//Grombar után - 7. nap//
//Zia, Aon, Achim, Aldas, meg még aki//
*Ed kissé morcosan ébred, de annyi baj legyen, a kulacsa még félig van borral, hát első dolga, hogy reggeli szájízt felcserélje a vörös nedű zamatával.
~Na egyből jobb.~ gondolja elégedetten, majd a szokásos mosakodást követően magára ölti az egyenruháját. Igen precízen bánik vele, minden szíjnak, csatnak megvan a maga pontos helye. Ed Cranmer mindig is sokat adott a formaságokra, s mint olyan, a városőr kinézete is ilyen, hiszen az egész őrséget reprezentálja, ő maga pedig világ életében jó példával járt elöl ilyen tekintetben.
Éppen végez a művelettel, a kardját köti fel oldalára, mikor a sátor előtt állva némi felbolydulásara lesz figyelmes.
Egy ló érkezik a kapuhoz, amin két városőr kókadozik. Az elöl ülőt nem ismeri, de a másikat annál inkább. Előbb elhúzza a száját, s legszívesebben kiköpne, ha nem volna őrmesterhez és katonához méltatlan viselkedés, helyette inkább elindul a két jövevény felé. Relatíve messziről kiszúrja, hogy valami nincs rendjén, hát szaporázza a lépteit, s az elhangzó "Felcsert!" kiáltás után már szinte futva teszi meg a maradék távot. A lómellé érve először annak kantárját kapja el, majd felnéz a két lovasra.*
-Jelentést! *dörren a hangja, majd oldalra lép egyet, hogy alaposabban szemügyre vegye Zianát, aki éppen lehuppanni készül a hátasról. A sérült nő látványa minden esetleges ellenérzést száműz a férfiból, tüstént mellé lép, hogy a lóról lesegítse, s karjaiba vegye a vörös hadnagyot.*
-Gyere lányom... *hangja meglepően gyengédnek hat most, hiszen egy őr élete forog kockán, ráadásul olyasvalakié, aki nem csak, hogy rangban felette áll, de ismeretségük (ha nem is volt épp felhőtlen a viszonyuk) hosszú évekre nyúlik vissza.*
-Mit műveltél magaddal, he? *mormogja, miközben a hegyomlás méretű férfi a tőle telhető legnagyobb fokú gyengédséggel, ellenben kellő határozottsággal veszi ölbe a nőt.
Közben megérkezik a Radkraalból a tegnapi hivatalnok is, ki tüstént intézkedni kezd.*
-Hol az a felcser a rohadt életbe?! *üvölti el magát, hangja végigvisszhangzik az egész táboron, de jó eséllyel még az erődön belül is tisztán hallja mindenkit.*
-Ha nem jelenik meg rögvest, saját kezűleg nyúzom meg az egész bandát! *teszi hozzá csak a miheztartás végett, majd a félvérre pillant, aki alig van csupán jobb színben a hadnagynál.*
-Tudsz járni, fiam? *kérdi Aldastól, akit ugyan nem ismer, de jelen helyzetben ez nem is számít.*