//Kalácsfalvára menet - Trodd, Mofi, Lauwirra//
*Hűha, kicsit nagy fába vágta a fejszéjét az elf, mivel, a nehéz fizikai munkától egyelőre szeretne tartózkodni, legalábbis ameddig nem ura teljesen a testének. Ha úgy adódik, egy rövid időre, ki tudja venni a részét a munkából, van erre megfelelő itala.
Hogy hol alszik? Az neki teljesen mindegy, viszont nem szeretne egy helyre beragadni, mert azért néha el kell mennie táplálkozni, és enni egy kiadósat.*
- Nem tudom milyen finom munkát lehet végezni egy építkezésnél, amihez nem szükséges nyers erő. Én inkább a szellemi munkát preferálom, mint a kemény fizikai munkát. Ennek ellenére tisztelem az óriásokat és a törpöket, egyaránt, hiszen olyan erővel sosem rendelkezni, mint ők, ha bármennyire is megfeszülök.
*Orkokat szándékosan nem vette bele, hiszen azok a fajtájukon kívül nem igen vennének részt más fajúak munkájában, habár akadhatnak kivételek, és az idő folyamán néhány dolog megváltozhatott. Illetve itt vannak gnómok is, akik a kis lemaradásokat ésszel pótolják. Érdekes, hogy ebben a világban hatványozottan igaz, hogy kicsi a bors de erős. A hegyes-fülűek és az emberek önerőből meg sem közelíthetik őket. Az óriások ez alól talán kivételt képeznek a hasonlat alól, de ha arányaiban nézzük a dolgokat akkor igaz.
Learont a jövőben nem fogja magázni ahogy, mondta az előbb is, a lány csupán bólogat a férfi szavaira. Illetve nemsokára a terveket mutatja meg a férfi. Az elf is rögtön át látja a dolgokat, ezt a mások is észrevehetik, hogy igenis van esze a kislánynak.*
- Értem.
*Helyesel az ötletekre. Utána ismét Mofira szenteli minden figyelmét. Kicsit megvakarja a fejét, mivel erre nem tud mit mondani hirtelen, csak elmoslylodik. De remélhetőleg tudja az apróság, miszerint neki, és itt sem hazudott eddig, csak jó lenne ha észrevenné minél előbb. Az őszinteség az első lépés, hogy a két fél közeledjen egymás felé. Aria ameddig tiszta az elméje, mindenképp ki akarja használni az alkalmat, hogy a tündérkével lehessen. Szeretne nagyobb erőt is, miszerint ne keljen mindig meghúzódnia az árnyékban. Ám ehhez még sokat kell dolgozni.*
- Sosem mondtam, hogy felnőtt korban lennék. Csak fel kellett nőnöm, mert már nincs senki akire támaszkodhatnék, de ezt tudhatod a legjobban, erről meséltem neked.
*Amit a kereskedőtanonc mond, azon a hóhajúnak muszáj elnevetnie magát.*
- Ne haragudj Mofi. *Igyekszik diszkrét maradni, s nem megbántani, mivel a jövőben szeretné a segítségét kérni, és nem akarja, hogy valami félreértés az útjukba álljon.*
- Ez csupán egy hasonlat volt, hogy valaki két dolog között nem látja különbséget. Nem volt szándékom senkit sértegetni, kérlek ne haragudj rám.
*Miután ezt elmondta egyet sóhajt szomorúan.*
~ Szóval nincs siker? Úgy néz ki a múltat nem lehet semmissé tenni.~
*A pillanatnyi öröm után lecsüggednek az ajkai.*
- Pedig Mofetának az előbb mondtam, hogy nem kell magáznia engem.
*Nagy valószínűséggel ez álom marad, és erről le kell mondania örökre, és visszazökkennie a valóságba. Muszáj lesz elengednie ezt az illúziót. Így Aria is távolodni kezd a szőkeségtől, ezt pedig finoman érzékelteti. Persze ettől az ígéretét nem szegi meg, amennyiben a másik fél is tartja magát hozzá.
Egyelőre némaságba burkolódzik, és némán figyel a beszélgetésre, illetve a saját gondolataival van elfoglalva.*
~ Talán hiba idejönnöm, csak mindkettőnket nehéz helyzetbe sodortam.~