// Gondolatok //
* Az erődből mindenki a lehető leggyorsabban siet ki, azonban óriásunk még gyorsan megtölti butykosát a kút vizéből, csak utána távozik. Ha gyomra felmordul is néha, legalább torka nem fog tovább szikkadni, mint a sivatagi puszta.
A sokfajta nép, kik eddig olyan sokaknak tűntek a viszonylag kis helyiségben, most szétszórodnak a Vashegy különböző pontjain, így alig látni csak kóborló embereket. No, ez már kevésbé igaz a külső kapun kívüli vidékre, ahol ha minden igaz még mindig egy seregnyi ember várakozik. Na, ők azért nem szóródnak annyira szét. Miközben Morwon a dombon baktat le, azon tűnődik, hogy a város katonai vezetői vajon tényleg meg akarják védeni ThargArod-ot, vagy csupán azért maradnak, mert nem mernek egyedül visszaindulni a városba. Némi tűnődés után arra jut, hogy KisMorw, a Vörös bizonyára fontos politikai ügyek miatt nem megy vissza a városba - bár Morwonnak nincs ebbe túl nagy belátása, de ez lehet akár a pálinka-fejadag-növelés ügye, esetleg valami majdnem ennyire fontos dolog -, úgyhogy bizonyára most is naphosszat nehéz szövegeket kell írnia és olvasnia. Éppen ezért óriásunk inkább meg sem kíséreli a megzavarását. A végén még miatta bukna meg a pálinka-fejadag-növelésért zajló törvényjavaslat, vagy mifene.
Az ismerősök közül még Moon az, akiről el tudná képzelni, hogy valós oka van maradni. Elvégre régebben kettesben jutottak el a Mágustoronyig, majd visszafelé már egyedül is hazatalált. Aki csak úgy hazatalál egymagában, az bizonyára nagyon ügyes. Azokról az apróságokról nem is beszélve, hogy akkoriban a vaddisznót is együtt fogták, ráadásul, ha valaki a Mágustoronyba megy, akkor az is bizonyos, hogy ügyes mágus is (lesz). Azóta meg már sok idő eltelt, úgyhogy kizárt, hogy ne lenne az. Biztosan neki is fontos mágus-politikai-viszályai vannak, amik miatt nem mehet még haza.
// Sereggyűjtés //
Lassan már a kapunál tart. Lenéz a földre, lábai elé, majd megnézi, megvan-e még kardja, majd miután megállapítja, hogy igen, elindul ki a falon túlra.
Nem akar órákig szórakozni azzal, hogy egy helyre hívja a már - vagy még - erejükben lévő parasztokat, úgyhogy hangos kiáltásokkal próbálkozikl. Ha pedig lát a közelében nem katonának tűnő, de harcra fogható egyéneket, őket valamivel halkabb szavakkal invitálja a domb lábához, az erdő széléhez, ahol remélhetőleg már nem állnak százával a sátrak, így van némi hely gyakorolni is. Verbuváló szövege pedig valahogy ekképp hangzik: *
- Figyelem! Földművesek, állattartók, kézművesek... Parasztok! Aki nem túl fiatal és nem is túl öreg még, az jöjjön a domb lábához, mert kiképzést tartunk ott! * Legalábbis ezt tervezi az óriás. Aztán lehet, hogy csak egymaga fog végül edzeni, de neki az is megfelel. *
- Aki elég bátornak érzi magát, hogy a saját házát és családját megvédje, az jöjjön nyugodtan! * Teszi hozzá még, mert ez talán elég jól hangzik ahhoz, hogy páran tényleg kövessék az óriást.
Öt-tíz perc fel-alá sétálás és kiabálás után úgy dönt, maga is elindul a kijelölt helyre, majd reménykedve pillant végig a helyen. Jött-e valaki és, ha igen, mennyien? *