Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 354 (7061. - 7080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7080. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-21 19:40:33
Üzenet elküldve: 2016-11-21 19:40:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal, majd a város utcáin//
//Achim, Mofeta //
*Mivel a kancellári szoba szinte csordultig tele van, az elf nekidőlve a falnak előkotorja bőrkötéses füzetecskéjét. Az utolsó használt lapon a Kósza Pintyhez kapcsolódó információk és össze-vissza rajzolt szkeccsek vannak egy-egy oszlopdíszről, cégérről vagy más, hasonlóan jellegzetes dologról. Végignézve a vázlatokon egy pillanatra ismét eszébe jut az artheniori fogadóban hátrahagyott lehetőség, de talán lesz még alkalma abban a városban is vadászatra. Szénceruzáját ujjai közt megpörgetve elkezd lejegyezni néhány dolgot amit fontosnak tart a korábbi gyűléssel kapcsolatban, majd lassan a Tanácsterem közepén gyújtott hatalmas tűz fekete-fehér vázlata is kirajzolódik a lap hátoldalán, körülötte néhány satírozott alakkal. Syvyan csak arra eszmél fel amikor a Kancellár a kereskedőtanonc tündért szólítja ismét meg. Kissé meglepődve tekint körbe, mikor belemerült füzetébe még nyüzsgés volt Achim asztala körül, most pedig már csak Mofeta ügyének tisztázása maradt hátra.*
~ Vagy a Kancellár dolgozott sebesen, vagy így elrepült az idő?! ~ *teszi fel a kérdést magában az elf, de az Achim arcán tükröződő fáradtság alapján mindkét verzió egymás mellett tűnik elfogadhatónak. Közben a tündér újabb küldetést kap, ami első hallásra rendkívül nagy bizalomról árulkodik a Kancellár részéről. Syvyan már-már gratulálna is Mofetának azonban ekkor Achim nyílegyenesen rá szegezi tekintetét. Halk puffanással csapódik össze a füzetecske Syvyan kezében, azonnal felveszi a szemkontaktust a hivatalnokkal és figyelmesen hallgatja végig az információkat. Egy kis pénzbehajtás, biztonsági intézkedések, veszélyhelyzet felmérése. Syvyan képzeletben hevesen dörzsöli össze tenyereit. A pénzbehajtásban komoly gyakorlata van orgyilkosként, biztonsági szakértőként ugyan még nem alkalmazták, de képességei teljes ismeretében és tapasztalatainak segítségével biztosan meg tudja majd oldani a feladat rá kiszabott részét. Habár a tündér igyekszik magát visszafogni, Syvyan észreveszi testbeszédén, hogy majd kiugrik a bőréből a feladat hallatán. Az életvidám és tenni akarástól duzzadó teremtés kiugró öröme és válasza mosolyt csal arcára. Kell is az elfnek pár pillanat, hogy újra elkapja a társalgás fonalát.*
- Biztos vagyok benne! *reagál Mofeta kérdésére.* Értettem, Kancellár! Számíthat rám, bizalma nem marad viszonzatlan. *bólint határozottan a hivatalnok irányába, amely egyben már az elköszönés is.*
- Nos, úgy tűnik, hogy útjaink ismét keresztezik egymást. Ennek kifejezetten örülök. *hangoztatja kifelé menet a tündérnek, azonban mikor kilépnek a Radkraal ajtaján Mofeta kisebbfajta extázisban tör ki. Syvyan valami hasonlóra számít, hiszen a tündér már láthatóan bent is alig bírta magát türtőztetni. Az elfnek először azon kell igyekeznie, hogy egyáltalán megértse amit Mofeta izgatottan hadar.*
- Ha engem kérdezel, én egy percig sem kételkedtem abban, hogy alkalmas vagy bármilyen feladatra. Nem is fogok. Neked sem szabadna magadban. A történelem számtalanszor bizonyította már, hogy a legkisebbek is képesek változtatni a jövő alakulásán. Neked is, mint mindenkinek, megvannak a magad adottságai, ha kihozod magadból a maximumot, senki nem szólhat egy rossz szót sem. *Biztatja mosolyogva Syvyan a tündért, mikor az végre engedi szóhoz jutni. Egyesek talán meglepődnének azon, amikor Mofeta rendíthetetlenül indul az istálló felé, hogy elújságolja a hírt csacsijának. Az elf azonban egy pillanatra sem tartja ezt furcsának, jól tudja milyen különös és szoros kapcsolat tud kialakulni állat és gazdája között.*
- Még nem találkoztam vele, de már meséltél róla többször is. *próbál válaszolni, miközben a tündér szinte húzza magával az istálló felé. Mosolyogva figyeli amint a tündér beavatja a történtekbe a szamarat, majd mikor „bemutatja” egymásnak őket az elf párszor, gyengéden végigsimít az állat sörényén miközben alig hallhatóan a tündér számára valószínűleg érthetetlen szavakat suttog az állatnak.*
//Achim, Mofeta //
*Mivel a kancellári szoba szinte csordultig tele van, az elf nekidőlve a falnak előkotorja bőrkötéses füzetecskéjét. Az utolsó használt lapon a Kósza Pintyhez kapcsolódó információk és össze-vissza rajzolt szkeccsek vannak egy-egy oszlopdíszről, cégérről vagy más, hasonlóan jellegzetes dologról. Végignézve a vázlatokon egy pillanatra ismét eszébe jut az artheniori fogadóban hátrahagyott lehetőség, de talán lesz még alkalma abban a városban is vadászatra. Szénceruzáját ujjai közt megpörgetve elkezd lejegyezni néhány dolgot amit fontosnak tart a korábbi gyűléssel kapcsolatban, majd lassan a Tanácsterem közepén gyújtott hatalmas tűz fekete-fehér vázlata is kirajzolódik a lap hátoldalán, körülötte néhány satírozott alakkal. Syvyan csak arra eszmél fel amikor a Kancellár a kereskedőtanonc tündért szólítja ismét meg. Kissé meglepődve tekint körbe, mikor belemerült füzetébe még nyüzsgés volt Achim asztala körül, most pedig már csak Mofeta ügyének tisztázása maradt hátra.*
~ Vagy a Kancellár dolgozott sebesen, vagy így elrepült az idő?! ~ *teszi fel a kérdést magában az elf, de az Achim arcán tükröződő fáradtság alapján mindkét verzió egymás mellett tűnik elfogadhatónak. Közben a tündér újabb küldetést kap, ami első hallásra rendkívül nagy bizalomról árulkodik a Kancellár részéről. Syvyan már-már gratulálna is Mofetának azonban ekkor Achim nyílegyenesen rá szegezi tekintetét. Halk puffanással csapódik össze a füzetecske Syvyan kezében, azonnal felveszi a szemkontaktust a hivatalnokkal és figyelmesen hallgatja végig az információkat. Egy kis pénzbehajtás, biztonsági intézkedések, veszélyhelyzet felmérése. Syvyan képzeletben hevesen dörzsöli össze tenyereit. A pénzbehajtásban komoly gyakorlata van orgyilkosként, biztonsági szakértőként ugyan még nem alkalmazták, de képességei teljes ismeretében és tapasztalatainak segítségével biztosan meg tudja majd oldani a feladat rá kiszabott részét. Habár a tündér igyekszik magát visszafogni, Syvyan észreveszi testbeszédén, hogy majd kiugrik a bőréből a feladat hallatán. Az életvidám és tenni akarástól duzzadó teremtés kiugró öröme és válasza mosolyt csal arcára. Kell is az elfnek pár pillanat, hogy újra elkapja a társalgás fonalát.*
- Biztos vagyok benne! *reagál Mofeta kérdésére.* Értettem, Kancellár! Számíthat rám, bizalma nem marad viszonzatlan. *bólint határozottan a hivatalnok irányába, amely egyben már az elköszönés is.*
- Nos, úgy tűnik, hogy útjaink ismét keresztezik egymást. Ennek kifejezetten örülök. *hangoztatja kifelé menet a tündérnek, azonban mikor kilépnek a Radkraal ajtaján Mofeta kisebbfajta extázisban tör ki. Syvyan valami hasonlóra számít, hiszen a tündér már láthatóan bent is alig bírta magát türtőztetni. Az elfnek először azon kell igyekeznie, hogy egyáltalán megértse amit Mofeta izgatottan hadar.*
- Ha engem kérdezel, én egy percig sem kételkedtem abban, hogy alkalmas vagy bármilyen feladatra. Nem is fogok. Neked sem szabadna magadban. A történelem számtalanszor bizonyította már, hogy a legkisebbek is képesek változtatni a jövő alakulásán. Neked is, mint mindenkinek, megvannak a magad adottságai, ha kihozod magadból a maximumot, senki nem szólhat egy rossz szót sem. *Biztatja mosolyogva Syvyan a tündért, mikor az végre engedi szóhoz jutni. Egyesek talán meglepődnének azon, amikor Mofeta rendíthetetlenül indul az istálló felé, hogy elújságolja a hírt csacsijának. Az elf azonban egy pillanatra sem tartja ezt furcsának, jól tudja milyen különös és szoros kapcsolat tud kialakulni állat és gazdája között.*
- Még nem találkoztam vele, de már meséltél róla többször is. *próbál válaszolni, miközben a tündér szinte húzza magával az istálló felé. Mosolyogva figyeli amint a tündér beavatja a történtekbe a szamarat, majd mikor „bemutatja” egymásnak őket az elf párszor, gyengéden végigsimít az állat sörényén miközben alig hallhatóan a tündér számára valószínűleg érthetetlen szavakat suttog az állatnak.*
7079. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-21 19:04:30
Üzenet elküldve: 2016-11-21 19:04:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Achim, Ewa//
*A Szellemjáró végül vidáman fogadta a kérésüket, noha látszólag nagyon fáradt. Vélhetően örül, hogy lett egy család Amon Ruadhon, noha koránt sem biztos, hogy csak egyetlen egy van.
Nincs feladata sem a páros számára, így elköszön tőle Aletai, majd hagyja, hogy a nő elvonuljon a párjához. A félvér és az elf pedig Achim felé veszik az irányt, hogy kiutalhassanak neki egy szabad földterületet.*
-Üdvözöllek, Kancellár!
*Köszönti az iszákos férfit, majd előáll érkezésük okával.*
-A Szellemjáró engedélyezte, hogy én és Ewa építhessünk magunknak egy faházat Amon Ruadh birtokain.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-Azért járultunk eléd, hogy igényelhessünk erre egy földterületet, és egy írásos engedélyt is. Szántóföldre nincs szükségünk mellé, csak egy akkora területre, amin elfér az építmény, valamint egy konyhakertnek megfelelő terület. Négy, vagy három és fél négyszögölre (100-120 négyzetméter) gondoltam. Van olyan terület esetleg, ami méretben körülbelül azonos az elképzeléseinkkel, és szabad?
*Kérdezi, majd kedvese felé fordul megerősítésképpen.*
-Elég akkora, igaz?
//Achim, Ewa//
*A Szellemjáró végül vidáman fogadta a kérésüket, noha látszólag nagyon fáradt. Vélhetően örül, hogy lett egy család Amon Ruadhon, noha koránt sem biztos, hogy csak egyetlen egy van.
Nincs feladata sem a páros számára, így elköszön tőle Aletai, majd hagyja, hogy a nő elvonuljon a párjához. A félvér és az elf pedig Achim felé veszik az irányt, hogy kiutalhassanak neki egy szabad földterületet.*
-Üdvözöllek, Kancellár!
*Köszönti az iszákos férfit, majd előáll érkezésük okával.*
-A Szellemjáró engedélyezte, hogy én és Ewa építhessünk magunknak egy faházat Amon Ruadh birtokain.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-Azért járultunk eléd, hogy igényelhessünk erre egy földterületet, és egy írásos engedélyt is. Szántóföldre nincs szükségünk mellé, csak egy akkora területre, amin elfér az építmény, valamint egy konyhakertnek megfelelő terület. Négy, vagy három és fél négyszögölre (100-120 négyzetméter) gondoltam. Van olyan terület esetleg, ami méretben körülbelül azonos az elképzeléseinkkel, és szabad?
*Kérdezi, majd kedvese felé fordul megerősítésképpen.*
-Elég akkora, igaz?
7078. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-21 10:34:27
Üzenet elküldve: 2016-11-21 10:34:27
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Van pár a Vashegyen, aki ért a gyógyításhoz - többek között maga Lea is -, ezért praktikusan nincs szükségük egy újabbra, aki ráadásul képzetlen is. Persze szó sincs arról, hogy ne lennének hajlandóak kitanítani, de nyilvánvaló, hogy nem tanítanak ki senkit rögtön, hogy beesik a Vashegyre.*
- Szóval tanonc.
*Ekkor már tiszta gyolcsot teker a frissen összefércelt tenyerére, eközben pedig azon gondolkodik, hogy tényleg mihez is kezdjen a tündérrel. Akiről az sem biztos, hogy itt akar maradni közöttük.*
- A Vashegyen nem érhet ilyen sérelem. Tanulhatsz is. Idővel. Mármint ha itt akarsz maradni.
*Lea szerint nagyon is kecsegtető akár a védelem is, akár a tanulás lehetősége.*
- Nyilvánvalóan nem vagy harcos. De biztosan a hasznodat tudnám venni. Valami ötlet?
*szeme sarkából a szennyeskosárra sandít, de nem mondja még ki, hogy mire is gondol egészen konkrétan. Persze nemes egyszerűséggel láncra verhetnék és billogot üthetnének rá, ezzel rabszolgasorba taszítva őt, de Lea úgy dönt, hogy ezúttal civilizált módon fogja csinálni.*
- Jól van, ha nem hát nem.
*vonja meg a vállát Laor dohogására és próbálja elnyomni a mosolyát, de már egyre kevésbé megy ez neki. Ha amaz ennyire tiltakozik a segítség ellen, akkor naná, hogy segíteni kell neki, hogy még jobban tiltakozhasson. Ha kézzel lábbal kapálózik akkor még le is kell birkózni, ami meg végképp szórakoztatóvá teszi az egész sikálási műveletet.
A kopogásra az ajtó felé kapja a fejét, még arra sincsen ideje, hogy bármit reagáljon, mert már be is kocog rajta mindannyiuk kedvenc kovácsa és a legszebb és legpuhább szakáll tulajdonosa: Hrothi. Lea már eleve mosolyog rá, kedveli a törpét, mindig is kedvelte, vagy ezer éve ismerik egymást. A kucsmán felkuncog, de rögvest odalép hozzá és kebelére öleli Hrothit, még azelőtt, hogy megcsodálná az ajándékot.*
- Köszönöm, igazán gyönyörű!
*Nyomja a fejébe a kucsmát, miután végigsimít a puha bundán. A pletyka szerint Hrothi a saját mellszőréből készíti a kucsmákat, vagy legalábbis a Kalaposnak, a kalácsfalvi exintézőnek abból csinálta. Már legalábbis a kalácsfalviak ezt állították. Hogy ez nyilvánvalóan rosszindulatú pletyka volt? Leát szórakoztatta, Syouddal meg meg is beszélték, hogy egy az elf és törpe együtt viszik az üzletet.*
- Kesztyűt is ígértél ám.
