Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 334 (6661. - 6680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6680. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-20 12:19:12
Üzenet elküldve: 2016-09-20 12:19:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a városőri táborba//
*Sietősen száguld végig udvaron, ki a kapun, az első szembejövő artheniori közkatonát maga mellé intve.*
-A Dwirinthalenek nemrég elhagyták a Vashegyet, a Mágustorony a céljuk. Mielőbb le kell szállíts nekik egy üzenetet, majd nyomban visszatérj a válasszal.
*Indul egyenesen a felcseri egység sátra felé, az az egyetlen biztos pont melyet itt még ismer.*
//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Belépve egyből ágyához siet, az ott maradt íróeszközökre van most elsősorban szüksége, nem a pihenésre, gyógyteára. Gyors, tömör üzenet, mit a papírra vés:
Drága Nes!
Haragszom rád.
Az ütközetet a Hadúr elnapolta, egy istenséget kíván ébreszteni, és azt a holtak ellen küldeni.
A Vashegyre térjetek vissza.
Wor mágus a holtak befolyása alatt áll, ne bízzatok benne.
Vigyázz a csinos pofidra.
Z.
Zárja, és adja át üzenetét, útjára bocsátva ezzel a futárt, és máris sorolva igényeit a jelenlévő őrségi tagoknak.*
-Szükségem van egy térképre, egy italra, és valami tápláló, szilárd ételre. Nyomás!
*Sietősen száguld végig udvaron, ki a kapun, az első szembejövő artheniori közkatonát maga mellé intve.*
-A Dwirinthalenek nemrég elhagyták a Vashegyet, a Mágustorony a céljuk. Mielőbb le kell szállíts nekik egy üzenetet, majd nyomban visszatérj a válasszal.
*Indul egyenesen a felcseri egység sátra felé, az az egyetlen biztos pont melyet itt még ismer.*
//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Belépve egyből ágyához siet, az ott maradt íróeszközökre van most elsősorban szüksége, nem a pihenésre, gyógyteára. Gyors, tömör üzenet, mit a papírra vés:
Drága Nes!
Haragszom rád.
Az ütközetet a Hadúr elnapolta, egy istenséget kíván ébreszteni, és azt a holtak ellen küldeni.
A Vashegyre térjetek vissza.
Wor mágus a holtak befolyása alatt áll, ne bízzatok benne.
Vigyázz a csinos pofidra.
Z.
Zárja, és adja át üzenetét, útjára bocsátva ezzel a futárt, és máris sorolva igényeit a jelenlévő őrségi tagoknak.*
-Szükségem van egy térképre, egy italra, és valami tápláló, szilárd ételre. Nyomás!
6679. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-20 09:08:39
Üzenet elküldve: 2016-09-20 09:08:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Mofeta //
*Annyira elmerül a tündérrel való társalgásban, hogy szinte már csak emlékezetből irányítja a lovakat és a szekeret a városkapu felé. Az apró, csillogó teremtés minden szavára egyetértően bólogat egészen a nehéz páncélzatban, fegyverrel tusakodó fajtársa említéséig. A meglepetés jeleként mindkét szemöldökét erősen felvonja majd egy tréfás mosoly kíséretével nyugtázza Mofeta elhangzó kijelentését.*
- Egyetértek veled, mindenki többre lehet képes mint amennyit hisznek róla, vagy éppenséggel hisz magáról. Bár el kell ismerjem, egy teljes fegyverzetben és páncélzatban hadakozó tündér látványa minden bizonnyal ritkább, mint egy városi elf. *Jegyzi meg kedélyesen. A történet egyébként is megragadja képzeletét és igyekszik lelki szemei előtt vizionálni, milyen látványt is nyújthat egy nehéz páncélzatú tündér. Az elf pillanatok alatt arra a következtetésre jut, hogy ha nem is nehéz páncélzattal, de a könnyű fegyverzettel felszerelt tündér egységeket kifejezetten jól lehetne használni adott helyzetekben. De Mofeta már folytatja is a válaszadást az elf korábban elhangzott kérdéseire. Syvyan, mielőtt újra a tündér felé fordul, rákormányozza a szekeret a városból és Amon Ruadh dombjáról lefelé vezető szerpentinre. Közben figyelmesen hallgatja a beszámolót és habár nincs teljesen tisztában azzal, hogy a kereskedők karrierje és kereskedőcsaládok élete pontosan hogyan épül fel, többször is elismerően bólint Mofetának.*
- Kereskedőtanoncként valóban nagy dolog egy klán vezérének szolgálatába szegődni. Biztos vagyok benne, hogy jól fog mutatni a vándorkönyvedben. Ne morfondírozz azon, hogy miért te kaptál ilyen lehetőséget. Jól teszed ha értékeled a bizalmat, de még jobb ha azt maximálisan ki is használod. A Kancellár és a Hadúr sem ad olyannak ilyen komoly megbízást és egyáltalán bizalmat, akiben nem látják a potenciált a végrehajtásra. *Syvyan úgy gondolja, hogy a tündér tudatában van ennek, de reméli szavaival sikerült még jobban felerősíteni Mofeta önbizalmát.*
*Mire befejezi mondandóját feltűnik előttük a dombról levezető utat kettévágó és a város határát jelentő kapu. Az elf óvatosan lelassítja a szekeret majd mikor a kapuhoz érnek egy apró kantárhúzással megállítja a lovakat.*
- Bocsáss meg egy pillanatra. *mondja Mofeta felé fordulva, majd egy gyors mozdulattal leugrik a szekérről és a feléjük közeledő őrhöz siet. Vált vele néhány szót, bőszen mutogat a folyó és az erdő irányába. Az őr szintén int egyszer az erdő felé mire az elf pár pillanatra gondolkodóba esve megmasszírozza homlokát. Előveszi az Achim által kiállított igazolványát és átadja az őrnek. A rövid de kötelező ellenőrzés után az elf visszasiet a szekérhez és ismét felkapaszkodik a tündér mellé. Meglegyinti a kantárt és a szekér kigördül a kapun.*
- Az utazások miatt nem kell aggódj Mofi, amíg ilyen megbízásokat teljesítesz a megbízódnak mindig gondja lesz rá, hogy biztonságban tudjon téged. Kereskedőtanoncként hosszú utat fogsz még megtenni és miután kereskedővé válsz még annak is a sokszorosát. Idővel rengeteg útvonalat kiismersz majd és minél jobban ismersz valamit, annál kevésbé fog majd kihívást jelenteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy fél vállról kéne venni bármit is, csak azt mondom, hogy idővel meglesz a megfelelő rutinod mindenhez. Mi is kell pontosan ahhoz, hogy kereskedő váljon belőled? Egyébként ki az a Lord?
*Igyekszik szavaival tovább biztatni a tündért és megszilárdítani bátorságát mielőtt átlépnék a folyót és a gázlóját. Mikor felteszi a kérdéseit kicsit bárgyúnak tűnhet, de a kereskedőkkel Syvyan általában az adás-vételtől eltérő jellegű kapcsolatokat ápol illetve a tündér által említett név sem rémlik neki.*
*Annyira elmerül a tündérrel való társalgásban, hogy szinte már csak emlékezetből irányítja a lovakat és a szekeret a városkapu felé. Az apró, csillogó teremtés minden szavára egyetértően bólogat egészen a nehéz páncélzatban, fegyverrel tusakodó fajtársa említéséig. A meglepetés jeleként mindkét szemöldökét erősen felvonja majd egy tréfás mosoly kíséretével nyugtázza Mofeta elhangzó kijelentését.*
- Egyetértek veled, mindenki többre lehet képes mint amennyit hisznek róla, vagy éppenséggel hisz magáról. Bár el kell ismerjem, egy teljes fegyverzetben és páncélzatban hadakozó tündér látványa minden bizonnyal ritkább, mint egy városi elf. *Jegyzi meg kedélyesen. A történet egyébként is megragadja képzeletét és igyekszik lelki szemei előtt vizionálni, milyen látványt is nyújthat egy nehéz páncélzatú tündér. Az elf pillanatok alatt arra a következtetésre jut, hogy ha nem is nehéz páncélzattal, de a könnyű fegyverzettel felszerelt tündér egységeket kifejezetten jól lehetne használni adott helyzetekben. De Mofeta már folytatja is a válaszadást az elf korábban elhangzott kérdéseire. Syvyan, mielőtt újra a tündér felé fordul, rákormányozza a szekeret a városból és Amon Ruadh dombjáról lefelé vezető szerpentinre. Közben figyelmesen hallgatja a beszámolót és habár nincs teljesen tisztában azzal, hogy a kereskedők karrierje és kereskedőcsaládok élete pontosan hogyan épül fel, többször is elismerően bólint Mofetának.*
- Kereskedőtanoncként valóban nagy dolog egy klán vezérének szolgálatába szegődni. Biztos vagyok benne, hogy jól fog mutatni a vándorkönyvedben. Ne morfondírozz azon, hogy miért te kaptál ilyen lehetőséget. Jól teszed ha értékeled a bizalmat, de még jobb ha azt maximálisan ki is használod. A Kancellár és a Hadúr sem ad olyannak ilyen komoly megbízást és egyáltalán bizalmat, akiben nem látják a potenciált a végrehajtásra. *Syvyan úgy gondolja, hogy a tündér tudatában van ennek, de reméli szavaival sikerült még jobban felerősíteni Mofeta önbizalmát.*
*Mire befejezi mondandóját feltűnik előttük a dombról levezető utat kettévágó és a város határát jelentő kapu. Az elf óvatosan lelassítja a szekeret majd mikor a kapuhoz érnek egy apró kantárhúzással megállítja a lovakat.*
- Bocsáss meg egy pillanatra. *mondja Mofeta felé fordulva, majd egy gyors mozdulattal leugrik a szekérről és a feléjük közeledő őrhöz siet. Vált vele néhány szót, bőszen mutogat a folyó és az erdő irányába. Az őr szintén int egyszer az erdő felé mire az elf pár pillanatra gondolkodóba esve megmasszírozza homlokát. Előveszi az Achim által kiállított igazolványát és átadja az őrnek. A rövid de kötelező ellenőrzés után az elf visszasiet a szekérhez és ismét felkapaszkodik a tündér mellé. Meglegyinti a kantárt és a szekér kigördül a kapun.*
- Az utazások miatt nem kell aggódj Mofi, amíg ilyen megbízásokat teljesítesz a megbízódnak mindig gondja lesz rá, hogy biztonságban tudjon téged. Kereskedőtanoncként hosszú utat fogsz még megtenni és miután kereskedővé válsz még annak is a sokszorosát. Idővel rengeteg útvonalat kiismersz majd és minél jobban ismersz valamit, annál kevésbé fog majd kihívást jelenteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy fél vállról kéne venni bármit is, csak azt mondom, hogy idővel meglesz a megfelelő rutinod mindenhez. Mi is kell pontosan ahhoz, hogy kereskedő váljon belőled? Egyébként ki az a Lord?
