Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 396 (7901. - 7920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7920. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-12 11:51:11
Üzenet elküldve: 2017-04-12 11:51:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amoni úton//
*Felemeli a fejét az ég irányába. Egyik szemét behunyva, másikat hunyorítva tartja, s így bámul felfelé. Megállapítja, hogy már legalább a nap fele el telt, ha nem több. A nyereg kápáját markolva döcögnek felfelé a Vashegyre vezető úton, éj sötét heréltjével.*
- Pamparam pam pam pam pam... *Fél kezével ritmikusan dobol a nyergen, ahogy próbálja kicsit feldobni a hosszú út monotóniáját. Szoknyája már jócskán gyűrötten hullámokba rendezve fodrozódik combjai körül.*
- Szerintem elvétettünk egy kanyart. *Veti fel gyanúját a lovának. Mintha azt tervezte volna, hogy a kikötőbe megy és az ottani férfiakat fogja szórakoztatni. Úgy hallotta ott többet fizetnek a maga fajtákért és azért meg kell hagyni, nem egy púpos, fogatlan banya árában van. Elvégre nemes elf, még ha nem is szőke és kék szemű.
Ha már ide sodorta a sors, vagy az út, vagy a szél, vagy akármi más, akkor akár itt is megpróbálhat egyezkedni a barbár törzsnél. Ha egyszer feljut a hegy tetőre. Persze, ha nagyon unná a menetelést, akkor biztosan gyorsabb ütemre kapcsolna, de olyan szép napunk van, még az eső sem esik.*
- Néhány barbár állat, na és? Rosszabbat is láttam már... *Legyint gondolatban, ahogy előre hajol, hogy állát lova fejének búbjára tegye, karjaival pedig annak nyakát támogassa.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:10:40, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*Felemeli a fejét az ég irányába. Egyik szemét behunyva, másikat hunyorítva tartja, s így bámul felfelé. Megállapítja, hogy már legalább a nap fele el telt, ha nem több. A nyereg kápáját markolva döcögnek felfelé a Vashegyre vezető úton, éj sötét heréltjével.*
- Pamparam pam pam pam pam... *Fél kezével ritmikusan dobol a nyergen, ahogy próbálja kicsit feldobni a hosszú út monotóniáját. Szoknyája már jócskán gyűrötten hullámokba rendezve fodrozódik combjai körül.*
- Szerintem elvétettünk egy kanyart. *Veti fel gyanúját a lovának. Mintha azt tervezte volna, hogy a kikötőbe megy és az ottani férfiakat fogja szórakoztatni. Úgy hallotta ott többet fizetnek a maga fajtákért és azért meg kell hagyni, nem egy púpos, fogatlan banya árában van. Elvégre nemes elf, még ha nem is szőke és kék szemű.
Ha már ide sodorta a sors, vagy az út, vagy a szél, vagy akármi más, akkor akár itt is megpróbálhat egyezkedni a barbár törzsnél. Ha egyszer feljut a hegy tetőre. Persze, ha nagyon unná a menetelést, akkor biztosan gyorsabb ütemre kapcsolna, de olyan szép napunk van, még az eső sem esik.*
- Néhány barbár állat, na és? Rosszabbat is láttam már... *Legyint gondolatban, ahogy előre hajol, hogy állát lova fejének búbjára tegye, karjaival pedig annak nyakát támogassa.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:10:40, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
7919. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:21:09
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:21:09
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
~Hiába legendás, ha én nem hallottam róla.~
*Jegyzi meg magának, de a véleményét nem hangoztatja. Senkit nem akar elítélni, így hisz a férfinek.*
- Mindennek van igazságalapja, ugyanakkor oka is. Amég nem ismerjük teljesen a szemszögüket, és nem jártunk a világukban, nem hozhatunk meg ilyen ilyen fontos döntést. Ismerni kell mindkét oldalt.
*Nem akar ő veszekedni, csupán megvédi a hitét, és azt a dolgot, amiből gyerekkora óta felnőtt. Amiért a nővérei meghaltak.*
- Köszönöm.
*Bólint kicsit megnyugodva, miszerint nem fogják elküldeni a hite miatt. Mikor a férfi elmondja, hogy hogyan szerezheti vissza a fegyvereit, és hol aludhat újra elmond egy köszönömöt.*
- Biztosan megleszek más idegenekkel egy szobában.
~Hiába legendás, ha én nem hallottam róla.~
*Jegyzi meg magának, de a véleményét nem hangoztatja. Senkit nem akar elítélni, így hisz a férfinek.*
- Mindennek van igazságalapja, ugyanakkor oka is. Amég nem ismerjük teljesen a szemszögüket, és nem jártunk a világukban, nem hozhatunk meg ilyen ilyen fontos döntést. Ismerni kell mindkét oldalt.
*Nem akar ő veszekedni, csupán megvédi a hitét, és azt a dolgot, amiből gyerekkora óta felnőtt. Amiért a nővérei meghaltak.*
- Köszönöm.
*Bólint kicsit megnyugodva, miszerint nem fogják elküldeni a hite miatt. Mikor a férfi elmondja, hogy hogyan szerezheti vissza a fegyvereit, és hol aludhat újra elmond egy köszönömöt.*
- Biztosan megleszek más idegenekkel egy szobában.
7918. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:25:01
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:25:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
*Kagan némán méregette csak a férfit a kérdése után, így úgy gondolta, hogy nem túl jó pillanat a mostani, hogy kérdezgesse, vagy felszabadultan viccelődjön vele. Miután választ nem kapott, úgy gondolta, hogy hasznossá teszi magát, és felveszi az őrséget.*
-Akkor, ha megbocsátasz, én...
*Mutat a kapu felé, és ha a férfinek nincs hozzáfűznivalója, akkor elsétál.*
-Menjél csak, felváltalak, mert már régóta posztolsz itt, nem árthat egy kis pihenés.
*Mondja a régebb óta ácsorgó őrnek, majd beáll a helyére, ha az elsomfordált.*
*Kagan némán méregette csak a férfit a kérdése után, így úgy gondolta, hogy nem túl jó pillanat a mostani, hogy kérdezgesse, vagy felszabadultan viccelődjön vele. Miután választ nem kapott, úgy gondolta, hogy hasznossá teszi magát, és felveszi az őrséget.*
-Akkor, ha megbocsátasz, én...
*Mutat a kapu felé, és ha a férfinek nincs hozzáfűznivalója, akkor elsétál.*
-Menjél csak, felváltalak, mert már régóta posztolsz itt, nem árthat egy kis pihenés.
*Mondja a régebb óta ácsorgó őrnek, majd beáll a helyére, ha az elsomfordált.*
7917. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-10 04:55:21
Üzenet elküldve: 2017-04-10 04:55:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára menet//
*Trodd hallgatja a dolgokat. Aki csinálni akar valamit annak biztos lesz dolga. Ha női munka akkor is. A tündérlány is magára vállalta az állatok összeírását. Az iskola kérdésével a sajtmesterrel ért egyet.*
-Ha a gyerek már tud betűket tanulni akkor a libákat is tudja terelgetni. A karon ülőkön kívül nem nagyon van olyan kor amikor ne lehetne munkát találni a gyereknek.
*A városiak általában akkor számítják, hogy a gyerekük felnőtt ha elkezd dolgozni vagy az iparosok ha maguktól végzik a munkájukat. A faluban meg úgy nézik, hogy milyen munkát végez. A lefekvés vonzó gondolat viszont ha most elalszik akkor aztán fel kell ébredni és az nehéz.*
-Kezdek én.
