//Hazatérés//
~Siet.~ *Ez a szó még párszor előkerül a fejében, visszhangzik, és nem tudja, hogy a fontossága, vagy csupán a fejében lévő kevés vér miatt. Ennél ő biztos nem fog tovább menni.
Nekidől a ház oldalának. Egyik kezét a sebre, vagyis a páncélon lévő résre tapasztja, ujjai közé fogva a nyilat, hogy ne mocorogjon másikkal pedig elengedi az alabárdot és inkább a stabilabb ajtófélfába kapaszkodva próbál lassan, lassan a földre feküdni, hogy ne vérezzen el azonnal és ha lehet akkor ne pusztuljon meg mielőtt a segítség ideér. Fájdalmas leküzdenie magát. Igazából meglepődik, hogy még nem jutott tovább az ajtónál, ennyi befektetett energiával ennél jóval messzebbre kellett volna kerülnie. De mindegy, ő már nem tehet semmit. Tagjai egyszerűen cserben hagyják, és ha tudna is még egy keveset kúszni, mászni botladozni, annak innentől már nincs értelme. Több időt nyer, ha a vashegyre bízza a dolgot, már ha a fiú nem sértődött meg és tűnt el csak úgy. Amit néhány Thargból azért kinézne. Itt legalább szem előtt van meg árnyékban. Szeme egyre homályosabban lát, páncélja hideg. Két dologra ügyel, az egyik, hogy el ne aludjon, a másik, hogy továbbra is csak lassan lélegezzen. Mindkettő nehézkes, de Alyo miatt bírnia kell még.
Aztán nagy sokára, óráknak tűnő percek után megjelenik még valaki. Valaki akinek a feje egy nagy tál húsos tésztára emlékezteti, mert a göndör haj eltorzul homályos szemei előtt. És mond valamit ami elég távolinak és elég érthetetlennek hat. De mindenképpen ember, és ebből következően talán segíteni akar. Eltelik pár pillanat mire az alakban felismeri a sámánasszony képét.
Szólni nem szól. Kezébe fogja a közelébe letett italt, és látja rajta, hogy zöld. Az jó, a zöld jót jelent, hogy a jó árnyalat e az majd kiderül. Segíteni nem igazán tudja Lea munkáját, mert annyira irányítani sem tudja a nagy karjait, meg az erő amit velük kifejt sem a régi már. De remélhetőleg elég erősek, hogy kitépjék a nyilat. Mellesleg nem érzi úgy, hogy átment volna, de ez legyen az ő baja. Természetesen egyetért a nyíl kitépésével, és ebben segíteni is próbál. Mivel ez a fej átment a fémvérten ezért tippre azt mondaná vékony végű páncéltörő nyíllal van dolguk ami nem kapaszkodik bele a szervezetbe.
Ha kijön a nyíl akkor ledönti az italt, és megkönnyebbülten néz Leandára. Először néz rá a szokásos összehúzott szemöldökpár nélkül.*
-Adj egy lovat. *Hagyja el a száját az első három szó. Ő sodorta bajba a lányt. Ő felel a visszahozásáért is.*
-Valami véralkotó, gyümölcsöt, és egy marék agyagot. Én gyorsabban ott vagyok. *Mondja miközben lassacskán feltápászkodik, még messze nem biztos a járása. Elég sok vér van a szervezetében ahhoz, hogy ez az egész kaland ne okozzon nagy gondot. Az már más kérdés, hogy a kis gond, mármint amibe nem hal bele rögtön mennyit számít egy összetűzésben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.