//Learon Mester, majd Gyülekező//
*Mofi erősen elgondolkodik az ötleten, és két tucat nem is tűnik annyira kivitelezhetetlennek, sem megjegyezhetetlennek, főként, ha a pásztor majdnem minden percét közöttük tölti. A tündérke biztos abban, hogy Learon Mester egyenként ismeri az összes jószágot, és a neveiket is meg tudná jegyezni, ám ezt az ajánlatot vissza kell utasítania, így meg is rázza a fejét.*
– Azt hiszem az elnevezés feladata és joga inkább Önt illeti meg, Learon Mester. Örömmel adtam nevet Naykának, de az állatok a pásztorhoz tartoznak, nem a kereskedőtanonchoz. Vagyis hosszabb ideig tartoznak Önhöz, mint hozzám, így jobb lesz szerintem, ha Ön nevezgeti el őket.
*Elhallgat egy pillanatra, végigtekintve az állatokon, és így már nem is tűnnek annyira kevésnek, tehát gyorsan hozzáteszi.*
– Persze ha elakad, és nem talál jó nevet, akkor szívesen segítek.
*Azon kicsit meglepődik, hogy a sajtmester szíve inkább a kecskékhez húzott, mint a kutyához, mivel azonban múltidőben beszélt Learon, így mindössze magyarázatként értelmezi a megszólalását.*
~Most már biztosan minden állatát egyformán szereti. Nagyon szép foglalkozást választott. Ha nem kereskedő lennék, biztosan én is állatokkal foglalkoznék. Vagy dajka lennék. Nem is tudom.~
*Elgondolkodva lépdel a beszélgetőtársa mellett, majd amikor kiderül, hogy nagyobb feladatot látott a megrendelés mögé, mint amit valójában jelent, mindössze értő bólintással jelzi, hogy már át is írta a fejében a dolgokat.*
– Értem. Így már mindjárt más, ezeket könnyedén beszerzem a piacon. Most már csak tényleg mindössze azt kell elárulnia, hogy milyen árban gondolkodik. A jó tükör elég drága dolog, de szerezhetek bronzot is olcsóbban, csak az egy idő után kifakul. A kutyus pedig...
*Itt Naykára tekint, mintha tőle várna segítséget, majd fel is teszi az utolsó kérdését.*
– Gondolom őt is pásztorkutyának, és őrzési feladatokra szeretné tartani, ugye?
*A részletek rendkívül fontosak, és egy kereskedőnek mindenhol otthonosan kell mozognia. A mestere mellett a tündérke elég széles körű ismeretet szerzett, hiszen azt majd csak nagyon sokára kell eldöntenie, hogy szakosodik-e bármire is, vándor kereskedőként pedig egyfajta mindenesi feladatot kell ellátnia, és értenie kell egy picit a fák fajtáihoz ugyanúgy, ahogyan egy picit az állatokhoz, és egy picit mindenhez. Ennél viszont sokkal nehezebb kérdés az, hogy megvárakoztathatja-e Lordot. A tündérke picit savanyú képpel fordul vissza, és bár nem szívesen mondd le a találkozás halogatásáról, mégis tudja, hogy első a kötelesség, így ismételten bólint.*
– Biztosan megérti majd, és első a kötelesség. Leandana Kisasszony nem véletlenül trombitálja össze a szövetséget, ebben biztos vagyok.
*Így tehát sarkon is fordul, és bár nem tudja, hogy a pásztor addig hol hagyja majd a kecskéket, úgy dönt, hogy ha már együtt vannak, és Learon Mester is úgy fejezte ki magát, miszerint megtudjuk, hogy miért is kell menni, továbbra sem mozdul mellőle, és rábízza, hogy miként is jutnak vissza.*