//Amíg Lea pihen//
*Fogalma sincs, hogy Chiari válasza mit jelenthet, ki az a fiú? Tétován tekintget a két nő között, de erre most igazán nem fog rákérdezni. Miután a gyógyító elkészítette a főzetet ami a gyógyulást és a pihenést segíti, azt belediktálta Leába, néhány jó tanács után távozik azzal, hogy később visszajön megnézni az állapotát, Laor megköszöni a fáradozásait, aztán leguggol Lea ágya mellé és addig cirógatja a kézfejét és az arcát, míg a Szellemjáró el nem alszik.*
- Sietek vissza! *nyom egy csókot az alvó homlokára, aztán két keze köz fogva Lea arcát, saját homlokát szorítja neki a másikénak. Nincs mese, meg kell gyógyulnia!*
*Nem lehet azt mondani, hogy Amon utcáin ne aggódna a Hrallh-ban hagyott boszi miatt, de muszáj belátnia, hogy többet nem tehetne érte, és a feladatait el kell látnia. Most például teljesítenie kell Kagan utolsó parancsát. Ez persze csak első hallásra tűnhet egyszerűnek: mindenkit el kell távolítani a városból, akinek semmi keresnivalója itt. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet megoldani, hogy mindenkit, akivel találkozik, megállít és ha udvariasan is, de határozottan elkéri tőlük azt a kancellár által kiállított passzust, ami igazolja, hogy jelenléte kívánatos a városban. Azt pedig, aki ilyet felmutatni nem tud, ugyanilyen határozottan felszólítja, hogy a hadúr parancsának értelmében napnyugtáig hagyja el a várost. Az esetleges, miérteket firtató kérdésekre csak megvonja a vállát és közli, hogy erről mit sem tud és nem is tartozik rá. Ahogy a delikvensre sem. Neki egyet kell tudnia, mégpedig azt, hogy tudomásul kell vennie a parancsot és engedelmeskednie kell. A nagyon makacskodók figyelmét felhívja arra is, hogy a thargok vendégszeretete véges, és aki visszaél ezzel, az tovább fog maradni a Vashegyen, mint szeretné. És a számukra tartózkodási helyként kijelölt Gödör nem az a hely, ahol bárki is fertály óránál többet töltene el szívesen.
Fél napja rámegy minderre, jó pár emberrel, elffel és más szerzettel találkozott, akiknek távoznia kell, és akik – saját jól felfogott érdekükben – bizonyára el is hagyják a várost. Talán maradtak még, de rájuk csak másnap kerülhet sor. A város kapuit napnyugtakor bezárják, és Laor is indul vissza az erőd felé. Furcsa látvány a szerpentinről a torony és az annak tetején a mozdulatlanságba dermedt alak, de jól példázza azt a z önfeláldozást, aminek talán az egész világ léte köszönhető és amiről olyan kevesen fognak tudni. De most nincs ideje pátoszos gondolatokra, siet vissza a trónterem melletti kis őrszobába.*