Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 353 (7041. - 7060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7060. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:11:27
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:11:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az Új szolga vagy Rabszolga//
*Egy városi kis tündérről van szó, aki az erdőbe megy néhány falatért, ha épp nem sikerült koldulni a városban, ruhácskája ami épp a testét fedi igen szép, meg sem lehetne mondani róla, miszerint egy földön futó, habár mára már nem sok minden ruhatárából amióta a szülei meghaltak, szegénynegyedi hazát is lassan az enyészetté válik. Ahogy halad vissza két furcsa alakba belebotlik, akik nem a haza akarják kísérni. Ezt egyből észreveszi rajtuk, és megpróbál elmenekülni. De a galádok nem akarják ennyiben hagyni, hiszen a Notaliát meg akarják gyalázni.*
- Segítség!
*Nagy valószínűséggel senki nem hallja, valahol az erdőben van, és fut ahogy a két pici lába bírja. Gondol egyet és megpróbál felmászni egy fára, hátha nem fogják észrevenni. Szárnyaival együtt igyekszik feljebb kúszni, majd a lombkorona között elrejtőzik.
Notaliának nagy szerencséje van, s elmennek bitangok. Szép lassan lekúszik a fáról, és csak ennyit mond magának.*
~Hol vagyok?~ *Kérdésre a válasz az költi, továbbra is az erdőben van, viszont semmi sem ismerős. Körbe fordul, és szétnéz, hátha megtalálja az ismerős ösvényt. Egy kis ideig köröz, de ugyan ahhoz a fához jut ki, ahol kezdte.*
~ Félek.~ *Kicsi kacsóit össze fonja, s remegni kezd. Egy olyan helyre került ahol egy kis törékeny teremtés egy igazi ínyencség lehet. Csak reménykedhet, hogy nem fog valamibe belebotlani.
Minél előbb meg kell találnia a kiutat különben itt marad örökre.
Minden bátorságát összeszedi, és elindul valamerre. Olykor olykor a finom bőrét felsérti egy gally, vagy épp a ruháját. Az idő haladtával, egy mocsaras vidékre kerül. Valahol talál magának egy kisebb csermelyt, amiből talán tudni inni. Közben az éhség is elkezdi gyötörni, de nem hagyhatja abba és tovább kell mennie, azt remélve, egyszer egy városba el tud jutni, az erdő jelen pillanatban nagyon veszélyes a számára.
A kis cipője elázik, amikor belelép egy pócsójába, de végül csak sikerül kikecmeregnie és hamarosan a füves pusztán találja magát. Az éhség és a fáradság egyre jobban gyötri, néha megáll, hogy legalább a fizikai erejét némileg összeszedje, de a szemét nem meri lehunyni, mert retteg attól, hogy örökre csukva marad a szeme és sosem ébred fel.*
~ Nem akarom én ezt! Nem ártottam senkinek.~
*Szárnyait már nem nagyon tudja használni, de egy kiégett szántóföldre ér, ahol a lehető leggyorsabban akar távozni, amennyire persze az erejéből telik.
Kis cipellője az leszakad róla, de ekkor, valamit megpillant.*
~ Vashegy.~
*Amon Ruadh-t ismeri, sokszor meséltek róla, habár nem épp legjobbakat, de nincs mit tenni, megpróbál felmászni a dombon, a maradék összes erejét felhasználja. Ám sajnos Vaskapu előtt összeesik.*
- Segít-
~Ség~
*Ennyit tud kinyögni, és a pici szemeit lecsukja. Remélhetőleg valaki észreveszi, s hamar a segítségére sietenek a megtépázott leányzón.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 13:00:38
*Egy városi kis tündérről van szó, aki az erdőbe megy néhány falatért, ha épp nem sikerült koldulni a városban, ruhácskája ami épp a testét fedi igen szép, meg sem lehetne mondani róla, miszerint egy földön futó, habár mára már nem sok minden ruhatárából amióta a szülei meghaltak, szegénynegyedi hazát is lassan az enyészetté válik. Ahogy halad vissza két furcsa alakba belebotlik, akik nem a haza akarják kísérni. Ezt egyből észreveszi rajtuk, és megpróbál elmenekülni. De a galádok nem akarják ennyiben hagyni, hiszen a Notaliát meg akarják gyalázni.*
- Segítség!
*Nagy valószínűséggel senki nem hallja, valahol az erdőben van, és fut ahogy a két pici lába bírja. Gondol egyet és megpróbál felmászni egy fára, hátha nem fogják észrevenni. Szárnyaival együtt igyekszik feljebb kúszni, majd a lombkorona között elrejtőzik.
Notaliának nagy szerencséje van, s elmennek bitangok. Szép lassan lekúszik a fáról, és csak ennyit mond magának.*
~Hol vagyok?~ *Kérdésre a válasz az költi, továbbra is az erdőben van, viszont semmi sem ismerős. Körbe fordul, és szétnéz, hátha megtalálja az ismerős ösvényt. Egy kis ideig köröz, de ugyan ahhoz a fához jut ki, ahol kezdte.*
~ Félek.~ *Kicsi kacsóit össze fonja, s remegni kezd. Egy olyan helyre került ahol egy kis törékeny teremtés egy igazi ínyencség lehet. Csak reménykedhet, hogy nem fog valamibe belebotlani.
Minél előbb meg kell találnia a kiutat különben itt marad örökre.
Minden bátorságát összeszedi, és elindul valamerre. Olykor olykor a finom bőrét felsérti egy gally, vagy épp a ruháját. Az idő haladtával, egy mocsaras vidékre kerül. Valahol talál magának egy kisebb csermelyt, amiből talán tudni inni. Közben az éhség is elkezdi gyötörni, de nem hagyhatja abba és tovább kell mennie, azt remélve, egyszer egy városba el tud jutni, az erdő jelen pillanatban nagyon veszélyes a számára.
A kis cipője elázik, amikor belelép egy pócsójába, de végül csak sikerül kikecmeregnie és hamarosan a füves pusztán találja magát. Az éhség és a fáradság egyre jobban gyötri, néha megáll, hogy legalább a fizikai erejét némileg összeszedje, de a szemét nem meri lehunyni, mert retteg attól, hogy örökre csukva marad a szeme és sosem ébred fel.*
~ Nem akarom én ezt! Nem ártottam senkinek.~
*Szárnyait már nem nagyon tudja használni, de egy kiégett szántóföldre ér, ahol a lehető leggyorsabban akar távozni, amennyire persze az erejéből telik.
Kis cipellője az leszakad róla, de ekkor, valamit megpillant.*
~ Vashegy.~
*Amon Ruadh-t ismeri, sokszor meséltek róla, habár nem épp legjobbakat, de nincs mit tenni, megpróbál felmászni a dombon, a maradék összes erejét felhasználja. Ám sajnos Vaskapu előtt összeesik.*
- Segít-
~Ség~
*Ennyit tud kinyögni, és a pici szemeit lecsukja. Remélhetőleg valaki észreveszi, s hamar a segítségére sietenek a megtépázott leányzón.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 13:00:38
7059. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:32:37
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:32:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Ameddig az úrnője és az „apja” egymásba fonódva beszélgetnek a folyosón Zekd csak fintorogni tud.*
-Áhh! Ne is figyeljetek rám! Alszom majd a padlón! *kuncog halkan. Nem akarja megzavarni a két embert, annyira még ő sem illetlen. Lekuporodik a kancellár ajtaja mellé. Majd mikor „apu” és „anyu” abbahagyták az ölelkezést és végre van egy perc szabadidejük, Zekd megszólítja őket.*
-Kedves szüleim! Tudjátok egy gyereknek le kell kötni az energiáit és oktatni kell. Kaphatnék valami feladatot? Mert a kancellár... *Nos, igen. A kancellár még nem mondott neki semmi konkrétat. A szállásrészen kap helyet. Az hol van? Majd be lesz osztva. De mikor? A kölyök most akar indulni. Kezdeni akar magával valamit. Egyszerűen szétveti az energia.
Na meg hiányérzete is van. Mintha... Nem lett volna még elég pimasz. Uccu neki bepótolja!*
-Apuci! Éhes vagyok! *azzal felkészül a futásra. Amúgy nem éhes. Mint már említette: egy gyereknek le kell kötni az energiáit.*
*Ameddig az úrnője és az „apja” egymásba fonódva beszélgetnek a folyosón Zekd csak fintorogni tud.*
-Áhh! Ne is figyeljetek rám! Alszom majd a padlón! *kuncog halkan. Nem akarja megzavarni a két embert, annyira még ő sem illetlen. Lekuporodik a kancellár ajtaja mellé. Majd mikor „apu” és „anyu” abbahagyták az ölelkezést és végre van egy perc szabadidejük, Zekd megszólítja őket.*
-Kedves szüleim! Tudjátok egy gyereknek le kell kötni az energiáit és oktatni kell. Kaphatnék valami feladatot? Mert a kancellár... *Nos, igen. A kancellár még nem mondott neki semmi konkrétat. A szállásrészen kap helyet. Az hol van? Majd be lesz osztva. De mikor? A kölyök most akar indulni. Kezdeni akar magával valamit. Egyszerűen szétveti az energia.
Na meg hiányérzete is van. Mintha... Nem lett volna még elég pimasz. Uccu neki bepótolja!*
-Apuci! Éhes vagyok! *azzal felkészül a futásra. Amúgy nem éhes. Mint már említette: egy gyereknek le kell kötni az energiáit.*
7058. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:30:47
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:30:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Ispotály//
* Nem pofozza fel a fiút, de csak azért, mert tegnap már kapott eleget. Ám ha tovább szemtelenkedik, akkor tőle is megkapja a magáét. Hallgatja, hogy mi történt a húgával és hogy mit próbált ki, meg hogy fekszik és enni sincs kedve. *
- Ez elég komolyan hangzik. Élőholt borzoi, na, ezt jobb lesz megnéznem. Ha tudsz jönni a lábadon, akkor indulunk a Vaskorsóba. Megnézem a húgodat, hogy mit tehetek érte.
* Jaz fejét már bekente, többet itt vele már nem tud tenni. Fogja az egyik táskáját és bele pakol néhány üveget és tégelyt, kötszereket, és szárított füvet is egy kisebb csokorral. A kis bőr táskáját is, amiben apróbb kések vannak és hasonlók, ha netán körbe kellene metszeni egy elfertőződött sebet. *
- Na gyerünk, induljunk. Szólnod kellett volna valakinek és akkor megkeresnek engem. De talán még nem késő.
* Nem pofozza fel a fiút, de csak azért, mert tegnap már kapott eleget. Ám ha tovább szemtelenkedik, akkor tőle is megkapja a magáét. Hallgatja, hogy mi történt a húgával és hogy mit próbált ki, meg hogy fekszik és enni sincs kedve. *
- Ez elég komolyan hangzik. Élőholt borzoi, na, ezt jobb lesz megnéznem. Ha tudsz jönni a lábadon, akkor indulunk a Vaskorsóba. Megnézem a húgodat, hogy mit tehetek érte.
