Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 316 (6301. - 6320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6320. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:09:44
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:09:44
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
*Indulás előtt még felnyitja a nagy dobozt amiben Ysanee fegyvereit és ruháit tárolja, és a kollekciót egy bőrvérttel és két alkarvédővel egészíti ki. A vért kialakítása női fogolyra utal. Természetesen nem kíván egy foglyot egy tolvajt a háborúba küldeni, annyira még nem bízik benne. De ezeket is el kell tennie valahova. Aztán a másik dobozba hamar négy varázsital kerül. Zöldek és egy vörös amikről nem tudja mit gondoljon. Semmiben nem bízik meg ami egy démoné vagy más szörnyetegé volt. A holdfényes gyűrű is ebbe a dobozba kerül, aztán az őrmester ismét erős lakatokkal lezárja a ládákat. A háború végére annyi kincs lesz bennük, hogy vehet belőle magának egy lovat. De nyilván a kulcsokat azonnal át fogja adni a hadnagynak, kérdések nélkül, amint az megérkezik.*
-Vannak sátrak és vannak szekerek. Ha arra kér, én is kijelölhetek egyet magának. *Tisztában van az esetleges problémákkal és a katonák viselkedésével, de nem akarja, hogy a csapat soraiban eluralkodjon a fertő és még kevésbé akarja, hogy az ő fejét vegyék amiért ő nem szenvedi ugyanazokat a hátrányokat mint a sereg többi része. Ha minden jól megy holnap, vagy holnapután végre befutnak a kikötői menekültek az összes rossz hírű lánnyal együtt akit nem vettek fel a hajóra, és akkor már egy talpasnak se gúvad ki a szeme senki után, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ráadásul a kikötőiek végre a saját rokonaikkal is találkozhatnak. Ő már kevésbé várja azt a korszakot, egyrészt senkije nem lakik a kikötőben másrészt ismét kezdhet majd bűnözőket hajkurászni, egy háború vezénylete helyett. Erről persze semmit nem kíván szólni a rabnak, mert azzal a hírrel, hogy a hátára ikszet vágó kereskedő sejthetően hamarosan betoppan, feltehetőleg csak a szökést sürgetné.*
-Feltételezem Lichanechben kissé más az őrség hozzáállása a dolgokhoz. *Veti fel a témát a táborból kifelé haladva mert egyrészt nem jut most több eszébe, másrészt rémesen utálja a köztársasági rendszernek még a gondolatát is, és részben ezért szeretne megtudni pár dolgot a víz városának ügyes bajos dolgairól. A témaválasztás persze nehéz, jobbat talán majd akkor ki tud találni, ha lesz benne pár pint. Bár lehet olyan társaságot kellett volna választania aki mellett nem kell állandóan a kulcsait figyelnie. Hamar elhagyják a tábort, nyolcvan fő lakik most a sátrak között nincs nagy területe az egésznek. Onnan kilépve pedig furcsamód már szinte előttük is van a kocsma ajtaja. A hadnagyurak nyilvánvalóan értenek a helyszín kiválasztásához.*
-Azt hiszem ezt nem kell úri helynek tekinteni. *Mondja és férfiként elsőknek lép be az ajtón, ahogy az a rosszabb hírű csehóknál és általában a veszélyes helyeknél szokás, de közben végig hátra pillantgat, mert nem akarja a lányt úgy elveszíteni, hogy közben még egy kortyot sem ivott.*
*Indulás előtt még felnyitja a nagy dobozt amiben Ysanee fegyvereit és ruháit tárolja, és a kollekciót egy bőrvérttel és két alkarvédővel egészíti ki. A vért kialakítása női fogolyra utal. Természetesen nem kíván egy foglyot egy tolvajt a háborúba küldeni, annyira még nem bízik benne. De ezeket is el kell tennie valahova. Aztán a másik dobozba hamar négy varázsital kerül. Zöldek és egy vörös amikről nem tudja mit gondoljon. Semmiben nem bízik meg ami egy démoné vagy más szörnyetegé volt. A holdfényes gyűrű is ebbe a dobozba kerül, aztán az őrmester ismét erős lakatokkal lezárja a ládákat. A háború végére annyi kincs lesz bennük, hogy vehet belőle magának egy lovat. De nyilván a kulcsokat azonnal át fogja adni a hadnagynak, kérdések nélkül, amint az megérkezik.*
-Vannak sátrak és vannak szekerek. Ha arra kér, én is kijelölhetek egyet magának. *Tisztában van az esetleges problémákkal és a katonák viselkedésével, de nem akarja, hogy a csapat soraiban eluralkodjon a fertő és még kevésbé akarja, hogy az ő fejét vegyék amiért ő nem szenvedi ugyanazokat a hátrányokat mint a sereg többi része. Ha minden jól megy holnap, vagy holnapután végre befutnak a kikötői menekültek az összes rossz hírű lánnyal együtt akit nem vettek fel a hajóra, és akkor már egy talpasnak se gúvad ki a szeme senki után, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ráadásul a kikötőiek végre a saját rokonaikkal is találkozhatnak. Ő már kevésbé várja azt a korszakot, egyrészt senkije nem lakik a kikötőben másrészt ismét kezdhet majd bűnözőket hajkurászni, egy háború vezénylete helyett. Erről persze semmit nem kíván szólni a rabnak, mert azzal a hírrel, hogy a hátára ikszet vágó kereskedő sejthetően hamarosan betoppan, feltehetőleg csak a szökést sürgetné.*
-Feltételezem Lichanechben kissé más az őrség hozzáállása a dolgokhoz. *Veti fel a témát a táborból kifelé haladva mert egyrészt nem jut most több eszébe, másrészt rémesen utálja a köztársasági rendszernek még a gondolatát is, és részben ezért szeretne megtudni pár dolgot a víz városának ügyes bajos dolgairól. A témaválasztás persze nehéz, jobbat talán majd akkor ki tud találni, ha lesz benne pár pint. Bár lehet olyan társaságot kellett volna választania aki mellett nem kell állandóan a kulcsait figyelnie. Hamar elhagyják a tábort, nyolcvan fő lakik most a sátrak között nincs nagy területe az egésznek. Onnan kilépve pedig furcsamód már szinte előttük is van a kocsma ajtaja. A hadnagyurak nyilvánvalóan értenek a helyszín kiválasztásához.*
-Azt hiszem ezt nem kell úri helynek tekinteni. *Mondja és férfiként elsőknek lép be az ajtón, ahogy az a rosszabb hírű csehóknál és általában a veszélyes helyeknél szokás, de közben végig hátra pillantgat, mert nem akarja a lányt úgy elveszíteni, hogy közben még egy kortyot sem ivott.*
6319. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:18:12
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:18:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*A férfi ajánlatán őszintén meglepődik, még a végén kiderül, hogy az őrmester kedves. Szinte gondolkodás nélkül beleegyezik, bár ő és az alkohol nem igazán jó cimborák, abban reménykedik, hogy esetleg Aoneer figyelmetlenre issza magát, és lesz alkalma elvenni tőle az üvegcsét. Ráadásul pár pohár bor talán vele is elfeledteti a tényt, hogy a legeslegjobb alkalmat a szökésre pár perce szalasztotta el.
Feláll a székről és nyújtózik egyet, mintha csak azóta ott ülne, hogy a másik elment.
A férfi fenyegetése igazán kíváncsivá teszi, minden bizonnyal a rabnak köze lehet az iménti felforduláshoz, így Ysanee már csak azért is vele tartana, hogy megtudja, pontosan mi is történt.*
-Akkor mégis mit tanácsol, hova járkáljak őrmester? Talán cseverésszek a többi katonával? *ez természetesen ostobaság lenne. Nem egy olyan lány, aki egyáltalán nem tud vigyázni magára, de tisztában van vele, hogy olyanokkal van körülvéve, akik jó ideje nem élvezhették hölgyek társaságát. Hiába a Városi Őrség tagjai, mégiscsak férfiakról beszélünk.
Útközben néha vet pár érdeklődő pillantást Aoneerra, kíváncsi a válaszára, noha sokkal jobban izgatja a rab kiléte. Míg el nem hagyják a tábort, biztosan nem mondaná el neki, mi is történt, így kivárja amíg megérkeznek a fogadóba.*
*A férfi ajánlatán őszintén meglepődik, még a végén kiderül, hogy az őrmester kedves. Szinte gondolkodás nélkül beleegyezik, bár ő és az alkohol nem igazán jó cimborák, abban reménykedik, hogy esetleg Aoneer figyelmetlenre issza magát, és lesz alkalma elvenni tőle az üvegcsét. Ráadásul pár pohár bor talán vele is elfeledteti a tényt, hogy a legeslegjobb alkalmat a szökésre pár perce szalasztotta el.
Feláll a székről és nyújtózik egyet, mintha csak azóta ott ülne, hogy a másik elment.
A férfi fenyegetése igazán kíváncsivá teszi, minden bizonnyal a rabnak köze lehet az iménti felforduláshoz, így Ysanee már csak azért is vele tartana, hogy megtudja, pontosan mi is történt.*
-Akkor mégis mit tanácsol, hova járkáljak őrmester? Talán cseverésszek a többi katonával? *ez természetesen ostobaság lenne. Nem egy olyan lány, aki egyáltalán nem tud vigyázni magára, de tisztában van vele, hogy olyanokkal van körülvéve, akik jó ideje nem élvezhették hölgyek társaságát. Hiába a Városi Őrség tagjai, mégiscsak férfiakról beszélünk.
Útközben néha vet pár érdeklődő pillantást Aoneerra, kíváncsi a válaszára, noha sokkal jobban izgatja a rab kiléte. Míg el nem hagyják a tábort, biztosan nem mondaná el neki, mi is történt, így kivárja amíg megérkeznek a fogadóba.*
6318. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:15:54
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:15:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Érzi a szarkazmust, meg is érti, mégis legszívesebben képen törölné Lewonort. Nem olyan emberi legyintéssel, amit a vastag bőre miatt még simogatásnak sem nevezhetne, egy kemény, nem evilági pofont keverne le neki, amibe még a nyaka is belereccsenne. Azt könnyedén eltűri, ha lekezelően bánnak vele, mint egy megkeseredett, fennhéjázó libával, de a gúnyolódást már nehezebben nyeli le. Keze meg is rándul, de még van ereje visszatartani magát, majd az erdőben... Nem hogy veszélyérzetet nem kelt benne a sötét árnyak hűvös ölelése, de bátorságot is ad neki, ez az a hely, ahol végre otthon érezheti magát, még ragyogó napfényben is.*
-Én így gondolom... *Bólint rá. Nem szeretné elvesztegetni az erejét holmi forgácsolásra, ha még kinéz legalább egy harc a nap folyamán. A kopaszt nem engedi ki az erdőből élve, ezt már eldöntötte, de az nem is lesz nagy küzdelem, az orkot viszont nem szeretné megölni... még nem. Lehet, nem is tudná. Nem azért, mert gyengébb nála, hanem mert hatalma földi határok közé és egy halandó testbe van zárva. Figyelmét nem kerüli el a zöldike szándéka, hogy őt vette célba a fával. Megvárja, míg két-három baltacsapásnyira lesz a törzs a kidőléstől, majd nagyot sóhajtva arrébb sétál a kopasz felé, mintha csak a fa elől akarna kitérni. Megáll a férfi mögött, alig másfél méterre tőle.*
-Úgy látom, nagyon nem kedvelsz... *Sziszegi, ahogy a fa néhány lépésnyire tőle ér földet, pont azon a helyen, ahol nemrég ácsorgott.* Azt hiszed, egy finom hölgy vagyok, akinek nincs jobb szórakozása, mint téged pesztrálni. Hát nagyon tévedsz. *Még be sem fejezte a mondatot, karját kinyújtotta az orkot felügyelő tarkója felé; karmai, amik az előbb még rövid, ápolt körmök voltak, most hat-hét centi hosszan túlnyúlnak ujjain, felhasítva a puha húst. Még csak üvölteni sem tud, hiszen a torkával együtt a légcsövét is átvágta. A vér ütemesen spriccel ki a vágásból, összemocskolva ruháját és vigyorgó arcát.* Ezt akartad látni? Ha már te nem tehetted meg, megtettem helyetted... *Nyelve végigfut ajkain, lenyalva az édesen fémes vörös nedűt. Egyik kezével megragadja az élettelenül lecsukló fejet, és egyet csavarva rajta letépi a helyéről. Komótosan indul el az ork felé, minden egyes lépésnél valami átalakul rajta: fogai meghosszabbodnak, megnyúlnak egy kicsit, végük kiélesedik; hófehér bőre beszürkül, megvastagszik és felrepedezik, mint egy páncél, a vékony ruha nem bírja a terhelést és cafatokban hullik le róla; haja növésnek indul és feketébe fordul, míg hatalmas éjszín sörényként körbe nem öleli egész testét. Mire teljesen átalakul, alig néhány lépésnyire lesz Lewonortól, persze ha az addig nem ment arrébb vagy rohant el, de az nem lenne fajához méltó.*
-Még mindig úgy gondolod, hogy egy pillantásodtól ketté kéne törnöm? *Dobja a vértől és földtől mocskolt fejet a lábai elé.*
A hozzászólás írója (Meryth Nemaw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.19 16:16:37
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Érzi a szarkazmust, meg is érti, mégis legszívesebben képen törölné Lewonort. Nem olyan emberi legyintéssel, amit a vastag bőre miatt még simogatásnak sem nevezhetne, egy kemény, nem evilági pofont keverne le neki, amibe még a nyaka is belereccsenne. Azt könnyedén eltűri, ha lekezelően bánnak vele, mint egy megkeseredett, fennhéjázó libával, de a gúnyolódást már nehezebben nyeli le. Keze meg is rándul, de még van ereje visszatartani magát, majd az erdőben... Nem hogy veszélyérzetet nem kelt benne a sötét árnyak hűvös ölelése, de bátorságot is ad neki, ez az a hely, ahol végre otthon érezheti magát, még ragyogó napfényben is.*
-Én így gondolom... *Bólint rá. Nem szeretné elvesztegetni az erejét holmi forgácsolásra, ha még kinéz legalább egy harc a nap folyamán. A kopaszt nem engedi ki az erdőből élve, ezt már eldöntötte, de az nem is lesz nagy küzdelem, az orkot viszont nem szeretné megölni... még nem. Lehet, nem is tudná. Nem azért, mert gyengébb nála, hanem mert hatalma földi határok közé és egy halandó testbe van zárva. Figyelmét nem kerüli el a zöldike szándéka, hogy őt vette célba a fával. Megvárja, míg két-három baltacsapásnyira lesz a törzs a kidőléstől, majd nagyot sóhajtva arrébb sétál a kopasz felé, mintha csak a fa elől akarna kitérni. Megáll a férfi mögött, alig másfél méterre tőle.*
-Úgy látom, nagyon nem kedvelsz... *Sziszegi, ahogy a fa néhány lépésnyire tőle ér földet, pont azon a helyen, ahol nemrég ácsorgott.* Azt hiszed, egy finom hölgy vagyok, akinek nincs jobb szórakozása, mint téged pesztrálni. Hát nagyon tévedsz. *Még be sem fejezte a mondatot, karját kinyújtotta az orkot felügyelő tarkója felé; karmai, amik az előbb még rövid, ápolt körmök voltak, most hat-hét centi hosszan túlnyúlnak ujjain, felhasítva a puha húst. Még csak üvölteni sem tud, hiszen a torkával együtt a légcsövét is átvágta. A vér ütemesen spriccel ki a vágásból, összemocskolva ruháját és vigyorgó arcát.* Ezt akartad látni? Ha már te nem tehetted meg, megtettem helyetted... *Nyelve végigfut ajkain, lenyalva az édesen fémes vörös nedűt. Egyik kezével megragadja az élettelenül lecsukló fejet, és egyet csavarva rajta letépi a helyéről. Komótosan indul el az ork felé, minden egyes lépésnél valami átalakul rajta: fogai meghosszabbodnak, megnyúlnak egy kicsit, végük kiélesedik; hófehér bőre beszürkül, megvastagszik és felrepedezik, mint egy páncél, a vékony ruha nem bírja a terhelést és cafatokban hullik le róla; haja növésnek indul és feketébe fordul, míg hatalmas éjszín sörényként körbe nem öleli egész testét. Mire teljesen átalakul, alig néhány lépésnyire lesz Lewonortól, persze ha az addig nem ment arrébb vagy rohant el, de az nem lenne fajához méltó.*
-Még mindig úgy gondolod, hogy egy pillantásodtól ketté kéne törnöm? *Dobja a vértől és földtől mocskolt fejet a lábai elé.*
A hozzászólás írója (Meryth Nemaw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.19 16:16:37
6317. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-19 15:08:46
Üzenet elküldve: 2016-08-19 15:08:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*A másik még mindig tartja magát ahhoz az elképzeléshez, hogy ő egy harcos, talán van is egy tőr, vagy kés az alatt alatt szoknya alatt, és mintha néhol a ruhája is vastagabb lenne, nem tudni bőrvért e vagy csak még több pomádé, de a szerencsétlen ork pillanatnyilag azt sem érti, hogy nem ette meg valaki, vagy valami ezt az élőlényt az ide úton.*
-Aha, biztos. *Jön a válasz kegyetlen szarkazmus kíséretében. Szavakkal nem is nagyon meggyőzhető. Látja, érti érzi. Ez is olyan egyszerű alapvetés, mint az, hogy a föld lapos, és hogy a nap körülötte kering, senki ne akarja őt meggyőzni az ellenkezőjéről.
