//Radkraal//
*A borostyánszín tekintet a tündérre vándorol, aki szemlátomást nem igazán tudja, hogy most mit is csináljon, még fajához mérten is mintha összetöppedt volna, és mintha csak a mellette ülő elf lenne számára a biztos pont. Hát nyilván csak őt ismeri. A szavait Lea úgy értelmezi, hogy maradna. Azon töpreng, hogy vajon hány éves lehet.*
- Megtaláljuk a módját, hogy segíthetsz.
*Meg kell állapítsa, hogy Zekd valóban túlpörög. Lea egyébként néha hajlamos túl gyorsan felkapni az iszapot, de most mégis nyugodt marad. Végighallgatja a a kölyök mondandóját. Még el is mosolyodik, mikor megszólal, akkor hangja szinte olyan, mint az anyáé, aki oktondi gyermekének magyaráz. A többiek nem is igen reagálnak a fiúra.*
- Kagan Thargodar nekem nem csak a vezérem volt, vele a legjobb barátomat veszítettem el, aki egyszerre volt a fivérem, az apám, és a szerelmesem is.
*Ez így persze eléggé hülyén hangzik persze, viszont teljesen lefedi a Kaganhoz való viszonyát, ezzel pedig talán az őt ért veszteséget is szemlélteti valamennyire.*
- Elhiheted, hogy az elmúlt évek során mindent igyekeztünk megtudni, amit erről a rituáléról csak megtudhattunk. Ő úgy döntött, hogy végigcsinálja. Értünk. Az istenség elfogadta az áldozatát, nem kérhetünk egy másik istenséget, hogy csinálja vissza. És Kagan döntését is tiszteletben kell tartsuk. Mindazonáltal Kagan nem halt meg, és szeretném hinni, hogy visszatér, de ha vissza is tér, az nem holnap lesz. Ameddig pedig ez bekövetkezik, addig itt maradok én, mint Helytartó.
*milyen tetszetős titulus ez, hogy Helytartó, benne van a lehetőség, hogy Kagan még egyszer visszatér, noha ebben Lea momentán kételkedik. Aztán a borostyán szempár Ethea arcára siklik.*
- Eddig milyen célokat kaptál?
*Egyáltalán nem kekeckedésnek szánja a kérdést, pusztán csak tényleg nem érti a kérdés ezen részét.*
- Mert kaptál képzést, szállást, ételt, barátokat, talán szerelmet is.
*Kagannak persze voltak céljai, amik minden életszakaszában kicsit módosultak, először a húgát akarta megmenteni egy kényszerházasságtól, majd életben maradni, utána a népét győzelemre vezetni, aztán megtalálni őseinek egykori erősségét, aztán nemességet akart - meg is kapta, csak mintha a feltételek nem teljesültek volna a város részéről -, a környék leghatalmasabbja lenni, majd legyőzni a élőholtak seregét. Ezek persze nem mentek neki egyedül, ehhez emberekre volt szüksége. Az emberei pedig megkaptak mindent, amihez szükség volt. Hogy ezeknek az embereknek mennyire voltak Kagan személyes céljai a sajátjaik? Ebbe még sosem gondolt bele, de most bőszen gondolkodik ezen.*
- Nem akartalak megvásárolni, senkit sem akarok. Úgy gondolom, hogy a Vashegy nagyságát mindenki egyformán élvezi, aki itt él. Ezt a nagyságot meg kell őriznünk. Ha úgy tetszik, hát ez a cél. Ha sikerült megőrizzük, akkor pedig megpróbáljuk kiterjeszteni.
*csak remélni tudja, hogy Etheát kielégíti a válasz, mást ebben az ügyben Lea nem nagyon tud mondani, a döntés innentől kezdve a nőé.
