Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 363 (7241. - 7260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7260. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-15 12:08:20
Üzenet elküldve: 2016-12-15 12:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Syd nem hülye gyerek, gyorsan összerakja magában, hogy mi merre hány lépés.
~Nem, ez nem az a csaj, akivel különösebb értelme van kedvesnek lenni.~
Képzeletben gyorsan újrarendezi a Zianára aggatott címkéket. Előre kerül a "tiszt", a "katona", a "türelmetlen" és a "kíméletlen", utána következik a "humoros" és "intelligens". A "nő" szinte nem is látszik. Új hozzáállásának fényében igyekszik a pontos választ adni a feltett kérdésekre.*
-Hatan érkeztünk tegnap este. Azok közül, akik itt, a falakon belül éjszakáztak, még Ereliast, a kisfiút nem látom. Aoneer közlegény Xeboggal, az óriással és Pardennel, egy másik férfivel tegnap este a taverna felé távozott. A megkeresésedre indított küldetés ötlete Aoneer szerint Creton parancsnoktól származik, én tőle, mármint Aoneertől hallottam róla, két nappal ezelőtt.
*Syd nem hülye gyerek, gyorsan összerakja magában, hogy mi merre hány lépés.
~Nem, ez nem az a csaj, akivel különösebb értelme van kedvesnek lenni.~
Képzeletben gyorsan újrarendezi a Zianára aggatott címkéket. Előre kerül a "tiszt", a "katona", a "türelmetlen" és a "kíméletlen", utána következik a "humoros" és "intelligens". A "nő" szinte nem is látszik. Új hozzáállásának fényében igyekszik a pontos választ adni a feltett kérdésekre.*
-Hatan érkeztünk tegnap este. Azok közül, akik itt, a falakon belül éjszakáztak, még Ereliast, a kisfiút nem látom. Aoneer közlegény Xeboggal, az óriással és Pardennel, egy másik férfivel tegnap este a taverna felé távozott. A megkeresésedre indított küldetés ötlete Aoneer szerint Creton parancsnoktól származik, én tőle, mármint Aoneertől hallottam róla, két nappal ezelőtt.
7259. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-15 11:55:41
Üzenet elküldve: 2016-12-15 11:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Vajon Alyo az, aki későn kelt, vagy pedig a Vashegy és vendégei ébredtek korán? Mentségére szóljon, hogy neki fel kellett kutyagolnia a Tavernából. A kedve egyébként remek, fütyörészett is a kaptatón, ki sem fulladt annyira, mint amennyire gondolta, hogy fog, úgy tűnik, hogy mégis formában van. Bár az igazat megvallva van pár tagja, amit különösen elcsigázottnak érez, például a belsőcombját.*
- 'Reggelt!
*kocog be a kapun, aminek a környékén szokás szerint tömörülnek, most éppen a látszólag indulni készülő Városőrség. Ez elszomorítja a lányt, mert azt jelenti, hogy alkalmi szeretőjétől is kénytelen lesz búcsút venni, ráadásul még a várat sem tudta megmutatni neki.*
- 'Reggelt!
*kocog be a kapun, aminek a környékén szokás szerint tömörülnek, most éppen a látszólag indulni készülő Városőrség. Ez elszomorítja a lányt, mert azt jelenti, hogy alkalmi szeretőjétől is kénytelen lesz búcsút venni, ráadásul még a várat sem tudta megmutatni neki.*
7258. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 23:59:40
Üzenet elküldve: 2016-12-14 23:59:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Szép lassan összeverődik a csapat, meglepő a sok új arc. Persze mit is remélt, hogy a toborzás majd annyiban marad, még ő háborúzik? Nyilván nem.*
-Ezt adták.
*Vonja meg vállát öltözéke dicséretére Aldas felé. Mondjuk a csinosság sosem volt elegendő érv a ruha választásnál. És ahogy haza ér, nyomban valami praktikusabbat fog keresni. Most viszont örül, hogy egyáltalán tiszta, meleg öltözékben utazhat.*
-Valamelyik biztosan.
*Kacsint vissza vigyorogva, a lovak, és öltözékek sorsát ismerve.*
-Tökéletes, nézd!
*Emeli fel jobbját, és mozgatja meg ujjait.*
-Adj egy pénzérmét, és trükközök, vagy adj egy szikét, és kioperálom a veséd.
*Röhög immár maga is, holott azért cefetül kimerült.*
-Majd valamelyik közlegényt elugrasztjuk érte.
*Vizsgálja máris a közeledőket, egy Syd, és egy ork.*
-Ord. Syd.
*Biccent mind kettőnek, egyszersmind kurtít picit a neveken. Majd méri végig alaposan Sydet, annak örömét hallva.*
-Igen, te is baromi kívánatos vagy ma is.
*Inti le a lihegést hadarva, és már az orkra pislog értetlenül. Az egyik a teste a másik a tolla felett érzelmeskedik, remek.*
-Kösz. Elégedett vagyok a sajátommal.
*Bár tollak, és bár pirosak sokkal inkább nem is különbözhetnének egymástól.*
-Hord csak, ha annyira oda vagy érte.
*Vonja meg vállát hanyagul, ennél azért nagyobb gondjaik is vannak.*
-Most pedig indulj Ord, és add át üzenetem Aonnak, ami a következő.
*Mosolyog kedvesen, majd egy szempillantás alatt vált komolyra.*
-Azonnal vonszolja ide a seggét indulásra készen, vagy hátra marad.
*Zsémbes? Kicsit talán, de könnyen lehet, hogy minden napon pont ugyan ilyen. Ha az ork távozik újra Syd felé fordulva próbál megtudni legalább pár aprócska konkrétumot.*
-Hányan érkeztetek, kire várunk még? Miért kell rájuk várni, és amúgy is kinek az ötlete volt ez az egész kirándulás?
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Szép lassan összeverődik a csapat, meglepő a sok új arc. Persze mit is remélt, hogy a toborzás majd annyiban marad, még ő háborúzik? Nyilván nem.*
-Ezt adták.
*Vonja meg vállát öltözéke dicséretére Aldas felé. Mondjuk a csinosság sosem volt elegendő érv a ruha választásnál. És ahogy haza ér, nyomban valami praktikusabbat fog keresni. Most viszont örül, hogy egyáltalán tiszta, meleg öltözékben utazhat.*
-Valamelyik biztosan.
*Kacsint vissza vigyorogva, a lovak, és öltözékek sorsát ismerve.*
-Tökéletes, nézd!
*Emeli fel jobbját, és mozgatja meg ujjait.*
-Adj egy pénzérmét, és trükközök, vagy adj egy szikét, és kioperálom a veséd.
*Röhög immár maga is, holott azért cefetül kimerült.*
-Majd valamelyik közlegényt elugrasztjuk érte.
*Vizsgálja máris a közeledőket, egy Syd, és egy ork.*
-Ord. Syd.
*Biccent mind kettőnek, egyszersmind kurtít picit a neveken. Majd méri végig alaposan Sydet, annak örömét hallva.*
-Igen, te is baromi kívánatos vagy ma is.
*Inti le a lihegést hadarva, és már az orkra pislog értetlenül. Az egyik a teste a másik a tolla felett érzelmeskedik, remek.*
-Kösz. Elégedett vagyok a sajátommal.
*Bár tollak, és bár pirosak sokkal inkább nem is különbözhetnének egymástól.*
-Hord csak, ha annyira oda vagy érte.
*Vonja meg vállát hanyagul, ennél azért nagyobb gondjaik is vannak.*
-Most pedig indulj Ord, és add át üzenetem Aonnak, ami a következő.
*Mosolyog kedvesen, majd egy szempillantás alatt vált komolyra.*
-Azonnal vonszolja ide a seggét indulásra készen, vagy hátra marad.
*Zsémbes? Kicsit talán, de könnyen lehet, hogy minden napon pont ugyan ilyen. Ha az ork távozik újra Syd felé fordulva próbál megtudni legalább pár aprócska konkrétumot.*
-Hányan érkeztetek, kire várunk még? Miért kell rájuk várni, és amúgy is kinek az ötlete volt ez az egész kirándulás?
7257. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:18:52
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:18:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Szabadidő//
//Notalia//
*A meglepődés pedig azt jelenti, hogy nem ezt a mozdulatsort várta Mofitól, és mivel ez ilyen jól tükröződik az arcán, így lehetetlen, hogy a kis tündérke ne vegye észre. Bár azt mondja, hogy örömmel hallja, hogy nem esett baja, még a mosolyából is visszább vesz, ami csak fokozza Mofi aggodalmát, és az ő ábrázata viszont egyre kétségbeesettebbé válik.*
~Megsértettem! Most biztosan nagyon megsértettem azzal, hogy nem engedtem, hogy segítsen! Meg fog átkozni, vagy elvarázsol, vagy magával visz valahova! Kérlek szépen tündérszellem ne bánts! Miért nincs ilyenkor senki a közelben, hogy megvédjen?~
*Ráadásul a másik is értetlenkedik. Ez így nagyon, de nagyon nem lesz jó. A tündérke nyel egy nagyot, majd az idegességtől ide-oda mozgó szempárját igyekszik a másikra emelni, és ott is tartani.*
~Elrontottam! Sajnálom! Biztos azért értetlenkedik, mert csodálkozik, hogy nem tudom, hogy hogyan kell viselkednem vele szemben. De hát én még soha nem találkoztam szellemmel! Amikor az erdőben megjelent a vihar, akkor is elbújtam a szekér sarkában! Csak... csak engedj elmenni kérlek!~
*Megszólalni azonban nem mer, hiszen fél attól, hogy rosszat mondana, és csak tovább nehezítene a helyzetén.*
~Ezek szerint közvetlenebbül kellene vele beszélnem. De hogyan? Tegnap érkezett? Akkor velem találkozik először? Nem szabadna ilyen rossz képet mutatnom a szövetségről! Szedd össze magad Mofi!~
*Erőt vesz magán, és újra felemeli a fejét, majd még egy félénk mosolyt is megenged magának, mielőtt újra megszólal, alig hangosabban, mintha suttogna.*
– Értem, Notalia kisasszony. Én Mofeta Wirfall vagyok, és...