*Igyekszik szavaival tovább biztatni a tündért és megszilárdítani bátorságát mielőtt átlépnék a folyót és a gázlóját. Mikor felteszi a kérdéseit kicsit bárgyúnak tűnhet, de a kereskedőkkel Syvyan általában az adás-vételtől eltérő jellegű kapcsolatokat ápol illetve a tündér által említett név sem rémlik neki.*
6678. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:28:58
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:28:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
- Azonnal, rögtön, máris. -
* Hadarja a fiú és nyakába kapja a lábait. *
~ Végre valami amit képes vagyok teljesíteni. ~
* A nagy rohanásban néhány emberbe sikerül belerohannia, akik aztán válogatott szitokszavak áradatával köszönik meg. Hátra sem fordulva nyargal tovább a konyha irányába. Oda érve azért lassít, nem hiányzik neki a pofon amiért fellök egy szakácsnőt. Szemével a kedves idős hölgyet keresi. Miután rábukkan, vadul gesztikulálva elő is adja, mire van szüksége. A néne bólint, megfordul és előkeresgeti az étkeket. Elias felkap egy kosarat, hogy majd abba pakolja a holmikat. *
- Tojások, megvan * Egy nyaláb szénát tömköd a kosár fenekére, abba rejti el őket * Paprika....csípős. Megvan. Víz. -
* Egy vászondarabba tekeri a paprikákat. Elemel az egyik asztalról egy kulacsnak tűnő valamit. Ebből legalább nem folyik ki a víz. Gondol egyet és a kendőbe csúsztat egy darab szárított húst is. Megköszöni a segítséget és sarkon fordulva távozik. Visszafelé már óvatosabban halad. Ide-oda tekergeti a fejét, mivel a betegsátor előtt már senki sincs. Vállat von és az őrmesteri sátorhoz igyekszik. *
~ Ha nincs ott, akkor majd csak leteszem valahová. ~
* Szerencsére meghallja az ismerős hangot a sátorlap mögül. Párszor megköszörüli a torkát mielőtt belépne. *
- Uram. Itt van minden. -
* Nyújtja a kosarat, de félúton meggondolja magát és inkább kipakolja egyesével a dolgokat az asztalra, ha lát ilyesmit. Ha végez, további utasításig csendben félre áll, hátratett kezekkel. Érdeklődve figyeli az elhangzó beszélgetést és szemügyre veszi a furcsa tárgyakat. *
- Azonnal, rögtön, máris. -
* Hadarja a fiú és nyakába kapja a lábait. *
~ Végre valami amit képes vagyok teljesíteni. ~
* A nagy rohanásban néhány emberbe sikerül belerohannia, akik aztán válogatott szitokszavak áradatával köszönik meg. Hátra sem fordulva nyargal tovább a konyha irányába. Oda érve azért lassít, nem hiányzik neki a pofon amiért fellök egy szakácsnőt. Szemével a kedves idős hölgyet keresi. Miután rábukkan, vadul gesztikulálva elő is adja, mire van szüksége. A néne bólint, megfordul és előkeresgeti az étkeket. Elias felkap egy kosarat, hogy majd abba pakolja a holmikat. *
- Tojások, megvan * Egy nyaláb szénát tömköd a kosár fenekére, abba rejti el őket * Paprika....csípős. Megvan. Víz. -
* Egy vászondarabba tekeri a paprikákat. Elemel az egyik asztalról egy kulacsnak tűnő valamit. Ebből legalább nem folyik ki a víz. Gondol egyet és a kendőbe csúsztat egy darab szárított húst is. Megköszöni a segítséget és sarkon fordulva távozik. Visszafelé már óvatosabban halad. Ide-oda tekergeti a fejét, mivel a betegsátor előtt már senki sincs. Vállat von és az őrmesteri sátorhoz igyekszik. *
~ Ha nincs ott, akkor majd csak leteszem valahová. ~
* Szerencsére meghallja az ismerős hangot a sátorlap mögül. Párszor megköszörüli a torkát mielőtt belépne. *
- Uram. Itt van minden. -
* Nyújtja a kosarat, de félúton meggondolja magát és inkább kipakolja egyesével a dolgokat az asztalra, ha lát ilyesmit. Ha végez, további utasításig csendben félre áll, hátratett kezekkel. Érdeklődve figyeli az elhangzó beszélgetést és szemügyre veszi a furcsa tárgyakat. *
6677. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:04:04
Üzenet elküldve: 2016-09-19 18:04:04
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// A betegsátor előtt //
-Jöjjön kérem.
*Anuraya biztos lehet benne, hogy az őrmester előbb utóbb utána fog nézni annak kit is alkalmaz, már ha a felsőbb döntés az elfogadása mellett érvel. Ez persze még a jövő zenéje, addig is az őrmester készséggel fogadja az új kínmestert felkészülve egy esetleges boszorkányvadászatra amit ő egyébként már sürgetne is, ha lenne bármi beleszólása az ügyekbe.
Ereliassal még vált néhány szót, ha szükség van rá, nem akarja a lehető legbunkóbb módon lerázni a gyereket, van elég személy a táborban és a tábor körül akinek ezt a fajta stílust tartogathatja és ízlés szerint előadhatja. Egyébként pedig lassan elindul a saját sátrának irányába, ahol a készleteket, az elkobzott javakat és persze a kínzóeszközöket is tartja. A kaloda persze nem itt áll, de annak a bemutatása talán még ráér később is. A maga részéről örül, hogy a továbbiakban a vallató sátor ha nem is talál új lakóra, de talán kissé rendezettebb, csinosabb lesz mint korábban volt.*
-Erre tessék. *Nyitja ki a sátor ajtaját és ezúttal nyitva is hagyja, elkerülendő a bosszantó pletykák sorát. Valamiért mostanában minden komolyabb probléma a női nem képviselői körül forog, és ezeket természetesen mindig az őrmesternek kell megoldania.*
-Nem tudom mennyire ismeri az itteni eszközöket. *Mondja miközben előveszi majd felnyitja a ládát melyben a kis fémszerkezeteket gyűjtötte össze az őrség, bár sok értelme eddig nem volt a jelenlétüknek. A tolvajt már a látványuk is együttműködésre késztette, a varjút pedig egyáltalán nem hatotta meg a tűk és a lábtörés összhatása, teljesen rezisztens volt a módszereikkel szemben. Mindenesetre, ha eddig tényleg csak bárddal dolgozott, ami ugyebár nem igaz, akkor a láda tartalmában lesz pár újdonság a számára a kések, ujjszorító, virágzó körte, fűrészes olló, és egyéb vas aberrációk gyűjteményében.*
-Ha van köztük valami újdonság, nyugodtan kérdezzen. *Egy vasszüzet nyilván nem tudtak a kikötőből magukkal hozni, a boszorkánymaszk és a melltépő pedig kimaradt a készletből, pedig azok sem ártanak ha az ember elrettentésre, vagy kínhalálra játszik.
A kis láda kinyitása után az őrmester átsétál egy másik dobozhoz, hogy az ottani dolgait is elrendezhesse.*
-Jöjjön kérem.
*Anuraya biztos lehet benne, hogy az őrmester előbb utóbb utána fog nézni annak kit is alkalmaz, már ha a felsőbb döntés az elfogadása mellett érvel. Ez persze még a jövő zenéje, addig is az őrmester készséggel fogadja az új kínmestert felkészülve egy esetleges boszorkányvadászatra amit ő egyébként már sürgetne is, ha lenne bármi beleszólása az ügyekbe.
Ereliassal még vált néhány szót, ha szükség van rá, nem akarja a lehető legbunkóbb módon lerázni a gyereket, van elég személy a táborban és a tábor körül akinek ezt a fajta stílust tartogathatja és ízlés szerint előadhatja. Egyébként pedig lassan elindul a saját sátrának irányába, ahol a készleteket, az elkobzott javakat és persze a kínzóeszközöket is tartja. A kaloda persze nem itt áll, de annak a bemutatása talán még ráér később is. A maga részéről örül, hogy a továbbiakban a vallató sátor ha nem is talál új lakóra, de talán kissé rendezettebb, csinosabb lesz mint korábban volt.*
-Erre tessék. *Nyitja ki a sátor ajtaját és ezúttal nyitva is hagyja, elkerülendő a bosszantó pletykák sorát. Valamiért mostanában minden komolyabb probléma a női nem képviselői körül forog, és ezeket természetesen mindig az őrmesternek kell megoldania.*
-Nem tudom mennyire ismeri az itteni eszközöket. *Mondja miközben előveszi majd felnyitja a ládát melyben a kis fémszerkezeteket gyűjtötte össze az őrség, bár sok értelme eddig nem volt a jelenlétüknek. A tolvajt már a látványuk is együttműködésre késztette, a varjút pedig egyáltalán nem hatotta meg a tűk és a lábtörés összhatása, teljesen rezisztens volt a módszereikkel szemben. Mindenesetre, ha eddig tényleg csak bárddal dolgozott, ami ugyebár nem igaz, akkor a láda tartalmában lesz pár újdonság a számára a kések, ujjszorító, virágzó körte, fűrészes olló, és egyéb vas aberrációk gyűjteményében.*
-Ha van köztük valami újdonság, nyugodtan kérdezzen. *Egy vasszüzet nyilván nem tudtak a kikötőből magukkal hozni, a boszorkánymaszk és a melltépő pedig kimaradt a készletből, pedig azok sem ártanak ha az ember elrettentésre, vagy kínhalálra játszik.
A kis láda kinyitása után az őrmester átsétál egy másik dobozhoz, hogy az ottani dolgait is elrendezhesse.*
6676. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:22:23
Üzenet elküldve: 2016-09-19 17:22:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A betegsátor előtt //
*A nyakát tenné rá a rémisztő, tépett külsejű kisasszony, hogyha Aon tisztában lenne azzal, miért is érdeklődik a kínzás iránt, nemhogy nem venné fel, de itt helyben tarkón csapná azzal a méretes dárdával, amit a kezében szorongat. Nem azért, mert törvénysértő, illegális dolgot követett el, -na, nem mintha legális lett volna- egyszerűen annyira szörnyű és elborzasztó az egész történet, hogy épeszű ember nem hagy életben ilyen lényt, főleg nem háborús időkben.*
-Áh, értem. *Bólint kimérten. Nem ért ő semmit a tisztségekhez, rangokhoz és hasonlókhoz, egy hadnagyot említettek eddig, még azzal sincs teljesen tisztában, hogy mit jelent pontosan a szó, de ha ő az illetékes, hát áll elébe.*
-Nagyon szívesen megnézném a készletet és a rendelkezésre álló eszközöket. *Csillannak fel a szemei.* De nincs szükségem túl sok mindenre, ha kevés dolog van, abból is kihozom a lehető legtöbbet.