A lány először nem jön be az erdőbe, csak később mikor már mind a ketten ott benn vannak. Ezt az ork teljesen természetesnek veszi, már azt, hogy nem jön velük, egy ilyen úrias hölgynek nem is az erdőben van a helye, és persze örül, hogy már végre megszabadult tőle. Ellenben nagyon is meglepődik mikor a lány aztán mégiscsak megjelenik a fák között. Úgy látszik mégsem olyan könnyű megszabadulni tőle, és maga az erdő sem kelti fel veszélyérzetét.
Ez a szó szerinti apróság egyébként nem képes elvenni az ork lelkesedését. Végre balta van a kezében, emberi szemmel egy jól megtermett darab, de a saját csatabárdjaihoz képest egy aprócska csökevény. De ez nem minden. Végre valahára vághat is vele valamit. Nekicsaphatja egy élő dolognak, aztán megint és megint amíg az az élő dolog meg nem akar törni. Egy fa pocsék ellenfél, a kopasznak talán megteszi de az ork már az első csapással olyan mélyre vág, hogy a balta kis híján eltűnik a fa belsejében, és a későbbi ütései sem gyengébbek. Ráadásul a fa nem üt vissza, nem ugrik félre, borzasztóan gyenge imitációja csupán a valódi harcnak, ugyanakkor ennyi idő után ez is valami.*
-Hát ha te így gondolod. *Mondja az ork a lánynak majd közepesen látványos módon átáll a fa túloldalára, és precízen úgy kezdi el vágni a nagy törzset, hogy az ha dől akkor a lány felé fog dőlni. Ha sikeres lesz a dolog, talán kipróbálja a kopasszal is, persze a fa az még nem akaródzik kidőlni, jó pár baltacsapás kell hozzá, hogy ez megtörténjen, de az irányvonal mindenesetre tisztázva van.
Mivel csak ketrecnek valóért jöttek ezért nagy fákat nem fognak kidönteni. A kopasz persze el fog fáradni a végére, de ha a démon arra vár amikor az ork hatalmas izmai is felmondják a szolgálatot akkor a várakozása hiábavaló.*
*A másik még mindig tartja magát ahhoz az elképzeléshez, hogy ő egy harcos, talán van is egy tőr, vagy kés az alatt alatt szoknya alatt, és mintha néhol a ruhája is vastagabb lenne, nem tudni bőrvért e vagy csak még több pomádé, de a szerencsétlen ork pillanatnyilag azt sem érti, hogy nem ette meg valaki, vagy valami ezt az élőlényt az ide úton.*
-Aha, biztos. *Jön a válasz kegyetlen szarkazmus kíséretében. Szavakkal nem is nagyon meggyőzhető. Látja, érti érzi. Ez is olyan egyszerű alapvetés, mint az, hogy a föld lapos, és hogy a nap körülötte kering, senki ne akarja őt meggyőzni az ellenkezőjéről.
A lány először nem jön be az erdőbe, csak később mikor már mind a ketten ott benn vannak. Ezt az ork teljesen természetesnek veszi, már azt, hogy nem jön velük, egy ilyen úrias hölgynek nem is az erdőben van a helye, és persze örül, hogy már végre megszabadult tőle. Ellenben nagyon is meglepődik mikor a lány aztán mégiscsak megjelenik a fák között. Úgy látszik mégsem olyan könnyű megszabadulni tőle, és maga az erdő sem kelti fel veszélyérzetét.
Ez a szó szerinti apróság egyébként nem képes elvenni az ork lelkesedését. Végre balta van a kezében, emberi szemmel egy jól megtermett darab, de a saját csatabárdjaihoz képest egy aprócska csökevény. De ez nem minden. Végre valahára vághat is vele valamit. Nekicsaphatja egy élő dolognak, aztán megint és megint amíg az az élő dolog meg nem akar törni. Egy fa pocsék ellenfél, a kopasznak talán megteszi de az ork már az első csapással olyan mélyre vág, hogy a balta kis híján eltűnik a fa belsejében, és a későbbi ütései sem gyengébbek. Ráadásul a fa nem üt vissza, nem ugrik félre, borzasztóan gyenge imitációja csupán a valódi harcnak, ugyanakkor ennyi idő után ez is valami.*
-Hát ha te így gondolod. *Mondja az ork a lánynak majd közepesen látványos módon átáll a fa túloldalára, és precízen úgy kezdi el vágni a nagy törzset, hogy az ha dől akkor a lány felé fog dőlni. Ha sikeres lesz a dolog, talán kipróbálja a kopasszal is, persze a fa az még nem akaródzik kidőlni, jó pár baltacsapás kell hozzá, hogy ez megtörténjen, de az irányvonal mindenesetre tisztázva van.
Mivel csak ketrecnek valóért jöttek ezért nagy fákat nem fognak kidönteni. A kopasz persze el fog fáradni a végére, de ha a démon arra vár amikor az ork hatalmas izmai is felmondják a szolgálatot akkor a várakozása hiábavaló.*
6316. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-19 14:38:27
Üzenet elküldve: 2016-08-19 14:38:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Nem meglepő, hogy kétkedő tekintettel méregeti a halandó héjat. Ha neki kéne döntenie, biztosan harcképtelennek titulálná a törékeny, vékony lányt. Mielőtt beköltözött volna, minden bizonnyal az is volt, egy liba, aki a kisujját sem lenne hajlandó másért megmozdítani, de most más a helyzet. Lanawin világából kitaszított, hatalmas sötét energia és színtiszta gonoszság mozgatja, mint egy marionett bábút, képessé téve a leggyengébb testet is arra, amire egy ork lenne képes... Talán még többre is.*
-Majd megváltozik a véleményed... *Nem akarja szavakkal meggyőzni, hiszen mégis csak az ork faj egyik képviselőjéről van szó, akik nem a zseniális felfogásukról híresek. Ha kap rá alkalmat, inkább megmutatná, mi is rejtőzik benne; akár a kopasz felvigyázóját is felkoncolja, csak az illusztráció végett... De miért ne? Nincs a környéken senki, néhány tíz méterrel beljebb, a tábor sátrai között lézengenek néhányan, akik nem rohantak el rögtön a szárnyas lény érkezésének hírére. Amikor meghallja, hogy az erdőben folytatódik a páros munkája, nem tudja visszatartani az önelégült vigyort. Nem szeretne túl gyanúsnak tűnni, és próbálja tartani a kedves, mosolygós arcot, de az ilyen helyzetekben egyszerűen nem tud nem kaján lenni. Még csak észre sem vennék, ha egy gyors mozdulattal lecsapná a fejét a nyakáról, átlyukasztaná a tüdejét, kitépné a szívét... Annyi lehetőség van, és mind annyira csábító...
Annyira belefeledkezik a vörösre festett gondolataiba, hogy egy fél perccel később csatlakozik csak a duóhoz a fák közé. Akár úgy is tűnhetett, mintha félne bemenni az erdőbe a sötét árnyak közé egy zöldbőrű társaságában, és szüksége volt pár másodpercre, mire összeszedte magát. Ha tudná, milyen messze áll ez az igazságtól. Ruháját bokája fölé emelve, mint egy igazi úri kisasszony, követi a párost. Elég abszurd látványt nyújthat előkelő megjelenésével és díszes ruházatával az egyik vastag törzsű fának támaszkodva, vérszín íriszei a fejszét követik, ahogy újra és újra lecsap.*
-Kedves, hogy felajánlod, de nem akarom elvenni a munkátokat. *Azt persze nem teszi hozzá, hogyha belefektetné az energiát, akkor két csapással kidöntené bármelyik fát a környéken, hadd legyen meglepetés, mikor végre előbújik belőle a démoni való. Mellesleg semmi kedve fát vágni...* Én majd csak figyelem, ahogy a két erős úriember dolgozik. *Teszi hozzá csípősen.*
*Nem meglepő, hogy kétkedő tekintettel méregeti a halandó héjat. Ha neki kéne döntenie, biztosan harcképtelennek titulálná a törékeny, vékony lányt. Mielőtt beköltözött volna, minden bizonnyal az is volt, egy liba, aki a kisujját sem lenne hajlandó másért megmozdítani, de most más a helyzet. Lanawin világából kitaszított, hatalmas sötét energia és színtiszta gonoszság mozgatja, mint egy marionett bábút, képessé téve a leggyengébb testet is arra, amire egy ork lenne képes... Talán még többre is.*
-Majd megváltozik a véleményed... *Nem akarja szavakkal meggyőzni, hiszen mégis csak az ork faj egyik képviselőjéről van szó, akik nem a zseniális felfogásukról híresek. Ha kap rá alkalmat, inkább megmutatná, mi is rejtőzik benne; akár a kopasz felvigyázóját is felkoncolja, csak az illusztráció végett... De miért ne? Nincs a környéken senki, néhány tíz méterrel beljebb, a tábor sátrai között lézengenek néhányan, akik nem rohantak el rögtön a szárnyas lény érkezésének hírére. Amikor meghallja, hogy az erdőben folytatódik a páros munkája, nem tudja visszatartani az önelégült vigyort. Nem szeretne túl gyanúsnak tűnni, és próbálja tartani a kedves, mosolygós arcot, de az ilyen helyzetekben egyszerűen nem tud nem kaján lenni. Még csak észre sem vennék, ha egy gyors mozdulattal lecsapná a fejét a nyakáról, átlyukasztaná a tüdejét, kitépné a szívét... Annyi lehetőség van, és mind annyira csábító...