~Nekem is kellene valami becenevet mondanom? Nem tegezhetem le! Biztosan nem tegezhetem le. Ez csak egy próba arra, hogy merek-e pimaszkodni, ha megengedi.~
– A többiek Mofinak szoktak szólítani. És... és szívesen beszélek Önnel közvetlenebbül, ha úgy óhajtja Notalia kisasszony. Miről... miről szeretne beszélgetni?
*Ezúttal már végig a szellemnek vélt tündér szemébe mer nézni, és most először vonja kétségbe szellem mivoltát egy pillanatra, ugyanis vet egy pillantást az ajkaira, a testére, ha azonban se kékes színeződést, se remegést nem vesz észre, akkor továbbra is megmarad abban a hitében, hogy bizony ez a teremtmény vagy mágikus védelem hatása alatt áll, vagy pedig szellem, de mindkét esetben tiszteletreméltó hatalommal rendelkezik. Azt ő is érzi, hogy ilyen idegesen még senki sem vállalkozott talán közvetlen beszélgetésre, ám egyelőre több nem telik tőle, és még így is büszke magára, amiért még nem szaladt el.*
//Notalia//
*A meglepődés pedig azt jelenti, hogy nem ezt a mozdulatsort várta Mofitól, és mivel ez ilyen jól tükröződik az arcán, így lehetetlen, hogy a kis tündérke ne vegye észre. Bár azt mondja, hogy örömmel hallja, hogy nem esett baja, még a mosolyából is visszább vesz, ami csak fokozza Mofi aggodalmát, és az ő ábrázata viszont egyre kétségbeesettebbé válik.*
~Megsértettem! Most biztosan nagyon megsértettem azzal, hogy nem engedtem, hogy segítsen! Meg fog átkozni, vagy elvarázsol, vagy magával visz valahova! Kérlek szépen tündérszellem ne bánts! Miért nincs ilyenkor senki a közelben, hogy megvédjen?~
*Ráadásul a másik is értetlenkedik. Ez így nagyon, de nagyon nem lesz jó. A tündérke nyel egy nagyot, majd az idegességtől ide-oda mozgó szempárját igyekszik a másikra emelni, és ott is tartani.*
~Elrontottam! Sajnálom! Biztos azért értetlenkedik, mert csodálkozik, hogy nem tudom, hogy hogyan kell viselkednem vele szemben. De hát én még soha nem találkoztam szellemmel! Amikor az erdőben megjelent a vihar, akkor is elbújtam a szekér sarkában! Csak... csak engedj elmenni kérlek!~
*Megszólalni azonban nem mer, hiszen fél attól, hogy rosszat mondana, és csak tovább nehezítene a helyzetén.*
~Ezek szerint közvetlenebbül kellene vele beszélnem. De hogyan? Tegnap érkezett? Akkor velem találkozik először? Nem szabadna ilyen rossz képet mutatnom a szövetségről! Szedd össze magad Mofi!~
*Erőt vesz magán, és újra felemeli a fejét, majd még egy félénk mosolyt is megenged magának, mielőtt újra megszólal, alig hangosabban, mintha suttogna.*
– Értem, Notalia kisasszony. Én Mofeta Wirfall vagyok, és...
~Nekem is kellene valami becenevet mondanom? Nem tegezhetem le! Biztosan nem tegezhetem le. Ez csak egy próba arra, hogy merek-e pimaszkodni, ha megengedi.~
– A többiek Mofinak szoktak szólítani. És... és szívesen beszélek Önnel közvetlenebbül, ha úgy óhajtja Notalia kisasszony. Miről... miről szeretne beszélgetni?
*Ezúttal már végig a szellemnek vélt tündér szemébe mer nézni, és most először vonja kétségbe szellem mivoltát egy pillanatra, ugyanis vet egy pillantást az ajkaira, a testére, ha azonban se kékes színeződést, se remegést nem vesz észre, akkor továbbra is megmarad abban a hitében, hogy bizony ez a teremtmény vagy mágikus védelem hatása alatt áll, vagy pedig szellem, de mindkét esetben tiszteletreméltó hatalommal rendelkezik. Azt ő is érzi, hogy ilyen idegesen még senki sem vállalkozott talán közvetlen beszélgetésre, ám egyelőre több nem telik tőle, és még így is büszke magára, amiért még nem szaladt el.*
7256. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:53:48
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:53:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Ordonok//
*Épp akkorát ásít, hogy majd' kiesik a saját száján. Szerencsére senki nem látja, ahogy így, eltátott szájjal dermed meg, ahogy tréfának szánt kiáltására válasz érkezik, hasonlóan fennhangon. Ilyenkor szokás visszasüvölteni, hogy „ne szájalj, asszony, hanem hozd azt a reggelit”, de ez persze most eszébe sem jut. Lea a thargok vezére és Laor pontosan tudja, hol a helye a hierarchiában. És természetesen a válasz is elég volt hozzá, hogy a báva arckifejezés elinaljon, ahogy elmosolyodik. Furcsa dolog ez, hogy pár odakiáltott szó is feledteti vele az éjszaka hidegét, a zsörtölődő morgásokat, az irigységet, hogy az a nyikhaj őrmester bezzeg kellemesen éjszakázott. Csak ettől a hangtól sokkal elviselhetőbb a reggeli fagy, a szembe könnyet csaló szél és a szőr égett szaga is. Mi? Riadtan ugrik egy kicsit, és csapkodja meg a bunda oldalát. Nagy elérzékenyültségében sikerült nekitámaszkodnia a parazsas tálnak. Mire azonban az ork befut a fegyvereiért, sikerül rendbe szednie magát.*
- Jó reggelt! *morogja oda Ordonoknak, de ez most nem is tűnik olyan barátságtalan gesztusnak. Még mosolyog is hozzá. A szerelem mindent megszépítő fátylán keresztül még az ork hímet is rokonszenvesnek találja. Borzalmas. Nem kell sokat gondolkodnia, túl sok ork nem járkál errefelé, hamar beugrik, hogy mely fegyverek illetik Ordonokot, aki ezeket meg is kapja.
Kicsit még bazsalyog, ahogy ismét magára marad, bár úgy sejti, hogy hamarosan több dolga lesz, ha a vendégek távozni fognak.*
//Ordonok//
*Épp akkorát ásít, hogy majd' kiesik a saját száján. Szerencsére senki nem látja, ahogy így, eltátott szájjal dermed meg, ahogy tréfának szánt kiáltására válasz érkezik, hasonlóan fennhangon. Ilyenkor szokás visszasüvölteni, hogy „ne szájalj, asszony, hanem hozd azt a reggelit”, de ez persze most eszébe sem jut. Lea a thargok vezére és Laor pontosan tudja, hol a helye a hierarchiában. És természetesen a válasz is elég volt hozzá, hogy a báva arckifejezés elinaljon, ahogy elmosolyodik. Furcsa dolog ez, hogy pár odakiáltott szó is feledteti vele az éjszaka hidegét, a zsörtölődő morgásokat, az irigységet, hogy az a nyikhaj őrmester bezzeg kellemesen éjszakázott. Csak ettől a hangtól sokkal elviselhetőbb a reggeli fagy, a szembe könnyet csaló szél és a szőr égett szaga is. Mi? Riadtan ugrik egy kicsit, és csapkodja meg a bunda oldalát. Nagy elérzékenyültségében sikerült nekitámaszkodnia a parazsas tálnak. Mire azonban az ork befut a fegyvereiért, sikerül rendbe szednie magát.*
- Jó reggelt! *morogja oda Ordonoknak, de ez most nem is tűnik olyan barátságtalan gesztusnak. Még mosolyog is hozzá. A szerelem mindent megszépítő fátylán keresztül még az ork hímet is rokonszenvesnek találja. Borzalmas. Nem kell sokat gondolkodnia, túl sok ork nem járkál errefelé, hamar beugrik, hogy mely fegyverek illetik Ordonokot, aki ezeket meg is kapja.
Kicsit még bazsalyog, ahogy ismét magára marad, bár úgy sejti, hogy hamarosan több dolga lesz, ha a vendégek távozni fognak.*
7255. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:53:21
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:53:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadidő//
//Mofeta//
*Örömmel hallja, hogy nincs semmi baja másiknak, de ha nem is tudatosan fogja fel Notallia, azonban azt azért érzi, hogy még sincs minden rendben teljesen, habár nem orvosi szempontból.
Ahogy látja felpattanni a tündért, Notallia igencsak meglepődik, szemöldöke, az egekben (nem szó szerint) a szeme pedig kikerekedik. Egyből visszarántja a kicsi kacsóját, s az álla alá teszi, míg a másikkal megfogja a könyökét, utána egy kicsit oldalasan áll.*
- Örömmel hallom.
*Mosoly továbbra is ott van az arcán, viszont ez már inkább szerényebb hangvételű, mintsem az előbbi derűs ábrázat.*
~ Valami rosszat mondtam?~
*Tanakodik magában, mivel a saját elképzelése szerint nincs rossz szándéka, ennek ellenére mégis visszakoznak tőle. Közben ahogy a két szempár találkozik, megcsodálhatja a fajtársának az aranyos kis pofiját, ám valami érdekeset vesz észre rajta.*
~ Valamivel megsértettem?~
*Mindketten magázzák a másikat, viszont gyakorlatilag a vörös hajú a nagysága ellenére, fiatalabb. A gesztusnak nagyon örül. Csak nem érti, hogy miért?*
~ Ez így nem lesz jó.~
*Komolyabbra vállt az arcra, de semmilyen rossz szándék nem olvasható le róla, leginkább csak az értetlenség vagy a meglepettség; az viszont végképp nem jut eszébe, miszerint az ismeretlen tündér nem e-világinak tekinti.*
- Nem olyas valaki vagyok, akivel ne lehetne közvetlenebbül beszélni.
*Ismét egy széles mosoly jelenik az arcán, miközben a védelmét leengedi, és teljesen szemben áll a másikkal.*
- Én tegnap érkeztem a városba. Kalandos egy napom volt.
*Az apróbb karcolásokat nem láthatják amik a testén ékeskednek, mivel a köpeny ezeket jól fedi. Nemsokára a kezét ölbe rakja, és legszívesebben felkacagna.*
- Egyelőre én sem kaptam feladatot, de köszönöm a segítség felajánlást.
*A tiszteletet azért igyekszik megadni, azonban így nem fognak előrébb jutni a beszélgetésben, főleg hogy az egyikük nem teljesen őszinte. Különben is, miért nem kérdez rá?*
- Nem szükséges engem magáznia. Szólíthat a nevemen.