*Pedig azért tudna aludni. Egyszer ma már megjárta ezt az utat.*
*Trodd hallgatja a dolgokat. Aki csinálni akar valamit annak biztos lesz dolga. Ha női munka akkor is. A tündérlány is magára vállalta az állatok összeírását. Az iskola kérdésével a sajtmesterrel ért egyet.*
-Ha a gyerek már tud betűket tanulni akkor a libákat is tudja terelgetni. A karon ülőkön kívül nem nagyon van olyan kor amikor ne lehetne munkát találni a gyereknek.
*A városiak általában akkor számítják, hogy a gyerekük felnőtt ha elkezd dolgozni vagy az iparosok ha maguktól végzik a munkájukat. A faluban meg úgy nézik, hogy milyen munkát végez. A lefekvés vonzó gondolat viszont ha most elalszik akkor aztán fel kell ébredni és az nehéz.*
-Kezdek én.
*Pedig azért tudna aludni. Egyszer ma már megjárta ezt az utat.*
7916. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:09:50
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:09:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Radkraal//
//Gniwmiy, Quienn//
*Valóban együtt érző képet vág, és valóban van ebben némi őszinte sajnálkozás is. A maga részéről gyáva dolognak tartja védtelenekre támadni, még ha az ilyesmi gyakran kifizetődő is. De persze van ebben a gesztusban nagy adag a gyakorlott hivatalnokból is, aki pontosan tudja, hogy az alkalomhoz illő gesztusokkal, szavakkal könnyebb elnyerni valaki bizalmát. Így az könnyebben megnyílhat, többet elmondhat, ami ebben az esetben mindenkinek érdeke. A vörös hajú lánynak azért, hogy a kancellárt meggyőzze, érdemes helyet biztosítani neki, Habrertusnak pedig azért, mert megbizonyosodhat arról, hogy Gniwmiy jelenlétéből a Vashegy is profitálhat.*
- A thargok vendégszeretete legendás. *jegyzi meg egy fanyar félmosollyal a hálálkodásra, mert a thargokat sokan csak mosdatlan barbároknak tartják, akiktől az ilyesmi távol áll* Amikor a holtak dúlták a vidéket, számos menekültet fogadtunk be a környékről. Nem gondolnám, hogy neked már ne jutna hely, kedvesem.
*Erről persze csak elődje gondosan vezetett feljegyzéseiből tud, maga csak a vészterhes idők után érkezett. Közben tűzszerszámmal lángot csihol az asztalon álló kis mécsesre, pecsétviaszt olvaszt, amit az írásra csöppen és belenyomja a kancellária pecsétjét.*
- A thargok általában nem hívei az isteni triász egyik tagjának sem.
*Kicsit megkerüli a kérdést, nem akarja megbántani a lányt saját véleményével, miszerint az istenek a halhatatlan létbe beleunt kóklerek, akik mostanában legfőbb szórakozásuknak azt tartják, hogy a halandók életét keserítsék.*
- A legtöbben Eeyrt gyengének, Teysust kétszínűnek, Sa'Tereth-et pedig rendesen őrültnek tartják. Ugyanakkor őshazájukból magukkal hozták saját istenük, Drenule hitét és sokuk szerint ő segítette hozzá őket, hogy a halottakat megfékezhessék, míg Eeyr és Teysus tétlenül nézték Sa'Tereth és Sa'argathot tombolását.
*Mint legtöbbször, most is hálával gondol szegény Achimra, akinek feljegyzései ismét hasznos olvasmánynak bizonyultak, sokat megtudhatott belőlük a Vashegy történetének közelmúltjáról is. Bármennyire nem akart a másik hitébe gázolni, érzi, hogy egy hívő számára kellemetlennek lehetnek a szavai, ezért egy mosollyal teszi hozzá.*
- De természetesen szabadon gyakorolhatod a vallásod ezen a földön is.
*Noha a tharg harcos nép, nem gondolná, hogy felesleges lenne köztük egy egyházfi, pontosabban egyházleány, így a lepecsételt papirost átnyújtja a lánynak.*
- Ezzel az írással visszakaphatod a kapunál tartott fegyvereid. Szállást a hosszúházakban találhatsz magadnak, valamelyikben biztosan lesz még szabad hely.
*Itt tart egy kis szünetet, picit fürkészőn néz a lányra, de végül nem teszi fel a kérdést, ami eszébe jutott ezzel kapocsaltban, inkább kis magyarázatot fűz hozzá.*
- Azt tudnod kell, hogy a Vashegy népe másként értelmezi a privát szféra fogalmát, mint a városi népek teszik. A hosszúházak is inkább közösségi terek, nincs mindenkinek saját lakrésze, szobája. De az esetedben bizonyára lehetőség lesz egy kicsit jobban elkülönülő hely elfoglalására is.
*A kérdés az lett volna, hogy Teysus megköveteli-e felszentelt szolgáitól az önmegtartóztatást, mert ez esetben Gniwmiynek bizonyára kevésbé lesz komfortos, hogy több lakótárssal kell osztoznia. De azt is meg lehet szokni. Ezután újfent szája sarkába biggyeszti a pipáját, amit az asztalra tett, míg a pecséttel szöszmötölt, majd újabb papirost kezd írni, miközben felsandít az eddig csendben üldögélő Quiennre.*
- Hát te? Honnan érkeztél és miben lehetnél szolgálatára a Vashegy urának?
//Gniwmiy, Quienn//
*Valóban együtt érző képet vág, és valóban van ebben némi őszinte sajnálkozás is. A maga részéről gyáva dolognak tartja védtelenekre támadni, még ha az ilyesmi gyakran kifizetődő is. De persze van ebben a gesztusban nagy adag a gyakorlott hivatalnokból is, aki pontosan tudja, hogy az alkalomhoz illő gesztusokkal, szavakkal könnyebb elnyerni valaki bizalmát. Így az könnyebben megnyílhat, többet elmondhat, ami ebben az esetben mindenkinek érdeke. A vörös hajú lánynak azért, hogy a kancellárt meggyőzze, érdemes helyet biztosítani neki, Habrertusnak pedig azért, mert megbizonyosodhat arról, hogy Gniwmiy jelenlétéből a Vashegy is profitálhat.*
- A thargok vendégszeretete legendás. *jegyzi meg egy fanyar félmosollyal a hálálkodásra, mert a thargokat sokan csak mosdatlan barbároknak tartják, akiktől az ilyesmi távol áll* Amikor a holtak dúlták a vidéket, számos menekültet fogadtunk be a környékről. Nem gondolnám, hogy neked már ne jutna hely, kedvesem.
*Erről persze csak elődje gondosan vezetett feljegyzéseiből tud, maga csak a vészterhes idők után érkezett. Közben tűzszerszámmal lángot csihol az asztalon álló kis mécsesre, pecsétviaszt olvaszt, amit az írásra csöppen és belenyomja a kancellária pecsétjét.*
- A thargok általában nem hívei az isteni triász egyik tagjának sem.