* Jaz fejét már bekente, többet itt vele már nem tud tenni. Fogja az egyik táskáját és bele pakol néhány üveget és tégelyt, kötszereket, és szárított füvet is egy kisebb csokorral. A kis bőr táskáját is, amiben apróbb kések vannak és hasonlók, ha netán körbe kellene metszeni egy elfertőződött sebet. *
- Na gyerünk, induljunk. Szólnod kellett volna valakinek és akkor megkeresnek engem. De talán még nem késő.
7057. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 19:55:54
Üzenet elküldve: 2016-11-17 19:55:54
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Bár ne érne véget a pillanat, mondjuk ha ők is így borostyánba merevednének, akkor a Vashegy egész kis szoborcsoporttal büszkélkedhetne, ami mondjuk turistalátványosságnak se lenne utolsó. Lenne nekik a Nagyvezír, a Párocska meg az ork. Kár, hogy nem egészült ki a Városőr nevű darabbal is az installáció.*
- Már előbb is az enyém voltál, nem?
*vérszegény mosollyal emeli fel a fejét és néz a férfi szemébe, beletúr annak hajába, mintha csak egy rakoncátlan tincset akarna a füle mögé igazítani, pedig egyszerűen csak szeret beletúrni a hajába, jó érzés, ahogyan az csiklandozza a tenyerét. Eddig nem is gondolta, hogy még egy ilyen apróság is örömöt tud okozni, pedig naponta felfedez valamit a másikon, amiben örömét leli. A legszebb vashegyi férfiszáj csak az első volt a sorban, most pedig éppen a haja az, ami nagyon tetszik Leának.*
- Néha túl sokat beszélsz.
*suttogja és inkább megcsókolja, hogy betapassza a száját legalább egy rövid időre. Az ujjai még mindig a másik hajába túrnak. Aztán elengedi, kibontakozik az ölelésből is. Feltöltődött annyira, hogy újabb órákon át tudja tartani magát. Gyors neki ez a tempó, megszokta, hogy a dolgok lassú mederben folynak.*
- Kagannak annak idején gyorsabban bele kellett ebbe rázódnia. Aztán pedig volt majd másfél évtizede arra, hogy tökélyre fejlessze.
*elgondolkodva áll Laor előtt, immáron nem öleli, sőt a hangnem is mintha megváltozna most, egészen hivatalosnak tűnik. Lea lelki szemei előtt pedig lepereg az a majd másfél évtized, annak is a döntő pillanatai. Tulajdonképpen szép évek voltak, és semmi nem zárja ki azt, hogy az elkövetkező évek is szépek legyenek. Ha a thargok is úgy akarják, ha *
- Látod ezen még nem gondolkodtam.
*a hangjába ismét vegyül némi jókedv, még halovány mosolyra is futja, már csak a puszta felvetés miatt is.*
- A hagyma pedig magát szecskázza fel, és így nem ríkat meg senkit. Az étel pedig önmagát keveri egy csinos fakanállal. Az edények pedig elmossák magukat a főzés végeztével. Nem is rossz.
*az asztalt érintő kérdésre újra odalép a férfihez, karjait a nyakába fonja és ismét megcsókolja, mikor ajkaik elválnak, akkor mélyen Laor szemébe néz, aki felfedezhet a borostyánszín szempárban most valamit a szokott huncutságból.*
- Nem kéne összerondítani mindjárt az elején.
*Bár ne érne véget a pillanat, mondjuk ha ők is így borostyánba merevednének, akkor a Vashegy egész kis szoborcsoporttal büszkélkedhetne, ami mondjuk turistalátványosságnak se lenne utolsó. Lenne nekik a Nagyvezír, a Párocska meg az ork. Kár, hogy nem egészült ki a Városőr nevű darabbal is az installáció.*
- Már előbb is az enyém voltál, nem?
*vérszegény mosollyal emeli fel a fejét és néz a férfi szemébe, beletúr annak hajába, mintha csak egy rakoncátlan tincset akarna a füle mögé igazítani, pedig egyszerűen csak szeret beletúrni a hajába, jó érzés, ahogyan az csiklandozza a tenyerét. Eddig nem is gondolta, hogy még egy ilyen apróság is örömöt tud okozni, pedig naponta felfedez valamit a másikon, amiben örömét leli. A legszebb vashegyi férfiszáj csak az első volt a sorban, most pedig éppen a haja az, ami nagyon tetszik Leának.*
- Néha túl sokat beszélsz.
*suttogja és inkább megcsókolja, hogy betapassza a száját legalább egy rövid időre. Az ujjai még mindig a másik hajába túrnak. Aztán elengedi, kibontakozik az ölelésből is. Feltöltődött annyira, hogy újabb órákon át tudja tartani magát. Gyors neki ez a tempó, megszokta, hogy a dolgok lassú mederben folynak.*
- Kagannak annak idején gyorsabban bele kellett ebbe rázódnia. Aztán pedig volt majd másfél évtizede arra, hogy tökélyre fejlessze.
*elgondolkodva áll Laor előtt, immáron nem öleli, sőt a hangnem is mintha megváltozna most, egészen hivatalosnak tűnik. Lea lelki szemei előtt pedig lepereg az a majd másfél évtized, annak is a döntő pillanatai. Tulajdonképpen szép évek voltak, és semmi nem zárja ki azt, hogy az elkövetkező évek is szépek legyenek. Ha a thargok is úgy akarják, ha *
- Látod ezen még nem gondolkodtam.
*a hangjába ismét vegyül némi jókedv, még halovány mosolyra is futja, már csak a puszta felvetés miatt is.*
- A hagyma pedig magát szecskázza fel, és így nem ríkat meg senkit. Az étel pedig önmagát keveri egy csinos fakanállal. Az edények pedig elmossák magukat a főzés végeztével. Nem is rossz.
*az asztalt érintő kérdésre újra odalép a férfihez, karjait a nyakába fonja és ismét megcsókolja, mikor ajkaik elválnak, akkor mélyen Laor szemébe néz, aki felfedezhet a borostyánszín szempárban most valamit a szokott huncutságból.*
- Nem kéne összerondítani mindjárt az elején.
7056. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 17:55:15
Üzenet elküldve: 2016-11-17 17:55:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotály//
-Nem kell fel az ágyból.
*Válaszol röviden mindarra, miért nem hozta magával, és miért nem kísérte a felcseri sátorba.*
-És gondoltam, csak kényelmesebb neki a fogadóban feküdni, mint nagy fájdalmakkal botorkálni.
*Ez amúgy szerint még kifejezetten logikus gondolat is.*
-Mert a lába sérült meg.
*Élénken járatja körbe tekintetét a helyiségen, érdekes, de nem túlságosan. Oda áll, ahová mondják, oda ül ahova kérik, majd tartja kobakját a kencéző ujjak alá, kissé előrehajolva.*
-Nincs hányinger, szédülés van.
*Hát tehet ő arról, hogy ebben a pózban meg megint csak melleket láthat? Egyáltalán nem sarkallja a kép rókázásra, előbb nyálcsorgatásra.*
-Ewi. Ewica. Tizenhat múlt. Nem tudom, igazán, napok óta fekszik, görcsei vannak, nagyon sápadt, enni nem akar, beszélgetni se akar, csak kínlódik, meg tisztára hárpia. Főzettem neki gyógyteákat, de nem használt.
*Vonogatja vállát, még mindig tartva a pózt, ha végzett fejével a gyógyító, ha nem. Majd ha utasítják nagyon kis szófogadóan elvonja zöldjeit a nő melleiről.*
-Élőholt borzoik támadták ránk, az egyik megsebezte a lábát. Elvittem a dögöt az őröknek, hogy hátha abból tudják mi fertőzte meg. Már ha az volt, nekem semmi bajom, pedig engem is meglyuggatott. A vaskorsóban van szobánk.
*Van azért igazság is mindabban, mit elmondott, például tényleg rájuk támadtak a borzoi dögök, és Ewi tényleg az ágyat nyomja.*
-Nem kell fel az ágyból.
*Válaszol röviden mindarra, miért nem hozta magával, és miért nem kísérte a felcseri sátorba.*
-És gondoltam, csak kényelmesebb neki a fogadóban feküdni, mint nagy fájdalmakkal botorkálni.
*Ez amúgy szerint még kifejezetten logikus gondolat is.*
-Mert a lába sérült meg.
*Élénken járatja körbe tekintetét a helyiségen, érdekes, de nem túlságosan. Oda áll, ahová mondják, oda ül ahova kérik, majd tartja kobakját a kencéző ujjak alá, kissé előrehajolva.*
-Nincs hányinger, szédülés van.
*Hát tehet ő arról, hogy ebben a pózban meg megint csak melleket láthat? Egyáltalán nem sarkallja a kép rókázásra, előbb nyálcsorgatásra.*
-Ewi. Ewica. Tizenhat múlt. Nem tudom, igazán, napok óta fekszik, görcsei vannak, nagyon sápadt, enni nem akar, beszélgetni se akar, csak kínlódik, meg tisztára hárpia. Főzettem neki gyógyteákat, de nem használt.
*Vonogatja vállát, még mindig tartva a pózt, ha végzett fejével a gyógyító, ha nem. Majd ha utasítják nagyon kis szófogadóan elvonja zöldjeit a nő melleiről.*
-Élőholt borzoik támadták ránk, az egyik megsebezte a lábát. Elvittem a dögöt az őröknek, hogy hátha abból tudják mi fertőzte meg. Már ha az volt, nekem semmi bajom, pedig engem is meglyuggatott. A vaskorsóban van szobánk.
*Van azért igazság is mindabban, mit elmondott, például tényleg rájuk támadtak a borzoi dögök, és Ewi tényleg az ágyat nyomja.*
7055. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 15:48:06
Üzenet elküldve: 2016-11-17 15:48:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Lea//
- Nekem pedig rá. *dünnyögi bele a hullámos hajkoronába* Ez így tökéletes, nem?
*Persze fogalma sincs, hogy mennyire tökéletes ez. Kagan emlékművé válása – akár időlegesen, akár véglegesen – számos kérdést vet fel, és a válaszok nem biztosak. De legalábbis nyugtalanítóak. Abban például biztos, hogy Lea támaszt vár tőle, segítséget, legyen az lelki, érzelmi támogatás is. A probléma az, hogy nem biztos abban, hogy ennek az elvárásnak meg tud majd felelni, pontosabban az elvárt módon felel majd meg. Hiszen óhatatlanul is előfordulhat, hogy Lea Kaganhoz méri majd, márpedig valószínűleg sokban különböznek. Aztán az is megvan, hogy eddig a göndör hajú simulhatott vezéri vállhoz, most fordított a helyzet. Ez persze némileg piszkálja Laor büszkeségét, de jobban szereti annál a lányt, hogy ilyen apróság komolyan zavarja.