*Gyilkolt már baltával is, fogpiszkálóval is, bármiből képes kínzóeszközt fabrikálni, nem ragaszkodik a láncokhoz, pengékhez, tüskés fegyvereket. Nyilván kényelmesebb dolgozni és könnyebb tiszta, profi munkát végezni egy filézőkéssel, de nem véletlenül lóg egy bárd az oldalán; az mindenre jó...*
-Indulhatunk?
*A nyakát tenné rá a rémisztő, tépett külsejű kisasszony, hogyha Aon tisztában lenne azzal, miért is érdeklődik a kínzás iránt, nemhogy nem venné fel, de itt helyben tarkón csapná azzal a méretes dárdával, amit a kezében szorongat. Nem azért, mert törvénysértő, illegális dolgot követett el, -na, nem mintha legális lett volna- egyszerűen annyira szörnyű és elborzasztó az egész történet, hogy épeszű ember nem hagy életben ilyen lényt, főleg nem háborús időkben.*
-Áh, értem. *Bólint kimérten. Nem ért ő semmit a tisztségekhez, rangokhoz és hasonlókhoz, egy hadnagyot említettek eddig, még azzal sincs teljesen tisztában, hogy mit jelent pontosan a szó, de ha ő az illetékes, hát áll elébe.*
-Nagyon szívesen megnézném a készletet és a rendelkezésre álló eszközöket. *Csillannak fel a szemei.* De nincs szükségem túl sok mindenre, ha kevés dolog van, abból is kihozom a lehető legtöbbet.
*Gyilkolt már baltával is, fogpiszkálóval is, bármiből képes kínzóeszközt fabrikálni, nem ragaszkodik a láncokhoz, pengékhez, tüskés fegyvereket. Nyilván kényelmesebb dolgozni és könnyebb tiszta, profi munkát végezni egy filézőkéssel, de nem véletlenül lóg egy bárd az oldalán; az mindenre jó...*
-Indulhatunk?
6675. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:37:25
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:37:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// A betegsátor előtt //
*Anuraya szerencséjére, a városőr nem sokat tud a nő múltjáról, így a várakozással kapcsolatos ellenszenvéről sem tájékozódhatott. Újabb szerencse, hogy az őrmester nem szívesen idegesíti fel magát bárkin aki éppen elé kerül, és bár jelenleg nincs senki akit meg lehetne kínozni, a későbbiekben nyilván akad ilyen is, de a városi őrségnél még nem működnek teljes gőzzel a vallatószékek, és a következő ork háborúig nem is nagyon van esély hasonlóra.*
-A hadnagyok jelenleg tárgyaláson vannak. *Legalábbis feltételezi, hogy lassan mind a négy beesik oda. Közben pedig szépen kihangsúlyozza, hogy nem egy ember viseli jelenleg ezt a titulust, tehát mondjuk ha Ziana nem veszi fel, Ed Cranmer vagy Kelyri még mindig rábólinthat.*
-Ha visszajönnek, akkor pontosan ide fognak visszajönni. *Legalábbis a két Artheniori. Bár ennek a rangnak a zavarosságába, most inkább nem menne bele.*
-Addig is, ha gondolja megnézheti az utazókészletet, és a munka helyszínét. Nem éppen egy felszerelt kínzókamra. Úton vagyunk, nincsen a kikötőihez, az Artheniorihoz, vagy a Krenkataurhoz mérhető felszerelésünk. *Hogy is lenne. Talán még a Tharg pincékben akad egy két kampó, meg acélcsizma, de tudomása és előítéletei szerint a barbárok jobban kedvelik a véres sast és a bunkót, mint a fűrészt és a finom késeket.*
-Bár némi kreativitással ezeket is elég jól lehet használni.
*Anuraya szerencséjére, a városőr nem sokat tud a nő múltjáról, így a várakozással kapcsolatos ellenszenvéről sem tájékozódhatott. Újabb szerencse, hogy az őrmester nem szívesen idegesíti fel magát bárkin aki éppen elé kerül, és bár jelenleg nincs senki akit meg lehetne kínozni, a későbbiekben nyilván akad ilyen is, de a városi őrségnél még nem működnek teljes gőzzel a vallatószékek, és a következő ork háborúig nem is nagyon van esély hasonlóra.*
-A hadnagyok jelenleg tárgyaláson vannak. *Legalábbis feltételezi, hogy lassan mind a négy beesik oda. Közben pedig szépen kihangsúlyozza, hogy nem egy ember viseli jelenleg ezt a titulust, tehát mondjuk ha Ziana nem veszi fel, Ed Cranmer vagy Kelyri még mindig rábólinthat.*
-Ha visszajönnek, akkor pontosan ide fognak visszajönni. *Legalábbis a két Artheniori. Bár ennek a rangnak a zavarosságába, most inkább nem menne bele.*
-Addig is, ha gondolja megnézheti az utazókészletet, és a munka helyszínét. Nem éppen egy felszerelt kínzókamra. Úton vagyunk, nincsen a kikötőihez, az Artheniorihoz, vagy a Krenkataurhoz mérhető felszerelésünk. *Hogy is lenne. Talán még a Tharg pincékben akad egy két kampó, meg acélcsizma, de tudomása és előítéletei szerint a barbárok jobban kedvelik a véres sast és a bunkót, mint a fűrészt és a finom késeket.*
-Bár némi kreativitással ezeket is elég jól lehet használni.
6674. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:19:57
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:19:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A betegsátor előtt //
*Nem a türelméről híres, ahhoz túl sokat várt már ketrecben, rácsok közé zárva, hogy akár a piacon, akár a fogadóban, akár a városőrségnél tett látogatása során megvárakoztassák. De most kivételesen hajlandó várni. Ígéretesnek tűnik a dolog, és minden vágya, hogy olyan munkája legyen, ahol embereket szabdalhat fel. Tehát vár. Az őrmester vált pár keresetlen szót egy fiúcskával, aki felé megereszt egy kedvesnek nem mondható mosolyt, és csendben várja a sorát. El is csíp néhány rá vonatkozó, vagy akár közvetlenül neki szóló mondatfoszlányt, miszerint felfüggesztették a foglyok kínzását, és Aon hamarosan tovább áll a táborból.*
-Akkor... *Vág közbe egy nem túl alkalmatlan pillanatban.* A hadnagyot keressem? *Szégyen vagy nem szégyen, nem zsoldosnak jött, semmi kedve holtakat aprítani, csakis élő, lélegző, könyörgő lényeket. Katonából úgyis van elég, sokan vannak a városban, akik beálltak az őrséghez harcolni egy kevés zsold fejében, ami így is több, mint egész havi fizetésük. Rajta ne kérje senki számon, hogy nem küzd a világért, amiben él. Éppen eleget küzdött már érte, most már itt az ideje, hogy mások végezzék a piszkos munkát. Aztán persze a fiú is inkább a maradás mellett dönt, így Anurayát is megkíméli a lesújtó pillantásoktól.*
*Nem a türelméről híres, ahhoz túl sokat várt már ketrecben, rácsok közé zárva, hogy akár a piacon, akár a fogadóban, akár a városőrségnél tett látogatása során megvárakoztassák. De most kivételesen hajlandó várni. Ígéretesnek tűnik a dolog, és minden vágya, hogy olyan munkája legyen, ahol embereket szabdalhat fel. Tehát vár. Az őrmester vált pár keresetlen szót egy fiúcskával, aki felé megereszt egy kedvesnek nem mondható mosolyt, és csendben várja a sorát. El is csíp néhány rá vonatkozó, vagy akár közvetlenül neki szóló mondatfoszlányt, miszerint felfüggesztették a foglyok kínzását, és Aon hamarosan tovább áll a táborból.*
-Akkor... *Vág közbe egy nem túl alkalmatlan pillanatban.* A hadnagyot keressem? *Szégyen vagy nem szégyen, nem zsoldosnak jött, semmi kedve holtakat aprítani, csakis élő, lélegző, könyörgő lényeket. Katonából úgyis van elég, sokan vannak a városban, akik beálltak az őrséghez harcolni egy kevés zsold fejében, ami így is több, mint egész havi fizetésük. Rajta ne kérje senki számon, hogy nem küzd a világért, amiben él. Éppen eleget küzdött már érte, most már itt az ideje, hogy mások végezzék a piszkos munkát. Aztán persze a fiú is inkább a maradás mellett dönt, így Anurayát is megkíméli a lesújtó pillantásoktól.*
6673. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:09:08
Üzenet elküldve: 2016-09-19 16:09:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// A betegsátor előtt //
-Akkor meg hagyd a francba. *Ha ez a dolog továbbra is hasonlóan fog működni, a végén a kancellár úr még kapitánynak is kinevezteti magát.
Úgy látszik az őrmester szavai hatnak a fiúra és az el is gondolkozik mindazokon amit mond, persze nem úgy ahogy Aoneer azt akarta, de üsse kavics legalább értik egymást.*
-Na látod. *Bólint, majd ha már így megoldódott a dolog nagyja, még egy kérést fogalmaz meg a fiú felé.*
-Most pedig menj le a konyhára, és hozz fel pár tojást, egy kancsó vizet és némi erős paprikát. *Mondja mintha csak az uzsonnát kérné, de ha már épp az előbb ajánlotta fel akkor akár ezt is megteheti. Meg amióta az össze égett hadnagy megjelent ő amúgy sem evett, vagy ivott semmit. Az pedig már órákkal ez előtt volt, mi több lassan ott tartanak, hogy ebéd helyett megint a foglyok és az őrség ügyes bajos dolgaival tolja el az idejét.*
-Akkor meg hagyd a francba. *Ha ez a dolog továbbra is hasonlóan fog működni, a végén a kancellár úr még kapitánynak is kinevezteti magát.
Úgy látszik az őrmester szavai hatnak a fiúra és az el is gondolkozik mindazokon amit mond, persze nem úgy ahogy Aoneer azt akarta, de üsse kavics legalább értik egymást.*
-Na látod. *Bólint, majd ha már így megoldódott a dolog nagyja, még egy kérést fogalmaz meg a fiú felé.*
-Most pedig menj le a konyhára, és hozz fel pár tojást, egy kancsó vizet és némi erős paprikát. *Mondja mintha csak az uzsonnát kérné, de ha már épp az előbb ajánlotta fel akkor akár ezt is megteheti. Meg amióta az össze égett hadnagy megjelent ő amúgy sem evett, vagy ivott semmit. Az pedig már órákkal ez előtt volt, mi több lassan ott tartanak, hogy ebéd helyett megint a foglyok és az őrség ügyes bajos dolgaival tolja el az idejét.*
6672. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-19 09:43:39
Üzenet elküldve: 2016-09-19 09:43:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A betegsátor előtt //
* Egy töredék pillanatig visszaemlékezik az elhangzottakra, végül felel. *
- Nem, nem mondta miért keressem meg. -
* Holtak? Ezen elgondolkozik azért egy kicsit. Próbálja elnyomni ifjú szívének lelkesedéstől lobogó lángját, és józanabbul szemlélni a helyzetet. Egyrészt utálna itt maradni a nőkkel, sérti komoly férfiúi becsületét. Másrészt mindenféle hősies ábrándok kergetőznek a fejében, miszerint az utolsó pillanatban menti meg az életveszélyben forgó őrmestert, a gyakorlatozáson tanult mozdulattal. Aki természetesen hálás és ragyogó büszke mosollyal dicsérné meg a kis hőst.