*Kicsit megkerüli a kérdést, nem akarja megbántani a lányt saját véleményével, miszerint az istenek a halhatatlan létbe beleunt kóklerek, akik mostanában legfőbb szórakozásuknak azt tartják, hogy a halandók életét keserítsék.*
- A legtöbben Eeyrt gyengének, Teysust kétszínűnek, Sa'Tereth-et pedig rendesen őrültnek tartják. Ugyanakkor őshazájukból magukkal hozták saját istenük, Drenule hitét és sokuk szerint ő segítette hozzá őket, hogy a halottakat megfékezhessék, míg Eeyr és Teysus tétlenül nézték Sa'Tereth és Sa'argathot tombolását.
*Mint legtöbbször, most is hálával gondol szegény Achimra, akinek feljegyzései ismét hasznos olvasmánynak bizonyultak, sokat megtudhatott belőlük a Vashegy történetének közelmúltjáról is. Bármennyire nem akart a másik hitébe gázolni, érzi, hogy egy hívő számára kellemetlennek lehetnek a szavai, ezért egy mosollyal teszi hozzá.*
- De természetesen szabadon gyakorolhatod a vallásod ezen a földön is.
*Noha a tharg harcos nép, nem gondolná, hogy felesleges lenne köztük egy egyházfi, pontosabban egyházleány, így a lepecsételt papirost átnyújtja a lánynak.*
- Ezzel az írással visszakaphatod a kapunál tartott fegyvereid. Szállást a hosszúházakban találhatsz magadnak, valamelyikben biztosan lesz még szabad hely.
*Itt tart egy kis szünetet, picit fürkészőn néz a lányra, de végül nem teszi fel a kérdést, ami eszébe jutott ezzel kapocsaltban, inkább kis magyarázatot fűz hozzá.*
- Azt tudnod kell, hogy a Vashegy népe másként értelmezi a privát szféra fogalmát, mint a városi népek teszik. A hosszúházak is inkább közösségi terek, nincs mindenkinek saját lakrésze, szobája. De az esetedben bizonyára lehetőség lesz egy kicsit jobban elkülönülő hely elfoglalására is.
*A kérdés az lett volna, hogy Teysus megköveteli-e felszentelt szolgáitól az önmegtartóztatást, mert ez esetben Gniwmiynek bizonyára kevésbé lesz komfortos, hogy több lakótárssal kell osztoznia. De azt is meg lehet szokni. Ezután újfent szája sarkába biggyeszti a pipáját, amit az asztalra tett, míg a pecséttel szöszmötölt, majd újabb papirost kezd írni, miközben felsandít az eddig csendben üldögélő Quiennre.*
- Hát te? Honnan érkeztél és miben lehetnél szolgálatára a Vashegy urának?
7915. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:56:40
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:56:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
- Köszönöm.
*Bólint, lassan kezdi elhinni, amit a férfi mond, hiszen olyan kedvesen, megnyugtatóan beszél. A lány kicsit jobban kibújik a csuklyája alól, de még mindig nem veszi le azt a fejéről.*
- Köszönöm, hogy megértő velem. A legtöbben elküldtek máshova azzal, hogy nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Velem.
*Hangja nem mutat semmilyen szomorúságot, sőt, még enyhén rá is mosolyog az idegenre.*
- Teysus tanait követtük. Talán követi valamelyik istent?
*Kérdezi, reménykedve ez igen válaszban. Talán el tudnának beszélgetni Teysusról.*
- Köszönöm.
*Bólint, lassan kezdi elhinni, amit a férfi mond, hiszen olyan kedvesen, megnyugtatóan beszél. A lány kicsit jobban kibújik a csuklyája alól, de még mindig nem veszi le azt a fejéről.*
- Köszönöm, hogy megértő velem. A legtöbben elküldtek máshova azzal, hogy nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Velem.
*Hangja nem mutat semmilyen szomorúságot, sőt, még enyhén rá is mosolyog az idegenre.*
- Teysus tanait követtük. Talán követi valamelyik istent?
*Kérdezi, reménykedve ez igen válaszban. Talán el tudnának beszélgetni Teysusról.*
7914. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-08 09:58:41
Üzenet elküldve: 2017-04-08 09:58:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Mindennek, csak vidámnak nem nevezhető dúdolással érkezik vissza a hosszúházhoz. A néhány, lecsöppent vérfolton kívül egy nagyobbacskát is talál: valószínűleg itt húzták ki belőle a nyílvesszőt. Egy pillanatra a hideg is kirázza, ha megpróbálja elképzelni, az milyen lehet, de inkább úgy dönt, hogy továbblép a problémán. A férfi él és virul, olyannyira, hogy még verekedni is visszament, úgyhogy az ő feladata itt véget is ért. Meg aztán, akárhogy is erőltetné a kobakját, akkor sem tudná az ilyet kiötölni-kihatolni. A fájdalmat érezni kell... Vagyis, pont, hogy nem kell. ~ Áh, mindegy is. ~
Szobájába lépve azonnal az eddig is fejében forgó asztalhoz lép és tüzetesebben átvizsgálja. Egy nagyon kicsit billeg, de erre számított is: a helyieknek nem volt szüksége precízen megmunkált bútorokra (vagy lehet, csak ő kapta az egyetlen hibás darabot). Néhány lapot csúsztat be a rövidebb láb alá, s olyan négy-öt papírosnál meg is áll, ugyanis eddigre sikerül kiegyensúlyoznia a két oldalt. Remek. Egy rongyot elővéve letakarítja az asztallapot, majd kinyitja szekrényét és azt is kiporolja. Ide berakosgatja magával hozott ruháit, majd még egyszer végigmolyol rajtuk. Igen, határozottan szüksége lesz néhány olyan göncre, amibe beleizzadhat vagy amik jók lesznek a melegebb napokra. ~ Hű, máris hosszúra tervezek... ~ Mint mindig, von vállat. A Szellemjáró egy sokkal rokonszenvesebb alaknak bizonyult, mint amit a thargokról el tudott volna képzelni és eddig senki se küldte még haza szóban, szóval minden oka megvan a reménykedésre.
A következő egy-két órát új életterének kitakarításával tölti. Szerencsére ágyneműt nem kell mosnia, mert ha lakott is itt előtte valaki, akkor tisztán hagyta itt... De nem olyan illatúan, ahogy ő szereti. Saját magához intézett, fáradt sóhajjal teszi meg végül mégis, s csak miután kiszellőztetett, elrakta a holmiját és felmosott, azután kapja vállára jóval megkönnyített hátizsákját és csukja be maga után az ajtót. Milyen furcsa... Szinte felügyelet nélkül hagyja a holmiját, mégsem idegeskedik rajta annyira. ~ Persze, hogy nem, hiszen az alkimista-felszerelésem nálam van. ~ Rándul meg a szája széle. Na azt még nem merné itt hagyni a ki tudja milyen szomszédok mellett; mert ha csak abból indul ki, hogy az egyiknek a kedvese átlőtt tüdővel jött vissza az ég tudja honnan, akkor joggal feltételezheti, hogy a többi sem lesz unalmas alak.
