Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 365 (7281. - 7300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7300. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:16:21
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:16:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Kis beszéde talán hatásosabb lett volna, ha egyből utána nem kezd el vacakolva szerencsétlenkedni azzal, hogy íját hátára akasztja.
A szokásos formulát nézheti végig csapata, a tegez és a kalap még gyors, hatékony módon kerül a nyereg elülső kápájára, utóbbi szabadon hagyva a vöröslő, kusza tincseket, a másik pedig egyszerűen, kényelmes újratöltést biztosítva. Ám az amúgy egyszerű mozdulat, mely igen hasonlatos ahhoz, ahogy tarisznyája pántjába bújik bele csak nem akar sikerülni. Folyton beleakad az övére fűzött pénzes erszénykébe, előre vetítve, azt a baljós képet, hogy ugyanígy fog viselkedni a cudar, ha épp le akarná kapni gazdája saját hátáról. Mindeközben Tízes meg a furcsa mozdulatoktól toporogni kezd saját tengelye körül.
Aldas, és Aon számára már ismerős a műsor, többieknek pedig egy fél percnél hosszabb élvezetet nem hagy. Hangosan felmorranva oldja le inkább övéről az erszényt, és Tízes köríves pályájával sokat nem törődve hajítja azt teljes 500 aranyas tartalmával annak, kit épp a véletlen, meg a kerge ló szeme elé sodort, vagyis Sydnarus D'Qrwayoh kezébe.
Azért még fűz pár szót a mai Hadnagy ruletthez is.*
-Plusz bizalmi feladat Szépszemű. Te cipeled hazáig a motyóm.
*Így már sikerrel veszi az akadályokat, szerzi vissza az irányítást a ló felett, nyomja kalapját újra fejébe, és hagyja háta mögött Amon kapuját, azon határozott tervvel, hogy különórát fog venni az íjászaitól, ahogy lesz arra egy szabad órácskája. Mondjuk úgy húsz-harminc év múlva.*
*Kis beszéde talán hatásosabb lett volna, ha egyből utána nem kezd el vacakolva szerencsétlenkedni azzal, hogy íját hátára akasztja.
A szokásos formulát nézheti végig csapata, a tegez és a kalap még gyors, hatékony módon kerül a nyereg elülső kápájára, utóbbi szabadon hagyva a vöröslő, kusza tincseket, a másik pedig egyszerűen, kényelmes újratöltést biztosítva. Ám az amúgy egyszerű mozdulat, mely igen hasonlatos ahhoz, ahogy tarisznyája pántjába bújik bele csak nem akar sikerülni. Folyton beleakad az övére fűzött pénzes erszénykébe, előre vetítve, azt a baljós képet, hogy ugyanígy fog viselkedni a cudar, ha épp le akarná kapni gazdája saját hátáról. Mindeközben Tízes meg a furcsa mozdulatoktól toporogni kezd saját tengelye körül.
Aldas, és Aon számára már ismerős a műsor, többieknek pedig egy fél percnél hosszabb élvezetet nem hagy. Hangosan felmorranva oldja le inkább övéről az erszényt, és Tízes köríves pályájával sokat nem törődve hajítja azt teljes 500 aranyas tartalmával annak, kit épp a véletlen, meg a kerge ló szeme elé sodort, vagyis Sydnarus D'Qrwayoh kezébe.
Azért még fűz pár szót a mai Hadnagy ruletthez is.*-Plusz bizalmi feladat Szépszemű. Te cipeled hazáig a motyóm.
*Így már sikerrel veszi az akadályokat, szerzi vissza az irányítást a ló felett, nyomja kalapját újra fejébe, és hagyja háta mögött Amon kapuját, azon határozott tervvel, hogy különórát fog venni az íjászaitól, ahogy lesz arra egy szabad órácskája. Mondjuk úgy húsz-harminc év múlva.*
7299. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:10:11
Üzenet elküldve: 2016-12-19 11:10:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hrothgaar//
*Vegyesek az érzelmei, mikor a különítmény elhagyja a kaput. Elácsorgott volna még itt akár estig is, csak hogy ne kelljen csinálnia semmit, mert ha nem csinál semmit, kevés dolgot ronthat el, ha nem ront el semmit, nem fogják karóra tűzni a fejét. Másrészről viszont örülne, ha már dolgozhatna, ha már hasznos lehetne. Az az idő még messze van, mikor majd saját magányában fogja elvégezni a saját dolgait, amivel netalán tán még a szövetségnek is hasznára válik. Egyelőre segéd és ezt eltudja fogadni, nem lehet rögtön valaki egy senkiből, azon pillanatban, hogy átlépi a nagy kapukat. S azt, hogy hol van a helye eddig nagyon is jól megállapíthatta abból, ahogy hozzáállnak a többiek. Sehol. Kivéve a törpét, ő rendes fickónak látszik.
Megvonja a vállát a kérdésre, amit a férfitől hall, egyáltalán nem azon a hanyag, nemtörődöm módon, csak amolyan „gőzöm sincs” módon, mert az igazság az, hogy tényleg nem tartottak sehol, még el se kezdtek semmit. Legalább ma reggel is jót derülnek, és ez mégis csak valami.*
- Támogatom, főnök. *Mosolyog a rőtre, ahogy az úgy gondolja, ideje munkához látni. Mikor az megindítja lépteit, a nő is utána fordul, közben azon morfondírozik miféle kínja, baja lehetne, amit el akar mondani, de nem jut eszébe semmi különleges.*
- Ha kohónál leszünk, záporozni fognak a kérdéseim. *Mondja végül kicsit jobban hadarva a szavakat, mint ahogy szeretné. Azt Hrothgaar is látta rajta, s látja most is, hogy nem egy tűzről pattant, kalapácsok között nevelkedett, szakállas, megtermett elf kovács lánya, így lesz jó pár kérdése a szakmát illetően. Vassal, acéllal, kitudja mi félékkel még nem dolgozott, soha. Bőrrel is csak a saját vértjének karbantartásával sikerült tapasztalatot szereznie.*
~Világosíts fel, némber… Mit is keresel te egy kohóban?~
- Jobb, mint szörnyeket etetni. *Dünnyögi szinte ösztönszerűen, majd mikor már kimondta megköszörüli a torkát, mintha csak a tüdejéből szakadtak volna ki beszédhez hasonló köhögések.
Ha a törpének van még megbeszélni valója a magas nővel, akkor azt természetesen megvárja, nélküle nem szívesen megy sehová, főleg, hogy azt se tudja, merre menjen. Ez lesz az elkövetkezendő napok rutinja, a hálóhelye és a törpe parancsai, illetve utasításai, valamint jó szándékú tanácsai - mint például, ne menj a szörnyketrec közelébe, ha nem akarod leharaptatni a fejed - közötti ingázás. Illetve talán még a taverna is szóba jöhet.*
*Vegyesek az érzelmei, mikor a különítmény elhagyja a kaput. Elácsorgott volna még itt akár estig is, csak hogy ne kelljen csinálnia semmit, mert ha nem csinál semmit, kevés dolgot ronthat el, ha nem ront el semmit, nem fogják karóra tűzni a fejét. Másrészről viszont örülne, ha már dolgozhatna, ha már hasznos lehetne. Az az idő még messze van, mikor majd saját magányában fogja elvégezni a saját dolgait, amivel netalán tán még a szövetségnek is hasznára válik. Egyelőre segéd és ezt eltudja fogadni, nem lehet rögtön valaki egy senkiből, azon pillanatban, hogy átlépi a nagy kapukat. S azt, hogy hol van a helye eddig nagyon is jól megállapíthatta abból, ahogy hozzáállnak a többiek. Sehol. Kivéve a törpét, ő rendes fickónak látszik.
Megvonja a vállát a kérdésre, amit a férfitől hall, egyáltalán nem azon a hanyag, nemtörődöm módon, csak amolyan „gőzöm sincs” módon, mert az igazság az, hogy tényleg nem tartottak sehol, még el se kezdtek semmit. Legalább ma reggel is jót derülnek, és ez mégis csak valami.*
- Támogatom, főnök. *Mosolyog a rőtre, ahogy az úgy gondolja, ideje munkához látni. Mikor az megindítja lépteit, a nő is utána fordul, közben azon morfondírozik miféle kínja, baja lehetne, amit el akar mondani, de nem jut eszébe semmi különleges.*
- Ha kohónál leszünk, záporozni fognak a kérdéseim. *Mondja végül kicsit jobban hadarva a szavakat, mint ahogy szeretné. Azt Hrothgaar is látta rajta, s látja most is, hogy nem egy tűzről pattant, kalapácsok között nevelkedett, szakállas, megtermett elf kovács lánya, így lesz jó pár kérdése a szakmát illetően. Vassal, acéllal, kitudja mi félékkel még nem dolgozott, soha. Bőrrel is csak a saját vértjének karbantartásával sikerült tapasztalatot szereznie.*
~Világosíts fel, némber… Mit is keresel te egy kohóban?~
- Jobb, mint szörnyeket etetni. *Dünnyögi szinte ösztönszerűen, majd mikor már kimondta megköszörüli a torkát, mintha csak a tüdejéből szakadtak volna ki beszédhez hasonló köhögések.
