//Kalácsfalvára menet - Trodd, Learon, Lauwirra//
*Mofi nem először gondolja úgy, hogy az eredar kisasszony a gondolataiba lát, de ha még nem is tudja közvetlenül olvasni azokat, biztos abban, hogy a szörnyeteg sokkal többre képes, mint az átlag halandók, akikkel valaha találkozott. Abban is biztos, hogy egy ilyen hatalmas valaki már könnyedén megfejtette, hogy a tündérke szándékosan épít arra, hogy fiatalabbnak látsszon, ennek ellenére szemrebbenés nélkül közli a többiekkel a leány valódi korát. Mind ez, mind pedig az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a segítő szándékát, de még a viccelődését is, hamar dacot vált ki Mofiból, és ekkor már szinte szemtelenül kérdez vissza.*
– Ha én huszonöt éves vagyok, Ön pedig fiatalabb nálam, Aria kisasszony, az azt jelentené, hogy nem is tetszik felnőttnek lenni. Sőt, még csak a közelében sincsen. És... és mégis hogyan lehetne a Vashegy egy kutya? Nem szép dolog csúfolódni sem a Vasheggyel, sem a mélységiekkel, Aria kisasszony!
*Láthatóan és hallhatóan incselkedve feddi meg az elfet, még mindig arra a szerinte füllentésre rájátszva, miszerint Aria fiatalabb lenne nála, elf körökben mérve még gyermeknek számítana, amit a tündér ránézésre teljesen kizártnak tart, és nagyon várja, hogy a kígyó hölgy kapjon végre a fejéhez, és jöjjön rá, hogy ezt a füllentését bizony módosítania kellene.*
~Ő mondta, hogy falu, habár neki egy kutya volt. Ezt mondta. Mit akar elérni ezzel Aria kisasszony? Vagy ez valami kígyó vicc, amit én nem értek? Hogyan lehetne egy falu kutya? A Vashegy egyáltalán nem falu, de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem kutya. Remélem elmagyarázza a viccet, mert az enyémen legalább majdnem mindenki nevetett.~
*Bár nem kívánja elengedni a témát, hiszen kissé sértve érzi magát, annak örül, hogy könnyedén átsiklottak a kancellár eltűnésén, hiszen többet ő sem tud biztosan, pletykákat pedig nem szeretne terjeszteni. Emellett pedig a felmerülő új témákhoz is hozzászól, méghozzá igen lendületesen és lelkesen.*
– A mi kis városunkban ez teljesen természetes volt, Learon Úrfi. Szerintem most biztosan megérti egész Kalácsfalva, hogy össze kell fogniuk, és ha sikerül összefogniuk, onnan már megtartani az összefogást nem lesz olyan nehéz, mintha ezt kevésbé ínséges időkben szeretnénk bevezetni. Mindenben meg kell látni a jót, és ebben a szerencsétlenségben talán pont ez az. És...
*Újra szélesen elmosolyodik, amint ismételten az elfre pillant, és megint csak félig nevetve csilingelő hangján szólal meg.*
– És azt hiszem, ha vannak még gyerekek, akkor kellene egy hely, ahol valaki vigyázna rájuk, és akkor több dolgos kezet tudnánk bevonni a munkába, ha biztonságban tudják őket a szülők.