A délután hátralévő részét a város körbejárásával tölti, illetve másnap még gyógynövényekért is kimegy a környékre, de Artheniorba csak napokkal később, a Szellemjárótól a bevásárolandó listát megkapva megy el. Lovat nem kért, mert egyrészről megülni rendesen úgysem tudja, másrészt megvárta, míg egy szekérrel bíró kereskedő akkor jön be Amon Ruadhra; és megfizetve az öreget, a visszafele tartó úton ő is vele megy.*
Szobájába lépve azonnal az eddig is fejében forgó asztalhoz lép és tüzetesebben átvizsgálja. Egy nagyon kicsit billeg, de erre számított is: a helyieknek nem volt szüksége precízen megmunkált bútorokra (vagy lehet, csak ő kapta az egyetlen hibás darabot). Néhány lapot csúsztat be a rövidebb láb alá, s olyan négy-öt papírosnál meg is áll, ugyanis eddigre sikerül kiegyensúlyoznia a két oldalt. Remek. Egy rongyot elővéve letakarítja az asztallapot, majd kinyitja szekrényét és azt is kiporolja. Ide berakosgatja magával hozott ruháit, majd még egyszer végigmolyol rajtuk. Igen, határozottan szüksége lesz néhány olyan göncre, amibe beleizzadhat vagy amik jók lesznek a melegebb napokra. ~ Hű, máris hosszúra tervezek... ~ Mint mindig, von vállat. A Szellemjáró egy sokkal rokonszenvesebb alaknak bizonyult, mint amit a thargokról el tudott volna képzelni és eddig senki se küldte még haza szóban, szóval minden oka megvan a reménykedésre.
A következő egy-két órát új életterének kitakarításával tölti. Szerencsére ágyneműt nem kell mosnia, mert ha lakott is itt előtte valaki, akkor tisztán hagyta itt... De nem olyan illatúan, ahogy ő szereti. Saját magához intézett, fáradt sóhajjal teszi meg végül mégis, s csak miután kiszellőztetett, elrakta a holmiját és felmosott, azután kapja vállára jóval megkönnyített hátizsákját és csukja be maga után az ajtót. Milyen furcsa... Szinte felügyelet nélkül hagyja a holmiját, mégsem idegeskedik rajta annyira. ~ Persze, hogy nem, hiszen az alkimista-felszerelésem nálam van. ~ Rándul meg a szája széle. Na azt még nem merné itt hagyni a ki tudja milyen szomszédok mellett; mert ha csak abból indul ki, hogy az egyiknek a kedvese átlőtt tüdővel jött vissza az ég tudja honnan, akkor joggal feltételezheti, hogy a többi sem lesz unalmas alak.
A délután hátralévő részét a város körbejárásával tölti, illetve másnap még gyógynövényekért is kimegy a környékre, de Artheniorba csak napokkal később, a Szellemjárótól a bevásárolandó listát megkapva megy el. Lovat nem kért, mert egyrészről megülni rendesen úgysem tudja, másrészt megvárta, míg egy szekérrel bíró kereskedő akkor jön be Amon Ruadhra; és megfizetve az öreget, a visszafele tartó úton ő is vele megy.*
7913. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:45:20
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:45:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gniwmiy, Habrertus//
*Míg a kancellárt követve sétálnak az épület felé, semmit sem szól, csak némán nézelődik és közben hallgatja, amit a férfi mond. Okos dolognak tartja, hogy le kell adni a fegyvereket, még ha kissé meztelennek is érzi magát a sajátjai nélkül. Elgondolkodtatónak találja, hogy nagyobb a rend a Vashegyen, mint Artheniorban. *
//Radkraal//
*Habrertus kedves mosollyal tereli be őt és a vörös lányt az egyszintes épületbe, az ő arca azonban merev és barátságtalan marad, pusztán udvariasságból nem fog mosolyt erőltetni a képére.
Az irodába érve a kancellár rögtön hellyel kínálja őket, s bár szívesebben állna, a rend kedvéért leül az egyik székre. Alaposan körbenéz, végigpillant a fa bútorokon, majd tekintete végül a rendezett íróasztalon lévő papíroson állapodik meg.
Nem tudja pontosan mit mondjon, nincs hozzászókva ahhoz, hogy magáról kell beszélnie, de szerencsére a mellette ülő lány hamarabb belekezd a szomorú történetének elmesélésébe, így marad egy kis ideje összeszedni a gondolatait.
A férfi arcára kiül a sajnálat a tragédia hallatán, kezdi rosszul érezni magát, hogy belőle semmiféle érzelmet nem vált ki, a vallására vonatkozó kérdés azonban már őt is jobban érdekli, ugyanis ő maga nem tud valami sokat az új istenekről.*
*Míg a kancellárt követve sétálnak az épület felé, semmit sem szól, csak némán nézelődik és közben hallgatja, amit a férfi mond. Okos dolognak tartja, hogy le kell adni a fegyvereket, még ha kissé meztelennek is érzi magát a sajátjai nélkül. Elgondolkodtatónak találja, hogy nagyobb a rend a Vashegyen, mint Artheniorban. *
//Radkraal//
*Habrertus kedves mosollyal tereli be őt és a vörös lányt az egyszintes épületbe, az ő arca azonban merev és barátságtalan marad, pusztán udvariasságból nem fog mosolyt erőltetni a képére.
Az irodába érve a kancellár rögtön hellyel kínálja őket, s bár szívesebben állna, a rend kedvéért leül az egyik székre. Alaposan körbenéz, végigpillant a fa bútorokon, majd tekintete végül a rendezett íróasztalon lévő papíroson állapodik meg.
Nem tudja pontosan mit mondjon, nincs hozzászókva ahhoz, hogy magáról kell beszélnie, de szerencsére a mellette ülő lány hamarabb belekezd a szomorú történetének elmesélésébe, így marad egy kis ideje összeszedni a gondolatait.
A férfi arcára kiül a sajnálat a tragédia hallatán, kezdi rosszul érezni magát, hogy belőle semmiféle érzelmet nem vált ki, a vallására vonatkozó kérdés azonban már őt is jobban érdekli, ugyanis ő maga nem tud valami sokat az új istenekről.*
7912. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-07 10:15:52
Üzenet elküldve: 2017-04-07 10:15:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára menet//
*Ezzel nincs egyedül a kis tündér, hasonló gondolatok támadnak Aria fejében is, hogy hiba volt csakúgy betoppanni vagyis látogatóba jönni ebben a formában, mert most mindketten gondban vannak, hogy kezeljék a másikat. Pedig úgy jött össze minden, mintha csak mesében meglett írva, még pont el tudta csípni az apróságot, mielőtt elhagyta volna Vashegyet. De ez a mese, nem a móka és kacagásról szól.
A tündérke távolságtartó, míg a férfiből sugárzik az ellenszenv.
Az elf nem várhatja el tőlük, hogy megértsék a helyzetét, továbbá szándékosan, nem válaszolt a feltett kérdésre, hiszen ebben amúgy sem lenne beleszólási lehetősége, így feleslegesnek tartotta annak megerősítését vagy cáfolását, miszerint hol legyen. Ha marad akkor az ottani szabályokat be kell tartani és kész. Meg amúgy se tud, Learon és Mofi beszélgetésébe bekapcsolódni. Viszont ha kikérik a véleményét természetesen felel rá.
Utána a sajtmester ecseteli a teendőket, amik nem tűnnek bonyolultnak.*
- Ha tudok segíteni, akkor miért miért is ne?