Annyira belefeledkezik a vörösre festett gondolataiba, hogy egy fél perccel később csatlakozik csak a duóhoz a fák közé. Akár úgy is tűnhetett, mintha félne bemenni az erdőbe a sötét árnyak közé egy zöldbőrű társaságában, és szüksége volt pár másodpercre, mire összeszedte magát. Ha tudná, milyen messze áll ez az igazságtól. Ruháját bokája fölé emelve, mint egy igazi úri kisasszony, követi a párost. Elég abszurd látványt nyújthat előkelő megjelenésével és díszes ruházatával az egyik vastag törzsű fának támaszkodva, vérszín íriszei a fejszét követik, ahogy újra és újra lecsap.*
-Kedves, hogy felajánlod, de nem akarom elvenni a munkátokat. *Azt persze nem teszi hozzá, hogyha belefektetné az energiát, akkor két csapással kidöntené bármelyik fát a környéken, hadd legyen meglepetés, mikor végre előbújik belőle a démoni való. Mellesleg semmi kedve fát vágni...* Én majd csak figyelem, ahogy a két erős úriember dolgozik. *Teszi hozzá csípősen.*
6315. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:35:52
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:35:52
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*A lány kérdésére az ork csak rá tekint, megnézi a lány csoffatt kis karjait, majd a saját ökörcomb méretű jobb kezét emeli fel és ehhez képest a démoni teremtménynek láthatóan csak fogpiszkáló tagjai vannak. Minden önbizalma ellenére tehát továbbra sem egy zöldbőrű és messze nem egy szörnyeteg. Más körülmények között az ilyen kislányokat még meg se enné, mert a gyenge teremtmények elfogyasztása csak gyengítené magát az orkot is, saját hite szerint. Egy elftől talán kaphatna hosszabb életet, egy tündértől védelmet a mágia ellen, egy bikától, vagy hatalmas szörnytől erőt, gyorsaságot de egy embergyereknek nincs semmi olyan tulajdonsága amit irigyelne. És rá se fog rendesen támadni, mert azzal csak ellenfelének ismerné el az embert és önmagát alacsonyítaná le az ő szintjére. Macerás dolog az ork gondolkodás, vagy csak Gravak verte be nagyon a fejét Hagrar koponyájába.*
-Hát nem. *Böki ki a visszakérdezésre a legteljesebb természetességgel. Aztán a kiselőadása után rögtön vigyor is kúszik a képére, végre valaki neki ad igazat. Igaz, csak valami selyempondró, de kezdetnek ez is megfelel.*
-Ugye, hogy ugye? *Bólogat lelkesen a lány szavaira.* -Már teljesen ellustultam, hetek óta nem téptem szét, vagy nyársaltam fel senkit. *A páncélra egyrészt azért van szüksége mert az még tovább sokszorozza Gravak harci erejét, és persze ha a démon látná miféle bárdokkal is szeret hadonászni a zöld jószág biztos megértené az azokhoz való ragaszkodást, főleg mert szerencsétlen agyaras még csak ki sem próbálhatta őket rendesen. A félvérke karját ugyan lemetszette egyetlen csapással, de ez messze nem elég élvezet egy harcosnak főleg az után mennyibe is került a sok vas, és az után mennyit vacakolt a szekerével. Ami az ő saját szekere volt, és olybá tűnik már soha nem vezetheti neki a holtak hadának, és nézheti az általa okozott eszetlen mészárlást.
Tény van bátorsága a mitugrásznak, ha utánuk jön az erdőbe fát aprítani. Ha jön valami vadállat attól a kopasz nem tudja az ork meg nem akarja majd megvédeni, mert hát minek. Rettentően alul motivált lesz ezzel kapcsolatban, persze a vadat szívesen agyonveri, csak előbb az végezzen a lánnyal. És akkor már a kopasszal is, két legyet egy csapásra. Persze Merythnél kevés félelmetesebb dolog járja az erdőt, tehát ha egy farkas megjelenne akkor hármuk egyike biztos, hogy egy szép bundával lenne gazdagabb.*
-Akkor már be is állhatnál. *Szól oda a lánynak miközben a tábortól arrébb, az erdő fáinak takarásában megkezdi az első fejszecsapásokat.*
-Attól, hogy gyenge vagy valamihez, egyáltalán nem értesz hozzá és természet adta módon idegen tőled az egész dolog még nem jelenti azt, hogy nem csinálhatod. *Az igencsak cirádás körmondat közben sokszor sokatmondóan a kopasz felé pillantgat, lehetőleg úgy, hogy az ne vegye észre, mert sejthetően az ork lassan ki fogja nála húzni a gyufát. Így is többet idegesítette és piszkálta mint az egy sokat szenvedett fogoly esetében elvárható lenne.*
*A lány kérdésére az ork csak rá tekint, megnézi a lány csoffatt kis karjait, majd a saját ökörcomb méretű jobb kezét emeli fel és ehhez képest a démoni teremtménynek láthatóan csak fogpiszkáló tagjai vannak. Minden önbizalma ellenére tehát továbbra sem egy zöldbőrű és messze nem egy szörnyeteg. Más körülmények között az ilyen kislányokat még meg se enné, mert a gyenge teremtmények elfogyasztása csak gyengítené magát az orkot is, saját hite szerint. Egy elftől talán kaphatna hosszabb életet, egy tündértől védelmet a mágia ellen, egy bikától, vagy hatalmas szörnytől erőt, gyorsaságot de egy embergyereknek nincs semmi olyan tulajdonsága amit irigyelne. És rá se fog rendesen támadni, mert azzal csak ellenfelének ismerné el az embert és önmagát alacsonyítaná le az ő szintjére. Macerás dolog az ork gondolkodás, vagy csak Gravak verte be nagyon a fejét Hagrar koponyájába.*
-Hát nem. *Böki ki a visszakérdezésre a legteljesebb természetességgel. Aztán a kiselőadása után rögtön vigyor is kúszik a képére, végre valaki neki ad igazat. Igaz, csak valami selyempondró, de kezdetnek ez is megfelel.*
-Ugye, hogy ugye? *Bólogat lelkesen a lány szavaira.* -Már teljesen ellustultam, hetek óta nem téptem szét, vagy nyársaltam fel senkit. *A páncélra egyrészt azért van szüksége mert az még tovább sokszorozza Gravak harci erejét, és persze ha a démon látná miféle bárdokkal is szeret hadonászni a zöld jószág biztos megértené az azokhoz való ragaszkodást, főleg mert szerencsétlen agyaras még csak ki sem próbálhatta őket rendesen. A félvérke karját ugyan lemetszette egyetlen csapással, de ez messze nem elég élvezet egy harcosnak főleg az után mennyibe is került a sok vas, és az után mennyit vacakolt a szekerével. Ami az ő saját szekere volt, és olybá tűnik már soha nem vezetheti neki a holtak hadának, és nézheti az általa okozott eszetlen mészárlást.
Tény van bátorsága a mitugrásznak, ha utánuk jön az erdőbe fát aprítani. Ha jön valami vadállat attól a kopasz nem tudja az ork meg nem akarja majd megvédeni, mert hát minek. Rettentően alul motivált lesz ezzel kapcsolatban, persze a vadat szívesen agyonveri, csak előbb az végezzen a lánnyal. És akkor már a kopasszal is, két legyet egy csapásra. Persze Merythnél kevés félelmetesebb dolog járja az erdőt, tehát ha egy farkas megjelenne akkor hármuk egyike biztos, hogy egy szép bundával lenne gazdagabb.*
-Akkor már be is állhatnál. *Szól oda a lánynak miközben a tábortól arrébb, az erdő fáinak takarásában megkezdi az első fejszecsapásokat.*
-Attól, hogy gyenge vagy valamihez, egyáltalán nem értesz hozzá és természet adta módon idegen tőled az egész dolog még nem jelenti azt, hogy nem csinálhatod. *Az igencsak cirádás körmondat közben sokszor sokatmondóan a kopasz felé pillantgat, lehetőleg úgy, hogy az ne vegye észre, mert sejthetően az ork lassan ki fogja nála húzni a gyufát. Így is többet idegesítette és piszkálta mint az egy sokat szenvedett fogoly esetében elvárható lenne.*
6314. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-18 12:54:53
Üzenet elküldve: 2016-08-18 12:54:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Nem mintha Meryth-et nem lehetne felidegesíteni. Amilyen sértődékeny és öntelt egy lélek, egy rosszul megfogalmazott mondat is ki tudja hozni a sodrából. A fejére zúdított földhalomról ne is beszéljünk, ha nem vadászaton volna, már rég kibelezte volna a zöld melákot. Amúgy is kíváncsi, milyen színű belülről... Aminek ilyen ronda, rücskös borítása van, annak a belseje sem lehet sokkal szebb, de ez csak sejtés, még sosem fordított ki orkot. A sötételfek inkább lilás színűek, a tündérek sápadtzöldesek, az elfek, emberek és óriások viszont csak a megszokott rózsásak. A többi fajhoz még nem volt ilyen szerencséje...*
-Miért ne? *Kérdez vissza tettetett sértődöttséggel.* Talán nem nézed ki belőlem? Pedig hidd el, velem még mindig több esélyed lenne, mint egyedül. *Ha nem hisz neki, arról már nem ő tehet, de ha az orknak mégis csak megfordulna valami a fejében, esetleg megmozdul benne az ösztön, hogy szívesen szétcsapná a kopasz fejét, az eredar nagyon szívesen segítene neki. Sőt, még azt is örömmel venné, ha rátámadna, legalább kapna egy alkalmat, hogy megmutassa, nem szerencsés vele ujjat húzni.
Nehezen, de visszanyeli a feltörni akaró kacajt, mikor Lewonor nagyban magyarázza neki, miért is marad. Megértette elsőre is, de nem éppen erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy miért nem megy akkor egyedül harcba. Elvették a cuccait, egy dolog, de egy ork! Melyik orknak kell páncél meg vért, ha háborúba akar menni? Úgy oszthaná a pofonokat és haraphatná ketté bárki nyakát, hogy felszerelés nélkül is gyilkos fegyvernek számítana... De nem próbálkozik tovább, kétszer megkérdezte, ha neki jól esik az árokásás az emberekkel, hát csak tessék. Az meg sem fordul a fejében, hogy valamilyen más erő tartja itt, pedig ha tudná, biztos nem átallana kihasználni a lehetőséget. A monológot egy kaján vigyorral az arcán hallgatja végig, néha bólogatva, hogy érezze a másik, tényleg figyel és érdeklődik.*
-Értem... Hát, kegyetlen egy dolog árokásásra kényszeríteni egy olyan lényt, aki fejek lecsapkodására és testek felnyársalásála lett kitalálva... *Most, hogy így kimondta, már érti miért olyan szimpatikus neki ez a faj. Mielőtt folytatódhatna, vagy inkább ismét beindulhatna a beszélgetésük, egy üzenet érkezik valami repülő rémről. ~Csak nem egy eredar?~ Nem látszik rajta, de felkeltette az érdeklődését a hír. Reméli, hogy megdöglik a szerencsétlen, nem szívesen osztozkodna még a levegőn sem egy fajtársával, pláne nem egy olyannal, aki fejjel előre berepül a táborba. Az ilyen életképtelen és mindenkinek jobb, ha visszaküldik abba a világba, ahonnan jött... Na, de nem akar rosszindulatú lenni, inkább visszatér leendő prédájához.*
-Ha már ilyen szépen hívtál... *Tápászkodik fel guggoló helyzetből. Leporolja a még vállain marad földet, majd széles moslyal az arcán követi a két férfit az erdő felé.*
*Nem mintha Meryth-et nem lehetne felidegesíteni. Amilyen sértődékeny és öntelt egy lélek, egy rosszul megfogalmazott mondat is ki tudja hozni a sodrából. A fejére zúdított földhalomról ne is beszéljünk, ha nem vadászaton volna, már rég kibelezte volna a zöld melákot. Amúgy is kíváncsi, milyen színű belülről... Aminek ilyen ronda, rücskös borítása van, annak a belseje sem lehet sokkal szebb, de ez csak sejtés, még sosem fordított ki orkot. A sötételfek inkább lilás színűek, a tündérek sápadtzöldesek, az elfek, emberek és óriások viszont csak a megszokott rózsásak. A többi fajhoz még nem volt ilyen szerencséje...*
-Miért ne? *Kérdez vissza tettetett sértődöttséggel.* Talán nem nézed ki belőlem? Pedig hidd el, velem még mindig több esélyed lenne, mint egyedül. *Ha nem hisz neki, arról már nem ő tehet, de ha az orknak mégis csak megfordulna valami a fejében, esetleg megmozdul benne az ösztön, hogy szívesen szétcsapná a kopasz fejét, az eredar nagyon szívesen segítene neki. Sőt, még azt is örömmel venné, ha rátámadna, legalább kapna egy alkalmat, hogy megmutassa, nem szerencsés vele ujjat húzni.
