//Egy új társ?//
*Szerencsére Lauwirra megerősíti Mofi azon feltételezését, miszerint az a búra inkább jót akar nekik, minthogy ártana. A tündérke is mindössze ezt a két dolgot tudja feltételezni, így nem lepődik meg azon, hogy az elf leányzó majdnem pontosan azokat a szavakat használja, amiket ő hallani akar, és nem is gondolja, hogy csak azért mondaná ezt, hogy megnyugtassa. Mivel ő maga egyáltalán nem konyít a varázslatokhoz, így általában elfogadja mások véleményét a témában. Azt ő sem gondolja viszont, hogy ilyen dolgok csak úgy semlegesen, semmilyen hatással történnének. A varázslatok a szemében általában vagy jók, vagy rosszak, legalább is a következményeiket tekintve, hiszen megeshet, hogy egy eredendően pozitív dolgokra kifejlesztett mágiát, valaki ártó szándékra használ, sőt, talán az is, hogy egy gonosz erőt valaki megszelídítsen, és jóra használja fel. Teljesen persze nem nyugszik meg, de azért sűrűn és hálásan bólogat a próbálkozásért, a kedves szavakra, és egy sanda, gyors pillantást még mer is vetni a képződményre, ám tényleg csak egy nagyon rövid időre, mielőtt újra elfordítaná a tekintetét. A falak mögül, és nem is azt figyelve sem az alakot, sem Kagan Nagyurat nem láthatja, amíg meg nem érkeznek, így ez még jelenleg nem befolyásolja. A bemutatkozás viszont már igen. Az elf kisasszonynak elég bonyolult neve van, és ismét kettő, így tehát a tündérke a szokásaihoz híven, és mivel a hölgy testi adottságai alapján már igencsak a serdülő vagy ifjú korban járhat, marad a hivatalos megszólításnál, egy mély meghajlás kíséretében, bepótolva a saját, teljes bemutatását is.*
– Üdvözlöm, Tyilaria Kisasszony! Mofeta Wirfall vagyok, kereskedőtanonc, Leandana Kagantal és a Thargodar Szövetség szolgálatában.
*Azon nagy, kerek szemeket meresztve csodálkozik el, hogy az elf egyedül jött volna, és a biztonság kedvéért rá is kérdez.*
~Biztosan ezért ilyen nyugodt azzal az izével kapcsolatban is. Lehet, hogy ő is nagy mágus, és pontosan tudja, hogy az a valami nem akar nekünk ártani. Ha mágus, akkor talán megkérdezhetem tőle azt is, amit Morwon Úrfinak kell szereznem! Megint milyen szerencsés vagy, Mofi!~
*Ez a gondolat igazán meghozza a kedvét és a lelkesedését, így hát sokkal kevésbé feszülten, érdeklődő hangon szólal meg, bizonyítandó a feltételezését.*
– Synmiráig? És egyedül? És nem kísérte senki megvédeni? Akkor... Ön ugye mágus, Kisasszony?
*A döntés, miszerint vele kéne tartania, már ott motoszkál a fejében, a válasza azonban nagyban függ Tyilaria feleletétől, így türelmesen megvárja, amíg a kisasszony reagál.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.10 07:17:21