//Vissza a Vashegyre//
*Éppen ideje a megérkezésnek. Egy nap mégis csak egy nap, és Mofi nem szokott hozzá ahhoz, hogy egész nap talpon legyen, így bár nagyon szeretne nézelődni az úton, és mindent megjegyezni, megeshet, hogy néha-néha elbóbiskol. A táskát ezalatt is a vállán átvetve tartja, sokkal szorosabban, és magához is öleli, nehogy bárki is megpróbálja elcsenni tőle. Persze bízik a két társában, így ez inkább megszokás, mint valódi féltése a csomagnak. Az, hogy a bárd igyekszik viccel elütni az időt, felvidítja, bár nevetni csak akkor mer, ha látja, hogy Hrothgaar nem sértődik meg, és akkor is csak halkan kuncogva. Miután elérik úti céljukat, kissé elcsigázottan néz végig az előttük elterülő városon, és ahogy a törp mesél, ő szorgalmasan írja fel a neveket és helyeket a könyve hátuljába. Nagyon reméli, hogy soha nem kell a pult mögé állnia, de természetesen arra is bólint, és a biztonság kedvéért azt is felírja.*
- Ígérem, hogy nem feledem, Uram!
*Erősíti meg szavakkal is a bólintást. A védelmet látva már teljesen megnyugszik. Jó helye lesz itt, úgy érzi, és egy ilyen erős városnak szívesen fog dolgozni, ráadásul mindenki kedves eddig vele, ami számára azt jelenti, hogy ezek a népek könnyen bíznak meg az idegenekben, ami szintén a békét igazolja. Még akkor is, ha a városban hallott a menekültekről és a problémákról. Amikor megemlítődik, mint akit hoztak, kissé előre lép, és felnéz az őrre, majd biccent felé. Jobb, ha látják az arcát, hátha megjegyzik hamarabb. Az eddigi sikeres vezetés miatt akkor is örömmel követné Hrothgaart, ha a törp nem magyarázná meg neki, hogy hova is mennek, így azonban még a céllal is kicsit jobban tisztába kerül. A lerakodásnál ő ahelyett, hogy segítene, igyekszik inkább nem útban lenni. Itt hatalmas zsákokról van szó, tudja, hogy nem bírná el, így meg sem próbálkozik vele. Maximum a lovak kifogásában segédkezik, ha erre engedélyt kap. Úgy tűnik ez be is válik, hiszen most már a nevén van szólítva. Újfent bólint, és reméli, hogy a bárd is velük tart.*
//Radkraal//
*A Tanácsterembe való belépés előtt kicsit megnedvesíti a zsebkendőjét a kulacsából, és újra letörölgeti az arcáról az út porát, és megigazítja a frizuráját, ruháját is, hogy ne csapzottan lépjen először a város elöljárói elé. Ezután indul el Hrothgaart követve, majd mögüle szemlélődve várja, hogy kit is szólít meg. Arról fogalma sincs, hogy ki az az Achim mester, de azt tudja, hogy ha mester, akkor fontos lehet, és azt is, hogy nem ő Kagan Thargodar, akivel neki találkoznia kell. Mind az ellátmány, mint a doboz épségben lett leszállítva, aminek rendkívül örül, és már csak a levél van hátra. Amikor szólítják, a törp mellé lép, és meghajol a mester felé.*
- Tiszteletem, Achim mester! A nevem Mofeta Wirfall, kereskedőtanonc vagyok Rilai kisasszony szolgálatában.
*Egyelőre úgy dönt, hogy mivel csak bemutatkozást kér tőle Hrothgaar, így csak azt ejti meg, és a hadúr felől később érdeklődik.*