Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 381 (7601. - 7620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7620. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-26 15:11:32
Üzenet elküldve: 2017-02-26 15:11:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
// Megkésve bár, de törve nem //
* Mivel, ha valaki kilép a Vaskorsó Tavernából, akkor az már nincs ott többé, ezért Morwon is valami ilyesmi elvet követve folytatja útját. Közben pedig szokásához híven - pontosabban kivételesen, hiszen máskor nem nagyon szokott énekelgetni, legfeljebb magában - verset költ, melyet menet közben költ és ami tetszik neki. *
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
Azt amúgy nem tudja, hogy a kapuban áll-e valaki, de miután a verset elszavalja, azt is megnézi, s ha nem áll senki, akkor nem tétovázik sokat, egyből belép a kapun (vagy bedönti a falakat, ha még zárva is van); ha pedig áll ott valaki, akkor vár egy kicsit, hátha lesz valamiféle reakció - ám, ha nem, akkor az sem zavarja nagyon, akkor úgy veszi, ahogy venni szokás az ilyesmit. Azaz, hogy a hallgatás egyenlő a beleegyezéssel. *
* Mivel, ha valaki kilép a Vaskorsó Tavernából, akkor az már nincs ott többé, ezért Morwon is valami ilyesmi elvet követve folytatja útját. Közben pedig szokásához híven - pontosabban kivételesen, hiszen máskor nem nagyon szokott énekelgetni, legfeljebb magában - verset költ, melyet menet közben költ és ami tetszik neki. *
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
Azt amúgy nem tudja, hogy a kapuban áll-e valaki, de miután a verset elszavalja, azt is megnézi, s ha nem áll senki, akkor nem tétovázik sokat, egyből belép a kapun (vagy bedönti a falakat, ha még zárva is van); ha pedig áll ott valaki, akkor vár egy kicsit, hátha lesz valamiféle reakció - ám, ha nem, akkor az sem zavarja nagyon, akkor úgy veszi, ahogy venni szokás az ilyesmit. Azaz, hogy a hallgatás egyenlő a beleegyezéssel. *
7619. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-26 09:02:32
Üzenet elküldve: 2017-02-26 09:02:32
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Thargarodon egyetlen torony van, legalábbis amiről tud és az is inkább kilátóként funkcionál, meg talán lőállásként, bár a harcra itt nem fog sor kerülni, amíg ő be nem kattan. Nem hiszi, hogy bezárnának oda bárkit is, ha meg igen akkor a torony túlságosan is bent lenne ahhoz, hogy érdemes lenne egy hágcsóval a tetejére kerülni egy háborús helyzet, vagy akár besurranó hadművelet esetén. Meg persze a lány haja is túl rövid.*
-Sok üres ház van a felföldön? *Érdeklődik tovább. Achimmal éppenséggel volt egy kis nézeteltérése még legutóbbi látogatásakor. Azért nem kívánta neki a halált, különösen nem egy ennyire becstelen halált.
A macska valóban finom falatnak tűnik, bizonyos körülmények között akár egy jó ebéd is készíthető lenne belőle, de ő a díszállatokat továbbra is elutasítja. Ha már állatot tart és eteti az vagy harcoljon mint egy kutya, vagy vigye el őt egyik helyről a másikra mint egy ló. Az az állat amit csak a szépségéért tartanak az szerinte nem ér többet mint egy vágott virág, vagy mint a váza amiben a virágot tartják. Márpedig most élőlényről lenne szó. Ennek ellenére Shicuk nem eszi meg Valiant, nem át mert megállította. De Valiannal még így is kevesebbet foglalkozik mint egy valamire való küszöbbel. A lábaihoz simuló, valószínűleg őt elgáncsolni akaró állatot finom lábmozdulatokkal tereli elfele. Bántani nem akarja, mégiscsak Alyo kis kedvence, de nem szeretne pofára esni. Fejszéjét ott hagyja a rönkben, talán később még visszatérnek hozzá.*
-Eddig csak nyerset evett. Általában olyat amit maga fogott. *Mondja. Illetve amióta Shicuk nála van, valahogy nem jönnek a közelébe a galambok, meg a barakkot se potyogtatják össze annyira. Miért van ez?*
*Thargarodon egyetlen torony van, legalábbis amiről tud és az is inkább kilátóként funkcionál, meg talán lőállásként, bár a harcra itt nem fog sor kerülni, amíg ő be nem kattan. Nem hiszi, hogy bezárnának oda bárkit is, ha meg igen akkor a torony túlságosan is bent lenne ahhoz, hogy érdemes lenne egy hágcsóval a tetejére kerülni egy háborús helyzet, vagy akár besurranó hadművelet esetén. Meg persze a lány haja is túl rövid.*
-Sok üres ház van a felföldön? *Érdeklődik tovább. Achimmal éppenséggel volt egy kis nézeteltérése még legutóbbi látogatásakor. Azért nem kívánta neki a halált, különösen nem egy ennyire becstelen halált.
A macska valóban finom falatnak tűnik, bizonyos körülmények között akár egy jó ebéd is készíthető lenne belőle, de ő a díszállatokat továbbra is elutasítja. Ha már állatot tart és eteti az vagy harcoljon mint egy kutya, vagy vigye el őt egyik helyről a másikra mint egy ló. Az az állat amit csak a szépségéért tartanak az szerinte nem ér többet mint egy vágott virág, vagy mint a váza amiben a virágot tartják. Márpedig most élőlényről lenne szó. Ennek ellenére Shicuk nem eszi meg Valiant, nem át mert megállította. De Valiannal még így is kevesebbet foglalkozik mint egy valamire való küszöbbel. A lábaihoz simuló, valószínűleg őt elgáncsolni akaró állatot finom lábmozdulatokkal tereli elfele. Bántani nem akarja, mégiscsak Alyo kis kedvence, de nem szeretne pofára esni. Fejszéjét ott hagyja a rönkben, talán később még visszatérnek hozzá.*
-Eddig csak nyerset evett. Általában olyat amit maga fogott. *Mondja. Illetve amióta Shicuk nála van, valahogy nem jönnek a közelébe a galambok, meg a barakkot se potyogtatják össze annyira. Miért van ez?*
7618. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:16:48
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:16:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem hinné, hogy tiltanának bárkit bárkitől, mert akkor már előre ki lett volna adva az utasítás, még azelőtt, hogy Aoneer megérkezik. Mert ugye tudtak az érkezéséről, Alyo maga hozta a levelet Zianától. Persze ha felmerülne a tiltás, akkor viszont igen romantikus liezon kerekedne a dologból, amikor sötét sarkokban találkoznak, meg egyéb furcsa helyeken. Ennek is meglehetne persze a varázsa, szinte azt is látja Alyo maga előtt, ahogyan hosszú haját leengedi a toronyból, hogy Aoneer azon mászhasson fel hozzá. Meg csupa ilyen mesés ábrándja van, de ezeken csak nevet gondolatban, hiszen még gondolati szinten sem gondolja komolyan.*
- Hát szerencsénk van, mert Akheelt elutazott. Achim meg halálra itta magát. Mármint ez persze tök szomorú, és tök sajnálom. Úgy értem, hogy senki nem fog hallgatózni.
*Amúgy sem szoktak ilyesmivel foglalkozni, maximum akkor, ha a másik túl hangos, vagy akkor ha lehetetlen időben hangoskodik. Ez utóbbi jóval zavaróbb, mint az előbbi, pláne ha aludna az ember, de másokat kell hallgatnia.
Csak a sólyom hangjára kapja kapja fel a fejét, addig a pillanatig kitartóan legeltette seszínű szemeit a férfin. Valian is ezt a pillanatot választja arra, hogy hátát púpozva nyújtózkodni kezdjen. Csíknyi pupillákkal méregeti a madarat. Alyo meg felváltva nézi a két állatot. Valahogy az az érzése, hogy ezek még belekóstolnak egymásba. Attól nem fél, hogy Valian elrepülne egy sólyommal a hátán, de a karmokat, meg a csőrt elnézve simán kárt tehetnek egymásban, Alyo meg ennek elejét venné. Lepattan hát a farakásról, összekapkod gyorsan annyit a felhasogatott fából amennyit csak tud, feltett szándéka, hogy ezt a szobájában lerakja.*
- Nyers húst eszik, vagy olyat is amit már megfőztek?
*érdeklődik menet közben. Valiannak mindegy, hogy a kaja készen van, vagy még nyers, ezért is olyan dagadt. Minden dagadtsága ellenére persze fürge, mert mégiscsak macska, ráadásul nagyon okos állat, hiszen egyből tudja, hogy evésről van szó, mert már dörgölőzik a lány lábához, ami még hagyján, de Aoneernél is bepróbálkozik. A hűtlen cafka!*
*Nem hinné, hogy tiltanának bárkit bárkitől, mert akkor már előre ki lett volna adva az utasítás, még azelőtt, hogy Aoneer megérkezik. Mert ugye tudtak az érkezéséről, Alyo maga hozta a levelet Zianától. Persze ha felmerülne a tiltás, akkor viszont igen romantikus liezon kerekedne a dologból, amikor sötét sarkokban találkoznak, meg egyéb furcsa helyeken. Ennek is meglehetne persze a varázsa, szinte azt is látja Alyo maga előtt, ahogyan hosszú haját leengedi a toronyból, hogy Aoneer azon mászhasson fel hozzá. Meg csupa ilyen mesés ábrándja van, de ezeken csak nevet gondolatban, hiszen még gondolati szinten sem gondolja komolyan.*
- Hát szerencsénk van, mert Akheelt elutazott. Achim meg halálra itta magát. Mármint ez persze tök szomorú, és tök sajnálom. Úgy értem, hogy senki nem fog hallgatózni.
*Amúgy sem szoktak ilyesmivel foglalkozni, maximum akkor, ha a másik túl hangos, vagy akkor ha lehetetlen időben hangoskodik. Ez utóbbi jóval zavaróbb, mint az előbbi, pláne ha aludna az ember, de másokat kell hallgatnia.
Csak a sólyom hangjára kapja kapja fel a fejét, addig a pillanatig kitartóan legeltette seszínű szemeit a férfin. Valian is ezt a pillanatot választja arra, hogy hátát púpozva nyújtózkodni kezdjen. Csíknyi pupillákkal méregeti a madarat. Alyo meg felváltva nézi a két állatot. Valahogy az az érzése, hogy ezek még belekóstolnak egymásba. Attól nem fél, hogy Valian elrepülne egy sólyommal a hátán, de a karmokat, meg a csőrt elnézve simán kárt tehetnek egymásban, Alyo meg ennek elejét venné. Lepattan hát a farakásról, összekapkod gyorsan annyit a felhasogatott fából amennyit csak tud, feltett szándéka, hogy ezt a szobájában lerakja.*
- Nyers húst eszik, vagy olyat is amit már megfőztek?