Szégyenkezve lehajtja a fejét és még véletlenül sem nézne feljebb az őrmester lábánál. *
- Segíteni a hadnagynak? -
* Erre az eshetőségre valamelyest feljavul a kedve. Persze, nő az is, de hát valami oka nyilván van, hogy kiérdemelte ezt a magas rangot. Az előző ábrándkép kivágtázik a fejéből, helyébe máris egy újabb teremtődik. *
~ Vigyázhatnék rá. És ha ez az Anuraya Srowe, vagy ki, megakarná támadni, még mindig bevethetem a tanult mozdulatot. ~
- Lehet hogy még is csak itt kellene maradnom. Vigyázni a hadnagyra. Nehogy valaki bántsa. -
* Egy töredék pillanatig visszaemlékezik az elhangzottakra, végül felel. *
- Nem, nem mondta miért keressem meg. -
* Holtak? Ezen elgondolkozik azért egy kicsit. Próbálja elnyomni ifjú szívének lelkesedéstől lobogó lángját, és józanabbul szemlélni a helyzetet. Egyrészt utálna itt maradni a nőkkel, sérti komoly férfiúi becsületét. Másrészt mindenféle hősies ábrándok kergetőznek a fejében, miszerint az utolsó pillanatban menti meg az életveszélyben forgó őrmestert, a gyakorlatozáson tanult mozdulattal. Aki természetesen hálás és ragyogó büszke mosollyal dicsérné meg a kis hőst.
Szégyenkezve lehajtja a fejét és még véletlenül sem nézne feljebb az őrmester lábánál. *
- Segíteni a hadnagynak? -
* Erre az eshetőségre valamelyest feljavul a kedve. Persze, nő az is, de hát valami oka nyilván van, hogy kiérdemelte ezt a magas rangot. Az előző ábrándkép kivágtázik a fejéből, helyébe máris egy újabb teremtődik. *
~ Vigyázhatnék rá. És ha ez az Anuraya Srowe, vagy ki, megakarná támadni, még mindig bevethetem a tanult mozdulatot. ~
- Lehet hogy még is csak itt kellene maradnom. Vigyázni a hadnagyra. Nehogy valaki bántsa. -
6671. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:28:17
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:28:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// A betegsátor előtt //
*Nem tudja, hogy baj lesz e belőle, vagy sem. Nyilván nem tudhatja miért kerestet valakit az írnok, de ha nem a saját embereivel keresteti, akik esetleg még ismernék is a célpontot hanem egy idegen fiút küld utána, akkor valószínűleg nem olyan fontos a dolog.*
-A kancellár megmondta miért szükséges előkeresni a hölgyet? *Mert ha nem akkor még annyi jelentősége sem lehet a dolognak mint amennyit Aoneer eredendően tulajdonított neki, bár az se volt valami sok.*
-Akkor inkább a holtak? *Teszi fel a kérdést, maga sem biztos benne, hogy a fiú értette azt amiről az előbb beszélt. Nyilván nem kellemes itt maradni, de talán az apródja nem értette meg hová is megy a nagy hadsereg és ez a fajta hozzáállás kissé bosszantja is. Nem annyira mint a kancellár, vagy a szárnyas dög próbálkozásai, de attól még ez az érzelem jelen van.*
-Tudod te gyerek, hogy hová megy ez a nagy sereg? Le a sötétség szívébe, felaprítani a démonok és járkáló hullák hordáját és lándzsára tűzve hazahozni a főboszorkányuk fejét. *Végül is, messziről jött a fiú, nem tudhat mindent ami itt történik, hallomások alapján pedig a holtak nem tűnnek olyan veszélyesnek mint élőben. Nem szívesen dramatizálja túl a helyzetet, de ez a háború tényleg képzeletének legszélén játszik.*
-De nem bánom, dönts ahogy jónak látod. Itt maradsz a hadnagynak segíteni, vagy velünk jössz egy kis alvilágjárásra? *Nem egy egyszerű döntés. Egyszeres veszély egyedül, vagy ezerszeres veszély egy pajzsfal mögött. Mondjuk ha a fiú jön akkor azzal a lendülettel már a pallosos nőre is rámordulhatna, és valóban ezek után már neki is szégyen volna a maradás.*
*Nem tudja, hogy baj lesz e belőle, vagy sem. Nyilván nem tudhatja miért kerestet valakit az írnok, de ha nem a saját embereivel keresteti, akik esetleg még ismernék is a célpontot hanem egy idegen fiút küld utána, akkor valószínűleg nem olyan fontos a dolog.*
-A kancellár megmondta miért szükséges előkeresni a hölgyet? *Mert ha nem akkor még annyi jelentősége sem lehet a dolognak mint amennyit Aoneer eredendően tulajdonított neki, bár az se volt valami sok.*
-Akkor inkább a holtak? *Teszi fel a kérdést, maga sem biztos benne, hogy a fiú értette azt amiről az előbb beszélt. Nyilván nem kellemes itt maradni, de talán az apródja nem értette meg hová is megy a nagy hadsereg és ez a fajta hozzáállás kissé bosszantja is. Nem annyira mint a kancellár, vagy a szárnyas dög próbálkozásai, de attól még ez az érzelem jelen van.*
-Tudod te gyerek, hogy hová megy ez a nagy sereg? Le a sötétség szívébe, felaprítani a démonok és járkáló hullák hordáját és lándzsára tűzve hazahozni a főboszorkányuk fejét. *Végül is, messziről jött a fiú, nem tudhat mindent ami itt történik, hallomások alapján pedig a holtak nem tűnnek olyan veszélyesnek mint élőben. Nem szívesen dramatizálja túl a helyzetet, de ez a háború tényleg képzeletének legszélén játszik.*
-De nem bánom, dönts ahogy jónak látod. Itt maradsz a hadnagynak segíteni, vagy velünk jössz egy kis alvilágjárásra? *Nem egy egyszerű döntés. Egyszeres veszély egyedül, vagy ezerszeres veszély egy pajzsfal mögött. Mondjuk ha a fiú jön akkor azzal a lendülettel már a pallosos nőre is rámordulhatna, és valóban ezek után már neki is szégyen volna a maradás.*
6670. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:01:25
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:01:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A betegsátor előtt //
- Hagyjam? * Szemei mint két kistányér. * De nem lesz ebből baj? -
* Nyilván, az ő mestere Aoneer, a többiek parancsa csupán másodlagos, de hát azért... Ráadásul itt akarják őt hagyni a táborban egy tolvajjal, egy szárnyas izével, egy beteg hadnaggyal meg ezzel a nővel. Aki mint kiderült a kínzáshoz ért a legjobban. Ijesztő kilátások. Szája sarka szabályszerűen lekonyul. *
~ És pont most közli a gyanús nőszeméllyel, hogy csak egy csapat semmire sem való marad a táborban. Egyedül maradnak ezzel itt. Három nő és én. Abból kettő meg még sérült is. Na jó, meg az orvosok és a csőcselék. Na nem mintha sokra mennék velük. ~
- Mit tudnék én itt csinálni egyedül? Biztos nem mehetek én is, uram? Hadd menjek! - * Szinte már könyörög, bár nagyon nem szeretett volna. De hogy itt lógassa a lábát amíg más harcol... sehogy sem kedvére való a dolog. *
- Majd viszem a felszerelését uram. Meg gondoskodom a lováról. Bort töltök. Ételt hozok. Mindent megcsinálok, amit csak kell! - * Gondolkodik rajta, hogy hozzáteszi, még a csizmáját is megpucolja, de ezt már azért soknak érzi, így eltekint tőle. Csak továbbra is az őrmesterre mereszti jégkék szemeit, belesűrítve az összes érzelmét. *
- Hagyjam? * Szemei mint két kistányér. * De nem lesz ebből baj? -
* Nyilván, az ő mestere Aoneer, a többiek parancsa csupán másodlagos, de hát azért... Ráadásul itt akarják őt hagyni a táborban egy tolvajjal, egy szárnyas izével, egy beteg hadnaggyal meg ezzel a nővel. Aki mint kiderült a kínzáshoz ért a legjobban. Ijesztő kilátások. Szája sarka szabályszerűen lekonyul. *
~ És pont most közli a gyanús nőszeméllyel, hogy csak egy csapat semmire sem való marad a táborban. Egyedül maradnak ezzel itt. Három nő és én. Abból kettő meg még sérült is. Na jó, meg az orvosok és a csőcselék. Na nem mintha sokra mennék velük. ~
- Mit tudnék én itt csinálni egyedül? Biztos nem mehetek én is, uram? Hadd menjek! - * Szinte már könyörög, bár nagyon nem szeretett volna. De hogy itt lógassa a lábát amíg más harcol... sehogy sem kedvére való a dolog. *
- Majd viszem a felszerelését uram. Meg gondoskodom a lováról. Bort töltök. Ételt hozok. Mindent megcsinálok, amit csak kell! - * Gondolkodik rajta, hogy hozzáteszi, még a csizmáját is megpucolja, de ezt már azért soknak érzi, így eltekint tőle. Csak továbbra is az őrmesterre mereszti jégkék szemeit, belesűrítve az összes érzelmét. *
6669. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:11:10
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:11:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A betegsátor előtt//
*Végül is a nőszemélynek egész jó alibije van, az őrség legalábbis ennél rosszabbakhoz szokott. A városban ő tényleg elmondta a maga beszédét minden fontosabb helyen, úgy látszik a sorozás hatásai csak későn érnek be most meg már rég elmúlt az aratás ideje és épp akasztanák meg a holtak torkán a vasat.*
-Ahhoz képet eléggé felszereltnek tűnik. *Pillant a lány fegyverzetére, különösen a méretes pallosra, ami az ő véleménye szerint messze túl nagy és nehézkes egy kínzóeszköznek, hacsak kínzás alatt nem karok és lábak lecsonkolását értik mert akkor viszont tökéletes. A páncélja pedig nagyjából egy súlycsoportba esik az őrmester pikkelyvértjével. Szóval ha nem is ért túlzottan a küzdelemhez, talán egy vagy két élőholtat még így is fel tudna szabdalni. Arról nem is beszélve, hogy egy viszonylag új zsoldost veszélyes a táborban hagyni, de talán még ennél is veszélyesebb dolog egy pár éves fiúra bízni a hadnagy életét, és egy tolvaj, meg egy démon biztonságát.*
-Rendben, ha a hadnagy színpatikusnak találja én nem állok a jelentkezés útjába. Ha nem... *Kissé elgondolkozik. Feltehetőleg nem ez az amit a sebhelyes a teátrális bemutatkozásra várt, de nem lehet meglepődve az őrmester tanácstalansága miatt. Mégsem a Pirtianesi katonai vezérkar levelét lobogtatva toppant be.*
-Talán akkor is alkalmazom mint soron kívülit. Féltem a tábort a bajkeverőktől. *És jogosan. Annyi vödörre való salak gyűlt itt össze a környéken, mint még soha szolgálata alatt, és mind csak arra vár, hogy kiboruljon és elárassza az egész vashegyet.*
-Oh, ne aggódjon, utána fogok nézni. *Erre most értelemszerűen nincs alkalma.* -A foglyok vallatását felsőbb utasításra abbahagytuk. Nyilván lesz még rá alkalom, de egyelőre ettől vonatkoztasson el. *Bővebb eligazítást nem kap, ez amúgy sem az ő feladata, hanem a vörösé. Neki csak akkor a feladata, ha kénytelen lenne a saját pénzén zsoldosnak fogadni a leányt. Az még mindig nem hagyja nyugodni, hogy mi a francért van rajta ennyi vágás, seb, és mi egyéb. Megszokott dolog, hogy pár hentesnek hiányzik két három ujja, de félszemű hentessel még nem találkozott.*
~A kancellár?~ *A fiúval való beszélgetése sem könnyebb. Az öreg Amon Ruadhi írnoktól még kevésbé tudja mire számítson mint a mellette álló kétes külsejű hölgy részéről. Számára teljesen kiismerhetetlen alak és a hivatali ügyek olyan átláthatatlan kavalkádja sejlik fel mögötte ami őt egészen elképeszti.*
-Hagyd a francba. Az öregnek szerintem kezd agyára menni a papírmunka. *A fiú persze nem tudhatja miféle beszélgetést folytatott az őrmester a hivatalnokkal, és talán jobb is ez így.*
-Ennél most fontosabb, hogy a sereg lassan indulni fog. *Nehéz egy téma, de ezt is meg kell emészteniük.*
-A katonák el fogják hagyni ezt a helyet. Csak te, Srowe... *Fordul a henteslány felé, bár az ő jelenléte még korántsem biztos.*
-A sérült hadnagy és az orvosi csapat lesz itt, hogy felügyeljen a két fogolyra és a kikötő összes áttelepült söpredékére. Meg leszel amíg nem vagyok itt?