Ha a törpének van még megbeszélni valója a magas nővel, akkor azt természetesen megvárja, nélküle nem szívesen megy sehová, főleg, hogy azt se tudja, merre menjen. Ez lesz az elkövetkezendő napok rutinja, a hálóhelye és a törpe parancsai, illetve utasításai, valamint jó szándékú tanácsai - mint például, ne menj a szörnyketrec közelébe, ha nem akarod leharaptatni a fejed - közötti ingázás. Illetve talán még a taverna is szóba jöhet.*
7298. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-18 23:27:46
Üzenet elküldve: 2016-12-18 23:27:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Sietősen, az ezerszer elismételt mozdulatok rutinjával köti fel kardját és szíjazza hátára számszeríját, majd jóval kisebb gyakorlattal kapaszkodik fel a nyeregbe. Hátsó fele a fájdalom nyelvén hördül fel, úgyhogy Syd a foga között szűr át egy kiadós káromkodást, hogy végül csak egy kurta sóhaj maradjon belőle. Már a lovon ülve hallja, ahogy az ork faggatózni kezd és nagyon nehezére esik, hogy elnyomja a vigyorgást, ami az arcára mászna. Bár a szeme sarkából látja, hogy Aoneer éppen Laorral huzakodik, kísérletet téve a tarkón vágására, Syd mégis inkább Zianára figyel, hogy hogyan osztja ki Ordonokot. Mintha Cotys őrmester is a verbális fegyelmezést fontolgatná, de aztán inkább a többi, falakon kívülről érkező katonával foglalkozik, így a vörös hadnagy cseszegetési hajlama teljes teret kap a kibontakozásra.*
-Köszönöm, Laor, neked is minden jót! *int búcsút a férfinek, aki, úgy tűnik, valahogy csak túlélte Aoneert. Aztán bekövetkezik a hadnagy felől érkező menetrendszerű rendrakás a fejekben, szolid bemutatkozással összekötve. Syd még mindig nem vigyorog, pedig nagyon rááll a szája. Elégedett a hadnagy fellépésével, rámenős szemétkedésével.
~Igen, pont így képzeltem el.~
Ahogy a tiszt megindul, besorol mögé és az időközben valamiért megmorcult elf csinoska bájai felé vetve egy búcsú pillantást, kilovagol a kapun.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.18 23:31:50
*Sietősen, az ezerszer elismételt mozdulatok rutinjával köti fel kardját és szíjazza hátára számszeríját, majd jóval kisebb gyakorlattal kapaszkodik fel a nyeregbe. Hátsó fele a fájdalom nyelvén hördül fel, úgyhogy Syd a foga között szűr át egy kiadós káromkodást, hogy végül csak egy kurta sóhaj maradjon belőle. Már a lovon ülve hallja, ahogy az ork faggatózni kezd és nagyon nehezére esik, hogy elnyomja a vigyorgást, ami az arcára mászna. Bár a szeme sarkából látja, hogy Aoneer éppen Laorral huzakodik, kísérletet téve a tarkón vágására, Syd mégis inkább Zianára figyel, hogy hogyan osztja ki Ordonokot. Mintha Cotys őrmester is a verbális fegyelmezést fontolgatná, de aztán inkább a többi, falakon kívülről érkező katonával foglalkozik, így a vörös hadnagy cseszegetési hajlama teljes teret kap a kibontakozásra.*
-Köszönöm, Laor, neked is minden jót! *int búcsút a férfinek, aki, úgy tűnik, valahogy csak túlélte Aoneert. Aztán bekövetkezik a hadnagy felől érkező menetrendszerű rendrakás a fejekben, szolid bemutatkozással összekötve. Syd még mindig nem vigyorog, pedig nagyon rááll a szája. Elégedett a hadnagy fellépésével, rámenős szemétkedésével.
~Igen, pont így képzeltem el.~
Ahogy a tiszt megindul, besorol mögé és az időközben valamiért megmorcult elf csinoska bájai felé vetve egy búcsú pillantást, kilovagol a kapun.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.18 23:31:50
7297. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-18 21:52:34
Üzenet elküldve: 2016-12-18 21:52:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Napváltás //
* Moonxylwery elfogadja a késésre adott választ, ami megnyugtató a szerzetes számára. Be is csatlakozik hát, néma kísérőként a csapatba, majd amint a kocsis ügyét lerendezték, elkíséri szállására a Matrónát és az alkimistát. Igaz ugyan, hogy számára is kijelöltek egy szobát, ám Cralan csupán addig tartózkodik benne, amíg a környék nyugovóra nem tér. Amíg be nem áll a csend, addig meditál, majd amikor úgy véli, hogy eljött az idő, kilép az ajtaján, s megáll a Matróna ajtaja előtt, összefont karral. Tisztában van vele ugyan, hogy az erőd környéke jól szervezett védelemmel rendelkezik, mégsem bízik bennük meg teljesen. Így a reggel Moon szobája előtt találja. *
- Jó reggelt Úrnőm!
* Hajt fejet, s egyből a nő nyomába szegődik. Mikor meghallja, hogy indulnak, gyorsan magához veszi kevéske holmiját, s magában reménykedik, hogy hamar, s persze épségben visszatérhetnek a városba. *
* Moonxylwery elfogadja a késésre adott választ, ami megnyugtató a szerzetes számára. Be is csatlakozik hát, néma kísérőként a csapatba, majd amint a kocsis ügyét lerendezték, elkíséri szállására a Matrónát és az alkimistát. Igaz ugyan, hogy számára is kijelöltek egy szobát, ám Cralan csupán addig tartózkodik benne, amíg a környék nyugovóra nem tér. Amíg be nem áll a csend, addig meditál, majd amikor úgy véli, hogy eljött az idő, kilép az ajtaján, s megáll a Matróna ajtaja előtt, összefont karral. Tisztában van vele ugyan, hogy az erőd környéke jól szervezett védelemmel rendelkezik, mégsem bízik bennük meg teljesen. Így a reggel Moon szobája előtt találja. *
- Jó reggelt Úrnőm!
* Hajt fejet, s egyből a nő nyomába szegődik. Mikor meghallja, hogy indulnak, gyorsan magához veszi kevéske holmiját, s magában reménykedik, hogy hamar, s persze épségben visszatérhetnek a városba. *
7296. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-18 18:30:42
Üzenet elküldve: 2016-12-18 18:30:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadidő//
//Mofeta//
*Notaliának, mi oka lenne, hogy ne legyen őszinte? Nincs semmi titkolni valója. Bizalom az egyik alapja, hogy igazat mondjunk a másiknak. Amint megtörik a jég, azért mindjárt másabb beszélgetés.
Viszont Mofeta kérdéseket nem nagyon tett fel, emiatt ezekre elég nehéz válaszolni.*
~ Öröm látni, a boldog arcát.~
*Mondja magában a derűs ábrázata közepette, a vörös hajú,tündér.
Számára ez természetes, emiatt ezen nem sokat gondolkodott, hogy vajon neki miért nem kell ballonkabát a hideg évszakokban.
Annak kifejezetten örül, hogy végre közvetlenebbül beszél hozzá a fajtársa. Mofeta nagy valószínűséggel idősebb nála, legalábbis erre asszociál, mikor jobban szemügyre veszi a kerekded arcot. Újabb ok, miszerint ez a távolságtartó beszéd nem szükséges egyáltalán, viszont Notalia, az előbbi ok miatt, míg nem kap rá engedélyt biztosan nem fogja letegezni a másikat.*
~ Nem tudja, hogy miként szólítson? Miért?~
*Meg sem tud szólalni a vörös hajú, kikerekedik a szeme, válasza csak egy jó ízű kacarászás.
Remélhetőleg nem fogja félreérteni a tündértársa, hiszen nem őt neveti ki hanem, maga ez az egész szituáció mókás. Mindenre szépen fokozatosan fénydérül.*
- Köszönöm, megerősítést. Már azt hittem, hogy nem az vagyok akinek gondolom magamat.
*Befejezi a kacarászást, mikor a Mofi bókolni kezd. Amikor különlegesnek állítja be Taliát.
Nem is tud erre hirtelen mit reagálni rá. El is bújik, hajlóbonca alá, hogy ne láthassa a piruló arcát. Ami annyira izzik, hogy rajta egy tükörtojást is meg lehet sütni.
Az arcát nem lehet látni, csak annyit, hogy kezével birizgálja a haját, és a szófordulat végén egy kicsit felkuncog.*
- Nem hiszem, hogy az én különlegességem különb lenne.
*Semmilyen szarkasztikus, vagy irónia nem hallatszik a hangján, mikor ezt a megállapítást teszi.
Miután sikerült lenyugodnia, haját szépen újra visszaengedi a határa.*
- A gyönyörű az arca, szó szerint hibátlan.
*Mofeta és Notalia közti különbséget, szavakban nehéz körbeírni. Mofi inkább úgy néz ki, mint egy fiatal emberi egyén, hibátlan vonásokkal. Ám Talia hosszúkás fülével talán kilóghat a sorból.*
//Mofeta//
*Notaliának, mi oka lenne, hogy ne legyen őszinte? Nincs semmi titkolni valója. Bizalom az egyik alapja, hogy igazat mondjunk a másiknak. Amint megtörik a jég, azért mindjárt másabb beszélgetés.
Viszont Mofeta kérdéseket nem nagyon tett fel, emiatt ezekre elég nehéz válaszolni.*
~ Öröm látni, a boldog arcát.~
*Mondja magában a derűs ábrázata közepette, a vörös hajú,tündér.
Számára ez természetes, emiatt ezen nem sokat gondolkodott, hogy vajon neki miért nem kell ballonkabát a hideg évszakokban.
Annak kifejezetten örül, hogy végre közvetlenebbül beszél hozzá a fajtársa. Mofeta nagy valószínűséggel idősebb nála, legalábbis erre asszociál, mikor jobban szemügyre veszi a kerekded arcot. Újabb ok, miszerint ez a távolságtartó beszéd nem szükséges egyáltalán, viszont Notalia, az előbbi ok miatt, míg nem kap rá engedélyt biztosan nem fogja letegezni a másikat.*
~ Nem tudja, hogy miként szólítson? Miért?~
*Meg sem tud szólalni a vörös hajú, kikerekedik a szeme, válasza csak egy jó ízű kacarászás.
Remélhetőleg nem fogja félreérteni a tündértársa, hiszen nem őt neveti ki hanem, maga ez az egész szituáció mókás. Mindenre szépen fokozatosan fénydérül.*
- Köszönöm, megerősítést. Már azt hittem, hogy nem az vagyok akinek gondolom magamat.
*Befejezi a kacarászást, mikor a Mofi bókolni kezd. Amikor különlegesnek állítja be Taliát.