Sóhajt egyet, könnyen lehet, hogy feleslegesen aggódja túl a dolgot. Ahogy öregszik, egyre gyakrabban veszi észre ezt magán, és ez egyáltalán nincs ínyére. Az őszülő haj, a ráncok a szem körül, vagy hogy reggelente már előfordul, hogy a dereka merev és nem más testrésze, nem izgatja, de nem örülne, ha lassan minden kérdésen hosszan elkezdene moralizálni.*
- Nem akarlak megijeszteni, de el sem tudnál zavarni. Szörnyű gondolat, hogy már én is a tied vagyok? Békélj meg vele! *sóhajt egyet* Sejtem, hogy mire gondolsz. Nagy feladat átvenni Kagan örökségét, és vajon képes leszel-e összetartani a Vashegyet? Én nem kételkedem ebben. Már csak azért sem, mert nem leszel egyedül, sokan lesznek a segítségedre. Tulajdonképpen az összes tharg, ebben valahogy biztos vagyok. És ha a Vashegyet összetartja a vér, a hagyomány és a jól felfogott érdek, akkor nem is tűnik olyan sötétnek a jövő.
*Itt már azért vigyorog, aztán fel is nevet.*
- Jópofa, hogy én beszélek ilyesmiről pont neked. Melyikünk is él régebben itt?
*Egy darabig még állnak összeölelkezve, valószínűleg egyikük sem számolja közben az időt. Vagy az orcátlan gyerek zökkenti ki őket ebből, vagy maguk bontakoznak szét egy idő után.*
- Szívesen. Úgysem jártam még Synmirán, kíváncsi vagyok milyen hely az, ahol csak varázslók élnek. Vajon a főzést is mágiával oldják meg? Például krumplit pucolnak, vagy néhány bűvige után ledobja magáról a héját? Apropó, a mágusok konyhájában van asztal?
*Locsog egy sort, hátha kicsit el tudja terelni Lea figyelmét a gondjairól, amiket, szerinte legalábbis, kicsit felnagyít. Az is igaz, hogy fordított helyzetben könnyen lehet, hogy őt kéne bátorítani.*
//Lea//
- Nekem pedig rá. *dünnyögi bele a hullámos hajkoronába* Ez így tökéletes, nem?
*Persze fogalma sincs, hogy mennyire tökéletes ez. Kagan emlékművé válása – akár időlegesen, akár véglegesen – számos kérdést vet fel, és a válaszok nem biztosak. De legalábbis nyugtalanítóak. Abban például biztos, hogy Lea támaszt vár tőle, segítséget, legyen az lelki, érzelmi támogatás is. A probléma az, hogy nem biztos abban, hogy ennek az elvárásnak meg tud majd felelni, pontosabban az elvárt módon felel majd meg. Hiszen óhatatlanul is előfordulhat, hogy Lea Kaganhoz méri majd, márpedig valószínűleg sokban különböznek. Aztán az is megvan, hogy eddig a göndör hajú simulhatott vezéri vállhoz, most fordított a helyzet. Ez persze némileg piszkálja Laor büszkeségét, de jobban szereti annál a lányt, hogy ilyen apróság komolyan zavarja.
Sóhajt egyet, könnyen lehet, hogy feleslegesen aggódja túl a dolgot. Ahogy öregszik, egyre gyakrabban veszi észre ezt magán, és ez egyáltalán nincs ínyére. Az őszülő haj, a ráncok a szem körül, vagy hogy reggelente már előfordul, hogy a dereka merev és nem más testrésze, nem izgatja, de nem örülne, ha lassan minden kérdésen hosszan elkezdene moralizálni.*
- Nem akarlak megijeszteni, de el sem tudnál zavarni. Szörnyű gondolat, hogy már én is a tied vagyok? Békélj meg vele! *sóhajt egyet* Sejtem, hogy mire gondolsz. Nagy feladat átvenni Kagan örökségét, és vajon képes leszel-e összetartani a Vashegyet? Én nem kételkedem ebben. Már csak azért sem, mert nem leszel egyedül, sokan lesznek a segítségedre. Tulajdonképpen az összes tharg, ebben valahogy biztos vagyok. És ha a Vashegyet összetartja a vér, a hagyomány és a jól felfogott érdek, akkor nem is tűnik olyan sötétnek a jövő.
*Itt már azért vigyorog, aztán fel is nevet.*
- Jópofa, hogy én beszélek ilyesmiről pont neked. Melyikünk is él régebben itt?
*Egy darabig még állnak összeölelkezve, valószínűleg egyikük sem számolja közben az időt. Vagy az orcátlan gyerek zökkenti ki őket ebből, vagy maguk bontakoznak szét egy idő után.*
- Szívesen. Úgysem jártam még Synmirán, kíváncsi vagyok milyen hely az, ahol csak varázslók élnek. Vajon a főzést is mágiával oldják meg? Például krumplit pucolnak, vagy néhány bűvige után ledobja magáról a héját? Apropó, a mágusok konyhájában van asztal?
*Locsog egy sort, hátha kicsit el tudja terelni Lea figyelmét a gondjairól, amiket, szerinte legalábbis, kicsit felnagyít. Az is igaz, hogy fordított helyzetben könnyen lehet, hogy őt kéne bátorítani.*
7054. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-17 12:38:09
Üzenet elküldve: 2016-11-17 12:38:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Aletai téved. Ethea igazából nem hezitál. Nagyon is határozott elképzelései vannak, és igen keményen tud dönteni is. De mivel ugye a gondolatok kimondásra nem kerülnek, és Ethea nem is gondolatolvasó, így ezt javítani nem tudja. Igaz, a lényegen semmit nem változtatni. Ad egy esélyt Leandanának mindenképpen, és ad egy esélyt a bimbózó románcnak is, mely közte és Dharren között alakul, még ha ez nem is az a fajta romantikus szerelem. Sokkal inkább a harcosok sietve élt élete. Mert soha nem lehet tudni mit hoz a következő nap, a következő óra, a következő perc.
Aztán Laor felé fordul a tekintete újfent, hiszen a férfi visszakérdez. Elmereng egy pillanatra. A merengés nem áll másból, minthogy tőrt ránt, és szép, lassú és kimért mozdulattal, mély élvezettel, átmetszi a fickó torkát. Aztán elhessenti a mételyes gondolatot. Értelme nincs, és amúgy sem rühelli a másikat.*
-Képzeld, tudom.
*Kurta válasz, melyet egy elszélesedő mosollyal ad át. Nem, tényleg nincs semmi kifogásolnivalója Laoron, sőt a másikat jó harcosnak ismerte meg. Na persze, mindig vannak azok a fránya kihívások.*
-Ha gondolod, majd egyszer elmagyarázom.
*Ugartó hangnem, félig gunyoros mosoly, és egy jelentőségteljes mozdulat, ahogy jobbja a kardja markolatára csúszik. Laor ezek után a Zekd nevezetű fickót veszi kezelésbe, holmi etikett tanárnak felcsapva, ez már Etheát annyira nem érdekli, tekintette visszatér Dharren felé.
Végül Leandana mindenkit útjára enged, így Ethea is feltápászkodik, és ha Dharren nem húz el nagyon gyorsan, a férfi mellé csatlakozik.*
-Miféle beosztás lesz most? Ki az őrparancsnok, és ilyesmi?
*Tőle kérdezi, mert Lea elfoglalt, ő meg úgy véli, Dharren többet tud ezekről a dolgokról.*
*Aletai téved. Ethea igazából nem hezitál. Nagyon is határozott elképzelései vannak, és igen keményen tud dönteni is. De mivel ugye a gondolatok kimondásra nem kerülnek, és Ethea nem is gondolatolvasó, így ezt javítani nem tudja. Igaz, a lényegen semmit nem változtatni. Ad egy esélyt Leandanának mindenképpen, és ad egy esélyt a bimbózó románcnak is, mely közte és Dharren között alakul, még ha ez nem is az a fajta romantikus szerelem. Sokkal inkább a harcosok sietve élt élete. Mert soha nem lehet tudni mit hoz a következő nap, a következő óra, a következő perc.
Aztán Laor felé fordul a tekintete újfent, hiszen a férfi visszakérdez. Elmereng egy pillanatra. A merengés nem áll másból, minthogy tőrt ránt, és szép, lassú és kimért mozdulattal, mély élvezettel, átmetszi a fickó torkát. Aztán elhessenti a mételyes gondolatot. Értelme nincs, és amúgy sem rühelli a másikat.*
-Képzeld, tudom.
*Kurta válasz, melyet egy elszélesedő mosollyal ad át. Nem, tényleg nincs semmi kifogásolnivalója Laoron, sőt a másikat jó harcosnak ismerte meg. Na persze, mindig vannak azok a fránya kihívások.*
-Ha gondolod, majd egyszer elmagyarázom.
*Ugartó hangnem, félig gunyoros mosoly, és egy jelentőségteljes mozdulat, ahogy jobbja a kardja markolatára csúszik. Laor ezek után a Zekd nevezetű fickót veszi kezelésbe, holmi etikett tanárnak felcsapva, ez már Etheát annyira nem érdekli, tekintette visszatér Dharren felé.
Végül Leandana mindenkit útjára enged, így Ethea is feltápászkodik, és ha Dharren nem húz el nagyon gyorsan, a férfi mellé csatlakozik.*
-Miféle beosztás lesz most? Ki az őrparancsnok, és ilyesmi?
*Tőle kérdezi, mert Lea elfoglalt, ő meg úgy véli, Dharren többet tud ezekről a dolgokról.*
7053. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 21:28:34
Üzenet elküldve: 2016-11-16 21:28:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Laor//
*Hogy hiányzott-e neki Laor? Valószínűleg igen, noha percekben mérhető az az idő, amit külön töltöttek el egymástól. Leginkább egy olyan szó hiányzik, aminek semmi hivatalos minősége nincsen. Az ölelésben pedig nincsen semmi hivatalos, ez jól esik neki, jól esnek az arcára lehelt csókocskák. Megrántja a vállát, hiszen nem érdekli, ha meglátják őket. Csak ebből a lidércnyomásból nem tud felébredni. Leandana úrnő. Ezt még meg kell szokja, most még nagyon új, éppen annyira, mint a rúnák a karján, vagy az a tincs a hajában. Vagy a szobor odafenn a toronyban. Nem reagál arra, ahogy amaz a haját csavargatja, hiszen már az éjjel bebizonyosodott, hogy nem egészen gondolkodnak ugyanúgy, és Laor jelentősen felértékeli Leát, aki viszont hajlamos önmagát alul értékelni. Erről a tincsről sem az jut eszébe, hogy tündéri lenne, mindenesetre ha Laornak tetszik, akkor lehet, hogy megpróbál megbarátkozni vele és nem bepingálni.*
- Szükségem van rád.
*ezúttal nem arra gondol, hogy mint katonára van szüksége, hanem arra, hogy egy társ kell neki, Laor meg már-már olyan, mintha a társa lenne. Persze ők vélhetően sosem fognak házikót építeni, mint Ewa és Aletai, de ettől még igenis társak, vagy jelen pillanatban úgy tűnik, hogy azok. Mivel pedig a kis vakarcs apunak szólítja Laort, ezért úgy tűnik, hogy még nyertek egy gyereket is. A gondolatra felkuncog.*
- Már mindahányan az enyémek.