*érdeklődik menet közben. Valiannak mindegy, hogy a kaja készen van, vagy még nyers, ezért is olyan dagadt. Minden dagadtsága ellenére persze fürge, mert mégiscsak macska, ráadásul nagyon okos állat, hiszen egyből tudja, hogy evésről van szó, mert már dörgölőzik a lány lábához, ami még hagyján, de Aoneernél is bepróbálkozik. A hűtlen cafka!*
7617. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-25 19:56:54
Üzenet elküldve: 2017-02-25 19:56:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, ha egyszer már ide vetette őt a vak végzet, pontosabban vörös hadnagya vak és értelmetlen szeszélye, akkor ki kell használnia a helyzetet. És ez most vonatkozik a lánnyal együtt töltött időre, a vashegyiekre, meg a kezében tartott fejszére is. Egyelőre az utóbbira koncentrál, a többit pedig megpróbálja később összehozni. Mondjuk nem tudja miféle szögeket gyártanak itt a vashegyen, de ha görbék és gyengék akkor csak érdekesebb lesz a játék.*
-Persze. Már ha a főnökasszony nem tilt el tőled kezelés címszó alatt. *Veti fel a lehetőséget. A megbeszélésükben az is benne volt, hogy Alyo majd megérdeklődi lakhat e nála. Csak remélni tudja, hogy a Thargok azért egy kicsikét aggódnak a kapuőrük életéért és egészségéért. Ez azt is feltételezné, hogy nem hagyják csak úgy a városőrt körülötte sündörögni, meg az ágyában aludni, ha elmebetegnek meg közveszélyesnek tartják. Mellesleg az ágy kényelmes és kellően nagy, szóval nem fognak szorongani.*
-És kik laknak a szomszédban? *Teszi fel a kérdést. A hosszú ház kialakítása miatt csak két lakás van aminek zavarhatják a lakóit. Reméli nem olyanok akiket ismer, mert sem a jó sem a rossz ismerőseire nem tartozik rá a magánélete.
Közben újabb és újabb fadarabok kerülnek fejsze alá, majd válnak ketté az újabb és újabb suhintásoktól, még a végén már komolyan izzadni kezd a hűvös időjárás ellenére is. Sűrűn pillantgat a lány szeme felé, és persze próbál mosolyogni. Nem nehéz észrevenni a benne bujkáló vágyat, mondjuk azt eddig is ott látta benne minden egyes találkozásuk alkalmával. Csak kezdeni nem tud vele semmit, mert az idő még mindig hideg ahhoz, hogy ennél jobban nekivetkőzzön, megfázni nem akar, a félvér alatt lévő farakás pedig kényelmetlen. Csak akkor kapja fel a fejét mikor a sólyma megunva a préda figyelését felrepül és körözni kezd a macska fölött.Halk szárnycsattogás, de már ismeri a madarat. Épp eléggé. A mozgása pont olyan mint amikor el akar kapni valamit. A férfi gondolkodás nélkül magához hívja az állatot, úgy látszik az kissé elkanászodott. Kevesebbet foglalkozott vele a kelleténél.*
-Azt hiszem megéhezett. *Mondja a lánynak, párszor pedig végigsimít a madár hátán, míg az állat a karjába mar lábaival. Nem mélyen, de érezhetően.*
-Kéne keríteni neki valamit, mielőtt olyasmit támad meg amit nem kéne.
*Bólint, ha egyszer már ide vetette őt a vak végzet, pontosabban vörös hadnagya vak és értelmetlen szeszélye, akkor ki kell használnia a helyzetet. És ez most vonatkozik a lánnyal együtt töltött időre, a vashegyiekre, meg a kezében tartott fejszére is. Egyelőre az utóbbira koncentrál, a többit pedig megpróbálja később összehozni. Mondjuk nem tudja miféle szögeket gyártanak itt a vashegyen, de ha görbék és gyengék akkor csak érdekesebb lesz a játék.*
-Persze. Már ha a főnökasszony nem tilt el tőled kezelés címszó alatt. *Veti fel a lehetőséget. A megbeszélésükben az is benne volt, hogy Alyo majd megérdeklődi lakhat e nála. Csak remélni tudja, hogy a Thargok azért egy kicsikét aggódnak a kapuőrük életéért és egészségéért. Ez azt is feltételezné, hogy nem hagyják csak úgy a városőrt körülötte sündörögni, meg az ágyában aludni, ha elmebetegnek meg közveszélyesnek tartják. Mellesleg az ágy kényelmes és kellően nagy, szóval nem fognak szorongani.*
-És kik laknak a szomszédban? *Teszi fel a kérdést. A hosszú ház kialakítása miatt csak két lakás van aminek zavarhatják a lakóit. Reméli nem olyanok akiket ismer, mert sem a jó sem a rossz ismerőseire nem tartozik rá a magánélete.
Közben újabb és újabb fadarabok kerülnek fejsze alá, majd válnak ketté az újabb és újabb suhintásoktól, még a végén már komolyan izzadni kezd a hűvös időjárás ellenére is. Sűrűn pillantgat a lány szeme felé, és persze próbál mosolyogni. Nem nehéz észrevenni a benne bujkáló vágyat, mondjuk azt eddig is ott látta benne minden egyes találkozásuk alkalmával. Csak kezdeni nem tud vele semmit, mert az idő még mindig hideg ahhoz, hogy ennél jobban nekivetkőzzön, megfázni nem akar, a félvér alatt lévő farakás pedig kényelmetlen. Csak akkor kapja fel a fejét mikor a sólyma megunva a préda figyelését felrepül és körözni kezd a macska fölött.Halk szárnycsattogás, de már ismeri a madarat. Épp eléggé. A mozgása pont olyan mint amikor el akar kapni valamit. A férfi gondolkodás nélkül magához hívja az állatot, úgy látszik az kissé elkanászodott. Kevesebbet foglalkozott vele a kelleténél.*
-Azt hiszem megéhezett. *Mondja a lánynak, párszor pedig végigsimít a madár hátán, míg az állat a karjába mar lábaival. Nem mélyen, de érezhetően.*
-Kéne keríteni neki valamit, mielőtt olyasmit támad meg amit nem kéne.
7616. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-25 15:50:55
Üzenet elküldve: 2017-02-25 15:50:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyo feltétlen bizalommal viseltetik Aoneer iránt, ezért is ad baltát a kezébe. Sőt a thargokban is van egy alapvető bizalom, hogy nem zárták el az összes fegyverként használható tárgyat. Mivel fegyvert bármiből lehet eszkábálni, így felesleges időpocsékolás is lenne az ilyesmi. Alyo meg azt sem gondolja, hogy Aoneer majd éjjel felkel és aztán széthasítja valaki koponyáját. Talán a lány részéről naiv feltételezés ez, de hát ő már csak ilyen naiv.
Elfigyeli, ahogyan munkának áll a férfi, ő maga pedig kicsit görnyedten ül a farakáson, kezeit valahol a köpeny rejtekén nyugtatja, lábait lógatja, bokáit keresztezi egymáson. Magában dúdol, lábfejeit pedig ritmusra mozgatja.*
- Persze, szerzünk szögeket.
*Mosolyog rá a férfire, továbbra is dudorászik magában, elképzeli, hogy egy-egy mozdulathoz mely izmok feszülnek meg a férfi felsőtestén. A következő gondolata az, hogy csakugyan kell keríteni Aoneernek valami göncöt, legalább pár váltással, mert ki tudja, hogy az agykurkászás mennyi idejét foglalja majd le, és mennyit tud azzal tölteni, hogy mosson magára. Alyo, sőt Akheel kivételével minden általa ismert nő ügyel arra, hogy naponta tiszta alsót húzzon, neki ez így kényelmes, fürdeni is naponta fürdik, rosszul érzi magát ha kimarad egy alkalommal is. Mármint Alyo feltételezi, hogy hozott magával a férfi ruhát, csak azt nem tudja, hogy mennyit, mivel mikor megérkezett nem nagyon volt nála csomag, bár lehet, hogy nyeregtáskáiba rejtette. De egy barbáros, feszülős bőrgátyó biztosan remekül feszítene a fenekén. A gondolatra Alyo kidugja nyelve hegyét a szája sarkába.*
- Alszol nálam, míg itt vagy, ugye?
*megbeszéltek valami hasonlót, de lehet, hogy azóta a férfi meggondolta magát.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 16:15:45
*Alyo feltétlen bizalommal viseltetik Aoneer iránt, ezért is ad baltát a kezébe. Sőt a thargokban is van egy alapvető bizalom, hogy nem zárták el az összes fegyverként használható tárgyat. Mivel fegyvert bármiből lehet eszkábálni, így felesleges időpocsékolás is lenne az ilyesmi. Alyo meg azt sem gondolja, hogy Aoneer majd éjjel felkel és aztán széthasítja valaki koponyáját. Talán a lány részéről naiv feltételezés ez, de hát ő már csak ilyen naiv.
Elfigyeli, ahogyan munkának áll a férfi, ő maga pedig kicsit görnyedten ül a farakáson, kezeit valahol a köpeny rejtekén nyugtatja, lábait lógatja, bokáit keresztezi egymáson. Magában dúdol, lábfejeit pedig ritmusra mozgatja.*
- Persze, szerzünk szögeket.
*Mosolyog rá a férfire, továbbra is dudorászik magában, elképzeli, hogy egy-egy mozdulathoz mely izmok feszülnek meg a férfi felsőtestén. A következő gondolata az, hogy csakugyan kell keríteni Aoneernek valami göncöt, legalább pár váltással, mert ki tudja, hogy az agykurkászás mennyi idejét foglalja majd le, és mennyit tud azzal tölteni, hogy mosson magára. Alyo, sőt Akheel kivételével minden általa ismert nő ügyel arra, hogy naponta tiszta alsót húzzon, neki ez így kényelmes, fürdeni is naponta fürdik, rosszul érzi magát ha kimarad egy alkalommal is. Mármint Alyo feltételezi, hogy hozott magával a férfi ruhát, csak azt nem tudja, hogy mennyit, mivel mikor megérkezett nem nagyon volt nála csomag, bár lehet, hogy nyeregtáskáiba rejtette. De egy barbáros, feszülős bőrgátyó biztosan remekül feszítene a fenekén. A gondolatra Alyo kidugja nyelve hegyét a szája sarkába.*
- Alszol nálam, míg itt vagy, ugye?