Nem is tud erre hirtelen mit reagálni rá. El is bújik, hajlóbonca alá, hogy ne láthassa a piruló arcát. Ami annyira izzik, hogy rajta egy tükörtojást is meg lehet sütni.
Az arcát nem lehet látni, csak annyit, hogy kezével birizgálja a haját, és a szófordulat végén egy kicsit felkuncog.*
- Nem hiszem, hogy az én különlegességem különb lenne.
*Semmilyen szarkasztikus, vagy irónia nem hallatszik a hangján, mikor ezt a megállapítást teszi.
Miután sikerült lenyugodnia, haját szépen újra visszaengedi a határa.*
- A gyönyörű az arca, szó szerint hibátlan.
*Mofeta és Notalia közti különbséget, szavakban nehéz körbeírni. Mofi inkább úgy néz ki, mint egy fiatal emberi egyén, hibátlan vonásokkal. Ám Talia hosszúkás fülével talán kilóghat a sorból.*
7295. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-18 18:24:25
Üzenet elküldve: 2016-12-18 18:24:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező, majd Khrosas//
*A fél-elffel való diskurzusát Ziana szavai akasztják meg egy pillanatra, amikor is olyan információt közöl, ami már egyszer elhangzott ugyan, de Hrothgaar azóta elfelejtette.*
- Hold mágia. Tényleg. *Csap homlokára szórakozottan és még egy halk kacagást is megenged magának, mielőtt folytatná a beszélgetést.* Akkor azt hiszem, lesz egy utam Worenth mesterhez is a közeljövőben. ~Majd az elf lánykát is elviszem magammal. Hadd lásson bele kicsit a dolgok mikéntjébe.~ Persze majd ha a kard a kezemben lesz.
*Kicsit talán tényleg szórakozott kedvében, hangulatában van. De oda se neki! Ahogy búcsúzásra kerül a sor, nem várt meglepetésben lesz része. A Városi Őrség rangidős tisztje a törpe nyakába csimpaszkodva búcsúzik. Hrothgaar nem hogy ellenkezne, sokkal inkább földbe gyökerezik a lába és egy pár pillanatra megdermed, mielőtt viszont megölelné a hadnagyot.*
- Ne félj, nem feledem.
*Válaszol a szívességre vonatkozó suttogó szavakra. Nem felejtette ő azt el, puszta diszkrécióból nem említette mások előtt. Mindenesetre arcán széles mosollyal int búcsút a városiaknak és fordul így vissza övéihez. A jelenlévőkön végigtekint, arcán talán még látszik az enyhe pír és megszeppentség, de mivel Hrothgaar-ról van szó, ezért igyekszik rendezni vonásait.*
- Nos, hol is tartottunk? *Kérdezi Khrosas-től, mikor mellé lép. A lány korábban produkált vigyorától kis híján előtört belőle a nevetés, úgy látszik, jópofa segédre akadt, fut át elméjén a gondolat.* Kellene lassan kezdeni már valamit a mai nappal is. Azt mondom, nézzünk fel a műhelybe. Ha van valami kérésed, kérdésed, bökd ki, ne tartsd magadban. Tudod, néma gyereknek... *Pendíti meg ezt a szálat is, de nem fejezi be a szófordulatot, helyette inkább megindul Thargarod felé, és csak úgy a válla felett szól hátra a Szellemjárónak.* Leandana, van bármi sürgős elintéznivaló, amit rám bíznál?
*A fél-elffel való diskurzusát Ziana szavai akasztják meg egy pillanatra, amikor is olyan információt közöl, ami már egyszer elhangzott ugyan, de Hrothgaar azóta elfelejtette.*
- Hold mágia. Tényleg. *Csap homlokára szórakozottan és még egy halk kacagást is megenged magának, mielőtt folytatná a beszélgetést.* Akkor azt hiszem, lesz egy utam Worenth mesterhez is a közeljövőben. ~Majd az elf lánykát is elviszem magammal. Hadd lásson bele kicsit a dolgok mikéntjébe.~ Persze majd ha a kard a kezemben lesz.
*Kicsit talán tényleg szórakozott kedvében, hangulatában van. De oda se neki! Ahogy búcsúzásra kerül a sor, nem várt meglepetésben lesz része. A Városi Őrség rangidős tisztje a törpe nyakába csimpaszkodva búcsúzik. Hrothgaar nem hogy ellenkezne, sokkal inkább földbe gyökerezik a lába és egy pár pillanatra megdermed, mielőtt viszont megölelné a hadnagyot.*
- Ne félj, nem feledem.
*Válaszol a szívességre vonatkozó suttogó szavakra. Nem felejtette ő azt el, puszta diszkrécióból nem említette mások előtt. Mindenesetre arcán széles mosollyal int búcsút a városiaknak és fordul így vissza övéihez. A jelenlévőkön végigtekint, arcán talán még látszik az enyhe pír és megszeppentség, de mivel Hrothgaar-ról van szó, ezért igyekszik rendezni vonásait.*
- Nos, hol is tartottunk? *Kérdezi Khrosas-től, mikor mellé lép. A lány korábban produkált vigyorától kis híján előtört belőle a nevetés, úgy látszik, jópofa segédre akadt, fut át elméjén a gondolat.* Kellene lassan kezdeni már valamit a mai nappal is. Azt mondom, nézzünk fel a műhelybe. Ha van valami kérésed, kérdésed, bökd ki, ne tartsd magadban. Tudod, néma gyereknek... *Pendíti meg ezt a szálat is, de nem fejezi be a szófordulatot, helyette inkább megindul Thargarod felé, és csak úgy a válla felett szól hátra a Szellemjárónak.* Leandana, van bármi sürgős elintéznivaló, amit rám bíznál?
7294. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-18 16:43:30
Üzenet elküldve: 2016-12-18 16:43:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Heherészve veszi, hogy Zia a humoránál van, aztán ahogy a városőr különítmény kivonul a kapun, elgondolkodik rajta, hogy ugyan mi a fenét kerestek itt? Aztán lélekben megvonja a vállát: nem tudja, de nem is az ő dolga. Az már inkább, hogy még dél sincs, de Alyo máris hisztis.*
- Nem is tudom, hogyan kezdődött. *mélázik el kicsit a kérdésre* Azt hiszem, még Artheniorban futottunk össze először, valami vásári forgatagon. Akkor is kötekedett, kellemetlenkedett, de azt hiszem, akkor még nem akart felkoncolni. Lemészárolni akkor akart először, amikor Dharrennel nem engedtük be az erődbe. Odabent épp Drenule és Lea azon voltak, hogy megmentsék a világot, az a fafej meg mindenáron úgy gondolta, hogy ez az ő jelenléte nélkül nem lehetséges. Aztán ahogy mégsem engedtük túl a kapunál, személyes sértésnek vette. Azóta minden alkalommal meg akar ölni, de úgy látszik, hogy hamarabb fogok ágyban, végelgyengülésben elhunyni, mint a kardjától.
*A látványosan duzzogó félvérre sandít, aki még hátat is fordít neki, aztán a vállára teszi a kezét békülékenyen.*
- Te kedveled, én nem. Szerintem maradjunk ennyiben, hm? Ha rajtam áll, majd igyekszem úgy intézni, hogy többet ne légy szemtanúja ilyesminek. Bár elképzelésem sincs, hogy mit találsz rajta vonzónak.
*Ezt kis szünet után teszi hozzá, aztán széles vigyorral tesz egy elhárító kézmozdulatot, ha a lány felháborodna.*
- Ne haragudj, nem lehetett kihagyni. Most viszont van egy rossz hírem: egyelőre te maradsz itt őrségben. De igyekszem keríteni valaki, aki levált.
*Ha pedig itt mindent elrendezett, elindul az erőd felé. Kivételesen furcsa gondolat fogalmazódott meg benne: a hideg éjszaka után milyen jól fog esni egy forró fürdő. Úgy látszik, Lea ráragaszt olyan bizarr szokásokat, mint például a rendszeres tisztálkodás. Aztán egy kis pihenő sem fog rosszul esni az őrség szobájában.*
*Heherészve veszi, hogy Zia a humoránál van, aztán ahogy a városőr különítmény kivonul a kapun, elgondolkodik rajta, hogy ugyan mi a fenét kerestek itt? Aztán lélekben megvonja a vállát: nem tudja, de nem is az ő dolga. Az már inkább, hogy még dél sincs, de Alyo máris hisztis.*
- Nem is tudom, hogyan kezdődött. *mélázik el kicsit a kérdésre* Azt hiszem, még Artheniorban futottunk össze először, valami vásári forgatagon. Akkor is kötekedett, kellemetlenkedett, de azt hiszem, akkor még nem akart felkoncolni. Lemészárolni akkor akart először, amikor Dharrennel nem engedtük be az erődbe. Odabent épp Drenule és Lea azon voltak, hogy megmentsék a világot, az a fafej meg mindenáron úgy gondolta, hogy ez az ő jelenléte nélkül nem lehetséges. Aztán ahogy mégsem engedtük túl a kapunál, személyes sértésnek vette. Azóta minden alkalommal meg akar ölni, de úgy látszik, hogy hamarabb fogok ágyban, végelgyengülésben elhunyni, mint a kardjától.
*A látványosan duzzogó félvérre sandít, aki még hátat is fordít neki, aztán a vállára teszi a kezét békülékenyen.*
- Te kedveled, én nem. Szerintem maradjunk ennyiben, hm? Ha rajtam áll, majd igyekszem úgy intézni, hogy többet ne légy szemtanúja ilyesminek. Bár elképzelésem sincs, hogy mit találsz rajta vonzónak.
*Ezt kis szünet után teszi hozzá, aztán széles vigyorral tesz egy elhárító kézmozdulatot, ha a lány felháborodna.*
- Ne haragudj, nem lehetett kihagyni. Most viszont van egy rossz hírem: egyelőre te maradsz itt őrségben. De igyekszem keríteni valaki, aki levált.