*mármint, hogy az összes tharg, hiszen azzal, hogy Kagan megmerevedett Lea megnyert magának egy pozíciót, ezzel együtt a meglehetősen nagy felelősséget is. Viszont a törzstagok nagyon is együttműködőek voltak, és úgy tűnik, hogy bennük az igény, hogy a segítségére legyenek Leának. Asztarohadtat leszámítva mind maradni akar. Ez valahol megnyugtató, ugyanakkor Lea tudja, hogy ehhez a feladathoz fel kell nőnie.*
- Ellátogatok Synmirára, Worenth mesterhez. Kísérj el.
*ő továbbra sem ereszti el Laort, a nyakába nyomja az arcát, körülbelül a férfi kulcscsontjához beszél. Beszívja az illatát, és élvezi a testének melegét. Ettől máris sokkal jobban érzi magát, így azért mégis sokkal könnyebb átvészelni a nehéz pillanatokat. Az pedig már tényleg nem érdekli ha meglátják, márpedig amilyen nagy itt most a forgalom meg fogják látni. De kit izgat?*
//Laor//
*Hogy hiányzott-e neki Laor? Valószínűleg igen, noha percekben mérhető az az idő, amit külön töltöttek el egymástól. Leginkább egy olyan szó hiányzik, aminek semmi hivatalos minősége nincsen. Az ölelésben pedig nincsen semmi hivatalos, ez jól esik neki, jól esnek az arcára lehelt csókocskák. Megrántja a vállát, hiszen nem érdekli, ha meglátják őket. Csak ebből a lidércnyomásból nem tud felébredni. Leandana úrnő. Ezt még meg kell szokja, most még nagyon új, éppen annyira, mint a rúnák a karján, vagy az a tincs a hajában. Vagy a szobor odafenn a toronyban. Nem reagál arra, ahogy amaz a haját csavargatja, hiszen már az éjjel bebizonyosodott, hogy nem egészen gondolkodnak ugyanúgy, és Laor jelentősen felértékeli Leát, aki viszont hajlamos önmagát alul értékelni. Erről a tincsről sem az jut eszébe, hogy tündéri lenne, mindenesetre ha Laornak tetszik, akkor lehet, hogy megpróbál megbarátkozni vele és nem bepingálni.*
- Szükségem van rád.
*ezúttal nem arra gondol, hogy mint katonára van szüksége, hanem arra, hogy egy társ kell neki, Laor meg már-már olyan, mintha a társa lenne. Persze ők vélhetően sosem fognak házikót építeni, mint Ewa és Aletai, de ettől még igenis társak, vagy jelen pillanatban úgy tűnik, hogy azok. Mivel pedig a kis vakarcs apunak szólítja Laort, ezért úgy tűnik, hogy még nyertek egy gyereket is. A gondolatra felkuncog.*
- Már mindahányan az enyémek.
*mármint, hogy az összes tharg, hiszen azzal, hogy Kagan megmerevedett Lea megnyert magának egy pozíciót, ezzel együtt a meglehetősen nagy felelősséget is. Viszont a törzstagok nagyon is együttműködőek voltak, és úgy tűnik, hogy bennük az igény, hogy a segítségére legyenek Leának. Asztarohadtat leszámítva mind maradni akar. Ez valahol megnyugtató, ugyanakkor Lea tudja, hogy ehhez a feladathoz fel kell nőnie.*
- Ellátogatok Synmirára, Worenth mesterhez. Kísérj el.
*ő továbbra sem ereszti el Laort, a nyakába nyomja az arcát, körülbelül a férfi kulcscsontjához beszél. Beszívja az illatát, és élvezi a testének melegét. Ettől máris sokkal jobban érzi magát, így azért mégis sokkal könnyebb átvészelni a nehéz pillanatokat. Az pedig már tényleg nem érdekli ha meglátják, márpedig amilyen nagy itt most a forgalom meg fogják látni. De kit izgat?*
7052. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 20:30:47
Üzenet elküldve: 2016-11-16 20:30:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Achim irodája//
*Végszóra a Kancellár is beesik a gyűlésre, mintha Syvyan utóbbi gondolatait olvasná.*
~ Legalább nem lesz nehéz megtalálni. ~ *morfondírozik az elf. Nemsokára a Szellemjáró néhány mondattal berekeszti az ülést és az új információk terhével szabadjára engedi a Szövetség tagjait. Az elf feltápászkodik ülő alkalmatosságáról és Achim felé fordítja a fejét, azonban többen megelőzik a Kancellár lerohanásával. Még az eddig félénken mellette gubbasztó tündér is úgy pattan fel, mintha megilletődöttsége egy pillanat alatt szertefoszlott volna. Az elf arcára halvány mosoly rajzolódik ki.*
~ A Kancellár számára sem lesz egyszerű az átállás. ~ *jegyzi meg magában az elf, miközben arra gondol, hogy Achimnak biztosan rengeteg oszlopnyi papír fog majd tornyosulni az asztalán. Mire újból a hivatalnok irányába néz az már félúton van irodája felé az őt körülvevő díszes társaság kíséretében. Syvyan nem tétlenkedik, megigazítja hátán köpenyét, röviden meghajtja fejét Leandana felé, majd kilép az ajtón és a Kancellár irodája felé fordul. Ha nem tudná hol van, akkor sem lenne nehéz megtalálni a szobát hiszen a Tanácsteremből a nyüzsgés rövid idő alatt a hivatalnok irodájába költözik át. Az elf résnyire nyitja az ajtót és bedugja fejét a szobába. Gyors körbetekintés után rájön, hogy Achim valószínűleg a legkevésbé sincs olyan helyzetben, hogy most azonnal alvilági munkát tudjon Syvyannak szervezni. Az elf ezt egy alig hallható sóhajjal és szinte láthatatlan grimasszal nyugtázza, ennek ellenére belép a kancellári szobába. Köszönésképpen biccent egyet Achim felé. Egyelőre nem szól, hiszen a hivatalnokot rendesen megsorozzák kérdésekkel és kérésekkel, az elf pedig türelmes, habár már nagyon fáj a foga egy kis alvilági vadászatra, piszkos munkára. Beljebb lépve a helyiségben nekitámasztja hátát a falnak és figyeli a bent zajló eseményeket. Sietni már csak azért sem siet, mert habár a Kancellár előtt nem titkolja kilétét, talán jobb, ha nem szökken szárba a híre annak, hogy orgyilkos és alvilági munkát végez.*
//Achim irodája//
*Végszóra a Kancellár is beesik a gyűlésre, mintha Syvyan utóbbi gondolatait olvasná.*
~ Legalább nem lesz nehéz megtalálni. ~ *morfondírozik az elf. Nemsokára a Szellemjáró néhány mondattal berekeszti az ülést és az új információk terhével szabadjára engedi a Szövetség tagjait. Az elf feltápászkodik ülő alkalmatosságáról és Achim felé fordítja a fejét, azonban többen megelőzik a Kancellár lerohanásával. Még az eddig félénken mellette gubbasztó tündér is úgy pattan fel, mintha megilletődöttsége egy pillanat alatt szertefoszlott volna. Az elf arcára halvány mosoly rajzolódik ki.*
~ A Kancellár számára sem lesz egyszerű az átállás. ~ *jegyzi meg magában az elf, miközben arra gondol, hogy Achimnak biztosan rengeteg oszlopnyi papír fog majd tornyosulni az asztalán. Mire újból a hivatalnok irányába néz az már félúton van irodája felé az őt körülvevő díszes társaság kíséretében. Syvyan nem tétlenkedik, megigazítja hátán köpenyét, röviden meghajtja fejét Leandana felé, majd kilép az ajtón és a Kancellár irodája felé fordul. Ha nem tudná hol van, akkor sem lenne nehéz megtalálni a szobát hiszen a Tanácsteremből a nyüzsgés rövid idő alatt a hivatalnok irodájába költözik át. Az elf résnyire nyitja az ajtót és bedugja fejét a szobába. Gyors körbetekintés után rájön, hogy Achim valószínűleg a legkevésbé sincs olyan helyzetben, hogy most azonnal alvilági munkát tudjon Syvyannak szervezni. Az elf ezt egy alig hallható sóhajjal és szinte láthatatlan grimasszal nyugtázza, ennek ellenére belép a kancellári szobába. Köszönésképpen biccent egyet Achim felé. Egyelőre nem szól, hiszen a hivatalnokot rendesen megsorozzák kérdésekkel és kérésekkel, az elf pedig türelmes, habár már nagyon fáj a foga egy kis alvilági vadászatra, piszkos munkára. Beljebb lépve a helyiségben nekitámasztja hátát a falnak és figyeli a bent zajló eseményeket. Sietni már csak azért sem siet, mert habár a Kancellár előtt nem titkolja kilétét, talán jobb, ha nem szökken szárba a híre annak, hogy orgyilkos és alvilági munkát végez.*
7051. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 19:55:21
Üzenet elküldve: 2016-11-16 19:55:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Főleg Lea és Zekd//
*Tulajdonképpen nem siet sehova, csak nem akarja feltartani a kancellárt. Biztos benne, hogy teendői számosak és nem is várhatnak sokat, legyen az a Vashegyre nemrég érkezettek nevének feljegyzése, feladatok kiosztása, vagy borfogyasztás meghökkentő mennyiségben. A fejbólintást azért elcsípi, maga is hasonló gesztus mellett távozik. Az ajtót nem is húzza be maga után, hiszen ahogy kilép, akkor suhan el mellette a pöttöm tündér, vélhetően a kancellárhoz igyekezve. Csak nem fogja az orrára csapni. Mosolyogva néz utána, valahogy szürreális jelenség errefelé. Első gondolata az, hogy vajon a pici termet, a kis szárnyak, az általában bájos természet lehet-e az oka, hogy a tündéreket szinte mindenki kedveli? Kivéve talán az orkokat, de őket jobb helyeken nem számítják az értelmes élőlények sorába.
Pár lépést tesz csak meg, amikor Lea is felbukkan. Széles vigyorral tárja szét karjait, a göndör hajú pedig veszi a lapot, és kisvártatva a nyakába is ugrik. Esze ágában sincs akadékoskodni, főleg úgy, hogy az ölelés hevessége kicsit meglepi. Nem mondhatni, hogy rég látták egymást, talán fertály órája sincs, és a reggel sincs még olyan messze, amikor egymás karjaiban ébredtek. Meg Zekd dörömbölésére, de ez részletkérdés.*
- Na, na, na, na! *próbálja nyugtatgatni, miközben átöleli Leát és néhány puszit nyom az arcára. Határozottan az az érzése, hogy valami nincs rendben. Nem is tudná eldönteni, hogy az számít-e jobb eshetőségnek, ha Drenule van még mindig a dologban, elvégre ilyesmit nem lehet egy éjszaka alatt kiheverni.* Mi a baj? Vagy csak ennyire hiányoztam? Az persze nem baj. Sőt.