*Végül is a nőszemélynek egész jó alibije van, az őrség legalábbis ennél rosszabbakhoz szokott. A városban ő tényleg elmondta a maga beszédét minden fontosabb helyen, úgy látszik a sorozás hatásai csak későn érnek be most meg már rég elmúlt az aratás ideje és épp akasztanák meg a holtak torkán a vasat.*
-Ahhoz képet eléggé felszereltnek tűnik. *Pillant a lány fegyverzetére, különösen a méretes pallosra, ami az ő véleménye szerint messze túl nagy és nehézkes egy kínzóeszköznek, hacsak kínzás alatt nem karok és lábak lecsonkolását értik mert akkor viszont tökéletes. A páncélja pedig nagyjából egy súlycsoportba esik az őrmester pikkelyvértjével. Szóval ha nem is ért túlzottan a küzdelemhez, talán egy vagy két élőholtat még így is fel tudna szabdalni. Arról nem is beszélve, hogy egy viszonylag új zsoldost veszélyes a táborban hagyni, de talán még ennél is veszélyesebb dolog egy pár éves fiúra bízni a hadnagy életét, és egy tolvaj, meg egy démon biztonságát.*
-Rendben, ha a hadnagy színpatikusnak találja én nem állok a jelentkezés útjába. Ha nem... *Kissé elgondolkozik. Feltehetőleg nem ez az amit a sebhelyes a teátrális bemutatkozásra várt, de nem lehet meglepődve az őrmester tanácstalansága miatt. Mégsem a Pirtianesi katonai vezérkar levelét lobogtatva toppant be.*
-Talán akkor is alkalmazom mint soron kívülit. Féltem a tábort a bajkeverőktől. *És jogosan. Annyi vödörre való salak gyűlt itt össze a környéken, mint még soha szolgálata alatt, és mind csak arra vár, hogy kiboruljon és elárassza az egész vashegyet.*
-Oh, ne aggódjon, utána fogok nézni. *Erre most értelemszerűen nincs alkalma.* -A foglyok vallatását felsőbb utasításra abbahagytuk. Nyilván lesz még rá alkalom, de egyelőre ettől vonatkoztasson el. *Bővebb eligazítást nem kap, ez amúgy sem az ő feladata, hanem a vörösé. Neki csak akkor a feladata, ha kénytelen lenne a saját pénzén zsoldosnak fogadni a leányt. Az még mindig nem hagyja nyugodni, hogy mi a francért van rajta ennyi vágás, seb, és mi egyéb. Megszokott dolog, hogy pár hentesnek hiányzik két három ujja, de félszemű hentessel még nem találkozott.*
~A kancellár?~ *A fiúval való beszélgetése sem könnyebb. Az öreg Amon Ruadhi írnoktól még kevésbé tudja mire számítson mint a mellette álló kétes külsejű hölgy részéről. Számára teljesen kiismerhetetlen alak és a hivatali ügyek olyan átláthatatlan kavalkádja sejlik fel mögötte ami őt egészen elképeszti.*
-Hagyd a francba. Az öregnek szerintem kezd agyára menni a papírmunka. *A fiú persze nem tudhatja miféle beszélgetést folytatott az őrmester a hivatalnokkal, és talán jobb is ez így.*
-Ennél most fontosabb, hogy a sereg lassan indulni fog. *Nehéz egy téma, de ezt is meg kell emészteniük.*
-A katonák el fogják hagyni ezt a helyet. Csak te, Srowe... *Fordul a henteslány felé, bár az ő jelenléte még korántsem biztos.*
-A sérült hadnagy és az orvosi csapat lesz itt, hogy felügyeljen a két fogolyra és a kikötő összes áttelepült söpredékére. Meg leszel amíg nem vagyok itt?
6668. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 20:20:05
Üzenet elküldve: 2016-09-18 20:20:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A betegsátor előtt //
// Aoneer //
* Igyekszik elkapni az őrmester pillantását, ami végül is sikerül neki. Boldogan odatrappol mestere elé. Eddig amúgy is szinte belehalt az unalomba és a tehetetlenségbe, még azt sem bánná, ha újabb kínkeserves edzés várja. Szeme sarkából végigméri a furcsa jövevényt. *
~ Ez egy nő? Ez egy nő. Fura, nagyon fura. És a szaga is az. ~
* Biztos ami biztos alapon tesz egy lépést az elborzasztó hölgyeménytől, ekképp távolabb kerülve a ruhájából áradó fémes vérszagtól, miegyébtől. Na, most már teljes figyelemmel tud lenni az őrmester felé. *
- Szokatlan? Semmi, uram. Mindenki jön-megy, siet valahova. Sok a különös alak errefelé. * hunyorít a nő felé, majd panaszosan hozzáteszi * És sehol sem találom, azt a Sheyna kisasszonyt. Pedig a kancellár utasított, hogy keressem elő. -
* Csalódott arccal rugdossa a port a lába alatt. Nem szívesen vallja be a feladatbeli kudarcát, de otthon mindig arra tanították vállalja a felelősséget. *
// Aoneer //
* Igyekszik elkapni az őrmester pillantását, ami végül is sikerül neki. Boldogan odatrappol mestere elé. Eddig amúgy is szinte belehalt az unalomba és a tehetetlenségbe, még azt sem bánná, ha újabb kínkeserves edzés várja. Szeme sarkából végigméri a furcsa jövevényt. *
~ Ez egy nő? Ez egy nő. Fura, nagyon fura. És a szaga is az. ~
* Biztos ami biztos alapon tesz egy lépést az elborzasztó hölgyeménytől, ekképp távolabb kerülve a ruhájából áradó fémes vérszagtól, miegyébtől. Na, most már teljes figyelemmel tud lenni az őrmester felé. *
- Szokatlan? Semmi, uram. Mindenki jön-megy, siet valahova. Sok a különös alak errefelé. * hunyorít a nő felé, majd panaszosan hozzáteszi * És sehol sem találom, azt a Sheyna kisasszonyt. Pedig a kancellár utasított, hogy keressem elő. -
* Csalódott arccal rugdossa a port a lába alatt. Nem szívesen vallja be a feladatbeli kudarcát, de otthon mindig arra tanították vállalja a felelősséget. *
6667. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 18:52:43
Üzenet elküldve: 2016-09-18 18:52:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Horthgaar Achim//
*Nagyot sóhajt, mivel igen csak megkönnyebbült, hogy nem fog szétosztásra kerülni, Cairynn része.*
~ Most kitől lehet átvenni?~
*Kicsit zavarodottan áll a tényekhez, hiszen Achim a mesterhez küldte, míg ő pedig vissza a kancellárhoz. El is teszi mind a negyven darab nyílvesszőt. Az egyik a félvér része, míg a másik az Elf-é.*
- Mindenképpen átadom. *Törpe nem is tudja, hogy kettőjük között miféle kapcsolat van közöttük, de az tény, hogy ha rajta múlik akkor biztosan átadja neki is.*
- Hrothgaar úr! Köszönjük a munkáját.
*Nem sokára odamegy, a kancelláriához, és átveszi, a gyújtónyilakat, mind a negyven darabot. Sajnos eddig csak másokra támaszkodott, de teljesíteni fogja a kötelességét, amire szerződött.*
~ Na legalább most már minden megvan, innentől már csak rajtunk fog múlni minden.~
//Horthgaar Achim//
*Nagyot sóhajt, mivel igen csak megkönnyebbült, hogy nem fog szétosztásra kerülni, Cairynn része.*
~ Most kitől lehet átvenni?~
*Kicsit zavarodottan áll a tényekhez, hiszen Achim a mesterhez küldte, míg ő pedig vissza a kancellárhoz. El is teszi mind a negyven darab nyílvesszőt. Az egyik a félvér része, míg a másik az Elf-é.*
- Mindenképpen átadom. *Törpe nem is tudja, hogy kettőjük között miféle kapcsolat van közöttük, de az tény, hogy ha rajta múlik akkor biztosan átadja neki is.*
- Hrothgaar úr! Köszönjük a munkáját.