*Ha pedig itt mindent elrendezett, elindul az erőd felé. Kivételesen furcsa gondolat fogalmazódott meg benne: a hideg éjszaka után milyen jól fog esni egy forró fürdő. Úgy látszik, Lea ráragaszt olyan bizarr szokásokat, mint például a rendszeres tisztálkodás. Aztán egy kis pihenő sem fog rosszul esni az őrség szobájában.*
7293. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-17 19:35:22
Üzenet elküldve: 2016-12-17 19:35:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hrothgaar, Gyülekező//
*Éppen csak észhez tér az erőd tekintélyparancsoló magasságainak bámulása közben, s máris megszólítva érezheti magát. A tegnapi törpe, vagy, ahogy Khrosas legújabb emlékeiben él, a főnök, kerül közelebb. Rövidke köszöntését biccentéssel fogadja, majd szembe fordul vele.*
- Hosszú napokat, ahogy szokták mondani. *Feldob egy félmosolyt a szimpatikus férfi felé. Lelohad a mosolya, amikor meghallja a folytatását a köszöntésnek. Egykedvűen válaszol, nem aggodalmasan, de nem is jókedvvel.*
- Ennyire látszik? *Zsebeibe rejti a kezeit, jó szokásához híven. A meghívást elfogadóan maga is megindítja lépteit a törpe mellett. Érdekes egy párt alkotnak, a két véglet lehetnek saját fajaikon belül. A törpe törpének magas, az elf elfnek alacsony, így nem sok a különbség kettejük között. Megkockáztatható, hogy semmi.*
- Ami azt illeti igen. *Válaszolja a férfi kérdésére, talán meglepő őszinteséggel. Ha nem is gyenge a gyomra az izgalomtól, mint a nagy harcosoké a küzdelem előtt, eléggé kényelmetlenül érzi magát. Tegnap még nem tudta mire vállalkozik. Talán a fáradtság, talán a szörnyetegek tették, hogy kovács segédnek szegődjön, akárhogy is abba nem volt ereje bele gondolni, hogy mi lesz, ha elront valamit itt. Mi veszteni valója van? Karóra tűzik a fejét? Most is csak azzal csitítja le hevesen verdeső gondolatait, hogy úgy sem engedi a férfi, hogy olyat csináljon, amihez nem ért. Senki sem akar egy elszenesedő elf tetemet a kohó lángoló maradványai között.*
- Legalább lehűl a fejem egy kicsit. *Mondja immár visszatérő félmosolyával. Akár akarattal, akár nem, a rőt törpe megnyugtatta az elfet szavaival. Nincs komoly munka, csak egy laza nap lesz, semmi ami, miatt aggódni kéne. Reméli a nő, hogy tényleg így van.
A kapuhoz érve vissza szorítja lépteit, s engedi, hogy a törpe lépjen a csapat elé, ő maga nem túl messze, de hátrébb marad. Gondolja, hogy nem szeretné, ha egész nap a seggében lenne.
Éppen annyit törődik ő a városőrök csapatával, mint ők vele. Cuncika előbb hátrálna ki ismeretlenek sokasága közül, minthogy kínosan próbálná magára vonni a figyelmet, hogy rá erőltesse minden mélyen rejtett barátkozási szándékát a népekre. Arra figyel fel, amit a törpe diskurál az egyik férfival egy mágikus kardról, elraktározza a hallottakat, de nem szól közbe, szemét hol a törpére, hol a fél-elfre irányítja, viszont ezt sem zavaróan teszi.
Fél szemöldökét megemeli, amikor Hrothgaar felé is intéz néhány szót. Nem tudja, mit válaszoljon, ezért inkább tetteivel beszél. Kihúzza zsebéből kezeit és ökölbe szorított kezeiből kiemeli két hüvelykujját, amit a törpe felé int, s hozzá fogait kivillantva mosolyog. Vagy inkább vigyorog, bár lehet, hogy vicsorog, ahogy jön.
Ahogy véget érnek a szakmai tanácskozások Cuncus le veszi a szemét a két férfiról és szépen egyenletesen jártatja végig azt a többi jelenlévőn. Egy vigyázban álló óriáson elidőzik pár másodpercig, de csak azért mert feltűnő látvány, majd ha végzett a bámészkodással oda tereli a tekintetét, ahol senki számára nem lehet zavaró.
Sorfalnak érzi magát itt a kapuban, de nem bánja. Nem aggódik, nem buzog benne a tettvágy a munka iránt még, hiszen a törpe megmondta, hogy nincs életbevágóan fontos tenni valójuk.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.17 21:56:38
*Éppen csak észhez tér az erőd tekintélyparancsoló magasságainak bámulása közben, s máris megszólítva érezheti magát. A tegnapi törpe, vagy, ahogy Khrosas legújabb emlékeiben él, a főnök, kerül közelebb. Rövidke köszöntését biccentéssel fogadja, majd szembe fordul vele.*
- Hosszú napokat, ahogy szokták mondani. *Feldob egy félmosolyt a szimpatikus férfi felé. Lelohad a mosolya, amikor meghallja a folytatását a köszöntésnek. Egykedvűen válaszol, nem aggodalmasan, de nem is jókedvvel.*
- Ennyire látszik? *Zsebeibe rejti a kezeit, jó szokásához híven. A meghívást elfogadóan maga is megindítja lépteit a törpe mellett. Érdekes egy párt alkotnak, a két véglet lehetnek saját fajaikon belül. A törpe törpének magas, az elf elfnek alacsony, így nem sok a különbség kettejük között. Megkockáztatható, hogy semmi.*
- Ami azt illeti igen. *Válaszolja a férfi kérdésére, talán meglepő őszinteséggel. Ha nem is gyenge a gyomra az izgalomtól, mint a nagy harcosoké a küzdelem előtt, eléggé kényelmetlenül érzi magát. Tegnap még nem tudta mire vállalkozik. Talán a fáradtság, talán a szörnyetegek tették, hogy kovács segédnek szegődjön, akárhogy is abba nem volt ereje bele gondolni, hogy mi lesz, ha elront valamit itt. Mi veszteni valója van? Karóra tűzik a fejét? Most is csak azzal csitítja le hevesen verdeső gondolatait, hogy úgy sem engedi a férfi, hogy olyat csináljon, amihez nem ért. Senki sem akar egy elszenesedő elf tetemet a kohó lángoló maradványai között.*
- Legalább lehűl a fejem egy kicsit. *Mondja immár visszatérő félmosolyával. Akár akarattal, akár nem, a rőt törpe megnyugtatta az elfet szavaival. Nincs komoly munka, csak egy laza nap lesz, semmi ami, miatt aggódni kéne. Reméli a nő, hogy tényleg így van.
A kapuhoz érve vissza szorítja lépteit, s engedi, hogy a törpe lépjen a csapat elé, ő maga nem túl messze, de hátrébb marad. Gondolja, hogy nem szeretné, ha egész nap a seggében lenne.
Éppen annyit törődik ő a városőrök csapatával, mint ők vele. Cuncika előbb hátrálna ki ismeretlenek sokasága közül, minthogy kínosan próbálná magára vonni a figyelmet, hogy rá erőltesse minden mélyen rejtett barátkozási szándékát a népekre. Arra figyel fel, amit a törpe diskurál az egyik férfival egy mágikus kardról, elraktározza a hallottakat, de nem szól közbe, szemét hol a törpére, hol a fél-elfre irányítja, viszont ezt sem zavaróan teszi.
Fél szemöldökét megemeli, amikor Hrothgaar felé is intéz néhány szót. Nem tudja, mit válaszoljon, ezért inkább tetteivel beszél. Kihúzza zsebéből kezeit és ökölbe szorított kezeiből kiemeli két hüvelykujját, amit a törpe felé int, s hozzá fogait kivillantva mosolyog. Vagy inkább vigyorog, bár lehet, hogy vicsorog, ahogy jön.
Ahogy véget érnek a szakmai tanácskozások Cuncus le veszi a szemét a két férfiról és szépen egyenletesen jártatja végig azt a többi jelenlévőn. Egy vigyázban álló óriáson elidőzik pár másodpercig, de csak azért mert feltűnő látvány, majd ha végzett a bámészkodással oda tereli a tekintetét, ahol senki számára nem lehet zavaró.
Sorfalnak érzi magát itt a kapuban, de nem bánja. Nem aggódik, nem buzog benne a tettvágy a munka iránt még, hiszen a törpe megmondta, hogy nincs életbevágóan fontos tenni valójuk.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.17 21:56:38
7292. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-17 17:21:52
Üzenet elküldve: 2016-12-17 17:21:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Kapun kívül szinte akkora a tumultus, mint belül. Sokat azért nem veszteget az időből, csak még íját, tegezét megkapja. Egy biccentés közben Aonnak, valóban megtollatlanodott, és most ezt inkább mogorván konstatálja, mint vigyorogva. Lesz gond ebből is, dögivel. Hogy valami szóváltásba csöppent az exőrmester és a Pofika között az nyilvánvaló. De momentán az utolsó dolog Aon önérzete lesz, mivel majd hajlandó törődni is.*
-Befejezni! Indulunk!
*Ad utasítást Aonner közlegénynek arra nézve vegyen az arcból vissza, majd fordul még a másik kakas felé, hálás mosollyal.*
-Pá Laor, és kösz mindent. Ismét egy élmény volt.
*Kacsint szavai mellé, majd fordul immár vélhetőleg sajátjai felé, franc tudja, mind városőrnek van öltözve, mind eljött idáig érte, feltételezi, hogy saját alakulata lehet ez, és nem csak egy pocsék tréfa. Bár az ork kérdésétől azért nevethetnékje támadt.*
-Akinek nem lenne egyértelmű a rangidős tiszt vagyok. Ha nagyon muszáj, és elkerülhetetlen, hogy megszólítsatok úgy a Hadnagy megteszi. És nem, ebben a seregben egyetlen hadnagy sem tartozik magyarázattal, elszámolni valóval, jelentéssel a közlegények felé.