*Egy kisebb pukedlit, csinál majd bemutatkozik.*
- Az én nevem Klivy Notalia, de hallgatok Taliára is.
*A több részben kimondott kijelentésre, nem mond semmit, inkább egy csintalan mosoly jelenik az arcán.*
~ Erre mit kéne mondanom?~
//Mofeta//
*Örömmel hallja, hogy nincs semmi baja másiknak, de ha nem is tudatosan fogja fel Notallia, azonban azt azért érzi, hogy még sincs minden rendben teljesen, habár nem orvosi szempontból.
Ahogy látja felpattanni a tündért, Notallia igencsak meglepődik, szemöldöke, az egekben (nem szó szerint) a szeme pedig kikerekedik. Egyből visszarántja a kicsi kacsóját, s az álla alá teszi, míg a másikkal megfogja a könyökét, utána egy kicsit oldalasan áll.*
- Örömmel hallom.
*Mosoly továbbra is ott van az arcán, viszont ez már inkább szerényebb hangvételű, mintsem az előbbi derűs ábrázat.*
~ Valami rosszat mondtam?~
*Tanakodik magában, mivel a saját elképzelése szerint nincs rossz szándéka, ennek ellenére mégis visszakoznak tőle. Közben ahogy a két szempár találkozik, megcsodálhatja a fajtársának az aranyos kis pofiját, ám valami érdekeset vesz észre rajta.*
~ Valamivel megsértettem?~
*Mindketten magázzák a másikat, viszont gyakorlatilag a vörös hajú a nagysága ellenére, fiatalabb. A gesztusnak nagyon örül. Csak nem érti, hogy miért?*
~ Ez így nem lesz jó.~
*Komolyabbra vállt az arcra, de semmilyen rossz szándék nem olvasható le róla, leginkább csak az értetlenség vagy a meglepettség; az viszont végképp nem jut eszébe, miszerint az ismeretlen tündér nem e-világinak tekinti.*
- Nem olyas valaki vagyok, akivel ne lehetne közvetlenebbül beszélni.
*Ismét egy széles mosoly jelenik az arcán, miközben a védelmét leengedi, és teljesen szemben áll a másikkal.*
- Én tegnap érkeztem a városba. Kalandos egy napom volt.
*Az apróbb karcolásokat nem láthatják amik a testén ékeskednek, mivel a köpeny ezeket jól fedi. Nemsokára a kezét ölbe rakja, és legszívesebben felkacagna.*
- Egyelőre én sem kaptam feladatot, de köszönöm a segítség felajánlást.
*A tiszteletet azért igyekszik megadni, azonban így nem fognak előrébb jutni a beszélgetésben, főleg hogy az egyikük nem teljesen őszinte. Különben is, miért nem kérdez rá?*
- Nem szükséges engem magáznia. Szólíthat a nevemen.
*Egy kisebb pukedlit, csinál majd bemutatkozik.*
- Az én nevem Klivy Notalia, de hallgatok Taliára is.
*A több részben kimondott kijelentésre, nem mond semmit, inkább egy csintalan mosoly jelenik az arcán.*
~ Erre mit kéne mondanom?~
7254. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:18:42
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:18:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Az ajtón kilépve körülnéz, hogy merre látja a vöröst, helyette azonban a tegnap megismert őrmestert veszi észre, aki éppen az orknak magyaráz. Így, napvilágnál kissé rongyosnak tűnik. Syd felé indul, hogy a továbbiak felől érdeklődjön, mikor látja, hogy Ordonoknak mutat valamit. Maga is arra néz és észreveszi Zianát, ahogy tegnap esti állapotát meghazudtolva, céltudatos léptekkel tart éppen valamerre. Léptei közben nem lassúdnak, így az őrmester parancsát már tisztán érti. Nem is tölti az időt azzal, hogy külön jelentkezzen, egyenesen arra felé indul, amerre az istállókat sejti. Megérzése nem hagyja cserben, perceken belül már lovát vezetve tart a kapu felé. A helyiek vendégszeretetét dicséri a jószág fényesre csutakolt szőre, megtisztított patája, jól lakott ábrázata. A tegnapi egész napos utazásnak már nyoma sincs rajta. Így ha Ziana vagy Ald'as a házak felé pillant, a Városőrség két jól lakott, tettre kész tagját pillanthatja meg, ahogy közelednek.*
-Jó reggelt! Sydnarus közlegény jelen. Örülök, hogy ilyen jó bőrben látlak, hadnagy! *Így az egyik.*
-Nyihaha! *Kontráz a másik és nem kétséges, hasonlóan lelkes, mint két lábú kollégája.*
*Az ajtón kilépve körülnéz, hogy merre látja a vöröst, helyette azonban a tegnap megismert őrmestert veszi észre, aki éppen az orknak magyaráz. Így, napvilágnál kissé rongyosnak tűnik. Syd felé indul, hogy a továbbiak felől érdeklődjön, mikor látja, hogy Ordonoknak mutat valamit. Maga is arra néz és észreveszi Zianát, ahogy tegnap esti állapotát meghazudtolva, céltudatos léptekkel tart éppen valamerre. Léptei közben nem lassúdnak, így az őrmester parancsát már tisztán érti. Nem is tölti az időt azzal, hogy külön jelentkezzen, egyenesen arra felé indul, amerre az istállókat sejti. Megérzése nem hagyja cserben, perceken belül már lovát vezetve tart a kapu felé. A helyiek vendégszeretetét dicséri a jószág fényesre csutakolt szőre, megtisztított patája, jól lakott ábrázata. A tegnapi egész napos utazásnak már nyoma sincs rajta. Így ha Ziana vagy Ald'as a házak felé pillant, a Városőrség két jól lakott, tettre kész tagját pillanthatja meg, ahogy közelednek.*
-Jó reggelt! Sydnarus közlegény jelen. Örülök, hogy ilyen jó bőrben látlak, hadnagy! *Így az egyik.*
-Nyihaha! *Kontráz a másik és nem kétséges, hasonlóan lelkes, mint két lábú kollégája.*
7253. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:25:36
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Szabadidő//
//Notalia//
*A másik tündér ajkai közül elillanó pára ugyan nem jelent semmit Mofinak. Honnan tudja szegény, hogy a szellem tündérek lélegeznek-e, vagy sem, amikor közöttük járnak? Megkérdezhetné ugyan Taitos Úrfit, ha ott lenne mellette, de mivel nincs, így ez fel sem merül benne. Hozzáérni sem mer a másikhoz, hiszen nem akarja sem megsérteni, sem megérinteni, még akkor sem, ha Notalia esetleg a kezét nyújtaná. Inkább gyorsan felpattan, és tesz egy lépést hátra, hogy udvariasan meghajolhasson. Már amúgy is kicsit hidegnek érezte a talajt a feneke alatt, és semmi kedve felfázni. Az újabb kérdésre újra megcsóválja a fejét, és bár egy kicsit most már valóban sajog a popója, de ehhez inkább a hideg földön való hosszas ücsörgésnek van köze, mint a lehuppanásnak, ettől függetlenül tagad.*
– Nem, tényleg semmim nem fáj, igazán nem szükséges aggódnia miattam Hölgyem...
*Mofinak nincs szüksége a másik fajának elemezgetésére. Akárki állna előtte, nem számítana, ha közben ilyen lengén öltözködik, miközben ő majd megfagy, így tehát ezen nem gondolkodik el, főleg azután nem, hogy ismét magázást kap, és a várt számonkérést is. Mi járatban van errefelé, mit keres itt, miért nem máshol van, ahol lennie kellene? A baj csak az, hogy egyik kérdésre sem tudja a választ, így mindössze hebegve-habogva próbál valami kifogást eszkábálni magának.*
– Én csak... nem vagyok nagyon régóta tag, és vártam, hogy kapjak valami feladatot, de még senki nem mondta meg, hogy mit csináljak, szóval gondoltam, hogy legjobb, ha szem előtt maradok, és látják, hogy itt vagyok. Én... ha Önnek szüksége van rám, akkor máris állok rendelkezésére... Kisasszony...
*Igazából nagyon nem akar egy szellem szolgálatába állni, hiszen minél távolabb akarja tartani magát az ilyen csodalényektől, de az talán csak rosszabb lenne, ha magára haragítaná azzal, hogy nem mutat szorgalmat és segítőkészséget. A fura kérdés a vicces hangvétel ellenére sajnos csak még jobban meggyőzi Mofit arról, hogy idegennel van dolga, aki nem ebből a világból való, így hát újra lesüti a szemét, és halkan, a létező összes tiszteletet összegyűjtve a hangjában igyekszik válaszolni.*
– Tudja kisasszony... mi fázósak vagyunk... a hideg miatt. Ezért kellenek a ruhák...
*Hülyének sem akarja nézni a másikat, hiszen azon bizonyára megsértődne, egy szellem haragvó tekintetét magán hordani pedig nem a legjobb program, így megpróbál minél rövidebben, és lényegre törőbben felelni.*
//Notalia//
*A másik tündér ajkai közül elillanó pára ugyan nem jelent semmit Mofinak. Honnan tudja szegény, hogy a szellem tündérek lélegeznek-e, vagy sem, amikor közöttük járnak? Megkérdezhetné ugyan Taitos Úrfit, ha ott lenne mellette, de mivel nincs, így ez fel sem merül benne. Hozzáérni sem mer a másikhoz, hiszen nem akarja sem megsérteni, sem megérinteni, még akkor sem, ha Notalia esetleg a kezét nyújtaná. Inkább gyorsan felpattan, és tesz egy lépést hátra, hogy udvariasan meghajolhasson. Már amúgy is kicsit hidegnek érezte a talajt a feneke alatt, és semmi kedve felfázni. Az újabb kérdésre újra megcsóválja a fejét, és bár egy kicsit most már valóban sajog a popója, de ehhez inkább a hideg földön való hosszas ücsörgésnek van köze, mint a lehuppanásnak, ettől függetlenül tagad.*
– Nem, tényleg semmim nem fáj, igazán nem szükséges aggódnia miattam Hölgyem...