Nehezen, de visszanyeli a feltörni akaró kacajt, mikor Lewonor nagyban magyarázza neki, miért is marad. Megértette elsőre is, de nem éppen erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy miért nem megy akkor egyedül harcba. Elvették a cuccait, egy dolog, de egy ork! Melyik orknak kell páncél meg vért, ha háborúba akar menni? Úgy oszthaná a pofonokat és haraphatná ketté bárki nyakát, hogy felszerelés nélkül is gyilkos fegyvernek számítana... De nem próbálkozik tovább, kétszer megkérdezte, ha neki jól esik az árokásás az emberekkel, hát csak tessék. Az meg sem fordul a fejében, hogy valamilyen más erő tartja itt, pedig ha tudná, biztos nem átallana kihasználni a lehetőséget. A monológot egy kaján vigyorral az arcán hallgatja végig, néha bólogatva, hogy érezze a másik, tényleg figyel és érdeklődik.*
-Értem... Hát, kegyetlen egy dolog árokásásra kényszeríteni egy olyan lényt, aki fejek lecsapkodására és testek felnyársalásála lett kitalálva... *Most, hogy így kimondta, már érti miért olyan szimpatikus neki ez a faj. Mielőtt folytatódhatna, vagy inkább ismét beindulhatna a beszélgetésük, egy üzenet érkezik valami repülő rémről. ~Csak nem egy eredar?~ Nem látszik rajta, de felkeltette az érdeklődését a hír. Reméli, hogy megdöglik a szerencsétlen, nem szívesen osztozkodna még a levegőn sem egy fajtársával, pláne nem egy olyannal, aki fejjel előre berepül a táborba. Az ilyen életképtelen és mindenkinek jobb, ha visszaküldik abba a világba, ahonnan jött... Na, de nem akar rosszindulatú lenni, inkább visszatér leendő prédájához.*
-Ha már ilyen szépen hívtál... *Tápászkodik fel guggoló helyzetből. Leporolja a még vállain marad földet, majd széles moslyal az arcán követi a két férfit az erdő felé.*
6313. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:23:50
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Tábor//
*A sátrat gyors kezek építik át. Ebben a folyamatban nem kíván részt venni, és a démonnal való beszélgetéssel is végzett. Az új rabtároló alkalmatosság már félkészen áll és ezzel a városőr be is fejezte a mai napra való munkáit. Késő este van, ideje aludni térnie, vagy legalább benéznie a kocsmába mert a démonnal való találkozás után bizony nem árt neki egy kis lazítás ezt mindenki megmondhatja. Ugyanakkor legalább nem telt ez a nap eseménytelenül mint ahogy azt először gondolta, úgy látszik valaki, vagy valakik odafent gondolt a kívánságára és megoldotta a mai szórakozását.*
//Ysanee//
-Maga még mindig itt? *Kérdezi a másik jómadártól, mikor ismét belép a sátrába és ismét ott találja az "egyes számú fogvatartottat". Belegondolva, hogy van még két másik veszélyes nőszemély akivel nemsokára társalognia kell, és emellett ő az őrség egyetlen tagja akit az Artheniori bordélyból is kiutáltak, komolyan elgondolkodik vajon mit is lehet az a hatalmas bűn amit ő ez ellen a faj ellen elkövetett, akár ebben, akár az egyik elf vallások egyikén elindulva, egy előző életében. Mert ő sajnos nem emlékszik rá. Mindig próbált kifogástalan úriemberként viselkedni. Leteszi a ládát az asztalra, heveny mozdulattal ott hagyja, mintha csak egy később átnézendő aktafüzet volna, és nem a szenvedés kincsestára.*
-Ha már úgyis itt van, meghívhatom egy italra? *Látszik rajta, hogy fáradt, és igazából nem a másikat akarja meghívni hanem ő akar inni valamit mielőtt elájul. Aztán meg valahogy ezt az alvás dolgot is meg kéne oldania, ami tény sokkal kellemesebb, ha a másik is a sátrában van, de nem szívesen vállalná a mellékhatásokat.*
-És ha kérhetem, szokjon le arról, hogy hozzám járkál mert a végén még becsukatom a másik rabunk mellé. *A kínzóeszközök ládáját úgy rakja le az asztalra mintha csak egy a későbbiekben átnézendő aktaköteg volna, ő a maga részéről nem viseltet ellenérzésekkel a készlet iránt. Aztán a választól függően egyedül, vagy társaságban megindul a vaskorsó felé.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 21:46:20
*A sátrat gyors kezek építik át. Ebben a folyamatban nem kíván részt venni, és a démonnal való beszélgetéssel is végzett. Az új rabtároló alkalmatosság már félkészen áll és ezzel a városőr be is fejezte a mai napra való munkáit. Késő este van, ideje aludni térnie, vagy legalább benéznie a kocsmába mert a démonnal való találkozás után bizony nem árt neki egy kis lazítás ezt mindenki megmondhatja. Ugyanakkor legalább nem telt ez a nap eseménytelenül mint ahogy azt először gondolta, úgy látszik valaki, vagy valakik odafent gondolt a kívánságára és megoldotta a mai szórakozását.*
//Ysanee//
-Maga még mindig itt? *Kérdezi a másik jómadártól, mikor ismét belép a sátrába és ismét ott találja az "egyes számú fogvatartottat". Belegondolva, hogy van még két másik veszélyes nőszemély akivel nemsokára társalognia kell, és emellett ő az őrség egyetlen tagja akit az Artheniori bordélyból is kiutáltak, komolyan elgondolkodik vajon mit is lehet az a hatalmas bűn amit ő ez ellen a faj ellen elkövetett, akár ebben, akár az egyik elf vallások egyikén elindulva, egy előző életében. Mert ő sajnos nem emlékszik rá. Mindig próbált kifogástalan úriemberként viselkedni. Leteszi a ládát az asztalra, heveny mozdulattal ott hagyja, mintha csak egy később átnézendő aktafüzet volna, és nem a szenvedés kincsestára.*
-Ha már úgyis itt van, meghívhatom egy italra? *Látszik rajta, hogy fáradt, és igazából nem a másikat akarja meghívni hanem ő akar inni valamit mielőtt elájul. Aztán meg valahogy ezt az alvás dolgot is meg kéne oldania, ami tény sokkal kellemesebb, ha a másik is a sátrában van, de nem szívesen vállalná a mellékhatásokat.*
-És ha kérhetem, szokjon le arról, hogy hozzám járkál mert a végén még becsukatom a másik rabunk mellé. *A kínzóeszközök ládáját úgy rakja le az asztalra mintha csak egy a későbbiekben átnézendő aktaköteg volna, ő a maga részéről nem viseltet ellenérzésekkel a készlet iránt. Aztán a választól függően egyedül, vagy társaságban megindul a vaskorsó felé.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 21:46:20
6312. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:30:45
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A démon tűr, némán, szemeit le nem véve egy pillanatra sem Aoneerról. Sok minden mást igazából nem is nagyon tud tenni, hiszen eléggé szorosan ki van kötözve, majd a "vacsora" után a száját is betömik, de még ez sem elég, megfosztják a látásától is. Szerencsére van egy olyan érzéke, amit nem tudnak elvenni, de a hitvány emberi lények jó eséllyel még csak felfogni sem tudnák. Hullámokban érkeznek felé a különféle igen heves érzelmek, minden irányból. Meglehetősen pontosan tudja értelmezni azokat, harag, riadalom, feszültség.
Már nem fél, már réges-régen nem. Elfogadja a sorsát, mert nem tehet mást, jelen állapotában semmiképpen sem. Magára marad a sötétségben a gondolataival. A máktej, amit megitattak vele, hat a testére, a fizikai fájdalom jelentős mértékben enyhül, ám van olyan kín, amit a morfin sem képes feledtetni, a veleszületett lelki gyötrelem állandó. Furcsa képek peregnek szemei előtt, látomások, rémképek, ábrándok, emlékek. Természetesen nem ismeri a különféle bódítószereket, így arról sincs fogalma, hogy ezek a furcsa anomáliák a máktej miatt jelentkeznek, tökéletesen értetlenül áll a jelenség előtt.
Nyilván a démonnak arról sincs fogalma, mik az őrség tervei vele, de erős a gyanúja, s nem is megalapozatlan, hogy abban a szadista őrmester és a játékszerei igen meghatározó szerepet fognak majd játszani. Ettől nem lesz boldogabb, de jobb az ismert gonosz, mint az ismeretlen, legalább egy konkrét arcot és hangot tud társítani a kínhoz.*
*A démon tűr, némán, szemeit le nem véve egy pillanatra sem Aoneerról. Sok minden mást igazából nem is nagyon tud tenni, hiszen eléggé szorosan ki van kötözve, majd a "vacsora" után a száját is betömik, de még ez sem elég, megfosztják a látásától is. Szerencsére van egy olyan érzéke, amit nem tudnak elvenni, de a hitvány emberi lények jó eséllyel még csak felfogni sem tudnák. Hullámokban érkeznek felé a különféle igen heves érzelmek, minden irányból. Meglehetősen pontosan tudja értelmezni azokat, harag, riadalom, feszültség.
Már nem fél, már réges-régen nem. Elfogadja a sorsát, mert nem tehet mást, jelen állapotában semmiképpen sem. Magára marad a sötétségben a gondolataival. A máktej, amit megitattak vele, hat a testére, a fizikai fájdalom jelentős mértékben enyhül, ám van olyan kín, amit a morfin sem képes feledtetni, a veleszületett lelki gyötrelem állandó. Furcsa képek peregnek szemei előtt, látomások, rémképek, ábrándok, emlékek. Természetesen nem ismeri a különféle bódítószereket, így arról sincs fogalma, hogy ezek a furcsa anomáliák a máktej miatt jelentkeznek, tökéletesen értetlenül áll a jelenség előtt.
Nyilván a démonnak arról sincs fogalma, mik az őrség tervei vele, de erős a gyanúja, s nem is megalapozatlan, hogy abban a szadista őrmester és a játékszerei igen meghatározó szerepet fognak majd játszani. Ettől nem lesz boldogabb, de jobb az ismert gonosz, mint az ismeretlen, legalább egy konkrét arcot és hangot tud társítani a kínhoz.*
6311. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 18:48:05
Üzenet elküldve: 2016-08-17 18:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer//
*Pár nem túl feltűnő pillantást vet a ládikó tartalmára. Nem feltétlenül célja Aoneer kifosztása, még ha igazán meg is érdemelné az őrmester, de abban biztos, ha valami varázslatos okból kifolyólag hozzá kerülne a kulcs, biztosan elvinne belőle mindent. Ennek a pénznek már a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy olyan "barátot" találhasson magának az ember, aki segít neki kijutni.
A férfi felvetése, miszerint talán az őrség hasznát is vehetné a képességeinek, nevetésre készteti, de az ingerét egy erőltetett mosolyba préseli, s csak némán bólint egyet.
Miközben Aoneer hátat fordít és kilépdel, Ysanee csak szórakozottan utána integet, majd mikor épp visszamenne, hogy megszemlélhesse a ládikón lévő zárat, puffanásszerű zajra kapja fel a fejét. Sietve lépdel a bejárathoz és egy hirtelen mozdulattal elrántja a ponyvát.
Túl sok mindent nem lát, azonban rögtön feltűnik neki egy kisebb tömeg, ami egy beszakadt tetejű sátor körül gyülekezik. Kicsit közelebb merészkedik, de nem szívesen megy a katonák közé, szeretné elkerülni az esetleges megjegyzéseket és elkalandozó kezeket. Pár percig bámészkodik, majd feladja, úgysem lát semmit, és amúgy is, amilyen pletykásak az Őrség tagjai, egy óra múlva már az egész tábor erről fog beszélni.
Úgy dönt, körbenéz, hátha megtalálja Aoneert, és ő majd választ ad a lány kérdéseire, el is indul, hogy megkeresse, de amint meglátja a két játékszeres ládikával loholó katonát, rájön, valószínűleg ő is a sátorban van.
Elindul inkább a konyha felé, hátha onnan kaphat egy pohár vizet, most bizonyára nem lesz ott senki. Ráérősen cikázik a sátrak között, útközben pedig egy teremtett lélekkel sem találkozik, amíg el nem éri a helyet, ahol néhány ló van kikötve.
A távolban fényeket lát, rengeteg katona hagyja el a tábort és indul el az erdő felé.*
~Mégis hová tartanak?~
*Hirtelen ötlettől vezérelve irányt változtat. Jobbra fordulva a sátrak által vetett árnyékokban lopakodik, mígnem eléri a tábor egyik szélét.
Senki.
Bár látja, hogy messzebb még áll két őr, de jelenleg ők is az egymás közötti csevegéssel vannak elfoglalva. Tökéletes pillanat lenne a szökésre.
Bátortalanul egyet előre lép, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a távolban ácsorgó katonákról. Érzi, hogy az izgalomtól gyorsabban kezd verni a szíve, idegességében még a tenyere is izzadni kezd. Most kell megtennie, nem biztos, hogy adódik még egy ilyen alkalom. A hátulütője a dolognak azonban, hogy nincs nála sem élelem, sem víz, és talán még kibírná ezek nélkül, amíg el nem ér egy közeli falvat, de aztán mi lenne? Nincs pénze, hogy esetleg ételt vehessen magának, vagy megszállhasson valahol.
Zajt hall és gyorsan hátrakapja a fejét. Két katona közeledik és azonnal észre is veszik őt. Arra kíváncsiak mit keres itt.*
- Oh, én csak a konyhát kerestem, de ahogy látom, rossz helyen járok *böki ki a világ legátlátszóbb hazugságát, küld még feléjük egy bájos mosolyt, majd elindul vissza inkább a sátorba. Mikor beér csak csöndben leül az egyik székre, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, közben pedig magában szitkozódik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 18:48:54
*Pár nem túl feltűnő pillantást vet a ládikó tartalmára. Nem feltétlenül célja Aoneer kifosztása, még ha igazán meg is érdemelné az őrmester, de abban biztos, ha valami varázslatos okból kifolyólag hozzá kerülne a kulcs, biztosan elvinne belőle mindent. Ennek a pénznek már a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy olyan "barátot" találhasson magának az ember, aki segít neki kijutni.
A férfi felvetése, miszerint talán az őrség hasznát is vehetné a képességeinek, nevetésre készteti, de az ingerét egy erőltetett mosolyba préseli, s csak némán bólint egyet.
Miközben Aoneer hátat fordít és kilépdel, Ysanee csak szórakozottan utána integet, majd mikor épp visszamenne, hogy megszemlélhesse a ládikón lévő zárat, puffanásszerű zajra kapja fel a fejét. Sietve lépdel a bejárathoz és egy hirtelen mozdulattal elrántja a ponyvát.
Túl sok mindent nem lát, azonban rögtön feltűnik neki egy kisebb tömeg, ami egy beszakadt tetejű sátor körül gyülekezik. Kicsit közelebb merészkedik, de nem szívesen megy a katonák közé, szeretné elkerülni az esetleges megjegyzéseket és elkalandozó kezeket. Pár percig bámészkodik, majd feladja, úgysem lát semmit, és amúgy is, amilyen pletykásak az Őrség tagjai, egy óra múlva már az egész tábor erről fog beszélni.
Úgy dönt, körbenéz, hátha megtalálja Aoneert, és ő majd választ ad a lány kérdéseire, el is indul, hogy megkeresse, de amint meglátja a két játékszeres ládikával loholó katonát, rájön, valószínűleg ő is a sátorban van.
Elindul inkább a konyha felé, hátha onnan kaphat egy pohár vizet, most bizonyára nem lesz ott senki. Ráérősen cikázik a sátrak között, útközben pedig egy teremtett lélekkel sem találkozik, amíg el nem éri a helyet, ahol néhány ló van kikötve.
A távolban fényeket lát, rengeteg katona hagyja el a tábort és indul el az erdő felé.*
~Mégis hová tartanak?~
*Hirtelen ötlettől vezérelve irányt változtat. Jobbra fordulva a sátrak által vetett árnyékokban lopakodik, mígnem eléri a tábor egyik szélét.
Senki.
Bár látja, hogy messzebb még áll két őr, de jelenleg ők is az egymás közötti csevegéssel vannak elfoglalva. Tökéletes pillanat lenne a szökésre.
Bátortalanul egyet előre lép, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a távolban ácsorgó katonákról. Érzi, hogy az izgalomtól gyorsabban kezd verni a szíve, idegességében még a tenyere is izzadni kezd. Most kell megtennie, nem biztos, hogy adódik még egy ilyen alkalom. A hátulütője a dolognak azonban, hogy nincs nála sem élelem, sem víz, és talán még kibírná ezek nélkül, amíg el nem ér egy közeli falvat, de aztán mi lenne? Nincs pénze, hogy esetleg ételt vehessen magának, vagy megszállhasson valahol.