*Nem sokára odamegy, a kancelláriához, és átveszi, a gyújtónyilakat, mind a negyven darabot. Sajnos eddig csak másokra támaszkodott, de teljesíteni fogja a kötelességét, amire szerződött.*
~ Na legalább most már minden megvan, innentől már csak rajtunk fog múlni minden.~
6666. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:36:31
Üzenet elküldve: 2016-09-18 17:36:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A betegsátor, majd kinn//
*Ugyan az őrmesternek nem esett le az álla, mint mindenki másnak, mikor először látja Anurayát teljes harci díszben, és ez merőben megkönnyíti a kommunikációt. Átugorva a sebhelyeire és a szemkötőre vonatkozó kínos kérdéseket, rögtön a lényegre tér, így nem kell feleslegesen jópofiznia senkivel. A férfi legalább profinak tűnik, biztosan nem véletlenül illetékes az ilyen ügyekben.*
-Néhány hatja járja a szóbeszéd Artheniorban, hogy az élőholt-fenyegetettség és egyéb kellemetlenségek miatt, embereket keres a városőrség különböző kényes posztokra. A harc nem az én asztalom, de mikor megtudtam, hogy kínmester is kerestetik, gondoltam, ajánlom magamat. *Tárja szét a karját, mintha csak színész lenne a színpadon, aki a csodás előadása után várja a tapsot. Hallja a következő kérdéseket, teljesen helyénvalónak is tartja őket, de a sátor nem a legmegfelelőbb helyszín ezek megtárgyalására. Türelmesen kivárja, míg Aon vált még pár mondatot a bennlévőkkel, majd szorosan a nyomában távozik.*
-A kérdéseire válaszolva... *Kezdi rögtön a bemutatkozást.* Anuraya Srowe vagyok, már öt éve artheniori lakos és ez itt... *Tekint végig a kötényén.* Ha jól látom egy disznó vére. Tudja, mészáros és hentes vagyok. Van egy kis boltom is a szegénynegyed szélén, utána nézhet, ha akar. *Vigyorodik el nem túl bizalomgerjesztően. Tisztában van vele, milyen különös látványt nyújthat, általában élvezi is a rémült, meglepett tekinteteket, de most munkát keres, ahol a bizalom alapvető és szükséges.*
-Már nagyon... khm... régóta foglalkozom ezzel, referenciáim is vannak, és ugyan nincs olyan nagy tapasztalatom mások kínzásában, biztosíthatom, hogy nálam alkalmasabb személyt keresve sem találna.
*Nem áll szándékában elmesélni mindazt, amin keresztülment, kiket ölt meg és miért, de már csak a foglalkozásából adódóan is elég tudásra tett szert. Ismeri a legtöbb állat és lény pontos anatómiáját, a sérülések mibenlétét, esetleges ellátását, mindent, amit csak lehet. Hogy hogy tervezi az őrség kideríteni, megfelelő-e a posztra, azt már nem tudja, de szívesen bemutatja, mit tud. Még élvezné is, ha közönség előtt villoghatna tehetségével...*
*Ugyan az őrmesternek nem esett le az álla, mint mindenki másnak, mikor először látja Anurayát teljes harci díszben, és ez merőben megkönnyíti a kommunikációt. Átugorva a sebhelyeire és a szemkötőre vonatkozó kínos kérdéseket, rögtön a lényegre tér, így nem kell feleslegesen jópofiznia senkivel. A férfi legalább profinak tűnik, biztosan nem véletlenül illetékes az ilyen ügyekben.*
-Néhány hatja járja a szóbeszéd Artheniorban, hogy az élőholt-fenyegetettség és egyéb kellemetlenségek miatt, embereket keres a városőrség különböző kényes posztokra. A harc nem az én asztalom, de mikor megtudtam, hogy kínmester is kerestetik, gondoltam, ajánlom magamat. *Tárja szét a karját, mintha csak színész lenne a színpadon, aki a csodás előadása után várja a tapsot. Hallja a következő kérdéseket, teljesen helyénvalónak is tartja őket, de a sátor nem a legmegfelelőbb helyszín ezek megtárgyalására. Türelmesen kivárja, míg Aon vált még pár mondatot a bennlévőkkel, majd szorosan a nyomában távozik.*
-A kérdéseire válaszolva... *Kezdi rögtön a bemutatkozást.* Anuraya Srowe vagyok, már öt éve artheniori lakos és ez itt... *Tekint végig a kötényén.* Ha jól látom egy disznó vére. Tudja, mészáros és hentes vagyok. Van egy kis boltom is a szegénynegyed szélén, utána nézhet, ha akar. *Vigyorodik el nem túl bizalomgerjesztően. Tisztában van vele, milyen különös látványt nyújthat, általában élvezi is a rémült, meglepett tekinteteket, de most munkát keres, ahol a bizalom alapvető és szükséges.*
-Már nagyon... khm... régóta foglalkozom ezzel, referenciáim is vannak, és ugyan nincs olyan nagy tapasztalatom mások kínzásában, biztosíthatom, hogy nálam alkalmasabb személyt keresve sem találna.
*Nem áll szándékában elmesélni mindazt, amin keresztülment, kiket ölt meg és miért, de már csak a foglalkozásából adódóan is elég tudásra tett szert. Ismeri a legtöbb állat és lény pontos anatómiáját, a sérülések mibenlétét, esetleges ellátását, mindent, amit csak lehet. Hogy hogy tervezi az őrség kideríteni, megfelelő-e a posztra, azt már nem tudja, de szívesen bemutatja, mit tud. Még élvezné is, ha közönség előtt villoghatna tehetségével...*
6665. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 15:47:03
Üzenet elküldve: 2016-09-18 15:47:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Achim, Fragora//
*Úgy látszik, jókor érkezett és jó kedvében találta a kancellárt. Hamarosan már egy kupa bor nyugszik kezében és nem is röstelli a dolgot, megdolgozott érte.*
~Egy sörről volt szó a kocsmában, de ez is ugyanolyan jó.~
*Vitatja meg magában, magával a dolgot, a jutalmazást, amit Aoneer alabárdjának befejezéséért szabott ki magának még korábban.*
- Igazán finom. Tegnap is ezt kóstoltuk, jól gondolom?
*Kérdez vissza Hrothgaar, mielőtt folytatnák a beszélgetést. A továbbiakban a törpe biztosítja Achim mestert, hogy szólni fog neki, bármilyen megrendelés érkezik be hozzá, illetve a legközelebbi italozás esélyét sem veti el. Már éppen indulna vissza a műhelybe, hogy lerendezze a napi munka hátralevő részét, majd elpakoljanak és bezárják a műhelyt aznapra, amikor a sötételf-fajzat megszólítja.*
- Oh, te vagy az megint. *Produkál valami köszöntés-félét.* Igen, épp az imént hoztam be őket, Achim mester előtt hevernek az asztalon. *Jobbjával válla felett hátrabök, jelezvén az irányt.* Húsz vessző íjászonként. És igen, találkoztam vele is, *Utal itt a másik nőre, aki felkereste ugyanezzel a rendeléssel.* vedd át a nevében, de ne feledd el átadni őket neki, mert többet egyelőre nem csinálok.
*Lehet a kelleténél kissé erélyesebben szögezte le a dolgot, de már elhangzott, nem lehet visszaszívni.*
- Achim mester! *Kiált vissza még távozása előtt Hrothgaar.* A mélységi átveszi a társnője húsz gyújtónyilát. Ketten rendeltek nálam, így mindkettő letudva. A fennmaradót ossza ki belátása szerint.
*Azzal visszafordul Fragora Rosztin felé, úgy köszön el.*
- Azt hiszem, ezzel megoldódott a kérdés. Én lépek, még dolgom van. Még találkozunk, zsoldos.
//Achim, Fragora//
*Úgy látszik, jókor érkezett és jó kedvében találta a kancellárt. Hamarosan már egy kupa bor nyugszik kezében és nem is röstelli a dolgot, megdolgozott érte.*
~Egy sörről volt szó a kocsmában, de ez is ugyanolyan jó.~
*Vitatja meg magában, magával a dolgot, a jutalmazást, amit Aoneer alabárdjának befejezéséért szabott ki magának még korábban.*
- Igazán finom. Tegnap is ezt kóstoltuk, jól gondolom?
*Kérdez vissza Hrothgaar, mielőtt folytatnák a beszélgetést. A továbbiakban a törpe biztosítja Achim mestert, hogy szólni fog neki, bármilyen megrendelés érkezik be hozzá, illetve a legközelebbi italozás esélyét sem veti el. Már éppen indulna vissza a műhelybe, hogy lerendezze a napi munka hátralevő részét, majd elpakoljanak és bezárják a műhelyt aznapra, amikor a sötételf-fajzat megszólítja.*
- Oh, te vagy az megint. *Produkál valami köszöntés-félét.* Igen, épp az imént hoztam be őket, Achim mester előtt hevernek az asztalon. *Jobbjával válla felett hátrabök, jelezvén az irányt.* Húsz vessző íjászonként. És igen, találkoztam vele is, *Utal itt a másik nőre, aki felkereste ugyanezzel a rendeléssel.* vedd át a nevében, de ne feledd el átadni őket neki, mert többet egyelőre nem csinálok.
*Lehet a kelleténél kissé erélyesebben szögezte le a dolgot, de már elhangzott, nem lehet visszaszívni.*
- Achim mester! *Kiált vissza még távozása előtt Hrothgaar.* A mélységi átveszi a társnője húsz gyújtónyilát. Ketten rendeltek nálam, így mindkettő letudva. A fennmaradót ossza ki belátása szerint.
*Azzal visszafordul Fragora Rosztin felé, úgy köszön el.*
- Azt hiszem, ezzel megoldódott a kérdés. Én lépek, még dolgom van. Még találkozunk, zsoldos.
6664. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 14:41:16
Üzenet elküldve: 2016-09-18 14:41:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A betegsátor//
//Erelias//
*A sátor körül nyilván hamar észreveszi az ott járkáló fiút is. A mai napon nem sok ideje volt vele foglalkozni, amit szíve szerint bepótolna, de ha egy démon van az ember mögött és egy szaggatott, szadista, fene se tudja honnan érkezett kínmester az oldalán akkor értelemszerűen nem jut ideje mindenre, többek között még a szálfegyverét sem tesztelte le, pedig ez kifejezetten olyan dolog amin amúgy az élete fog múlni.*
-Erelias. *Int neki, hogy nyugodtan jöjjön közelebb. Anuraya külseje nyilván ijesztő, és erre a külsőre még szüksége is lesz a nőnek ha rendesen akarja végezni kegyetlen feladatát, a fiúnak meg lassan hozzá kell az ilyesmikhez szoknia, hisz ha lovag akar lenni, akkor még ennél rémesebb emberekkel, és nem emberekkel fog szembekerülni.*
-Egész nap rohangálok mint egy idióta. *Próbálja valahogy megindokolni amiért a mai napon nem kereste fel korábban az apródot.*
-Történt a táborban valami szokatlan? *Teszi is fel az első kérdést, amire ő maga nem tudná megadni a választ, hiszen főleg az események egy apróbb részletével foglalkozott.*
//Erelias//
*A sátor körül nyilván hamar észreveszi az ott járkáló fiút is. A mai napon nem sok ideje volt vele foglalkozni, amit szíve szerint bepótolna, de ha egy démon van az ember mögött és egy szaggatott, szadista, fene se tudja honnan érkezett kínmester az oldalán akkor értelemszerűen nem jut ideje mindenre, többek között még a szálfegyverét sem tesztelte le, pedig ez kifejezetten olyan dolog amin amúgy az élete fog múlni.*
-Erelias. *Int neki, hogy nyugodtan jöjjön közelebb. Anuraya külseje nyilván ijesztő, és erre a külsőre még szüksége is lesz a nőnek ha rendesen akarja végezni kegyetlen feladatát, a fiúnak meg lassan hozzá kell az ilyesmikhez szoknia, hisz ha lovag akar lenni, akkor még ennél rémesebb emberekkel, és nem emberekkel fog szembekerülni.*
-Egész nap rohangálok mint egy idióta. *Próbálja valahogy megindokolni amiért a mai napon nem kereste fel korábban az apródot.*
-Történt a táborban valami szokatlan? *Teszi is fel az első kérdést, amire ő maga nem tudná megadni a választ, hiszen főleg az események egy apróbb részletével foglalkozott.*
6663. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 14:21:37
Üzenet elküldve: 2016-09-18 14:21:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Horthgaar//
*Achim elmondja, kitől veheti át további rendelését. Odamegy a mesterhez, és ha mindent rendben talál akkor át is veszi a gyújtónyilakat. Már csak az a kérdés, hogy a társa is ideérjen időben, hogy átvegye az ő részét.*
- Üdvözletem ismét, Horthgaar úr.