*mosolyodik el, aztán már el is iramodik a hálója irányába, hogy előhozza az ezüst kézitükröt, hogy ebben megcsodálja önmagát. Határozottan tetszik neki a kucsma, csak az az ősz tincs lenne. Aztán leteszi mind a tükröt, mind pedig a kucsmát az asztalra, a kötszerek mellé. Hellyel kínálja a kovácsot, mert nem kell, hogy álldigáljon, az asztal közül éppen négy szék van, így mind leülhetnek.*
- Azt hiszem, hogy számíthatunk dögkeselyűkre, először is azokat kell elhessegetni. Eddigi minőségedben és barátként is számítok rád.
*Van pár a Vashegyen, aki ért a gyógyításhoz - többek között maga Lea is -, ezért praktikusan nincs szükségük egy újabbra, aki ráadásul képzetlen is. Persze szó sincs arról, hogy ne lennének hajlandóak kitanítani, de nyilvánvaló, hogy nem tanítanak ki senkit rögtön, hogy beesik a Vashegyre.*
- Szóval tanonc.
*Ekkor már tiszta gyolcsot teker a frissen összefércelt tenyerére, eközben pedig azon gondolkodik, hogy tényleg mihez is kezdjen a tündérrel. Akiről az sem biztos, hogy itt akar maradni közöttük.*
- A Vashegyen nem érhet ilyen sérelem. Tanulhatsz is. Idővel. Mármint ha itt akarsz maradni.
*Lea szerint nagyon is kecsegtető akár a védelem is, akár a tanulás lehetősége.*
- Nyilvánvalóan nem vagy harcos. De biztosan a hasznodat tudnám venni. Valami ötlet?
*szeme sarkából a szennyeskosárra sandít, de nem mondja még ki, hogy mire is gondol egészen konkrétan. Persze nemes egyszerűséggel láncra verhetnék és billogot üthetnének rá, ezzel rabszolgasorba taszítva őt, de Lea úgy dönt, hogy ezúttal civilizált módon fogja csinálni.*
- Jól van, ha nem hát nem.
*vonja meg a vállát Laor dohogására és próbálja elnyomni a mosolyát, de már egyre kevésbé megy ez neki. Ha amaz ennyire tiltakozik a segítség ellen, akkor naná, hogy segíteni kell neki, hogy még jobban tiltakozhasson. Ha kézzel lábbal kapálózik akkor még le is kell birkózni, ami meg végképp szórakoztatóvá teszi az egész sikálási műveletet.
A kopogásra az ajtó felé kapja a fejét, még arra sincsen ideje, hogy bármit reagáljon, mert már be is kocog rajta mindannyiuk kedvenc kovácsa és a legszebb és legpuhább szakáll tulajdonosa: Hrothi. Lea már eleve mosolyog rá, kedveli a törpét, mindig is kedvelte, vagy ezer éve ismerik egymást. A kucsmán felkuncog, de rögvest odalép hozzá és kebelére öleli Hrothit, még azelőtt, hogy megcsodálná az ajándékot.*
- Köszönöm, igazán gyönyörű!
*Nyomja a fejébe a kucsmát, miután végigsimít a puha bundán. A pletyka szerint Hrothi a saját mellszőréből készíti a kucsmákat, vagy legalábbis a Kalaposnak, a kalácsfalvi exintézőnek abból csinálta. Már legalábbis a kalácsfalviak ezt állították. Hogy ez nyilvánvalóan rosszindulatú pletyka volt? Leát szórakoztatta, Syouddal meg meg is beszélték, hogy egy az elf és törpe együtt viszik az üzletet.*
- Kesztyűt is ígértél ám.
*mosolyodik el, aztán már el is iramodik a hálója irányába, hogy előhozza az ezüst kézitükröt, hogy ebben megcsodálja önmagát. Határozottan tetszik neki a kucsma, csak az az ősz tincs lenne. Aztán leteszi mind a tükröt, mind pedig a kucsmát az asztalra, a kötszerek mellé. Hellyel kínálja a kovácsot, mert nem kell, hogy álldigáljon, az asztal közül éppen négy szék van, így mind leülhetnek.*
- Azt hiszem, hogy számíthatunk dögkeselyűkre, először is azokat kell elhessegetni. Eddigi minőségedben és barátként is számítok rád.
7077. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-21 08:07:21
Üzenet elküldve: 2016-11-21 08:07:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Eldac//
*Szinte megszokott dolog, hogy Daranelt elfnek nézik, nem pedig embernek. Való igaz, sokkalta jobban hajaz az elfekre, mintsem az emberekre, csakhogy ő nem fog annyi évet megélni, mint egy elf. Eldac szerencsés, mivel éppen abba botlik bele, akit keres.*
-Üdvözlöm. Szóval beírtak a könyvbe... az jó, nagyon jó.
*Végre valami rendszer, amit az íjász jó ideje szeretne már látni. Noha beírni valakit a könyvbe nem olyan, mint ténylegesen belépni a vérszövetségbe, ahol tetoválás van meg minden, de ilyen egyén már aligha akad egy-kettő a Vashegyen.*
-Nem kell tovább menned. Én vagyok Daranel. Jelenleg abban segédkezek, hogy felmérjem az újoncok képességeit. Mondd hát Eldac, miféle pozíciót szeretnél betölteni itt a Vashegyen? Harcos leszel, garabonciás, trubadúr, udvari bolond, vagy netán fejvadász? *sandít a mélységire a zöld ruhás íjász.*
//Eldac//
*Szinte megszokott dolog, hogy Daranelt elfnek nézik, nem pedig embernek. Való igaz, sokkalta jobban hajaz az elfekre, mintsem az emberekre, csakhogy ő nem fog annyi évet megélni, mint egy elf. Eldac szerencsés, mivel éppen abba botlik bele, akit keres.*
-Üdvözlöm. Szóval beírtak a könyvbe... az jó, nagyon jó.
*Végre valami rendszer, amit az íjász jó ideje szeretne már látni. Noha beírni valakit a könyvbe nem olyan, mint ténylegesen belépni a vérszövetségbe, ahol tetoválás van meg minden, de ilyen egyén már aligha akad egy-kettő a Vashegyen.*
-Nem kell tovább menned. Én vagyok Daranel. Jelenleg abban segédkezek, hogy felmérjem az újoncok képességeit. Mondd hát Eldac, miféle pozíciót szeretnél betölteni itt a Vashegyen? Harcos leszel, garabonciás, trubadúr, udvari bolond, vagy netán fejvadász? *sandít a mélységire a zöld ruhás íjász.*
7076. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-21 05:55:57
Üzenet elküldve: 2016-11-21 05:55:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal//
//Achim, Syvyan//
*Az öröm csak tovább fokozódik, amikor nemcsak, hogy megkapja a várva várt bejegyzését, nemcsak, hogy megdicséri a Kancellár az eddigi munkáját, sőt, örömét fejezi ki az iránt, hogy a csapat tagja, ami ugye nyilvánvalóvá teszi, hogy a csapat tagjának gondolják, de még újabb küldetést is kap. Persze a kettős érzések most is bőszen keringenek a tündérke fejében, a boldogság és az izgatottság furcsa harcot vív az önbizalmával.*
~Számít rám! A kancellár számít rám! Rám számít, és nem másra! Én kellek neki! Ez annyira hihetetlen! De nem könnyű feladat. Máris nem könnyű feladatot bízna rám? Ennyire jól végeztem volna el az előzőt? Nem, nem érzem így. Talán félreértette, és azt hiszi, hogy én intéztem úgy, hogy Rilai kisasszony végül ne küldjön nyilakat. Most csalódni fog bennem, ha megtudja, hogy csak így alakult. De azt sem szeretném, hogy hazugnak higgyen, ha nem mondom meg neki, hogy nem az én érdemem. Nem! Verd ki a fejedből ezeket a butaságokat! Most hívott diplomatának! Téged! Ez az egész elképesztő!~
*Szinte majd kiugrik a bőréből örömében, és még a háta mögé is kell kulcsolnia a kezeit, hogy lefogja önmagát, és a túlzott gesztikulációit, amelyet az új, izgalmas feladat iránti öröm vált ki benne, ám azt, hogy apró lábacskáin finoman ide-oda dülöngéljen, miközben azért igyekszik tisztelettudóan kihúzni magát, egyenesen állni a Mester előtt, nem tudja leküzdeni. Miközben csillogó szemekkel hallgatja Achim Mester szavait, már fogalmazódik is meg benne, hogy mit is kell pontosan csinálnia.*
~Megint új emberekkel találkozhatok, és most végre tényleg olyasmiben segíthetek, ami jó dolog! Örülök, hogy végül nem sikerült nyilakat hoznom, azzal úgyis csak bántanának másokat. Én segíteni akarok! Beszélgetni az emberekkel, megnyugtatni őket, hogy minden rendben van, és elmondani, hogy Leandana kisasszony mindent kézben tart. Segíteni beszedni az adókat, amiből a Vashegy a környező falvakat támogatja, remek feladat! Miért zúgolódna bárki is, hiszen tudják, hogy ők védik meg őket. Ugye tudják? Remélem tudják. Majd... majd elmondom nekik. Igen.~
*Az öröme csak még tovább fokozódik, amikor Syvyan is mellé csapódik, ráadásul kötelező jelleggel, és nem is neki kell meghívnia őt, vagy kérnie, hogy az elf kísérje megint, ami picit kényelmetlen, és feltűnő lenne. Halovány kis pír fut végig az arcán, ám ezt a „semlegesítse” szó által kiváltott szemöldökráncolás gyorsan eltünteti. Annyira azért nem naiv, hogy elhiggye, hogy majd a rablókat is meggyőzik a Vashegy jó szándékáról, ám ezzel legalább valóban alátámasztottnak látja abbeli hitét, hogy a társaság tényleg védelmezőként lép fel, nem pedig csak pénzt kell behajtania. Ennek az örömnek hála a veszély is sokkal kisebbnek tűnik, főleg Syvyannal az oldalán, így bár ugyan türelmesen megvárja, hogy a Kancellár a szavai végére érjen, ám az egész testbeszéde elárulja, hogy el fogja vállalni a feladatot, még talán válaszolnia sem kellene, ennek ellenére megteszi, mély meghajlás keretében.*
– Természetesen számíthat rám, Achim Mester, és biztos vagyok benne, hogy a falusiak is nagyon örülni fognak majd, ha látják, hogy nem feledkeztünk meg róluk. Ugye Syvyan Úrfi? Ön is így gondolja, ugye?
*A Kancellár környezetében azonnal visszatér védelmezője tiszteletteljes megszólítására úgy, hogy még ő maga sem veszi észre. Azt is látja azonban, hogy a Mesternek igencsak mehetnékje van a fárasztó nap után, bár ennek okát, a mardosó szomjúságot szerencsére nem tudja beazonosítani. Megkapják az elbocsájtást, így amint Syvyan is válaszol, és Mofi teljesen biztos az igenlő válaszban, egy újabb meghajlás után sarkon fordul, és egészen a kijáratig türtőztetni tudja az örömét, kilépve azonban már boldogan sikkant fel, persze nem túl hangosan, mert azt azért nem meri.*
– Jajj Syvyan annyira örülök, hogy megfeleltem! Nagyon féltem, hogy annyi sok nagy ember között majd rám nem is figyelnek, főként, hogy rám nem is számíthattatok, amikor baj volt, de ezek szerint nem várnak el olyat tőlem, amit nem tudok teljesíteni. És...
*Hadar, kapkodva a levegőt, ahogyan keresi a kifejezéseket izgatottságában, és annyira nem gondolja végig a szavait saját örömködése közepette, hogy még önmaga nem várt dicséretébe is belepirul.*
– Akkor ezek szerint tényleg elhiszik, hogy alkalmas vagyok! Ugye szerinted is alkalmas vagyok, Syvyan? Ezt el kell mondanom Lordnak is! Találkoztál már vele? Gyere, bemutatom neked, meg kell ismerned!
*Mulatságos látvány lehet, ahogy a pöttöm tündérke próbálkozik azzal, hogy a termetes elfet az istálló felé navigálja, persze csak finoman, ám amennyiben Syvyan nem ellenkezik, nemsokára tanúja lehet annak, ahogyan Mofeta az egyik bokszban rá várakozó kajla fülű szamárcsikónak is hasonló hevességgel lelkendezve újságolja el a nagy hírt, na és persze mutatja be őket egymásnak.*
//Achim, Syvyan//
*Az öröm csak tovább fokozódik, amikor nemcsak, hogy megkapja a várva várt bejegyzését, nemcsak, hogy megdicséri a Kancellár az eddigi munkáját, sőt, örömét fejezi ki az iránt, hogy a csapat tagja, ami ugye nyilvánvalóvá teszi, hogy a csapat tagjának gondolják, de még újabb küldetést is kap. Persze a kettős érzések most is bőszen keringenek a tündérke fejében, a boldogság és az izgatottság furcsa harcot vív az önbizalmával.*
~Számít rám! A kancellár számít rám! Rám számít, és nem másra! Én kellek neki! Ez annyira hihetetlen! De nem könnyű feladat. Máris nem könnyű feladatot bízna rám? Ennyire jól végeztem volna el az előzőt? Nem, nem érzem így. Talán félreértette, és azt hiszi, hogy én intéztem úgy, hogy Rilai kisasszony végül ne küldjön nyilakat. Most csalódni fog bennem, ha megtudja, hogy csak így alakult. De azt sem szeretném, hogy hazugnak higgyen, ha nem mondom meg neki, hogy nem az én érdemem. Nem! Verd ki a fejedből ezeket a butaságokat! Most hívott diplomatának! Téged! Ez az egész elképesztő!~
*Szinte majd kiugrik a bőréből örömében, és még a háta mögé is kell kulcsolnia a kezeit, hogy lefogja önmagát, és a túlzott gesztikulációit, amelyet az új, izgalmas feladat iránti öröm vált ki benne, ám azt, hogy apró lábacskáin finoman ide-oda dülöngéljen, miközben azért igyekszik tisztelettudóan kihúzni magát, egyenesen állni a Mester előtt, nem tudja leküzdeni. Miközben csillogó szemekkel hallgatja Achim Mester szavait, már fogalmazódik is meg benne, hogy mit is kell pontosan csinálnia.*
~Megint új emberekkel találkozhatok, és most végre tényleg olyasmiben segíthetek, ami jó dolog! Örülök, hogy végül nem sikerült nyilakat hoznom, azzal úgyis csak bántanának másokat. Én segíteni akarok! Beszélgetni az emberekkel, megnyugtatni őket, hogy minden rendben van, és elmondani, hogy Leandana kisasszony mindent kézben tart. Segíteni beszedni az adókat, amiből a Vashegy a környező falvakat támogatja, remek feladat! Miért zúgolódna bárki is, hiszen tudják, hogy ők védik meg őket. Ugye tudják? Remélem tudják. Majd... majd elmondom nekik. Igen.~
*Az öröme csak még tovább fokozódik, amikor Syvyan is mellé csapódik, ráadásul kötelező jelleggel, és nem is neki kell meghívnia őt, vagy kérnie, hogy az elf kísérje megint, ami picit kényelmetlen, és feltűnő lenne. Halovány kis pír fut végig az arcán, ám ezt a „semlegesítse” szó által kiváltott szemöldökráncolás gyorsan eltünteti. Annyira azért nem naiv, hogy elhiggye, hogy majd a rablókat is meggyőzik a Vashegy jó szándékáról, ám ezzel legalább valóban alátámasztottnak látja abbeli hitét, hogy a társaság tényleg védelmezőként lép fel, nem pedig csak pénzt kell behajtania. Ennek az örömnek hála a veszély is sokkal kisebbnek tűnik, főleg Syvyannal az oldalán, így bár ugyan türelmesen megvárja, hogy a Kancellár a szavai végére érjen, ám az egész testbeszéde elárulja, hogy el fogja vállalni a feladatot, még talán válaszolnia sem kellene, ennek ellenére megteszi, mély meghajlás keretében.*
– Természetesen számíthat rám, Achim Mester, és biztos vagyok benne, hogy a falusiak is nagyon örülni fognak majd, ha látják, hogy nem feledkeztünk meg róluk. Ugye Syvyan Úrfi? Ön is így gondolja, ugye?
