a valami nem élőhalott, akkor pedig muszáj megtudniuk micsoda. Egy biztos, se embernek se barátnak nem nevezné a földön heverő démoni lényt.*
-Egy nagyobb csapat menjen ki, és fáklyákkal, számszeríjakkal kezdjék pásztázni a vadont a tábor széléről. Nem tudhatjuk hányan vannak még. Két ember pedig szaladjon el a sátramban lévő vallatókészletért. *Kezd el rendezkedni, ha a másik őrmester engedélyt ad az ügybe való belefolyására.*
6288. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:21:31
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség Varja//
*Égből pottyant szárnyas démon szeli a levegőt. Menet közben letör pár ágat, és a végén pedig hat pihenő férfiú karjaiba esik a sátruk tetejével együtt.
Elképedő arcok, egy kis riadalom, és máris teljes a felfordulás, ahogy a világ valószínűleg legpitiánerebb eredara ájultan, maga alá gyűrt lábbal fekszik ott. Szárnyai pedig kiterülve mellette. Amúgy bal lába törött sípcsont tájon. Valahogy a sátorrúd és a föld, meg az a másfél méter szinte öntudatlan zuhanás akkora erőt és szintkülönbséget tudtak létrehozni, hogy az elreccsenjen.
Közben a katonák sem restek ám.*
-Mi a rosseb'?
*Nézik a katonák, sokan számszeríjat, kardot ragadnak.*
-Hozzatok tüzet!
*Kiáltja el magát az egyik sátorból előtörő ijedt harcos, és ijedt kiáltását visszhangozzák többen is, mire öt fáklyás keveredik gyorsan.*
-Kelleni fog fa is.
*Jelentik be mikor megnézik az eredart.*
-Ez valami fődémonfattya?
*Jönnek a kérdések.*
-Biztosan megdöglött?
-Inkább lőjük le!
-Jó!
-Lőjük!
*Végül hét számszeríjász sorakozik fel egy sorban, egy őrmester dirigál nekik.*
-Sorakozó!
*Remegő hangján áll ott. És mindenki tudja, hogy a "Célra tarts!" és a "Tűz!" parancsok fogják elhagyni ajkait öt másodpercen belül.*
*Égből pottyant szárnyas démon szeli a levegőt. Menet közben letör pár ágat, és a végén pedig hat pihenő férfiú karjaiba esik a sátruk tetejével együtt.
Elképedő arcok, egy kis riadalom, és máris teljes a felfordulás, ahogy a világ valószínűleg legpitiánerebb eredara ájultan, maga alá gyűrt lábbal fekszik ott. Szárnyai pedig kiterülve mellette. Amúgy bal lába törött sípcsont tájon. Valahogy a sátorrúd és a föld, meg az a másfél méter szinte öntudatlan zuhanás akkora erőt és szintkülönbséget tudtak létrehozni, hogy az elreccsenjen.
Közben a katonák sem restek ám.*
-Mi a rosseb'?
*Nézik a katonák, sokan számszeríjat, kardot ragadnak.*
-Hozzatok tüzet!
*Kiáltja el magát az egyik sátorból előtörő ijedt harcos, és ijedt kiáltását visszhangozzák többen is, mire öt fáklyás keveredik gyorsan.*
-Kelleni fog fa is.
*Jelentik be mikor megnézik az eredart.*
-Ez valami fődémonfattya?
*Jönnek a kérdések.*
-Biztosan megdöglött?
-Inkább lőjük le!
-Jó!
-Lőjük!
*Végül hét számszeríjász sorakozik fel egy sorban, egy őrmester dirigál nekik.*
-Sorakozó!
*Remegő hangján áll ott. És mindenki tudja, hogy a "Célra tarts!" és a "Tűz!" parancsok fogják elhagyni ajkait öt másodpercen belül.*
6287. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 14:18:41
Üzenet elküldve: 2016-08-16 14:18:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer fent, egyszer lent - katonai tábor//
*Hiába győzködi magát, hiába próbálja minden rejtett erőforrását mozgósítani, úgy néz ki, a szárnyak továbbra sem elég erősek ahhoz, hogy tartósan a levegőben tudják tartani a démont. Talán majd egy napon, ha eleget használta őket, ha az izmok és inak már felkészültek lesznek, akkor működni fog, ám most... nos, most túlságosan is sok energiát igényelnek, s az pedig a démonnak jelen állapotában nincs. Napok óta koplal, a fogalom mindegyik értelmezésében, s az álom is messzire kerüli mostanában, még ha ez utóbbit nem is okvetlenül bánja, már legalábbis a rémképek végett.