*Köszönti a kovácsot, egy széles mosollyal, hiszen annak ellenére készítette el a nyílvesszőket, miszerint csomó más dolga volt ezen felül. Igazán hálás ezért Risztin. Ám probléma, hogy az elf sehol sincs, mivel nem igazán beszélhet más nevében. Az elmondás szerint, a maradékot szétosztják.*
- Akkor magától átvehetem a gyújtónyilakat?
*Majd egy kicsit elhúzza száját, s közben megvakarja a tarkóját, mert megint egy fontos kérést irányít feléje.*
- Cairyn a társammal, nem olyan rég találkozott, aki gondolom hasonló kéréssel fordult magához. Viszont nem tudom, hogy merre van...
*Most jön a kínos része.*
- Átvehetem a nevében? Vagy esetleg itt lehet hagyni, ha mégis idetalálna?
*Próbálja illedelmes hangnemben mondani a kérését, azonban ha ez a szabállyal ellentmond, akkor sajnos nincs mit tenni. Remélhetőleg a "társa" is meg fogja kapni.*
//Horthgaar//
*Achim elmondja, kitől veheti át további rendelését. Odamegy a mesterhez, és ha mindent rendben talál akkor át is veszi a gyújtónyilakat. Már csak az a kérdés, hogy a társa is ideérjen időben, hogy átvegye az ő részét.*
- Üdvözletem ismét, Horthgaar úr.
*Köszönti a kovácsot, egy széles mosollyal, hiszen annak ellenére készítette el a nyílvesszőket, miszerint csomó más dolga volt ezen felül. Igazán hálás ezért Risztin. Ám probléma, hogy az elf sehol sincs, mivel nem igazán beszélhet más nevében. Az elmondás szerint, a maradékot szétosztják.*
- Akkor magától átvehetem a gyújtónyilakat?
*Majd egy kicsit elhúzza száját, s közben megvakarja a tarkóját, mert megint egy fontos kérést irányít feléje.*
- Cairyn a társammal, nem olyan rég találkozott, aki gondolom hasonló kéréssel fordult magához. Viszont nem tudom, hogy merre van...
*Most jön a kínos része.*
- Átvehetem a nevében? Vagy esetleg itt lehet hagyni, ha mégis idetalálna?
*Próbálja illedelmes hangnemben mondani a kérését, azonban ha ez a szabállyal ellentmond, akkor sajnos nincs mit tenni. Remélhetőleg a "társa" is meg fogja kapni.*
6662. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-18 10:33:26
Üzenet elküldve: 2016-09-18 10:33:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Syvyan//
*Mivel úgy találta, hogy itt mindenki minimum mester, kezdve Hrothgaartól Achimon át, többeket pedig nagyon nem ismert meg, szóval ez idáig úgy vélte, hogy mindenkinél bevett szokás az udvariaskodás. Ezen felül pedig azt is tudta jól, hiszen ő játszott rá, hogy fiatalabbnak tűnik mint a valódi kora, ami egyébként sem valami sok, így valószínűsíthetően mindenki idősebb lesz nála, és emiatt illendőségből is használta ezeket a megszólításokat, akkor is, ha nem követelte meg senki. A batyu tekintetében pedig éppenséggel nem a saját holmiját félti, hiszen a vándorkönyvön kívül semmi értékes nem lapul benne az ő dolgai közül, ám benne van a csomag is, amiért kereskedőként a becsületével felel, ha nem is az életével, így tehát nem adhatja át senkinek. Visszatérve a megszólításra, annak ellenére, hogy ez idáig minden esetben tartotta magát az illemhez, számára is könnyebb, ha nem kell folyamatosan így megszólalnia, így azonnal elfogadja a felajánlást egy hálás bólintással.*
- Rendben, köszönöm Syvyan.
*Azért még a teljes nevet megtartja, nem akar túl messzire menni akkor sem, ha a másik fél kéri erre, ő azonban felajánlja akár azt is, hogy becézve legyen, hiszen különösen kedveli nevének imigyen való kiejtését.*
- Engem pedig hívj nyugodtan Mofinak. Rövid, és szerintem tökéletes egy tündérnek.
*Szeretetteljes csillogással és elismeréssel a tekintetében figyeli, miként bánik az elf az állatokkal. Számára különösképpen fontosak ők, főleg akik a segítségükre vannak, és mindig megbecsüli a hátasokat vagy az igavonókat, így boldogsággal tölti el a látvány, hogy útitársa hasonlóképpen gondolkodhat. Neki persze kissé nagyok ezek az állatok ahhoz, hogy gondoskodjon róluk, de a saját kis csacsiját is csak úgy hagyta az istállóban, hogy előtte már gondosan kiválasztotta a lovászfiút, akinél a kelleténél nagyobb összeget hagyott. Ugyan Syvyan már ezzel a lépéssel elnyerte nemcsak a lovak, de Mofeta bizalmát is, az, hogy még meg is nyugtatja, már végleg lehetővé teszi, hogy kényelmesen üljön a bakon. Átfut ugyan a fején, hogy valami olyasmit kellene mondania, hogy én is, vagy hasonlót, ám tudja jól, hogy valódi harci helyzetben talán nem tudná betartani ezt az ígéretét, így más válaszhoz folyamodik.*
- Köszönöm szépen! Örülök, hogy ilyen alapos védelmet kaptam.
*És ez egyáltalán nem csak szimpla bókolás, főleg azok után, hogy milyen részletekbe menő aprólékossággal ellenőriz mindent a társa. A tündér egyébként is meg szokta köszönni a védelmet a karavánt kísérő őröknek is, még akkor is, ha utastársai megszólják emiatt, mondván nem kell köszöngetni, ez a munkájuk. Az elbeszélést kissé hitetlenkedve hallgatja végig, ám válaszából gyorsan kiderül, hogy miért.*
- Ne aggódj, én soha nem gondolkodtam így egyik fajról sem. Szerintem mindenkinek lehet tehetsége mindenben. Láttam már tündért is nehéz páncélban meg fegyverrel hadonászni, és nem lepődöm meg egy városi elfen sem. Persze tudom, hogy mások építenek erre, és előítéletesek, de én próbálok nem ilyen lenni. Mondjuk én ebben a tekintetben pont illek a fajomhoz...
*Kezd bele saját maga ismertetésébe egy fél mondat erejéig, ám mivel a téma egyébként is erre terelődik, így kisvártatva folytatja is.*
- Nem, nem Antheriorból, és nem is a tündérkertből, bár oda szeretnék majd eljutni. Apu szerint gyönyörű hely. Elég messze lakom innen, egy kisvárosban, ami inkább falucska. Egy nagyon idős elf vezeti, aki szintén városlakó, bár egy ideje már nem jött ki a kastélyából. Kereskedőtanonc vagyok, a szüleim is kereskedők, és az egész család, több generációra visszamenőleg. A vándorutamat töltöm, hogy tapasztalatot szerezzek, és a mesterem ajánlotta a Levegő Városát. Nem olyan régen érkeztem, de szerencsére hamar találtam munkát, hála Rilai kisasszonynak a Pintyből. Ő vett fel, és az volt az első megbízásom, hogy hozzak el egy levelet a Hadúrnak, most pedig megyek vissza egy másik csomaggal, meg egy újabb megrendeléssel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, majd egy kis félig-meddig ideges nevetés mellett vakarja meg a tarkóját.*
- Azt hiszem, ha folyamatosan ide-oda fognak küldözgetni, akkor szükségem lesz egy személyi testőrre, ha csak nem bíznak rám valamit úgy, hogy egyedül indulok útnak Lordal. Bár már azt sem értem, hogy első alkalommal miért kaptam ilyen fontos megbízásokat, de nagyon értékelem a bizalmat.
*Felmerül benne, hogy a háború miatt esetleg fogytán vannak a kereskedőkből, többek között ezért is kért maga mellé valakit, na meg persze a törp viccelődése sem tett jót a sűrű sötét erdőről a bátorságának, ám a leginkább valóban a megtiszteltetést érzi, amiért újoncként azonnal a Hadúr leveleit szállíttatják vele.*
*Mivel úgy találta, hogy itt mindenki minimum mester, kezdve Hrothgaartól Achimon át, többeket pedig nagyon nem ismert meg, szóval ez idáig úgy vélte, hogy mindenkinél bevett szokás az udvariaskodás. Ezen felül pedig azt is tudta jól, hiszen ő játszott rá, hogy fiatalabbnak tűnik mint a valódi kora, ami egyébként sem valami sok, így valószínűsíthetően mindenki idősebb lesz nála, és emiatt illendőségből is használta ezeket a megszólításokat, akkor is, ha nem követelte meg senki. A batyu tekintetében pedig éppenséggel nem a saját holmiját félti, hiszen a vándorkönyvön kívül semmi értékes nem lapul benne az ő dolgai közül, ám benne van a csomag is, amiért kereskedőként a becsületével felel, ha nem is az életével, így tehát nem adhatja át senkinek. Visszatérve a megszólításra, annak ellenére, hogy ez idáig minden esetben tartotta magát az illemhez, számára is könnyebb, ha nem kell folyamatosan így megszólalnia, így azonnal elfogadja a felajánlást egy hálás bólintással.*
- Rendben, köszönöm Syvyan.
*Azért még a teljes nevet megtartja, nem akar túl messzire menni akkor sem, ha a másik fél kéri erre, ő azonban felajánlja akár azt is, hogy becézve legyen, hiszen különösen kedveli nevének imigyen való kiejtését.*
- Engem pedig hívj nyugodtan Mofinak. Rövid, és szerintem tökéletes egy tündérnek.