~ Hűha, vajon mennyien lesznek ott az építkezésen. Nem akarok se láb alatt se díszként lófrálni, akkor jobb ha hazamegyek.~
*Elmélyül a gondolataiban ismét. Többire már szándékosan nem felel, vagy szól közbe, amennyiben többieknek sincs a hóhajúhoz további mondanivalójuk, onnantól elalszik ülve, nem baj ha beszélgetnek, legalább a szemét pihenteti a hóhajú, ha nem is alszik mélyen. De ha kell segítség, a lovak irányításánál ott van ő is.*
~ Hiba volt beavatnom a titkomba, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Csak annak örülhetek, hogy talán nem mondta el senkinek, hogy ki is vagyok valójában. Ennél többet, meg úgysem kérhetek tőle-~
*Mondja magában a száraz tényeket.*
*Ezzel nincs egyedül a kis tündér, hasonló gondolatok támadnak Aria fejében is, hogy hiba volt csakúgy betoppanni vagyis látogatóba jönni ebben a formában, mert most mindketten gondban vannak, hogy kezeljék a másikat. Pedig úgy jött össze minden, mintha csak mesében meglett írva, még pont el tudta csípni az apróságot, mielőtt elhagyta volna Vashegyet. De ez a mese, nem a móka és kacagásról szól.
A tündérke távolságtartó, míg a férfiből sugárzik az ellenszenv.
Az elf nem várhatja el tőlük, hogy megértsék a helyzetét, továbbá szándékosan, nem válaszolt a feltett kérdésre, hiszen ebben amúgy sem lenne beleszólási lehetősége, így feleslegesnek tartotta annak megerősítését vagy cáfolását, miszerint hol legyen. Ha marad akkor az ottani szabályokat be kell tartani és kész. Meg amúgy se tud, Learon és Mofi beszélgetésébe bekapcsolódni. Viszont ha kikérik a véleményét természetesen felel rá.
Utána a sajtmester ecseteli a teendőket, amik nem tűnnek bonyolultnak.*
- Ha tudok segíteni, akkor miért miért is ne?
~ Hűha, vajon mennyien lesznek ott az építkezésen. Nem akarok se láb alatt se díszként lófrálni, akkor jobb ha hazamegyek.~
*Elmélyül a gondolataiban ismét. Többire már szándékosan nem felel, vagy szól közbe, amennyiben többieknek sincs a hóhajúhoz további mondanivalójuk, onnantól elalszik ülve, nem baj ha beszélgetnek, legalább a szemét pihenteti a hóhajú, ha nem is alszik mélyen. De ha kell segítség, a lovak irányításánál ott van ő is.*
~ Hiba volt beavatnom a titkomba, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Csak annak örülhetek, hogy talán nem mondta el senkinek, hogy ki is vagyok valójában. Ennél többet, meg úgysem kérhetek tőle-~
*Mondja magában a száraz tényeket.*
7911. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:14:48
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:14:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Á, Kagan Thargodar, igen, így már rémlik neki is valami. Valami barbárfejes, aki lejött északról és az átlagnál nagyobb és biztosabb sátrat vert. Azt azért szívesen megtudakolná, hogy mégis mi kergetett el egy ilyen népet onnan, hiszen akik hegyek között nevelkedtek, azok miért vágynának végtelen síkságra? ~ Bár, itt is találtak maguknak egy elég nagy buckát. ~ Vigyorog magában, de ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának. Ilyen területen mégsem tanácsos azért viccelődni, ki tudja mennyi humorérzékkel áldotta meg a sors a helyieket.
A kapuőrségnek csak int, de mivel Khrosas intézkedik helyettük, így ki sem nyitja a száját.*
- Hinnye. Csinkó egy vityilló. *Néz fel vidoran az erődre. Már alig várja, hogy közelebbről is megszemlélje: mindig is örömét lelte az ilyen épületek bámulásában, főleg, ha azok nincsenek tele felesleges kanyarokkal meg cicomával.
Tiä történetét hallva összeráncolja a homlokát, hiszen életében nem hallott ilyen helyről; ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy létezne. Lelkesen paskolja meg az ember felkarját, talán akkora erővel is, hogy az kissé megtántorodik belé.*
- Jó' tetted! Úgy hangzik, mintha valami birkacsorda lettetek volna. *Hümmög, ahogy felnéz rá.* Még a hajad is birkás. *Nem a göndörségére vagy a kócosságára érti, hanem a színére, de ezt nem fejti ki.* Á! Már Artheniorral sem mernek hepajkodni a külső népek. Olyan irgumburgumot csapnának a mágusok, hogy ihaj... *Megvakarja a fejét. Őszintén szólva ő sem tudja, mikre képesek, de azt igen, hogy ő egyikkel sem akar nagyon szórakozni. Aki szemmel tűzre lobbant dolgokat, az - elsősorban - nem normális, másrészről meg nagyon veszélyes. ~ Egy kovácsüzemben milyen hasznos lenne. ~* Aztán ki tudja. Akik utánad jönnek, azok is gondoltak egyet, oszt megléptek. *Szélesedik ki a vigyora.* Felőlem meg gyere! A kovácsok imádják, ha közönségük van, csak nem ismerék be. *Ahogy lassan elérik Thargarodot, egy kissé türelmetlenül csípőre vágja a kezeit.*
- No! Hol az a híres-neves?
A kapuőrségnek csak int, de mivel Khrosas intézkedik helyettük, így ki sem nyitja a száját.*
- Hinnye. Csinkó egy vityilló. *Néz fel vidoran az erődre. Már alig várja, hogy közelebbről is megszemlélje: mindig is örömét lelte az ilyen épületek bámulásában, főleg, ha azok nincsenek tele felesleges kanyarokkal meg cicomával.
Tiä történetét hallva összeráncolja a homlokát, hiszen életében nem hallott ilyen helyről; ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy létezne. Lelkesen paskolja meg az ember felkarját, talán akkora erővel is, hogy az kissé megtántorodik belé.*
- Jó' tetted! Úgy hangzik, mintha valami birkacsorda lettetek volna. *Hümmög, ahogy felnéz rá.* Még a hajad is birkás. *Nem a göndörségére vagy a kócosságára érti, hanem a színére, de ezt nem fejti ki.* Á! Már Artheniorral sem mernek hepajkodni a külső népek. Olyan irgumburgumot csapnának a mágusok, hogy ihaj... *Megvakarja a fejét. Őszintén szólva ő sem tudja, mikre képesek, de azt igen, hogy ő egyikkel sem akar nagyon szórakozni. Aki szemmel tűzre lobbant dolgokat, az - elsősorban - nem normális, másrészről meg nagyon veszélyes. ~ Egy kovácsüzemben milyen hasznos lenne. ~* Aztán ki tudja. Akik utánad jönnek, azok is gondoltak egyet, oszt megléptek. *Szélesedik ki a vigyora.* Felőlem meg gyere! A kovácsok imádják, ha közönségük van, csak nem ismerék be. *Ahogy lassan elérik Thargarodot, egy kissé türelmetlenül csípőre vágja a kezeit.*
- No! Hol az a híres-neves?