Zajt hall és gyorsan hátrakapja a fejét. Két katona közeledik és azonnal észre is veszik őt. Arra kíváncsiak mit keres itt.*
- Oh, én csak a konyhát kerestem, de ahogy látom, rossz helyen járok *böki ki a világ legátlátszóbb hazugságát, küld még feléjük egy bájos mosolyt, majd elindul vissza inkább a sátorba. Mikor beér csak csöndben leül az egyik székre, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, közben pedig magában szitkozódik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 18:48:54
6310. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:10:06
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:10:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*Az orknak talán még tovább kéne képeznie magát a rágalmazás művészetében. Öreg "cimboráját" a "hülye gyereket" képes volt vele felbosszantani, de egy ilyen hidegvérű és hidegfejű lényt már képtelen elzavarni maga mellől.*
-Hát ha nekem nem tetszel annyira. *Von vállat egykedvűen tovább folytatva az ásást. Ha látná a lány valódi szörnyeteg formáját, akkor talán jobban kedvelné, talán megpróbálná agyonverni az őrség által szabványosított ásóval, de egy zöldbőrűnél mindkettő a megbecsülés jele lenne.*
-Miért megtudnál? *Vág vissza csuklóból egy újabb lekezelő mondattal. A lány aztán teátrálisan megint megkérdezi ugyanazt, amire valamilyen szinten az ork már válaszolt is, de most ismét megpróbálja elmagyarázni. Földbe szúrja a lapátot, és hüvelyk és mutató ujját összezárva lekezelő hangon magyarázni kezd, a lánynak melytől valljuk be, a szűk eszű ork elég komikus látványt tud nyújtani.*
-Mer menni, akarok háborúba. Há-bo-rú-ba. Mentem volna a saját vértemmel is, de a gyenge végű elf barom meglőtt a hortyogatóval, aztán mire felkeltem már be voltam kasztlizva. *Vagyis érthető módon elfogták, persze arról, hogy mit tett előtte és mennyi fejfájást okozott akarva fogva tartóinak arról nem beszél. Minek is beszélne, az ő szempontjából ezek lényegtelenek mi több jogosak.*
-De a kopasz és a haverjai gyengék, mint a kis lábujjam ezért kellek nekik, hogy leverjem a zombikat. Én meg leverem a zombikat és akkor el leszek engedve, és ezentúl már csak zsiványokat rabolok ki azért legalább ők is fizetnek vérdíjat és nem zavarják utánam a hortyogtatósokat. Hogy száradna ki a szeme annak, aki ezt a gyáva hülyeséget kitalálta. *Ezzel végül ki is beszélte magából a maga módján az összes történést. A kopasz véleménye persze különös lehet ezekről a gondolatokról, de egy zöldbőrű megélése a dolgokról és világlátása nyilván egyszerűbb, mint az embereké. És persze nem is tanul annyit, mint egy ember, sem olyan léptékben, de legalább az is kiderült, hogy ez az erős orrára koppintás legalább attól eltántorította a zöldbőrűt, hogy még egyszer egy emberi nemes házát célba vegye.
Nagyjából a mese végére be is fut egy üzenet, melyet a kopasznak küldtek egy futárral. Elég zavaros a dolog, valami rusnya repülő jószág beesett a tábor területére és valakinek ki kell mennie ahhoz, hogy ketrecnek való fát vágjon neki. Vagy valami ilyesmi. Így az ásót a kopasz is meg az ork is hamar baltára cseréli, és úgy látszik, végre elhagyhatja a gödröt, aminek egyébként rettentően örül, mert saját elméjén belül kizártnak tekinti, hogy a jól öltözött úri kisasszony bemerészkedjen utánuk az erdőbe.*
-Gyere te is, majd etetheted a farkasokat. *Csinál tréfát ismét a lány látszólagos gyengeségéből. A kopasszal ugyebár nem beszél, mert ebben már korábban megállapodtak. És gatyáját leporolva készül az indulásra.*
*Az orknak talán még tovább kéne képeznie magát a rágalmazás művészetében. Öreg "cimboráját" a "hülye gyereket" képes volt vele felbosszantani, de egy ilyen hidegvérű és hidegfejű lényt már képtelen elzavarni maga mellől.*
-Hát ha nekem nem tetszel annyira. *Von vállat egykedvűen tovább folytatva az ásást. Ha látná a lány valódi szörnyeteg formáját, akkor talán jobban kedvelné, talán megpróbálná agyonverni az őrség által szabványosított ásóval, de egy zöldbőrűnél mindkettő a megbecsülés jele lenne.*
-Miért megtudnál? *Vág vissza csuklóból egy újabb lekezelő mondattal. A lány aztán teátrálisan megint megkérdezi ugyanazt, amire valamilyen szinten az ork már válaszolt is, de most ismét megpróbálja elmagyarázni. Földbe szúrja a lapátot, és hüvelyk és mutató ujját összezárva lekezelő hangon magyarázni kezd, a lánynak melytől valljuk be, a szűk eszű ork elég komikus látványt tud nyújtani.*
-Mer menni, akarok háborúba. Há-bo-rú-ba. Mentem volna a saját vértemmel is, de a gyenge végű elf barom meglőtt a hortyogatóval, aztán mire felkeltem már be voltam kasztlizva. *Vagyis érthető módon elfogták, persze arról, hogy mit tett előtte és mennyi fejfájást okozott akarva fogva tartóinak arról nem beszél. Minek is beszélne, az ő szempontjából ezek lényegtelenek mi több jogosak.*
-De a kopasz és a haverjai gyengék, mint a kis lábujjam ezért kellek nekik, hogy leverjem a zombikat. Én meg leverem a zombikat és akkor el leszek engedve, és ezentúl már csak zsiványokat rabolok ki azért legalább ők is fizetnek vérdíjat és nem zavarják utánam a hortyogtatósokat. Hogy száradna ki a szeme annak, aki ezt a gyáva hülyeséget kitalálta. *Ezzel végül ki is beszélte magából a maga módján az összes történést. A kopasz véleménye persze különös lehet ezekről a gondolatokról, de egy zöldbőrű megélése a dolgokról és világlátása nyilván egyszerűbb, mint az embereké. És persze nem is tanul annyit, mint egy ember, sem olyan léptékben, de legalább az is kiderült, hogy ez az erős orrára koppintás legalább attól eltántorította a zöldbőrűt, hogy még egyszer egy emberi nemes házát célba vegye.
Nagyjából a mese végére be is fut egy üzenet, melyet a kopasznak küldtek egy futárral. Elég zavaros a dolog, valami rusnya repülő jószág beesett a tábor területére és valakinek ki kell mennie ahhoz, hogy ketrecnek való fát vágjon neki. Vagy valami ilyesmi. Így az ásót a kopasz is meg az ork is hamar baltára cseréli, és úgy látszik, végre elhagyhatja a gödröt, aminek egyébként rettentően örül, mert saját elméjén belül kizártnak tekinti, hogy a jól öltözött úri kisasszony bemerészkedjen utánuk az erdőbe.*
-Gyere te is, majd etetheted a farkasokat. *Csinál tréfát ismét a lány látszólagos gyengeségéből. A kopasszal ugyebár nem beszél, mert ebben már korábban megállapodtak. És gatyáját leporolva készül az indulásra.*
6309. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:23:49
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:23:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Egyelőre csak próbálkozik, kitapasztalja, mennyire húzza fel az orkot néhány csípős megjegyzése, és hogyan reagál rájuk. Abban biztos, hogy valami visszatartja. Valami, ami miatt a kopaszt -aki valószínűleg a felügyelete miatt van csak mellette- sem csapja agyon az ásójával, és ő is csak egy nagy marok földet kapott az arcába egy kemény ököl helyett.*
-Nagyon rájuk akarsz sózni. *Nem tudja megjegyzés nélkül hagyni a perverz beszólásokat, pedig ez már nem is az első, amit az ork a fejéhez vág. Nem is érti miért... Igen, nőnemű, legalábbis a teste, és abból a fajtából, amin megakadhat néhány figyelmesebb tekintet, de nem az, aki mindent kipakolna, hadd csorgassák utána a nyálukat. Ennél azért kifinomultabb és ízlésesebb, sértésnek veszi, ha könnyűvérű cafkának nézik. Egy finom úri hölgy, aki szeret eljátszadozni az étellel.
Úgy tűnik, elsőre nem esett le a zöldbőrűnek, mire célzott a kérdéssel, de hagyja, hadd mondja végig, amit akar, majd utána felvilágosítja. Nem hitte volna, hogy ilyen nehéz a felfogása, pedig ennél tisztábban már nem rejthette ártatlan mondatba. Aztán mégis csak megvilágosodik. Nem éppen úgy jön le neki, mint az Meryth tervezte, de a szöktetés talán még izgalmasabb lenne.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy meg akarlak szöktetni... *Vigyorodik el, amiből megértheti Lewonor, hogy szavakba ugyan nem foglalta, de sejtése nem áll messze a valóságtól. Milyen szép is lenne, lecsapja az orkot a városőrség kezéről, és mint egy háziállatot, úgy hurcibálhatná magával, játszadozhatna vele, kínozhatja, piszkálhatja, amit csak szeretne. Ez persze nem lenne egyszerű feladat, egy ilyen hatalmas lényt még neki is fárasztó lenne féken tartani, de mér ezeknek a nyomorult embereknek is sikerült...*
-De persze ha maradni akarsz, én ugyan nem fosztalak meg az ásás örömétől. *Emeli fel kezeit ártatlanul, ajkain még mindig vészjósló, önelégült mosoly terül el.* Mondd, te melák, mi tart itt! Mert biztos vagyok benne, hogy nem a munka szeretete vagy az emberek iránti sajnálat...
*Egyelőre csak próbálkozik, kitapasztalja, mennyire húzza fel az orkot néhány csípős megjegyzése, és hogyan reagál rájuk. Abban biztos, hogy valami visszatartja. Valami, ami miatt a kopaszt -aki valószínűleg a felügyelete miatt van csak mellette- sem csapja agyon az ásójával, és ő is csak egy nagy marok földet kapott az arcába egy kemény ököl helyett.*
-Nagyon rájuk akarsz sózni. *Nem tudja megjegyzés nélkül hagyni a perverz beszólásokat, pedig ez már nem is az első, amit az ork a fejéhez vág. Nem is érti miért... Igen, nőnemű, legalábbis a teste, és abból a fajtából, amin megakadhat néhány figyelmesebb tekintet, de nem az, aki mindent kipakolna, hadd csorgassák utána a nyálukat. Ennél azért kifinomultabb és ízlésesebb, sértésnek veszi, ha könnyűvérű cafkának nézik. Egy finom úri hölgy, aki szeret eljátszadozni az étellel.
Úgy tűnik, elsőre nem esett le a zöldbőrűnek, mire célzott a kérdéssel, de hagyja, hadd mondja végig, amit akar, majd utána felvilágosítja. Nem hitte volna, hogy ilyen nehéz a felfogása, pedig ennél tisztábban már nem rejthette ártatlan mondatba. Aztán mégis csak megvilágosodik. Nem éppen úgy jön le neki, mint az Meryth tervezte, de a szöktetés talán még izgalmasabb lenne.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy meg akarlak szöktetni... *Vigyorodik el, amiből megértheti Lewonor, hogy szavakba ugyan nem foglalta, de sejtése nem áll messze a valóságtól. Milyen szép is lenne, lecsapja az orkot a városőrség kezéről, és mint egy háziállatot, úgy hurcibálhatná magával, játszadozhatna vele, kínozhatja, piszkálhatja, amit csak szeretne. Ez persze nem lenne egyszerű feladat, egy ilyen hatalmas lényt még neki is fárasztó lenne féken tartani, de mér ezeknek a nyomorult embereknek is sikerült...*
-De persze ha maradni akarsz, én ugyan nem fosztalak meg az ásás örömétől. *Emeli fel kezeit ártatlanul, ajkain még mindig vészjósló, önelégült mosoly terül el.* Mondd, te melák, mi tart itt! Mert biztos vagyok benne, hogy nem a munka szeretete vagy az emberek iránti sajnálat...
6308. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:42:01
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:42:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Grombar utáni 6. nap estéje//
//Kiürítési parancs//
*A szemfülesebbek és az erdőjárók délről mozgást láthatnak. Irdatlan tömeg közeledik, mely az ösvényen, még a szerpentin előtt megáll ugyan. Előttük őrök, köztük szekerek, megtört arcú emberek. A Kikötő népe minden bizonnyal, azonban már a kapuk hivatalos zárta után érkeznek, így jobb is, ha ott maradnak az ösvényen. Reggel azonban követ kopogtat majd, hogy elintézze a menekültek elhelyezését, és hogy Kagan Thargodar embereit megkeresse, akik a közel ezerötszázasra csappant tömeget el fogják vezetni ideiglenes, átmeneti otthonukba, és feladattal fogják őket ellátni.*
//Kiürítési parancs//
*A szemfülesebbek és az erdőjárók délről mozgást láthatnak. Irdatlan tömeg közeledik, mely az ösvényen, még a szerpentin előtt megáll ugyan. Előttük őrök, köztük szekerek, megtört arcú emberek. A Kikötő népe minden bizonnyal, azonban már a kapuk hivatalos zárta után érkeznek, így jobb is, ha ott maradnak az ösvényen. Reggel azonban követ kopogtat majd, hogy elintézze a menekültek elhelyezését, és hogy Kagan Thargodar embereit megkeresse, akik a közel ezerötszázasra csappant tömeget el fogják vezetni ideiglenes, átmeneti otthonukba, és feladattal fogják őket ellátni.*
6307. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:34:07
Üzenet elküldve: 2016-08-17 12:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A teremtmény egyre bolondabb. Elemi őrület tükröződik vissza arcáról és olyan ostobaságokat említ meg amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni. A démon ellen irányuló utálata egyre csak fokozódik, és ha ez így folytatódik tovább egyszer majd kerékbe töri a szerencsétlent szárnyaival együtt.*
-Bolond denevér. Minden szavad terelés, hazugság, méreg és métely. *Mondja eddig úgy ártott neki mint egy embernek, lehet nem ártana a későbbiekben kutyaként kezelnie. Van persze még pár ötlete arról mit is csinálhatna vele. Úgy tetszik a testrészeinek elvesztése valamelyest táplálja a démon félelmét. A kérdés ezek után, hogy mire is kellenek neki ezek a testrészek. Mert ők ugyebár fogva akarják tartani, ő ráadásul még titkon egészben is akarja tartani, mert ha a hadnagy végre valahára megérkezik akkor egy egész démont kell átadnia neki nem egy felet, vagy negyedet. A sértésekre egy idő után nem válaszol, de a teremtmény itt ott elejt kijelentéseket amire ő fel tud figyelni. Pontosabban az "idegen világ" szóösszetétel. Legalább ennyivel is előbbre vannak. Ezek szerint ez a teremtmény vagy egy elf élet hosszával rendelkezik. Vagy tényleg egyfajta démon ami csak megszállta és eltorzította ezt a szárnyas testet. Mindenesetre egy darabig innen nem szabadul.