*A Kancellár környezetében azonnal visszatér védelmezője tiszteletteljes megszólítására úgy, hogy még ő maga sem veszi észre. Azt is látja azonban, hogy a Mesternek igencsak mehetnékje van a fárasztó nap után, bár ennek okát, a mardosó szomjúságot szerencsére nem tudja beazonosítani. Megkapják az elbocsájtást, így amint Syvyan is válaszol, és Mofi teljesen biztos az igenlő válaszban, egy újabb meghajlás után sarkon fordul, és egészen a kijáratig türtőztetni tudja az örömét, kilépve azonban már boldogan sikkant fel, persze nem túl hangosan, mert azt azért nem meri.*
– Jajj Syvyan annyira örülök, hogy megfeleltem! Nagyon féltem, hogy annyi sok nagy ember között majd rám nem is figyelnek, főként, hogy rám nem is számíthattatok, amikor baj volt, de ezek szerint nem várnak el olyat tőlem, amit nem tudok teljesíteni. És...
*Hadar, kapkodva a levegőt, ahogyan keresi a kifejezéseket izgatottságában, és annyira nem gondolja végig a szavait saját örömködése közepette, hogy még önmaga nem várt dicséretébe is belepirul.*
– Akkor ezek szerint tényleg elhiszik, hogy alkalmas vagyok! Ugye szerinted is alkalmas vagyok, Syvyan? Ezt el kell mondanom Lordnak is! Találkoztál már vele? Gyere, bemutatom neked, meg kell ismerned!
*Mulatságos látvány lehet, ahogy a pöttöm tündérke próbálkozik azzal, hogy a termetes elfet az istálló felé navigálja, persze csak finoman, ám amennyiben Syvyan nem ellenkezik, nemsokára tanúja lehet annak, ahogyan Mofeta az egyik bokszban rá várakozó kajla fülű szamárcsikónak is hasonló hevességgel lelkendezve újságolja el a nagy hírt, na és persze mutatja be őket egymásnak.*
7075. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-20 22:34:15
Üzenet elküldve: 2016-11-20 22:34:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
- Lassan ott tartunk, hogy több erre az, aki gyógyítja a sebeket, mint aki osztja. Ebben is van fantázia, lehetne a Vaskorsó mellett egy ispotály is.
*Kiderül lassan, hogy a tündér is valami gyógyító féleség. Persze nincs is ezzel semmi baj, ahol harcosok élnek, ott mindig jól jön az is, aki ilyesmi mesterséghez ért, és a tündérektől igazán nem szokta senki sem azt várni, hogy fegyverforgatásban jeleskedjenek. Most pedig, hogy enni és inni is kap a kapuk előtt talált jövevény, úgy látszik, hogy erőre kap. Egy pillanatra felködlik előtte a látvány, hogy ha a tündér a Vashegyen akar maradni és valóban a szélnek eresztett félvér pótlása lesz a feladata, akkor miként fog megbirkózni a méretes szennyes kosárral, de nincs ideje elvigyorodni, mert Lea csak nem akar tágítani attól a nyüves tisztálkodás témától.*
- Nem szoktuk egymást körbeszimatolni. *jegyzi meg kicsit felhúzott orral. Úgy véli, hogy az enyhe sértődöttség, megbántott önérzet elég lesz hozzá, hogy elszakadjanak ettől a rögeszmétől.* De ha ragaszkodsz hozzá, ám legyen! Viszont magam is elboldogulok a szappannal, nincs szükségem segítségre, köszönöm szépen, a francba!...
*Az utolsó szó akkor csúszik ki a száján, amikor ráeszmél, hogy fene nagy önérzetében elszalaszt egy alkalmat, amivel azt átkos mosdás fáradságát kellemessé tehette volna. Főleg úgy, hogy annyira nincs is ellenére az egész cirkusz, volt ebben a húzódozásban nagy adag megjátszás is, hogy Leát kicsit cukkolja. Tehát most gyorsan kölyökkutya szemekkel néz a boszira, hátha nem vágja rá gyorsan, hogy rendben, akkor old meg magad!
Már csak abban reménykedhet, hogy a kopogtatás és a nyomában érkező törpe elvonja Lea figyelmét erről az apróságról. Még ha nem is ismeri igazán a kovácsot és kucsmakészítő mestert, de legalább annyiból nyilvánvaló kitüntetett helyzete a Vashegyen, hogy a gyűlésen is a Szellemjáró mellett foglalhatott helyett. Így nem is gyanakszik különösebben a takarásban maradt kézen és szinte felesleges óvatosságnak veszi figyelni azt. A fejfedő aztán minden kételyt eloszlat.*
- Lassan ott tartunk, hogy több erre az, aki gyógyítja a sebeket, mint aki osztja. Ebben is van fantázia, lehetne a Vaskorsó mellett egy ispotály is.
*Kiderül lassan, hogy a tündér is valami gyógyító féleség. Persze nincs is ezzel semmi baj, ahol harcosok élnek, ott mindig jól jön az is, aki ilyesmi mesterséghez ért, és a tündérektől igazán nem szokta senki sem azt várni, hogy fegyverforgatásban jeleskedjenek. Most pedig, hogy enni és inni is kap a kapuk előtt talált jövevény, úgy látszik, hogy erőre kap. Egy pillanatra felködlik előtte a látvány, hogy ha a tündér a Vashegyen akar maradni és valóban a szélnek eresztett félvér pótlása lesz a feladata, akkor miként fog megbirkózni a méretes szennyes kosárral, de nincs ideje elvigyorodni, mert Lea csak nem akar tágítani attól a nyüves tisztálkodás témától.*
- Nem szoktuk egymást körbeszimatolni. *jegyzi meg kicsit felhúzott orral. Úgy véli, hogy az enyhe sértődöttség, megbántott önérzet elég lesz hozzá, hogy elszakadjanak ettől a rögeszmétől.* De ha ragaszkodsz hozzá, ám legyen! Viszont magam is elboldogulok a szappannal, nincs szükségem segítségre, köszönöm szépen, a francba!...
*Az utolsó szó akkor csúszik ki a száján, amikor ráeszmél, hogy fene nagy önérzetében elszalaszt egy alkalmat, amivel azt átkos mosdás fáradságát kellemessé tehette volna. Főleg úgy, hogy annyira nincs is ellenére az egész cirkusz, volt ebben a húzódozásban nagy adag megjátszás is, hogy Leát kicsit cukkolja. Tehát most gyorsan kölyökkutya szemekkel néz a boszira, hátha nem vágja rá gyorsan, hogy rendben, akkor old meg magad!
Már csak abban reménykedhet, hogy a kopogtatás és a nyomában érkező törpe elvonja Lea figyelmét erről az apróságról. Még ha nem is ismeri igazán a kovácsot és kucsmakészítő mestert, de legalább annyiból nyilvánvaló kitüntetett helyzete a Vashegyen, hogy a gyűlésen is a Szellemjáró mellett foglalhatott helyett. Így nem is gyanakszik különösebben a takarásban maradt kézen és szinte felesleges óvatosságnak veszi figyelni azt. A fejfedő aztán minden kételyt eloszlat.*
7074. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-20 13:58:46
Üzenet elküldve: 2016-11-20 13:58:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal//
//Mofeta, Syvyan//
*Lassan az összes ügyet intézővel elrendezi a dolgát és így már csak Mofeta marad hátra. Sok volt már erre a napra a munka és szeretne végre lepihenni, hiszen a végtelen mennyiségű irat és feladat feldolgozása pia nélkül már nem megy úgy mint régen.*
- Kisasszony. Részünkről az öröm, hogy velünk van. szerettem, volna megemlíteni, hogy hamarosan indul egy új küldetés, amelyben számítok magára. A feladat nem könnyű, de egy olyan kereskedő tanoncnak mint magácska ez jó tanuló út lehet. *Nyel egy szárazat, hiszen már porzik a veséje.*
- A küldetés, hogy a környék vashegyhez tartozó falvait végig kell látogatni és fel kell mérni a települések lelki és fizikai állapotát, valamint be kell szedni az adókat. Ehhez szükségem lesz egy olyan diplomatára aki jó beszélőkével van megáldva. Természetesen kap maga mellé kíséretet is, ha a csőcselék esetleg zúgolódna. *Ekkor kitekint Syvyanra és int neki, hogy a következő mondatok neki is szólnak.*
- Az urat bizonyára ismeri. Így nem kell bemutatnom. Ő lesz az egyik kísérője. Természetesen az ő feladatai nem csak a védelem lesz, hanem az is, hogy felmérje az esetleges veszélyeket is, és ha kell akkor azt semlegesítse. Mivel a háború zűrzavart okozott, így bizonyára megjelentek rablók, haramiák. Az ő potenciáikat is fel kell mérni és jelenteni a kancelláriának. A feladat összetett és nem könnyű. Remélem a segítségemre lesznek. *Majd felír egy pár sort és folytatja.*
- Most készüljenek fel és pihenjenek. Szólni fogok, ha indulni kell.
//Mofeta, Syvyan//
*Lassan az összes ügyet intézővel elrendezi a dolgát és így már csak Mofeta marad hátra. Sok volt már erre a napra a munka és szeretne végre lepihenni, hiszen a végtelen mennyiségű irat és feladat feldolgozása pia nélkül már nem megy úgy mint régen.*
- Kisasszony. Részünkről az öröm, hogy velünk van. szerettem, volna megemlíteni, hogy hamarosan indul egy új küldetés, amelyben számítok magára. A feladat nem könnyű, de egy olyan kereskedő tanoncnak mint magácska ez jó tanuló út lehet. *Nyel egy szárazat, hiszen már porzik a veséje.*
- A küldetés, hogy a környék vashegyhez tartozó falvait végig kell látogatni és fel kell mérni a települések lelki és fizikai állapotát, valamint be kell szedni az adókat. Ehhez szükségem lesz egy olyan diplomatára aki jó beszélőkével van megáldva. Természetesen kap maga mellé kíséretet is, ha a csőcselék esetleg zúgolódna. *Ekkor kitekint Syvyanra és int neki, hogy a következő mondatok neki is szólnak.*
- Az urat bizonyára ismeri. Így nem kell bemutatnom. Ő lesz az egyik kísérője. Természetesen az ő feladatai nem csak a védelem lesz, hanem az is, hogy felmérje az esetleges veszélyeket is, és ha kell akkor azt semlegesítse. Mivel a háború zűrzavart okozott, így bizonyára megjelentek rablók, haramiák. Az ő potenciáikat is fel kell mérni és jelenteni a kancelláriának. A feladat összetett és nem könnyű. Remélem a segítségemre lesznek. *Majd felír egy pár sort és folytatja.*
- Most készüljenek fel és pihenjenek. Szólni fogok, ha indulni kell.
7073. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:09:25
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:09:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal és utána//
*A gyűlés hátralevő részében Hrothgaar már nem szólalt meg. Továbbra is csak a lángokat fürkészte, mintha belőlük próbálná meg kiolvasni, mitévő is legyen ezek után. Tekintete komorrá vált, légzése vontatott szuszogás, ahogy egyre zaklatottabbá vált lelkiállapota. Aztán egy váratlan pillanatban mindez abbamaradt. Arcvonásai megoldódtak, szuszogása abbamaradt, mellkasa lassan, ütemesem emelkedett-süllyedt. Volt már egy alkalom, amikor Kagan búcsút intett nekik, akkor a Szellemjáró is vele tartott. Hrothgaar még emlékszik a napra, a kis vadvirágra, amit Leandanának tépett akkor... Mégis visszajöttek. És most sem lesz ez másképp, fut át elméjén a törpének. Kagan csak szoborrá vált, de nem jelenti, hogy véglegesen el is távozott az élők sorából... ezzel nyugtatja magát a thargok harcos-kovácsa.*
~És most Lea nem ment el semerre. Ő vette át Kagan helyét.~
*Hrothgaar nem szól a gyűlésen. Tekintete felszólalóról felszólalóra vándorol, de maga csendben marad; az utolsók között távozik a Tanácskozás Terméből.*
//Lea háza//
*Egy gyors thargarodi kitérő a kovácsműhelybe, csupán eddig van távol, és nemsokára már Lea rezidenciájának ajtaján kopog. Nem várja meg, hogy ajtót nyissanak neki, betessékeli ő magát, köszöni szépen. A bentiek Hrothgaar-ra tekintve a következőt láthatják: a törpe arcán elhivatottság tükröződik, tartása egyenes, szemében mégis talán szomorkás láng pislákol. Recsegő hangja megtölti a helyiséget.*
- Szellemjáró... *Szólítja meg a régről ismert nőt, a többiekkel egyelőre mit sem törődve.* Ezt már egy ideje készültem odaadni neked.
*Eddig háta mögött tartott balja előrelendül.*
- A tiéd.
*Hrothggaar baljában egy pihe-puha rókaprémből készült kucsma van. A törpe arcán baráti mosollyal nyújtja a tökfödőt a Szellemjáró felé.*
- Viseld egészséggel. *Mondja és kacsint egyet mellé.* De komolyra fordítva a szót: Milyen feladatot szánsz nekem most, hogy ránk köszöntöttek ezek a nehéz órák?
*A gyűlés hátralevő részében Hrothgaar már nem szólalt meg. Továbbra is csak a lángokat fürkészte, mintha belőlük próbálná meg kiolvasni, mitévő is legyen ezek után. Tekintete komorrá vált, légzése vontatott szuszogás, ahogy egyre zaklatottabbá vált lelkiállapota. Aztán egy váratlan pillanatban mindez abbamaradt. Arcvonásai megoldódtak, szuszogása abbamaradt, mellkasa lassan, ütemesem emelkedett-süllyedt. Volt már egy alkalom, amikor Kagan búcsút intett nekik, akkor a Szellemjáró is vele tartott. Hrothgaar még emlékszik a napra, a kis vadvirágra, amit Leandanának tépett akkor... Mégis visszajöttek. És most sem lesz ez másképp, fut át elméjén a törpének. Kagan csak szoborrá vált, de nem jelenti, hogy véglegesen el is távozott az élők sorából... ezzel nyugtatja magát a thargok harcos-kovácsa.*
~És most Lea nem ment el semerre. Ő vette át Kagan helyét.~
*Hrothgaar nem szól a gyűlésen. Tekintete felszólalóról felszólalóra vándorol, de maga csendben marad; az utolsók között távozik a Tanácskozás Terméből.*
//Lea háza//
*Egy gyors thargarodi kitérő a kovácsműhelybe, csupán eddig van távol, és nemsokára már Lea rezidenciájának ajtaján kopog. Nem várja meg, hogy ajtót nyissanak neki, betessékeli ő magát, köszöni szépen. A bentiek Hrothgaar-ra tekintve a következőt láthatják: a törpe arcán elhivatottság tükröződik, tartása egyenes, szemében mégis talán szomorkás láng pislákol. Recsegő hangja megtölti a helyiséget.*
- Szellemjáró... *Szólítja meg a régről ismert nőt, a többiekkel egyelőre mit sem törődve.* Ezt már egy ideje készültem odaadni neked.