Próbál fokozatosan ereszkedni, ám ez sem különösebben sikerül neki, azt pedig már végképp túlságosan későn veszi észre, hogy nem a legjobb helyet választotta az éjszakai repülésre, mert alatta egy tábor leledzik, de legalábbis valami nagyon hasonló, sátrak meg effélék. Mindezt azonban Varya nem igen tudja szemügyre venni, mert jelen pillanatban minden, amire képes az, hogy veszettül csapkod a szárnyakkal, vagy legalábbis csapkodna, ha lenne még bennük annyi erő.
Mindennek folyományaképpen, Varya úgy repült, mint az álom, ám sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Egy elhaló sikolyra még éppen van ideje, mielőtt a sátorponyvát átszakítva bele nem zuhan az öntudatlanságba. Ez nyilván nem kevés robajjal és zajjal jár, valakinek az érdeklődését alighanem felkelti előbb utóbb. S az a valaki, aki rátalál, élete legbizarrabb látványában fog részesülni:
Egy vékonyka, törékeny, apró termetű leány fekszik öntudatlanul a sátor közepén, szakadt, mocskos, vértől és a jó ég tudja még mitől szennyezett ruhában. Csizma hiányában lábai fedetlenek, karcolások, horzsolások, sebek borítják a rájuk rakódott vér és koszréteg alatt. Kezei igen hasonló állapotban leledzenek, már ami az alvadt vért illeti, ettől orcája sem mentes. Persze nem csupán ezek lehetnek furcsák, hanem az a két hatalmas, fekete tollakkal ellátott szárny is, melyek most kiterülve pihennek a lány körül. Kihullott tollak, szanaszét tört berendezési tárgyak mindenütt, s a káosz közepén ez a semmire nem hasonlító, semmihez sem fogható entitás, kinek lélegzetvételei egyre inkább elhalnak...*
A hozzászólás írója (Varya Aegoniss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 14:19:25
*Hiába győzködi magát, hiába próbálja minden rejtett erőforrását mozgósítani, úgy néz ki, a szárnyak továbbra sem elég erősek ahhoz, hogy tartósan a levegőben tudják tartani a démont. Talán majd egy napon, ha eleget használta őket, ha az izmok és inak már felkészültek lesznek, akkor működni fog, ám most... nos, most túlságosan is sok energiát igényelnek, s az pedig a démonnak jelen állapotában nincs. Napok óta koplal, a fogalom mindegyik értelmezésében, s az álom is messzire kerüli mostanában, még ha ez utóbbit nem is okvetlenül bánja, már legalábbis a rémképek végett.
Próbál fokozatosan ereszkedni, ám ez sem különösebben sikerül neki, azt pedig már végképp túlságosan későn veszi észre, hogy nem a legjobb helyet választotta az éjszakai repülésre, mert alatta egy tábor leledzik, de legalábbis valami nagyon hasonló, sátrak meg effélék. Mindezt azonban Varya nem igen tudja szemügyre venni, mert jelen pillanatban minden, amire képes az, hogy veszettül csapkod a szárnyakkal, vagy legalábbis csapkodna, ha lenne még bennük annyi erő.
Mindennek folyományaképpen, Varya úgy repült, mint az álom, ám sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Egy elhaló sikolyra még éppen van ideje, mielőtt a sátorponyvát átszakítva bele nem zuhan az öntudatlanságba. Ez nyilván nem kevés robajjal és zajjal jár, valakinek az érdeklődését alighanem felkelti előbb utóbb. S az a valaki, aki rátalál, élete legbizarrabb látványában fog részesülni:
Egy vékonyka, törékeny, apró termetű leány fekszik öntudatlanul a sátor közepén, szakadt, mocskos, vértől és a jó ég tudja még mitől szennyezett ruhában. Csizma hiányában lábai fedetlenek, karcolások, horzsolások, sebek borítják a rájuk rakódott vér és koszréteg alatt. Kezei igen hasonló állapotban leledzenek, már ami az alvadt vért illeti, ettől orcája sem mentes. Persze nem csupán ezek lehetnek furcsák, hanem az a két hatalmas, fekete tollakkal ellátott szárny is, melyek most kiterülve pihennek a lány körül. Kihullott tollak, szanaszét tört berendezési tárgyak mindenütt, s a káosz közepén ez a semmire nem hasonlító, semmihez sem fogható entitás, kinek lélegzetvételei egyre inkább elhalnak...*
A hozzászólás írója (Varya Aegoniss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 14:19:25