*Aztán egy kicsit kibontakozik az ölelésből, épp csak annyira, hogy kezei közé tudja fogni a lány arcát, és közelről nézhessen a szemeibe egy félmosollyal.*
- És ha meglátnak?
*Őt nem izgatná különösebben, ha románcuk nem maradna titokban, úgysem lehet ezt örökké így. Legfeljebb kimiskárolja azt, aki Kagantal uraságnak meri nevezni. A most tett felfedezését pedig meg sem említi. Még az is lehet, hogy Lea rossz néven venné, hogy eddig fel sem tűnt neki az a fehér tincs. Persze megmagyarázhatná, hogy az esti sötétben nem is látta, de inkább a mutatóujja köré tekeri az ominózus fürtöt, és arcán a rajongás számos tanújelével szólal meg.*
- Tündéri.
*Folytatná még, de erre most nincs érkezése, mert kivágódik Achim hivatalának ajtaja és Zekd köszön oda neki. A megszólításra szólni sem tud, a kölyök vérforralóan pimasz. Még arra sincs idejük, hogy Leával szétrebbenjenek. Igaz, nem is nagyon akar. Pláne nem az orcátlan Zekd miatt. Nyitná a száját válaszra, de a fiú már vissza is fordult, és az ajtóból kiabál befelé a kancellárnak. Laor lelki szemei előtt már látja, hogy a kölyök egy újabb nyakleves hatására bebucskázik a kancellár szobájába, de nem csapja tarkón. Nem egy vadállat, aki csak pofozni tud. Úgyhogy most az ő arcán terül el egy szemtelen vigyor, ahogy visszafordul Leához.*
- Te találtad, a tied.
//Főleg Lea és Zekd//
*Tulajdonképpen nem siet sehova, csak nem akarja feltartani a kancellárt. Biztos benne, hogy teendői számosak és nem is várhatnak sokat, legyen az a Vashegyre nemrég érkezettek nevének feljegyzése, feladatok kiosztása, vagy borfogyasztás meghökkentő mennyiségben. A fejbólintást azért elcsípi, maga is hasonló gesztus mellett távozik. Az ajtót nem is húzza be maga után, hiszen ahogy kilép, akkor suhan el mellette a pöttöm tündér, vélhetően a kancellárhoz igyekezve. Csak nem fogja az orrára csapni. Mosolyogva néz utána, valahogy szürreális jelenség errefelé. Első gondolata az, hogy vajon a pici termet, a kis szárnyak, az általában bájos természet lehet-e az oka, hogy a tündéreket szinte mindenki kedveli? Kivéve talán az orkokat, de őket jobb helyeken nem számítják az értelmes élőlények sorába.
Pár lépést tesz csak meg, amikor Lea is felbukkan. Széles vigyorral tárja szét karjait, a göndör hajú pedig veszi a lapot, és kisvártatva a nyakába is ugrik. Esze ágában sincs akadékoskodni, főleg úgy, hogy az ölelés hevessége kicsit meglepi. Nem mondhatni, hogy rég látták egymást, talán fertály órája sincs, és a reggel sincs még olyan messze, amikor egymás karjaiban ébredtek. Meg Zekd dörömbölésére, de ez részletkérdés.*
- Na, na, na, na! *próbálja nyugtatgatni, miközben átöleli Leát és néhány puszit nyom az arcára. Határozottan az az érzése, hogy valami nincs rendben. Nem is tudná eldönteni, hogy az számít-e jobb eshetőségnek, ha Drenule van még mindig a dologban, elvégre ilyesmit nem lehet egy éjszaka alatt kiheverni.* Mi a baj? Vagy csak ennyire hiányoztam? Az persze nem baj. Sőt.
*Aztán egy kicsit kibontakozik az ölelésből, épp csak annyira, hogy kezei közé tudja fogni a lány arcát, és közelről nézhessen a szemeibe egy félmosollyal.*
- És ha meglátnak?
*Őt nem izgatná különösebben, ha románcuk nem maradna titokban, úgysem lehet ezt örökké így. Legfeljebb kimiskárolja azt, aki Kagantal uraságnak meri nevezni. A most tett felfedezését pedig meg sem említi. Még az is lehet, hogy Lea rossz néven venné, hogy eddig fel sem tűnt neki az a fehér tincs. Persze megmagyarázhatná, hogy az esti sötétben nem is látta, de inkább a mutatóujja köré tekeri az ominózus fürtöt, és arcán a rajongás számos tanújelével szólal meg.*
- Tündéri.
*Folytatná még, de erre most nincs érkezése, mert kivágódik Achim hivatalának ajtaja és Zekd köszön oda neki. A megszólításra szólni sem tud, a kölyök vérforralóan pimasz. Még arra sincs idejük, hogy Leával szétrebbenjenek. Igaz, nem is nagyon akar. Pláne nem az orcátlan Zekd miatt. Nyitná a száját válaszra, de a fiú már vissza is fordult, és az ajtóból kiabál befelé a kancellárnak. Laor lelki szemei előtt már látja, hogy a kölyök egy újabb nyakleves hatására bebucskázik a kancellár szobájába, de nem csapja tarkón. Nem egy vadállat, aki csak pofozni tud. Úgyhogy most az ő arcán terül el egy szemtelen vigyor, ahogy visszafordul Leához.*
- Te találtad, a tied.
7050. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 19:07:52
Üzenet elküldve: 2016-11-16 19:07:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Chiari, Agarea, kicsit őrség és Jaz//
* Szóval a városőröktől kapott ki, azok meg itt hagyták, mintegy búcsúajándékot. Szó nélkül. Azért örült volna annak, hogy ha a városőrök valakit félholtra gyepálnak, legalább szólnak róla. Vagy legalább a hegy lábánál dobták volna el. De hát, az ilyenekben nem lehet bízni. *
- Szóval beteg a kishúgod? Miért nem hoztad el magaddal? Kiálthattál volna gyógyítóért, sok az őr erre, na meg az én füleim igen jól hallanak. Nem utolsó sorban pedig, ha egy beteg kislány társaságában kotorászol az ispotályban, nem ütnek le szó nélkül.
* Agarea lelép, és talán jól is teszi. A lüke ifjonc a maga sajátos módján marasztalná még, de nem jár szerencsével. Így belé karolva totyorászik és most már a rendes és állandó ispotály felé vezeti. Az ő régi házába. A lakószobát már nem használják, de annak előtere még mindig jó ispotálynak. Már be van fűtve és van fekhely a sérülteknek, betegeknek. Oda ülteti le a zöldfülűt. *
- Bekenem a puklit a fejeden, itt tudsz még pihenni. Ha nem szédülsz, nincs hányingered, akkor megmaradsz már és nem lesz később baj.
* Nála sincsenek feliratozva az üvegek és tégelyek, de akik ismerik, azok tudják, hogy mit miszerint tárol. Az egyik kencével bekeni a sérülést azon a dimbes-dombos fején. Ki tudja? Talán lesz még néhány pukli a fiú fején. *
- Szóval, a húgod beteg. Hogy hívják, mennyi idős, mi a baja és hol hagytad?
* Szóval a városőröktől kapott ki, azok meg itt hagyták, mintegy búcsúajándékot. Szó nélkül. Azért örült volna annak, hogy ha a városőrök valakit félholtra gyepálnak, legalább szólnak róla. Vagy legalább a hegy lábánál dobták volna el. De hát, az ilyenekben nem lehet bízni. *
- Szóval beteg a kishúgod? Miért nem hoztad el magaddal? Kiálthattál volna gyógyítóért, sok az őr erre, na meg az én füleim igen jól hallanak. Nem utolsó sorban pedig, ha egy beteg kislány társaságában kotorászol az ispotályban, nem ütnek le szó nélkül.
* Agarea lelép, és talán jól is teszi. A lüke ifjonc a maga sajátos módján marasztalná még, de nem jár szerencsével. Így belé karolva totyorászik és most már a rendes és állandó ispotály felé vezeti. Az ő régi házába. A lakószobát már nem használják, de annak előtere még mindig jó ispotálynak. Már be van fűtve és van fekhely a sérülteknek, betegeknek. Oda ülteti le a zöldfülűt. *
- Bekenem a puklit a fejeden, itt tudsz még pihenni. Ha nem szédülsz, nincs hányingered, akkor megmaradsz már és nem lesz később baj.
* Nála sincsenek feliratozva az üvegek és tégelyek, de akik ismerik, azok tudják, hogy mit miszerint tárol. Az egyik kencével bekeni a sérülést azon a dimbes-dombos fején. Ki tudja? Talán lesz még néhány pukli a fiú fején. *
- Szóval, a húgod beteg. Hogy hívják, mennyi idős, mi a baja és hol hagytad?