Kicsit megnyugszik, mikor Dharren, az egyik öreg bútordarab a támogatásáról biztosítja, szinte feszülten hallgatja a jelenlévőket, és közben egyre Dharren vállát szorongatja, mintha csak ezzel akarná kifejezni a háláját, hogy marad. Mondjuk tőle nem számított másra. Laor szavain talán akkor lepődne meg, ha nem mondta volna már el ezek nagy részét az éjjel. Túlzott már akkor is a szerepét illetően, és túloz most is. Az éjjel már elmondta neki, hogy túlzottan felértékeli, de most már nem fogja ezt újra megtenni, csak Laor arcára rebben a tekintete, kifejezetten hálás a szép beszédért, amiben mellette foglalt állást.
Viszont az idegen sötételf egybőli hűségesküje kicsit meglepi, de nehezen tudná megmondani, hogy a kirántott penge, vagy a szavak a meglepőbbek. A gesztusban nem talál semmi fenyegetőt, ezért nem is moccan meg.*
- Óh, köszönöm. A neved esetleg megtudhatjuk?
*Mert azt nem hallotta, vagy esetleg nem figyelt eléggé, mindegy is, így legalább bemutatkozhat az összegyűlteknek. Egyébiránt nem tudja, hogy ilyenkor mit szokás mondani annak, akinek éppen hűséget fogadnak, mármint az előbb már elmondta, hogy ők egy nagy család, meg hogy jár a koszt, meg a kvártély, szóval most kicsit zavarban van ettől. Tiszta szerencse, hogy közben Morwon is dumálni kezd, így inkább foglalkozik azzal.*
- Morw, mindenkit le kell győznünk, aki gyengének vél minket.
*hiszen konkrét ellenség nincsen, de emlékszik, hogy múlt nap a városőr például nem tapsikolt különösebben az örömtől, hogy az élőholtaknak annyi lett, vagyis annak nyilván örült, csak mintha a módja nem tetszett volna neki, hiszen arról hadovált, hogy az istenség ki akarja nyírni. A mellette letett voksokat biccentéssel és halvány mosollyal fogadja. Ilyen sikerre ő sem számított. Már amennyiben ez sikernek minősül. A Hrothival érkezett elfre halványan rámosolyog, az ő szavai után is biccent. Gyakorolnia kell még ezt. De mindent összevetve egészen jól megy a dolog. Mondjuk az Úrnő megszólítás bántja kicsit a fülét.*
- Worenth mesterrel mielőbb meg kell szervezni egy személyes találkozót.
*mondja Aletai szavai után, majd Daranelnek is válaszol.*
- A kérdésed jó. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha ebben az ügyben minden úgy lesz, mint régen volt. Mint mondtam én nem értek a harcászathoz, hadászathoz, így senki képességeit sem tudom megítélni. Benneteket ismerlek, de az újoncoknál segítenetek kell.
*Így például a sötételf esetében is. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy itt és most, ebben a szent pillanatban felvilágosítja a társaságot a Laorhoz fűződő viszonyáról, és arról, hogy ez nem jár előjogokkal, de egyelőre inkább hallgat erről. Annál is inkább, mert Kagant a szerelmének nevezte az imént, és nem akarja, hogy bárki a szemére vesse, hogy Kagan még alig merevedett meg, és Lea máris átnyergel. Holott ilyesmiről szó sincsen, de nem akarja még jobban borzolni a kedélyeket.*
- A másik. Rilaival nemtom', hogy mi a fészkes fene van, de szükségünk van valakire, aki megoldja, hogy a városban beszerezhető cuccokat továbbra is szállítsa.
*természetesen nem tudja, hogy a tündér, Mofeta tökéletesen alkalmas erre a pozícióra. Elő kéne még ásni a kancellárt is, aki itt és most nem jelent meg, Lea pedig arra tippel, hogy borgőzös delíriumban fekszik valahol, de ennek majd akkor néz utána, ha itt végeztek. Itt és most pedig jobban megy, mint arra az elején számított. Viszont ki is merült ám rendesen.
Ebben a pillanatban robban be közéjük az ismeretlen elf, és segítséget kér, valami sérülthöz. Nem meglepő, hogy így a háború környékén előkerülnek sebesültek itt-ott, ezért nem is fog kérdezősködni, hanem tekintete szinte azonnal Chiarira siklik.*
- Nézd meg kérlek.
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.09 20:30:51