6286. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 14:08:58
Üzenet elküldve: 2016-08-16 14:08:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*Az érkező gyenge vérű látszólag viccesnek tartja az ork rabságát, amit az árokban gürcölő ork egyáltalán nem tart viccesnek, és persze ha ő állna odakint és nézne le egy másik emberre, vagy elfre aki gürcöl és csillog a homlokán a veríték, akkor azt persze ő is viccesnek tartaná, sőt most is viccesnek tartja amit a kopasz munka címszó alatt művel. Egyébként rettentően különös ahogy az emberkislány vele foglalkozik és olyan tekintettel bámulja őt mint ő egy ízletes főtt bordát. Valami itt egyáltalán nincs rendben, de az ork még csak nem is gondol a veszélyre, hiszen a másik teremtmény roppantul kicsi, gyenge és még csak nem is tűnik harcban járatosnak, vagy felfegyverzettnek, ez pedig olyan dolog amin a zöldbőrű szeret nevetni, de a nyakában lévő lánc miatt most nem élvezheti ki a játékot teljes egészében, ahhoz azért szabadon kéne mozognia, meg egy nagyobbfajta kés sem ártana.*
-Kislány, ha ezek egyszer a te valagadat kapják el. *Kezd bele a replikába mélyen a reá forduló vérmes tekintetbe bámulva, majd szemének egy apró oldalmozgásával utal a kopaszra, mint az "ezek" főnévvel jelzett társaság egyik oszlopos tagjára.*
-Nem úszod meg egy kis kerti munkával. *Ez még a vissza fogottabb sértések közé tartozik, eddig nem vette szívére a dolgot, meg aztán figyelik is. A következő kérdésre már elmosolyodik, szája széle magasan felkúszik agyaraira.*
-Há nem. *Von vállat és visszatér a munkához, azt hiszi ennyivel el is tudta intézni a dolgokat.*
*Az érkező gyenge vérű látszólag viccesnek tartja az ork rabságát, amit az árokban gürcölő ork egyáltalán nem tart viccesnek, és persze ha ő állna odakint és nézne le egy másik emberre, vagy elfre aki gürcöl és csillog a homlokán a veríték, akkor azt persze ő is viccesnek tartaná, sőt most is viccesnek tartja amit a kopasz munka címszó alatt művel. Egyébként rettentően különös ahogy az emberkislány vele foglalkozik és olyan tekintettel bámulja őt mint ő egy ízletes főtt bordát. Valami itt egyáltalán nincs rendben, de az ork még csak nem is gondol a veszélyre, hiszen a másik teremtmény roppantul kicsi, gyenge és még csak nem is tűnik harcban járatosnak, vagy felfegyverzettnek, ez pedig olyan dolog amin a zöldbőrű szeret nevetni, de a nyakában lévő lánc miatt most nem élvezheti ki a játékot teljes egészében, ahhoz azért szabadon kéne mozognia, meg egy nagyobbfajta kés sem ártana.*
-Kislány, ha ezek egyszer a te valagadat kapják el. *Kezd bele a replikába mélyen a reá forduló vérmes tekintetbe bámulva, majd szemének egy apró oldalmozgásával utal a kopaszra, mint az "ezek" főnévvel jelzett társaság egyik oszlopos tagjára.*
-Nem úszod meg egy kis kerti munkával. *Ez még a vissza fogottabb sértések közé tartozik, eddig nem vette szívére a dolgot, meg aztán figyelik is. A következő kérdésre már elmosolyodik, szája széle magasan felkúszik agyaraira.*
-Há nem. *Von vállat és visszatér a munkához, azt hiszi ennyivel el is tudta intézni a dolgokat.*
6285. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-15 20:34:40
Üzenet elküldve: 2016-08-15 20:34:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*A kopasz nem érdekli, ha válaszolna is neki, egy hanyag legyintéssel elhallgattatja, foglalkozzon csak a saját dolgával. Láthatóan a zöld bőrű morcos képű keltette fel a figyelmét. Megfordul a fejében a kérdés: mit keres egy ork egy ilyen helyen? Biztosan nem önszántából segédkezik az embereknek az árokásásban, de akkor... Sietve felméri, hátha talál valami magyarázatot, és tekintete megakad egy különös amuletten. Talán ez lehet a kulcs, de nem ért annyira a mágikus ékszerekhez, átkokhoz vagy igézésekhez, hogy ránézésre meg tudja mondani, van-e bármi hatása az orkra. Majd ezt is kitapasztalja.