*Eddig háta mögött tartott balja előrelendül.*
- A tiéd.
*Hrothggaar baljában egy pihe-puha rókaprémből készült kucsma van. A törpe arcán baráti mosollyal nyújtja a tökfödőt a Szellemjáró felé.*
- Viseld egészséggel. *Mondja és kacsint egyet mellé.* De komolyra fordítva a szót: Milyen feladatot szánsz nekem most, hogy ránk köszöntöttek ezek a nehéz órák?
7072. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 22:51:30
Üzenet elküldve: 2016-11-19 22:51:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Ez igaz, ha Laor bántani akarta volna, akkor ott helyben megtehette volna, vagy otthagyja, de sokszor nem érti az embereknek a gondolkozását, főleg, hogy az a két a bitang is ok nélkül akartak volna belé kötni.
Az hogy a férfi, már "nem feni a kését" azért mégis csak megnyugtatóbb, s nemsokára elfogyasztja azt egész kekszet amit vett magának.
A nő reakcióját, végül is érezte, hiszen a kicsoda? Csak egy idegen. Az egész jelenléte egy nagy kérdőjel, nincs okuk megbízni benne.
Viszont annak egy kicsit jobban örült volna, ha nem nézik levegőnek.
De megoldották, s ez számít.
Laor kijelentése első felére, nem reagál, nem azért mert figyelmen kívül hagyja, hanem egyszerűen képtelen értelmezni.*
- Véletlenül alakult így, és tényleg a szerencsének köszönhetem, hogy még itt lehetek.
*Mosolyodik el őszintén.
Lea továbbra is érdeklődik a pici leányzó iránt, s egyből lesüti a szemét, mert nincs semmi amihez igazán értene, de csak kibök valamit magából.*
- Leginkább csak tanonc vagy-
*Ismét elharapja a mondatott, és egy kicsit másképp folytatja tovább, erről egy kicsit nehéz beszélnie, és el is pityeregne, viszont igyekszik ennek a jelét nem kimutatni.*
- Voltam, orvosnak akartam tanulni. Sajnos nem sok mindenhez értek, de gyorsan tanulok.
~ Viszont akkor is keveset tudok.~
*Ezt nem is mondja ki hangosan, s ahogy elnézi a nőt és férfit, el is száll
minden gondja. Előbb még a sírást kellett visszafognia, most pedig a nevetést alig tudja visszatartani. A kezét a szája elé teszi, nagyon mulatságos, amit ők ketten leművelnek. Jelen pillanatban aligha lehetne megmondani, hogy ki a gyerek és ki a felnőtt.*
*Ez igaz, ha Laor bántani akarta volna, akkor ott helyben megtehette volna, vagy otthagyja, de sokszor nem érti az embereknek a gondolkozását, főleg, hogy az a két a bitang is ok nélkül akartak volna belé kötni.
Az hogy a férfi, már "nem feni a kését" azért mégis csak megnyugtatóbb, s nemsokára elfogyasztja azt egész kekszet amit vett magának.
A nő reakcióját, végül is érezte, hiszen a kicsoda? Csak egy idegen. Az egész jelenléte egy nagy kérdőjel, nincs okuk megbízni benne.
Viszont annak egy kicsit jobban örült volna, ha nem nézik levegőnek.
De megoldották, s ez számít.
Laor kijelentése első felére, nem reagál, nem azért mert figyelmen kívül hagyja, hanem egyszerűen képtelen értelmezni.*
- Véletlenül alakult így, és tényleg a szerencsének köszönhetem, hogy még itt lehetek.
*Mosolyodik el őszintén.
Lea továbbra is érdeklődik a pici leányzó iránt, s egyből lesüti a szemét, mert nincs semmi amihez igazán értene, de csak kibök valamit magából.*
- Leginkább csak tanonc vagy-
*Ismét elharapja a mondatott, és egy kicsit másképp folytatja tovább, erről egy kicsit nehéz beszélnie, és el is pityeregne, viszont igyekszik ennek a jelét nem kimutatni.*
- Voltam, orvosnak akartam tanulni. Sajnos nem sok mindenhez értek, de gyorsan tanulok.
~ Viszont akkor is keveset tudok.~
*Ezt nem is mondja ki hangosan, s ahogy elnézi a nőt és férfit, el is száll
minden gondja. Előbb még a sírást kellett visszafognia, most pedig a nevetést alig tudja visszatartani. A kezét a szája elé teszi, nagyon mulatságos, amit ők ketten leművelnek. Jelen pillanatban aligha lehetne megmondani, hogy ki a gyerek és ki a felnőtt.*
7071. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 21:03:07
Üzenet elküldve: 2016-11-19 21:03:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Nem is reagál arra, hogy a tündér felajánlja a segítségét, nem fogadná el amúgy sem. Leginkább azért, mert nem bízik akárkiben, csak Chiariban és magában. Meg ugye ha az ember magának csinál ilyesmit, akkor már ismeri magát annyira, hogy nagyjából ki tudja számítani a saját reakcióit, ismeri a saját fájdalomküszöbét. Egyedül arra nem számított, hogy leveri a hideg verejték, amit jobb mandzsettájába töröl. A vér kiserken valamennyi tűszúrás nyomán, ezt végezetül újra letörli a fertőtlenítővel, ami az utolsó igazán fájdalmas mozzanata a dologban, utána már csak tompa derengés a fájdalom. Próbálgatja az ujjait, szerencsére még mindig tökéletesen működnek, úgyhogy már a minap is ügyes volt, mikor a sebet ejtette, hogy nem vágta túlságosan mélyre. Figyelmét nem kerüli el az, hogy Laor nem nagyon néz oda a művelet közben, de most az egyszer úgy dönt, hogy nem froclizza ezzel, és nem teszi hozzá azt a nyugtatásba bújtatott ugratást sem, hogy minden férfi így viselkedne a helyében. Inkább a tüncire összpontosít egyelőre.*
- Értesz valamihez?
*Persze közel sem biztos, hogy a tünci itt akar maradni a Vashegyen, noha ha már hallott a helyről akkor tudja, hogy az itteniek megvédik egymást, így nem kellene tartania attól, hogy bántják, vagy bántani akarják. Az pedig, hogy a tünci mihez ért, nagyban befolyásolja azt, hogy Lea mihez is akar kezdeni vele.
Aztán a szúrós tekintete Laorra vándorol.*
- Nézd, én tudom, hogy dicsőségnek gondolod, hogy a többi hím érzi rajtad a nőstény szagát.
*Valahogy úgy fejezné be a mondatot, hogy "de engem viszont zavar", de aztán mégsem folytatja ezzel, igazság szerint majdnem kipukkad belőle a nevetés Laor felháborodását látva, nagyon nehezen tudja csak visszafojtani, és komolynak maradni. Két nap óta talán most először látni vidámságot a borostyán szempárban.*
- Jó, hogy körbe nem akarsz pisilni.
*már megvonaglik a szája, ahogy elnyomja a mosolyt.*
- És ha segítek?
*ez az a pont, amikor stratégiát kell váltani, és inkább azzal kecsegtetni, hogy milyen jó lehet neki, ha beadja a derekát. Hogy a tündér végighallgatja ezt az évődést? Az egy cseppet sem zavarja. Inkább feláll és ad neki inni is. Igaz, hogy a víz a kancsóban már nem a legfrissebb, de nem poshadt és egy állat sem döglött bele, szóval alkalmas arra, hogy valamennyien ihassanak belőle. Mert Lea fog inni és közben le sem veszi a szemét a tündérről.*
*Nem is reagál arra, hogy a tündér felajánlja a segítségét, nem fogadná el amúgy sem. Leginkább azért, mert nem bízik akárkiben, csak Chiariban és magában. Meg ugye ha az ember magának csinál ilyesmit, akkor már ismeri magát annyira, hogy nagyjából ki tudja számítani a saját reakcióit, ismeri a saját fájdalomküszöbét. Egyedül arra nem számított, hogy leveri a hideg verejték, amit jobb mandzsettájába töröl. A vér kiserken valamennyi tűszúrás nyomán, ezt végezetül újra letörli a fertőtlenítővel, ami az utolsó igazán fájdalmas mozzanata a dologban, utána már csak tompa derengés a fájdalom. Próbálgatja az ujjait, szerencsére még mindig tökéletesen működnek, úgyhogy már a minap is ügyes volt, mikor a sebet ejtette, hogy nem vágta túlságosan mélyre. Figyelmét nem kerüli el az, hogy Laor nem nagyon néz oda a művelet közben, de most az egyszer úgy dönt, hogy nem froclizza ezzel, és nem teszi hozzá azt a nyugtatásba bújtatott ugratást sem, hogy minden férfi így viselkedne a helyében. Inkább a tüncire összpontosít egyelőre.*
- Értesz valamihez?
*Persze közel sem biztos, hogy a tünci itt akar maradni a Vashegyen, noha ha már hallott a helyről akkor tudja, hogy az itteniek megvédik egymást, így nem kellene tartania attól, hogy bántják, vagy bántani akarják. Az pedig, hogy a tünci mihez ért, nagyban befolyásolja azt, hogy Lea mihez is akar kezdeni vele.
Aztán a szúrós tekintete Laorra vándorol.*
- Nézd, én tudom, hogy dicsőségnek gondolod, hogy a többi hím érzi rajtad a nőstény szagát.
*Valahogy úgy fejezné be a mondatot, hogy "de engem viszont zavar", de aztán mégsem folytatja ezzel, igazság szerint majdnem kipukkad belőle a nevetés Laor felháborodását látva, nagyon nehezen tudja csak visszafojtani, és komolynak maradni. Két nap óta talán most először látni vidámságot a borostyán szempárban.*
- Jó, hogy körbe nem akarsz pisilni.
*már megvonaglik a szája, ahogy elnyomja a mosolyt.*
- És ha segítek?
*ez az a pont, amikor stratégiát kell váltani, és inkább azzal kecsegtetni, hogy milyen jó lehet neki, ha beadja a derekát. Hogy a tündér végighallgatja ezt az évődést? Az egy cseppet sem zavarja. Inkább feláll és ad neki inni is. Igaz, hogy a víz a kancsóban már nem a legfrissebb, de nem poshadt és egy állat sem döglött bele, szóval alkalmas arra, hogy valamennyien ihassanak belőle. Mert Lea fog inni és közben le sem veszi a szemét a tündérről.*
7070. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:43:42
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:43:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Most rajta a sor, hogy forgassa a szemeit és sóhajtson egyet. Ha végezni akart volna a tündérrel, akkor megtette volna a kapunál. Persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor meg mindek hozta most szóba? Talán mert ilyen kifinomult, akadémikus humora van.*
- Jó étvágyat! *bólint mosolyogva a bánatos képet vágó tündérre, közben szeme sarkából figyeli, ahogy Lea készül összefércelni magát. Ez az, amire soha nem lenne képes. Kapott már sebet, köztük volt súlyos, volt borzalmasan fájdalmas, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy tűt szúrjon magába. Legszívesebben nem is nézné a műveletet, de a boszi a segítségét kéri. Kis hezitálás után lép oda hozzá. Nem arról van szó, hogy ne segítene szívesen, ne tenne meg bármit a kedvéért, csak hát férfiúi büszkeségét bizonyára sértené, ha a fércelés okozta megrázkódtatás miatt összecsuklana.* Egyél csak!
*Jobb, ha a kis tündér előbb erőre kap, mondta is, és úgy is tűnt, hogy eléggé éhes. Amíg táplálkozik, addig Lea instruckióit követve leszorítja a kezét az asztalra. Aztán elfordítja a fejét. Nemcsak azért nem nézné szívesen, mert alapvetően idegenkedik attól a kis hegyes szerszámtól, de az sem kellemes, ha szenvedni kell látni azt, akit szeret az ember. Lea mazochizmusát még nem tapasztalta meg igazán, de a fogak közé szorított fakanál nem arra utal, hogy különösen élvezné ezt a műveltet. Addig is van ideje végighallgatni a tündér történetét, mindenekelőtt a felháborodását.*
- Azzal sem lenne semmi baj, ha tolvaj lennél. *próbál őszintén mosolyogni, de műtőssegédi minőségében ez nehezére esik* Épp most találtunk egyet, és még az is lehet, hogy hasznát lehet venni a Vashegyen. És azt senki nem mondta neked, hogy egy ilyen paránynak nem biztonságos egyedül kószálnia az erdőben? Haramiák, orkok, és még ezeknél is rosszabbak nyüzsöghetnek arrafelé.
*Valószínűleg erre már Talia is rájött, de sohasem árt az óvó intés. Lassan Lea is végez a rémes művelettel, bezsebelhet pár elismerő pillantást Laortól. Még hogy gyengébb nem, egy rendes férfi már elájult volna bármi ilyesmitől. A tündér kérdésére eszébe jut, hogy a ház rendben tartása például megfelelő ellenszolgáltatás lenne, sőt, valószínűleg nem is várná el Lea ezt ingyen, de egyrészt nem az ő dolga az ilyesmit intézni és a boszi pénze felett rendelkezni, másrészt sokkot kap. Értetlenül néz a göndör hajúra.*
- Mi van? Reggel mosdottam...
*Már azt is úri huncutságnak, ostoba fényűzésnek tartja, hogy egyesek akár hetente fürdőt vesznek, mióta pedig Leát ismeri, azóta ez a tevékenység majdnem napi rendszerességűvé válik. Ezt is fel kell dolgozni, de olyat még nem látott a világ, hogy napjában többször kelljen tisztálkodni. Mi jöhet még? A végén még azt is kitalálja Lea, hogy a bőr alatt is meg kell mosni. Micsoda megaláztatás!*
*Most rajta a sor, hogy forgassa a szemeit és sóhajtson egyet. Ha végezni akart volna a tündérrel, akkor megtette volna a kapunál. Persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor meg mindek hozta most szóba? Talán mert ilyen kifinomult, akadémikus humora van.*
- Jó étvágyat! *bólint mosolyogva a bánatos képet vágó tündérre, közben szeme sarkából figyeli, ahogy Lea készül összefércelni magát. Ez az, amire soha nem lenne képes. Kapott már sebet, köztük volt súlyos, volt borzalmasan fájdalmas, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy tűt szúrjon magába. Legszívesebben nem is nézné a műveletet, de a boszi a segítségét kéri. Kis hezitálás után lép oda hozzá. Nem arról van szó, hogy ne segítene szívesen, ne tenne meg bármit a kedvéért, csak hát férfiúi büszkeségét bizonyára sértené, ha a fércelés okozta megrázkódtatás miatt összecsuklana.* Egyél csak!