A sátor átépítése alatt a férfi le is tuszkolja a nőstényördög torkán az ételt, ha az le is harapja tőből a karját. Erős markába fogja a teremtmény fejét és két oldalról addig szorítja a pofáját amíg a száj ki nem nyílik. Aztán a városi őrség vallatókészletében rendszeresített tölcsér alkalmazásával, vízben áztatott kenyeret nyom le egyenesen a torkába. Még csak a fulladás lehetőségét sem hagyva meg a másiknak. A kép nagyjából olyan mint amikor egy libát tömnek. Körülményes és macerás. Ez után jön a máktej, vagy az a valami amit az orvos hátrahagyott. Egyetlen gonosz kísérlet ez, ugyanis olybá látszik a teremtményt nem érdeklik a földi kínok, érzi őket, de az ostoba koponyájában a fájdalom nem kapcsolódik szervesen az együttműködéssel. A kérdés az, hogyha megismeri a kín hiányát akkor vajon változik e valami. És persze az is jó kérdés, hogy az őrmester úr, eszénél van e még, hogy nem rögtön a láblevágással próbálkozott. Etetés után egy nagy és meglehetősen koszos rongydarabot töm a teremtmény pofájába. Mivel Aoneernél volt ezért vagy zsebkendő, vagy a páncél tisztogatáshoz használt rongy, a fene tudja. Közben egy másik ronggyal jó erősen beköti a pofáját, már ha a démon feje nem változik hirtelen görögdinnyévé, vagy történik valami ami megakadályozza ezen céljában. És ezzel úgy érzi meg is szüntette a démon fecsegését egy időre. Egy másik rongy annak szemére kerül, a földbe pedig egy sátorcöveket ver a démon háta mögé, és azzal rögzíti a bilincsek láncait, nehogy fel tudjon állni a helyéről.
Közben megépül a védett sátor. Kisebb mint az eredeti, épp csak akkora, hogy abban egy darab teremtményt, vagy ne adj isten kettőt, tárolni és kínozni lehessen. Nem várja meg az építkezés végét, neki ebből az egészből rettentően elege van. Holnap este esetleg még találkozik a démonnal, de valószínűbb, hogy ha megérkezik a felmentősereg akkor tíz emberrel átköltözteti a Krenkataurba. Ott vastagabbak a falak, erősebbek a láncok és ügyesebbek a kínzómesterek. A háború végéig remekül el lesz a lény a mélységekben, aztán visszatérhetnek személyesen is a kínzására.*
*A teremtmény egyre bolondabb. Elemi őrület tükröződik vissza arcáról és olyan ostobaságokat említ meg amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni. A démon ellen irányuló utálata egyre csak fokozódik, és ha ez így folytatódik tovább egyszer majd kerékbe töri a szerencsétlent szárnyaival együtt.*
-Bolond denevér. Minden szavad terelés, hazugság, méreg és métely. *Mondja eddig úgy ártott neki mint egy embernek, lehet nem ártana a későbbiekben kutyaként kezelnie. Van persze még pár ötlete arról mit is csinálhatna vele. Úgy tetszik a testrészeinek elvesztése valamelyest táplálja a démon félelmét. A kérdés ezek után, hogy mire is kellenek neki ezek a testrészek. Mert ők ugyebár fogva akarják tartani, ő ráadásul még titkon egészben is akarja tartani, mert ha a hadnagy végre valahára megérkezik akkor egy egész démont kell átadnia neki nem egy felet, vagy negyedet. A sértésekre egy idő után nem válaszol, de a teremtmény itt ott elejt kijelentéseket amire ő fel tud figyelni. Pontosabban az "idegen világ" szóösszetétel. Legalább ennyivel is előbbre vannak. Ezek szerint ez a teremtmény vagy egy elf élet hosszával rendelkezik. Vagy tényleg egyfajta démon ami csak megszállta és eltorzította ezt a szárnyas testet. Mindenesetre egy darabig innen nem szabadul.
A sátor átépítése alatt a férfi le is tuszkolja a nőstényördög torkán az ételt, ha az le is harapja tőből a karját. Erős markába fogja a teremtmény fejét és két oldalról addig szorítja a pofáját amíg a száj ki nem nyílik. Aztán a városi őrség vallatókészletében rendszeresített tölcsér alkalmazásával, vízben áztatott kenyeret nyom le egyenesen a torkába. Még csak a fulladás lehetőségét sem hagyva meg a másiknak. A kép nagyjából olyan mint amikor egy libát tömnek. Körülményes és macerás. Ez után jön a máktej, vagy az a valami amit az orvos hátrahagyott. Egyetlen gonosz kísérlet ez, ugyanis olybá látszik a teremtményt nem érdeklik a földi kínok, érzi őket, de az ostoba koponyájában a fájdalom nem kapcsolódik szervesen az együttműködéssel. A kérdés az, hogyha megismeri a kín hiányát akkor vajon változik e valami. És persze az is jó kérdés, hogy az őrmester úr, eszénél van e még, hogy nem rögtön a láblevágással próbálkozott. Etetés után egy nagy és meglehetősen koszos rongydarabot töm a teremtmény pofájába. Mivel Aoneernél volt ezért vagy zsebkendő, vagy a páncél tisztogatáshoz használt rongy, a fene tudja. Közben egy másik ronggyal jó erősen beköti a pofáját, már ha a démon feje nem változik hirtelen görögdinnyévé, vagy történik valami ami megakadályozza ezen céljában. És ezzel úgy érzi meg is szüntette a démon fecsegését egy időre. Egy másik rongy annak szemére kerül, a földbe pedig egy sátorcöveket ver a démon háta mögé, és azzal rögzíti a bilincsek láncait, nehogy fel tudjon állni a helyéről.
Közben megépül a védett sátor. Kisebb mint az eredeti, épp csak akkora, hogy abban egy darab teremtményt, vagy ne adj isten kettőt, tárolni és kínozni lehessen. Nem várja meg az építkezés végét, neki ebből az egészből rettentően elege van. Holnap este esetleg még találkozik a démonnal, de valószínűbb, hogy ha megérkezik a felmentősereg akkor tíz emberrel átköltözteti a Krenkataurba. Ott vastagabbak a falak, erősebbek a láncok és ügyesebbek a kínzómesterek. A háború végéig remekül el lesz a lény a mélységekben, aztán visszatérhetnek személyesen is a kínzására.*
6306. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 03:57:50
Üzenet elküldve: 2016-08-17 03:57:50
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Meryth//
*A lány viselkedése továbbra sem értelmezhető a zöldbőrű számára, mert ugye egy leánynak nem kéne, hogy ekkora bátorsága legyen. Magyarázatként pedig két különböző teóriát lehet felállítani erre a merőben különös helyzetre. Az első, hogy a kényszerű beszélgetőtárs fejében valami súlyosan meg van kattanva, és ezért nem érzi úgy, hogy a nagydarab fenevadpofájú lénytől félnie kéne. A másik meg, hogy tartogat valami meglepetést amiről az ork még nem tud, de ez utóbbi a világban olyan ritka eset, hogy Gravak fel sem veszi a gyanúk listájára. Így a lányt továbbra is őrültnek, vagy inkább szándékoltan idegesítőnek tekinti.
A lapátos akciója végül sikerrel jár és beteríti egy nagy adag földdel a másikat, bár ez nem tekinthető agresszivitásnak, legalábbis ork léptékekkel mérve még mindig csak a piszkálódás, játszadozás szintjén ragadt meg a dolog.* -Szerintem nekik a szád is megteszi, ha nyitva hagyod.
*Vonja meg a vállát. A következő kérdés már érdekesebb, az bár elsőre nem fogja fel miért is kell ezért suttognia valakinek.*
-Hogy mehessek a csatába. *Mondja a korábbi suttogáshoz képest viszonylag hangosan. A kép elég egyszerűen értelmezhető. Az orkot elfogták, harci szolgává tették az ostobája pedig még örül is neki, sőt önkéntesen árkot ás, fát vág, követ pakol.*
-Ha nincs árok a holtak bejönnek, és hazaviszik a szemeidet. *Ezzel vissza is akarna térni az ásás nemes feladatához, mert mégis hogy néz az ki, mikor az ember ásást színlel az ork meg lustálkodik, ekkor azonban leesik neki a tantusz, szinte már megvilágosodik.*
-Ja, hogy meg akarsz innen szöktetni? *Ez a mondat is elég hangosra sikerült és parasztosan kétkedőre.*
-Vigyázzá kopasz, a kislány a fejedre pályázik. *Csinál viccet a gondolat alapfelvetéséből is, majd nevetgélve tovább folytatja az ásást, noha a lány még mindig ott van mellette és ettől a kellemetlenségtől feltehetőleg továbbra sem fog szabadulni.*
*A lány viselkedése továbbra sem értelmezhető a zöldbőrű számára, mert ugye egy leánynak nem kéne, hogy ekkora bátorsága legyen. Magyarázatként pedig két különböző teóriát lehet felállítani erre a merőben különös helyzetre. Az első, hogy a kényszerű beszélgetőtárs fejében valami súlyosan meg van kattanva, és ezért nem érzi úgy, hogy a nagydarab fenevadpofájú lénytől félnie kéne. A másik meg, hogy tartogat valami meglepetést amiről az ork még nem tud, de ez utóbbi a világban olyan ritka eset, hogy Gravak fel sem veszi a gyanúk listájára. Így a lányt továbbra is őrültnek, vagy inkább szándékoltan idegesítőnek tekinti.
A lapátos akciója végül sikerrel jár és beteríti egy nagy adag földdel a másikat, bár ez nem tekinthető agresszivitásnak, legalábbis ork léptékekkel mérve még mindig csak a piszkálódás, játszadozás szintjén ragadt meg a dolog.* -Szerintem nekik a szád is megteszi, ha nyitva hagyod.
*Vonja meg a vállát. A következő kérdés már érdekesebb, az bár elsőre nem fogja fel miért is kell ezért suttognia valakinek.*
-Hogy mehessek a csatába. *Mondja a korábbi suttogáshoz képest viszonylag hangosan. A kép elég egyszerűen értelmezhető. Az orkot elfogták, harci szolgává tették az ostobája pedig még örül is neki, sőt önkéntesen árkot ás, fát vág, követ pakol.*
-Ha nincs árok a holtak bejönnek, és hazaviszik a szemeidet. *Ezzel vissza is akarna térni az ásás nemes feladatához, mert mégis hogy néz az ki, mikor az ember ásást színlel az ork meg lustálkodik, ekkor azonban leesik neki a tantusz, szinte már megvilágosodik.*
-Ja, hogy meg akarsz innen szöktetni? *Ez a mondat is elég hangosra sikerült és parasztosan kétkedőre.*
-Vigyázzá kopasz, a kislány a fejedre pályázik. *Csinál viccet a gondolat alapfelvetéséből is, majd nevetgélve tovább folytatja az ásást, noha a lány még mindig ott van mellette és ettől a kellemetlenségtől feltehetőleg továbbra sem fog szabadulni.*
6305. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 01:08:40
Üzenet elküldve: 2016-08-17 01:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A fogoly kifejezéstelen arccal állja, ahogy a képébe ordítanak. Minekutána épp az imént roncsolták szét a lábát, a kezét, döfködték meg a fülét, ez már aligha oszt vagy szoroz ugyebár.*
-Az életed túl rövid ahhoz, hogy elmondjak magamról mindent. *közli színtelen hangon, egyértelmű, hogy nem ijedt meg a férfi haragjától, ahogyan eddig sem. Sőt, talán mintha arra menne ki a játék, hogy Aoneer haragjára apellál a démon, hogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Példának okáért, hogy megölje.*
-Számomra te vagy a szörnyszülött. *felel a férfi szemébe nézve.*
-Egy idegen világ, szánalmasan rövid életű, jelentéktelen szülötte. Csak egy újabb arc, egy újabb hang, mely kínnal ajándékoz meg, nem változik semmi. Ez csak egy test, gyötörheted, el is pusztíthatod és mit fogsz elérni vele?
*kitartóan keresi a másik pillantását.*
-Sosem ártottam neked, mégis azonnal láncra vertél és kínozni kezdtél. Vajon mit mond ez el rólad és a többi magadfajtáról?
*A következő kijelentésen már kénytelen elmosolyodni.*
-Szóval anélkül, hogy bármit is tudnál rólam, addig akarsz kínozni, amíg el nem árulom a saját vérem, hogy a kezedre adhassam őket... Valóban én vagyok a szörnyszülött? *a kérdés nyilvánvalóan költői, s az eredar nem is vár rá választ.*
-Gyerünk, Hóhér, tedd a dolgod, amiért fizetnek téged. *a mosoly gunyorossá válik, ahogy pillantását újra az idegenre emeli.