*Pillant utóbbi szavainál egyenesen az orkra.*
-Nektek pedig Husika azért kellett idejönnötök, mert erre kaptatok parancsot.
*Ennyi, véleménye szerint minden egyes kérdésre megfelelt, lovát nógatva sarkának egyetlen határozott mozdulatával készteti Tízest ügetésre, és a kis csapatból elsőként hagyja el a Vashegyet. Hogy emberei követik-e, és milyen rendben teszik azzal nem igen törődik, felőle aztán énekelve, cseverészve, sikamlós történeteket mesélgethetve is haladhatnak, csak haladjanak már!*
*Kapun kívül szinte akkora a tumultus, mint belül. Sokat azért nem veszteget az időből, csak még íját, tegezét megkapja. Egy biccentés közben Aonnak, valóban megtollatlanodott, és most ezt inkább mogorván konstatálja, mint vigyorogva. Lesz gond ebből is, dögivel. Hogy valami szóváltásba csöppent az exőrmester és a Pofika között az nyilvánvaló. De momentán az utolsó dolog Aon önérzete lesz, mivel majd hajlandó törődni is.*
-Befejezni! Indulunk!
*Ad utasítást Aonner közlegénynek arra nézve vegyen az arcból vissza, majd fordul még a másik kakas felé, hálás mosollyal.*
-Pá Laor, és kösz mindent. Ismét egy élmény volt.
*Kacsint szavai mellé, majd fordul immár vélhetőleg sajátjai felé, franc tudja, mind városőrnek van öltözve, mind eljött idáig érte, feltételezi, hogy saját alakulata lehet ez, és nem csak egy pocsék tréfa. Bár az ork kérdésétől azért nevethetnékje támadt.*
-Akinek nem lenne egyértelmű a rangidős tiszt vagyok. Ha nagyon muszáj, és elkerülhetetlen, hogy megszólítsatok úgy a Hadnagy megteszi. És nem, ebben a seregben egyetlen hadnagy sem tartozik magyarázattal, elszámolni valóval, jelentéssel a közlegények felé.
*Pillant utóbbi szavainál egyenesen az orkra.*
-Nektek pedig Husika azért kellett idejönnötök, mert erre kaptatok parancsot.
*Ennyi, véleménye szerint minden egyes kérdésre megfelelt, lovát nógatva sarkának egyetlen határozott mozdulatával készteti Tízest ügetésre, és a kis csapatból elsőként hagyja el a Vashegyet. Hogy emberei követik-e, és milyen rendben teszik azzal nem igen törődik, felőle aztán énekelve, cseverészve, sikamlós történeteket mesélgethetve is haladhatnak, csak haladjanak már!*
7291. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-17 17:13:32
Üzenet elküldve: 2016-12-17 17:13:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
- Nektek amúgy mi a franc bajotok van egymással?
*Bosszús legyintéssel zárja le a maga részét ebben a szóváltásban. Igazából a válasz sem érdekli, a remek éjszakája folytatódhatott volna egy remek új nappal is, de nem ezek a két kiskakas tett róla, hogy megkeseredjen a szája íze. Ő már levonta a maga kis következtetéseit: minden bizonnyal egy nő lehet a dologban, viszont a kakaskodás miatt elkámpicsorodott már annyira, hogy ez se érdekelje különösen. Aoneernek szó nélkül visszaadja a fegyvereit, majd inkább foglalkozik a kisorjázó városőrökkel, és azzal, hogy az ő fegyvereik is visszakerüljenek. Ha jó kedve lenne, akkor valószínűleg elhadarná nekik a reklámszlogennek is beillő, "Reméljük, hogy jól éreztétek magatokat a Vashegyen, gyertek máskor is!" mondatot. Azonban az, hogy Aoneer és Laor itt nekiálltak összeakasztani a bajszuk el is vette az ébredés utáni jó hangulatát. A távozóknak csak bosszús biccentés jut a fegyverük mellé, és mindezt szigorúan a verbális farokméregetésnek háttal teszi, így nem látja azt sem, hogy tettlegességre is majdnem sor kerül.*
- Nektek amúgy mi a franc bajotok van egymással?
*Bosszús legyintéssel zárja le a maga részét ebben a szóváltásban. Igazából a válasz sem érdekli, a remek éjszakája folytatódhatott volna egy remek új nappal is, de nem ezek a két kiskakas tett róla, hogy megkeseredjen a szája íze. Ő már levonta a maga kis következtetéseit: minden bizonnyal egy nő lehet a dologban, viszont a kakaskodás miatt elkámpicsorodott már annyira, hogy ez se érdekelje különösen. Aoneernek szó nélkül visszaadja a fegyvereit, majd inkább foglalkozik a kisorjázó városőrökkel, és azzal, hogy az ő fegyvereik is visszakerüljenek. Ha jó kedve lenne, akkor valószínűleg elhadarná nekik a reklámszlogennek is beillő, "Reméljük, hogy jól éreztétek magatokat a Vashegyen, gyertek máskor is!" mondatot. Azonban az, hogy Aoneer és Laor itt nekiálltak összeakasztani a bajszuk el is vette az ébredés utáni jó hangulatát. A távozóknak csak bosszús biccentés jut a fegyverük mellé, és mindezt szigorúan a verbális farokméregetésnek háttal teszi, így nem látja azt sem, hogy tettlegességre is majdnem sor kerül.*
7290. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-17 16:55:52
Üzenet elküldve: 2016-12-17 16:55:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
// Napváltás //
// Moonxylwery //
*Nestar sem aludt sokat, bár ez inkább annak tudható be, hogy nem is volt, miben elfáradjon. Ellenben tegnap este annyi kirajzolódott a fejében, hogy bár megérti Leandana kényszerhelyzetét, hisz több, mint nem teheti meg, hogy pár napra elvonul a rá számító és véleményére adó emberek társaságától, mindkettejük számára kényelmesebb, ha Nestar a Szellemjáróra bízza, mikor lesz képes foglalkozni az italkeveréssel.*
-Szép reggelt. Mérsékelten nyugodtan, köszönöm kérdését. És ön?
*Majd, ha a kötelező tiszteletkört lefutották.*
-Mehetünk, átadom neki a könyveket áttanulmányozásra és akár indulhatunk is vissza, ha más feladatunk nincs.
// Moonxylwery //
*Nestar sem aludt sokat, bár ez inkább annak tudható be, hogy nem is volt, miben elfáradjon. Ellenben tegnap este annyi kirajzolódott a fejében, hogy bár megérti Leandana kényszerhelyzetét, hisz több, mint nem teheti meg, hogy pár napra elvonul a rá számító és véleményére adó emberek társaságától, mindkettejük számára kényelmesebb, ha Nestar a Szellemjáróra bízza, mikor lesz képes foglalkozni az italkeveréssel.*
-Szép reggelt. Mérsékelten nyugodtan, köszönöm kérdését. És ön?
*Majd, ha a kötelező tiszteletkört lefutották.*
-Mehetünk, átadom neki a könyveket áttanulmányozásra és akár indulhatunk is vissza, ha más feladatunk nincs.
7289. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 21:45:13
Üzenet elküldve: 2016-12-16 21:45:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*A törpe szemmel láthatóan el van ragadtatva a félvér beszámolójától. Ziana is megtoldja még néhány információval az elhangzottakat. Ezek Cotysnak is újak.
Végre elérkezik az indulás pillanata. A kapuban pedig Aoneer áll velük szemközt és ahogy az őrmester így hirtelen fel tudja mérni a helyzetet éppen az őrökkel huzakodik.*
~Hozza a szokott formáját. És lám, tényleg nincs meg a fehér tolla!~
*A nyomában pedig ott liheg Ord és két még ismeretlen közlegény.
Az ork megint nem bír magával és a hadnagyhoz léptet, hogy kérdéseivel zaklassa. Ald már szóra nyitná a száját, hogy rendre utasítsa, de aztán meggondolja magát. Valami azt súgja neki, hogy a vörös majd kellőképpen helyre teszi a szerencsétlent. Kellemes meglepetésként éri viszont, hogy az óriás újonc illendően köszönti őket.*
-Üdv! Cotys őrmester vagyok.
*Amint az őröktől megkapja a fegyvereit, tényleg elindulnak haza.*
*A törpe szemmel láthatóan el van ragadtatva a félvér beszámolójától. Ziana is megtoldja még néhány információval az elhangzottakat. Ezek Cotysnak is újak.
Végre elérkezik az indulás pillanata. A kapuban pedig Aoneer áll velük szemközt és ahogy az őrmester így hirtelen fel tudja mérni a helyzetet éppen az őrökkel huzakodik.*
~Hozza a szokott formáját. És lám, tényleg nincs meg a fehér tolla!~
*A nyomában pedig ott liheg Ord és két még ismeretlen közlegény.
Az ork megint nem bír magával és a hadnagyhoz léptet, hogy kérdéseivel zaklassa. Ald már szóra nyitná a száját, hogy rendre utasítsa, de aztán meggondolja magát. Valami azt súgja neki, hogy a vörös majd kellőképpen helyre teszi a szerencsétlent. Kellemes meglepetésként éri viszont, hogy az óriás újonc illendően köszönti őket.*
-Üdv! Cotys őrmester vagyok.