Leguggol az árok szélén, így tekintete pont egy vonalba kerül Lewonoréval, arcán vérszomjas mosoly terül szét.*
-Helló, zöldike! *Csúfolódik villámló, vörös íriszekkel.* Csak nem bekasztliztak? *Ha tényleg rabként van itt, akkor valószínűleg nem csak a kopasz, a táborban lévők, de a vendég életét is kénytelen lesz megkímélni. Ha meg nem, hát orkkal még nem verekedett. Nem lenne sok esélye a muszliknak az ő nem evilági, démoni hatalmával szemben, de az biztos, hogy felettébb szórakoztató lenne.*
-Nem akarsz velem beszélgetni? *Vigyorodik el, fejét a kézfejének támasztva bámulja a férfit. Nem pofátlan, legalábbis nem nagyon, egyelőre még csak csipkelődik, keresi a gyenge pontokat, a határokat, amiket később szemrebbenés nélkül fog átlépni... Pontosabban úgy zúzza össze őket, mint hegyomlás a zöldfülű hegymászót, de ezt balszerencse lenne már az elején így leszögezni.*
*A kopasz nem érdekli, ha válaszolna is neki, egy hanyag legyintéssel elhallgattatja, foglalkozzon csak a saját dolgával. Láthatóan a zöld bőrű morcos képű keltette fel a figyelmét. Megfordul a fejében a kérdés: mit keres egy ork egy ilyen helyen? Biztosan nem önszántából segédkezik az embereknek az árokásásban, de akkor... Sietve felméri, hátha talál valami magyarázatot, és tekintete megakad egy különös amuletten. Talán ez lehet a kulcs, de nem ért annyira a mágikus ékszerekhez, átkokhoz vagy igézésekhez, hogy ránézésre meg tudja mondani, van-e bármi hatása az orkra. Majd ezt is kitapasztalja.
Leguggol az árok szélén, így tekintete pont egy vonalba kerül Lewonoréval, arcán vérszomjas mosoly terül szét.*
-Helló, zöldike! *Csúfolódik villámló, vörös íriszekkel.* Csak nem bekasztliztak? *Ha tényleg rabként van itt, akkor valószínűleg nem csak a kopasz, a táborban lévők, de a vendég életét is kénytelen lesz megkímélni. Ha meg nem, hát orkkal még nem verekedett. Nem lenne sok esélye a muszliknak az ő nem evilági, démoni hatalmával szemben, de az biztos, hogy felettébb szórakoztató lenne.*
-Nem akarsz velem beszélgetni? *Vigyorodik el, fejét a kézfejének támasztva bámulja a férfit. Nem pofátlan, legalábbis nem nagyon, egyelőre még csak csipkelődik, keresi a gyenge pontokat, a határokat, amiket később szemrebbenés nélkül fog átlépni... Pontosabban úgy zúzza össze őket, mint hegyomlás a zöldfülű hegymászót, de ezt balszerencse lenne már az elején így leszögezni.*
6284. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:51:22
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Talán a városőri köpeny és az e mellé járó magasra szegelt orr az ami miatt a férfi a hétköznapi zsebmetszőkkel veszi egy kalap alá a foglyot. A három szükséges kulcs egy karikára van ráfűzve, a karika pedig az övére csatlakoztatva. Nem ez az amitől olyan könnyen meg akar szabadulni, bár az, hogy ő nem akar megszabadulni valamitől, illetve személy szerint lehetetlennek tartja az ellopását, az még nem jelenti azt, hogy a dolog ellopása lehetetlen is.*
-Az ellopandó tárgy legyen mondjuk ez itt. *Emeli fel a már korábban teljesen szükségtelenül bekevert tintásüveget. Értelem szerűen nem kíván olyasmit a lányra bízni, még csak ilyen szinten sem ami értékes lehetne. A tintát egyelőre az asztalon hagyja ő pedig kulcsával kinyitja a hármas számú ládát, és benne elhelyez egy kék és egy zöld árnyalatú varázsitalt, valamint egy egészen vaskos tárcát is, melyben a férfi városőri fizetése gyűlt a háború legeleje óta. Ezekről Ysanee eddig nem tudhatott, és a férfi jobb szeretné ha ezek után sem gondolna bele az ellopásukba mert ezek a löttyök ahhoz túl értékesek és a háború szempontjából még fontosak lehetnek. Ha a másik már járt a bájitalpiacon akkor tudhatja, hogy a kéknek intelligencia növelő hatása van. Kitágítja az ember tudatát, megnyitja az elméjét. Remek szer ha valaki például mágiát akar tanulni. A zöld már jóval fontosabb. Ez a típus a gyógyításért felel, egyrészt véglegesen eltüntetheti a lány hátán lévő hegeket, másrészt megmentheti a katona életét ha a lesérülne a csatában, tehát ez az üveg mindkettejük számára fontos. Lehet ostobaság volt ezeket megmutatnia, de inkább most zárja el, minthogy később illetéktelen kezekbe kerüljenek. Kockázata van a dolognak, persze hogy van, de a felkészületlenség kockázata még ennél is több.*
-Ahogy gondolja. *Mondja és visszafordulva a zsebébe rejti a kis üvegcsét, már ha a lány puszta viccből el nem vette azt amíg ő hátat fordított, ez esetben udvariasan visszakéri.*
-Ha jó a szakmájában még az is leképzelhető, hogy az őrség a későbbiekben hasznát veszi önnek. No persze a bányarabság helyett. *Jegyzi meg mint egy zárójeles lehetőséget. Drága vörös hadnagya imádja besorozni a különböző elítélteket, ő pedig önhatalmúlag nem fogja ezt a lehetőséget megtagadni tőle. Persze érezhető módon nem ez az őrség fő álláspontja, de az eddigiek alapján maga a lehetőség sem zárható ki.