7049. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 18:05:33
Üzenet elküldve: 2016-11-16 18:05:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Daranel//
- Köszönöm. Szóval Daranelt keressem. *Hümmög egyet még a végén, majd egy fejbólintással távozik. ~ Nos, már csak ki kell találnom, hogy kicsoda a Daranel nevezetű, mert azt ugyan nem adta meg a Kancellár. ~ Morfondírozik, ahogy ellép az ajtón át, nem törődve másokkal. A két másik újoncot meg sem kérdezi, valószínűleg ők sem tudhatják, hogy kicsoda Daranel, ezért hát a legközelebbi nem újonchoz siet, hanem a szép íjat viselő magas férfihez. Eldacnak az az érzése támad, hogy inkább lenne a férfi elf, mint ember, de az is lehet, hogy félvér. Végül, rövid idő után meg is szólítja a férfit.*
- Üdvözletem, Eldac vagyok, és most már talán a Thargok népéhez tartozom, legalábbis beírtak a nagykönyvbe. Viszont keresek valakit, akihez beosztott a Kancellár. Egy bizonyos Daranel nevezetűt. Sajnos a nevén túl többet nem árultak el róla. Útbaigazítana hozzá? *Érdeklődő tekintet, ami megoszlik a szépen megmunkált elf íj és a férfi szembogara között. Választ vár, ez egyértelműen lejön a testtartásából.*
//Daranel//
- Köszönöm. Szóval Daranelt keressem. *Hümmög egyet még a végén, majd egy fejbólintással távozik. ~ Nos, már csak ki kell találnom, hogy kicsoda a Daranel nevezetű, mert azt ugyan nem adta meg a Kancellár. ~ Morfondírozik, ahogy ellép az ajtón át, nem törődve másokkal. A két másik újoncot meg sem kérdezi, valószínűleg ők sem tudhatják, hogy kicsoda Daranel, ezért hát a legközelebbi nem újonchoz siet, hanem a szép íjat viselő magas férfihez. Eldacnak az az érzése támad, hogy inkább lenne a férfi elf, mint ember, de az is lehet, hogy félvér. Végül, rövid idő után meg is szólítja a férfit.*
- Üdvözletem, Eldac vagyok, és most már talán a Thargok népéhez tartozom, legalábbis beírtak a nagykönyvbe. Viszont keresek valakit, akihez beosztott a Kancellár. Egy bizonyos Daranel nevezetűt. Sajnos a nevén túl többet nem árultak el róla. Útbaigazítana hozzá? *Érdeklődő tekintet, ami megoszlik a szépen megmunkált elf íj és a férfi szembogara között. Választ vár, ez egyértelműen lejön a testtartásából.*
7048. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:28:15
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:28:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
*Megúszta. Bár Mofi büszkeségét nem érti. Az ajtón kifelé még elereszt egy dicséretet. Kilépve ha összefut Laorral akkor köszön neki.*
-Szia apu! *aztán megy tovább, megkeresi a szálláshelyét. Vagy nem. Sarkon fordul és behajol a Kancellár ajtaján.*
-És pontosan hol is? Azon kívül, hogy a szállásrészen. *kérdi, remélve, hogy a pasas elkíséri. Ha bármi mocskos dolgot akarna tenni a fiúval akkor majd leszúrja. Nem véletlenül van rá tőr. Aztán Laorral is vigyáznia kell mert valószínűleg azzal az „apu” szócskával eléggé felhúzta.*
*Megúszta. Bár Mofi büszkeségét nem érti. Az ajtón kifelé még elereszt egy dicséretet. Kilépve ha összefut Laorral akkor köszön neki.*
-Szia apu! *aztán megy tovább, megkeresi a szálláshelyét. Vagy nem. Sarkon fordul és behajol a Kancellár ajtaján.*
-És pontosan hol is? Azon kívül, hogy a szállásrészen. *kérdi, remélve, hogy a pasas elkíséri. Ha bármi mocskos dolgot akarna tenni a fiúval akkor majd leszúrja. Nem véletlenül van rá tőr. Aztán Laorral is vigyáznia kell mert valószínűleg azzal az „apu” szócskával eléggé felhúzta.*
7047. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:17:10
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:17:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal//
~Őr és harcos? Hupszi! Azt hiszem akkor mégsem vele kellene beszélnem, hanem tényleg Achim Mesterrel. Mindegy, igazából szívesen ismerkedem meg mindenkivel, és nem lesz bajom abból, ha ő is tudja a nevemet.~
*Gondolja végig, miközben mosolyogva meghallgatja az íjász válaszát, bár a Zekdet ért taslik csattanásakor egy picit azért behúzza a nyakát, és vet egy pillantást a nem éppen kiegyenlített küzdelem irányába, ám amikor tudatosul benne, hogy csak atyai nevelés folyik, ami egyébként véleménye szerint is ráfér a fiúra, bár ő nem az erőszakot választaná, akkor megnyugszik, és teljes figyelmét Daranelnek szenteli. A ki a tanítód kérdés elhangzásánál egy pillanatra elgondolkodik, és bíbelődni kezd a ruhájával, de pár másodpercnél nem tart tovább a válasz kiötlése.*
– Legelőször Taitos Úrfival találkoztam a városban, és ő segített eligazodni. Ő küldött Rilai kisasszonyhoz, aki alkalmazott, majd ide kerültem, és Achim Mestertől is...
*Itt megtorpan, hiszen ismételten eszébe ötlik a nem biztosan teljesített feladata, és mivel ezt nem szeretné kihangsúlyozni, inkább hálásan fejet hajt a dicséret miatt.*
– Nagyon szépen köszönöm, igyekszem is az maradni, és azt hiszem sikerülni is fog.
*Amint megkapja az elbocsájtó szép üzenetet, rögtön rábólint és elindul a Kancellár irodájába. Mint kiderül, nem az íjászt kellett volna keresnie, de így még jól is jött ki a végén, és mivel ő küldte el, nem is kellett szabadkoznia. Gyorsan a páros után siet, ő már tudja az utat az irodához, így nem kell vezetgetni. Mivel a gyűlésen köszöntötte már őket, így csak a Kancellár felé intéz ismételt meghajlást, ám csöndben marad, amíg nincs szólítva. Amikor viszont van, szinte villámcsapásként érik Achim szavai a gyújtónyilakról, és a könyvéről, aminek hallatán akkora kő esik le piciny szívéről, ami talán az egész Vashegynél is nagyobb. Bölcsen és tisztelettudóan hallgat, ameddig a kancellár beszél, ez pedig azt eredményezi, hogy nem ront el semmit a közbekotyogással, és olyan boldogan kapja elő, és nyújtja át csillogó szemekkel a naplóját, mintha máris a céhmesterré avatást jegyezné bele Achim.*
– Nagyon hálás vagyok amiért megengedte, hogy az Önök szolgálatába álljak, és örömmel teljesítek minden felkérést, a tőlem telhető legnagyobb ügyességgel.
*Csak a boldogság és a valahova tartozás, na meg persze az elismerés mámoros érzése lebeg körülötte, az pedig, hogy még közönsége is van, csak még finomabbá teszi ezt az ízt. Nem dölyfösködik ugyan, még ki sem húzza magát, azt azonban érzi, hogy végre valamit ő is mutatott, és még taslit sem kapott érte, mint a fiúcska. Nem akar feltűnősködni, nem akar ismert lenni, azt azonban szeretné, hogy ha letesz valamit az asztalra, azért meg legyen dicsérve, és ezt most megkapja, így tehát nagyon elégedett.*
~Őr és harcos? Hupszi! Azt hiszem akkor mégsem vele kellene beszélnem, hanem tényleg Achim Mesterrel. Mindegy, igazából szívesen ismerkedem meg mindenkivel, és nem lesz bajom abból, ha ő is tudja a nevemet.~
*Gondolja végig, miközben mosolyogva meghallgatja az íjász válaszát, bár a Zekdet ért taslik csattanásakor egy picit azért behúzza a nyakát, és vet egy pillantást a nem éppen kiegyenlített küzdelem irányába, ám amikor tudatosul benne, hogy csak atyai nevelés folyik, ami egyébként véleménye szerint is ráfér a fiúra, bár ő nem az erőszakot választaná, akkor megnyugszik, és teljes figyelmét Daranelnek szenteli. A ki a tanítód kérdés elhangzásánál egy pillanatra elgondolkodik, és bíbelődni kezd a ruhájával, de pár másodpercnél nem tart tovább a válasz kiötlése.*
– Legelőször Taitos Úrfival találkoztam a városban, és ő segített eligazodni. Ő küldött Rilai kisasszonyhoz, aki alkalmazott, majd ide kerültem, és Achim Mestertől is...
*Itt megtorpan, hiszen ismételten eszébe ötlik a nem biztosan teljesített feladata, és mivel ezt nem szeretné kihangsúlyozni, inkább hálásan fejet hajt a dicséret miatt.*
– Nagyon szépen köszönöm, igyekszem is az maradni, és azt hiszem sikerülni is fog.
*Amint megkapja az elbocsájtó szép üzenetet, rögtön rábólint és elindul a Kancellár irodájába. Mint kiderül, nem az íjászt kellett volna keresnie, de így még jól is jött ki a végén, és mivel ő küldte el, nem is kellett szabadkoznia. Gyorsan a páros után siet, ő már tudja az utat az irodához, így nem kell vezetgetni. Mivel a gyűlésen köszöntötte már őket, így csak a Kancellár felé intéz ismételt meghajlást, ám csöndben marad, amíg nincs szólítva. Amikor viszont van, szinte villámcsapásként érik Achim szavai a gyújtónyilakról, és a könyvéről, aminek hallatán akkora kő esik le piciny szívéről, ami talán az egész Vashegynél is nagyobb. Bölcsen és tisztelettudóan hallgat, ameddig a kancellár beszél, ez pedig azt eredményezi, hogy nem ront el semmit a közbekotyogással, és olyan boldogan kapja elő, és nyújtja át csillogó szemekkel a naplóját, mintha máris a céhmesterré avatást jegyezné bele Achim.*
– Nagyon hálás vagyok amiért megengedte, hogy az Önök szolgálatába álljak, és örömmel teljesítek minden felkérést, a tőlem telhető legnagyobb ügyességgel.
*Csak a boldogság és a valahova tartozás, na meg persze az elismerés mámoros érzése lebeg körülötte, az pedig, hogy még közönsége is van, csak még finomabbá teszi ezt az ízt. Nem dölyfösködik ugyan, még ki sem húzza magát, azt azonban érzi, hogy végre valamit ő is mutatott, és még taslit sem kapott érte, mint a fiúcska. Nem akar feltűnősködni, nem akar ismert lenni, azt azonban szeretné, hogy ha letesz valamit az asztalra, azért meg legyen dicsérve, és ezt most megkapja, így tehát nagyon elégedett.*
7046. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 14:56:06
Üzenet elküldve: 2016-11-16 14:56:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Ewa, Aletai majd Laor//
- Helyes.
*ennyit reagál arra, hogy a másik kettő egy párt alkot. Persze elmereng egy kicsit azon, hogy milyen problémákat is vet fel a másik kettő, illetve a férfi faja, de végül is ezen nem neki kell merengenie, hanem Ewának. Ő pedig szemlátomást nem nagyon mereng. Úgy tűnik, hogy a szerelem tényleg vak, és teljesen mindegy, hogy a célszemély milyen fajú, vagy, hogy kövér, sovány, netán, hogy kék szemű.*
- Achim biztos egy halom papírmunkát fog adni nekem is. Menjetek nyugodtan.
*búcsúzik mosolyogva, eközben bekortyolja az utolsó cseppeket is a levesből. Aletai kérdését a felcserről fejrázással utasítja el. Végül is egyebek mellett Lea is tevékenykedik felcserként, nem ítélte veszélyesnek, de mindenesetre idegennek érzi magától, most is odakap, mert hirtelen viszket neki. Szinte látja maga előtt a rúnákat, hogy átsejlenek ingének anyagán. Pedig nem, csak képzelődik. Csak tenyerén a kötés vérzett át újra, mégiscsak össze kéne ölteni. Kicsit fáj is. Nagyot sóhajt.
Biccentéssel búcsúzik a párostól. Eddig fel volt pörögve, de most kezd leereszteni, meg lecsapódni benne ez az egész dolog. Jobban ment, mint várta, de még mindig szívesebben szűkölne a sarokban. Egy ölelésre van szüksége. Körbesandít, hogy hol van Laor. Ha minden igaz, akkor Zekdet kísérte el Achimhoz, tehát valahol arrafelé kell lennie. Még azelőtt pattan fel, hogy bárki lecsaphatna rá újból és öles léptekkel indul abba az irányba, ahol Laort sejti.
Igazából most valahogy eljutott megint a tegnap esti állapotba, és emiatt kellőképpen letargikus is, ez pedig pont elég indok arra, hogy nem érdekli már, hogy ki látja meg. Amint sikerül rálelnie a férfira akkor karjai közé bújik, fejét a vállára hajtja, de olyan hévvel "támad", hogy a másiknak védekezni sincs nagyon lehetősége. Ha nagyon akadékoskodik, akkor lehet, hogy Lea a hátát még össze is vérzi, a szivárgó tenyerével. Annyi baj legyen majd kimossa. Mármint nem Lea. Kell egy szolgálót keríteni valahonnan, aki foglalkozik ezekkel a dolgokkal, és nem olyan lusta, mint az a mihaszna Miwa volt.