*Amint az őröktől megkapja a fegyvereit, tényleg elindulnak haza.*
7288. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 20:56:56
Üzenet elküldve: 2016-12-16 20:56:56
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
* Fáradtan ballag ki a tavernából. Szeme most is vörös pókhálóra hajaz. Köpenye továbbra is rajta van, az okirat, mely bizonyítja, hogy milyen rendkívüli ember ő, szintén nála lapul még. Az ork, akit a múltkori vacsoránál vettek fel - Parden "közreműködésével" - és lefárasztotta a városi őrség egyik derék paripáját, közben szégyent hozva a város védelmezőire; egy éjszaka alatt hadnaggyá nőtte ki magát. Legalábbis a kalapján lévő vörös toll erről árulkodna, ha Parden ismerné a rangjelzéseket, de mivel ugyanazon a napon vették fel őt is, csak pár órával korábban, ezért ilyeneket még nem tud. Arról meg végképp nem akar tudni, hogy miképp lépett egy éjszaka leforgása alatt ennyit a ranglétrán, neki épp elég, hogy a többiek elintézik a dolgokat a hadnagyasszony kapcsán, ő meg... Várja a percet, várja az órát, amikor azt csinálja végre amit akar. És nem fogja más érdekelni, csak a szórakozás, miközben megszabadul a gonoszoktól, akik mindenhol ott vannak. Azaz a többi városőrtől, meg úgy mindenki mástól ezen a világon. *
- Reggel. * Köszönti azért a többieket, mikor lovát odavezeti a csoporthoz, majd felül rá és álmosan körbenéz. Nem szól semmit. ~ Nekem most nem kell semmi, csak hagyjatok békén, ennyi. Hadd pihenjünk. ~ Kérleli gondolatban a többieket, meg ott messze valahol az istenekhez is imádkozik, hogy ne kelljen a visszaúton is végig azt a nyamvadt égimeszelőt figyelnie, hogy mikor ront rá. Pihenni akar, mert fáradt. *
* Fáradtan ballag ki a tavernából. Szeme most is vörös pókhálóra hajaz. Köpenye továbbra is rajta van, az okirat, mely bizonyítja, hogy milyen rendkívüli ember ő, szintén nála lapul még. Az ork, akit a múltkori vacsoránál vettek fel - Parden "közreműködésével" - és lefárasztotta a városi őrség egyik derék paripáját, közben szégyent hozva a város védelmezőire; egy éjszaka alatt hadnaggyá nőtte ki magát. Legalábbis a kalapján lévő vörös toll erről árulkodna, ha Parden ismerné a rangjelzéseket, de mivel ugyanazon a napon vették fel őt is, csak pár órával korábban, ezért ilyeneket még nem tud. Arról meg végképp nem akar tudni, hogy miképp lépett egy éjszaka leforgása alatt ennyit a ranglétrán, neki épp elég, hogy a többiek elintézik a dolgokat a hadnagyasszony kapcsán, ő meg... Várja a percet, várja az órát, amikor azt csinálja végre amit akar. És nem fogja más érdekelni, csak a szórakozás, miközben megszabadul a gonoszoktól, akik mindenhol ott vannak. Azaz a többi városőrtől, meg úgy mindenki mástól ezen a világon. *
- Reggel. * Köszönti azért a többieket, mikor lovát odavezeti a csoporthoz, majd felül rá és álmosan körbenéz. Nem szól semmit. ~ Nekem most nem kell semmi, csak hagyjatok békén, ennyi. Hadd pihenjünk. ~ Kérleli gondolatban a többieket, meg ott messze valahol az istenekhez is imádkozik, hogy ne kelljen a visszaúton is végig azt a nyamvadt égimeszelőt figyelnie, hogy mikor ront rá. Pihenni akar, mert fáradt. *
7287. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 20:39:20
Üzenet elküldve: 2016-12-16 20:39:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Alyo meglehetősen egyedi megoldást talál a kérdésre, bár valószínűleg ő sem gondolta komolyan, hogy Aoneer és Laor bokához tolt gatyával sorakoznak fel előtt, míg megejti a zsűrizést. Sajnos azonban a Laor által elképzelt variáció sem fog megvalósulni, mert a vörös és társai megjelennek a kapunál. Ez pedig egy kiváló ürügy Aoneer számára, hogy bizonyítsa azt, amit Laor már eddig is sejtett: csak a szája, és esetleg a lándzsája nagy, egyebekben egészen pici fiú. A harcias fellépés, a kemény szavak mind csak ennek elleplezésére szolgálnak. És a városőr még mindig képes meglepetéssel szolgálni. Nem igazán érti, hogy miféle időpontokról és azok egyeztetéséről beszél, miért hiányolja ezt? Elvégre eddig ő maga sem bajlódott ilyesmivel, csak megjelent a Vashegyen, belekötött az első járókelőbe és párbajon követelt elégtételt elképzelt sérelmeiért.*
- Bocsáss meg, úrnőm, *hajtja meg magát finoman Aoneer felé, miután a számára felkínált kardot visszatette a helyére* nem tudtam, hogy olyan nagy a forgalmad, mint a budinak hastífusz idején. Kérlek, hogy mielőtt legközelebb tiszteleted teszed a Vashegyen, hogy csodálatos személyiséged élvezhessük, kegyeskedj átnézni a táncrended! Akkor talán nem fog előfordulni olyasmi, hogy szűkre szabott és roppant értékes idődbe valami fontos, valami neked igazán fontos ne férjen bele.
*Noha az éjszaka hideg volt, s a reggel sem sokkal melegebb, annyira nincs elgémberedve, hogy a suta mozdulat elől ne tudjon kitérni, és aggódó arccal ne nézzen fel a lovasra.*
- Csak óvatosan, még le találsz billenni a lovadról. Bizonyára szokatlan neked, most nem női nyeregben ülsz. A futásodhoz pedig minden jót kívánok! Tulajdonképpen ez illik hozzád: futni a veszély elől.
*Ahogy a távozó városőrök felsorakoznak a kapunál, mindenki visszakapja fegyverét. Ha Alyo segít neki kiosztani, amit ki kell, hamar végeznek.*
- Hadnagy, Syd... *mosolyog köztük azokra, akiket személyesen ismer* Jó utat!
*Alyo meglehetősen egyedi megoldást talál a kérdésre, bár valószínűleg ő sem gondolta komolyan, hogy Aoneer és Laor bokához tolt gatyával sorakoznak fel előtt, míg megejti a zsűrizést. Sajnos azonban a Laor által elképzelt variáció sem fog megvalósulni, mert a vörös és társai megjelennek a kapunál. Ez pedig egy kiváló ürügy Aoneer számára, hogy bizonyítsa azt, amit Laor már eddig is sejtett: csak a szája, és esetleg a lándzsája nagy, egyebekben egészen pici fiú. A harcias fellépés, a kemény szavak mind csak ennek elleplezésére szolgálnak. És a városőr még mindig képes meglepetéssel szolgálni. Nem igazán érti, hogy miféle időpontokról és azok egyeztetéséről beszél, miért hiányolja ezt? Elvégre eddig ő maga sem bajlódott ilyesmivel, csak megjelent a Vashegyen, belekötött az első járókelőbe és párbajon követelt elégtételt elképzelt sérelmeiért.*
- Bocsáss meg, úrnőm, *hajtja meg magát finoman Aoneer felé, miután a számára felkínált kardot visszatette a helyére* nem tudtam, hogy olyan nagy a forgalmad, mint a budinak hastífusz idején. Kérlek, hogy mielőtt legközelebb tiszteleted teszed a Vashegyen, hogy csodálatos személyiséged élvezhessük, kegyeskedj átnézni a táncrended! Akkor talán nem fog előfordulni olyasmi, hogy szűkre szabott és roppant értékes idődbe valami fontos, valami neked igazán fontos ne férjen bele.
*Noha az éjszaka hideg volt, s a reggel sem sokkal melegebb, annyira nincs elgémberedve, hogy a suta mozdulat elől ne tudjon kitérni, és aggódó arccal ne nézzen fel a lovasra.*
- Csak óvatosan, még le találsz billenni a lovadról. Bizonyára szokatlan neked, most nem női nyeregben ülsz. A futásodhoz pedig minden jót kívánok! Tulajdonképpen ez illik hozzád: futni a veszély elől.
*Ahogy a távozó városőrök felsorakoznak a kapunál, mindenki visszakapja fegyverét. Ha Alyo segít neki kiosztani, amit ki kell, hamar végeznek.*
- Hadnagy, Syd... *mosolyog köztük azokra, akiket személyesen ismer* Jó utat!
7286. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 19:30:04
Üzenet elküldve: 2016-12-16 19:30:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*A termetes óriás kicsit lemarad Aoneertől, elvégre neki nincs lova. Úgy gondolja épp elég, ha odaér a kapuhoz mire mindenki összeszedi magát. Pont jól gondolta, mert mire odaér a kapuhoz már az egész csapat éppen indulófélben van. Ha a lovas csoport kilép a kapun, akkor az ismeretlen hadnagyot köszönti és a vele levő – számára szintén ismeretlen – Ald-ot.*
- Üdvözlöm Önöket! Xebog vagyok, Kawag fia, újonc. *Mutatkozik be illendően és vágja vigyázzba magát. Eddig sem beszélt túl sokat, most is csak a lényeget közli. Egyedül irgalmatlan termete és roppant izmai melyek a láncing alatt feszülnek keltenek komoly feltűnést rajta. Amennyiben pár szót intéznek hozzá természetesen tisztelettel végighallgatja, de ha nagyon sietnek, akkor tőle telhetően igyekszik tartani a tempót, hogy lehetőleg ne maradjon le az immáron kibővült osztagtól.*
*A termetes óriás kicsit lemarad Aoneertől, elvégre neki nincs lova. Úgy gondolja épp elég, ha odaér a kapuhoz mire mindenki összeszedi magát. Pont jól gondolta, mert mire odaér a kapuhoz már az egész csapat éppen indulófélben van. Ha a lovas csoport kilép a kapun, akkor az ismeretlen hadnagyot köszönti és a vele levő – számára szintén ismeretlen – Ald-ot.*
- Üdvözlöm Önöket! Xebog vagyok, Kawag fia, újonc. *Mutatkozik be illendően és vágja vigyázzba magát. Eddig sem beszélt túl sokat, most is csak a lényeget közli. Egyedül irgalmatlan termete és roppant izmai melyek a láncing alatt feszülnek keltenek komoly feltűnést rajta. Amennyiben pár szót intéznek hozzá természetesen tisztelettel végighallgatja, de ha nagyon sietnek, akkor tőle telhetően igyekszik tartani a tempót, hogy lehetőleg ne maradjon le az immáron kibővült osztagtól.*
7285. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 19:01:50
Üzenet elküldve: 2016-12-16 19:01:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Szabadidő//
//Notalia//
*A csodálkozás, amit a kérdésére, az őszinteségére reakcióként kap, már nem tudja ennél jobban elbizonytalanítani, így továbbra is csak hol szemlesütve, hol félénken felpillantva a másikra áll Notalia előtt, türelmesen, várva a magyarázatot. Magyarázatot azonban nem kap, csak visszakérdezést, majd a lány még körbe is fordul, nézegeti, illegeti magát, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog így a fagyok kellős közepén. Ez a viselkedés azonban úgy tűnik felbátorítja abban, hogy válaszoljon is.*
– Azért, mert...
