//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Még várakozik, tiszttársaira, beosztottjaira, térképre, élelemre újabb levelet körmöl le, ezúttal Artheniorba címezve azt, a tanácsnak, vagyis elsősorban Cretonnak, ki majd bizonnyal oda juttatja el, hová indokoltnak gondolja. Talán jelen írása még a szokottnál is szűkszavúbb, lényegre törőbb, tömörebb.
"A Tanács üzenetét megkaptuk, a parancs szerint követjük a Thargodar Hadúr utasításait.
Ziana Yedhir hadnagy"
Nem hajtja össze, zárja le a papírost, elképzelhető lesz még mit felvésni oda, bár már igazán nem tartja lényegesnek, hogy mindenről tájékoztassa a Vezetőket.
Még egy lázcsillapító gyógyteára van idő, hiába is bizonygatja, valami lényegesen erősebb italra gondolt, rátukmálják, ő pedig elszürcsöli, holott alig ha hőemelkedése lehet.
Elsőként a térkép érkezik, teríti szét máris ágyán, két tőrével súlyozva meg felső sarkait, kuporog mellette törökülésben.
A belépő Aon örömködhet, imádott hadnagya lényegesen jobb színben van, mint a tanácskozás előtt volt. Konkrétan most zöldben, a sebeire kent trutyi miatt.*
-A kikötőiek?
*Szegezi a kérdést Aldasnak, igaz, már kezdi megszokni, hogy ők folyton késnek. Mindegy, addig összefoglalja Aonnak, amiről nem tudhat.*
-Üljetek le. Szóval a tanácskozás. Végül bizonyossá vált, mindaz, amit mi Alddal már a toronybéli látogatásunk óta gyanítottunk.
*Egyenesen Aoneernek beszél, hisz Ald jelen volt mindezen eseményeknél.*
-A tanács elárult minket. Már évek tudnak a vészről, ennek a háborúnak az elkerülhetetlen mivoltáról, a feléledő holtakról. Hogy mit tettek megelőzés, felkészülésként, és mit, hogy győzedelmeskedhessünk, azt úgy hiszem magad is átlátod.
*Ez úgy nagyjából a semmi. Se védfal a város körül, se csatamágusok a városőrség soraiban, se kellő számú katona a frontra küldve.*
-Emellett egyre biztosabb, hogy a holtak mágikus erői sokkal kiterjedtebbek, mint azt elsőre gondoltuk, és a városok teljes lakosságát kábították el, azzal a képzettel, hogy nincsenek veszélyben. Talán nincsenek is, talán két frontos a küzdelmük, és akit nem sikerül elmemódosítással szolga sorba hajtani, azt megteszik úgy, hogy megölik, és feltámasszák. Épp ezért a Hadúr döntése a következő: Most nem indítunk támadást a Grombar ellen, a thargok egy istenséget kívánnak felébreszteni, hogy csatába küldjék.
*Tart némi hatásszünetet, hogy legyen ideje az őrmesternek felfogni a szavak súlyát.*
-Ez azonban nem jelenti azt, hogy tétlen ücsöröghetünk.
*Hallgat el, és pillant egyik őrmesterről a másikra, a többivel még vár, hátha befutnak a Hadnagyok. Így legalább a harcosoknak is van lehetőségük véleményezni, anyázni, morgolódni.*