//Aoneer, Erelias//
*Ysanee még az étel felénél se jár, amikor már úgy érzi, egy falat sem megy le a torkán, csak elgondolkodva ide-oda tologatja a kanalával a zöldséget a levesben.*
-A fogai átlagosak és emberszerűek voltak nem pedig ijesztőek és hegyesek.
*Próbálja elfogadni, hogy a Varjú kalodába marad a felügyelete alatt, de őszintén reméli, hogy ez a sokat emlegetett hadnagy majd könnyít a helyzetén. Persze még az is lehet, hogy a Krenkataurba küldik őket, nehogy láb alatt legyenek, de Ysa erősen kétli, hogy az őrség nélkülöz pár katonát csak azért, hogy a két lányt elvigyék oda.
Hirtelen megjelenik a kisfiú, akit Aoneer tanítgat, udvariasan köszön, majd vált pár szót a férfival.
Ahogy a gyermek megtudja, a lány lesz a szárnyas felügyelője, meglepetten pislog rá.*
-Egyelőre nem, de ha majd feltépi a torkom lehet másképpen fogok vélekedni. *felel rezzenéstelen arccal Erelias kérdésére, majd nagyot kortyol az előtte lévő pohár vízből.
Elmosolyodik azon, hogy Aoneer a fiúra bízza azt, hogy vigyázzon rá, ezt egyszerre tartja édesnek és mérhetetlen ostobaságnak. Aalart ugyanis nem egy átlagos kereskedő, ő a kikötői alvilág egyik fontos személyisége, rengeteg barátja van, akik némi arany fejében szívesen vágnának egy újabb X-et Ysara, csak ezúttal már a torkára. Még az őrmester sem tudná megvédeni, ha fény derülne arra, hogy itt van, nemhogy egy kölyök.
A férfi otthagyja őket, pár perc múlva pedig maga is távozik az étkezőből.
Először Aoneer sátra felé veszi az irányt, már egész közel jár, amikor eszébe jut, hogy talán a katona nem repesne az örömtől, ha beállítana hozzá. Elég érthetően a tudomására hozta, hogy nem látja szívesen a tolvajt a sátrában.
Jobb híján, mivel már nem akarja felébreszteni az őrmestert, a táborban mászkálva egy jó ideig hálóhely után kutat, majd egy üres sátorra lelve végre lefekszik aludni.*
//A felvigyázás//
-Maga meg mit keres itt? *dörren fel egy férfihang a sátorban, amire Ysanee azonnal felriad. Pár pillanatig némán szemez vele, látszólag az őrség egyik tagja, majd mire nagy nehezen összeszedi magát, hogy feleljen, a férfi ellentmondást nem tűrő hangon kiküldi őt.
A lány nem ellenkezik, szófogadóan kilépdel, majd elindul, bár maga sem tudja merre. Szemei karikásak, haja kócosan az égnek áll, nem igazán fogja még fel mi történik körülötte, csak erőtlenül kóvályog a sátrak között. Az étkező mellett elsétálva észreveszi, hogy nincs ott senki.
Nagyon elaludhatott.
Megint csak egy száraz kenyér jut neki, leöblíti némi rossz, vizezett borral, majd unottan a kettes számú fogoly sátrához megy. Útközben eszébe jut, hogy mivel nem sikerült ellopnia Aoneertól az üvegcsét nem is reggelizhetett volna, de a katona jelenleg nincs itt, hogy ezt leellenőrizze.
Már csak egy őr áll a sátor előtt, Ysanee fel is vonja értetlenül a szemöldökét, de nem kérdezősködik, csak bólint köszönésképpen majd elhúzza a vásznat és bekukkant.
Nem igazán tudja eldönteni a Varjú ébren van-e, csak halkan közelebb lépdel hozzá és leguggol, hogy jobban szemügyre vehesse. Szomorú látványt nyújt így kalodába zárva.*
-Jó reggelt! *köszönti suttogva, nem akarja megijeszteni.* -Nem vagy szomjas? *ruhája alól egy vízzel teli kulacsot kap elő. Maga mögé pillant, reméli, hogy az őr nem figyeli, hiszen nem itathatná meg a lányt, ráadásul a kulacsot az étkezőből lopta.*