Legalább egy hosszú percre van szüksége így, ölelkezve, hogy ismét bizakodjon. Miért is ne tenné? Az első nagy döccenőn sikerült túllendülni. Ennek ellenére nagyon is törődöttnek érzi magát, pedig tényleg sokkal jobban is néz ki a leves után, szinte már csak a hajában az az ősz tincs emlékezteti az elmúlt napra. Már a rúnákon kívül, az ősz tincset pedig könnyebb orvosolni, mint a rúnákat, mert azokat még a penge sem fogja, mint azt az éjjel megtapasztalta.*
//Ewa, Aletai majd Laor//
- Helyes.
*ennyit reagál arra, hogy a másik kettő egy párt alkot. Persze elmereng egy kicsit azon, hogy milyen problémákat is vet fel a másik kettő, illetve a férfi faja, de végül is ezen nem neki kell merengenie, hanem Ewának. Ő pedig szemlátomást nem nagyon mereng. Úgy tűnik, hogy a szerelem tényleg vak, és teljesen mindegy, hogy a célszemély milyen fajú, vagy, hogy kövér, sovány, netán, hogy kék szemű.*
- Achim biztos egy halom papírmunkát fog adni nekem is. Menjetek nyugodtan.
*búcsúzik mosolyogva, eközben bekortyolja az utolsó cseppeket is a levesből. Aletai kérdését a felcserről fejrázással utasítja el. Végül is egyebek mellett Lea is tevékenykedik felcserként, nem ítélte veszélyesnek, de mindenesetre idegennek érzi magától, most is odakap, mert hirtelen viszket neki. Szinte látja maga előtt a rúnákat, hogy átsejlenek ingének anyagán. Pedig nem, csak képzelődik. Csak tenyerén a kötés vérzett át újra, mégiscsak össze kéne ölteni. Kicsit fáj is. Nagyot sóhajt.
Biccentéssel búcsúzik a párostól. Eddig fel volt pörögve, de most kezd leereszteni, meg lecsapódni benne ez az egész dolog. Jobban ment, mint várta, de még mindig szívesebben szűkölne a sarokban. Egy ölelésre van szüksége. Körbesandít, hogy hol van Laor. Ha minden igaz, akkor Zekdet kísérte el Achimhoz, tehát valahol arrafelé kell lennie. Még azelőtt pattan fel, hogy bárki lecsaphatna rá újból és öles léptekkel indul abba az irányba, ahol Laort sejti.
Igazából most valahogy eljutott megint a tegnap esti állapotba, és emiatt kellőképpen letargikus is, ez pedig pont elég indok arra, hogy nem érdekli már, hogy ki látja meg. Amint sikerül rálelnie a férfira akkor karjai közé bújik, fejét a vállára hajtja, de olyan hévvel "támad", hogy a másiknak védekezni sincs nagyon lehetősége. Ha nagyon akadékoskodik, akkor lehet, hogy Lea a hátát még össze is vérzi, a szivárgó tenyerével. Annyi baj legyen majd kimossa. Mármint nem Lea. Kell egy szolgálót keríteni valahonnan, aki foglalkozik ezekkel a dolgokkal, és nem olyan lusta, mint az a mihaszna Miwa volt.
Legalább egy hosszú percre van szüksége így, ölelkezve, hogy ismét bizakodjon. Miért is ne tenné? Az első nagy döccenőn sikerült túllendülni. Ennek ellenére nagyon is törődöttnek érzi magát, pedig tényleg sokkal jobban is néz ki a leves után, szinte már csak a hajában az az ősz tincs emlékezteti az elmúlt napra. Már a rúnákon kívül, az ősz tincset pedig könnyebb orvosolni, mint a rúnákat, mert azokat még a penge sem fogja, mint azt az éjjel megtapasztalta.*
7045. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:53:37
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:53:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal//
*Végül mindenki összegyűlik, sőt még valaki mások elé is akar kerülni. De a jó kancellár ezt nem hagyja. Mofeta kapott kérdést, és várja is a választ. A sötételf elmondja a magáét és elég részletesen, szóval Achimnak nem sok dolga van vele. Emellett Zekd is kinyögi mihez ért és így a kancellár már át is értékeli a tudását. Ennek megfelelően fogja majd beosztani.*
- Eldac! Köszönöm a gyors feleletet. A Radkraal szállás részén kap szobát és a vaskorsóban ellátmányt. Ön mint kardforgató keresse meg Daranelt ő hozzá lesz beosztva. Köszönöm! *Beírja a megfelelő helyre az adatokat és már fordul is Zekd irányába, akit Laor kísér be ezért ő kap egy biccentést, de úgy tűnik sietve távozott így ezt már nem biztos, hogy észlelte.*
- Ha jól hallottam akkor ön a tolvajlás, kémkedés és rablásban járatos. Ezek remek erények és hasznos tulajdonságok. A megfelelő helyre lesz beosztva, amelyről majd értesítem. Addig ismerkedjen remek városunkkal. A Radkraal szállás részén kap szobát és a vaskorsóban ellátmányt. Köszönöm! Következő! *Mondja hivatalos hangon és kitekint oldalra, van e még valaki aki ügyeket akar intézni. De nem lát senkit. Ezért sóhajt egyet és a fejében az jár mikor ihat egy kortyocskát, hiszen igen megszomjazott. Gyors és szakszerű ügyintézés kell, amely végén jöhet az ital. Ez a munka gyümölcse!*
*Végül mindenki összegyűlik, sőt még valaki mások elé is akar kerülni. De a jó kancellár ezt nem hagyja. Mofeta kapott kérdést, és várja is a választ. A sötételf elmondja a magáét és elég részletesen, szóval Achimnak nem sok dolga van vele. Emellett Zekd is kinyögi mihez ért és így a kancellár már át is értékeli a tudását. Ennek megfelelően fogja majd beosztani.*
- Eldac! Köszönöm a gyors feleletet. A Radkraal szállás részén kap szobát és a vaskorsóban ellátmányt. Ön mint kardforgató keresse meg Daranelt ő hozzá lesz beosztva. Köszönöm! *Beírja a megfelelő helyre az adatokat és már fordul is Zekd irányába, akit Laor kísér be ezért ő kap egy biccentést, de úgy tűnik sietve távozott így ezt már nem biztos, hogy észlelte.*
- Ha jól hallottam akkor ön a tolvajlás, kémkedés és rablásban járatos. Ezek remek erények és hasznos tulajdonságok. A megfelelő helyre lesz beosztva, amelyről majd értesítem. Addig ismerkedjen remek városunkkal. A Radkraal szállás részén kap szobát és a vaskorsóban ellátmányt. Köszönöm! Következő! *Mondja hivatalos hangon és kitekint oldalra, van e még valaki aki ügyeket akar intézni. De nem lát senkit. Ezért sóhajt egyet és a fejében az jár mikor ihat egy kortyocskát, hiszen igen megszomjazott. Gyors és szakszerű ügyintézés kell, amely végén jöhet az ital. Ez a munka gyümölcse!*
7044. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:35:40
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:35:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Radkraal //
* Ewangel titokzatosan mosolyog amíg Ale a félvérek egyenességével közli a tényeket. Az elf nem látja a problémát abban, hogy választottja fél-elf, gyermekük lehet, bár nem vér szerinti, sőt mondhatni van is ha a csepp Karavánpihenőből kimentett és a háború idejére dajkaságban hagyott kislányra gondol. Talán miután valóban béke száll a Vashegyre és saját kis házuk lesz a közelben, haza is hozhatja a gyermeket. Felnő ő is itt Chiari kislánya mellett, legalább korabeli pajtása is lesz.*
- Valahol a közelben szeretném ha lehet, de akkor a részleteket megbeszéljük Achimal.* szól még mielőtt Kalácsfalva túlsó végében sikerülne földet kapniuk. Nem tervez birtokkal, azt művelni kell, gondozni, belakni. Egy kisebb falusi ház pont megfelel, udvarral, konyhakerttel, de a legfontosabb a kajszibarack fa.
Ale kérdésére csak kíváncsian várakozik, ha még kapnak parancsot akkor elfogadja ha nem akkor egy főhajtással távozik a klán vezetője elől.*
- Jó étvágyat és mielőbbi teljes gyógyulást.* mondja még.*
- Viszlát.* teszi hozzá majd elindul Achim felé, hogy vele tárgyalják meg a részleteket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.11.23 16:05:13, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
* Ewangel titokzatosan mosolyog amíg Ale a félvérek egyenességével közli a tényeket. Az elf nem látja a problémát abban, hogy választottja fél-elf, gyermekük lehet, bár nem vér szerinti, sőt mondhatni van is ha a csepp Karavánpihenőből kimentett és a háború idejére dajkaságban hagyott kislányra gondol. Talán miután valóban béke száll a Vashegyre és saját kis házuk lesz a közelben, haza is hozhatja a gyermeket. Felnő ő is itt Chiari kislánya mellett, legalább korabeli pajtása is lesz.*
- Valahol a közelben szeretném ha lehet, de akkor a részleteket megbeszéljük Achimal.* szól még mielőtt Kalácsfalva túlsó végében sikerülne földet kapniuk. Nem tervez birtokkal, azt művelni kell, gondozni, belakni. Egy kisebb falusi ház pont megfelel, udvarral, konyhakerttel, de a legfontosabb a kajszibarack fa.
Ale kérdésére csak kíváncsian várakozik, ha még kapnak parancsot akkor elfogadja ha nem akkor egy főhajtással távozik a klán vezetője elől.*
- Jó étvágyat és mielőbbi teljes gyógyulást.* mondja még.*
- Viszlát.* teszi hozzá majd elindul Achim felé, hogy vele tárgyalják meg a részleteket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.11.23 16:05:13, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
7043. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:11:58
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:11:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Chiari, Agarea, kicsit őrség és Jaz//
*Dehogy mer ő hazudni, ha ilyen tekintélyes kék harisnya kéri! Meg amúgy se. Nem is szeret, szándékában se állt soha.*
-A városőrség, Asszonyom.
*Térdel még nyugton, hagyva, hogy fejét birizgálják, nem jelentős a seb, nem is vérzik, inkább csak egy pukli, és némi égésnyom az egész.*
-A kishúgom megbetegedett, és hallottam van gyógyítójuk, őt mentem keresni, de nem volt a sátorban senki.
*Szövegel fátyolos, megtört, szomorú hangon miközben tápászkodik fel a nő segítségével. Sajna alakítása nem elég jó, hogy a nagy cicik koronázatlan királynőjének figyelmét lekösse.*
-Ne, Bögyi, ne hagyj magamra, vele.