~Kedves gesztus? Akkor mégsem sértettem meg, tényleg. Hurrá! Legalább ezt nem rontottam el!~
– Sajnálom, de nem nagyon tudom, hogy miként is szólítsalak. Én tudom, hogy tündér vagyok, és te is úgy nézel ki, mint egy tündér...
*Veszi most már rá önmagát a folyamatos tegezésre, és mivel látja, hogy a másik valóban érdeklődik a problémája iránt, és nem korholja le, így hosszabban, jobban kifejtve el meri mondani a gondolatait.*
– De te biztosan valami különleges tündér lehetsz, varázserővel, vagy nem is tudom, mert még soha nem láttam olyan tündért, akit ennyire hidegen hagyott volna...
*Itt egy kicsit elkuncogja magát a saját szófordulatán, amikor észreveszi, hogy mit is mondott, majd gyorsan folytatja.*
– Szóval a hideg. Egy kis pokrócban vagy, miközben én még így is fázom. Ezért gondoltam, hogy biztosan valami varázslény lehetsz, és még soha nem beszéltem varázslényekkel.
*Itt újfent meghajol, jelezve, hogy most azonban igazán megtiszteltetésnek érzi, hogy részese lehet ennek, ráadásul egy ilyen kedves fajtársnak kinéző valaki társaságában, ami valamelyest könnyebbé is teszi a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.16 19:15:23
//Notalia//
*A csodálkozás, amit a kérdésére, az őszinteségére reakcióként kap, már nem tudja ennél jobban elbizonytalanítani, így továbbra is csak hol szemlesütve, hol félénken felpillantva a másikra áll Notalia előtt, türelmesen, várva a magyarázatot. Magyarázatot azonban nem kap, csak visszakérdezést, majd a lány még körbe is fordul, nézegeti, illegeti magát, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog így a fagyok kellős közepén. Ez a viselkedés azonban úgy tűnik felbátorítja abban, hogy válaszoljon is.*
– Azért, mert...
~Kedves gesztus? Akkor mégsem sértettem meg, tényleg. Hurrá! Legalább ezt nem rontottam el!~
– Sajnálom, de nem nagyon tudom, hogy miként is szólítsalak. Én tudom, hogy tündér vagyok, és te is úgy nézel ki, mint egy tündér...
*Veszi most már rá önmagát a folyamatos tegezésre, és mivel látja, hogy a másik valóban érdeklődik a problémája iránt, és nem korholja le, így hosszabban, jobban kifejtve el meri mondani a gondolatait.*
– De te biztosan valami különleges tündér lehetsz, varázserővel, vagy nem is tudom, mert még soha nem láttam olyan tündért, akit ennyire hidegen hagyott volna...
*Itt egy kicsit elkuncogja magát a saját szófordulatán, amikor észreveszi, hogy mit is mondott, majd gyorsan folytatja.*
– Szóval a hideg. Egy kis pokrócban vagy, miközben én még így is fázom. Ezért gondoltam, hogy biztosan valami varázslény lehetsz, és még soha nem beszéltem varázslényekkel.
*Itt újfent meghajol, jelezve, hogy most azonban igazán megtiszteltetésnek érzi, hogy részese lehet ennek, ráadásul egy ilyen kedves fajtársnak kinéző valaki társaságában, ami valamelyest könnyebbé is teszi a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.16 19:15:23
7284. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 18:56:31
Üzenet elküldve: 2016-12-16 18:56:31
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Amint leadná a fegyvereket már veheti is vissza őket, így azok nem töltenek pár pillanatnál többet a lány kezei között, már ha Alyo engedi, hogy visszavegye őket. Ziana és a csapat pedig lassan elhagyja a kaput, az ork is itt van meg a csapat nagyja is, csak nem tudja a fiú, meg az óriás merre maradhatott. Nélkülük mégse kellene elindulni.*
-Ez elég illúzióromboló ajánlat. *Válaszolja a félvér felajánlására. De ezek szerint az még nem látta a helyi lábtörlőt gatya nélkül. Ebben is van valami jó.
Mivel a vörös hadnagy megjelent a színen így az előtte pattogó alakot hamarosan elkezdhetné levegőnek nézni. Az ostobája a lehető legrosszabb pillanatot választotta ki a gerincnövesztésre. Ebben a pillanatban lehetetlen megejteniük az öldöklést, hacsak nem akar felmondani és eltölteni némi időt a Thargok híres neves börtönében amiért levágott egy idiótát. A lándzsával együtt még talán, talán ki bírna kecmeregni a pácból, de az az eset is messze távol van az ideálistól.*
-Kisasszony. *Köszön Zianának, arrébb léptetve a lovával, nem igazán érdekelve hol is húzódik a kapu képviselte határ. Érdekelné mi is lesz Ziana első kérdése, illetve számtalan olyan dolog van amit neki kéne közölnie a hadnaggyal, köztük ismételt előléptetésének feltételei. Ami lehet már sosem fog megvalósulni.*
-Ezért szokás megbeszélni az időpontot, te nagyon barom. *Fordítja sisakos fejét a két karddal hülyéskedő Laor irányába.*
-Ha lehet, a jövőben ne akkor próbálj megdögleni amikor rohanok elfele. *Majd búcsúzásképpen megpróbálja finoman tarkón illetni a férfit a lándzsa tompa végével Ebben nehezen sérülhetne meg, ha csak nem kifejezetten ez a célja. A mozdulat egy hátulról jövő köríves csapás ami felülről lefelé indul, és gyorsan a fejet megkerülve érinti meg az említett részt. Legközelebb szívesen megismétli akár a Laor által megmutatott fegyverrel is.*
-De legalább már a fegyvert sikerült megválasztanod. *Némi mosoly azért most is feltűnik az arcán, és ha nem vágják ki alóla lovat akkor siet is tovább a vörös után. Mehetnek elfele.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.16 19:01:45
*Amint leadná a fegyvereket már veheti is vissza őket, így azok nem töltenek pár pillanatnál többet a lány kezei között, már ha Alyo engedi, hogy visszavegye őket. Ziana és a csapat pedig lassan elhagyja a kaput, az ork is itt van meg a csapat nagyja is, csak nem tudja a fiú, meg az óriás merre maradhatott. Nélkülük mégse kellene elindulni.*
-Ez elég illúzióromboló ajánlat. *Válaszolja a félvér felajánlására. De ezek szerint az még nem látta a helyi lábtörlőt gatya nélkül. Ebben is van valami jó.
Mivel a vörös hadnagy megjelent a színen így az előtte pattogó alakot hamarosan elkezdhetné levegőnek nézni. Az ostobája a lehető legrosszabb pillanatot választotta ki a gerincnövesztésre. Ebben a pillanatban lehetetlen megejteniük az öldöklést, hacsak nem akar felmondani és eltölteni némi időt a Thargok híres neves börtönében amiért levágott egy idiótát. A lándzsával együtt még talán, talán ki bírna kecmeregni a pácból, de az az eset is messze távol van az ideálistól.*
-Kisasszony. *Köszön Zianának, arrébb léptetve a lovával, nem igazán érdekelve hol is húzódik a kapu képviselte határ. Érdekelné mi is lesz Ziana első kérdése, illetve számtalan olyan dolog van amit neki kéne közölnie a hadnaggyal, köztük ismételt előléptetésének feltételei. Ami lehet már sosem fog megvalósulni.*
-Ezért szokás megbeszélni az időpontot, te nagyon barom. *Fordítja sisakos fejét a két karddal hülyéskedő Laor irányába.*
-Ha lehet, a jövőben ne akkor próbálj megdögleni amikor rohanok elfele. *Majd búcsúzásképpen megpróbálja finoman tarkón illetni a férfit a lándzsa tompa végével Ebben nehezen sérülhetne meg, ha csak nem kifejezetten ez a célja. A mozdulat egy hátulról jövő köríves csapás ami felülről lefelé indul, és gyorsan a fejet megkerülve érinti meg az említett részt. Legközelebb szívesen megismétli akár a Laor által megmutatott fegyverrel is.*
-De legalább már a fegyvert sikerült megválasztanod. *Némi mosoly azért most is feltűnik az arcán, és ha nem vágják ki alóla lovat akkor siet is tovább a vörös után. Mehetnek elfele.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.16 19:01:45
7283. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 18:31:55
Üzenet elküldve: 2016-12-16 18:31:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadidő//
//Mofeta//
* "Ki ki magának választja a sorsát, de élete korai kezdetének megbélyegzésének beleszólási módja nincs." Ezt ennyiben le is lehet tudni, a lényeg, hogy mindkettőjüknek tetszik a név.*
~ Tényleg, fogok valami palástot nézni magamnak.~
*Notallia nem érzi, hogy Mofeta bármivel megbántotta volna, s az idő haladtával, a titkokra szépen lassan fény derülnek.*
- De?
~ Mégis mit sajnálhat? Nem mondott semmi rosszat? Vagy- hogy is van ez most?~
*Kérdezi érdeklődve, hiszen az előbb még a vörös hajú tündérke érezte úgy, hogy megbántotta másikat, most pedig a szőkeség szabadkozik? Ugyan miért?