Ezzel az utolsó mondattal az őrmester el is hagyja a sátrat, mintha lenne hova mennie, de ha már létrehozta ezt az apró játékot, nem árt ha teremt magának egy nyugodtabb közeget.*
*Talán a városőri köpeny és az e mellé járó magasra szegelt orr az ami miatt a férfi a hétköznapi zsebmetszőkkel veszi egy kalap alá a foglyot. A három szükséges kulcs egy karikára van ráfűzve, a karika pedig az övére csatlakoztatva. Nem ez az amitől olyan könnyen meg akar szabadulni, bár az, hogy ő nem akar megszabadulni valamitől, illetve személy szerint lehetetlennek tartja az ellopását, az még nem jelenti azt, hogy a dolog ellopása lehetetlen is.*
-Az ellopandó tárgy legyen mondjuk ez itt. *Emeli fel a már korábban teljesen szükségtelenül bekevert tintásüveget. Értelem szerűen nem kíván olyasmit a lányra bízni, még csak ilyen szinten sem ami értékes lehetne. A tintát egyelőre az asztalon hagyja ő pedig kulcsával kinyitja a hármas számú ládát, és benne elhelyez egy kék és egy zöld árnyalatú varázsitalt, valamint egy egészen vaskos tárcát is, melyben a férfi városőri fizetése gyűlt a háború legeleje óta. Ezekről Ysanee eddig nem tudhatott, és a férfi jobb szeretné ha ezek után sem gondolna bele az ellopásukba mert ezek a löttyök ahhoz túl értékesek és a háború szempontjából még fontosak lehetnek. Ha a másik már járt a bájitalpiacon akkor tudhatja, hogy a kéknek intelligencia növelő hatása van. Kitágítja az ember tudatát, megnyitja az elméjét. Remek szer ha valaki például mágiát akar tanulni. A zöld már jóval fontosabb. Ez a típus a gyógyításért felel, egyrészt véglegesen eltüntetheti a lány hátán lévő hegeket, másrészt megmentheti a katona életét ha a lesérülne a csatában, tehát ez az üveg mindkettejük számára fontos. Lehet ostobaság volt ezeket megmutatnia, de inkább most zárja el, minthogy később illetéktelen kezekbe kerüljenek. Kockázata van a dolognak, persze hogy van, de a felkészületlenség kockázata még ennél is több.*
-Ahogy gondolja. *Mondja és visszafordulva a zsebébe rejti a kis üvegcsét, már ha a lány puszta viccből el nem vette azt amíg ő hátat fordított, ez esetben udvariasan visszakéri.*
-Ha jó a szakmájában még az is leképzelhető, hogy az őrség a későbbiekben hasznát veszi önnek. No persze a bányarabság helyett. *Jegyzi meg mint egy zárójeles lehetőséget. Drága vörös hadnagya imádja besorozni a különböző elítélteket, ő pedig önhatalmúlag nem fogja ezt a lehetőséget megtagadni tőle. Persze érezhető módon nem ez az őrség fő álláspontja, de az eddigiek alapján maga a lehetőség sem zárható ki.
Ezzel az utolsó mondattal az őrmester el is hagyja a sátrat, mintha lenne hova mennie, de ha már létrehozta ezt az apró játékot, nem árt ha teremt magának egy nyugodtabb közeget.*
6283. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:18:02
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Már éppen elindulna, amikor a férfi megállítja őt és előáll furcsa, nem várt ötletével. Először fordult elő, hogy meglepetést okozott Ysaneenak, ezért nem is tudja mire vélni. Eleinte felvonva jobb szemöldökét nézi Aoneert, az eddigiekből ítélve könnyedén kinézi belőle, hogy van valami hátsó szándéka. Mondjuk elhitetné a thargokkal, hogy a lány ténylegesen kirabolta, és elégedetten mosolyogva nézné, ahogyan a börtönbe cipelnék.