*megbeszéltek valami hasonlót, de lehet, hogy azóta a férfi meggondolta magát.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 16:15:45
7615. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 23:24:46
Üzenet elküldve: 2017-02-24 23:24:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Más az ha megesik egy szörnyűség és az egész környék megvetéssel, illetve a környék ostobább, orkabb tagjai hülye vigyorral szemlélik az eseményeket, és más az amikor egy törzsben, várban ez már már elvárás és a férfiasság közvetlen vonzata. A megvert, megalázott fél szempontjából talán hasonlónak tűnhet, de amikor egyfajta gyarlóság a közösség egész lelkét mérgezi, azt hívja ő a maga részéről barbárságnak. A férfi soha nem fog erőszakhoz, vagy ahhoz hasonlóhoz folyamodni olyanok ellen akiket védeni akar. Abban pedig nem igazán lát különbséget, hogy valaki a harcosokon, vagy az alávetetteken éli ki saját frusztráltságát, amikor mindkét esetben a sajátját, és a nála gyengébbet veti alá. Alyo pedig sok vashegyinél gyengébb és nem esik abba a kategóriába amit Aoneer harcosnak, vagy veszélyesnek titulálna. Ezt nem sértésnek szánja, de az ő szemében a háború a nehéz vértnél és a lovasrohamoknál kezdődik. Vagy talán csak, az zavarja, hogy nála koszosabb és kevésbé borotvált emberek csinálják ugyanezt. A franc se tudja.*
-Akkor inkább maradjon. ~Átkozott felföld.~ *Teszi hozzá fejben. Védettnek nyilván védett, de úgysincs senki akivel a vashegy hadat akarna viselni, akkor meg igazán lehetne kicsivel közelebb a meleg anyaföldhöz. Persze nyilván könnyedén megtalálja a hibát abban ami amúgy is ellenszenves a számára.
Kiérve felakasztja a köpenyét egy szegre, ennél azért kevésbé éles pontra számított, reméli nem lyukasztja át a sokat látott szövet anyagát.
A farakás már össze van készítve, a fejsze is le van téve valahova. Ennyit arról, hogy nem léphet be a vashegyre fegyveresen. Épp most szerzett magának egy remek arcbontó vasat. Igaz ezt nem fogja a Tharg hadak ellen felhasználni, meg kevés is lenne annyi ember legyőzéséhez, de egy gyilkossághoz éppen elég. Újabb hiba amit inkább ő kreál, minthogy valóban felfedezhette volna.
Na de végre elkezdi a munkát. Felrakja az első fadarabot, megemeli a fejszét, és lesújt. Az erős karok ennél nehezebb eszközökhöz szoktak, nem feszülnek eléggé, és a hideg miatt jó darabig izzadtság sem jelenik meg rajta. A fa pedig egyszerűen két darabra robban és lebucskázik az emelvényéről. Ha száraz akkor még ellenállást sem igazán mutat, és hét nyolc csapás után már a tönkben kezd valamiféle kár mutatkozni. Tényleg beleadja a dühét, már az első tíz csapás során, utána inkább visszavesz az erőből és csak annyira üti meg a rönköt amennyi annak elpusztításához szükséges.*
-Van otthon egy játék amit fejszével és szögekkel játszanak. *Mondja, leginkább azért, hogy mondjon valamit. Szereti a csendet, csak nem a jó társaságban.*
-Ha gondolod bemutatom, amint kész a farakás. *Igaz még közel sem tartanak a végénél. Egy kupacnyi fa nem esik széjjel csak mert egy morcos városőr csúnyán néz rá. Azonban gyorsan halad, és mivel ezt inkább munkának fogja fel mint szórakozásnak, nem szívesen tökölné el vele az egész napot, és az egész együtt töltött idejüket. Továbbá még mindig azt hiszi, Alyonak a fára van szüksége.
Shicuk közben megtelepszik egy közeli magaslaton és egyre inkább a vadász szemével kezdi vizsgálgatni a hatalmas macskát. Mohó egy jószág, akárcsak Valian, és nem sokat törődik a gazda, meg a másik nagy alak kívánalmaival. Elvégre minden ami négylábú, szőrös és elég kicsi, hogy elejtse az az övé. A macska valahol ennek a határán mozog. Az értelem azt diktálná keressen valami kisebb állatot, egeret, madarakat, ám Shicukot nem kormányozza értelem, sem józan belátás. Csupán az ösztön néhány fogaskereke ami azt mondja ölj. Kapd el azt ami épp előtted van, minden más bizonytalan.*
*Más az ha megesik egy szörnyűség és az egész környék megvetéssel, illetve a környék ostobább, orkabb tagjai hülye vigyorral szemlélik az eseményeket, és más az amikor egy törzsben, várban ez már már elvárás és a férfiasság közvetlen vonzata. A megvert, megalázott fél szempontjából talán hasonlónak tűnhet, de amikor egyfajta gyarlóság a közösség egész lelkét mérgezi, azt hívja ő a maga részéről barbárságnak. A férfi soha nem fog erőszakhoz, vagy ahhoz hasonlóhoz folyamodni olyanok ellen akiket védeni akar. Abban pedig nem igazán lát különbséget, hogy valaki a harcosokon, vagy az alávetetteken éli ki saját frusztráltságát, amikor mindkét esetben a sajátját, és a nála gyengébbet veti alá. Alyo pedig sok vashegyinél gyengébb és nem esik abba a kategóriába amit Aoneer harcosnak, vagy veszélyesnek titulálna. Ezt nem sértésnek szánja, de az ő szemében a háború a nehéz vértnél és a lovasrohamoknál kezdődik. Vagy talán csak, az zavarja, hogy nála koszosabb és kevésbé borotvált emberek csinálják ugyanezt. A franc se tudja.*
-Akkor inkább maradjon. ~Átkozott felföld.~ *Teszi hozzá fejben. Védettnek nyilván védett, de úgysincs senki akivel a vashegy hadat akarna viselni, akkor meg igazán lehetne kicsivel közelebb a meleg anyaföldhöz. Persze nyilván könnyedén megtalálja a hibát abban ami amúgy is ellenszenves a számára.
Kiérve felakasztja a köpenyét egy szegre, ennél azért kevésbé éles pontra számított, reméli nem lyukasztja át a sokat látott szövet anyagát.
A farakás már össze van készítve, a fejsze is le van téve valahova. Ennyit arról, hogy nem léphet be a vashegyre fegyveresen. Épp most szerzett magának egy remek arcbontó vasat. Igaz ezt nem fogja a Tharg hadak ellen felhasználni, meg kevés is lenne annyi ember legyőzéséhez, de egy gyilkossághoz éppen elég. Újabb hiba amit inkább ő kreál, minthogy valóban felfedezhette volna.
Na de végre elkezdi a munkát. Felrakja az első fadarabot, megemeli a fejszét, és lesújt. Az erős karok ennél nehezebb eszközökhöz szoktak, nem feszülnek eléggé, és a hideg miatt jó darabig izzadtság sem jelenik meg rajta. A fa pedig egyszerűen két darabra robban és lebucskázik az emelvényéről. Ha száraz akkor még ellenállást sem igazán mutat, és hét nyolc csapás után már a tönkben kezd valamiféle kár mutatkozni. Tényleg beleadja a dühét, már az első tíz csapás során, utána inkább visszavesz az erőből és csak annyira üti meg a rönköt amennyi annak elpusztításához szükséges.*
-Van otthon egy játék amit fejszével és szögekkel játszanak. *Mondja, leginkább azért, hogy mondjon valamit. Szereti a csendet, csak nem a jó társaságban.*
-Ha gondolod bemutatom, amint kész a farakás. *Igaz még közel sem tartanak a végénél. Egy kupacnyi fa nem esik széjjel csak mert egy morcos városőr csúnyán néz rá. Azonban gyorsan halad, és mivel ezt inkább munkának fogja fel mint szórakozásnak, nem szívesen tökölné el vele az egész napot, és az egész együtt töltött idejüket. Továbbá még mindig azt hiszi, Alyonak a fára van szüksége.
Shicuk közben megtelepszik egy közeli magaslaton és egyre inkább a vadász szemével kezdi vizsgálgatni a hatalmas macskát. Mohó egy jószág, akárcsak Valian, és nem sokat törődik a gazda, meg a másik nagy alak kívánalmaival. Elvégre minden ami négylábú, szőrös és elég kicsi, hogy elejtse az az övé. A macska valahol ennek a határán mozog. Az értelem azt diktálná keressen valami kisebb állatot, egeret, madarakat, ám Shicukot nem kormányozza értelem, sem józan belátás. Csupán az ösztön néhány fogaskereke ami azt mondja ölj. Kapd el azt ami épp előtted van, minden más bizonytalan.*
7614. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:38:53
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:38:53
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
*Nos a "minden akadály leküzdhető" részt annyiban komolyan gondolta, hogy megküzdene entitásokkal, sárkányokkal, a mítoszok démonaival, még valami elmebeteg asszonyállattal is talán, de... a fokozott vizelési ingerrel, amit a sör váltott ki, hát azzal nem tud. Meg nincs is abban a helyzetben, illetve tudatállapotban, hogy ügyet csináljon belőle. Annyit szerencsére nem ivott, hogy behugyozzon, de amint mélyen az erdőbe hatolt, és nem lát senkit a közelben, előkapja a szerszámát, és nekiáll megöntözni a legközelebbi fát. Közben elgondolkozik azon is, hogy milyen hülyeség folyton a fákat célozni. Mivel van neki bőven, kicsit elfordul, az aljnövényzetre is jusson, tudtán kívül meghódítja az itt élő warg területeit. És még csak meg sem kellett erőltetnie hozzá. Mától ő lehetne Lorew Mazoral, a hódító, ha tisztában lenne a tette jelentőségével. Így viszont csak Lorew Mazoral, a brunyáló marad. Arra igyekszik ügyelni, hogy a cipőjét ne piszkolja össze, és nagyjából sikeres is az akció. Innentől kezdve pedig már tényleg semmi nem állíthatja meg. A vizeletfoltot gondosan kikerülve halad tovább a mágustorony irányába.*
7613. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:46:25
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:46:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az asszonyok sorsát illetően Alyonak is hasonló elképzelései vannak a városiakat illetően. Részegen nyilván elkenik a kedves nejük száját, meg tán a gyerekekét is. Valószínűleg általános női sors lehet a világban, ha mindketten ilyesmit gondolnak egy, a sajátjuktól eltérő kultúráról. De hát a barbárok ténylegesen élvezik az erőszak minden formáját, csak éppen ezt nem harcosnőiken élik ki, márpedig Alyo harcos, még akkor is, ha nem a legprofibb. Ha gyalázat esne rajta, akkor nem hajtana alázatosan fejet, mert ahhoz túl büszke.
