//Második szál//
*Emlékszik vissza, hogy Trodd annak idején is a dohánytermesztésben gondolkodott, ami tényleg egy jó ötlet. Lehetne vele mit kezdeni, hiszen a városiak nagy pöfékelők. A Sajtmester nem hódol ennek, de biztos nagy üzlet van benne.*
-Jó ötlet. Szerintem a dohánynak a Thargok is örülnének. Itt is lenne piaca, gondolom. A kukoricának viszont biztosan. Abból én is átvennék tőled, takarmányi célzatból. Ha lenne egy megbízható termesztő, tudnék disznókat tenyészteni nagy mennyiségben! *Jó ötlet lenne, ha kiegészítve egymást dolgoznának. Learon mindig is az állattenyésztésben volt érdekelt, míg Troddról tudja, hogy a földek a mindene.*
-Nem járnál rosszul, ha összedolgoznánk, és nem biztos, hogy jó ötlet azonnal egy ekkora falatba belevágni. Én a felét meghagyom legelőnek, a másikra meg takarmányrépa, borsó esetleg széna. Majd kiderül milyen a föld, melyik nő rajta szebben. *Ezután már belekezdhet a mesélésbe. Olyannak hangozhat maga a történet, mintha most találná ki, vagy olvasná fel. Bár, a mostani történések mellett semmi sem hihetetlen.*
-A piacon megjelent egy kis villámló labda és hívott minket. Engem meg egy lányt. Követtük, mert nem tudtuk, hogy mi az, és gondolhatod mennyire meg is voltunk ijedve! *Megrántja vállát.*
-Nem tudom mi történt volna, ha nem megyünk utána, de volt valami zsigeri vonzódásunk hozzá. Elvezetett az erdőbe, engem, meg még kettőt, mert az én társam végül mégsem jött. Volt ott egy kis tündérlány és mint kiderült, azért kellettünk, mert tiszta a szívünk és varázslók vagyunk! Ezután átkerültünk egy másik világba, ahol minden meg akart ölni! Az egész természet ellenünk volt, kezdve a hó lavinákkal, szörnyekkel. Hát gondolhatod, én csak futottam, azt se tudtam mit csináljak! Megtámadott végül egy bika méretű tűzokádó kutya, aki elől felmenekültem egy fára, majd onnan át egy másikra, amíg fel nem gyulladt alattam. Eztán az egyik társam, a tündérlány valami varázskarddal legyőzte a szörnyet, majd odateremtődött két démonnagyúr! Olyanok, mint akik a Grombarnál is, nem tudom, láttad-e őket? Az egyikből csápok nőttek ki én pedig rátámadtam, hogy megmentsem a társam, és az pedig leszúrt a csápokkal és meghaltam. *Itt megáll, mert már szinte a levegőből is kifutott, annyira gyorsan mondta az egész monológot.*