*Mofinak nincs szüksége a másik fajának elemezgetésére. Akárki állna előtte, nem számítana, ha közben ilyen lengén öltözködik, miközben ő majd megfagy, így tehát ezen nem gondolkodik el, főleg azután nem, hogy ismét magázást kap, és a várt számonkérést is. Mi járatban van errefelé, mit keres itt, miért nem máshol van, ahol lennie kellene? A baj csak az, hogy egyik kérdésre sem tudja a választ, így mindössze hebegve-habogva próbál valami kifogást eszkábálni magának.*
– Én csak... nem vagyok nagyon régóta tag, és vártam, hogy kapjak valami feladatot, de még senki nem mondta meg, hogy mit csináljak, szóval gondoltam, hogy legjobb, ha szem előtt maradok, és látják, hogy itt vagyok. Én... ha Önnek szüksége van rám, akkor máris állok rendelkezésére... Kisasszony...
*Igazából nagyon nem akar egy szellem szolgálatába állni, hiszen minél távolabb akarja tartani magát az ilyen csodalényektől, de az talán csak rosszabb lenne, ha magára haragítaná azzal, hogy nem mutat szorgalmat és segítőkészséget. A fura kérdés a vicces hangvétel ellenére sajnos csak még jobban meggyőzi Mofit arról, hogy idegennel van dolga, aki nem ebből a világból való, így hát újra lesüti a szemét, és halkan, a létező összes tiszteletet összegyűjtve a hangjában igyekszik válaszolni.*
– Tudja kisasszony... mi fázósak vagyunk... a hideg miatt. Ezért kellenek a ruhák...
*Hülyének sem akarja nézni a másikat, hiszen azon bizonyára megsértődne, egy szellem haragvó tekintetét magán hordani pedig nem a legjobb program, így megpróbál minél rövidebben, és lényegre törőbben felelni.*
7252. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:09:31
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:09:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező és Őrség//
*Utasítást kap, amit készségesen végre is hajt. Int a kutyájának és azon nyomban el is indul felkeresni társait. Akibe belefut, és ismerős arc, azt meginvitálja. Amint végzett ő is nyeregbe pattan. Vagyis csak pattanna, mert rájön, hogy felszerelése még a kapunál van. Hátasát leparkolja a bejárat tövében, szemét végigfuttatja a környezőkön. Akit meglát, és feltehetően az őrség tagja, leszólítja és érdeklődik a cókmókja iránt. Remélhetőleg bármi probléma nélkül visszaszerzi azokat. Dolga végeztével besorol a menetbe.*
-Ordonok Ullamar közlegény jelen! *rikkant. A szeme sarkából kiszúrja a vörös tollat nő kalapjában. Ami azt jelenti, hogy ő elég rangos tisztnek számít. Bús tekintettel pillant az ő vörös tollára amelyet a tarisznyájába tett.*
-Nekem is van egy ilyenem de én nem vehetem fel. Magának szüksége van-e rá? *nyújtja a madárszármazékot a nőnek.*
*Utasítást kap, amit készségesen végre is hajt. Int a kutyájának és azon nyomban el is indul felkeresni társait. Akibe belefut, és ismerős arc, azt meginvitálja. Amint végzett ő is nyeregbe pattan. Vagyis csak pattanna, mert rájön, hogy felszerelése még a kapunál van. Hátasát leparkolja a bejárat tövében, szemét végigfuttatja a környezőkön. Akit meglát, és feltehetően az őrség tagja, leszólítja és érdeklődik a cókmókja iránt. Remélhetőleg bármi probléma nélkül visszaszerzi azokat. Dolga végeztével besorol a menetbe.*
-Ordonok Ullamar közlegény jelen! *rikkant. A szeme sarkából kiszúrja a vörös tollat nő kalapjában. Ami azt jelenti, hogy ő elég rangos tisztnek számít. Bús tekintettel pillant az ő vörös tollára amelyet a tarisznyájába tett.*
-Nekem is van egy ilyenem de én nem vehetem fel. Magának szüksége van-e rá? *nyújtja a madárszármazékot a nőnek.*
7251. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 19:07:38
Üzenet elküldve: 2016-12-14 19:07:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadidő//
//Mofeta//
*Mind a ketten megvannak lepve, úgy, hogy az egyikük a fenekére huppan. Notalia pedig, továbbra is segítőkész, hogy felsegítse a másikat, azonban a lányos zavarát nem tudja megérteni.*
~ Kisasszony?~
*Nem az eset miatt mosolyodik hanem a megszólításon. Az efféle kedvességhez nem igen szokott hozzá, legalább is az utóbbi időben biztos nem. Nagyot sóhajt, és láthatóvá válik a pára, ami az ajkai között távozik. A fajtársa gondolatait nem látja, de ezzel talán eloszlik az a tévhit amire éppen gondol.*
- Az én részemről nem történt semmi, de akkor veled is minden rendben? Nem fáj valahol?
*Kedves mosoly mellett, pár sablon kérdést azért feltesz, hogy biztos ami biztos legyen.*
~ Vajon kivel futottam össze? És mire gondolhat?~
*A sok rétegű miatt, nem igen tudja megmondani, hogy kivel állhat szemben; azonban legtöbb fajt azonnal ki lehet zárni. Gnómra se törpére sem tud asszociálni, ha jobban szemügyre veszi a másikat, így bátran gondolhatja, hogy szintén egy tündérről van szó.*
- Mi járatban van errefelé? *Ameddig az arcát nem látja, egyelőre idősebbként kezeli a másikat, azt megtanulta ebben a rövid idő alatt, miszerint ebben a világban sokan nem annyi évesek ahánynak kinéznek, ez a tündérekre hatványozottan igaz.*
~ Végre találkozhatok egy fajtársammal? Ő is már a városban született?~
- Ez valami szokás, hogy ilyenkor mindenki beöltözik, és alig látszik ki a ruhák alól?
*Próbálja egy kicsit terelni a témát viccesebb hangvételben. Természetesen ismeri az időjárás viszontagságait és szeszélyeit, s általában ez a látvány fogadja. Egyelőre csak puhatolózik, hátha megtudhat pár érdekes dolgot.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 20:48:23
//Mofeta//
*Mind a ketten megvannak lepve, úgy, hogy az egyikük a fenekére huppan. Notalia pedig, továbbra is segítőkész, hogy felsegítse a másikat, azonban a lányos zavarát nem tudja megérteni.*
~ Kisasszony?~
*Nem az eset miatt mosolyodik hanem a megszólításon. Az efféle kedvességhez nem igen szokott hozzá, legalább is az utóbbi időben biztos nem. Nagyot sóhajt, és láthatóvá válik a pára, ami az ajkai között távozik. A fajtársa gondolatait nem látja, de ezzel talán eloszlik az a tévhit amire éppen gondol.*
- Az én részemről nem történt semmi, de akkor veled is minden rendben? Nem fáj valahol?
*Kedves mosoly mellett, pár sablon kérdést azért feltesz, hogy biztos ami biztos legyen.*
~ Vajon kivel futottam össze? És mire gondolhat?~
*A sok rétegű miatt, nem igen tudja megmondani, hogy kivel állhat szemben; azonban legtöbb fajt azonnal ki lehet zárni. Gnómra se törpére sem tud asszociálni, ha jobban szemügyre veszi a másikat, így bátran gondolhatja, hogy szintén egy tündérről van szó.*
- Mi járatban van errefelé? *Ameddig az arcát nem látja, egyelőre idősebbként kezeli a másikat, azt megtanulta ebben a rövid idő alatt, miszerint ebben a világban sokan nem annyi évesek ahánynak kinéznek, ez a tündérekre hatványozottan igaz.*
~ Végre találkozhatok egy fajtársammal? Ő is már a városban született?~
- Ez valami szokás, hogy ilyenkor mindenki beöltözik, és alig látszik ki a ruhák alól?
*Próbálja egy kicsit terelni a témát viccesebb hangvételben. Természetesen ismeri az időjárás viszontagságait és szeszélyeit, s általában ez a látvány fogadja. Egyelőre csak puhatolózik, hátha megtudhat pár érdekes dolgot.*
A hozzászólás írója (Klivy Notalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 20:48:23
7250. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 17:25:36
Üzenet elküldve: 2016-12-14 17:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Szabadidő//
//Notalia//
*Úgy tűnik mindketten belemerülnek a saját kis világukba, így könnyedén adódik az alkalom a balesetre. Nem az ütközés okozza ugyan a bajt, hanem az ijedtség. A tündér jó ideje vár arra, hogy valaki kedvesen beinvitálja, és feladattal lássa el, ám mivel sokáig ez nem történik meg, egyre inkább számít valami fejmosásra, hogy miért lófrál itt, amikor annyi dolog lenne szerte az erődben. Feleslegesnek és haszontalannak érzi magát, és ez a felhalmozódó feszültség vezet odáig, hogy egy, a vállára szálló tollpihétől is valószínűleg akkorát ugrana ijedtében, mint még soha. Így tehát annak rendje és módja szerint huppan a fenekére, és már süti is le a tekintetét, hogy várja a kiabálásokat, miszerint ő útban van, és láb alatt, és az ilyenek igazán lóbálhatnának valami zászlót, mert direkt bekerülnek az emberek lába elé, ahol nem lehet őket észrevenni. Megkapta ezt már párszor, most sem számított másra, főként nem kedves szavakra, amikkel ráadásul tőle kérnek bocsánatot. El sem hiszi először, hogy ez neki szól, főleg azért nem, mert ezen felül még a valaki magázza is. Először körbepillant, majd fel is mer nézni, ám ez csak ahhoz vezet, hogy halkan sikkantva a szája elé kapja a kezét. Vélhetően elaludt a várakozás alatt, és most álmodik, hiszen ebben a hidegben egy fajtársa áll vele szemben, méghozzá egy száll lepelben.*
~Szellem lehet? Egy halandó megfagyna rögvest így! Tündér szellem, akkor biztosan jó szándékú. Ne légy bolond Mofi, szólalj meg!~
– Én... bocsásson meg kisasszony, hogy útban voltam! Nincs... nincs semmi bajom.