Az viszont természetesen legyezgeti, vagyis legyezgetné a hiúságát, ha a férfi nem hezitálna a fahasogatás és a szeretkezés között, hanem menten maga alá gyűrné. Mivel nyilván azért gyűri maga alá, mert vonzónak találja. Ő annak találja Aoneert, még akkor is, ha nem egy kimondott férfiszépség, mégis van benne valami, amitől Alyo totálisan elalél. Valószínűleg a borosta lehet a "ludas", többek között.*
- De, ha szeretnéd szívesen segítek, majd összeszedem azt, ami már kicsi.
*Szó sincs arról, hogy Alyo dolgoztatni akarná, egyszerűen csak úgy gondolja, hogy van a férfiban egy nagy csomó feszültség, amit ki kéne adnia magából, és a balta forgatása pont ilyen cselekvés, ráadásul igen hasznos is tud lenni.*
- Hát, ha hűvösben akarsz aludni, akkor eloltom, de egyébként nem terveztem. Úgyis leég nemsokára.
*Nem, nem favágás után tervez aludni, hanem majd az éjjel. Olyasmi miatt nem aggódik, hogy kipattanna egy szikra és lángra gyújtaná az egész kócerájt, okosan készítette a kályhát az, aki készítette, csak nagyon elszánt szikrák juthatnának ki.
Hogy Alyo kiismerhetetlen lenne? Valószínűleg nem kiismerhetetlenebb, mint bármelyik nő. A nők furcsa fajta, legalábbis férfi szemmel nézve, ahogyan női szemmel vizsgálva megállapítható az is, hogy a férfi is külön faj.
Alyo a hosszúház végéhez vezeti a férfit, ott az eresz alatt katonás rendben szórakozik a tüzelőnek szánt, alkar hosszúságúra fűrészelt fahasábok garmadája. Ezeket nyilván kisebbre kell hasogatni, hiszen nehéz lenne egyik-másik darabot beszuszakolni a kályhába.
Alyo tényleg letelepszik egy olyan részre, ahol már eléggé lefogyott a rakás ahhoz, hogy kényelmesen rátelepedhessen, Aoneer pedig találhat a köpenyének egy szeget beverve, és ebből arra következtethet, hogy mások is felakasztják a maguk ruháját. A macska kicsit odébb telepszik le, és szemrehányó pillantásokkal vizslatja őket egy darabig, aztán ráérős mozdulatokkal kezdi tisztogatni a bundáját. Pillantása ekkor már olyan, hogy a halandó kétlábúak leszűrhetik, hogy ők bizony alacsonyabb rendűek a csutkafarkú, hiúzfülű rettenetnél.*
*Az asszonyok sorsát illetően Alyonak is hasonló elképzelései vannak a városiakat illetően. Részegen nyilván elkenik a kedves nejük száját, meg tán a gyerekekét is. Valószínűleg általános női sors lehet a világban, ha mindketten ilyesmit gondolnak egy, a sajátjuktól eltérő kultúráról. De hát a barbárok ténylegesen élvezik az erőszak minden formáját, csak éppen ezt nem harcosnőiken élik ki, márpedig Alyo harcos, még akkor is, ha nem a legprofibb. Ha gyalázat esne rajta, akkor nem hajtana alázatosan fejet, mert ahhoz túl büszke.
Az viszont természetesen legyezgeti, vagyis legyezgetné a hiúságát, ha a férfi nem hezitálna a fahasogatás és a szeretkezés között, hanem menten maga alá gyűrné. Mivel nyilván azért gyűri maga alá, mert vonzónak találja. Ő annak találja Aoneert, még akkor is, ha nem egy kimondott férfiszépség, mégis van benne valami, amitől Alyo totálisan elalél. Valószínűleg a borosta lehet a "ludas", többek között.*
- De, ha szeretnéd szívesen segítek, majd összeszedem azt, ami már kicsi.
*Szó sincs arról, hogy Alyo dolgoztatni akarná, egyszerűen csak úgy gondolja, hogy van a férfiban egy nagy csomó feszültség, amit ki kéne adnia magából, és a balta forgatása pont ilyen cselekvés, ráadásul igen hasznos is tud lenni.*
- Hát, ha hűvösben akarsz aludni, akkor eloltom, de egyébként nem terveztem. Úgyis leég nemsokára.
*Nem, nem favágás után tervez aludni, hanem majd az éjjel. Olyasmi miatt nem aggódik, hogy kipattanna egy szikra és lángra gyújtaná az egész kócerájt, okosan készítette a kályhát az, aki készítette, csak nagyon elszánt szikrák juthatnának ki.
Hogy Alyo kiismerhetetlen lenne? Valószínűleg nem kiismerhetetlenebb, mint bármelyik nő. A nők furcsa fajta, legalábbis férfi szemmel nézve, ahogyan női szemmel vizsgálva megállapítható az is, hogy a férfi is külön faj.
Alyo a hosszúház végéhez vezeti a férfit, ott az eresz alatt katonás rendben szórakozik a tüzelőnek szánt, alkar hosszúságúra fűrészelt fahasábok garmadája. Ezeket nyilván kisebbre kell hasogatni, hiszen nehéz lenne egyik-másik darabot beszuszakolni a kályhába.
Alyo tényleg letelepszik egy olyan részre, ahol már eléggé lefogyott a rakás ahhoz, hogy kényelmesen rátelepedhessen, Aoneer pedig találhat a köpenyének egy szeget beverve, és ebből arra következtethet, hogy mások is felakasztják a maguk ruháját. A macska kicsit odébb telepszik le, és szemrehányó pillantásokkal vizslatja őket egy darabig, aztán ráérős mozdulatokkal kezdi tisztogatni a bundáját. Pillantása ekkor már olyan, hogy a halandó kétlábúak leszűrhetik, hogy ők bizony alacsonyabb rendűek a csutkafarkú, hiúzfülű rettenetnél.*
7612. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:05:55
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:05:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha le akarná teperni a lányt akkor előbb ki kéne rángatni a székből, meg kezdenie kellene valamit azzal a nagy macskával is. Lehet a barbárok között ez mindennapos, és nem is áll távol Aoneer elképzeléseitől amint a nagy északi bunkó ráparancsol az asszonyra, hogy takarítson, főzzön vacsorát, vagy épp kezdjen vetkőzni de nagyon gyorsan. És ha nem? Akkor megveri? Vagy megerőszakolja? Ehhez neki már tényleg nehéz a feje, az is meglepi amint Alyo a belépése óta tanúsított mély nyugalomból hirtelen felpattan és megcsókolja. Talán valamin megint átsiklott. Átkarolja a lányt, nehogy eldőljön és egy darabig megtartja. Nem, egyáltalán nem erre a kijelentésre számított.*
-Szóval nem akarsz segíteni? *Kérdezi mikor a lány elválik a szájától és széles mosolyt kanyarít oda ahol a félvér csókja elcsattant. Igazából nincs problémája a programmal, és kezdi érteni, hogy már megint valami előjáték félébe csöppent, pedig kivételesen nem ez volt a célja. Kivételesen.
Engedi a lányt elválni és öltözködni. Neki nem kell sokáig szedelőzködnie, csizma, köpeny rajta, meg az a kevés öltözék ami megmaradt. Illetve a teljes vértezetéhez képest kevés.
Megvárja amíg Alyo felöltözik, aztán nyitja az ajtót a lány előtt. Elvégre ő az aki majd az utat mutatja. Shicuk persze megint előbb indul el és repül kifelé. Neki nincs problémája a ideggel. Úgy látszik ma a Thargoknak fog dolgozni, sosem gondolta volna. Rettentő kellemetlen érzés amit nem teljesen kompenzál a lány öröme.*
-Eloltod a kályhát, vagy még visszajövünk? *Kérdezi érdeklődve. Ez alapján is csak nagyjából tudná meghatározni a lány terveit. Sajnos elég szűkös az ismeretségük, nem tudja Alyo csak akkor kiismerhetetlen amikor flörtöl vele, vagy egyébként is az. Ismét egy feloldhatatlan ellentét. Szereti amikor ilyen, de jobban meg akarja ismerni. Elvégre nem barbár, és nem csak takarításra, főzésre, meg teperésre kell neki.
Ha kiérnek követi a lányt amíg el nem érnek a favágás helyéig, ott aztán leteríti a köpenyét, valahova. Lehetőleg egy tisztább helyre, és nekigyürkőzik a feladathoz.*
*Ha le akarná teperni a lányt akkor előbb ki kéne rángatni a székből, meg kezdenie kellene valamit azzal a nagy macskával is. Lehet a barbárok között ez mindennapos, és nem is áll távol Aoneer elképzeléseitől amint a nagy északi bunkó ráparancsol az asszonyra, hogy takarítson, főzzön vacsorát, vagy épp kezdjen vetkőzni de nagyon gyorsan. És ha nem? Akkor megveri? Vagy megerőszakolja? Ehhez neki már tényleg nehéz a feje, az is meglepi amint Alyo a belépése óta tanúsított mély nyugalomból hirtelen felpattan és megcsókolja. Talán valamin megint átsiklott. Átkarolja a lányt, nehogy eldőljön és egy darabig megtartja. Nem, egyáltalán nem erre a kijelentésre számított.*
-Szóval nem akarsz segíteni? *Kérdezi mikor a lány elválik a szájától és széles mosolyt kanyarít oda ahol a félvér csókja elcsattant. Igazából nincs problémája a programmal, és kezdi érteni, hogy már megint valami előjáték félébe csöppent, pedig kivételesen nem ez volt a célja. Kivételesen.
Engedi a lányt elválni és öltözködni. Neki nem kell sokáig szedelőzködnie, csizma, köpeny rajta, meg az a kevés öltözék ami megmaradt. Illetve a teljes vértezetéhez képest kevés.