*Jobb, ha a kis tündér előbb erőre kap, mondta is, és úgy is tűnt, hogy eléggé éhes. Amíg táplálkozik, addig Lea instruckióit követve leszorítja a kezét az asztalra. Aztán elfordítja a fejét. Nemcsak azért nem nézné szívesen, mert alapvetően idegenkedik attól a kis hegyes szerszámtól, de az sem kellemes, ha szenvedni kell látni azt, akit szeret az ember. Lea mazochizmusát még nem tapasztalta meg igazán, de a fogak közé szorított fakanál nem arra utal, hogy különösen élvezné ezt a műveltet. Addig is van ideje végighallgatni a tündér történetét, mindenekelőtt a felháborodását.*
- Azzal sem lenne semmi baj, ha tolvaj lennél. *próbál őszintén mosolyogni, de műtőssegédi minőségében ez nehezére esik* Épp most találtunk egyet, és még az is lehet, hogy hasznát lehet venni a Vashegyen. És azt senki nem mondta neked, hogy egy ilyen paránynak nem biztonságos egyedül kószálnia az erdőben? Haramiák, orkok, és még ezeknél is rosszabbak nyüzsöghetnek arrafelé.
*Valószínűleg erre már Talia is rájött, de sohasem árt az óvó intés. Lassan Lea is végez a rémes művelettel, bezsebelhet pár elismerő pillantást Laortól. Még hogy gyengébb nem, egy rendes férfi már elájult volna bármi ilyesmitől. A tündér kérdésére eszébe jut, hogy a ház rendben tartása például megfelelő ellenszolgáltatás lenne, sőt, valószínűleg nem is várná el Lea ezt ingyen, de egyrészt nem az ő dolga az ilyesmit intézni és a boszi pénze felett rendelkezni, másrészt sokkot kap. Értetlenül néz a göndör hajúra.*
- Mi van? Reggel mosdottam...
*Már azt is úri huncutságnak, ostoba fényűzésnek tartja, hogy egyesek akár hetente fürdőt vesznek, mióta pedig Leát ismeri, azóta ez a tevékenység majdnem napi rendszerességűvé válik. Ezt is fel kell dolgozni, de olyat még nem látott a világ, hogy napjában többször kelljen tisztálkodni. Mi jöhet még? A végén még azt is kitalálja Lea, hogy a bőr alatt is meg kell mosni. Micsoda megaláztatás!*
7069. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 17:56:25
Üzenet elküldve: 2016-11-19 17:56:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Csámcsogás az azért erős túlzás, igyekszik megadni a módját, annak ellenére, hogy nagyon éhes. Attól, hogy gyorsan vette ki, azért moderálja magát, csak félt nehogy meggondolják magukat, és legalább egy kekszet meg tudjon enni.
Na de szépen sorban. Laor kijelentésére, meg sem rezdül, inkább csak egy szomorú mosoly jelenik meg az arcán, és egy nagyon furcsa kijelentést tesz.*
- Köszönöm az utolsó vacsorát. *Közben megrezegteti a szárnyait, mint aki beletörődött a sorsába. Az ilyesfajta viccelődést, nem nagyon érti, ebből a szempontból, Notalia halálosan komolyan vette ezt _fenyegetést_ nagy ellenállásra amúgy sem kell számítani a férfinek.
Némán hallgatja a két fél beszélgetését, s nézi, ahogy nő tenyérén lévő sebet próbálják ellátni. Csak nem bírja ki a tündérke, hogy meg ne szólaljon.*
- Segíthetek?
*Hátha megengedik, lehet, hogy kicsi a valószínűsége, de mindenesetre felajánlotta. Pedig a ő sincs a legjobb állapotban, s ennek ellenére sem magára gondol először.
Elég mély az asszony sebe, nem kell ehhez doktori végzettség, hogy ezt megállapítsa. Egy két dolgot sikerült megtanulnia igen rövid idő alatt.
Városban nevelkedett az orvos szüleivel, habár nem voltak nemesek, de nem voltak megélhetési problémáik, amíg el nem távoztak az élők sorából, és magára nem maradt.*
- Nem vagyok tolvaj! *A fejét Laora felé fordítja, és mondja határozottan, hezitálás nélkül, legszívesebben az asztalra is csapna, viszont tudja jól, hogy nincs abban a helyzetben.
Ha jobban megnézik a ruhája eleve alkalmatlan bármiféle tárgy elrejtésére. Egyszerű egyrészes ruha, ami a combjáig ér, illetve lábszárait egy térdzokni fedi. Igaz mostanra kicsit megvannak szaggatva itt ott, de ez a megállapítás akkor is teljesen mértékben téves. Sajnos hallott az elfajzott "tündérekről", s nem hajlandó elismerni, hogy ők azok a fajtársai.
Aztán még tovább faggatóznak, amiről már tényleg nem szívesen beszélne, amennyiben ez az opció lehetséges. Nem akarja megismételni azokat a szavakat amiket hallott, s hogy miért futott az életéért.*
~ Csúnya, rossz emberek akartak "bántani"? Ennyi lenne a sztori röviden.~
*Szeretne a nőnek a szemébe nézni, mivel az ő részéről nincs oka hazudni. Viszont Lea saját gondjaival van elfoglalva.
Végül sóhajt egy nagyot, s neki kezd.*
- Szégyen bevallani, de mások jóindulatának köszönhető, hogy még élek, de sajnos a szerencse forgandó.
*Egy kis általánossággal kezdi a mesét, ami összességében igaz.*
- Mindenhol az élelemért, aranyat kérnek, azonban a legutóbb egy garast sem kaptam, így hát az erdőben próbáltam nézni magamnak, némi ehető bogyót, hogy kibírjam másnapig. Ám sajnos két emb-
*Elharapja a szó végét, mivel nem szeretné őket megsérteni.*
- Két alak meg akart támadni. Szerencsére, el tudtam futni, viszont eltévedtem, és a többit már tudjátok.
*Ajkait felhúzza, remélve, hogy elhiszik a történetét, közben várja, az a megnyilvánulást, miszerint miért nem csinált alkalmi munkát, amivel pénzt kereshetett volna. Erre két válasz is van. Néha próbált inasnak szegődni, de előfordult, hogy vagy nem fizették ki, vagy nem alkalmazták.
Nemsokára jön az utolsó kérdés amit úgy mond vére az asszony, hogy egyenesen a tündér szemébe néz.*
- Mit szeretnél velem kezdeni?
*Kérdéssel válaszol a kérdésre.
Nem fog elfutni, hiszen megmentették az életét, innentől rajtuk múlik, miszerint mit akarnak Notaliától, ha az életét akarják, azzal sincs gondja, hiszen nekik köszönheti az életét.*
*Csámcsogás az azért erős túlzás, igyekszik megadni a módját, annak ellenére, hogy nagyon éhes. Attól, hogy gyorsan vette ki, azért moderálja magát, csak félt nehogy meggondolják magukat, és legalább egy kekszet meg tudjon enni.
Na de szépen sorban. Laor kijelentésére, meg sem rezdül, inkább csak egy szomorú mosoly jelenik meg az arcán, és egy nagyon furcsa kijelentést tesz.*
- Köszönöm az utolsó vacsorát. *Közben megrezegteti a szárnyait, mint aki beletörődött a sorsába. Az ilyesfajta viccelődést, nem nagyon érti, ebből a szempontból, Notalia halálosan komolyan vette ezt _fenyegetést_ nagy ellenállásra amúgy sem kell számítani a férfinek.
Némán hallgatja a két fél beszélgetését, s nézi, ahogy nő tenyérén lévő sebet próbálják ellátni. Csak nem bírja ki a tündérke, hogy meg ne szólaljon.*
- Segíthetek?
*Hátha megengedik, lehet, hogy kicsi a valószínűsége, de mindenesetre felajánlotta. Pedig a ő sincs a legjobb állapotban, s ennek ellenére sem magára gondol először.
Elég mély az asszony sebe, nem kell ehhez doktori végzettség, hogy ezt megállapítsa. Egy két dolgot sikerült megtanulnia igen rövid idő alatt.
Városban nevelkedett az orvos szüleivel, habár nem voltak nemesek, de nem voltak megélhetési problémáik, amíg el nem távoztak az élők sorából, és magára nem maradt.*
- Nem vagyok tolvaj! *A fejét Laora felé fordítja, és mondja határozottan, hezitálás nélkül, legszívesebben az asztalra is csapna, viszont tudja jól, hogy nincs abban a helyzetben.
Ha jobban megnézik a ruhája eleve alkalmatlan bármiféle tárgy elrejtésére. Egyszerű egyrészes ruha, ami a combjáig ér, illetve lábszárait egy térdzokni fedi. Igaz mostanra kicsit megvannak szaggatva itt ott, de ez a megállapítás akkor is teljesen mértékben téves. Sajnos hallott az elfajzott "tündérekről", s nem hajlandó elismerni, hogy ők azok a fajtársai.
Aztán még tovább faggatóznak, amiről már tényleg nem szívesen beszélne, amennyiben ez az opció lehetséges. Nem akarja megismételni azokat a szavakat amiket hallott, s hogy miért futott az életéért.*
~ Csúnya, rossz emberek akartak "bántani"? Ennyi lenne a sztori röviden.~
*Szeretne a nőnek a szemébe nézni, mivel az ő részéről nincs oka hazudni. Viszont Lea saját gondjaival van elfoglalva.
Végül sóhajt egy nagyot, s neki kezd.*
- Szégyen bevallani, de mások jóindulatának köszönhető, hogy még élek, de sajnos a szerencse forgandó.
*Egy kis általánossággal kezdi a mesét, ami összességében igaz.*
- Mindenhol az élelemért, aranyat kérnek, azonban a legutóbb egy garast sem kaptam, így hát az erdőben próbáltam nézni magamnak, némi ehető bogyót, hogy kibírjam másnapig. Ám sajnos két emb-
*Elharapja a szó végét, mivel nem szeretné őket megsérteni.*
- Két alak meg akart támadni. Szerencsére, el tudtam futni, viszont eltévedtem, és a többit már tudjátok.
*Ajkait felhúzza, remélve, hogy elhiszik a történetét, közben várja, az a megnyilvánulást, miszerint miért nem csinált alkalmi munkát, amivel pénzt kereshetett volna. Erre két válasz is van. Néha próbált inasnak szegődni, de előfordult, hogy vagy nem fizették ki, vagy nem alkalmazták.
Nemsokára jön az utolsó kérdés amit úgy mond vére az asszony, hogy egyenesen a tündér szemébe néz.*
- Mit szeretnél velem kezdeni?
*Kérdéssel válaszol a kérdésre.
Nem fog elfutni, hiszen megmentették az életét, innentől rajtuk múlik, miszerint mit akarnak Notaliától, ha az életét akarják, azzal sincs gondja, hiszen nekik köszönheti az életét.*
7068. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 16:05:42
Üzenet elküldve: 2016-11-19 16:05:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Más esetekben nincs ellenére az, hogy megsegítse az elesetteket, de ez nem kifejezetten egy olyan nap, mikor különösebben karitatív hangulatában.*
- Az már bőven elég lesz, ha nem rémíted halálra.
*veti oda egy félmosollyal, hiszen a tünci amúgy is rémültnek tűnik, nem kell még pluszban ijesztgetni is. Amúgy nem néz fel, csak elhallgatja az ütemes csámcsogást és a kandalló megpakolásának zajait. Mivel evés közben senki nem szeret cseverészni, így Laornak felel. Mák, hogy alapvetően lefelé néz, mert így a férfi nem látja, hogy Lea a szemét forgatja az igen elmés megállapítására.*
- Az nem ilyen apróságokra van.
*szép is lenne, ha minden karcolás miatt szlopálnák az olyan varázsitalokat, aminek Laor is az életét köszönheti.*
- Azt hiszem, hogy meg akart szökni. Pedig soha ilyen jó dolga nem volt.
*Lea persze nem tudja, hogy Kagan körülbelül abban a pillanatban szabadította fel a leányt, hogy az szökni próbált, ezért hagyta hátra azt, amit összeszedett. Pedig tényleg jó dolga volt, kapott ruhákat, egy szép szobában lakhatott, soha nem maradt éhen és ráadásul soha nem pocsíkolta meg senki, és amíg a dolgát elvégezte addig nem is piszkálták, igaz, hogy mindig is lassú volt, meg lusta, de megcsinálta amit kellett.*
- Aztán ki üldözött, és miért?
*kérdezi meg a tüncitől, mikor az már bemutatkozott és elmondta azt is, hogy mit keres itt. Leában is olyasmi merül fel, mint Laorban, hogy esetleg valami tolvaj lehet. A Vashegyen akad egy pár ilyen is, úgyhogy Lea nem ütközik meg ezen különösebben.
Egyébként továbbra sem néz fel a saját tenyeréből, hanem most már próbálja rávenni magát, hogy belekezdjen. Ahogy hozzáér a tűvel összerezzen a tenyere, pedig még bele sem szúrta. Fájdalomcsillapítót majd utóbb vesz magához, mert túlságosan elbódítaná. Felnéz a férfire.*
- Kérlek.
*az asztalra fekteti már a kezét és jobb mutatóujjával mutatja Laornak, hogy hol is kéne lefogni, az ujjait és a csuklóját is, de mindezt természetesen úgy, hogy ne feszüljön ki a bőre, mert akkor a sebszélek nem érnek össze. Remélhetőleg Laor teljesíti a kérését. Ráharap az előre odakészített fakanál nyelére, aztán pedig belevág, vagyis szúr. Alapvetően van benne némi mazochizmus, valószínűleg ezért is vonzódik annyira a hegtetoválásokhoz, de azokat sosem magának készítette. Van rajta pár seb is, azokat pedig nem érzéstelenítés nélkül varrták, vagy nem akkor, amikor magánál volt. Persze megvárhatná Chiarit is, aki a csöcsi találta sebesültet ment ellátni, de mire az elf végezne ott, addigra Lea is. Pedig mocskosul fáj, de ismét győz az elméje a teste felett, így jobbja nem remeg. Pár öltés csak, nem a legszebb munkája, de így is kicsapja testét a hideg veríték mire végez. Nagyot fújtatva hátradől. Kell pár perc, hogy összeszedje magát.*
- Mondd csak, mihez kezdjek én veled?
*most már a tüncire néz, talán már az is befejezte az evést, meg talán már nem is retteg attól, hogy Laor kitekeri a nyakát. Apropó Laor.*
- Drágám, rád férne a fürdés. Szappannal.
*mert ugye valami vizet magára borított, de az közel sem elég arra, hogy lemossa magáról az elmúlt napot és az éjszakát. Az éjszakát különösen az ajkain érezni, ez amúgy Leának nincsen különösebben ellenére, de éppen vendégségbe készülődnek, meg van egy gyerek is a társaságukban.*
*Más esetekben nincs ellenére az, hogy megsegítse az elesetteket, de ez nem kifejezetten egy olyan nap, mikor különösebben karitatív hangulatában.*
- Az már bőven elég lesz, ha nem rémíted halálra.