*Válaszol gyorsan a kérdésre, ám a földről felkelni még mindig nem mer, hiszen nem tudja, hogy miként is kell viselkednie az ilyen teremtményekkel szemben.*
//Notalia//
*Úgy tűnik mindketten belemerülnek a saját kis világukba, így könnyedén adódik az alkalom a balesetre. Nem az ütközés okozza ugyan a bajt, hanem az ijedtség. A tündér jó ideje vár arra, hogy valaki kedvesen beinvitálja, és feladattal lássa el, ám mivel sokáig ez nem történik meg, egyre inkább számít valami fejmosásra, hogy miért lófrál itt, amikor annyi dolog lenne szerte az erődben. Feleslegesnek és haszontalannak érzi magát, és ez a felhalmozódó feszültség vezet odáig, hogy egy, a vállára szálló tollpihétől is valószínűleg akkorát ugrana ijedtében, mint még soha. Így tehát annak rendje és módja szerint huppan a fenekére, és már süti is le a tekintetét, hogy várja a kiabálásokat, miszerint ő útban van, és láb alatt, és az ilyenek igazán lóbálhatnának valami zászlót, mert direkt bekerülnek az emberek lába elé, ahol nem lehet őket észrevenni. Megkapta ezt már párszor, most sem számított másra, főként nem kedves szavakra, amikkel ráadásul tőle kérnek bocsánatot. El sem hiszi először, hogy ez neki szól, főleg azért nem, mert ezen felül még a valaki magázza is. Először körbepillant, majd fel is mer nézni, ám ez csak ahhoz vezet, hogy halkan sikkantva a szája elé kapja a kezét. Vélhetően elaludt a várakozás alatt, és most álmodik, hiszen ebben a hidegben egy fajtársa áll vele szemben, méghozzá egy száll lepelben.*
~Szellem lehet? Egy halandó megfagyna rögvest így! Tündér szellem, akkor biztosan jó szándékú. Ne légy bolond Mofi, szólalj meg!~
– Én... bocsásson meg kisasszony, hogy útban voltam! Nincs... nincs semmi bajom.
*Válaszol gyorsan a kérdésre, ám a földről felkelni még mindig nem mer, hiszen nem tudja, hogy miként is kell viselkednie az ilyen teremtményekkel szemben.*
7249. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 17:00:08
Üzenet elküldve: 2016-12-14 17:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás előtt - Ordonok Ullamar figyelmébe//
*A fene nagy kérdezősködésnek csak hamar meg is lesz az eredménye, az előző esti ork közlegény képében.*
-Igen, tudom. Láttalak a küszöbön tegnap. Majdnem orra buktam benned.
*Vigyorog kedélyesen a zöld bőrűre.*
-Úgy rémlik akkor elmaradtunk a bemutatkozással.
*Utal finoman arra a tényre, hogy ő ugyan bemutatkozott, de az ork elmulasztotta közölni a nevét.
A közlegény eszme futtatását hallgatva csak szórakozottan bólogat, közben még mindig Zianát keresi, és végül a kapu felé masírozva meg is látja őt. Örömében nagyot kurjantva, kinyújtott mutató ujjával jelzi a találatot a másiknak.*
-Meg is van! Látod? Na, kapd össze a cuccod gyorsan és szólj a többieknek is ha látod őket és gyertek mind oda! Hozom a lovam és megyek én is. Sürget az idő és még meg kell állnunk a Tavernánál is, hogy azt a ragya verte Aoneert is felszedjük. Fene a jó dolgát!
*Azzal el is iramodik a dolga után.*
//Gyülekező//
*Már kantár száron vezetve a fekete csatamént érkezik meg Ziana hadnagyhoz, aki szintén a csapat többi tagját várja.*
-Csinos.
*Jegyzi meg egy kacsintás kíséretében a vörös új ruhájára célozva.*
-És a paci is. Mit gondolsz, meglesz még mikor a Barakkba érünk?
*Villantja gyöngyház színű fogsorát a nőre, aztán már komolyabban folytatja.*
-Jobban érzed magad?
*Néhány pillanatig az udvart kémleli, mielőtt újra megszólalna.*
-Az orknak szóltam, hogy kapja össze magát, de a többieket nem látom. Ja, ha már a többiekről van szó. Beugrunk Anoeer-ért is, vagy egyenesen haza megyünk?
*A fene nagy kérdezősködésnek csak hamar meg is lesz az eredménye, az előző esti ork közlegény képében.*
-Igen, tudom. Láttalak a küszöbön tegnap. Majdnem orra buktam benned.
*Vigyorog kedélyesen a zöld bőrűre.*
-Úgy rémlik akkor elmaradtunk a bemutatkozással.
*Utal finoman arra a tényre, hogy ő ugyan bemutatkozott, de az ork elmulasztotta közölni a nevét.
A közlegény eszme futtatását hallgatva csak szórakozottan bólogat, közben még mindig Zianát keresi, és végül a kapu felé masírozva meg is látja őt. Örömében nagyot kurjantva, kinyújtott mutató ujjával jelzi a találatot a másiknak.*
-Meg is van! Látod? Na, kapd össze a cuccod gyorsan és szólj a többieknek is ha látod őket és gyertek mind oda! Hozom a lovam és megyek én is. Sürget az idő és még meg kell állnunk a Tavernánál is, hogy azt a ragya verte Aoneert is felszedjük. Fene a jó dolgát!
*Azzal el is iramodik a dolga után.*
//Gyülekező//
*Már kantár száron vezetve a fekete csatamént érkezik meg Ziana hadnagyhoz, aki szintén a csapat többi tagját várja.*
-Csinos.
*Jegyzi meg egy kacsintás kíséretében a vörös új ruhájára célozva.*
-És a paci is. Mit gondolsz, meglesz még mikor a Barakkba érünk?
*Villantja gyöngyház színű fogsorát a nőre, aztán már komolyabban folytatja.*
-Jobban érzed magad?
*Néhány pillanatig az udvart kémleli, mielőtt újra megszólalna.*
-Az orknak szóltam, hogy kapja össze magát, de a többieket nem látom. Ja, ha már a többiekről van szó. Beugrunk Anoeer-ért is, vagy egyenesen haza megyünk?
7248. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:21:04
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:21:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Vet néhány utolsó pillantást Amon Ruadh-ra, majd a már nyitott kapun keresztül elhagyja a várost. Felül Cukorfalat, a póni hátára és útjára indul. ~Egész kellemes hely ez a Thargok földje.~ Állapítja meg magában amint a tegnap estére emlékszik vissza. Szívélyesen fogadták, megvacsoráztatták, fekvőhelyet biztosítottak neki és még a pónijáról is gondot viseltek. Egy rossz szava sem lehet rájuk ezek után. Jól eső érzés, hogy részben ehhez a földhöz is tartozik, hiszen Synmirai révén a várostól és úgy általában minden mástól elkülönülve önálló egységet alkotnak Lanawin ezen felén. Bár úgy veszi észre, hogy itt igencsak kevesebb lehet a mágus és inkább a harcnak szentelik energiájukat. A Szilánkok pedig biztosítják a vidék mágikus védelmét. Ez jófajta szimbiózist alkot így együtt.
Miután ezt átértékelte magában a szerpentines visszaúton úgy dönt, hogy újdonsült munkája megünneplésként meglepi magát valami kis apró csecsebecsével, vagy talán egy fegyverrel, ezt még nem döntötte el. Számára ez nagy lehetőség, főként, hogy ilyen fiatalon és apró gnómként egy fogadót vezethet nagyon nagy szó az életben. El is határozza, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy a Vaskorsót virágzó fogadóként üzemeltethesse. Ujjbegyei szinte bizseregnek az izgalomtól, hogy most mivel is fog pontosan kezdeni. A hely maga nagyon jó de valami hirdetés mindenképp fog kelleni, hogy idecsalogassa az utazókat, megfáradt harcosokat. Amíg ezen tanakodik addig a város felé veszi az irányt. Pónija engedelmesen szállítja apró "rakományát".*
*Vet néhány utolsó pillantást Amon Ruadh-ra, majd a már nyitott kapun keresztül elhagyja a várost. Felül Cukorfalat, a póni hátára és útjára indul. ~Egész kellemes hely ez a Thargok földje.~ Állapítja meg magában amint a tegnap estére emlékszik vissza. Szívélyesen fogadták, megvacsoráztatták, fekvőhelyet biztosítottak neki és még a pónijáról is gondot viseltek. Egy rossz szava sem lehet rájuk ezek után. Jól eső érzés, hogy részben ehhez a földhöz is tartozik, hiszen Synmirai révén a várostól és úgy általában minden mástól elkülönülve önálló egységet alkotnak Lanawin ezen felén. Bár úgy veszi észre, hogy itt igencsak kevesebb lehet a mágus és inkább a harcnak szentelik energiájukat. A Szilánkok pedig biztosítják a vidék mágikus védelmét. Ez jófajta szimbiózist alkot így együtt.
Miután ezt átértékelte magában a szerpentines visszaúton úgy dönt, hogy újdonsült munkája megünneplésként meglepi magát valami kis apró csecsebecsével, vagy talán egy fegyverrel, ezt még nem döntötte el. Számára ez nagy lehetőség, főként, hogy ilyen fiatalon és apró gnómként egy fogadót vezethet nagyon nagy szó az életben. El is határozza, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy a Vaskorsót virágzó fogadóként üzemeltethesse. Ujjbegyei szinte bizseregnek az izgalomtól, hogy most mivel is fog pontosan kezdeni. A hely maga nagyon jó de valami hirdetés mindenképp fog kelleni, hogy idecsalogassa az utazókat, megfáradt harcosokat. Amíg ezen tanakodik addig a város felé veszi az irányt. Pónija engedelmesen szállítja apró "rakományát".*
7247. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 14:41:40
Üzenet elküldve: 2016-12-14 14:41:40
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Lea persze tisztában van azzal, hogy Synmira teljesen autonóm, viszont azzal is tisztában van, hogy ezzel nincs mindenki tisztában, avagy csak nem akar tisztában lenni ezzel. Ha valaki fröcsögni akar, akkor nem igazán választja külön a kettőt. Sóhajjal reagál Worenth szavaira, ő is tisztában van azzal, hogy a Tharg birtok fénye megkopott, és még bőven azelőtt, hogy Kagan borostyánná meredt volna. A háború nagyon sokat kivett belőlük, számtalan harcost veszítettek el, számtalan barátot.*
- Áh nem is fájt.