Megvárja amíg Alyo felöltözik, aztán nyitja az ajtót a lány előtt. Elvégre ő az aki majd az utat mutatja. Shicuk persze megint előbb indul el és repül kifelé. Neki nincs problémája a ideggel. Úgy látszik ma a Thargoknak fog dolgozni, sosem gondolta volna. Rettentő kellemetlen érzés amit nem teljesen kompenzál a lány öröme.*
-Eloltod a kályhát, vagy még visszajövünk? *Kérdezi érdeklődve. Ez alapján is csak nagyjából tudná meghatározni a lány terveit. Sajnos elég szűkös az ismeretségük, nem tudja Alyo csak akkor kiismerhetetlen amikor flörtöl vele, vagy egyébként is az. Ismét egy feloldhatatlan ellentét. Szereti amikor ilyen, de jobban meg akarja ismerni. Elvégre nem barbár, és nem csak takarításra, főzésre, meg teperésre kell neki.
Ha kiérnek követi a lányt amíg el nem érnek a favágás helyéig, ott aztán leteríti a köpenyét, valahova. Lehetőleg egy tisztább helyre, és nekigyürkőzik a feladathoz.*
7611. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:22:08
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:22:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Amint kilép a Vaskorsóból Tavernából nem haza megy, Synmirára, hanem a Mágustornyot veszi célba. Volt már ott nem egyszer, akkor, mielőtt elveszítette a varázslatait, most pedig azért megy, hogy visszaszerezze őket. Pozitív a hozzáállása, úgy érzi, hogy sikerre fog járni, egyértelműen. Persze ha odaér utána derülnek ki a dolgok igazán, de ha már egyszer sikerült megtanulnia párat, akkor most sem járhat kudarccal.
Vidáman sétálgat hát, nem nagyon érdekli, hogy hosszú az út az egy tündérnek, minden van nála, amire szüksége lehet.
Talán azt az elf barátjának is köszönheti. Ő biztatta, hogy tanuljon.*
Vidáman sétálgat hát, nem nagyon érdekli, hogy hosszú az út az egy tündérnek, minden van nála, amire szüksége lehet.
Talán azt az elf barátjának is köszönheti. Ő biztatta, hogy tanuljon.*
7610. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:04:15
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:04:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem egy sértődékeny fajta, így nem húzza fel az orrát azon, hogy Aoneer nem teperi le rögtön. Alyo ugyanis úgy gondolja, hogy elég időt tölt a férfi most ahhoz a Vashegyen, hogy jusson idő a beszélgetésre éppúgy, mint a kirándulásra, avagy a szeretkezésre. Azt majd este, és akkor egymás mellett alhatnak el, majd így is ébredjenek.
Viszont úgy tűnik, hogy a fa hasogatást illetően nem volt elég egyértelmű, mivel ő nem úgy gondolta, hogy a másik magára hagyja, míg hasogat, hanem úgy, hogy ő is vele megy és nézi. Ehhez természetesen fel kell állnia, amit a macska felháborodott vernyákolással honorál, de Alyo nem törődik vele, csak sarokkal finoman odébb taszajtja. Így bepótolhatja, amit eddig kihagyott, vagyis megölelheti, megcsókolhatja a férfit, úgy ahogy szokta: lábujjhegyen pipiskedve. A lába teljesen elzsibbadt a dagadt négylábú alatt, úgyhogy mindenképpen bele kell kapaszkodjon Aoneerbe, hogy ne essen össze.*
- Majd nézem ahogy csinálod!
*Gondolatban már elképzelte, hogy üldögél a fel-nem-aprított farakáson, és elnézi, ahogyan megfeszülnek az izmok a felsőtestén és a karján, mikor meglendíti a baltát, majd lesújt vele. Kár, hogy az évszak nem megfelelő ahhoz, hogy ennyire nekivetkőzzön. Így Alyo csak elképzelni tudja, ahogy a bőre alatt megfeszülnek az izomkötegek.
Mikor már visszatér lábaiba az élet akkor újra felhúzza csizmáit, meg felöltözködik, hogy ne fázzon meg odakinn. Különben mindenképpen el kell kísérje Aoneert, hogy megmutasson neki mindent. Ezt úgy fogja megtenni, hogy ujjait a férfi ujjai közé fűzi, és húzza magával a megfelelő irányba, feltéve ha a férfinek ez nincsen ellenére.*
*Nem egy sértődékeny fajta, így nem húzza fel az orrát azon, hogy Aoneer nem teperi le rögtön. Alyo ugyanis úgy gondolja, hogy elég időt tölt a férfi most ahhoz a Vashegyen, hogy jusson idő a beszélgetésre éppúgy, mint a kirándulásra, avagy a szeretkezésre. Azt majd este, és akkor egymás mellett alhatnak el, majd így is ébredjenek.
Viszont úgy tűnik, hogy a fa hasogatást illetően nem volt elég egyértelmű, mivel ő nem úgy gondolta, hogy a másik magára hagyja, míg hasogat, hanem úgy, hogy ő is vele megy és nézi. Ehhez természetesen fel kell állnia, amit a macska felháborodott vernyákolással honorál, de Alyo nem törődik vele, csak sarokkal finoman odébb taszajtja. Így bepótolhatja, amit eddig kihagyott, vagyis megölelheti, megcsókolhatja a férfit, úgy ahogy szokta: lábujjhegyen pipiskedve. A lába teljesen elzsibbadt a dagadt négylábú alatt, úgyhogy mindenképpen bele kell kapaszkodjon Aoneerbe, hogy ne essen össze.*
- Majd nézem ahogy csinálod!
*Gondolatban már elképzelte, hogy üldögél a fel-nem-aprított farakáson, és elnézi, ahogyan megfeszülnek az izmok a felsőtestén és a karján, mikor meglendíti a baltát, majd lesújt vele. Kár, hogy az évszak nem megfelelő ahhoz, hogy ennyire nekivetkőzzön. Így Alyo csak elképzelni tudja, ahogy a bőre alatt megfeszülnek az izomkötegek.
Mikor már visszatér lábaiba az élet akkor újra felhúzza csizmáit, meg felöltözködik, hogy ne fázzon meg odakinn. Különben mindenképpen el kell kísérje Aoneert, hogy megmutasson neki mindent. Ezt úgy fogja megtenni, hogy ujjait a férfi ujjai közé fűzi, és húzza magával a megfelelő irányba, feltéve ha a férfinek ez nincsen ellenére.*
7609. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-24 17:15:11
Üzenet elküldve: 2017-02-24 17:15:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, ezt feltétlenül megfogja kérdezni, legkésőbb az első kezelés alkalmával. Pontosan még persze nem tudja miről akar vele beszélgetni a főnökasszony így talán jobb ha ezt az egy témát már előre bekészíti.*
-Hmm, szeretkezés, vagy tűzifa hasogatás. *Mondja látszólag elgondolkodva és újabb mozdulatokkal simítja végig az ölébe került lábfejeket. Persze nem sok gondolkodni valója van a dolgon. Sajnos a felvázolt pontok közül csak egy van amihez Alyonak nem kell felkelnie ülőhelyéről, azt meg már kifejtette a lány, hogy erre nem kéne számítania.*
-Elég nehéz kérdés. *Mondja mosolyogva. Persze Thargarod faállományáról kevés fogalma lehet, szóval elfogadja, hogy esetleg szükség van a kétkezi munkára.
Finoman próbálja megemelni a lábakat, már ha Alyo nem emeli meg ismét végtagjait. Aztán lassan, de biztosan feltápászkodik. Nem sok időt töltött az ágyon ülve.*
-Akkor elintézem a tüzelőt, majd szólj ha kipihented magad, és akkor körbenézhetünk ezen a csodás helyen. *A "csodás" szót erős szarkazmussal mondja ki, de egyébként mosolyog, szavaiban nincs szemrehányás. Vagy ha van is nem szándékosan. Karját felemeli a sólyom pedig hamar visszatér hozzá. Még pár pillantást vet éles madár szemeivel az Aloy ölében ülő állatra. Úgy látszik mégsem enni jöttek.
Ha nincs több megbeszélnivaló akkor a katona kimegy és megkeresi a fejszét. Ha csak egy kicsit is, de élmény lesz újra fegyvert fogni valamire, és dolgokat hasítani ketté egy éles fémdarabbal.*
*Bólint, ezt feltétlenül megfogja kérdezni, legkésőbb az első kezelés alkalmával. Pontosan még persze nem tudja miről akar vele beszélgetni a főnökasszony így talán jobb ha ezt az egy témát már előre bekészíti.*
-Hmm, szeretkezés, vagy tűzifa hasogatás. *Mondja látszólag elgondolkodva és újabb mozdulatokkal simítja végig az ölébe került lábfejeket. Persze nem sok gondolkodni valója van a dolgon. Sajnos a felvázolt pontok közül csak egy van amihez Alyonak nem kell felkelnie ülőhelyéről, azt meg már kifejtette a lány, hogy erre nem kéne számítania.*
-Elég nehéz kérdés. *Mondja mosolyogva. Persze Thargarod faállományáról kevés fogalma lehet, szóval elfogadja, hogy esetleg szükség van a kétkezi munkára.
Finoman próbálja megemelni a lábakat, már ha Alyo nem emeli meg ismét végtagjait. Aztán lassan, de biztosan feltápászkodik. Nem sok időt töltött az ágyon ülve.*
-Akkor elintézem a tüzelőt, majd szólj ha kipihented magad, és akkor körbenézhetünk ezen a csodás helyen. *A "csodás" szót erős szarkazmussal mondja ki, de egyébként mosolyog, szavaiban nincs szemrehányás. Vagy ha van is nem szándékosan. Karját felemeli a sólyom pedig hamar visszatér hozzá. Még pár pillantást vet éles madár szemeivel az Aloy ölében ülő állatra. Úgy látszik mégsem enni jöttek.
Ha nincs több megbeszélnivaló akkor a katona kimegy és megkeresi a fejszét. Ha csak egy kicsit is, de élmény lesz újra fegyvert fogni valamire, és dolgokat hasítani ketté egy éles fémdarabbal.*
7608. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:24:23
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:24:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Természetesen Alyo nem hízott, sőt nem is fogyott, hiszen azért állandó edzésben van, meg a vért készítője nyilván belekalkulált némi súlyváltozást is. Megint csak viccelt, és tulajdonképpen örül annak, hogy cserébe Aoneer is ilyesmivel próbálkozik. Alyonak szent meggyőződése, hogy ha gyakorolja ezt a férfi, akkor még a végén egy egészen humoros valaki lehet. Vagy legalábbis nem teljesen humortalan. Alyo persze humortalanul is nagyon kedveli, nagyon is kedveli. Könnyedén, hasizomból emeli meg a lábait, hogy Aoneer leülhessen. Mindkettőjük szerencséjére a lány lába nem olyan sajtszagú, hogy a pók is leájuljon a szoba sarkából, ez főként annak köszönhető, hogy minőségi bőrcsizmája van, amiben nem pállik be az alsó végtagja. Ha úgy szaglana, akkor biztos, hogy inkább maga alá húzná amíg meg nem tudja mosni.*
- Hát nekünk lehet vadászni, hogy neked lehet-e azt nemtom. Kérdezd meg.