*Szeretetteljes csillogással és elismeréssel a tekintetében figyeli, miként bánik az elf az állatokkal. Számára különösképpen fontosak ők, főleg akik a segítségükre vannak, és mindig megbecsüli a hátasokat vagy az igavonókat, így boldogsággal tölti el a látvány, hogy útitársa hasonlóképpen gondolkodhat. Neki persze kissé nagyok ezek az állatok ahhoz, hogy gondoskodjon róluk, de a saját kis csacsiját is csak úgy hagyta az istállóban, hogy előtte már gondosan kiválasztotta a lovászfiút, akinél a kelleténél nagyobb összeget hagyott. Ugyan Syvyan már ezzel a lépéssel elnyerte nemcsak a lovak, de Mofeta bizalmát is, az, hogy még meg is nyugtatja, már végleg lehetővé teszi, hogy kényelmesen üljön a bakon. Átfut ugyan a fején, hogy valami olyasmit kellene mondania, hogy én is, vagy hasonlót, ám tudja jól, hogy valódi harci helyzetben talán nem tudná betartani ezt az ígéretét, így más válaszhoz folyamodik.*
- Köszönöm szépen! Örülök, hogy ilyen alapos védelmet kaptam.
*És ez egyáltalán nem csak szimpla bókolás, főleg azok után, hogy milyen részletekbe menő aprólékossággal ellenőriz mindent a társa. A tündér egyébként is meg szokta köszönni a védelmet a karavánt kísérő őröknek is, még akkor is, ha utastársai megszólják emiatt, mondván nem kell köszöngetni, ez a munkájuk. Az elbeszélést kissé hitetlenkedve hallgatja végig, ám válaszából gyorsan kiderül, hogy miért.*
- Ne aggódj, én soha nem gondolkodtam így egyik fajról sem. Szerintem mindenkinek lehet tehetsége mindenben. Láttam már tündért is nehéz páncélban meg fegyverrel hadonászni, és nem lepődöm meg egy városi elfen sem. Persze tudom, hogy mások építenek erre, és előítéletesek, de én próbálok nem ilyen lenni. Mondjuk én ebben a tekintetben pont illek a fajomhoz...
*Kezd bele saját maga ismertetésébe egy fél mondat erejéig, ám mivel a téma egyébként is erre terelődik, így kisvártatva folytatja is.*
- Nem, nem Antheriorból, és nem is a tündérkertből, bár oda szeretnék majd eljutni. Apu szerint gyönyörű hely. Elég messze lakom innen, egy kisvárosban, ami inkább falucska. Egy nagyon idős elf vezeti, aki szintén városlakó, bár egy ideje már nem jött ki a kastélyából. Kereskedőtanonc vagyok, a szüleim is kereskedők, és az egész család, több generációra visszamenőleg. A vándorutamat töltöm, hogy tapasztalatot szerezzek, és a mesterem ajánlotta a Levegő Városát. Nem olyan régen érkeztem, de szerencsére hamar találtam munkát, hála Rilai kisasszonynak a Pintyből. Ő vett fel, és az volt az első megbízásom, hogy hozzak el egy levelet a Hadúrnak, most pedig megyek vissza egy másik csomaggal, meg egy újabb megrendeléssel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, majd egy kis félig-meddig ideges nevetés mellett vakarja meg a tarkóját.*
- Azt hiszem, ha folyamatosan ide-oda fognak küldözgetni, akkor szükségem lesz egy személyi testőrre, ha csak nem bíznak rám valamit úgy, hogy egyedül indulok útnak Lordal. Bár már azt sem értem, hogy első alkalommal miért kaptam ilyen fontos megbízásokat, de nagyon értékelem a bizalmat.
*Felmerül benne, hogy a háború miatt esetleg fogytán vannak a kereskedőkből, többek között ezért is kért maga mellé valakit, na meg persze a törp viccelődése sem tett jót a sűrű sötét erdőről a bátorságának, ám a leginkább valóban a megtiszteltetést érzi, amiért újoncként azonnal a Hadúr leveleit szállíttatják vele.*
6661. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-09-17 23:52:29
Üzenet elküldve: 2016-09-17 23:52:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Mofeta //
*Azzal, hogy kissé megtorpan és megkéri Mofetát, hogy mutassa az utat egyúttal lépéselőnyt is biztosít a tündérnek, aki gyorsan az istálló irányába indul. Mosolyogva mozdul az apró teremtés után és két-három lépés után be is éri. A színesen csillogó jelenség vidámságot sugárzó szökkenései fényt visznek az épületek között kanyargó utcákra. Nem mennek messzire, Mofeta nemsokára az ominózus szekér körül sürgölődik.*
- Rendben, legyen így! *bólint elfogadóan, mikor a tündér visszautasítja a felkínált segítséget. Syvyan hasonlóan vélekedik, maga sem szereti átadni személyes holmiját másnak, még akkor sem ha az adott fél szívjóságból kínálja fel segítségét.*
- Egyébként, kérlek, szólíts Syvyannak, vagy Syv-nek. Ahogy jobban tetszik! Egy darabig együtt fogunk utazni és fajtánkhoz mérten egyikőnk sem olyan koros, hogy a mereven hivatalos beszédmódhoz ragaszkodnunk kéne. Persze csak ha megfelel.
*Míg a tündér felpakolja holmiját addig az elf odavezeti a lovakat a szekér elé és könnyedén befogja őket. Lehajol majd felmarkolva egy kis zabot, mindkét hátasnak ad néhány finom falatot. Néhányszor lassan végigsimítja azok arcát és sörényét, miközben folyamatosan szemükbe néz. Nem találkozott még ezekkel a lovakkal így indulás előtt jobb, ha elnyeri azok bizalmát. Mire végez, a tündér már a szekéren ücsörög. Mofeta megjegyzésére és kérdéseire érdeklődve tekint fel a szekér mellől és hallgatja végig figyelmesen minden szavát.*
- Nos az Arthenior és Amon Ruadh között húzódó út meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le nap mint nap.*kezdi válaszát egy megnyugtató mosollyal keretezve.*
- Ezt már a vadállatok is megszokták és általában inkább messzire elkerülik az utat. Jobb és biztonságosabb nekik is. Az elmúlt időszak fenyegetései ellenére is azt mondom, hogy talán a legbiztonságosabb út amit használhatunk, de jobb félni mint megijedni. Ezért vagyok itt, úgyhogy ne aggódj, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy épségben visszaérj.
*Ekkor lehajol és a szekér alá bedugva fejét körbejárja azt. Megütöget minden kereket és tengelyt. Még egyszer ellenőrzi a lovak felszerelését, majd óvatosan kivezeti a szekeret az istállóból. Mikor kiérnek a városkapu felé vezető útra, újra a tündérre tekint.*
- Őszintén szólva az én igazi terepem a város, tudom ez furcsán hangozhat egy elftől, de neveltetésem okán több időt töltöttem épületek között mint a vadonban. Persze rengeteget utaztam már gyalogosan és szekérrel is, egyedül és társaságban is, így egy efféle úthoz bőven elegendőek a vadonról szerzett ismereteim.*mondja, miközben felmászik Mofeta mellé és a kantár, egy alig észrevehető meglegyintésével útnak indítja a lovakat és a szekeret.*
- Ne vedd sértésnek, de nem igazán figyeltem az Achimmal folytatott beszélgetésetekre. Túlságosan elmerültem a jegyzeteimben. Arthenior városából származol? Milyen céllal és szándékkal vállalkoztál egy ilyen útra háborús időben? *Teszi fel a kérdést az elf miközben óvatosan lavírozgat a szekérrel. Jól haladnak így mire a tündér válaszol, addigra könnyedén leérhetnek Amon Ruadh kapujáig.*
*Azzal, hogy kissé megtorpan és megkéri Mofetát, hogy mutassa az utat egyúttal lépéselőnyt is biztosít a tündérnek, aki gyorsan az istálló irányába indul. Mosolyogva mozdul az apró teremtés után és két-három lépés után be is éri. A színesen csillogó jelenség vidámságot sugárzó szökkenései fényt visznek az épületek között kanyargó utcákra. Nem mennek messzire, Mofeta nemsokára az ominózus szekér körül sürgölődik.*
- Rendben, legyen így! *bólint elfogadóan, mikor a tündér visszautasítja a felkínált segítséget. Syvyan hasonlóan vélekedik, maga sem szereti átadni személyes holmiját másnak, még akkor sem ha az adott fél szívjóságból kínálja fel segítségét.*
- Egyébként, kérlek, szólíts Syvyannak, vagy Syv-nek. Ahogy jobban tetszik! Egy darabig együtt fogunk utazni és fajtánkhoz mérten egyikőnk sem olyan koros, hogy a mereven hivatalos beszédmódhoz ragaszkodnunk kéne. Persze csak ha megfelel.
*Míg a tündér felpakolja holmiját addig az elf odavezeti a lovakat a szekér elé és könnyedén befogja őket. Lehajol majd felmarkolva egy kis zabot, mindkét hátasnak ad néhány finom falatot. Néhányszor lassan végigsimítja azok arcát és sörényét, miközben folyamatosan szemükbe néz. Nem találkozott még ezekkel a lovakkal így indulás előtt jobb, ha elnyeri azok bizalmát. Mire végez, a tündér már a szekéren ücsörög. Mofeta megjegyzésére és kérdéseire érdeklődve tekint fel a szekér mellől és hallgatja végig figyelmesen minden szavát.*
- Nos az Arthenior és Amon Ruadh között húzódó út meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le nap mint nap.*kezdi válaszát egy megnyugtató mosollyal keretezve.*
- Ezt már a vadállatok is megszokták és általában inkább messzire elkerülik az utat. Jobb és biztonságosabb nekik is. Az elmúlt időszak fenyegetései ellenére is azt mondom, hogy talán a legbiztonságosabb út amit használhatunk, de jobb félni mint megijedni. Ezért vagyok itt, úgyhogy ne aggódj, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy épségben visszaérj.
*Ekkor lehajol és a szekér alá bedugva fejét körbejárja azt. Megütöget minden kereket és tengelyt. Még egyszer ellenőrzi a lovak felszerelését, majd óvatosan kivezeti a szekeret az istállóból. Mikor kiérnek a városkapu felé vezető útra, újra a tündérre tekint.*
- Őszintén szólva az én igazi terepem a város, tudom ez furcsán hangozhat egy elftől, de neveltetésem okán több időt töltöttem épületek között mint a vadonban. Persze rengeteget utaztam már gyalogosan és szekérrel is, egyedül és társaságban is, így egy efféle úthoz bőven elegendőek a vadonról szerzett ismereteim.*mondja, miközben felmászik Mofeta mellé és a kantár, egy alig észrevehető meglegyintésével útnak indítja a lovakat és a szekeret.*
- Ne vedd sértésnek, de nem igazán figyeltem az Achimmal folytatott beszélgetésetekre. Túlságosan elmerültem a jegyzeteimben. Arthenior városából származol? Milyen céllal és szándékkal vállalkoztál egy ilyen útra háborús időben? *Teszi fel a kérdést az elf miközben óvatosan lavírozgat a szekérrel. Jól haladnak így mire a tündér válaszol, addigra könnyedén leérhetnek Amon Ruadh kapujáig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739