*veti oda egy félmosollyal, hiszen a tünci amúgy is rémültnek tűnik, nem kell még pluszban ijesztgetni is. Amúgy nem néz fel, csak elhallgatja az ütemes csámcsogást és a kandalló megpakolásának zajait. Mivel evés közben senki nem szeret cseverészni, így Laornak felel. Mák, hogy alapvetően lefelé néz, mert így a férfi nem látja, hogy Lea a szemét forgatja az igen elmés megállapítására.*
- Az nem ilyen apróságokra van.
*szép is lenne, ha minden karcolás miatt szlopálnák az olyan varázsitalokat, aminek Laor is az életét köszönheti.*
- Azt hiszem, hogy meg akart szökni. Pedig soha ilyen jó dolga nem volt.
*Lea persze nem tudja, hogy Kagan körülbelül abban a pillanatban szabadította fel a leányt, hogy az szökni próbált, ezért hagyta hátra azt, amit összeszedett. Pedig tényleg jó dolga volt, kapott ruhákat, egy szép szobában lakhatott, soha nem maradt éhen és ráadásul soha nem pocsíkolta meg senki, és amíg a dolgát elvégezte addig nem is piszkálták, igaz, hogy mindig is lassú volt, meg lusta, de megcsinálta amit kellett.*
- Aztán ki üldözött, és miért?
*kérdezi meg a tüncitől, mikor az már bemutatkozott és elmondta azt is, hogy mit keres itt. Leában is olyasmi merül fel, mint Laorban, hogy esetleg valami tolvaj lehet. A Vashegyen akad egy pár ilyen is, úgyhogy Lea nem ütközik meg ezen különösebben.
Egyébként továbbra sem néz fel a saját tenyeréből, hanem most már próbálja rávenni magát, hogy belekezdjen. Ahogy hozzáér a tűvel összerezzen a tenyere, pedig még bele sem szúrta. Fájdalomcsillapítót majd utóbb vesz magához, mert túlságosan elbódítaná. Felnéz a férfire.*
- Kérlek.
*az asztalra fekteti már a kezét és jobb mutatóujjával mutatja Laornak, hogy hol is kéne lefogni, az ujjait és a csuklóját is, de mindezt természetesen úgy, hogy ne feszüljön ki a bőre, mert akkor a sebszélek nem érnek össze. Remélhetőleg Laor teljesíti a kérését. Ráharap az előre odakészített fakanál nyelére, aztán pedig belevág, vagyis szúr. Alapvetően van benne némi mazochizmus, valószínűleg ezért is vonzódik annyira a hegtetoválásokhoz, de azokat sosem magának készítette. Van rajta pár seb is, azokat pedig nem érzéstelenítés nélkül varrták, vagy nem akkor, amikor magánál volt. Persze megvárhatná Chiarit is, aki a csöcsi találta sebesültet ment ellátni, de mire az elf végezne ott, addigra Lea is. Pedig mocskosul fáj, de ismét győz az elméje a teste felett, így jobbja nem remeg. Pár öltés csak, nem a legszebb munkája, de így is kicsapja testét a hideg veríték mire végez. Nagyot fújtatva hátradől. Kell pár perc, hogy összeszedje magát.*
- Mondd csak, mihez kezdjek én veled?
*most már a tüncire néz, talán már az is befejezte az evést, meg talán már nem is retteg attól, hogy Laor kitekeri a nyakát. Apropó Laor.*
- Drágám, rád férne a fürdés. Szappannal.
*mert ugye valami vizet magára borított, de az közel sem elég arra, hogy lemossa magáról az elmúlt napot és az éjszakát. Az éjszakát különösen az ajkain érezni, ez amúgy Leának nincsen különösebben ellenére, de éppen vendégségbe készülődnek, meg van egy gyerek is a társaságukban.*
7067. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-19 14:07:43
Üzenet elküldve: 2016-11-19 14:07:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Úgy látszik, ma őt tölti be a főgonosz szerepét, akire lehet haragudni minden rosszért. Először a tündér kezd el nyivákolni a karjaiban, láthatóan nem örülve a helyzetnek, aztán Lea vet rá pár ellenséges és érthetetlen pillantást. Ha elárulná a neheztelés okát, Laor őszintén meg lenne hökkenve. Először is Zekd házhoz jött a pofonokért, és a göndör hajúnak ott volt a lehetősége, hogy hajnalban elhajtsa valamerre. Nem tette, tehát a kölyök legalább annyira az ő lelkén is szárad, mint Laorén. Rendben, a tündért tényleg ő cipelte el neki. De mit kellett volna tennie? Hagyni, hogy elpusztuljon az út szélén? Akkor azért kapott volna szemrehányást. És különben is, Lea majd akkor lesz szíves csúnyán nézni, és akkor lesz valamelyest jogos az ilyesmi, ha Laor egy tizennyolc éves, apátlan-anyátlan, szemrevaló idomokkal, csinos pofival és kevés ésszel megáldott leányzót visz haza, hogy mostantól kötelességének érzi, hogy a kis árva testi, lelki szükségleteiről gondoskodjék, különös tekintettel a testiekre. Ha ismerné Lea gondolatait, most biztos eszébe jutna az az elf leányzó, aki a gyűlésre robbant be valami helybenhagyott ifjú hírével, és már rohanna is érte, hisz biztos neki is szüksége lenne egy meleg otthonra. Leának pedig meg kell értenie. A rosszalló pillantást azért csak elérti, majd nagy megnyugvással veszi, hogy a tündér megmarad és leülteti az asztal mellé.*
- Ne haragudj, hogy ide hoztam, de jó ötletnek tűnt. De ha gond, akkor csak szólj. Kitekerem a nyakát és nincs több probléma. *vet egy pillantást a hervadozó tündérre, és a mosoly sem éppen megnyugtató, ami elterül az arcán. Onnan a tekintet Lea kezére, majd a helyiségben uralkodó felfordulásra téved.*
- Még mindig vérzik. *jegyzi meg teljesen feleslegesen* Nincs több abból a csodálatos italodból, ami begyógyítja az ilyesmiket?
*Félretolja a kosarat az útból, akkor veszi észre, hogy ez az, amit az a félvér lány cipelt, amikor Kagan hívatta. Akkor elég nagy volt a felfordulás, nem igazán volt érkezése arra figyelni, hogy mi történt vele. Ezek szerint lelépett. Hálátlan jószág, Lea valószínűleg nem bánt vele rosszul és mégis, ahogy lehetősége nyílt rá, cserben hagyta. Mivel számára kellemetlen a szoba hűvös levegője, a kályhához lép, pedig még mindig nem gondolatolvasó, és az előtte heverő fáskosár tartalmával megrakja a tűzhelyet, némi kukoricahéjat használva gyújtósnak. A tűzszerszámmal szikrát csihol és hamarosan vidáman nyújtózkodnak a lángnyelvek a tűztérben.*
- Mi van azzal a mihaszna szolgálóddal? *egyenesedik fel a begyújtás rituáléja után* Nem neki kéne itt rendet tartania?
*Közben a tündér is kezd magához térni, amiben szerepe lehet, hogy kap valami majszolni valót, és arról is meggyőződhet, hogy nem akarják megölni. Bár még egy ilyen pillantás Leától, és Laor gondoskodni fog a kolonc eltávolításáról.*
- Csak nem elemeltél valamit, és a felbőszült tulajdonos akart elégtételt venni?
*Nem is tudja, hogy miért az jutott eszébe elsőre, hogy a szárnyas pöttöm tolvaj. Talán mert kis termete ideális az efféle mesterséghez, feltéve, hogy nem vasalt pénzes ládákat kell ellopni.*
*Úgy látszik, ma őt tölti be a főgonosz szerepét, akire lehet haragudni minden rosszért. Először a tündér kezd el nyivákolni a karjaiban, láthatóan nem örülve a helyzetnek, aztán Lea vet rá pár ellenséges és érthetetlen pillantást. Ha elárulná a neheztelés okát, Laor őszintén meg lenne hökkenve. Először is Zekd házhoz jött a pofonokért, és a göndör hajúnak ott volt a lehetősége, hogy hajnalban elhajtsa valamerre. Nem tette, tehát a kölyök legalább annyira az ő lelkén is szárad, mint Laorén. Rendben, a tündért tényleg ő cipelte el neki. De mit kellett volna tennie? Hagyni, hogy elpusztuljon az út szélén? Akkor azért kapott volna szemrehányást. És különben is, Lea majd akkor lesz szíves csúnyán nézni, és akkor lesz valamelyest jogos az ilyesmi, ha Laor egy tizennyolc éves, apátlan-anyátlan, szemrevaló idomokkal, csinos pofival és kevés ésszel megáldott leányzót visz haza, hogy mostantól kötelességének érzi, hogy a kis árva testi, lelki szükségleteiről gondoskodjék, különös tekintettel a testiekre. Ha ismerné Lea gondolatait, most biztos eszébe jutna az az elf leányzó, aki a gyűlésre robbant be valami helybenhagyott ifjú hírével, és már rohanna is érte, hisz biztos neki is szüksége lenne egy meleg otthonra. Leának pedig meg kell értenie. A rosszalló pillantást azért csak elérti, majd nagy megnyugvással veszi, hogy a tündér megmarad és leülteti az asztal mellé.*
- Ne haragudj, hogy ide hoztam, de jó ötletnek tűnt. De ha gond, akkor csak szólj. Kitekerem a nyakát és nincs több probléma. *vet egy pillantást a hervadozó tündérre, és a mosoly sem éppen megnyugtató, ami elterül az arcán. Onnan a tekintet Lea kezére, majd a helyiségben uralkodó felfordulásra téved.*
- Még mindig vérzik. *jegyzi meg teljesen feleslegesen* Nincs több abból a csodálatos italodból, ami begyógyítja az ilyesmiket?
*Félretolja a kosarat az útból, akkor veszi észre, hogy ez az, amit az a félvér lány cipelt, amikor Kagan hívatta. Akkor elég nagy volt a felfordulás, nem igazán volt érkezése arra figyelni, hogy mi történt vele. Ezek szerint lelépett. Hálátlan jószág, Lea valószínűleg nem bánt vele rosszul és mégis, ahogy lehetősége nyílt rá, cserben hagyta. Mivel számára kellemetlen a szoba hűvös levegője, a kályhához lép, pedig még mindig nem gondolatolvasó, és az előtte heverő fáskosár tartalmával megrakja a tűzhelyet, némi kukoricahéjat használva gyújtósnak. A tűzszerszámmal szikrát csihol és hamarosan vidáman nyújtózkodnak a lángnyelvek a tűztérben.*
- Mi van azzal a mihaszna szolgálóddal? *egyenesedik fel a begyújtás rituáléja után* Nem neki kéne itt rendet tartania?
*Közben a tündér is kezd magához térni, amiben szerepe lehet, hogy kap valami majszolni valót, és arról is meggyőződhet, hogy nem akarják megölni. Bár még egy ilyen pillantás Leától, és Laor gondoskodni fog a kolonc eltávolításáról.*
- Csak nem elemeltél valamit, és a felbőszült tulajdonos akart elégtételt venni?
*Nem is tudja, hogy miért az jutott eszébe elsőre, hogy a szárnyas pöttöm tolvaj. Talán mert kis termete ideális az efféle mesterséghez, feltéve, hogy nem vasalt pénzes ládákat kell ellopni.*
7066. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:49:00
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:49:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Ha tudna olvasni a fejekben, akkor biztosan nem hagyná szó nélkül, hogy gyereknek nevezik. Tudják csak meg, ő már 16 éves.
Habár tündéreknél egy picit másképp számolnak, amire egyből rácáfolnának a fajtársai.
Mikor a félemeletes asszony arcát látja, gyorsan kezd pislogni, mivel nem érti, hogy most mi folyik itt. Folyamatosan figyeli a nőt, akinek van egy csúnya vágás a tenyerén. Mintha tündérke érezné a fájdalmát, és egyből a tenyeréhez kap.*
- Í!
*felszisszen az asszonnyal együtt, mikor a sebet kezdi el fertőtleníteni, és ellátni.*
~ Mi történhetett vele? Megtámadták?~
*Nemsokára az asszony utasítására leültetik Notaliát, s kap is egy kis elemózsiát. Felcsillan egyből a szeme a keksz láttán.
Óvatosan nyúl érte, csak szépen lassan, majd utána hirtelen ki kap egyet, és mókus módjára kezdi el eszegetni. A fáradság ellenére egy széles mosoly jelenik meg az arcán. A boldogság miatt, hogy még él, egyelőre nem foglalkoztatja a jövő, az ráér.
A hideg amúgy sem annyira zavarja, hiszen nem olyan régen, még kint volt a kis lenge ruháiban.
Viszont ha begyújtanak akkor sem fog panaszkodni.
Közben ahogy falatozik, körbenéz a szobában.*
~ Mégis itt mi történt? Fosztogatók jártak itt?~
*Csodálkozik rá a nagy kupira.
Nemsokára jön a kérdés. Még mielőtt felelne, a keksznek a végét letöri, megrágja, és lenyeli. Csak ezután válaszol. Ebben a kis idő alatt gondolkozik.*
~ Mondjam meg nekik a nevemet? Baj lenne ha csak a becenevemet árulom el?~
*Nem akar illetlen lenni, és amúgy sem akar rossz benyomást kelteni a _megmentői_ előtt, ezért a teljes nevén mutatkozik be.*
- Klivy Notalia, de csak Taliának szólítanak.
~ "Hogy vetődtem ide?" Véletlenül? Vajon ez elég válasz lenne?~
*Elhúzza a száját, mivel nem szeretne megint az erdőben kikötni, vagy valami annál is rosszabb történne vele. Rémtörténetek halott erről a helyről, s nem szívesen ismerné őket. Jobb nem megtapasztalni ezeket saját kézből.*
- Hát! *Hezitál egy pillanat erejéig.*
- Üldöztek, és itt lyukadtam ki.
*Mondja egy kicsit megszeppenve, hiszen attól, hogy az igazat mondja, attól nincs garancia arra, hogy a másik fél is elhiszi.*
*Ha tudna olvasni a fejekben, akkor biztosan nem hagyná szó nélkül, hogy gyereknek nevezik. Tudják csak meg, ő már 16 éves.
Habár tündéreknél egy picit másképp számolnak, amire egyből rácáfolnának a fajtársai.
Mikor a félemeletes asszony arcát látja, gyorsan kezd pislogni, mivel nem érti, hogy most mi folyik itt. Folyamatosan figyeli a nőt, akinek van egy csúnya vágás a tenyerén. Mintha tündérke érezné a fájdalmát, és egyből a tenyeréhez kap.*
- Í!
*felszisszen az asszonnyal együtt, mikor a sebet kezdi el fertőtleníteni, és ellátni.*
~ Mi történhetett vele? Megtámadták?~
*Nemsokára az asszony utasítására leültetik Notaliát, s kap is egy kis elemózsiát. Felcsillan egyből a szeme a keksz láttán.
Óvatosan nyúl érte, csak szépen lassan, majd utána hirtelen ki kap egyet, és mókus módjára kezdi el eszegetni. A fáradság ellenére egy széles mosoly jelenik meg az arcán. A boldogság miatt, hogy még él, egyelőre nem foglalkoztatja a jövő, az ráér.