7910. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:03:57
Üzenet elküldve: 2017-04-06 19:03:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Követve a többieket arra próbál rájönni, ha felmegy a hegyre mégis mit akar majd ott kezdeni magával. ~Elsőre talán megnézhetném ezt a kovácsolást.~ Tudja mi ez, de még nem látott ilyet élőben csinálni, lehetősége nem igen akadt rá. A törpe kérdésére szemöldökét összevonva gondolkodik egy keveset, majd élesen ajkába harap.*
- Elég messziről érkeztem ide, tán nem is ismeritek a helyet. Eddig nem is tudtam, létezik világ a falainkon kívül. Még születésem előtt szállták meg a népünket, falat emeltek körénk, és elnyomásban tartottak. *Meséli röviden, nem szeretné ezzel untatni a többieket. Melle előtt összefonja kezét, gyűrűjére, majd az égre pillant.* Csak megszöktem. Zavarta őket, hogy felnyitom a többiek szemét, és körözést indítottak ellenem. Aki felad, az élvezheti az életet a nagyúr mellett. *Eddigi dühös ábrázata most kissé ellágyul.* Eljöttem, és ide talán nem ér el a háború keze. *Úgy véli, ennyi elég lesz. Nem kell firtatni, miért keresték, miért tette azt amit, és, hogy mivel foglalkozik.* Eddig többnyire megbízásokból éltem. Mindenféléből. *Mikor az elf az őrrel beszél, csendben marad, s csak figyeli a háttérből az eseményeket. Mikor az végez, hosszabb léptekkel beéri, felveszi a sebességét.*
- Nem baj, ha veled tartok? Érdekel ez a kovácsműhely, és egyébként is csak elvesznék.
- Elég messziről érkeztem ide, tán nem is ismeritek a helyet. Eddig nem is tudtam, létezik világ a falainkon kívül. Még születésem előtt szállták meg a népünket, falat emeltek körénk, és elnyomásban tartottak. *Meséli röviden, nem szeretné ezzel untatni a többieket. Melle előtt összefonja kezét, gyűrűjére, majd az égre pillant.* Csak megszöktem. Zavarta őket, hogy felnyitom a többiek szemét, és körözést indítottak ellenem. Aki felad, az élvezheti az életet a nagyúr mellett. *Eddigi dühös ábrázata most kissé ellágyul.* Eljöttem, és ide talán nem ér el a háború keze. *Úgy véli, ennyi elég lesz. Nem kell firtatni, miért keresték, miért tette azt amit, és, hogy mivel foglalkozik.* Eddig többnyire megbízásokból éltem. Mindenféléből. *Mikor az elf az őrrel beszél, csendben marad, s csak figyeli a háttérből az eseményeket. Mikor az végez, hosszabb léptekkel beéri, felveszi a sebességét.*
- Nem baj, ha veled tartok? Érdekel ez a kovácsműhely, és egyébként is csak elvesznék.
7909. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:25:50
Üzenet elküldve: 2017-04-06 15:25:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára menet//
*Az Ariával való beszélgetés csak fokozatosan egyre kényelmetlenebbé és kényelmetlenebbé válik a tündérke számára. Nem érti, hogy a lány miért kér bocsánatot, nem érti, hogy miért szomorú, és nem ért semmit. Azt látja mindössze, hogy rettenetesen megsértődhetett, hiszen nem is reagál arra a felvetésére, miszerint foglalkozhatna ő a gyerekekkel, és ezt Learonnak kell jóváhagynia helyette. Így tehát inkább csöndben marad, legalább is az elf irányába, és egy kicsit megszeppenve húzza összébb magát. Learon felvetésére azonban válaszol, hiszen úgy illik, és van is mit mondania.*
– Én szívesen vállalom az állatok összeírását. Lényegében ilyesmi is a szakmámhoz tartozik.
*A másik felvetésbe ennyire nem akar belemenni, hiszen látja, hogy ellenkezést váltana ki, de azért egy apróságot megemlít, úgy az orra alatt.*
– Nagyon szép szakma a pásztorkodás, és a földművelés is, de nem biztos, hogy mindenki azt szeretné csinálni. A város pedig nekünk is több napi járóföld, egy kisgyereknek folyamatosan bejárni egyedül nagyon veszélyes lenne. És... én is akkor tanultam meg írni és olvasni, amikor még amúgy sem tudtam volna dolgozni.
*Ennél többet azonban nem mond. Mint kiokított kereskedőtanonc, ebben is látja a jövőt, és egyetértvén a tanáraival úgy véli, hogy az alapvető tudás mindenkinek jár, aki pedig azután is pásztor szeretne lenni, az még nyugodtan lehet, méghozzá egy olyan pásztor, akit nem csapnak be az első vásáron egy megbabrált mérleggel. Az alvás kérdésére lelkesen bólogat, és miután a szekérből kihajolva magához szólítja a csacsiját, és elköszön tőle estére, majd a többiektől is, ha nincs senki másnak ellenjavallata, feje alá is teszi a táskáját, és készülődik az elalváshoz.*
*Az Ariával való beszélgetés csak fokozatosan egyre kényelmetlenebbé és kényelmetlenebbé válik a tündérke számára. Nem érti, hogy a lány miért kér bocsánatot, nem érti, hogy miért szomorú, és nem ért semmit. Azt látja mindössze, hogy rettenetesen megsértődhetett, hiszen nem is reagál arra a felvetésére, miszerint foglalkozhatna ő a gyerekekkel, és ezt Learonnak kell jóváhagynia helyette. Így tehát inkább csöndben marad, legalább is az elf irányába, és egy kicsit megszeppenve húzza összébb magát. Learon felvetésére azonban válaszol, hiszen úgy illik, és van is mit mondania.*
– Én szívesen vállalom az állatok összeírását. Lényegében ilyesmi is a szakmámhoz tartozik.
*A másik felvetésbe ennyire nem akar belemenni, hiszen látja, hogy ellenkezést váltana ki, de azért egy apróságot megemlít, úgy az orra alatt.*
– Nagyon szép szakma a pásztorkodás, és a földművelés is, de nem biztos, hogy mindenki azt szeretné csinálni. A város pedig nekünk is több napi járóföld, egy kisgyereknek folyamatosan bejárni egyedül nagyon veszélyes lenne. És... én is akkor tanultam meg írni és olvasni, amikor még amúgy sem tudtam volna dolgozni.
*Ennél többet azonban nem mond. Mint kiokított kereskedőtanonc, ebben is látja a jövőt, és egyetértvén a tanáraival úgy véli, hogy az alapvető tudás mindenkinek jár, aki pedig azután is pásztor szeretne lenni, az még nyugodtan lehet, méghozzá egy olyan pásztor, akit nem csapnak be az első vásáron egy megbabrált mérleggel. Az alvás kérdésére lelkesen bólogat, és miután a szekérből kihajolva magához szólítja a csacsiját, és elköszön tőle estére, majd a többiektől is, ha nincs senki másnak ellenjavallata, feje alá is teszi a táskáját, és készülődik az elalváshoz.*
7908. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-06 13:58:54
Üzenet elküldve: 2017-04-06 13:58:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy mindenki feláll a székéről, Khrosas is így tesz. Lecsenget pár aranyat az ételéért, úgy ahogy a törpe is teszi, majd lassan az ajtóhoz indul.*
- A hadúr... Kagan Thargodar. *Válaszol a kérdésre. Biztosan be ugrott volna a neve, ha nem is az embernek, de a törpének egy idő után.
Kilép a fogadóból s az ösvény felé sétál. A törpe menet közbeni megjegyzésére csak legyint egyet, mintha csak valami bókkal illette volna.
Hasonló gondolat játszódik le a fejében, mint a vörösében. Arra gondol, hogy olyan rövid lábakkal biztos nem tud sokat menni egyszerre és azzal fog telni az idő, hogy megálljanak fél úton, vagy felkapja a nyakába, hogy ne veszítsenek időt. Nem mintha ez őt érintené még vagy kétszáz évvel előtte. Vagy ahogy a családját ismeri lehet, hogy van az háromszáz is. Amilyen lassan döglöttek azok ki.