*már legalábbis a dolognak az a része, mikor a borostyán rúnák alkarjára kerültek, a többinél meg nem volt igazán tudatánál. A rúnákat kapta emlékül, meg a fehér hajtincset a halántékára, amit egyébként igyekszik úgy igazítani, hogy ne látszódjon. Bántja ugyanis a hiúságát. A rúnák a karján csak viszketnek, bár ez valószínűleg csak az elméjének a játéka, mert csak akkor történik ez, ha rájuk gondol, de ilyenkor mindig vörösre vakarja, a rúnákban persze ez sem tesz kárt, csak bőre lángol. Ennek ellenére valamiért nem akar megválni tőlük. Jobban mondva nem mindig.*
- Köszönöm Worenth mester.
*Tényleg hálás azért, hogy a mágus is mellette áll, de azért reméli, hogy csak ő látja túl sötéten a dolgokat, mert belegondolva Zia is elég könnyen vette a dolgot és csak a kőagyú őrmester volt aki hepciáskodott. Bár ki tudja, hogy ő meg milyen pletyka magjait vetette el a városban? Mindegy, ha szárba szökken a pletyka majd akkor foglalkoznak azzal a problémával.*
- Akartam menni, csak valami mindig közbejött. De most mindenképpen mentem volna, ha te nem jössz.
*ezt mindenképpen személyesen mondta volna el Worenthnek még akkor is, ha Kagan üzent már neki még "azelőtt".
//búcsúintés//
Mivel Worenthnek mehetnékje van, így ő is visszabújik kabátjába. Legalább ki tudja kísérni a mágust és a városőröket is. Valószínűleg a távozók nagy része az istálló felé tendál, ő azonban a kapu felé veszi az irányt. Kezeit zsebre dugja, a kucsmát egészen a fejébe húzza, és bár a lehelete látszik, de ő mégsem fázik, az évszakhoz képest meglehetősen komfortosan van.*
- Ne kajabálj ember!
*kiált vissza a rikoltózó Laornak. Nyilvánvaló már, hogy miért volt egész éjjel hiányérzete: egyedül aludt.
Ő itt a kapuban szándékozik megvárni azt, hogy vendégeik a távozás mezejére lépjenek. Aztán majd valami tennivaló után néz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 14:42:22
*Lea persze tisztában van azzal, hogy Synmira teljesen autonóm, viszont azzal is tisztában van, hogy ezzel nincs mindenki tisztában, avagy csak nem akar tisztában lenni ezzel. Ha valaki fröcsögni akar, akkor nem igazán választja külön a kettőt. Sóhajjal reagál Worenth szavaira, ő is tisztában van azzal, hogy a Tharg birtok fénye megkopott, és még bőven azelőtt, hogy Kagan borostyánná meredt volna. A háború nagyon sokat kivett belőlük, számtalan harcost veszítettek el, számtalan barátot.*
- Áh nem is fájt.
*már legalábbis a dolognak az a része, mikor a borostyán rúnák alkarjára kerültek, a többinél meg nem volt igazán tudatánál. A rúnákat kapta emlékül, meg a fehér hajtincset a halántékára, amit egyébként igyekszik úgy igazítani, hogy ne látszódjon. Bántja ugyanis a hiúságát. A rúnák a karján csak viszketnek, bár ez valószínűleg csak az elméjének a játéka, mert csak akkor történik ez, ha rájuk gondol, de ilyenkor mindig vörösre vakarja, a rúnákban persze ez sem tesz kárt, csak bőre lángol. Ennek ellenére valamiért nem akar megválni tőlük. Jobban mondva nem mindig.*
- Köszönöm Worenth mester.
*Tényleg hálás azért, hogy a mágus is mellette áll, de azért reméli, hogy csak ő látja túl sötéten a dolgokat, mert belegondolva Zia is elég könnyen vette a dolgot és csak a kőagyú őrmester volt aki hepciáskodott. Bár ki tudja, hogy ő meg milyen pletyka magjait vetette el a városban? Mindegy, ha szárba szökken a pletyka majd akkor foglalkoznak azzal a problémával.*
- Akartam menni, csak valami mindig közbejött. De most mindenképpen mentem volna, ha te nem jössz.
*ezt mindenképpen személyesen mondta volna el Worenthnek még akkor is, ha Kagan üzent már neki még "azelőtt".
//búcsúintés//
Mivel Worenthnek mehetnékje van, így ő is visszabújik kabátjába. Legalább ki tudja kísérni a mágust és a városőröket is. Valószínűleg a távozók nagy része az istálló felé tendál, ő azonban a kapu felé veszi az irányt. Kezeit zsebre dugja, a kucsmát egészen a fejébe húzza, és bár a lehelete látszik, de ő mégsem fázik, az évszakhoz képest meglehetősen komfortosan van.*
- Ne kajabálj ember!
*kiált vissza a rikoltózó Laornak. Nyilvánvaló már, hogy miért volt egész éjjel hiányérzete: egyedül aludt.
Ő itt a kapuban szándékozik megvárni azt, hogy vendégeik a távozás mezejére lépjenek. Aztán majd valami tennivaló után néz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 14:42:22
7246. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 14:26:03
Üzenet elküldve: 2016-12-14 14:26:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Ahogy a sápadt reggeli fény elönti a Vashegyet, a köd is csak a talaj mentén kavargó, tejszerű tömegként marad meg és úgy látszik, hogy Laor mostanra megnyugodhatott: nem sikerült felgyújtania a hegyoldalt. Ez örömmel tölti el, a csípős reggeli hideg kevésbé. Tulajdonképpen csak a lába fázik, a bunda kályhaként melegíti a felsőtestét. Toporog egy kicsit, néhány fahasábot vet a parazsas tálba, kezét dörzsölgetve a tűz felett melegen remegő áramlatokban, aztán a kapuhoz caplat és félrehúzza az azt lezáró vaskos gerendát. Szabad az út, most már nyugodtan jöhetnek-mehetnek a népek. Eszébe jut valami, elsandít a párás reggelben a Vaskorsó irányába. Ahogy visszatér a mostanra lángra kapott fadarabok mellé, morogva veszi tudomásul, hogy Alyo még mindig nem tért vissza. Két eshetőséget tud elképzelni. A városőr feltétlenül párbajozni akart valakivel, a félvér kapóra jött neki és miután megölte, elásta valahol a taverna mögött. De ez mégsem valószínű. A másik, hogy a bögyös az iránymutatásainak megfelelően járt el, és most egymásba kapaszkodva hevernek egy meleg szobában, puha párnák között, édesdeden aludva. Ekkor emelkedni kezd a vérnyomása. Pedig ő tehet az egészről, de ilyen apróságokkal nem kell foglalkozni. Na, csak jöjjön vissza az a kis céda! Persze csak magában dühöng, a csinos íjásznak nincs mitől tartania, legfeljebb egy pikírt kérdést fog kapni, hogy kellemesen telt-e az éjszakája?
A fegyvertartó állványra nézve kicsit sajnálja, hogy Aoneer fegyverei nincsenek itt. Oda lehetne adni őket Hrothgaar mesternek, hogy kovácsoljon belőlük egy helyre kis erényövet.
Háta mögött lassan ébredezni kezd a város, talán kicsit csendesebben, mint szokásos lenne. A szigorú hidegben a baromfiak is halkabban vannak, a kakasok is bágyadtan, rekedten kukorékoltak bele a ködbe. Ilyenkor pedig mindenkinek szívből jövő hálával kell gondolnia a derék strázsára, aki vigyázta álmukat és ezt néhány kupica papramorgóval, jókora darab sonkával és némi friss kenyérrel fejezhetnék ki legjobban. Sajnos a Vashegyen elenyésző a gondolatolvasók száma.*
- Pálinkát és reggelit ide, de izibe'! *rikoltja el magát, inkább csak saját maga szórakoztatására, mert ha valaki meg is hallja, ugyan honnan tudhatná, hogy a kapunál követelőzik valaki? Persze nem valami nagy mulatság ez, és ahogy ismét eszébe jut a hisztérikus városőr és az, hogy ő mennyivel kellemesebben szórakozhatott, még az arca is kipirosodik. Még jobban, hiszen a hideg már így is kicsípte.*
*Ahogy a sápadt reggeli fény elönti a Vashegyet, a köd is csak a talaj mentén kavargó, tejszerű tömegként marad meg és úgy látszik, hogy Laor mostanra megnyugodhatott: nem sikerült felgyújtania a hegyoldalt. Ez örömmel tölti el, a csípős reggeli hideg kevésbé. Tulajdonképpen csak a lába fázik, a bunda kályhaként melegíti a felsőtestét. Toporog egy kicsit, néhány fahasábot vet a parazsas tálba, kezét dörzsölgetve a tűz felett melegen remegő áramlatokban, aztán a kapuhoz caplat és félrehúzza az azt lezáró vaskos gerendát. Szabad az út, most már nyugodtan jöhetnek-mehetnek a népek. Eszébe jut valami, elsandít a párás reggelben a Vaskorsó irányába. Ahogy visszatér a mostanra lángra kapott fadarabok mellé, morogva veszi tudomásul, hogy Alyo még mindig nem tért vissza. Két eshetőséget tud elképzelni. A városőr feltétlenül párbajozni akart valakivel, a félvér kapóra jött neki és miután megölte, elásta valahol a taverna mögött. De ez mégsem valószínű. A másik, hogy a bögyös az iránymutatásainak megfelelően járt el, és most egymásba kapaszkodva hevernek egy meleg szobában, puha párnák között, édesdeden aludva. Ekkor emelkedni kezd a vérnyomása. Pedig ő tehet az egészről, de ilyen apróságokkal nem kell foglalkozni. Na, csak jöjjön vissza az a kis céda! Persze csak magában dühöng, a csinos íjásznak nincs mitől tartania, legfeljebb egy pikírt kérdést fog kapni, hogy kellemesen telt-e az éjszakája?
A fegyvertartó állványra nézve kicsit sajnálja, hogy Aoneer fegyverei nincsenek itt. Oda lehetne adni őket Hrothgaar mesternek, hogy kovácsoljon belőlük egy helyre kis erényövet.