Hezitál, valami apró jelet keres az arcán, szemöldökrángás, remegő száj, bármi, ami azt igazolja, hogy a férfi hazudik és Ysa elmélete megerősítést nyer. De egyelőre úgy tűnik komolyan gondolja a játékot, még a bilincsétől is megszabadítja.
Miközben felszabadult csuklóit dörzsölgeti, gondolataiba merül. Bár a feladat eleinte nevetségesen könnyűnek tűnik, rá kell ébrednie, hogy hasonlóan nehéz helyzetben biztosan nem lopna. Normális esetben, abból az előnyből indul, hogy áldozata nem feltételezi róla, hogy bűnöző lenne. Az igényes, nemesi öltözet, az ékszerek, az ártatlan tekintet mind-mind azt az illúziót táplálják, hogy egy gyenge, ártatlan leány, aki ráadásul jómódú, mi oka is lenne hát bárkinek rosszat feltételezni róla?
Az ő módszereiben inkább a színjátékon van a hangsúly, néha nagyobb zsákmányokért napokig meg kellett vezetnie valakit, minden apró részletet megtervezett, amit ő csinál nem egyszerű zsebmetszés.
Aoneert szinte biztosan tudná nem meglopni. Nem visel vászonruhát, amiből észrevétlenül ki lehetne lopni a kulcsokat, tudja, hogy a lány tolvaj, a bájos arc mögé lát. Ráadásul állandóan résen van, mindig képes higgadtan maradni. Az egyetlen esélye ha eléri azt, hogy Aoneer képtelen legyen józanul gondolkodni.*
-Legyen *sóhajt fel megadóan* de inkább a reggeli múljon rajta. Jó munkához idő kell *mosolyog sejtelmesen az őrmesterre*
*Már éppen elindulna, amikor a férfi megállítja őt és előáll furcsa, nem várt ötletével. Először fordult elő, hogy meglepetést okozott Ysaneenak, ezért nem is tudja mire vélni. Eleinte felvonva jobb szemöldökét nézi Aoneert, az eddigiekből ítélve könnyedén kinézi belőle, hogy van valami hátsó szándéka. Mondjuk elhitetné a thargokkal, hogy a lány ténylegesen kirabolta, és elégedetten mosolyogva nézné, ahogyan a börtönbe cipelnék.
Hezitál, valami apró jelet keres az arcán, szemöldökrángás, remegő száj, bármi, ami azt igazolja, hogy a férfi hazudik és Ysa elmélete megerősítést nyer. De egyelőre úgy tűnik komolyan gondolja a játékot, még a bilincsétől is megszabadítja.
Miközben felszabadult csuklóit dörzsölgeti, gondolataiba merül. Bár a feladat eleinte nevetségesen könnyűnek tűnik, rá kell ébrednie, hogy hasonlóan nehéz helyzetben biztosan nem lopna. Normális esetben, abból az előnyből indul, hogy áldozata nem feltételezi róla, hogy bűnöző lenne. Az igényes, nemesi öltözet, az ékszerek, az ártatlan tekintet mind-mind azt az illúziót táplálják, hogy egy gyenge, ártatlan leány, aki ráadásul jómódú, mi oka is lenne hát bárkinek rosszat feltételezni róla?
Az ő módszereiben inkább a színjátékon van a hangsúly, néha nagyobb zsákmányokért napokig meg kellett vezetnie valakit, minden apró részletet megtervezett, amit ő csinál nem egyszerű zsebmetszés.
