//Miwa//
*Alaposan megfuttatja a félelf leányzó. A maga részéről elvárná, hogy az első kiáltásra megtorpanjon, de ez az elvárás nem abból fakad, hogy a felszólítás félreérthetetlen lenne. Egyszerűen maga is háta közepére kívánja az egészet, ahogy Miwa is. Amíg a félvér a szökésén dolgozna, addig Laor menne fel az Thargarodba, hogy felügyelhesse az istenség mesterkedéseit, még ha ennek, mármint a jelenlétének, semmi értelme nem lenne. De olyan mégsem lehet, hogy Leát magára hagyja azzal a jelenéssel.
Mivel nem kellett sokat kajabálnia, és a lány minden ellenvetés nélkül hajlik rá, hogy visszamenjenek, neheztelni sincs oka. A földre tett kosáron kicsit elcsodálkozik. A tartalma alapján arra tippelhet, hogy vagy nagymosásra készült a hegyes fülű, vagy egy szökésben lévő rabszolga, aki leleményes módon, a ruhanemű alá rejtett fegyverekkel igyekszik meglépni. Persze csak az első lehetőség jut eszébe, így nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak. Miwa biztos tudja, miért hívatta Kagan, és miután elintézték, megy vissza és teszi a dolgát. A kosár tehát a szerpentin szélén marad.*
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy nagy hűhót csapna valami semmiségért. *úgy érzi, hogy a lány elég bizonytalan, mintha talán aggódnia is amiatt, hogy a hadúr visszarángatta a város széléről. Ennyi nyugtatgatásra futja, lélekben egészen máshol jár.* Kisebb gondja is nagyobb valami mosásnál.
//Kagan//
*Szép nagyra kerekedik a szeme, mikor a félvért prezentálja Kagannál és kiderül, hogy ki ő, és miért kellett visszahoznia. Kicsit lassan esik le a tantusz, elvégre máshol az ilyen aktus szabadságlevél ünnepélyes átadásával, esetleg rituális formulák elmondásával történik, de a hadúr nyilván nem barátja a bürokráciának. Most már tetőtől talpig végigméri Miwát. Tehát ő az a kis rabszolgalány, akire a göndör hajú már panaszkodott, hogy soha nincs kéznél amikor szükség lenne rá. De most legalább teszi a dolgát, legalábbis úgy néz ki, erre felszabadítják. Az egész jelenetet szürreálisnak érzi. Az égben démonok dorbézolnak, idelent egy isten sétafikál, a rabszolgákat meg szabadok lesznek. Nem tudja megállni mosoly nélkül.*
- Hadd gratuláljak elsőnek! *biccent somolyogva Miwának, aztán a derűs arckifejezés le is hullik róla, ahogy Kagan új feladatot talál számára. Ő ugyanis úgy tervezte, hogy most már rombol Drenule után, hogy vigyázó szemeinek tüzétől az isten térde megremegjen és ne ragadtassa magát meggondolatlan tettekre. Nincs ideje ellenvetést megfogalmazni, arra kell koncentrálnia, hogy a neveket megjegyezhesse. Persze ez nem megy, de eszébe jut, hogy a kancellár osztogatott pátenseket azoknak, akik felajánlották szolgálataikat a Vashegynek. Tehát aki ilyet nem tud felmutatni, azt kell kapun kívül tenni. És amúgy sem szállna vitába a hadúrral. Minden szempontból ez a helyes. Egy pillanatra még elnéz a távolodók felé, aztán Kagan arcába pillant és egy ideg megrándul a szeme alatt. Csak most tűnik fel neki, hogy ez a sárga szempár valahogy emlékezteti egy másikra, de ebbe most bele sem mer gondolni.*
- Parancsod szerint! *fordulna sarkon, hogy az illetéktelenek felkutatására induljon, de az utolsó mondattól még egyet rándul a szeme. Most még Miwa széthagyott cuccait is neki kell összeszednie. Milyen kár, hogy épp most szabadították fel! Dühkitöltőnek tökéletes lenne.*