Háta mögött lassan ébredezni kezd a város, talán kicsit csendesebben, mint szokásos lenne. A szigorú hidegben a baromfiak is halkabban vannak, a kakasok is bágyadtan, rekedten kukorékoltak bele a ködbe. Ilyenkor pedig mindenkinek szívből jövő hálával kell gondolnia a derék strázsára, aki vigyázta álmukat és ezt néhány kupica papramorgóval, jókora darab sonkával és némi friss kenyérrel fejezhetnék ki legjobban. Sajnos a Vashegyen elenyésző a gondolatolvasók száma.*
- Pálinkát és reggelit ide, de izibe'! *rikoltja el magát, inkább csak saját maga szórakoztatására, mert ha valaki meg is hallja, ugyan honnan tudhatná, hogy a kapunál követelőzik valaki? Persze nem valami nagy mulatság ez, és ahogy ismét eszébe jut a hisztérikus városőr és az, hogy ő mennyivel kellemesebben szórakozhatott, még az arca is kipirosodik. Még jobban, hiszen a hideg már így is kicsípte.*
7245. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 13:44:59
Üzenet elküldve: 2016-12-14 13:44:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
*A hadnagy elégedetlennek tűnik, de lehet, hogy csak azért látszik így, mert egyébként úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban összezuhanhat. Syd rosszul leplezett részvéttel szemléli, de a nő nem vevő az érzelgősségre, hamar kiadja az útjukat azzal, hogy hajnalban indulnak. A férfinek erős kétségei vannak afelől, hogy a nő holnap bárhová is elindul, de ezeket megtartja magának, tiszteleg, nyugodalmas jó éjszakát kíván és az őrmestert előre engedve kifelé indul. Mivel másodiknak ér az ajtóhoz, már nem éri meglepetésként, hogy az ork ott szunnyad a kutyájával. Tökéletesen tanácstalan, hogy ezzel most mit kezdjen, de ha az őrmester nem akadt ezen fönt, ő sem fog. Átlép az alvókon és az őrmester melletti szobába vonul. Az ágy mellett egy asztalon hideg sült, zöldség, szelet barna kenyér fogadja, amitől Leandanát, legyen akár kedélyes úrnő, akár elegáns szajha, mélyen a szívébe zárja. Nem eszi tele magát, az étel nagyja reggelire marad, ő maga pedig felszerelését, ruháit rendben lepakolva az ágyba rogyik és mély álomba zuhan.*
//NAPVÁLTÁS//
*Későn ébred, már az ég kékje is kilóg az éjszaka takarója alól, mikor mászkálásra nyitja a szemét. Valaki határozott léptekkel távozik a házból és ez emlékezteti Sydet, hogy neki is ezt kellene tennie. Gyorsan öltözik, közben fél kézzel a reggelivé minősített vacsorát tömi magába, újabb hálás gondolatokat küldve Leandana felé. Rövidesen már teljes öltözékben, lelkében letörhetetlen kedéllyel, szívében öngyilkos igazságérzettel indul meg, hogy előkerítse volt szeretőjét, új felettesét, a vészes természetű hadnagyot. Először a szobája ajtaján próbálkozik óvatos kopogtatással, de arra nem érkezik felelet. A nő vagy meghalt az éjjel, vagy nincs a szobában. Ellenőrzésképpen benyit, de a helyiség üres. Az ajtó felé indul hát, hogy odakint folytassa a keresést.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 13:48:28
*A hadnagy elégedetlennek tűnik, de lehet, hogy csak azért látszik így, mert egyébként úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban összezuhanhat. Syd rosszul leplezett részvéttel szemléli, de a nő nem vevő az érzelgősségre, hamar kiadja az útjukat azzal, hogy hajnalban indulnak. A férfinek erős kétségei vannak afelől, hogy a nő holnap bárhová is elindul, de ezeket megtartja magának, tiszteleg, nyugodalmas jó éjszakát kíván és az őrmestert előre engedve kifelé indul. Mivel másodiknak ér az ajtóhoz, már nem éri meglepetésként, hogy az ork ott szunnyad a kutyájával. Tökéletesen tanácstalan, hogy ezzel most mit kezdjen, de ha az őrmester nem akadt ezen fönt, ő sem fog. Átlép az alvókon és az őrmester melletti szobába vonul. Az ágy mellett egy asztalon hideg sült, zöldség, szelet barna kenyér fogadja, amitől Leandanát, legyen akár kedélyes úrnő, akár elegáns szajha, mélyen a szívébe zárja. Nem eszi tele magát, az étel nagyja reggelire marad, ő maga pedig felszerelését, ruháit rendben lepakolva az ágyba rogyik és mély álomba zuhan.*
//NAPVÁLTÁS//
*Későn ébred, már az ég kékje is kilóg az éjszaka takarója alól, mikor mászkálásra nyitja a szemét. Valaki határozott léptekkel távozik a házból és ez emlékezteti Sydet, hogy neki is ezt kellene tennie. Gyorsan öltözik, közben fél kézzel a reggelivé minősített vacsorát tömi magába, újabb hálás gondolatokat küldve Leandana felé. Rövidesen már teljes öltözékben, lelkében letörhetetlen kedéllyel, szívében öngyilkos igazságérzettel indul meg, hogy előkerítse volt szeretőjét, új felettesét, a vészes természetű hadnagyot. Először a szobája ajtaján próbálkozik óvatos kopogtatással, de arra nem érkezik felelet. A nő vagy meghalt az éjjel, vagy nincs a szobában. Ellenőrzésképpen benyit, de a helyiség üres. Az ajtó felé indul hát, hogy odakint folytassa a keresést.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 13:48:28
7244. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 12:30:48
Üzenet elküldve: 2016-12-14 12:30:48
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Leandana//
-Veszteségeknek mostanság nincs hiányában a Vashegy.
*Nem csak Kagan, de sok nagy harcos sem él már itt, és noha vannak még a magból, számuk egyre fogyatkozik. Egyértelmű, hogy a Vashegy népe formálódik, változik, akárcsak a mágia, amit a mágusok oly jól érezhetnek. A változás pedig nem mindig jó.*
-De neked erősnek kell lenned Leandana, és nem szabad félelmet sugallni a népnek. A keselyűk miatt nem aggódnék a helyedben, elvégre is még mindig erősek és népesek vagytok.
*Inkább baráti vigasz ez, mintsem a teljes valóság, mert egyértelműen sokkal gyengébbek, mint korábban. Synmira fölé nem tornyosulnának feltétlenül a rosszakarók, hiszen a két szövetség egymástól különálló és független. Persze szoros baráti, már-már testvéri viszonyt ápolnak egymással, de nem szabad egybemosni őket.*
-Akármik is ezek, egyértelmű, hogy szenvedést okoztak. *figyelgeti a rúnákat.* -Nem csak Kagan hozott nagy áldozatot, hanem te magad is.
*Ha Lea megengedi, akkor Worenth lehúzza vissza az ingujját és megfogja kezét.*
-Vigyáznod kell magadra, mert a Vashegynek szüksége van rád! Segítségemre pedig, legyen az bármi, számíthatsz.
*Ezt nyilván Leandana nagyon jól tudja, meg Aletaitól meg is üzente már, de sokkalta személyesebb szemtől szemben is kimondani ezeket.*
-Meg kellene valahogy szabadulnod ezektől a rúnáktól.
*Worenth tudását ez meghaladja, de talán lehetne találni olyan egyént, aki megszabadítja ettől a szellemjárót.*
-Ha nem haragszol, én elindulnék vissza Synmiraba. Folytatni szeretném az áldást. Te még nem jártál nálunk, amit nem is értek! *néz kissé sértődötten Leandanara, majd elneveti magát.* -Mielőbb gyere el, hogy vendégül láthassalak és beszélgessünk hosszasabban. *mondja, aztán megöleli a nőt, majd ha nincs egyelőre semmi egyéb, akkor távozni fog.*
-Veszteségeknek mostanság nincs hiányában a Vashegy.
*Nem csak Kagan, de sok nagy harcos sem él már itt, és noha vannak még a magból, számuk egyre fogyatkozik. Egyértelmű, hogy a Vashegy népe formálódik, változik, akárcsak a mágia, amit a mágusok oly jól érezhetnek. A változás pedig nem mindig jó.*
-De neked erősnek kell lenned Leandana, és nem szabad félelmet sugallni a népnek. A keselyűk miatt nem aggódnék a helyedben, elvégre is még mindig erősek és népesek vagytok.
*Inkább baráti vigasz ez, mintsem a teljes valóság, mert egyértelműen sokkal gyengébbek, mint korábban. Synmira fölé nem tornyosulnának feltétlenül a rosszakarók, hiszen a két szövetség egymástól különálló és független. Persze szoros baráti, már-már testvéri viszonyt ápolnak egymással, de nem szabad egybemosni őket.*
-Akármik is ezek, egyértelmű, hogy szenvedést okoztak. *figyelgeti a rúnákat.* -Nem csak Kagan hozott nagy áldozatot, hanem te magad is.
*Ha Lea megengedi, akkor Worenth lehúzza vissza az ingujját és megfogja kezét.*
-Vigyáznod kell magadra, mert a Vashegynek szüksége van rád! Segítségemre pedig, legyen az bármi, számíthatsz.
*Ezt nyilván Leandana nagyon jól tudja, meg Aletaitól meg is üzente már, de sokkalta személyesebb szemtől szemben is kimondani ezeket.*
-Meg kellene valahogy szabadulnod ezektől a rúnáktól.
*Worenth tudását ez meghaladja, de talán lehetne találni olyan egyént, aki megszabadítja ettől a szellemjárót.*
-Ha nem haragszol, én elindulnék vissza Synmiraba. Folytatni szeretném az áldást. Te még nem jártál nálunk, amit nem is értek! *néz kissé sértődötten Leandanara, majd elneveti magát.* -Mielőbb gyere el, hogy vendégül láthassalak és beszélgessünk hosszasabban. *mondja, aztán megöleli a nőt, majd ha nincs egyelőre semmi egyéb, akkor távozni fog.*
7243. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 12:07:07
Üzenet elküldve: 2016-12-14 12:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Lea háza//
*Persze mindig van még valami. Ez már csak ilyen. Figyelmesen, és készségesen hallgatja Leát, mondjuk neveket nehezen jegyez meg, de az ismertető jegyek alapján is jól el fog boldogulni. Biccentve egyezik bele a kérésbe.*
-Üzenek, vagy magam hozok hírt róluk. Pá.
*Kacsint még búcsúzóul, és távozik, mindenféle különösebb cécó nélkül hagyva magára a párost.*
//Gyülekező//
*Maga mögött hagyva Lea hajlékát lép ki Amon udvarára, kék tekintete már sajátjait, lovát keresi. Utóbbi kerül meg előbb, veszi hát át elégedetten a hátast, kinek neve legyen Tízes. Száron vezeti a kapuhoz, ott várja be csapatát, indulásra készen, de nyeregbe még nem pattanva.