A hideg amúgy sem annyira zavarja, hiszen nem olyan régen, még kint volt a kis lenge ruháiban.
Viszont ha begyújtanak akkor sem fog panaszkodni.
Közben ahogy falatozik, körbenéz a szobában.*
~ Mégis itt mi történt? Fosztogatók jártak itt?~
*Csodálkozik rá a nagy kupira.
Nemsokára jön a kérdés. Még mielőtt felelne, a keksznek a végét letöri, megrágja, és lenyeli. Csak ezután válaszol. Ebben a kis idő alatt gondolkozik.*
~ Mondjam meg nekik a nevemet? Baj lenne ha csak a becenevemet árulom el?~
*Nem akar illetlen lenni, és amúgy sem akar rossz benyomást kelteni a _megmentői_ előtt, ezért a teljes nevén mutatkozik be.*
- Klivy Notalia, de csak Taliának szólítanak.
~ "Hogy vetődtem ide?" Véletlenül? Vajon ez elég válasz lenne?~
*Elhúzza a száját, mivel nem szeretne megint az erdőben kikötni, vagy valami annál is rosszabb történne vele. Rémtörténetek halott erről a helyről, s nem szívesen ismerné őket. Jobb nem megtapasztalni ezeket saját kézből.*
- Hát! *Hezitál egy pillanat erejéig.*
- Üldöztek, és itt lyukadtam ki.
*Mondja egy kicsit megszeppenve, hiszen attól, hogy az igazat mondja, attól nincs garancia arra, hogy a másik fél is elhiszi.*
7065. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:24:16
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:24:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
- Szeretem amikor csiripelsz.
*tényleg így van, kifejezetten szereti a kis történeteit. Általában jól mulat rajtuk és természetesen féltékeny az összes bennük szereplő nőre, és felfalná az összes ételt, táncolna az összes mulatságban. Magával ragadják a történetek és úgy issza a férfi szavait, mintha valami isteni nedű lenne. Néha meg egészen úgy érzi magát, mint az egyszeri kamaszlány, aki épp most éli át az első szerelmet, és ezáltal meg lila köd ereszkedett a szemei elé. Talán ezért hiszi el neki azt is, hogy majd belerázódik ebbe.
Zekd szavaira viszont összehúzza a szemöldökét. Még, hogy a szülei! Na hiszen! Lea nem különösebben szereti a gyerekeket, noha ez a suhanc már jócskán kinőtt a gyerekkorból, és nem kell már sem pelenkázni, sem éjjelente felkelni hozzá. Sem szoptatós dajkát felhajtani, bár lassan belenő abba a korba, amikor már újra felfedezi azt, hogy egy mell mire is lehet jó. Hagyja, hogy Laor ugrassa kicsit a kölyköt, de végül is nem kell közbeavatkoznia, mert Zekd megkapja mind a feladatot, mind pedig a felvilágosítást. Elmosolyodik arra a gondolatra, hogy ő milyen könnyűszerrel emelhetné azt a bukszát, de egyéb reakciója nincs a dologra. Mondjuk Achim italkészletét megcsapolni szintén testhezálló feladat lenne egy növendék tolvajnak, de ezt egyelőre nem veti közbe.
Laor szavaira aztán bólint. Szívesen megmutatja a fiúnak, hogy mit hol találhat meg, úgyhogy ha minden igaz, akkor Zekddel a sarkában hagyja el a Radkraal. Odakint aztán irányba állítja. Először a szállása irányába, aztán pedig a Vaskorsó irányába. Ő maga meg eliramodik a saját háza irányába.
//Lea háza//
Hajnalban már járt itt, ennek nyomai pedig némi kuplerájban nyilvánulnak meg, hiszen szinte sötétben kellett feltúrnia a szekrényt, meg aztán egy szennyes kosár is ott éktelenkedik a szoba közepén. A tartalma több, mint furcsa, mert nem csak Lea szennyese van benne, hanem mintha lenne még itt bakancs?! Tőr? Kaja? Ez mégis mit jelentsen? Hol van az a mihaszna Miwa, hogy megmagyarázza ezt? Ráadásul az egyik kedvenc tőre, bár inkább ékszer, mint fegyver, egy vagyont érhet, mert a markolatát drágakövekkel rakták ki. Pillanatok alatt elfogja a düh, szívesen csapkodna. Leül, és pár percig még vicsorog, csikorgatja a fogát. Aztán letekeri az átvérzett kötést a bal tenyeréről. Elhúzza a száját, mert bizony csúnya a seb, csúnyább mit mikor legutóbb nézte, a szélei már lobosan vörösek. Az étkezőasztalnál ül, tulajdonképpen a kupleráj közepén és egy tiszta, fehér, fertőtlenítőbe mártott ronggyal törölgeti a tenyerén a vágást. Fáj, a fogát összeszorítja, sziszeg fájdalmában. Erre a "csendéletre" toppan be Laor, karján valami ájult tündérrel, aki épp ezt a pillanatot választja arra, hogy eszméljen. Lea felhagy hát a saját sebének kifertőtlenítésével, hogy gyorsan szemrevételezze a leányzót.*
- Nem tűnik halálosnak.
*állítja fel a diagnózist az után, hogy a tünci enni kér. Fejével az asztal felé biccent, hogy támassza csak le oda Laor a legújabb szerzeményét. Ő meg keres valami kekszet, vagy édességet, mert csak ilyesmit tart itthon, ezt is csak Akheel miatt, de a vörös vadász egy ideje már nem dézsmálja a készleteit. Közben villámló szemekkel néz Laorra, és a borostyánszín tekintet nagyjából ezt üzeni: ne keríts több gyereket. A kekszet a tündér elé tolja, ő pedig visszaül vele szembe, és fél szemét a tündéren tartva folytatja a fertőtlenítést, majd cérnát fűz egy lesterilizált tűbe. Laor is talán hasznossá tudja tenni magát azzal, hogy begyújt, ugyanis a házikó az elmúlt két napban jóformán teljesen kihűlt. Aztán a borostyán szempár a tündérke arcára kúszik, még azelőtt, hogy nekiállna összeölteni a tenyerét.*
- Mi a neved, és hogy vetődtél ide?
- Szeretem amikor csiripelsz.
*tényleg így van, kifejezetten szereti a kis történeteit. Általában jól mulat rajtuk és természetesen féltékeny az összes bennük szereplő nőre, és felfalná az összes ételt, táncolna az összes mulatságban. Magával ragadják a történetek és úgy issza a férfi szavait, mintha valami isteni nedű lenne. Néha meg egészen úgy érzi magát, mint az egyszeri kamaszlány, aki épp most éli át az első szerelmet, és ezáltal meg lila köd ereszkedett a szemei elé. Talán ezért hiszi el neki azt is, hogy majd belerázódik ebbe.
Zekd szavaira viszont összehúzza a szemöldökét. Még, hogy a szülei! Na hiszen! Lea nem különösebben szereti a gyerekeket, noha ez a suhanc már jócskán kinőtt a gyerekkorból, és nem kell már sem pelenkázni, sem éjjelente felkelni hozzá. Sem szoptatós dajkát felhajtani, bár lassan belenő abba a korba, amikor már újra felfedezi azt, hogy egy mell mire is lehet jó. Hagyja, hogy Laor ugrassa kicsit a kölyköt, de végül is nem kell közbeavatkoznia, mert Zekd megkapja mind a feladatot, mind pedig a felvilágosítást. Elmosolyodik arra a gondolatra, hogy ő milyen könnyűszerrel emelhetné azt a bukszát, de egyéb reakciója nincs a dologra. Mondjuk Achim italkészletét megcsapolni szintén testhezálló feladat lenne egy növendék tolvajnak, de ezt egyelőre nem veti közbe.
Laor szavaira aztán bólint. Szívesen megmutatja a fiúnak, hogy mit hol találhat meg, úgyhogy ha minden igaz, akkor Zekddel a sarkában hagyja el a Radkraal. Odakint aztán irányba állítja. Először a szállása irányába, aztán pedig a Vaskorsó irányába. Ő maga meg eliramodik a saját háza irányába.
//Lea háza//
Hajnalban már járt itt, ennek nyomai pedig némi kuplerájban nyilvánulnak meg, hiszen szinte sötétben kellett feltúrnia a szekrényt, meg aztán egy szennyes kosár is ott éktelenkedik a szoba közepén. A tartalma több, mint furcsa, mert nem csak Lea szennyese van benne, hanem mintha lenne még itt bakancs?! Tőr? Kaja? Ez mégis mit jelentsen? Hol van az a mihaszna Miwa, hogy megmagyarázza ezt? Ráadásul az egyik kedvenc tőre, bár inkább ékszer, mint fegyver, egy vagyont érhet, mert a markolatát drágakövekkel rakták ki. Pillanatok alatt elfogja a düh, szívesen csapkodna. Leül, és pár percig még vicsorog, csikorgatja a fogát. Aztán letekeri az átvérzett kötést a bal tenyeréről. Elhúzza a száját, mert bizony csúnya a seb, csúnyább mit mikor legutóbb nézte, a szélei már lobosan vörösek. Az étkezőasztalnál ül, tulajdonképpen a kupleráj közepén és egy tiszta, fehér, fertőtlenítőbe mártott ronggyal törölgeti a tenyerén a vágást. Fáj, a fogát összeszorítja, sziszeg fájdalmában. Erre a "csendéletre" toppan be Laor, karján valami ájult tündérrel, aki épp ezt a pillanatot választja arra, hogy eszméljen. Lea felhagy hát a saját sebének kifertőtlenítésével, hogy gyorsan szemrevételezze a leányzót.*
- Nem tűnik halálosnak.
*állítja fel a diagnózist az után, hogy a tünci enni kér. Fejével az asztal felé biccent, hogy támassza csak le oda Laor a legújabb szerzeményét. Ő meg keres valami kekszet, vagy édességet, mert csak ilyesmit tart itthon, ezt is csak Akheel miatt, de a vörös vadász egy ideje már nem dézsmálja a készleteit. Közben villámló szemekkel néz Laorra, és a borostyánszín tekintet nagyjából ezt üzeni: ne keríts több gyereket. A kekszet a tündér elé tolja, ő pedig visszaül vele szembe, és fél szemét a tündéren tartva folytatja a fertőtlenítést, majd cérnát fűz egy lesterilizált tűbe. Laor is talán hasznossá tudja tenni magát azzal, hogy begyújt, ugyanis a házikó az elmúlt két napban jóformán teljesen kihűlt. Aztán a borostyán szempár a tündérke arcára kúszik, még azelőtt, hogy nekiállna összeölteni a tenyerét.*
- Mi a neved, és hogy vetődtél ide?
7064. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:07:39
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:07:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Valóban nincs komoly sérülései, csak gallyak okozta sebek, illetve kicsit sáros a jobb lába, mivel egy porcsájába sikerült belelépnie.
Ám a nagyobb gondot nem ez okozza, hanem, hogy kimerült teljesen, és a hosszú alatt nem evett egy falatot sem.
Habár egy jövőbeli szolgától nem ez a legjobb benyomás, hogy az első munkanapján lopja napot.
Remélhetőleg ezt a _főnöke_ el fogja nézni most az egyszer, miszerint nem egy elf kopogtatott be, egyből munkára készen.
Egy nap pihenés, s jobban is lesz mint új korában.
Nemsokára kinyitja a pici szemeit, és egy férfit lát, akinek a karjaiban nyugszik.
Picit össze is rezzen, mivel azt hiszi, hogy a _csúnya bácsik_ kapták el, azonban túl fáradt, hogy rúgkapáljon, meg különben is nem sok értelme lenne a jelenlegi helyzetben most már.*
- É-h-e-s v-a-gy-o-k.
*Elfojtott hangon mondja, kicsit fél a választól, és amennyire engedik, a "hely" a kezeit egy kereszt formában magához szorítja. Lehet, hogy kába, de annyit ő is levesz, miszerint, most rajtuk múlik a tündér sorsa.*
*Valóban nincs komoly sérülései, csak gallyak okozta sebek, illetve kicsit sáros a jobb lába, mivel egy porcsájába sikerült belelépnie.
Ám a nagyobb gondot nem ez okozza, hanem, hogy kimerült teljesen, és a hosszú alatt nem evett egy falatot sem.
Habár egy jövőbeli szolgától nem ez a legjobb benyomás, hogy az első munkanapján lopja napot.
Remélhetőleg ezt a _főnöke_ el fogja nézni most az egyszer, miszerint nem egy elf kopogtatott be, egyből munkára készen.
Egy nap pihenés, s jobban is lesz mint új korában.
Nemsokára kinyitja a pici szemeit, és egy férfit lát, akinek a karjaiban nyugszik.
Picit össze is rezzen, mivel azt hiszi, hogy a _csúnya bácsik_ kapták el, azonban túl fáradt, hogy rúgkapáljon, meg különben is nem sok értelme lenne a jelenlegi helyzetben most már.*
- É-h-e-s v-a-gy-o-k.
*Elfojtott hangon mondja, kicsit fél a választól, és amennyire engedik, a "hely" a kezeit egy kereszt formában magához szorítja. Lehet, hogy kába, de annyit ő is levesz, miszerint, most rajtuk múlik a tündér sorsa.*
7063. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:20:56
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:20:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotály//
* Tétlensége közepette segíthetne elvinni a "haldokló" fiút egy olyan helyre, ahol Chiariék majd jól meggyógyítják, azonban sokkal jobban tetszik neki a tétlenség és az egy helyben állás. Azért mikor már eleget tétlenkedett - magyarul már kezd kicsit fázni -, akkor elindul arra, amerre Chiari vezette a srácot, hogy azért utánanézzen, hogy nincs-e szükség egy kis segítségre ott. Akár, hogy jól elgyepálja, mert újabb csöcsörészési kísérletet tesz, akár, hogy segítsen Chiarinak úgy... akármiben.
Akkor érkezik meg az ispotályba, mikor Chiari és Jaz látszólag indulásra készülnek. Ezek szerint Morwonra már nincs nagy szükség, de azért megszólal, hiszen az mégiscsak tök hülyén nézne ki, hogy megjelenik, aztán szó nélkül távozik. Még ha Morwon is, ezáltal illene rá ez a jellem. *
- Lea! Ja nem, izé... Chiari! * Néz le a nőre, akinek nevét már igazán megtanulhatta volna jobban is az évek alatt. *
- Nem kell segítség a taknyoshoz, jól viselkedik? * Ha nem akadályozza meg semmi olyan, amit ne tudna kikerülni, akkor közelebb lép Jazhoz, aki úgy tűnik egész jól kiheverte magát ahhoz képest, hogy nemrég még alighanem a földön fetrengett.
Az óriás vaskos kezeivel megpróbálja elkapni a fél-elf fiút a hóna alatt, majd egy kicsit a föld felé emeli és fel-le mozdulatokkal megcibálja. Mármint ez az elképzelése, de mivel nem jók a mágikus képességei, ezért valószínűleg ha az első nem sikerül, akkor a többi is necces lesz.
