//Második szál//
- Azt hiszem, hogy néha túl sötéten látod a dolgokat.
*summázza Aoneer szavait, és ezt tényleg minden olyasmire érti, ami az elmúlt percekben elhangzott a férfi szájából. Ezek a szavak megörvendeztették a szívét, de volt amelyik elszomorította. Hogy ettől kiábrándulna? Aligha. Biztosan benne is van egy csomó olyan dolog, ami zavarja a másikat. Ez általában így szokott lenni. Mindenesetre a lány levonja a maga kis egyszerű konklúzióit. A konklúzió pedig az, amit el is mondott a férfinek, hogy túl sötéten látja a dolgokat.*
- Azért az, hogy szívesen bemosna valaki egyet még nem azt jelenti, hogy fel is koncolna. Egy laza öklözéssel meg senkinek nincsen problémája. Vagy szkanderrel. Én tök szeretek szkanderozni.
*Újra megcirógatja a férfi arcát, és ha nem lenne rajta köpeny, meg alatta még egy kötött, hosszú ujjas kardigán, akkor eldicsekedne dagadó karizmával. A ő izmai persze nincsenek olyan tökéletesre formálva, mint Aoneer izmai, de azért nem is puhány, bár kétségtelen, hogy a megfelelő helyeken puha és kellemes a tapintása.*
- Nem kéne most a háborún gondolkodj, pihenni vagy itt, nem? Akkor pihenj.
*Ziana azt mondta neki annak idején, hogy Aoneer olyannyira ragaszkodik a szabályokhoz és a parancsokhoz, hogy ha Alyo parancsba ad neki ezt-azt, akkor azt szó nélkül teljesíti. Az más kérdés, hogy Alyo nemigen akar parancsokat osztogatni, ő inkább a kérés, vagy a szelíd meggyőzés híve. Ha kell, akkor kimasszírozza a férfi vállából a feszültséget, de szeretné ha kicsit el tudná engedni ezt a háború témát. Az rendben, hogy Alyo katona, de neki már sok volt ebből, csomó barátját elvesztette, kicsit maradna a jelenben.*
- Mondtam már, hogy Hrothi csinált nekem egy szép új tegezt?
*Talán Aoneer láthatta a lány szobájában felakasztva.*
- Illetve nem ő, hanem a segédje, de annyira ügyes. Meg Hrothi is olyan csuda dolgokat csinál. Elnézem néha ahogy dolgozik, szinte látod rajta, ahogyan megszületik a fejében az elképzelés, meg ahogy aztán elszánt arccal megcsinálja...
*Kedveli a törpe kovácsot, mindig is kedvelte és szívesen lebzselt a műhely környékén régebben. Azilt, az ácsot is szívesen nézte, ahogyan dolgozott.*