*Alyo nem hiszi, hogy ennek bármi akadálya lenne, és ugye a kapun kisétálva még a fegyverét is megkapná. Azonban lehet, hogy a férfire különleges elbírálás alá esik, szóval ő nem akar erre semmit mondani, mert nem illetékes, és nem akar hülyeséget mondani.*
- Hát amiket már mondtam. Vagy akár szeretkezhetünk is.
*Ehhez a pillanathoz talán egy kacér mosoly, vagy egy kacsintás illene, de Alyo nem csinál ilyesmit, csak mosolyog, hiszen végül is csak a lehetőségek vázolásáról volt szó. Ez is egy lehetőség, és a lány pont olyan szívesen műveli, mint a többit.*
- Mit gondolsz, nagy pofátlanság lenne, ha megkérnélek, hogy hasogass egy kis tűzifát?
*Nem mintha ne állna halomban, de Alyo úgy gondolja, hogy a feszültség simán levezethető ilyesfajta könnyed testmozgással. Az ember simán dühből csinálhatja, odaképzelve annak a fejét, akivel szívesen járna el hasonló módon. Az időjárás sajnos nem engedi azt, hogy Aoneer nekivetkőzve végezze ezt a tevékenységet, pedig a lány szívesen legeltetné rajta a szemeit. Egyébként ruhában is szívesen nézi, szóval az csak kis pluszt adna, ha ledobná az ingét. Feltéve persze ha Aoneer rábólint erre.*
*Természetesen Alyo nem hízott, sőt nem is fogyott, hiszen azért állandó edzésben van, meg a vért készítője nyilván belekalkulált némi súlyváltozást is. Megint csak viccelt, és tulajdonképpen örül annak, hogy cserébe Aoneer is ilyesmivel próbálkozik. Alyonak szent meggyőződése, hogy ha gyakorolja ezt a férfi, akkor még a végén egy egészen humoros valaki lehet. Vagy legalábbis nem teljesen humortalan. Alyo persze humortalanul is nagyon kedveli, nagyon is kedveli. Könnyedén, hasizomból emeli meg a lábait, hogy Aoneer leülhessen. Mindkettőjük szerencséjére a lány lába nem olyan sajtszagú, hogy a pók is leájuljon a szoba sarkából, ez főként annak köszönhető, hogy minőségi bőrcsizmája van, amiben nem pállik be az alsó végtagja. Ha úgy szaglana, akkor biztos, hogy inkább maga alá húzná amíg meg nem tudja mosni.*
- Hát nekünk lehet vadászni, hogy neked lehet-e azt nemtom. Kérdezd meg.
*Alyo nem hiszi, hogy ennek bármi akadálya lenne, és ugye a kapun kisétálva még a fegyverét is megkapná. Azonban lehet, hogy a férfire különleges elbírálás alá esik, szóval ő nem akar erre semmit mondani, mert nem illetékes, és nem akar hülyeséget mondani.*
- Hát amiket már mondtam. Vagy akár szeretkezhetünk is.
*Ehhez a pillanathoz talán egy kacér mosoly, vagy egy kacsintás illene, de Alyo nem csinál ilyesmit, csak mosolyog, hiszen végül is csak a lehetőségek vázolásáról volt szó. Ez is egy lehetőség, és a lány pont olyan szívesen műveli, mint a többit.*
- Mit gondolsz, nagy pofátlanság lenne, ha megkérnélek, hogy hasogass egy kis tűzifát?
*Nem mintha ne állna halomban, de Alyo úgy gondolja, hogy a feszültség simán levezethető ilyesfajta könnyed testmozgással. Az ember simán dühből csinálhatja, odaképzelve annak a fejét, akivel szívesen járna el hasonló módon. Az időjárás sajnos nem engedi azt, hogy Aoneer nekivetkőzve végezze ezt a tevékenységet, pedig a lány szívesen legeltetné rajta a szemeit. Egyébként ruhában is szívesen nézi, szóval az csak kis pluszt adna, ha ledobná az ingét. Feltéve persze ha Aoneer rábólint erre.*
7607. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:14:32
Üzenet elküldve: 2017-02-23 19:14:32
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Jarahn//
*Valahol az élet és halál közti állapotban lehetett, picikét talán közelebb az előbbihez, mint az utóbbihoz.*
-Van azért. A szobor ha megreped és lassacskán leomlik a héj, megszűnik a börtönburok, az élete pedig folytatódhat. Ha viszont meghal, örökké odavész. Ez két teljesen különböző út, aminek a végén van különbség.
*Nem összekeverendő azokkal a holtakkal, kik fekete mágia következtében bújtak ki a föld alól, hogy leigázzák Lanawin világát.*
-Épp ezért kell a végére járni.
*Mielőtt válaszolna még egyszer végigméri az őszülő férfit.*
-Nincs jogom eldönteni, hogy ki láthatja és ki nem. Ebből kifolyólag azt mondom, hogy jöjjön nyugodtan, legfeljebb elküldik.
*Azzal már megy is, ha minden igaz Jarahn meg jön utána.*
*Valahol az élet és halál közti állapotban lehetett, picikét talán közelebb az előbbihez, mint az utóbbihoz.*
-Van azért. A szobor ha megreped és lassacskán leomlik a héj, megszűnik a börtönburok, az élete pedig folytatódhat. Ha viszont meghal, örökké odavész. Ez két teljesen különböző út, aminek a végén van különbség.
*Nem összekeverendő azokkal a holtakkal, kik fekete mágia következtében bújtak ki a föld alól, hogy leigázzák Lanawin világát.*
-Épp ezért kell a végére járni.
*Mielőtt válaszolna még egyszer végigméri az őszülő férfit.*
-Nincs jogom eldönteni, hogy ki láthatja és ki nem. Ebből kifolyólag azt mondom, hogy jöjjön nyugodtan, legfeljebb elküldik.
*Azzal már megy is, ha minden igaz Jarahn meg jön utána.*
7606. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 16:47:14
Üzenet elküldve: 2017-02-23 16:47:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem hinné, hogy a lány meghízott volna, ez inkább arra utal, hogy a készítő ki spórolta az anyagot az öltözékből. Még egyszer megnézi a bőrvértet, de nem ért annyira sem az öltözködéshez, sem a bőrmegmunkáláshoz, hogy következtetéseket vonhasson le róla, Alyo derekát pedig takarja a túlméretezett macska.*
-Ha itt is úgy főznek mint a Pintyben akkor nem csodálkoznék rajta.
*Viccel vissza erőtlenül. Nem ebben nem jó, ezért nem is erőlteti a dolgot. Közben a leülés procedúráját is meg kell oldania amiben úgy látszik nem sietnek a segítségére. Megpróbálja kicsit megemelni Alyo lábait, már ha a lány engedi és a felvetés szerint alácsusszanni. A félvér lába sem sokkal illatosabb az övénél, annyi szerencséjük van, hogy a lány kevesebbet lovagolt. De azért szeretettel próbálja simogatni a talpacskákat még ha ebben nincs is nagy gyakorlata, és valószínűleg megint inkább csak ügyetlenkedik.*
-Mind érdekesnek hangzik, de egy darabig maradnék az utolsónál. *Amíg Alyo nem áll fel addig mást úgysem csinálhatnak, neki pedig nem szándéka a másikat siettetni. Kicsit még most is úgy érzi megzavart valamit, csak a fene sem tudja mi az. A szekrényben nem rejtőzik senki, az ágy alól sem hallani nyögést mikor rátelepszik.*
-A főnökasszony megengedi, hogy vadásszatok a környéken? *Teszi fel a kérdést.* -A háború alatt szabad volt, de annak már vége és nem akarok törvénysértésbe futni.
*Még csak az kéne, bolond vagy sem, attól még le tudják csukni és mehet a Krenkataurba. Nem lehetnek hasonló dobásai.*
-Érdeklődve hallgatom. *Mondja a lány végső szavaira és próbál mosolyogni, még ha néha nehéz is. Mintha rugók lennének az arcában amik mindig visszarántják a katonás tartásba. Az persze neki is megfordult a fejében, hogy megint összeölelkeznek, és megint össze mocskolnak egy tiszta lepedőt, férfiként ettől nehezen tud elvonatkoztatni, de azt egy kis túlzással bármikor csinálhatják, akár Artheniorban, akár egy kisebb kiruccanása alkalmával. Ha már van hat napjuk ő is szívesebben venne részt valami többet igénylő szórakozásban.*
*Nem hinné, hogy a lány meghízott volna, ez inkább arra utal, hogy a készítő ki spórolta az anyagot az öltözékből. Még egyszer megnézi a bőrvértet, de nem ért annyira sem az öltözködéshez, sem a bőrmegmunkáláshoz, hogy következtetéseket vonhasson le róla, Alyo derekát pedig takarja a túlméretezett macska.*
-Ha itt is úgy főznek mint a Pintyben akkor nem csodálkoznék rajta.
*Viccel vissza erőtlenül. Nem ebben nem jó, ezért nem is erőlteti a dolgot. Közben a leülés procedúráját is meg kell oldania amiben úgy látszik nem sietnek a segítségére. Megpróbálja kicsit megemelni Alyo lábait, már ha a lány engedi és a felvetés szerint alácsusszanni. A félvér lába sem sokkal illatosabb az övénél, annyi szerencséjük van, hogy a lány kevesebbet lovagolt. De azért szeretettel próbálja simogatni a talpacskákat még ha ebben nincs is nagy gyakorlata, és valószínűleg megint inkább csak ügyetlenkedik.*
-Mind érdekesnek hangzik, de egy darabig maradnék az utolsónál. *Amíg Alyo nem áll fel addig mást úgysem csinálhatnak, neki pedig nem szándéka a másikat siettetni. Kicsit még most is úgy érzi megzavart valamit, csak a fene sem tudja mi az. A szekrényben nem rejtőzik senki, az ágy alól sem hallani nyögést mikor rátelepszik.*
-A főnökasszony megengedi, hogy vadásszatok a környéken? *Teszi fel a kérdést.* -A háború alatt szabad volt, de annak már vége és nem akarok törvénysértésbe futni.