A szerpentint viszonylag könnyebben veszi, mint első alkalommal. Felcaplat egészen a kapuig. Ha közben kérdeznek tőle, akkor arra válaszol, nem kutyagol némán.
A kapunál az őrséggel elintézi, amit el kell. Megmondja, hogy két alak jön vele, egy ember és egy törpe. A törpét a kovácsműhelybe vezeti, s jobb híján az emberrel is így lesz, mert nem lát a környéken olyat akinek gondjára bízhatná. A kapuban még sem akarja hagyni.*
- Jól van... fentebb van a műhely. *Mondja, miközben megint elindul és kéri, hogy kövessék. Ha csak nem akarnak itt lógni egész nap.*
- Odafent lesz valaki, akivel beszélni tudsz, ha munkát keresel, vagy amit szeretnél. *Nem tudja pontosan a világos hajú lány mit szeretne idefent. Ha csak körülnézni akart, akkor azt megteheti itt is, viszont Khrosas a munka felé veszi az irányt. Nem akarja, hogy fejét leharapják mulasztásért.*
- A hadúr... Kagan Thargodar. *Válaszol a kérdésre. Biztosan be ugrott volna a neve, ha nem is az embernek, de a törpének egy idő után.
Kilép a fogadóból s az ösvény felé sétál. A törpe menet közbeni megjegyzésére csak legyint egyet, mintha csak valami bókkal illette volna.
Hasonló gondolat játszódik le a fejében, mint a vörösében. Arra gondol, hogy olyan rövid lábakkal biztos nem tud sokat menni egyszerre és azzal fog telni az idő, hogy megálljanak fél úton, vagy felkapja a nyakába, hogy ne veszítsenek időt. Nem mintha ez őt érintené még vagy kétszáz évvel előtte. Vagy ahogy a családját ismeri lehet, hogy van az háromszáz is. Amilyen lassan döglöttek azok ki.
A szerpentint viszonylag könnyebben veszi, mint első alkalommal. Felcaplat egészen a kapuig. Ha közben kérdeznek tőle, akkor arra válaszol, nem kutyagol némán.
A kapunál az őrséggel elintézi, amit el kell. Megmondja, hogy két alak jön vele, egy ember és egy törpe. A törpét a kovácsműhelybe vezeti, s jobb híján az emberrel is így lesz, mert nem lát a környéken olyat akinek gondjára bízhatná. A kapuban még sem akarja hagyni.*
- Jól van... fentebb van a műhely. *Mondja, miközben megint elindul és kéri, hogy kövessék. Ha csak nem akarnak itt lógni egész nap.*
- Odafent lesz valaki, akivel beszélni tudsz, ha munkát keresel, vagy amit szeretnél. *Nem tudja pontosan a világos hajú lány mit szeretne idefent. Ha csak körülnézni akart, akkor azt megteheti itt is, viszont Khrosas a munka felé veszi az irányt. Nem akarja, hogy fejét leharapják mulasztásért.*
7907. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 20:35:07
Üzenet elküldve: 2017-04-05 20:35:07
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Rámosolyog Laorra, hiszen mindig is tudta, hogy helyén van a szíve. Ezt onnan lehet leginkább lemérni, hogy nem akadékoskodik, nem tesz megjegyzéseket. A kezét egy hosszú pillanatig Laor combján nyugtatja, miután az felszállt a lóra.*
- Magadra is vigyázz.
*Mondja meglehetősen gyengéden, aztán félreáll, hogy el ne sodorják a lovak. Csak remélni tudja, hogy még életben találják a lányt, bár igazság szerint nem bizakodik túlságosan. Hogy akkor mégis miért engedte el Aoneert, holott nyilvánvalóan félholt? Leginkább azért, mert ha nem engedi meg, akkor Aoneer úgyis elment volna. Hogy Laort miért küldte vele? Azért, hogy valaki, akiben maradéktalanul megbízik, szemmel tartsa az exőrmestert. Ha gondoskodott az őrségről, akkor visszamegy a kovácsműhelybe.*
*Rámosolyog Laorra, hiszen mindig is tudta, hogy helyén van a szíve. Ezt onnan lehet leginkább lemérni, hogy nem akadékoskodik, nem tesz megjegyzéseket. A kezét egy hosszú pillanatig Laor combján nyugtatja, miután az felszállt a lóra.*
- Magadra is vigyázz.
*Mondja meglehetősen gyengéden, aztán félreáll, hogy el ne sodorják a lovak. Csak remélni tudja, hogy még életben találják a lányt, bár igazság szerint nem bizakodik túlságosan. Hogy akkor mégis miért engedte el Aoneert, holott nyilvánvalóan félholt? Leginkább azért, mert ha nem engedi meg, akkor Aoneer úgyis elment volna. Hogy Laort miért küldte vele? Azért, hogy valaki, akiben maradéktalanul megbízik, szemmel tartsa az exőrmestert. Ha gondoskodott az őrségről, akkor visszamegy a kovácsműhelybe.*
7906. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 20:20:07
Üzenet elküldve: 2017-04-05 20:20:07
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Hát ő éppenséggel nem, és ettől nem lesz boldogabb. Nyilván ha belepusztul a lövésbe akkor azzal nem segített volna a lányon, de szívesen megdöglene ha az kihúzná a bajból a másikat. Sötét érzések ezek. Mikor Leanda megkérdezi, hogy férfiak voltak e egyszerűen elkomorodik. Igen az ő fejében is ez a gondolat motoszkált egész idáig. Aly megerőszakolása olyan mint egy hegyes acéltű ami szép lassan közeledik a térde felé. Még nem történt meg, de tudja, hogy szinte elkerülhetetlen az pedig fájdalmasabb lesz mint bármi amit korábban tapasztalt.
Végül megkapja a felszerelését. Viszonylag hamar felül a lóra, egyrészt szeretné, hogy az állat szokja a terhet, ő pedig legalább pihenhet amíg ott van rajta fenn, és nem a saját gyenge lábán kell kijutnia a kapuig. Amíg Leanda Laorral beszélget gyorsan újratölti a számszeríjat a nyeregben. Lassú, nehéz munka, de legalább jól leteszteli saját karjait. Nem annyira erősek mint amilyenek voltak, de emberi erő legalább szorult beléjük.
Egyedül akkor szisszen fel amikor a kapuőr meglepődik a jelenlétén, el is felejtette, hogy ma már harmadszor tör borsot a fickó orra alá, erre emlékezvén egy rövid pillanatig jó kedve lesz aztán ismét elkomorodik, valószínűleg immár véglegesen.