*Nyújtja karját Agarea felé esdeklően, hiába. Ereszti le hát, és mivel Chiari nem afféle nőcske kivel merészen hetyegne, hát komolyabban folytatja, immár a gyógyító vállát karolva, nem taperolva, sántikálva mellette.*
-Szóval gondoltam szétnézek a szereik között, hátha. De nem, egyikre se írják mire való. Ekkor jött be az a fogoly lány, és a lábát fájlalta, na annyit még én is tudok mivel lehet sebet tisztítani, gondoltam segítek, még orvosra várunk.
*Válla fölött hátra fordulva kacsint az őrposzton ácsorgó leány felé.*
-Aztán becsörtetett egy tollas városőr, rám vágott valami furcsa lándzsával, és mire magamhoz térten már teljesen le voltam bénulva. Erre, hogy kihallgat. Hát hallgatás volt leginkább, mert a nyelvem se forgott. Amúgy jól forog, sose volt még rá panasz. Semmilyen helyzetben.
*Tart egy kis hatásszünetet, hátha felkelti valami a gyorsan pörgő nyelvekkel kapcsolatban Chiari érdeklődését.*
*Dehogy mer ő hazudni, ha ilyen tekintélyes kék harisnya kéri! Meg amúgy se. Nem is szeret, szándékában se állt soha.*
-A városőrség, Asszonyom.
*Térdel még nyugton, hagyva, hogy fejét birizgálják, nem jelentős a seb, nem is vérzik, inkább csak egy pukli, és némi égésnyom az egész.*
-A kishúgom megbetegedett, és hallottam van gyógyítójuk, őt mentem keresni, de nem volt a sátorban senki.
*Szövegel fátyolos, megtört, szomorú hangon miközben tápászkodik fel a nő segítségével. Sajna alakítása nem elég jó, hogy a nagy cicik koronázatlan királynőjének figyelmét lekösse.*
-Ne, Bögyi, ne hagyj magamra, vele.
*Nyújtja karját Agarea felé esdeklően, hiába. Ereszti le hát, és mivel Chiari nem afféle nőcske kivel merészen hetyegne, hát komolyabban folytatja, immár a gyógyító vállát karolva, nem taperolva, sántikálva mellette.*
-Szóval gondoltam szétnézek a szereik között, hátha. De nem, egyikre se írják mire való. Ekkor jött be az a fogoly lány, és a lábát fájlalta, na annyit még én is tudok mivel lehet sebet tisztítani, gondoltam segítek, még orvosra várunk.
*Válla fölött hátra fordulva kacsint az őrposzton ácsorgó leány felé.*
-Aztán becsörtetett egy tollas városőr, rám vágott valami furcsa lándzsával, és mire magamhoz térten már teljesen le voltam bénulva. Erre, hogy kihallgat. Hát hallgatás volt leginkább, mert a nyelvem se forgott. Amúgy jól forog, sose volt még rá panasz. Semmilyen helyzetben.
*Tart egy kis hatásszünetet, hátha felkelti valami a gyorsan pörgő nyelvekkel kapcsolatban Chiari érdeklődését.*
7042. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-16 07:42:32
Üzenet elküldve: 2016-11-16 07:42:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Achim, Mofeta//
*Az íjász is hosszabb megbeszélésre számított, viszont a leglényegesebb dolgok így is elhangzanak. Amikor Achim megérkezik felemelkedik a helyéről és elsétál a tűz mellől.*
-Üdv Achim!
*Daranel ha nagyon ráér akkor szívesen lát el testőri feladatot a kancellár mellett. Most azonban Mofeta szavaira figyel fel, aki nagyon tisztelettudóan köszönti a zöld ruhást.*
-Üdvözlöm kis hölgy. Én Daranel vagyok, a Vashegy egyik őre, harcosa.
*Leandana titulusa egyre cicomásabb lesz, úgy tűnik az úrnő megszólítás kisebbfajta lavinát indított el.*
-Igen, én is segédkezek az újoncok eligazításában. Tetszik a lelkesedésed. Szóval kereskedőtanonc... ki a tanítód?
*Mivel Achim közben az újakat Achim a hivatali helység felé irányítja így jobb lesz, ha Mofeta sem marad le.*
-Most menj a kancellár után, aztán ha végeztetek megbeszéljük a továbbiakat. Itt foglak várni. Achim! *szól a kancellár urán.* -Ha véletlenül bármi probléma lenne... tudod.
*Csak szólni kell és Daranel máris intézkedik. Úgy véli, hogy a kancellár érteni fogja a célzást. Leginkább a mélységi miatt mondja ezt, akit nem ismer így kicsit bizalmatlanabb vele szemben, ami végül is teljesen érthető.
Amíg Mofeta meg nem jelenik, addig csak szobrozik.*
//Achim, Mofeta//
*Az íjász is hosszabb megbeszélésre számított, viszont a leglényegesebb dolgok így is elhangzanak. Amikor Achim megérkezik felemelkedik a helyéről és elsétál a tűz mellől.*
-Üdv Achim!
*Daranel ha nagyon ráér akkor szívesen lát el testőri feladatot a kancellár mellett. Most azonban Mofeta szavaira figyel fel, aki nagyon tisztelettudóan köszönti a zöld ruhást.*
-Üdvözlöm kis hölgy. Én Daranel vagyok, a Vashegy egyik őre, harcosa.
*Leandana titulusa egyre cicomásabb lesz, úgy tűnik az úrnő megszólítás kisebbfajta lavinát indított el.*
-Igen, én is segédkezek az újoncok eligazításában. Tetszik a lelkesedésed. Szóval kereskedőtanonc... ki a tanítód?
*Mivel Achim közben az újakat Achim a hivatali helység felé irányítja így jobb lesz, ha Mofeta sem marad le.*
-Most menj a kancellár után, aztán ha végeztetek megbeszéljük a továbbiakat. Itt foglak várni. Achim! *szól a kancellár urán.* -Ha véletlenül bármi probléma lenne... tudod.
*Csak szólni kell és Daranel máris intézkedik. Úgy véli, hogy a kancellár érteni fogja a célzást. Leginkább a mélységi miatt mondja ezt, akit nem ismer így kicsit bizalmatlanabb vele szemben, ami végül is teljesen érthető.
Amíg Mofeta meg nem jelenik, addig csak szobrozik.*
7041. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-15 22:15:00
Üzenet elküldve: 2016-11-15 22:15:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal, majd balra el//
*Kimente előtt Laor szólítja meg, erre újra körülnéz, ez nagyjából a megvilágosodás pillanata.*
- Ó, tehát ez most nem az Álmos Isten tanúi gyülekezete. Így mindjárt más, ide jobban illek.
*Végighallgatja a beszédeket, egy darabig. Aztán mindenki mond erre valamit, vagy hűségesküt tesz, nem is igazán figyel rájuk, ezúttal nem csak azért, mert nem akar, vagy, mert unalmas esetenként. A feje egy újabb fájással van elfoglalva. Valójában nagyon ritkán történt ez meg vele, de most egyértelmű: Nem tudja, mit csináljon. A jövőjével, az életével, vagy akár csak az elkövetkező öt perccel. Maradjon? Menjen? Ha már kérdéses, akkor nem ér erőltetni.*
- Jól hangzik az egész, tényleg. Tudod, Artheniorban van egy lovam, rábíztam egy cimborámra. El kell ugranom érte, ha már ide akarok fészkelni. Aztán visszajövök.
*Mondja a legközelebb álló/ülő illetékesnek, legyen az Laor, Lea, vagy akárki. Egyébként nincs lova Artheniorban, cimborája még kevesebb, és szégyelli is, amiért nem tudott hitelesebb szöveget kitalálni. Pápát int mindenkinek, akit már látott, meg azoknak is, akiket elfelejtett, de ők azért integetnek. Nem sokan lesznek, valamiért nem nagyon sikerült bárkivel is szóba állnia errefelé, pedig ez azelőtt sosem volt probléma a számára. Még egy zavaró dolog. Talán öregszik? Egy dolog azért igaz a meséjéből: Visszajön. Valamikor. És, a korrektség kedvéért, lovat is szerez. Meg száz aranyat is hoz, ha már így üres zsebbel észrevette Morwont. Vagy egy óriáslányt, a nagyfiú biztos amúgy is magányos lehet a sok normál növésű nőstény között. Így vagy úgy, de visszajön, legalábbis, most így gondolja. És miért ne? Még mindig ez áll a legközelebb ahhoz, amit ő keres az ég alatt. És ha addigra nem omlik le a vár a hegyről, az is bebizonyosodik, hogy a szellemjáró kormányzása is bevált.
Addig is viszont, bakanccsal vértezett lábai viszik őt ki az épületből, és el Amon Ruadhról.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.15 22:15:32
*Kimente előtt Laor szólítja meg, erre újra körülnéz, ez nagyjából a megvilágosodás pillanata.*
- Ó, tehát ez most nem az Álmos Isten tanúi gyülekezete. Így mindjárt más, ide jobban illek.
*Végighallgatja a beszédeket, egy darabig. Aztán mindenki mond erre valamit, vagy hűségesküt tesz, nem is igazán figyel rájuk, ezúttal nem csak azért, mert nem akar, vagy, mert unalmas esetenként. A feje egy újabb fájással van elfoglalva. Valójában nagyon ritkán történt ez meg vele, de most egyértelmű: Nem tudja, mit csináljon. A jövőjével, az életével, vagy akár csak az elkövetkező öt perccel. Maradjon? Menjen? Ha már kérdéses, akkor nem ér erőltetni.*
- Jól hangzik az egész, tényleg. Tudod, Artheniorban van egy lovam, rábíztam egy cimborámra. El kell ugranom érte, ha már ide akarok fészkelni. Aztán visszajövök.
*Mondja a legközelebb álló/ülő illetékesnek, legyen az Laor, Lea, vagy akárki. Egyébként nincs lova Artheniorban, cimborája még kevesebb, és szégyelli is, amiért nem tudott hitelesebb szöveget kitalálni. Pápát int mindenkinek, akit már látott, meg azoknak is, akiket elfelejtett, de ők azért integetnek. Nem sokan lesznek, valamiért nem nagyon sikerült bárkivel is szóba állnia errefelé, pedig ez azelőtt sosem volt probléma a számára. Még egy zavaró dolog. Talán öregszik? Egy dolog azért igaz a meséjéből: Visszajön. Valamikor. És, a korrektség kedvéért, lovat is szerez. Meg száz aranyat is hoz, ha már így üres zsebbel észrevette Morwont. Vagy egy óriáslányt, a nagyfiú biztos amúgy is magányos lehet a sok normál növésű nőstény között. Így vagy úgy, de visszajön, legalábbis, most így gondolja. És miért ne? Még mindig ez áll a legközelebb ahhoz, amit ő keres az ég alatt. És ha addigra nem omlik le a vár a hegyről, az is bebizonyosodik, hogy a szellemjáró kormányzása is bevált.
Addig is viszont, bakanccsal vértezett lábai viszik őt ki az épületből, és el Amon Ruadhról.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.15 22:15:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739