Aoneert szinte biztosan tudná nem meglopni. Nem visel vászonruhát, amiből észrevétlenül ki lehetne lopni a kulcsokat, tudja, hogy a lány tolvaj, a bájos arc mögé lát. Ráadásul állandóan résen van, mindig képes higgadtan maradni. Az egyetlen esélye ha eléri azt, hogy Aoneer képtelen legyen józanul gondolkodni.*
-Legyen *sóhajt fel megadóan* de inkább a reggeli múljon rajta. Jó munkához idő kell *mosolyog sejtelmesen az őrmesterre*
6282. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-13 18:22:14
Üzenet elküldve: 2016-08-13 18:22:14
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vadhajsza//
*Az ork ás, az idő telik, ő és a kopasz nem szólnak egymáshoz, hiszen ezt megígérték egymásnak. Gravakon a börtönszerelése miatt látszik, hogy nem önszántából van, és mivel bilincs, vagy egyéb fék nincs rajta ezért a szemlélődőnek könnyen leeshet, hogy az a különös nyaklánc az ami visszatartja őt attól, hogy a kopasz ember fejét egy frissen kikotort sziklához csapdossa. Meryth megjelenésével először nem is foglalkozik, nem is akar válaszolni az efféle dolgok a kopasz emberre tartoznak nem rá, és érezhetően nem dúl a barátság kettejük között. Ha az eredárnak szüksége van valamire akkor azt tőle meg is fogja kapni, mind a környék leírására, mind a lehetséges szállásokra vonatkozóan, hisz ki az a katona aki ne segítene egy szép fiatal nőnek ha annak szüksége van rá. Ételt és szállást találhat a tavernában, munkát pedig a vashegyen a menekültek közül pedig sajnálatos módon ő az első, de ha minden igaz nekik is be kéne futniuk. És ki lenne az az ork, ha bármire is méltatná egy bajba jutott emberlányka segítségkérését. A fogoly csak rápillant, lenézően felhúzza egyik szemöldökének helyét, melyen sajnos csak a csupasz zöld bőrt látni, aztán megingatja a fejét és visszatér a munkához, izzadva téve arrébb a következő földdarabot is, és igazából ennyi az amennyit ki lehet húzni belőle, rosszindulatát ugyanis a felügyelője miatt kénytelen visszafogni, pedig ha tehetné szívesen beásná a most érkezőt, meg akkor már a kopaszt és a fél városőr tábort is a gödör aljába, de hát nem teheti, és már rég bele is törődött ebbe a helyzetbe. Illetve szívesen tájékoztatná a hölgyet, hogy ha a Tharg tábortól kér segítséget akkor nagy valószínűséggel hamar valamely erősebb harcosuk ágyában találja magát, de ugye a beszédet is megtiltották neki.*
*Az ork ás, az idő telik, ő és a kopasz nem szólnak egymáshoz, hiszen ezt megígérték egymásnak. Gravakon a börtönszerelése miatt látszik, hogy nem önszántából van, és mivel bilincs, vagy egyéb fék nincs rajta ezért a szemlélődőnek könnyen leeshet, hogy az a különös nyaklánc az ami visszatartja őt attól, hogy a kopasz ember fejét egy frissen kikotort sziklához csapdossa. Meryth megjelenésével először nem is foglalkozik, nem is akar válaszolni az efféle dolgok a kopasz emberre tartoznak nem rá, és érezhetően nem dúl a barátság kettejük között. Ha az eredárnak szüksége van valamire akkor azt tőle meg is fogja kapni, mind a környék leírására, mind a lehetséges szállásokra vonatkozóan, hisz ki az a katona aki ne segítene egy szép fiatal nőnek ha annak szüksége van rá. Ételt és szállást találhat a tavernában, munkát pedig a vashegyen a menekültek közül pedig sajnálatos módon ő az első, de ha minden igaz nekik is be kéne futniuk. És ki lenne az az ork, ha bármire is méltatná egy bajba jutott emberlányka segítségkérését. A fogoly csak rápillant, lenézően felhúzza egyik szemöldökének helyét, melyen sajnos csak a csupasz zöld bőrt látni, aztán megingatja a fejét és visszatér a munkához, izzadva téve arrébb a következő földdarabot is, és igazából ennyi az amennyit ki lehet húzni belőle, rosszindulatát ugyanis a felügyelője miatt kénytelen visszafogni, pedig ha tehetné szívesen beásná a most érkezőt, meg akkor már a kopaszt és a fél városőr tábort is a gödör aljába, de hát nem teheti, és már rég bele is törődött ebbe a helyzetbe. Illetve szívesen tájékoztatná a hölgyet, hogy ha a Tharg tábortól kér segítséget akkor nagy valószínűséggel hamar valamely erősebb harcosuk ágyában találja magát, de ugye a beszédet is megtiltották neki.*
6281. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-13 17:54:42
Üzenet elküldve: 2016-08-13 17:54:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadhajsza//
*A gázlón túl a nagy semmi terül el. Legalábbis Meryth számára. Embereket akar, üvöltözést, lökdösődést, káromkodást, haragot és gyűlöletet. Minden olyan csodás dolgot, amiket magába szívhat egy hatalmas lakomát csapva ismét. A városban ez sokkal könnyebb volt, csak kiment az utcára és jól lakhatott. Persze sosem vetette meg a különleges élvezeteket sem, ha tálcán kínálja magát az áldozat, udvariatlanság lenne elutasítani... de mielőtt nagyon elkalandozna, a hirtelen feltámadt hűvős szél visszarántja a valóságba. Összébb húzza magán a fekete, hosszú kardigánt, megszaporázza lépteit. Ha nem voltak rosszak az információi, a kikötőt kiürítették és a közelben lévő területekre terelték át a lakosokat. Ezeket a félelemben és bizonytalanságban élőket szeretné most meglátogatni, még ha csak néhányukat is. A háborús helyzet mindenkiből a legrosszabbat váltja ki, ilyenkor az eredarok, mint keselyűk a véráztatta csatatereken, úgy tűnnek fel és élvezik mások fájdalmát és borzalmát.