Majdhogy nem frissnek, és üdének hat, kipihentnek semmiképp, de a tiszta öltözék már sokat hozzá tesz virágos jókedvéhez, még akkor is, ha a bő nadrág, ing, és az egyszerű, de meleg, prémes, női zeke nem sajátja, és kicsit sem hasonlít szokott uniformisához. A kalap azért a régi, a vörös toll pedig még mindig hadnagyi.*
*Persze mindig van még valami. Ez már csak ilyen. Figyelmesen, és készségesen hallgatja Leát, mondjuk neveket nehezen jegyez meg, de az ismertető jegyek alapján is jól el fog boldogulni. Biccentve egyezik bele a kérésbe.*
-Üzenek, vagy magam hozok hírt róluk. Pá.
*Kacsint még búcsúzóul, és távozik, mindenféle különösebb cécó nélkül hagyva magára a párost.*
//Gyülekező//
*Maga mögött hagyva Lea hajlékát lép ki Amon udvarára, kék tekintete már sajátjait, lovát keresi. Utóbbi kerül meg előbb, veszi hát át elégedetten a hátast, kinek neve legyen Tízes. Száron vezeti a kapuhoz, ott várja be csapatát, indulásra készen, de nyeregbe még nem pattanva.
Majdhogy nem frissnek, és üdének hat, kipihentnek semmiképp, de a tiszta öltözék már sokat hozzá tesz virágos jókedvéhez, még akkor is, ha a bő nadrág, ing, és az egyszerű, de meleg, prémes, női zeke nem sajátja, és kicsit sem hasonlít szokott uniformisához. A kalap azért a régi, a vörös toll pedig még mindig hadnagyi.*
7242. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:53:31
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth és Zia//
*Zia nagyjából akkor végezhet, mikor ők megérkeznek, mert már talpig fel van öltözve, aláírta amit alá kellett írjon és még volt arra is ideje, hogy kanyarítson egy levélkét, amit Lea bólintással kísérve süllyeszt a zsebébe.*
- Átadom a leveled és az üzeneted is. Viszont én is kérnék valamit. A háború miatt jelentősen leromlott a híráramlás a várossal és hát semmi hírem az emberemről, Syoud Th'amer, elf. Szőke.
*rövid személyleírást ad Syoudról, Riliről meg a kapitányról is, meg annyit, hogy a Pinty környékén kéne tanyázzanak. Ennél többet sajnos ő sem tud, híreket viszont szeretne már kapni róluk, mert a hosszú hallgatás komoly aggodalomra ad már lassan okot.*
- Remélem, hogy kellemesebb körülmények között találkozunk legközelebb. Viszlát hadnagy.
*Itt és most csupán arra gondol, hogy egy olyan alkalommal, amikor Zia nem lesz tökéletesen lerongyolódott állapotban, és esetleg háború sem lesz. Szóval béke, és egészséges vörös.*
- A lovad nyergelve az istállónál. Némi ételről is gondoskodtam a nyeregtáskába.
*Meg az éjszakát a városban töltő városőrök is kapnak valamennyi ellátmányt, hogy ne kopogjon a szemük egész nap az éhségtől.
A hadnagy távozása után figyelme már teljes mértékben Worenthé.*
- A személyes érzelmeim mit sem számítanak, az számít, hogy a törzs elvesztette a lehető legerősebb vezetőjét, és félek, hogy körénk gyűlnek a keselyűk.
*Márpedig, ha idegyűlnek, akkor az azt jelenti, hogy Synmira köré is, és ebből a szempontból tényleg lényegtelen, hogy őt milyen kapcsolat fűzte, vagy fűzi Kaganhoz.*
- Én is a segítségére voltam abban, hogy testet ölthessen. Talán skarlátbetű, talán a dicsőségét hirdetendő. Nem tudom.
*Lea azóta, hogy szabadjára engedték az istenséget folyamatosan kétségek között vergődik, egyik pillanatban úgy gondolja, hogy valóban dicsőség, hogy ezeket a rúnákat viseli, a másikban pedig inkább érzi bélyegnek. Ha Worenth jobban megnézi, akkor látja, hogy a rúnákon keresztül egy hosszanti, nem túl mély vágás is van Lea karján, azonban látszik, hogy a bőrének olyan részein nem sebes, ahol ott a rúnák valamelyike. Továbbá láthatja még azt is, hogy Lea bal tenyere be van kötözve, csak sejteni lehet, hogy a kötés alatt szintén valami sérülés van.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 11:58:24
*Zia nagyjából akkor végezhet, mikor ők megérkeznek, mert már talpig fel van öltözve, aláírta amit alá kellett írjon és még volt arra is ideje, hogy kanyarítson egy levélkét, amit Lea bólintással kísérve süllyeszt a zsebébe.*
- Átadom a leveled és az üzeneted is. Viszont én is kérnék valamit. A háború miatt jelentősen leromlott a híráramlás a várossal és hát semmi hírem az emberemről, Syoud Th'amer, elf. Szőke.
*rövid személyleírást ad Syoudról, Riliről meg a kapitányról is, meg annyit, hogy a Pinty környékén kéne tanyázzanak. Ennél többet sajnos ő sem tud, híreket viszont szeretne már kapni róluk, mert a hosszú hallgatás komoly aggodalomra ad már lassan okot.*
- Remélem, hogy kellemesebb körülmények között találkozunk legközelebb. Viszlát hadnagy.
*Itt és most csupán arra gondol, hogy egy olyan alkalommal, amikor Zia nem lesz tökéletesen lerongyolódott állapotban, és esetleg háború sem lesz. Szóval béke, és egészséges vörös.*
- A lovad nyergelve az istállónál. Némi ételről is gondoskodtam a nyeregtáskába.
*Meg az éjszakát a városban töltő városőrök is kapnak valamennyi ellátmányt, hogy ne kopogjon a szemük egész nap az éhségtől.
A hadnagy távozása után figyelme már teljes mértékben Worenthé.*
- A személyes érzelmeim mit sem számítanak, az számít, hogy a törzs elvesztette a lehető legerősebb vezetőjét, és félek, hogy körénk gyűlnek a keselyűk.
*Márpedig, ha idegyűlnek, akkor az azt jelenti, hogy Synmira köré is, és ebből a szempontból tényleg lényegtelen, hogy őt milyen kapcsolat fűzte, vagy fűzi Kaganhoz.*
- Én is a segítségére voltam abban, hogy testet ölthessen. Talán skarlátbetű, talán a dicsőségét hirdetendő. Nem tudom.
*Lea azóta, hogy szabadjára engedték az istenséget folyamatosan kétségek között vergődik, egyik pillanatban úgy gondolja, hogy valóban dicsőség, hogy ezeket a rúnákat viseli, a másikban pedig inkább érzi bélyegnek. Ha Worenth jobban megnézi, akkor látja, hogy a rúnákon keresztül egy hosszanti, nem túl mély vágás is van Lea karján, azonban látszik, hogy a bőrének olyan részein nem sebes, ahol ott a rúnák valamelyike. Továbbá láthatja még azt is, hogy Lea bal tenyere be van kötözve, csak sejteni lehet, hogy a kötés alatt szintén valami sérülés van.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 11:58:24
7241. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:18:38
Üzenet elküldve: 2016-12-14 11:18:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Leandana//
-Én is örülök, régen találkoztunk.
*Való igaz, ők ketten teljes mértékben tekinthetnek egymásra barátokként. Volt alkalom, mikor több is lehetett volna kettejükből, mint pusztán barátok, de jó ez így.*
-Önnek is hadnagy! *hajt enyhén fejet, ennyi jut most csupán Zianak.
Követi Leandanát a szolgáló régi szobájába, majd nagyon megörül, mikor meg is kapja a bájitalokat.*
-Hálás köszönetem Leandana! *veszi is el őket, azonban kissé kellemetlenül érzi magát, hogy nem fizetheti ki. Semmi sincs ingyen, de végül beletörődik. Természetesen nem felejti el a nemes gesztust, és viszonozni fogja majd.
Leandana szavai hallatán szomorúan sóhajt.*
-Aletai elmondott mindent. Sajnálom. Jól tudom, hogy Kagan és közted mennyire szoros kapcsolat volt... bizonyára hiányzik. Kagan jól döntött, hogy a kezedbe adta az irányítást, efelől egy percig se gyötörjenek kételyek.
*Mikor meglátja a bőrre égetett, borostyán rúnákat, közelebb hajol, egyik kezével megfogja Leandana csuklóját, másik kezének ujjaival pedig a rúnákon simít végig.*
-Sosem láttam még ilyen rúnákat. Miért kellett megjelölni téged? *pillant aggódóan a borostyánszín szempárba.* -Mit jelent ez?
-Én is örülök, régen találkoztunk.
*Való igaz, ők ketten teljes mértékben tekinthetnek egymásra barátokként. Volt alkalom, mikor több is lehetett volna kettejükből, mint pusztán barátok, de jó ez így.*
-Önnek is hadnagy! *hajt enyhén fejet, ennyi jut most csupán Zianak.
Követi Leandanát a szolgáló régi szobájába, majd nagyon megörül, mikor meg is kapja a bájitalokat.*
-Hálás köszönetem Leandana! *veszi is el őket, azonban kissé kellemetlenül érzi magát, hogy nem fizetheti ki. Semmi sincs ingyen, de végül beletörődik. Természetesen nem felejti el a nemes gesztust, és viszonozni fogja majd.
Leandana szavai hallatán szomorúan sóhajt.*
-Aletai elmondott mindent. Sajnálom. Jól tudom, hogy Kagan és közted mennyire szoros kapcsolat volt... bizonyára hiányzik. Kagan jól döntött, hogy a kezedbe adta az irányítást, efelől egy percig se gyötörjenek kételyek.
*Mikor meglátja a bőrre égetett, borostyán rúnákat, közelebb hajol, egyik kezével megfogja Leandana csuklóját, másik kezének ujjaival pedig a rúnákon simít végig.*
-Sosem láttam még ilyen rúnákat. Miért kellett megjelölni téged? *pillant aggódóan a borostyánszín szempárba.* -Mit jelent ez?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734