Ezután nem hajlandó egyetlen szót sem szólni. Amikor elétolják az ételt, nem nyúl hozzá, és nem csak azért, mert hátra vannak kötözve a kezei. Az Éhség mardossa ugyan belülről, de ezt aligha csillapíthatná a halandók étke. Önszántából semmit nem eszik meg, vagy nyel le, Aoneer kénytelen lesz a kényszeretetéshez folyamodni. Tekintetét nem veszi le a férfiról, egy pillanatra sem, minta ketrecbe zárt vadállat, amelyik csak az alkalomra vár, hogy fogva tartói elvétsenek egy mozdulatot.*
*A fogoly kifejezéstelen arccal állja, ahogy a képébe ordítanak. Minekutána épp az imént roncsolták szét a lábát, a kezét, döfködték meg a fülét, ez már aligha oszt vagy szoroz ugyebár.*
-Az életed túl rövid ahhoz, hogy elmondjak magamról mindent. *közli színtelen hangon, egyértelmű, hogy nem ijedt meg a férfi haragjától, ahogyan eddig sem. Sőt, talán mintha arra menne ki a játék, hogy Aoneer haragjára apellál a démon, hogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Példának okáért, hogy megölje.*
-Számomra te vagy a szörnyszülött. *felel a férfi szemébe nézve.*
-Egy idegen világ, szánalmasan rövid életű, jelentéktelen szülötte. Csak egy újabb arc, egy újabb hang, mely kínnal ajándékoz meg, nem változik semmi. Ez csak egy test, gyötörheted, el is pusztíthatod és mit fogsz elérni vele?
*kitartóan keresi a másik pillantását.*
-Sosem ártottam neked, mégis azonnal láncra vertél és kínozni kezdtél. Vajon mit mond ez el rólad és a többi magadfajtáról?
*A következő kijelentésen már kénytelen elmosolyodni.*
-Szóval anélkül, hogy bármit is tudnál rólam, addig akarsz kínozni, amíg el nem árulom a saját vérem, hogy a kezedre adhassam őket... Valóban én vagyok a szörnyszülött? *a kérdés nyilvánvalóan költői, s az eredar nem is vár rá választ.*
-Gyerünk, Hóhér, tedd a dolgod, amiért fizetnek téged. *a mosoly gunyorossá válik, ahogy pillantását újra az idegenre emeli.
Ezután nem hajlandó egyetlen szót sem szólni. Amikor elétolják az ételt, nem nyúl hozzá, és nem csak azért, mert hátra vannak kötözve a kezei. Az Éhség mardossa ugyan belülről, de ezt aligha csillapíthatná a halandók étke. Önszántából semmit nem eszik meg, vagy nyel le, Aoneer kénytelen lesz a kényszeretetéshez folyamodni. Tekintetét nem veszi le a férfiról, egy pillanatra sem, minta ketrecbe zárt vadállat, amelyik csak az alkalomra vár, hogy fogva tartói elvétsenek egy mozdulatot.*
6304. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-17 00:12:07
Üzenet elküldve: 2016-08-17 00:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*Nem jó jel, ha a megkínzott vigyorog, ez általában azt jelenti, hogy a kínzó valamit nagyon, de nagyon elrontott. Szíve szerint pofán csapná a teremtményt, de sejtése szerint azzal csak még többet adna a túlvilági kacajnak az pedig erősödne előtte.*
-Mások? *A páncélos kéz ismét mozdul és hacsak el nem véti a célt akkor a nő immár hajatlan fejét ismét az oszlophoz nyomja.*
-Kik mások? Megkértelek, hogy mondj el magadról mindent, de ezekről a másokról egy széjjel rohadt szó nem esett. *Üvölti le a másik fejét teljes dühből, hiszen épp most ismerte be, hogy nem akart válaszolni egy kérdésre aztán pedig magát a kérdést tette meg felelősévé ennek a dolognak. Nagyon utál filozófiai vitákat keverni az alvilág seggberúgásába, és nagyon utálja egyébként értelmes teremtményeknek elmagyarázni mi is az a városi őrség, mi a feladatuk, és hogyan is helyezkednek ők most el a világ egyetemes és kozmikus rendjében elkezdve a csillagok járásától, befejezve a harmatos reggeli fűről felszálló katicabogárig. Ez szerinte nem az ő dolga lenne.*
-Határeset. *Fogadja el végül a dolgot és szól a doktornak, hogy akkor most sínba helyezheti a lány lábát. Közben persze újabb ostoba kérdésekkel rohamozza meg a másik teremtmény amelyeknek sajnos kényszert érez a megválaszolására, ám előttem még annak további sorsáról rendelkezik.*
-Holnapra ácsoljanak neki egy erős kalodát. A sátrat kezdjék el most lebontani és építsenek helyette egy kisebbet, olyat ami a célnak megfelel. *Kezdetnek ennyi is elég lesz, igazából annyit szenvedett már a teremtménnyel, hogy az sok neki, és lassan pihenőre lesz szüksége.*
-Te egy nyomorult természetellenes szárnyas szörnyszülött vagy. És szeretnék többet megtudni rólad ahhoz, hogy a hozzád hasonlókat felkutathassam, megölhessem és máglyán elégethessem. *Mondja el fennhangon, hiszen ez bár brutálisan hangzik, épp a jelenlevők voltak azok akik kapásból agyon akarták lőni a betévedő teremtményt. A doktor meg lehetőleg ne filozofáljon inkább maradjon a kaptafájánál.*
-És mivel te is egy vagy a nyomorult természetellenes szörnyszülöttek közül, ezért tőled szeretném megtudni hogy a fenébe is jöttök ti bele ebbe a szép világba, hol a tanyátok, és mi módon lehet titeket felkutatni és egy fahusánggal agyonverni. És általában ha valakit kínoznak az elmondja azt amit tudni akarok. Így már világos voltam? *Teszi fel a kérdést. És várja az újabb lekezelő netán kitérő választ amivel majd megint nem tud kezdeni semmit.*
-Doktorúr, vacsora után adjon be neki egy nagyobb adag ópiátot. Ha ő a Kín, akkor valami mással kell próbálkoznunk. *Innentől már Aoneer nem akar a lénnyel beszélni se ránézni. Egy pokrócot terít a hátára, hogy ne fagyjon meg a hidegben, közben kezdődik a sátorbontás, érkezik az étel amit ugyebár vagy lenyel, vagy maga az őrmester próbálja meg lenyomni a torkán, majd hasonló módon az ópiát is. És a férfi ezek után már csak azzal akar foglalkozni, hogy jó sátrat építsenek az előző helyére, és persze, nehogy valaki kiszedje azt az egy oszlopot amihez a teremtményt odabilincselték.*
*Nem jó jel, ha a megkínzott vigyorog, ez általában azt jelenti, hogy a kínzó valamit nagyon, de nagyon elrontott. Szíve szerint pofán csapná a teremtményt, de sejtése szerint azzal csak még többet adna a túlvilági kacajnak az pedig erősödne előtte.*
-Mások? *A páncélos kéz ismét mozdul és hacsak el nem véti a célt akkor a nő immár hajatlan fejét ismét az oszlophoz nyomja.*
-Kik mások? Megkértelek, hogy mondj el magadról mindent, de ezekről a másokról egy széjjel rohadt szó nem esett. *Üvölti le a másik fejét teljes dühből, hiszen épp most ismerte be, hogy nem akart válaszolni egy kérdésre aztán pedig magát a kérdést tette meg felelősévé ennek a dolognak. Nagyon utál filozófiai vitákat keverni az alvilág seggberúgásába, és nagyon utálja egyébként értelmes teremtményeknek elmagyarázni mi is az a városi őrség, mi a feladatuk, és hogyan is helyezkednek ők most el a világ egyetemes és kozmikus rendjében elkezdve a csillagok járásától, befejezve a harmatos reggeli fűről felszálló katicabogárig. Ez szerinte nem az ő dolga lenne.*
-Határeset. *Fogadja el végül a dolgot és szól a doktornak, hogy akkor most sínba helyezheti a lány lábát. Közben persze újabb ostoba kérdésekkel rohamozza meg a másik teremtmény amelyeknek sajnos kényszert érez a megválaszolására, ám előttem még annak további sorsáról rendelkezik.*
-Holnapra ácsoljanak neki egy erős kalodát. A sátrat kezdjék el most lebontani és építsenek helyette egy kisebbet, olyat ami a célnak megfelel. *Kezdetnek ennyi is elég lesz, igazából annyit szenvedett már a teremtménnyel, hogy az sok neki, és lassan pihenőre lesz szüksége.*
-Te egy nyomorult természetellenes szárnyas szörnyszülött vagy. És szeretnék többet megtudni rólad ahhoz, hogy a hozzád hasonlókat felkutathassam, megölhessem és máglyán elégethessem. *Mondja el fennhangon, hiszen ez bár brutálisan hangzik, épp a jelenlevők voltak azok akik kapásból agyon akarták lőni a betévedő teremtményt. A doktor meg lehetőleg ne filozofáljon inkább maradjon a kaptafájánál.*
-És mivel te is egy vagy a nyomorult természetellenes szörnyszülöttek közül, ezért tőled szeretném megtudni hogy a fenébe is jöttök ti bele ebbe a szép világba, hol a tanyátok, és mi módon lehet titeket felkutatni és egy fahusánggal agyonverni. És általában ha valakit kínoznak az elmondja azt amit tudni akarok. Így már világos voltam? *Teszi fel a kérdést. És várja az újabb lekezelő netán kitérő választ amivel majd megint nem tud kezdeni semmit.*
-Doktorúr, vacsora után adjon be neki egy nagyobb adag ópiátot. Ha ő a Kín, akkor valami mással kell próbálkoznunk. *Innentől már Aoneer nem akar a lénnyel beszélni se ránézni. Egy pokrócot terít a hátára, hogy ne fagyjon meg a hidegben, közben kezdődik a sátorbontás, érkezik az étel amit ugyebár vagy lenyel, vagy maga az őrmester próbálja meg lenyomni a torkán, majd hasonló módon az ópiát is. És a férfi ezek után már csak azzal akar foglalkozni, hogy jó sátrat építsenek az előző helyére, és persze, nehogy valaki kiszedje azt az egy oszlopot amihez a teremtményt odabilincselték.*
6303. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:26:36
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A lány halkan kuncog a megállapításon, mely annyira groteszk jelen helyzetben, hogy azzal talán kicsit kibillenti a férfit ebből az ignoráns állapotból.*
-Te...? *felnéz Aoneerra, ajkai most először húzódnak mosolyra, ám ez maró gúnytól csöpög.*
-Fogalmad sincs, milyen az igazi kín... *suttogja a férfi szemébe nézve.*
-Én ebben születtem, ez a világom. Mit gondolsz, mit tudsz megtenni velem, amit mások ne tettek volna meg? *a férfi lábai elé köp egy adagnyi vért, amely a szájában gyűlt fel, mikor a saját nyelvébe harapott.
A további fejtegetésre megvonja a vállát.*
-Nem tudok jó válasszal szolgálni a rossz kérdésre... *jelenti ki egykedvűen, mert ez az igazság. Ezen nem fog változtatni, akármennyit döfködjék is a dobhártyáját, akármennyi kínnal jutalmazza is az idegen. Közben befut egy újabb alak, aki Varya számára szintén ismeretlen, majd nekiáll istápolni őt, bekötözi a kezét, vizsgálgatja a törött lábát. A démon megint nem érti, mire fel az egész felhajtás, ha utána amúgy is tovább fogják kínozni.
Nem feltétlenül a démon felfogóképességével van gond, a köztük lévő kommunikációs rést inkább az okozza, hogy egyik sem tudja, mit akar tőle a másik, s nem a megfelelő kérdések hangzottak el.
Ilyen formán nyilvánvalóan elérti azt is, hogy saját magának kell nevet válasszon, méghozzá ebben a szent pillanatban, különben levágják a lábát. Naná, hogy érti, nagyon is érti, és legkevésbé sem akarja, hogy megfosszák egy végtagjától.*
-Kín. *néz a férfi szemébe. A félelem, a gyötrelem mögött igenis láthatja a másik megcsillanni az értelmet a fogoly pillantásában.*
-Mit akarsz tőlem? *teszi fel a kérdést, talán nem elsőre, talán nem is utoljára.*
-Van okod kínozni azon kívül, hogy élvezed? *pislant lassan.*
*A lány halkan kuncog a megállapításon, mely annyira groteszk jelen helyzetben, hogy azzal talán kicsit kibillenti a férfit ebből az ignoráns állapotból.*
-Te...? *felnéz Aoneerra, ajkai most először húzódnak mosolyra, ám ez maró gúnytól csöpög.*
-Fogalmad sincs, milyen az igazi kín... *suttogja a férfi szemébe nézve.*
-Én ebben születtem, ez a világom. Mit gondolsz, mit tudsz megtenni velem, amit mások ne tettek volna meg? *a férfi lábai elé köp egy adagnyi vért, amely a szájában gyűlt fel, mikor a saját nyelvébe harapott.
A további fejtegetésre megvonja a vállát.*
-Nem tudok jó válasszal szolgálni a rossz kérdésre... *jelenti ki egykedvűen, mert ez az igazság. Ezen nem fog változtatni, akármennyit döfködjék is a dobhártyáját, akármennyi kínnal jutalmazza is az idegen. Közben befut egy újabb alak, aki Varya számára szintén ismeretlen, majd nekiáll istápolni őt, bekötözi a kezét, vizsgálgatja a törött lábát. A démon megint nem érti, mire fel az egész felhajtás, ha utána amúgy is tovább fogják kínozni.
Nem feltétlenül a démon felfogóképességével van gond, a köztük lévő kommunikációs rést inkább az okozza, hogy egyik sem tudja, mit akar tőle a másik, s nem a megfelelő kérdések hangzottak el.
Ilyen formán nyilvánvalóan elérti azt is, hogy saját magának kell nevet válasszon, méghozzá ebben a szent pillanatban, különben levágják a lábát. Naná, hogy érti, nagyon is érti, és legkevésbé sem akarja, hogy megfosszák egy végtagjától.*
-Kín. *néz a férfi szemébe. A félelem, a gyötrelem mögött igenis láthatja a másik megcsillanni az értelmet a fogoly pillantásában.*
-Mit akarsz tőlem? *teszi fel a kérdést, talán nem elsőre, talán nem is utoljára.*
-Van okod kínozni azon kívül, hogy élvezed? *pislant lassan.*
6302. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:08:13
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség Varja//
*A lány megállapítását egy napi nyolc órát tornázó, nyolcat alvó és nyolcat imádkozó szegénységi fogalomban élő, rügyeket rágcsáló, borotvált fejű elf szerzetes biztos helyesléssel fogadna, de a városőr már más tészta.*
-Nem. Nincs mindig. Én csinálom. *Veti ellen katonai kegyetlenséggel és a diktatórikus humorral. Ez feltehetőleg nem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a lány világszemléletét, a szerzetesen se fogna ki. A teremtmény megnyilvánulásai egyébként kifejezetten idegesítik. Mi több komolyan elgondolkozik azok valóságtartalmán, ugye mi van ha valami ostoba istenség egy démont pont az ő fejükre ejtett, és se nekik se a démonnak nem magyarázta el mi is lenne a dolga. Így aztán a hősies csatából ez az előbb látható szadista kínszenvedés lett.*
-Ha azt akarod, hogy leálljak válaszolnod kell a kérdéseimre. Te viszont nem válaszoltál csak kötekedtél. Ez egy katonai tábor, a vashegy lába alatt, nincs se ember se isten aki téged innen ki tudna menekíteni. Mostantól én döntök mindenről ami téged körbevesz. *Talán egy kicsit feldühödött és ezt restelli is, némileg eszköztelennek érzi magát a teremtménnyel szemben, és egy ideje már azon gondolkodik vajon miféle túlvilági entitás lehet az ami így a sátrukba csöppent és vajon milyen céllal érkezhetett ide. Az is kérdéses, hogy most vajon ezt a célt segítik e elő a teremtmény kínzásával.