*Még csak az kéne, bolond vagy sem, attól még le tudják csukni és mehet a Krenkataurba. Nem lehetnek hasonló dobásai.*
-Érdeklődve hallgatom. *Mondja a lány végső szavaira és próbál mosolyogni, még ha néha nehéz is. Mintha rugók lennének az arcában amik mindig visszarántják a katonás tartásba. Az persze neki is megfordult a fejében, hogy megint összeölelkeznek, és megint össze mocskolnak egy tiszta lepedőt, férfiként ettől nehezen tud elvonatkoztatni, de azt egy kis túlzással bármikor csinálhatják, akár Artheniorban, akár egy kisebb kiruccanása alkalmával. Ha már van hat napjuk ő is szívesebben venne részt valami többet igénylő szórakozásban.*
7605. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 15:06:02
Üzenet elküldve: 2017-02-23 15:06:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Talán sikerül utolérnie Laorékat és ha minden igaz akkor velük együtt tud átjutni a kapu őrségén. Sajnos erről lemarad de nem problémázik rajta. Ha már meghívták akkor befészkelődik valahogy. A kapuban lévő őrlány ismerősnek tűnik neki. Őt sem nézi tovább, mint kellene, nehogy gyanús legyen. Harkronnak könnyebb dolga van mert tudja, hogy aki ismerős itt az a Thargodrym törzs tagja volt, akik Kagannal jöttek el. A fegyvereit gond nélkül leadja és követi a tömeget a gyűlésre. A városon belül úgy látja, hogy az erődbe tartanak sokan ezért maga is oda indul el.*
*Talán sikerül utolérnie Laorékat és ha minden igaz akkor velük együtt tud átjutni a kapu őrségén. Sajnos erről lemarad de nem problémázik rajta. Ha már meghívták akkor befészkelődik valahogy. A kapuban lévő őrlány ismerősnek tűnik neki. Őt sem nézi tovább, mint kellene, nehogy gyanús legyen. Harkronnak könnyebb dolga van mert tudja, hogy aki ismerős itt az a Thargodrym törzs tagja volt, akik Kagannal jöttek el. A fegyvereit gond nélkül leadja és követi a tömeget a gyűlésre. A városon belül úgy látja, hogy az erődbe tartanak sokan ezért maga is oda indul el.*
7604. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 13:27:12
Üzenet elküldve: 2017-02-23 13:27:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
* Gyakorlatilag halottnak lehet nevezni azt, aki nem az élők közőtt van, s az, miképp történt a dolog, kard vagy éppen varázslat által, igazán csak részletkérdés. Még ha nem is végleg. Márpedig egy szobor aligha lehet az élők közül való. *
- Nem sok a különbség.
* Jegyzi meg halkan, persze esze ágában sincs megsérteni a másikat vele, bár hazudna, ha azt mondaná, nem kíváncsi a reakciójára. *
- Hát ez az. Nem tudhatjuk, hogy hihetünk-e a híreknek.
* Improvizál, magában persze a felettesét, ki rá sózta a feladatot, magasztalja picit. Ha Kagan Thargodar él, akkor Leandanának nem lehet sok köze a halálához.
~ Hacsak nem ő varázsolta el, és rájött, hogy nincs valami jó pozícióban, emiatt keltette fel ismét. ~
Spekulációkkal viszont nem sokra megy az ember, a másokra vakon mutogatás meg felesleges idő- és energiapocsékolás. Így hát egyenes lesz. *
- Örülnék, ha a saját szememmel láthatnám a nagyurat. Megoldható lenne?
* Ha a mágus valóban a barátja, nyilvánvalóan segíthet neki ebben. *
- Tudja, a feletteseimnek jelentéssel tartozom, és jogában áll megtagadni, természetesen, én mégis örülnék neki.
* Beszéde alatt félreáll az útból, de követi Worenthet. Remélhetőleg elég egyenes volt hozzá, hogy ugyanilyen választ kapjon. Azt azért nem mondta el, hogy ha megtagadják tőle a segítséget, nem fog leszállni róla, de az mellékes is. *
* Gyakorlatilag halottnak lehet nevezni azt, aki nem az élők közőtt van, s az, miképp történt a dolog, kard vagy éppen varázslat által, igazán csak részletkérdés. Még ha nem is végleg. Márpedig egy szobor aligha lehet az élők közül való. *
- Nem sok a különbség.
* Jegyzi meg halkan, persze esze ágában sincs megsérteni a másikat vele, bár hazudna, ha azt mondaná, nem kíváncsi a reakciójára. *
- Hát ez az. Nem tudhatjuk, hogy hihetünk-e a híreknek.
* Improvizál, magában persze a felettesét, ki rá sózta a feladatot, magasztalja picit. Ha Kagan Thargodar él, akkor Leandanának nem lehet sok köze a halálához.
~ Hacsak nem ő varázsolta el, és rájött, hogy nincs valami jó pozícióban, emiatt keltette fel ismét. ~
Spekulációkkal viszont nem sokra megy az ember, a másokra vakon mutogatás meg felesleges idő- és energiapocsékolás. Így hát egyenes lesz. *
- Örülnék, ha a saját szememmel láthatnám a nagyurat. Megoldható lenne?
* Ha a mágus valóban a barátja, nyilvánvalóan segíthet neki ebben. *
- Tudja, a feletteseimnek jelentéssel tartozom, és jogában áll megtagadni, természetesen, én mégis örülnék neki.
* Beszéde alatt félreáll az útból, de követi Worenthet. Remélhetőleg elég egyenes volt hozzá, hogy ugyanilyen választ kapjon. Azt azért nem mondta el, hogy ha megtagadják tőle a segítséget, nem fog leszállni róla, de az mellékes is. *
7603. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 12:03:33
Üzenet elküldve: 2017-02-23 12:03:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem fognak összeveszni azon, hogy kinek mi számít vértnek, Alyo végül is nem lova, hogy talpig vasba öltözzön. Az íj használatában valószínűleg akadályozná is az ilyesmi, bár tény, hogy sosem próbálta még. Sőt nem is akarja próbálgatni.*
- Nem, de van ami kényelmesebb nála. De biztos híztam kicsit, azért szorít itt ott.
*Vigyorog, nem kell komolyan venni, mert ha így is van, ez akkor sem érzékelhető, hiszen a testalkata teljesen átlagos, nem is kövér, de nem is sovány, nem is túl izmos. Melltájékon tér csak el az átlagtól.*
- Most még ücsörgök picit, kinyújtott lábbal.
*Figyelmét nem kerüli el, hogy Aoneer szó szerint vergődik azon, hogy leüljön, meg úgy egyáltalán. Persze sejtette a lány előre, hogy a férfit feszélyezni fogja a hely, hiszen cseppet sem vágyott ide, de mégis muszáj volt. Emiatt őszintén sajnálja, szívesen megölelné, és megcsókolná, hátha az megnyugtatja, de úgy lezsibbadt már a lába az ölében terpeszkedő, továbbra is kitartóan kerregő jószágtól, hogy félő, hogy felállás után menten összecsuklana. Fogyókúrára kéne fogni az átokfajzat Valiant. Bár a karmát akkor is a lány térdén fenné. Azt hallotta valahol, hogy ez az állat elégedettségének a jele, Alyo pedig így is fogja fel, a dorombolást meg amúgy is kellemes hallgatni.*
- Megnéznéd a vár? Vagy a környéket? Együnk egyet a Tavernában? Csomó lehetőség van. Vagy leülsz ide az ágy végére, én az öledbe teszem a lábam és simogatod.
*Viccel, annak ellenére is, hogy tudja, hogy Aoneerrel nem nagyon lehet, de hát ahogy a férfi sem, úgy a lány sem tud igazán kibújni a bőréből, és nem is akar. Mindenesetre az ő lába már ott van az ágyon, pont ahová Aoneernek ülnie kellene, hogy az említett cselekvést végrehajthassa.*
- Vannak ötleteim arra, hogy hogyan tereljük el a gondolataidat a fejedről.
*Nem, nem arra gondol, hogy most azonnal ledobálják a ruháikat és vízszintbe helyezik magukat egymáson. Vagyis természetesen erre is gondol, de szívesen sétál egyet akár az erődben, akár akár az erdőben, csak egy kicsit még ülve maradna.
Szíve szerint megkérdezné a fejvizsgálgatásról, de mivel a másik egyértelműsítette, hogy rá sem akar gondolni, így Alyo nem faggatózik. Vakargatja csak Valian füle tövét, seszínű tekintetét pedig Aoneer arcán tartja.*
*Nem fognak összeveszni azon, hogy kinek mi számít vértnek, Alyo végül is nem lova, hogy talpig vasba öltözzön. Az íj használatában valószínűleg akadályozná is az ilyesmi, bár tény, hogy sosem próbálta még. Sőt nem is akarja próbálgatni.*
- Nem, de van ami kényelmesebb nála. De biztos híztam kicsit, azért szorít itt ott.
*Vigyorog, nem kell komolyan venni, mert ha így is van, ez akkor sem érzékelhető, hiszen a testalkata teljesen átlagos, nem is kövér, de nem is sovány, nem is túl izmos. Melltájékon tér csak el az átlagtól.*
- Most még ücsörgök picit, kinyújtott lábbal.
*Figyelmét nem kerüli el, hogy Aoneer szó szerint vergődik azon, hogy leüljön, meg úgy egyáltalán. Persze sejtette a lány előre, hogy a férfit feszélyezni fogja a hely, hiszen cseppet sem vágyott ide, de mégis muszáj volt. Emiatt őszintén sajnálja, szívesen megölelné, és megcsókolná, hátha az megnyugtatja, de úgy lezsibbadt már a lába az ölében terpeszkedő, továbbra is kitartóan kerregő jószágtól, hogy félő, hogy felállás után menten összecsuklana. Fogyókúrára kéne fogni az átokfajzat Valiant. Bár a karmát akkor is a lány térdén fenné. Azt hallotta valahol, hogy ez az állat elégedettségének a jele, Alyo pedig így is fogja fel, a dorombolást meg amúgy is kellemes hallgatni.*
- Megnéznéd a vár? Vagy a környéket? Együnk egyet a Tavernában? Csomó lehetőség van. Vagy leülsz ide az ágy végére, én az öledbe teszem a lábam és simogatod.
