//Hadnagyok nyomában//
*Az őrségnél eltöltött igen-igen hosszú idő bizony nyomot hagyott az egykori várnagyon. Szemei körül már markánsan mélyülnek a ráncok, ahogy homlokán is, arról nem is beszélve, hogy az évek során igen sok sérülést szerzett itt-ott. Függetlenül ettől, a maga részéről nem cserélne senkivel, hiszen nem halt bele, megedződött, s a világ formálta azzá, aki.
Persze annak idején a Tanács úgy vélte, a módszerei túlságosan is... erőszakosak? Ezt a szót használták talán. Végül is, úgy tűnik, amikor elszabadul a pokol, mégis szükség van "Hóhér" Cranmerre, meg a módszereire. Ez már csak ilyen, a sereg sosem dob el semmit végleg, aminek még hasznát vehetik, nem tették az egykori várnaggyal sem, éppen csak félreállították az útból, hogy ne zavarjon sok vizet. Az évek csendben teltek, Cranmer pedig valódi született katona, zokszó nélkül tűrte, amit a sors (és a feljebbvalók) rá mértek.
Valójában már majdhogynem boldognak érzi magát, hogy újfent a dolgok sűrűjébe kerülhet, még ha csak egyszerű őrmesteri rangban is. Az idő majd őt fogja igazolni, efelől kétsége sincsen. Most, hogy a holtak felkeltek, s újfent kóricálnak, eljött az ideje annak, hogy megmutassa, nem véletlenül jutott eszébe a fejeseknek a neve, amikor a dolgok rosszra fordultak.
Lassan léptet a lován a Vashegy felé, övén a pergamentekerccsel, melynek tartalma szerint a városi őrség újfent igényt tart a szolgálataira, egyszersmind meghatározza azt is, hogy merre és hogyan. Sokat találgatnia nem kellett, ami azt illeti, egészen egyértelmű parancs áll a levélben, utazzon a Vashegynél felállított táborba, és jelentkezzen szolgálatra a hadnagy uraknál.
A sátortáborba érve leszáll a lóról, átadva a gyeplőt egy fegyverhordozónak. Az őrségben igen sokan arcról is felismerhetik egykori vezetőjüket, kinek megjelenése egyben indikálhatja a háborús helyzet komolyságát is. Tulajdonképpen egyesek akár számíthattak is arra, hogy előbb-utóbb Cranmer megjelenik a színen valamilyen formában. Valójában, ha egyszerű közkatonaként kellett volna, akkor is jött volna, csupán csak azért, hogy összemérje kardját a holtakéval.*
-Ki vezeti ezt a karnevált, s merre találom? *kérdi a fiatal fiútól, akinek a gyeplőt adta.*
-