Lassan az orvos is befut. Felméri a beteget. Nyilván ellátja az annak kezén lévő mesterkard okozta sérülést mielőtt a keze is amputálható állapotba kerülne. Aztán megmondja, hogy talán sínben is meggyógyulna a nő lába, de nem ártana azonnal levágni. Aoneer csizmája ezek szerint megtette a hatását. Az is kiderül, hogy a lány valószínűleg nem bírná ki a vele járó kínt és elájulna.*
-Még várjon. *Mondja az őrmester, majd leguggol a lány elé szemmagasságba.*
-Kezdek attól tartani túl ostoba, vagy épp túl ferde gondolkodású teremtmény vagy ahhoz, hogy normális válaszokat csikarjak ki belőled. *Az orvos számára talán kényelmetlen a helyzet, sőt csak kényelmetlenebbé fog válni mikor a katona őt is bevonja a procedúrába.*
-Ezért úgy döntöttem megmutatom neked miről is van szó és ha értelmed van akkor ezek után tudni fogod mi a fene is folyik itt. *Mélyen az eredar szemébe néz, ha az el akarna fordulni a páncélos kezével a férfi megpróbálja visszafordítani a fejet.*
-Most mondasz nekem egy szót. Egy akármilyen szót. Asztal, szék, varjú, gólya, sátorcövek, támasztógerenda. Ez a szó lesz ezentúl a neved. Ezen fogunk téged szólítani, és előre szólok a "senki, semmi" nincs a lehetőségek között. Olyasmit mondj ami létezik is. *Még mindig nem tudja érti e a másik amiről beszél, de ha nem akkor már tényleg csak a hadnagy tudása segíthet rajta.*
-Ha hajlandó vagy választani egyet. Akkor a doktor úr sínbe teszi a lábadat, kapsz vacsorát meg némi alkoholt jutalmul amiért ilyen ügyes kislány voltál, pár hónap múlva talán meggyógyulsz és holnap estig biztos, hogy nincs több fájdalom. Mert én addig nem jövök ide vissza. *Még mindig az értelem szikráját keresi a lány tekintetében. A cél elérése mindenesetre bizonytalan mint a kártyás vacsorája.*
-De ha megint azt mondod, hogy senki vagy, és hogy nincs neved. Akkor a doktor úr csontfűrésszel és altatás nélkül fogja levágni a lábadat. Holnap pedig azzal kezdem a napot, hogy idejövök és addig kínozlak amíg ugyanezt az eredményt ki nem tudom verni belőled. *Ha ezt sem érti akkor rossz démont sikerült elfogniuk, és már csak kiállítási darabként veszik hasznát.*
*A lány megállapítását egy napi nyolc órát tornázó, nyolcat alvó és nyolcat imádkozó szegénységi fogalomban élő, rügyeket rágcsáló, borotvált fejű elf szerzetes biztos helyesléssel fogadna, de a városőr már más tészta.*
-Nem. Nincs mindig. Én csinálom. *Veti ellen katonai kegyetlenséggel és a diktatórikus humorral. Ez feltehetőleg nem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a lány világszemléletét, a szerzetesen se fogna ki. A teremtmény megnyilvánulásai egyébként kifejezetten idegesítik. Mi több komolyan elgondolkozik azok valóságtartalmán, ugye mi van ha valami ostoba istenség egy démont pont az ő fejükre ejtett, és se nekik se a démonnak nem magyarázta el mi is lenne a dolga. Így aztán a hősies csatából ez az előbb látható szadista kínszenvedés lett.*
-Ha azt akarod, hogy leálljak válaszolnod kell a kérdéseimre. Te viszont nem válaszoltál csak kötekedtél. Ez egy katonai tábor, a vashegy lába alatt, nincs se ember se isten aki téged innen ki tudna menekíteni. Mostantól én döntök mindenről ami téged körbevesz. *Talán egy kicsit feldühödött és ezt restelli is, némileg eszköztelennek érzi magát a teremtménnyel szemben, és egy ideje már azon gondolkodik vajon miféle túlvilági entitás lehet az ami így a sátrukba csöppent és vajon milyen céllal érkezhetett ide. Az is kérdéses, hogy most vajon ezt a célt segítik e elő a teremtmény kínzásával.
Lassan az orvos is befut. Felméri a beteget. Nyilván ellátja az annak kezén lévő mesterkard okozta sérülést mielőtt a keze is amputálható állapotba kerülne. Aztán megmondja, hogy talán sínben is meggyógyulna a nő lába, de nem ártana azonnal levágni. Aoneer csizmája ezek szerint megtette a hatását. Az is kiderül, hogy a lány valószínűleg nem bírná ki a vele járó kínt és elájulna.*
-Még várjon. *Mondja az őrmester, majd leguggol a lány elé szemmagasságba.*
-Kezdek attól tartani túl ostoba, vagy épp túl ferde gondolkodású teremtmény vagy ahhoz, hogy normális válaszokat csikarjak ki belőled. *Az orvos számára talán kényelmetlen a helyzet, sőt csak kényelmetlenebbé fog válni mikor a katona őt is bevonja a procedúrába.*
-Ezért úgy döntöttem megmutatom neked miről is van szó és ha értelmed van akkor ezek után tudni fogod mi a fene is folyik itt. *Mélyen az eredar szemébe néz, ha az el akarna fordulni a páncélos kezével a férfi megpróbálja visszafordítani a fejet.*
-Most mondasz nekem egy szót. Egy akármilyen szót. Asztal, szék, varjú, gólya, sátorcövek, támasztógerenda. Ez a szó lesz ezentúl a neved. Ezen fogunk téged szólítani, és előre szólok a "senki, semmi" nincs a lehetőségek között. Olyasmit mondj ami létezik is. *Még mindig nem tudja érti e a másik amiről beszél, de ha nem akkor már tényleg csak a hadnagy tudása segíthet rajta.*
-Ha hajlandó vagy választani egyet. Akkor a doktor úr sínbe teszi a lábadat, kapsz vacsorát meg némi alkoholt jutalmul amiért ilyen ügyes kislány voltál, pár hónap múlva talán meggyógyulsz és holnap estig biztos, hogy nincs több fájdalom. Mert én addig nem jövök ide vissza. *Még mindig az értelem szikráját keresi a lány tekintetében. A cél elérése mindenesetre bizonytalan mint a kártyás vacsorája.*
-De ha megint azt mondod, hogy senki vagy, és hogy nincs neved. Akkor a doktor úr csontfűrésszel és altatás nélkül fogja levágni a lábadat. Holnap pedig azzal kezdem a napot, hogy idejövök és addig kínozlak amíg ugyanezt az eredményt ki nem tudom verni belőled. *Ha ezt sem érti akkor rossz démont sikerült elfogniuk, és már csak kiállítási darabként veszik hasznát.*
6301. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-16 22:49:31
Üzenet elküldve: 2016-08-16 22:49:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Ha Lewonor tudná, a látszat mennyire csalóka tud lenni. Az eredar ránézésre nem lehet magasabb 175 centinél és nehezebb hatvan kilónál, az ilyen testalkatú nőket még a fiatalabb orkok is úgy teszik ide-oda, ahogy éppen kedvük tartja. Még Meryth-t is arrébb lehetne pakolni, az egyetlen, amiben különbözik másoktól, hogy nem hagyná magát. Nem hisztizne, kalimpálna és sikítozna, annak semmi értelme. Úgy vágná képen azt a bárkit, aki hozzá akar nyúlni, hogy a fal adja a másikat, és ott helyben nyakát töri. Persze ez az eshetőség csak akkor áll fenn, ha ölni szeretne. Sokkal izgalmasabb, ha hagyja magát, teszi a szende kisasszonyt, aki alig mer kibújni a csigaházából, és akkor fedi fel hatalmát, mikor a legkevésbé számít rá a másik. Ez nem mindig válik az előnyére, de imádja a drámai helyzeteket és a látványos belépőket...*
-Ha nem hiszed, majd meglátod. *Kacag fel, de öröme nem tart sokáig. Úgy tűnik, teljesen komolyan gondolta, hogy nem akar beszélgetni, vele, ami kicsit lelohasztja a hangulatot, de nem a lelkesedését. Meg fogja törni az orkot, és nem engedi el addig, míg ki nem hozza a sodrából. Hirtelen jobb dolog nem jut eszébe, ezért is indul meg keze a medalion felé, hátha kap valami reakciót. Nem kell csalódnia. Szeme sarkából látja a felé lendülő lapátot, de annyi ideje már nincs, hogy el is kapja a fejét, szemeit behunyja és a nagy halom föld mind a nyakába zúdul. Hófehér arcát és tejföl szőke haját a felszálló por feketére festi, sötét gumók potyognak a hajából, a vállairól, a ruhájáról. Nagyot szusszan, lenyeli a felkívánkozó sértéseket, és a torkát sem tépi fel éles körmeivel. Ha kettesben lennének, akkor nem biztos, hogy képes lenne visszafogni magát, de akkor a zöldbőrű sem csak egy kis adag földdel kínálta volna meg.*
-Ez nem volt szép... *Rázza meg fejét, fekete felhőt keverve maga körül.* De nem a fenekem volt veszélyben, sokkal inkább a szemem és a szám. *Úgy tűnik, próbálkozása sikertelen volt, vissza is húzza már félig kinyújtott karját és letörli vele az arcát.
Az árok széléről méregeti Lewonort, most, hogy ilyen messze húzódott tőle, egyértelműen az értésére hozta, hogy zavarja. Végre. A képe még most is közömbös és az unott morcosság ül rajta, de már tartja a távolságot. Kezdésnek nem is rossz.*
-Látom, nem kedvelsz... *Rázza meg a buksiját.* De biztos vagyok benne, hogy ezt sem kedveled jobban. *Halkítja le hangját úgy, hogy a kopasz már nem hallhatja szavait.* Akkor mégis miért dolgozol egy ilyen táborban láncok és béklyók nélkül? *Egy olyan kérdés, amire tényleg kíváncsi, nem csak jó pofizik, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát.*
*Ha Lewonor tudná, a látszat mennyire csalóka tud lenni. Az eredar ránézésre nem lehet magasabb 175 centinél és nehezebb hatvan kilónál, az ilyen testalkatú nőket még a fiatalabb orkok is úgy teszik ide-oda, ahogy éppen kedvük tartja. Még Meryth-t is arrébb lehetne pakolni, az egyetlen, amiben különbözik másoktól, hogy nem hagyná magát. Nem hisztizne, kalimpálna és sikítozna, annak semmi értelme. Úgy vágná képen azt a bárkit, aki hozzá akar nyúlni, hogy a fal adja a másikat, és ott helyben nyakát töri. Persze ez az eshetőség csak akkor áll fenn, ha ölni szeretne. Sokkal izgalmasabb, ha hagyja magát, teszi a szende kisasszonyt, aki alig mer kibújni a csigaházából, és akkor fedi fel hatalmát, mikor a legkevésbé számít rá a másik. Ez nem mindig válik az előnyére, de imádja a drámai helyzeteket és a látványos belépőket...*
-Ha nem hiszed, majd meglátod. *Kacag fel, de öröme nem tart sokáig. Úgy tűnik, teljesen komolyan gondolta, hogy nem akar beszélgetni, vele, ami kicsit lelohasztja a hangulatot, de nem a lelkesedését. Meg fogja törni az orkot, és nem engedi el addig, míg ki nem hozza a sodrából. Hirtelen jobb dolog nem jut eszébe, ezért is indul meg keze a medalion felé, hátha kap valami reakciót. Nem kell csalódnia. Szeme sarkából látja a felé lendülő lapátot, de annyi ideje már nincs, hogy el is kapja a fejét, szemeit behunyja és a nagy halom föld mind a nyakába zúdul. Hófehér arcát és tejföl szőke haját a felszálló por feketére festi, sötét gumók potyognak a hajából, a vállairól, a ruhájáról. Nagyot szusszan, lenyeli a felkívánkozó sértéseket, és a torkát sem tépi fel éles körmeivel. Ha kettesben lennének, akkor nem biztos, hogy képes lenne visszafogni magát, de akkor a zöldbőrű sem csak egy kis adag földdel kínálta volna meg.*
-Ez nem volt szép... *Rázza meg fejét, fekete felhőt keverve maga körül.* De nem a fenekem volt veszélyben, sokkal inkább a szemem és a szám. *Úgy tűnik, próbálkozása sikertelen volt, vissza is húzza már félig kinyújtott karját és letörli vele az arcát.
Az árok széléről méregeti Lewonort, most, hogy ilyen messze húzódott tőle, egyértelműen az értésére hozta, hogy zavarja. Végre. A képe még most is közömbös és az unott morcosság ül rajta, de már tartja a távolságot. Kezdésnek nem is rossz.*
-Látom, nem kedvelsz... *Rázza meg a buksiját.* De biztos vagyok benne, hogy ezt sem kedveled jobban. *Halkítja le hangját úgy, hogy a kopasz már nem hallhatja szavait.* Akkor mégis miért dolgozol egy ilyen táborban láncok és béklyók nélkül? *Egy olyan kérdés, amire tényleg kíváncsi, nem csak jó pofizik, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734