Nem tudja, mennyi ideje annak, hogy kimászott a folyóból, de a ruhája már egész szépen megszáradt, mire eléri Amon Ruad hegyét. Most jár először erre, ismeretlen számára az egész környék, ezért inkább kíváncsiságból, mintsem értelmes szándékból vág neki a csúcs felé. Szoknyáját a bokája fölé emeli, kivillantva pár centis sarokkal megemelt fekete körömcipőt. Nem a legmegfelelőbb lábbeli egy ilyen úthoz, demár megszokta, hogy mindig napra késznek kell lennie, ha le akar csapni a megfelelő áldozatra. Kissé megtépik az alacsony, tövises bokrok ruhájának alját, mire eléri az első lényeket útja során. Egy tábort lát a távolban, körülötte árok készül. Két alak bontakozik ki a földbe vájt gödörben: egy megtermedt ork és egy kopasz figura, és ami még fontosabb, mindkettő hím. Egyik sem tűnik túl érdekesnek, bár orkkal még nem volt dolga, talán nem is olyan különlegesek, mint ahogy mondják róluk. Könnyed léptekkel, fáradt mosollyal csinos kis pofiján libben az idegenek mellé.*
-Szép napot, uraim! *Villantja meg vörös tekintetét a zöldbőrű felé. Ez az egyetlen olyan faj, ami messze nem kívánja az emberi női testet, a végén még kénytelen lesz komolyan megerőltetni magát.* Tudnának nekem segíteni? Sajnos nem vagyok ismerős a környéken, szállást keresnék éjszakára.
*Finom, fehér vállai kivillannak a kardigán alól, kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt.*
*A gázlón túl a nagy semmi terül el. Legalábbis Meryth számára. Embereket akar, üvöltözést, lökdösődést, káromkodást, haragot és gyűlöletet. Minden olyan csodás dolgot, amiket magába szívhat egy hatalmas lakomát csapva ismét. A városban ez sokkal könnyebb volt, csak kiment az utcára és jól lakhatott. Persze sosem vetette meg a különleges élvezeteket sem, ha tálcán kínálja magát az áldozat, udvariatlanság lenne elutasítani... de mielőtt nagyon elkalandozna, a hirtelen feltámadt hűvős szél visszarántja a valóságba. Összébb húzza magán a fekete, hosszú kardigánt, megszaporázza lépteit. Ha nem voltak rosszak az információi, a kikötőt kiürítették és a közelben lévő területekre terelték át a lakosokat. Ezeket a félelemben és bizonytalanságban élőket szeretné most meglátogatni, még ha csak néhányukat is. A háborús helyzet mindenkiből a legrosszabbat váltja ki, ilyenkor az eredarok, mint keselyűk a véráztatta csatatereken, úgy tűnnek fel és élvezik mások fájdalmát és borzalmát.
Nem tudja, mennyi ideje annak, hogy kimászott a folyóból, de a ruhája már egész szépen megszáradt, mire eléri Amon Ruad hegyét. Most jár először erre, ismeretlen számára az egész környék, ezért inkább kíváncsiságból, mintsem értelmes szándékból vág neki a csúcs felé. Szoknyáját a bokája fölé emeli, kivillantva pár centis sarokkal megemelt fekete körömcipőt. Nem a legmegfelelőbb lábbeli egy ilyen úthoz, demár megszokta, hogy mindig napra késznek kell lennie, ha le akar csapni a megfelelő áldozatra. Kissé megtépik az alacsony, tövises bokrok ruhájának alját, mire eléri az első lényeket útja során. Egy tábort lát a távolban, körülötte árok készül. Két alak bontakozik ki a földbe vájt gödörben: egy megtermedt ork és egy kopasz figura, és ami még fontosabb, mindkettő hím. Egyik sem tűnik túl érdekesnek, bár orkkal még nem volt dolga, talán nem is olyan különlegesek, mint ahogy mondják róluk. Könnyed léptekkel, fáradt mosollyal csinos kis pofiján libben az idegenek mellé.*
-Szép napot, uraim! *Villantja meg vörös tekintetét a zöldbőrű felé. Ez az egyetlen olyan faj, ami messze nem kívánja az emberi női testet, a végén még kénytelen lesz komolyan megerőltetni magát.* Tudnának nekem segíteni? Sajnos nem vagyok ismerős a környéken, szállást keresnék éjszakára.
*Finom, fehér vállai kivillannak a kardigán alól, kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739