//A felvigyázás - Aoneer, Varjú//
*Nem igazán örül ennek a segítő szerepnek, s attól kezdve, hogy Aoneer közli vele a felsőbb utasítást, csakis azon gondolkodik, hogyan lehetne mégis előnyükre fordítani az új környezetet. Egy részről nyilvánvalóan nehezebb lesz észrevétlenül megszökni az orvosok jelenlétében, másrészt viszont a Varjat szerencsére lehetetlen úgy kikötni a másik sátorban, mint itt. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg segíteni akarnak rajta, máskülönben nem költöztetnék át a betegekhez.
Némán figyeli, ahogyan elviszik a lányt, egy pillanatra ki is megy a fejéből, hogy neki is velük kellene tartania, így pár méterre lemaradva tőlük sétál a betegek sátora felé. A szárnyas lényt mindenki megnézi, ijedt tekintetű katonák merednek a ponyvák közül az előtte menetelőkre, bár Ysanee a szárnyakat leszámítva nem érzi úgy, hogy ennyire érdekes lenne a látvány.*
//Az betegsátor//
*Mikor odaér ő is a "gyengélkedőhöz" csak valami itatásról hall, majd hirtelen két férfi tekintete az őrmesterről rá vándorol és gyorsan, határozottan megfogják a karját. Nem szorítják ugyan, nem fáj neki, viszont a meglepetéstől azonnal kapálózni kezd közöttük.*
-Mégis mit művelnek? *kérdezi még viszonylag higgadtan tőlük, majd mikor nem érkezik válasz kissé ideges lesz. A tőlük ellépdelő Aoneer után ordít, kérdőre vonva őt, de mintha meg sem hallotta volna sétál tovább, s tűnik el a táborból.*
-Feleljen már valamelyikük! *hangja kezd kétségbeesetté válni, mikor beviszik őt a sátorba egy pillanatra sikerül kitépnie magát az egyik városőr szorításából, mire válaszul az csak taszít rajta egyet. Talán el is esne, de valaki elkapja a karját, még mielőtt földet érne.
Ysanee lassan felpillant, öltözetéből azt állapítja meg az idegen férfi orvos lehet. A katona, aki az előbb fellökte őt közli, hogy Aoneer őrmester parancsára csapoljanak le vért a démonfajzat számára, de amit ezután beszélnek, arra már a lány nem is figyel. Egyre csak szitokszavak keringenek a gondolataiban, elképzeli, ahogyan elvágja az őrmester torkát, teljesen elönti őt a méreg. Nem is érti, a férfi még ezelőtt ki akarta éheztetni a Varjat most pedig az ő vérét kínálja oda a másik fogolynak, anélkül, hogy megkérdezné.
Higgadtságot erőltet magára, megpróbál koncentrálni a körülötte lévők beszélgetésére, de addigra azok már nem szólnak egymáshoz, csak az orvos lép közelebb Ysaneehoz és óvatosan megfogja az állát. Gyengéd mozdulatokkal ide-oda forgatja a fejét, ujjaival lezárja szemeit, talán a szemhéját vizsgálgatja.*
-A fogoly szerintem sápkóros *böki ki végül majd elereszti Ysa állát* -Ha leveszek ennyi vért lehet, hogy meghal.
*A tolvaj nem először hall erről egyébként, gyermekkorában sokszor etettek vele szöggel átfúrt almát, mert úgy gondolták, hogy talán ettől elmúlik beteges sápadtsága és abbamaradnak az akkortájt gyakori ájuldozásai.*
~Nem tudom hol lehetsz most Aoneer, te érzéketlen disznó, de ha most meghalok, az életed további részében szellemként kísérteni foglak.~