Persze nem kell megijedni - hisz csak egy három és fél méteres kezdi lóbálni a fiút -, nem bántja őt valójában, inkább csak azt ellenőrzi rajta, hogy nincs-e nagyon megsérülve. Még egy kis szagmintát is próbál venni róla, majd - ha egyáltalán sikerült felemelnie - hamarosan vissza is rakja - Morwonra jellemző finomsággal persze. *
- Nincs jó illata. * Jegyzi meg végül, ha mindez sikerrel jár. Ha nem... akkor nem jegyzi meg. *
* Tétlensége közepette segíthetne elvinni a "haldokló" fiút egy olyan helyre, ahol Chiariék majd jól meggyógyítják, azonban sokkal jobban tetszik neki a tétlenség és az egy helyben állás. Azért mikor már eleget tétlenkedett - magyarul már kezd kicsit fázni -, akkor elindul arra, amerre Chiari vezette a srácot, hogy azért utánanézzen, hogy nincs-e szükség egy kis segítségre ott. Akár, hogy jól elgyepálja, mert újabb csöcsörészési kísérletet tesz, akár, hogy segítsen Chiarinak úgy... akármiben.
Akkor érkezik meg az ispotályba, mikor Chiari és Jaz látszólag indulásra készülnek. Ezek szerint Morwonra már nincs nagy szükség, de azért megszólal, hiszen az mégiscsak tök hülyén nézne ki, hogy megjelenik, aztán szó nélkül távozik. Még ha Morwon is, ezáltal illene rá ez a jellem. *
- Lea! Ja nem, izé... Chiari! * Néz le a nőre, akinek nevét már igazán megtanulhatta volna jobban is az évek alatt. *
- Nem kell segítség a taknyoshoz, jól viselkedik? * Ha nem akadályozza meg semmi olyan, amit ne tudna kikerülni, akkor közelebb lép Jazhoz, aki úgy tűnik egész jól kiheverte magát ahhoz képest, hogy nemrég még alighanem a földön fetrengett.
Az óriás vaskos kezeivel megpróbálja elkapni a fél-elf fiút a hóna alatt, majd egy kicsit a föld felé emeli és fel-le mozdulatokkal megcibálja. Mármint ez az elképzelése, de mivel nem jók a mágikus képességei, ezért valószínűleg ha az első nem sikerül, akkor a többi is necces lesz.
Persze nem kell megijedni - hisz csak egy három és fél méteres kezdi lóbálni a fiút -, nem bántja őt valójában, inkább csak azt ellenőrzi rajta, hogy nincs-e nagyon megsérülve. Még egy kis szagmintát is próbál venni róla, majd - ha egyáltalán sikerült felemelnie - hamarosan vissza is rakja - Morwonra jellemző finomsággal persze. *
- Nincs jó illata. * Jegyzi meg végül, ha mindez sikerrel jár. Ha nem... akkor nem jegyzi meg. *
7062. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:27:21
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:27:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
- Nem néha, mindig. *vigyorog a csók után, mint a vadalma, mert tökéletesen tisztában van vele, hogy tud annyit locsogni, mint egy pletykás vénasszony. Ahogy véget ér az ölelés, Lea megint aggodalmaskodni kezd, még ha próbálja álcázni is. A bevált megoldás szerint most ismét magához kéne húznia, de az mégsem lehetséges, hogy permanensen összeölelkezve ácsorogjanak, mert akkor tényleg nem sokban különböznek a Vashegyen mostanában felbukkant képzőművészeti alkotásoktól.*
- Te is bele fogsz rázódni. Ráadásul úgy vetted át a kormányrudat, hogy viszonylagos béke van. Azok a rettenetek lebucskáztak az égből, az halottak visszatértek nyugodni és a városőrök is tábort bontottak. Mi kell még?
*A kérdésre nem feltétlenül Zekdet képzeli el válaszként, de az élet nem mindig azt adja, amit remélünk. Elmélázik azon, hogy talán mégis agyon kellett volna ütnie, akkor most egy gonddal kevesebb lenne. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a kölyök levakarhatatlan. Most pedig az a helyzet, hogy a kancellár bűnös mulasztása miatt lábatlankodik itt, hiszen ha Achim nemcsak alkohol tartalmú italok mértéktelen fogyasztásában látna perspektívát, akkor a fiúnak is talált volna valami értelmes elfoglaltságot.*
- Ugyan, nem kell a földön aludnod. *fordul oda egy farkasvigyorral* Meghúzhatod magad az istállóban is, vagy ha az nem felel meg, van egy remek lakosztály az erődben. Kicsit nyirkos ugyan, meg a föld alatt van, de meg fogod szokni.
*A változatosság kedvéért nem csapja tarkón a kölyköt, pedig Zekd mindent elkövet, hogy kihozza a felnőtteket a sodrukból. Égetnivaló, ahogy mondani szokták. Ezen elgondolkodik egy picit, hiszen ez egy elég érdekes, és minden bizonnyal biztos megoldása lenne a problémának.*
- Bármelyik hosszúházban szállás után nézhetsz, ahol van hely, onnan nem fognak kidobni. Ha éhes vagy, a város határában ott a Vaskorsó. Ha pedig valami elfoglaltságra vágysz... na lássuk csak! Szóval azt mondod, tolvaj vagy. Itt az erszényem. *csap a derékszíjra kötött pénzes bugyellárisra* Ha ezt bármikor el tudod emelni úgy, hogy nem veszem észre, van benned fantázia. Menni fog?
*Nem teszi hozzá, hogy akkor sem kergeti el, ha kudarcot vall, ne érezze magát teljes biztonságban, adjon bele apait, anyait.*
- De most nézz szállás után! A Szellemjáró megmutatja, merre találod a hosszúházakat.
*Végtelenül pimasz vigyorral lőcsöli rá Leára a gyereket, aztán, talán hogy tette miatt óhatatlanul bekövetkező megtorlás komolyságát csökkentse, magyarázólag hozzáteszi, a göndör hajúnak címezve.*
- Pakold össze, amire szükséged lesz Synmirán, addig elnézek a kapuőrséghez, hogy minden rendben van-e?
//Notalia, aztán Lea háza//
*Miután érzékeny búcsút vett Zekdtől és újdonsült anyjától, a város kapuja felé indul. Nagyon meg lenne lepve, ha nem találna mindent rendben, bár talán a hirtelen támadt nyugalom teheti figyelmetlenné és fegyelmezetlenné az őrséget. De ez a Vashegy, errefelé mindenki tudja a kötelességét, így hamar végez a rapid inspekcióval. Indulna is vissza, de egy kicsit még összevont szemöldökkel figyeli az Amon Ruadh-ra vezető utat. Mintha jönne valaki. Valaki pici. És mintha elég ramaty állapotban lenne. Még bőven nappal van, a város kapuja nyitva, de inkább kisiet az útra, lehet, hogy az ismeretlen nem érne el a városig. Egy koszos, szakadt ruhájú, megviselt tündér. Eszébe jut, hogy felteszi az obligát kérdést, miszerint mi történt vele, de úgy véli, hogy előbb segítségre lenne szüksége, társalogni ráérnek akkor is, ha megmarad. Felnyalábolja a könnyű testet, elindul vele vissza a városba, közben valami olyasmit mormogva az orra alatt, hogy a Vashegy lassan az elesettek, gyámoltalanok, betegek és nyomorultak menedékhelye lesz.
Lea, és ha Zekd is vele van, azt láthatják, hogy Laor vállával löki be a Szellemjáró házának ajtaját, és egy furcsa félmosollyal áll meg a küszöbön.*
- A kertek alatt találtam. *pislant a karjaiban tartott alélt tündérre* Mi legyen vele, tudsz rajta segíteni?
*Azt tudja, hogy Lea elsősorban nem gyógyító, de őt magát is elég szépen visszarángatta a halál küszöbéről, és a tündéren nem látszik, hogy annyira rossz állapotban lenne.*
- Nem néha, mindig. *vigyorog a csók után, mint a vadalma, mert tökéletesen tisztában van vele, hogy tud annyit locsogni, mint egy pletykás vénasszony. Ahogy véget ér az ölelés, Lea megint aggodalmaskodni kezd, még ha próbálja álcázni is. A bevált megoldás szerint most ismét magához kéne húznia, de az mégsem lehetséges, hogy permanensen összeölelkezve ácsorogjanak, mert akkor tényleg nem sokban különböznek a Vashegyen mostanában felbukkant képzőművészeti alkotásoktól.*
- Te is bele fogsz rázódni. Ráadásul úgy vetted át a kormányrudat, hogy viszonylagos béke van. Azok a rettenetek lebucskáztak az égből, az halottak visszatértek nyugodni és a városőrök is tábort bontottak. Mi kell még?
*A kérdésre nem feltétlenül Zekdet képzeli el válaszként, de az élet nem mindig azt adja, amit remélünk. Elmélázik azon, hogy talán mégis agyon kellett volna ütnie, akkor most egy gonddal kevesebb lenne. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a kölyök levakarhatatlan. Most pedig az a helyzet, hogy a kancellár bűnös mulasztása miatt lábatlankodik itt, hiszen ha Achim nemcsak alkohol tartalmú italok mértéktelen fogyasztásában látna perspektívát, akkor a fiúnak is talált volna valami értelmes elfoglaltságot.*
- Ugyan, nem kell a földön aludnod. *fordul oda egy farkasvigyorral* Meghúzhatod magad az istállóban is, vagy ha az nem felel meg, van egy remek lakosztály az erődben. Kicsit nyirkos ugyan, meg a föld alatt van, de meg fogod szokni.
*A változatosság kedvéért nem csapja tarkón a kölyköt, pedig Zekd mindent elkövet, hogy kihozza a felnőtteket a sodrukból. Égetnivaló, ahogy mondani szokták. Ezen elgondolkodik egy picit, hiszen ez egy elég érdekes, és minden bizonnyal biztos megoldása lenne a problémának.*
- Bármelyik hosszúházban szállás után nézhetsz, ahol van hely, onnan nem fognak kidobni. Ha éhes vagy, a város határában ott a Vaskorsó. Ha pedig valami elfoglaltságra vágysz... na lássuk csak! Szóval azt mondod, tolvaj vagy. Itt az erszényem. *csap a derékszíjra kötött pénzes bugyellárisra* Ha ezt bármikor el tudod emelni úgy, hogy nem veszem észre, van benned fantázia. Menni fog?
*Nem teszi hozzá, hogy akkor sem kergeti el, ha kudarcot vall, ne érezze magát teljes biztonságban, adjon bele apait, anyait.*
- De most nézz szállás után! A Szellemjáró megmutatja, merre találod a hosszúházakat.
*Végtelenül pimasz vigyorral lőcsöli rá Leára a gyereket, aztán, talán hogy tette miatt óhatatlanul bekövetkező megtorlás komolyságát csökkentse, magyarázólag hozzáteszi, a göndör hajúnak címezve.*
- Pakold össze, amire szükséged lesz Synmirán, addig elnézek a kapuőrséghez, hogy minden rendben van-e?
//Notalia, aztán Lea háza//
*Miután érzékeny búcsút vett Zekdtől és újdonsült anyjától, a város kapuja felé indul. Nagyon meg lenne lepve, ha nem találna mindent rendben, bár talán a hirtelen támadt nyugalom teheti figyelmetlenné és fegyelmezetlenné az őrséget. De ez a Vashegy, errefelé mindenki tudja a kötelességét, így hamar végez a rapid inspekcióval. Indulna is vissza, de egy kicsit még összevont szemöldökkel figyeli az Amon Ruadh-ra vezető utat. Mintha jönne valaki. Valaki pici. És mintha elég ramaty állapotban lenne. Még bőven nappal van, a város kapuja nyitva, de inkább kisiet az útra, lehet, hogy az ismeretlen nem érne el a városig. Egy koszos, szakadt ruhájú, megviselt tündér. Eszébe jut, hogy felteszi az obligát kérdést, miszerint mi történt vele, de úgy véli, hogy előbb segítségre lenne szüksége, társalogni ráérnek akkor is, ha megmarad. Felnyalábolja a könnyű testet, elindul vele vissza a városba, közben valami olyasmit mormogva az orra alatt, hogy a Vashegy lassan az elesettek, gyámoltalanok, betegek és nyomorultak menedékhelye lesz.
Lea, és ha Zekd is vele van, azt láthatják, hogy Laor vállával löki be a Szellemjáró házának ajtaját, és egy furcsa félmosollyal áll meg a küszöbön.*
- A kertek alatt találtam. *pislant a karjaiban tartott alélt tündérre* Mi legyen vele, tudsz rajta segíteni?
*Azt tudja, hogy Lea elsősorban nem gyógyító, de őt magát is elég szépen visszarángatta a halál küszöbéről, és a tündéren nem látszik, hogy annyira rossz állapotban lenne.*
7061. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:24:51
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:24:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotály//
*Pedig jó bőr ez a gyógyító. Teljesen rendben van a külseje mellesleg. Meg popsilag is. Kár, hogy ilyen karót nyelt, máskülönben Jaz nem féltené saját karóját egy kis cuppogtatástól. De jelen pillanatban eléggé hangulat rombolónak találja Chiarit.
Pattan le azért firssen, üdén, fiatalosan a székről, majd megszédülve mutatja be a legújabb légtáncos figurát, aztán egyensúlyát visszaszerezve bólint, de csak aprócskát.*
-Mehetünk.
*Nem vigyorog, bár ahogy maga elé vizionálja a havi bajos görcsöktől kínlódó húgocskáját, meg a gyógyítót, ki sebet készül vágni rajta bizony erős röhöghetnékje támad.
Inkább gyakorolja a megszeppent, ártatlan és értetlen aggódó bátyó mimikáját, és az olyan kifogásokat, mint "Azt hittem komoly a baj" "Ó, hogy ti lányok, onnan, alulról? Tényleg? Nem is tudtam" Okkal tart picikét a helyzettől, hiszen mindkét nő egyformán vérmes. Sorol be hát jó fiúként Chiari mellé, Ewi előbb fogja pofán csapni, ez biztos.*
*Pedig jó bőr ez a gyógyító. Teljesen rendben van a külseje mellesleg. Meg popsilag is. Kár, hogy ilyen karót nyelt, máskülönben Jaz nem féltené saját karóját egy kis cuppogtatástól. De jelen pillanatban eléggé hangulat rombolónak találja Chiarit.
Pattan le azért firssen, üdén, fiatalosan a székről, majd megszédülve mutatja be a legújabb légtáncos figurát, aztán egyensúlyát visszaszerezve bólint, de csak aprócskát.*
-Mehetünk.
*Nem vigyorog, bár ahogy maga elé vizionálja a havi bajos görcsöktől kínlódó húgocskáját, meg a gyógyítót, ki sebet készül vágni rajta bizony erős röhöghetnékje támad.
Inkább gyakorolja a megszeppent, ártatlan és értetlen aggódó bátyó mimikáját, és az olyan kifogásokat, mint "Azt hittem komoly a baj" "Ó, hogy ti lányok, onnan, alulról? Tényleg? Nem is tudtam" Okkal tart picikét a helyzettől, hiszen mindkét nő egyformán vérmes. Sorol be hát jó fiúként Chiari mellé, Ewi előbb fogja pofán csapni, ez biztos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734