Ahogy hallgatja Mofi mondandóját, a szeme egyből kikerekedik, és gyakran kezd pislogni, mert erre nem tud végképp mit felelni.*
~ Pardon?~
- T-tessék?
*Notallia megrázza fejét, mint aki most ébredt fel egy hosszú álomból, majd szemügyre veszi magát. Két kezét széttárja, miközben magát vizsgálja, végül a szárnyára pillant amit megrebegtet egy kicsit.*
- Nem látok semmi különlegeset magamon.
*Miután ezt befejezte, visszanéz a fajtársára, egy csalafinta félmosollyal.*
- Ugyan miért sértődnek meg? Csak azt nem értem mivel érdemeltem, ezt a kedves gesztust.
*Nem mintha zavarná ez a tény jól is esik, viszont kérdőjelek továbbra is ott vannak.*
~ Biztos jól hallottam? Lény?~
*Mosoly továbbra is ott van az arcán, de egy kicsit megvakarja a buksiját, s elfordítja a fejét, még mielőtt folytatná.*
- Ekképpen még sosem szólítottak. "Lény."
*Nem gondol abba bele, hogy a másik nem ismer fel egy tündért, főleg, hogy legnagyobb valószínűséggel mindketten azok.*
~ Jó magam sem vagyok, "erdei" tündér, de akkor ők ennyire mások?~
*Vajon az előtte álló személy, a természet szülötte? Feltételezhető, hogy erre a válasz nem, de ki tudja.*
//Mofeta//
* "Ki ki magának választja a sorsát, de élete korai kezdetének megbélyegzésének beleszólási módja nincs." Ezt ennyiben le is lehet tudni, a lényeg, hogy mindkettőjüknek tetszik a név.*
~ Tényleg, fogok valami palástot nézni magamnak.~
*Notallia nem érzi, hogy Mofeta bármivel megbántotta volna, s az idő haladtával, a titkokra szépen lassan fény derülnek.*
- De?
~ Mégis mit sajnálhat? Nem mondott semmi rosszat? Vagy- hogy is van ez most?~
*Kérdezi érdeklődve, hiszen az előbb még a vörös hajú tündérke érezte úgy, hogy megbántotta másikat, most pedig a szőkeség szabadkozik? Ugyan miért?
Ahogy hallgatja Mofi mondandóját, a szeme egyből kikerekedik, és gyakran kezd pislogni, mert erre nem tud végképp mit felelni.*
~ Pardon?~
- T-tessék?
*Notallia megrázza fejét, mint aki most ébredt fel egy hosszú álomból, majd szemügyre veszi magát. Két kezét széttárja, miközben magát vizsgálja, végül a szárnyára pillant amit megrebegtet egy kicsit.*
- Nem látok semmi különlegeset magamon.
*Miután ezt befejezte, visszanéz a fajtársára, egy csalafinta félmosollyal.*
- Ugyan miért sértődnek meg? Csak azt nem értem mivel érdemeltem, ezt a kedves gesztust.
*Nem mintha zavarná ez a tény jól is esik, viszont kérdőjelek továbbra is ott vannak.*
~ Biztos jól hallottam? Lény?~
*Mosoly továbbra is ott van az arcán, de egy kicsit megvakarja a buksiját, s elfordítja a fejét, még mielőtt folytatná.*
- Ekképpen még sosem szólítottak. "Lény."
*Nem gondol abba bele, hogy a másik nem ismer fel egy tündért, főleg, hogy legnagyobb valószínűséggel mindketten azok.*
~ Jó magam sem vagyok, "erdei" tündér, de akkor ők ennyire mások?~
*Vajon az előtte álló személy, a természet szülötte? Feltételezhető, hogy erre a válasz nem, de ki tudja.*
7282. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:26:51
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:26:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Nagy nehezen feljut az ork is, kalapjában a vörös tollal. A kaput nem lépi át. Minek? A vörös tiszt most kanalazza össze a cókmókját ami indulást jelent. Amint a bent lévők kiérnek karját homlokához érinti, így tisztelegve majd beáll a sor végére.*
-Ezzel meg is volnánk. Egy kisebb incidens fordult csak elő, semmi több. *lazul el a nyeregben. Viszont a kíváncsiság furdalja az oldalát. Besorol a vörös tiszt mögé és máris kérdezősködésbe fog. Ezért még talán egy botozással gazdagabb lesz, de ”nincsen rózsa tövis nélkül” vagy „próba szerencse” szólások-közmondások bátorítják.*
-Hölgyem, megtudhatom esetleg a nevét és hogy miért volt itt? Az is érdekelne, hogy nekünk miért kellett idejönnünk?
*Nagy nehezen feljut az ork is, kalapjában a vörös tollal. A kaput nem lépi át. Minek? A vörös tiszt most kanalazza össze a cókmókját ami indulást jelent. Amint a bent lévők kiérnek karját homlokához érinti, így tisztelegve majd beáll a sor végére.*
-Ezzel meg is volnánk. Egy kisebb incidens fordult csak elő, semmi több. *lazul el a nyeregben. Viszont a kíváncsiság furdalja az oldalát. Besorol a vörös tiszt mögé és máris kérdezősködésbe fog. Ezért még talán egy botozással gazdagabb lesz, de ”nincsen rózsa tövis nélkül” vagy „próba szerencse” szólások-közmondások bátorítják.*
-Hölgyem, megtudhatom esetleg a nevét és hogy miért volt itt? Az is érdekelne, hogy nekünk miért kellett idejönnünk?
7281. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:04:53
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:04:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Csak áll és vár és eszébe jutnak azok a katonák, akiket még Artheniorban látott különböző ajtók, kapuk előtt őrségben. Csak álltak ott, a lándzsára támaszkodva és teljesen üres tekintettel bambultak bele a világba. Akkor úgy gondolta, ezek ostoba lényeg, akik csak erre a feladatra alkalmasak, ezért odateszik őket, dísznek. Most, ahogy azt kénytelen figyelni, ahogy a parancsnoka idegenekkel tárgyal olyasmiről, amiről fogalma sincs, neki pedig várnia kell, feldereng számára, hogy a katona élete _tényleg_ nem csak küldetés, izgalom, menetelés és csata. Minden bizonnyal lesz része lábfárasztó, agyzsibbasztó, lélekölő unalomban is, amikor majd pontosan azzal a semmitmondó tekintettel mered majd ki a fejéből. Sajnálni kezdi, hogy nincs lándzsája, amin megtámaszkodhatna anélkül, hogy feltűnően lustálkodna. Megpróbálkozik a lóval, de az persze arrébb lép, nem buta jószág, nem nyugszik bele a neki támaszkodó kétlábú pimaszságába. Még horkant is egyet, mint aki sértve érzi magát, hogy támasznak akarták használni.
Ahogy a vörös a törpe nyakába borul, Syd jó mélyen magába néz. Örömmel konstatálja, hogy nem talál féltékenységet, egyszerűen csak indulna már.
~Vajon mi jár azért, ha egy közlegény pimasz egy tiszttel? Ha sürgetni kezdem őket, mi történhet? Zárka, botozás, kirúgás?~
Persze semmi ilyesmit nem tesz, miért is keresné a konfliktust. Meg úgy látszik, végére értek a csevegésnek, búcsúzásnak és útra állnak végre. A következő pillanatban el is hangzik a parancs. Syd nem is válaszol, csak a kapu felé lép és a tegnap óta meg nem csúnyult félelf lányhoz fordul a fegyvereiért.*
-Kérlek, a fegyvereimet! *Udvariasan szólítja meg, de hangjában türelmetlenség vibrál. Amint kézhez kapja, ami az övé, a következő pillanat már nyeregben találja. A nagy sietségben észre sem veszi Aoneert és Laort, csak a maga dolgával törődik.*
*Csak áll és vár és eszébe jutnak azok a katonák, akiket még Artheniorban látott különböző ajtók, kapuk előtt őrségben. Csak álltak ott, a lándzsára támaszkodva és teljesen üres tekintettel bambultak bele a világba. Akkor úgy gondolta, ezek ostoba lényeg, akik csak erre a feladatra alkalmasak, ezért odateszik őket, dísznek. Most, ahogy azt kénytelen figyelni, ahogy a parancsnoka idegenekkel tárgyal olyasmiről, amiről fogalma sincs, neki pedig várnia kell, feldereng számára, hogy a katona élete _tényleg_ nem csak küldetés, izgalom, menetelés és csata. Minden bizonnyal lesz része lábfárasztó, agyzsibbasztó, lélekölő unalomban is, amikor majd pontosan azzal a semmitmondó tekintettel mered majd ki a fejéből. Sajnálni kezdi, hogy nincs lándzsája, amin megtámaszkodhatna anélkül, hogy feltűnően lustálkodna. Megpróbálkozik a lóval, de az persze arrébb lép, nem buta jószág, nem nyugszik bele a neki támaszkodó kétlábú pimaszságába. Még horkant is egyet, mint aki sértve érzi magát, hogy támasznak akarták használni.
Ahogy a vörös a törpe nyakába borul, Syd jó mélyen magába néz. Örömmel konstatálja, hogy nem talál féltékenységet, egyszerűen csak indulna már.
~Vajon mi jár azért, ha egy közlegény pimasz egy tiszttel? Ha sürgetni kezdem őket, mi történhet? Zárka, botozás, kirúgás?~
Persze semmi ilyesmit nem tesz, miért is keresné a konfliktust. Meg úgy látszik, végére értek a csevegésnek, búcsúzásnak és útra állnak végre. A következő pillanatban el is hangzik a parancs. Syd nem is válaszol, csak a kapu felé lép és a tegnap óta meg nem csúnyult félelf lányhoz fordul a fegyvereiért.*
-Kérlek, a fegyvereimet! *Udvariasan szólítja meg, de hangjában türelmetlenség vibrál. Amint kézhez kapja, ami az övé, a következő pillanat már nyeregben találja. A nagy sietségben észre sem veszi Aoneert és Laort, csak a maga dolgával törődik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739