*Viccel, annak ellenére is, hogy tudja, hogy Aoneerrel nem nagyon lehet, de hát ahogy a férfi sem, úgy a lány sem tud igazán kibújni a bőréből, és nem is akar. Mindenesetre az ő lába már ott van az ágyon, pont ahová Aoneernek ülnie kellene, hogy az említett cselekvést végrehajthassa.*
- Vannak ötleteim arra, hogy hogyan tereljük el a gondolataidat a fejedről.
*Nem, nem arra gondol, hogy most azonnal ledobálják a ruháikat és vízszintbe helyezik magukat egymáson. Vagyis természetesen erre is gondol, de szívesen sétál egyet akár az erődben, akár akár az erdőben, csak egy kicsit még ülve maradna.
Szíve szerint megkérdezné a fejvizsgálgatásról, de mivel a másik egyértelműsítette, hogy rá sem akar gondolni, így Alyo nem faggatózik. Vakargatja csak Valian füle tövét, seszínű tekintetét pedig Aoneer arcán tartja.*
7602. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-23 06:47:54
Üzenet elküldve: 2017-02-23 06:47:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Jarahn//
*Egy kósza pillantást vet a palást felé, és nincs meglepve, ugyanis a Városi Őrség az utóbbi időkben elég gyakran teszi tiszteletét a barbárok földjén.*
-Egy. Kagan Thargodar eddig sem volt halott, csupán mélyálomba merült és körülzárta őt egy borostyánszobor.
*Erről Leandana tájékoztatta, szóval szó sincs itt halálról.*
-Kettő. Nemrégiben mestertársamtól értesültem, hogy úgy fest, Kagan lassan felébred. Szólt még egy bizonyos védőburokról is, meg az istenek kóválygásáról. Ezeknek feltétlenül utána kell járnom.
*Úgy véli a Vashegynek szüksége van most rá, hiszen tényleg sok mindent át kell beszélni.*
-Három. A híreknek elvileg már a városba is el kellett volna jutni, így meglepő, hogy ön, a Városi Őrség dicső tagja mit sem tud ezekről.
*Akárhányszor városőrökbe botlik mostanság, ők nem tudnak semmit... kicsit már unalmas.*
-Most pedig, ha megbocsájt. *lép el egy enyhe fejhajtás után Jarahn mellett jelezvén, hogy nincs most sok ideje társalogni, de később egy pohárka bor mellett lehet róla szó.*
*Egy kósza pillantást vet a palást felé, és nincs meglepve, ugyanis a Városi Őrség az utóbbi időkben elég gyakran teszi tiszteletét a barbárok földjén.*
-Egy. Kagan Thargodar eddig sem volt halott, csupán mélyálomba merült és körülzárta őt egy borostyánszobor.
*Erről Leandana tájékoztatta, szóval szó sincs itt halálról.*
-Kettő. Nemrégiben mestertársamtól értesültem, hogy úgy fest, Kagan lassan felébred. Szólt még egy bizonyos védőburokról is, meg az istenek kóválygásáról. Ezeknek feltétlenül utána kell járnom.
*Úgy véli a Vashegynek szüksége van most rá, hiszen tényleg sok mindent át kell beszélni.*
-Három. A híreknek elvileg már a városba is el kellett volna jutni, így meglepő, hogy ön, a Városi Őrség dicső tagja mit sem tud ezekről.
*Akárhányszor városőrökbe botlik mostanság, ők nem tudnak semmit... kicsit már unalmas.*
-Most pedig, ha megbocsájt. *lép el egy enyhe fejhajtás után Jarahn mellett jelezvén, hogy nincs most sok ideje társalogni, de később egy pohárka bor mellett lehet róla szó.*
7601. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-22 23:00:39
Üzenet elküldve: 2017-02-22 23:00:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Brennus. Másodjára hallja ezt a nevet, és akaratlanul is arra gondol, hogy ha akkora mint ő, és akár az ő ruháját is felvehetné akkor előbb utóbb a végzete is meg fog egyezni az ismeretlen Brennus sorsával. Nem is válaszol erre a felvetésre, túlságosan is szürke kép ez ahhoz, hogy felhozza itt és most. Az invitálásra már érdemben reagol és az ágyhoz lép. Próbál valami pokrócot maga alá teperni, mert még mindig az utcai nadrágban van, és nem kívánja összekoszolni azt a helyet ahol Alyo fekszik. Nincs rendesen beágyazva, ami egyébiránt nem zavarja, csak valami koszolható dolgot keres maga alá. Épp elég baj szerinte, hogy a csizmájával össze járkálta a kis helyiséget, de szerencsére a hideget nem kísérte záporeső.*
~Pedig ez még nem is valódi vért.~ *Pillant Alyo szolgálati öltözékére. Neki legalábbis az a vért amiben vas van, még ha csak számtalan apró gyűrű formájában is. A bőrvértek könnyedek és nem akadnak meg az erdő fáiban, ha vadászatról van szó, de egy valódi lovag már nem lesz gyorsabb attól, hogy tíz húsz kilót levesznek a vállairól. Tud amennyit tud és kész, a rá helyezett nehéz anyag épp annyira zavarja mint a saját bőre.*
-Kényelmetlen? *Kérdezi ismét a hideg gyakorlatiassággal, mert ez még egy olyan dolog amin talán tud segíteni ha a törpe kováccsal kicsit megmunkálják az öltözetet. Mi több szövetből is készülnek remek anyagok amik kibírnak egy kardcsapást.
Mellesleg álmában sem gondolná, hogy a macska bármiben akadályozná a lányt, elvégre az csak egy állat. Ő soha nem tekintett az állatokra úgy mint családtagokra, Shicuk áll a legközelebb a beosztott státuszhoz. A legtöbbre inkább mint harci eszközként hivatkozik ami néha eltörik, elveszik és akkor át kell csoportosítani a készleteket. Ez nem egy lekicsinylő jelző, Alyo és a szűk családja után talán a fegyvereit szereti a legjobban, de azok akkor is csak eszközök.*
-Arra is. *És valóban mosolyog. Úgy tűnik ezen a gondolatmeneten nem sikerült egyről a kettőre jutnia.*
-Ha van bármi amit szívesen csinálnál, szólj nyugodtan. *Mondja, kissé szerencsétlenül. Most Alyo nincs szolgálatban, az ő fejét sem piszkálja a szellemjáró, mindketten szabadok.*
-Itt te vagy otthon, jobban ismered a járást nálam. Nem tudok ötletelni, és nem fogok ellenkezni, ha akarsz valamit. *Megint eljutottak a fűszoknyához és a koponyához.*
-Csak... *Önző lesz. Nem nagyon épp annyira amennyire már feltétlenül szükségét érzi, de máshoz nyilván nem fordulhatott ezzel a gondjával. Főképp azért mert mást nem ismer, és ha ismer is nincs annyira belsőséges viszonyban mint amilyenbe a lánnyal került.*
-Csak kell valami ami eltereli a figyelmem arról, hogy a fejemet vizsgálgatják. *Hogy egy kétes, véreskezű barbár boszorkány fogja eldönteni a további sorsát.*
*Brennus. Másodjára hallja ezt a nevet, és akaratlanul is arra gondol, hogy ha akkora mint ő, és akár az ő ruháját is felvehetné akkor előbb utóbb a végzete is meg fog egyezni az ismeretlen Brennus sorsával. Nem is válaszol erre a felvetésre, túlságosan is szürke kép ez ahhoz, hogy felhozza itt és most. Az invitálásra már érdemben reagol és az ágyhoz lép. Próbál valami pokrócot maga alá teperni, mert még mindig az utcai nadrágban van, és nem kívánja összekoszolni azt a helyet ahol Alyo fekszik. Nincs rendesen beágyazva, ami egyébiránt nem zavarja, csak valami koszolható dolgot keres maga alá. Épp elég baj szerinte, hogy a csizmájával össze járkálta a kis helyiséget, de szerencsére a hideget nem kísérte záporeső.*
~Pedig ez még nem is valódi vért.~ *Pillant Alyo szolgálati öltözékére. Neki legalábbis az a vért amiben vas van, még ha csak számtalan apró gyűrű formájában is. A bőrvértek könnyedek és nem akadnak meg az erdő fáiban, ha vadászatról van szó, de egy valódi lovag már nem lesz gyorsabb attól, hogy tíz húsz kilót levesznek a vállairól. Tud amennyit tud és kész, a rá helyezett nehéz anyag épp annyira zavarja mint a saját bőre.*
-Kényelmetlen? *Kérdezi ismét a hideg gyakorlatiassággal, mert ez még egy olyan dolog amin talán tud segíteni ha a törpe kováccsal kicsit megmunkálják az öltözetet. Mi több szövetből is készülnek remek anyagok amik kibírnak egy kardcsapást.
Mellesleg álmában sem gondolná, hogy a macska bármiben akadályozná a lányt, elvégre az csak egy állat. Ő soha nem tekintett az állatokra úgy mint családtagokra, Shicuk áll a legközelebb a beosztott státuszhoz. A legtöbbre inkább mint harci eszközként hivatkozik ami néha eltörik, elveszik és akkor át kell csoportosítani a készleteket. Ez nem egy lekicsinylő jelző, Alyo és a szűk családja után talán a fegyvereit szereti a legjobban, de azok akkor is csak eszközök.*
-Arra is. *És valóban mosolyog. Úgy tűnik ezen a gondolatmeneten nem sikerült egyről a kettőre jutnia.*
-Ha van bármi amit szívesen csinálnál, szólj nyugodtan. *Mondja, kissé szerencsétlenül. Most Alyo nincs szolgálatban, az ő fejét sem piszkálja a szellemjáró, mindketten szabadok.*
-Itt te vagy otthon, jobban ismered a járást nálam. Nem tudok ötletelni, és nem fogok ellenkezni, ha akarsz valamit. *Megint eljutottak a fűszoknyához és a koponyához.*
-Csak... *Önző lesz. Nem nagyon épp annyira amennyire már feltétlenül szükségét érzi, de máshoz nyilván nem fordulhatott ezzel a gondjával. Főképp azért mert mást nem ismer, és ha ismer is nincs annyira belsőséges viszonyban mint amilyenbe a lánnyal került.*
-Csak kell valami ami eltereli a figyelmem arról, hogy a fejemet vizsgálgatják. *Hogy egy kétes, véreskezű barbár boszorkány fogja eldönteni a további sorsát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734