Az is csak kínozza, hogy ennyire lassú amíg a kapuőr hajlandó felkászálódni a nyeregbe. Már legalább egy óra eltelt mióta itt van, persze ebben nem biztos, hisz számára tíznek is érződik. Ez alatt a lányt többször is megerőszakolhatták, megölhették, megnyúzhatták, megetethették a patkányokkal, feláldozhatták, élőholt démont csinálhattak belőle, és a lista csak folytatódik hosszú hosszú oldalakon át, Aoneer rémlátomásainak kis képeskönyvében. Ha a városi őrségnél veszik hírét, hogy egy társuk bajban van akkor egy csoport máris a helyszínre rohan. Nem tökölnek minden szarral. Ezek meg búcsúzásképpen mindjárt összefekszenek a kapu aljában.*
-Kikötő. Rumos róka. *Mondja és elindítja a lovát, kicsit gyorsabban mint az ildomos lenne.*
-Siess, gyors leszek. *Mondja, bár üvöltözni nem tud, és út közben fél kézzel egy almát is rágnia kell, de a kapuőr hamar megtapasztalhatja, hogy Aoneer remek lovas, és az állat amit alá raktak valami különös oknál fogva nem kezd el lihegni, és remegni a fáradtságtól később sem. Ezt a két előnyt valamivel ellensúlyozza, hogy a városőr épp félhalott, és semmi kedve leszáguldani a szakadék szélén, így ennek megfelelően visszafogja a tempót. Amíg a vashegyen vannak mindenképpen.*
*Hát ő éppenséggel nem, és ettől nem lesz boldogabb. Nyilván ha belepusztul a lövésbe akkor azzal nem segített volna a lányon, de szívesen megdöglene ha az kihúzná a bajból a másikat. Sötét érzések ezek. Mikor Leanda megkérdezi, hogy férfiak voltak e egyszerűen elkomorodik. Igen az ő fejében is ez a gondolat motoszkált egész idáig. Aly megerőszakolása olyan mint egy hegyes acéltű ami szép lassan közeledik a térde felé. Még nem történt meg, de tudja, hogy szinte elkerülhetetlen az pedig fájdalmasabb lesz mint bármi amit korábban tapasztalt.
Végül megkapja a felszerelését. Viszonylag hamar felül a lóra, egyrészt szeretné, hogy az állat szokja a terhet, ő pedig legalább pihenhet amíg ott van rajta fenn, és nem a saját gyenge lábán kell kijutnia a kapuig. Amíg Leanda Laorral beszélget gyorsan újratölti a számszeríjat a nyeregben. Lassú, nehéz munka, de legalább jól leteszteli saját karjait. Nem annyira erősek mint amilyenek voltak, de emberi erő legalább szorult beléjük.
Egyedül akkor szisszen fel amikor a kapuőr meglepődik a jelenlétén, el is felejtette, hogy ma már harmadszor tör borsot a fickó orra alá, erre emlékezvén egy rövid pillanatig jó kedve lesz aztán ismét elkomorodik, valószínűleg immár véglegesen.
Az is csak kínozza, hogy ennyire lassú amíg a kapuőr hajlandó felkászálódni a nyeregbe. Már legalább egy óra eltelt mióta itt van, persze ebben nem biztos, hisz számára tíznek is érződik. Ez alatt a lányt többször is megerőszakolhatták, megölhették, megnyúzhatták, megetethették a patkányokkal, feláldozhatták, élőholt démont csinálhattak belőle, és a lista csak folytatódik hosszú hosszú oldalakon át, Aoneer rémlátomásainak kis képeskönyvében. Ha a városi őrségnél veszik hírét, hogy egy társuk bajban van akkor egy csoport máris a helyszínre rohan. Nem tökölnek minden szarral. Ezek meg búcsúzásképpen mindjárt összefekszenek a kapu aljában.*
-Kikötő. Rumos róka. *Mondja és elindítja a lovát, kicsit gyorsabban mint az ildomos lenne.*
-Siess, gyors leszek. *Mondja, bár üvöltözni nem tud, és út közben fél kézzel egy almát is rágnia kell, de a kapuőr hamar megtapasztalhatja, hogy Aoneer remek lovas, és az állat amit alá raktak valami különös oknál fogva nem kezd el lihegni, és remegni a fáradtságtól később sem. Ezt a két előnyt valamivel ellensúlyozza, hogy a városőr épp félhalott, és semmi kedve leszáguldani a szakadék szélén, így ennek megfelelően visszafogja a tempót. Amíg a vashegyen vannak mindenképpen.*
7905. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 19:02:25
Üzenet elküldve: 2017-04-05 19:02:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
~Vylnis... jól kezdődik.~
*Úgy látszik igaz a mondás, miszerint mindig van lejjebb. Eddig az őrség miatt morgolódott, bár ezt csak fél szívvel, inkább a látszat kedvéért tette. Nincs ebben semmi rossz, számos kellemetlenebb feladat létezik, mint egy kapuban strázsálni. Persze ez kicsit unalmas, de ellensúlyozza, hogy szabadon lehet bámészkodni. És alkalmasint csinos leányzók is érkeznek.
Mint most is, bár az is igaz, hogy ennél a göndör hajú némbernél szebbet úgysem tudna elképzelni. Még akkor sem, ha a családnevén szólítja. De azon megütközik kicsit, hogy a raplis városőrrel együtt kap feladatot és nem is akármilyent! Azt a kis cafkát kell kiszabadítani valahonnan. És egyáltalán, hogy kerül ide ez a cifra lovag?*
- De hogyan?... *nem panaszáradatba akar kezdeni, egyszerűen csak szeretné tudni, hogy Aoneer miféle módon került vissza a Vashegyre, de már beszélni sem hagyják. Szép kis demokrácia! Persze az is igaz, hogy ezt a fogalmat hírből sem ismerik a thargok földjén.*
- Parancs! *dörmögi és ahogy Lea odahajol hozzá, hogy halkabban is szólhasson hozzá, nagyot szippant a lány illatából. Ez jó lesz útravalónak. Egy lapos pillantást vet a városőrre és búcsúzóul még majdnem megkérdezi, hogy egy ilyen vitéz harcosnak mi szüksége díszkíséretre, de hangtalanul csukja vissza a száját. Első pillantásra Aoneer elég ramaty állapotban van, és az is eszébe jut, hogy ő mit tenne, ha Leát kéne valahonnan kiszabadítani és milyen lelkiállapotban lenne. Annyi jóérzés pedig szorult belé, hogy ezért ne kezdje cukkolni. Így szó nélkül száll nyeregbe, a varázsitalokra csak bólint egyet, amit Lea búcsúgesztusnak is felfoghat; legfeljebb csak a tekintetében fedezhet fel valami rajongással kevert melegséget. Különben pedig nagyjából minden nála van, amire szüksége lehet. A fegyverövön a kard és a tőr, élelmet meg csak tudnak szerezni útközben is, ha nagyon muszáj. Úgy látszik, sürgős az indulás.*
- Merre? *fordul a lovaghoz. Egyelőre nem nagyon tervez változatos cseverészést a másikkal. Ha pedig útnak indulnak, lesz ideje elmondani, hogy hova mennek és mi az a hely, ahonnan a félvért vissza kell hozni.*
~Vylnis... jól kezdődik.~
*Úgy látszik igaz a mondás, miszerint mindig van lejjebb. Eddig az őrség miatt morgolódott, bár ezt csak fél szívvel, inkább a látszat kedvéért tette. Nincs ebben semmi rossz, számos kellemetlenebb feladat létezik, mint egy kapuban strázsálni. Persze ez kicsit unalmas, de ellensúlyozza, hogy szabadon lehet bámészkodni. És alkalmasint csinos leányzók is érkeznek.
Mint most is, bár az is igaz, hogy ennél a göndör hajú némbernél szebbet úgysem tudna elképzelni. Még akkor sem, ha a családnevén szólítja. De azon megütközik kicsit, hogy a raplis városőrrel együtt kap feladatot és nem is akármilyent! Azt a kis cafkát kell kiszabadítani valahonnan. És egyáltalán, hogy kerül ide ez a cifra lovag?*
- De hogyan?... *nem panaszáradatba akar kezdeni, egyszerűen csak szeretné tudni, hogy Aoneer miféle módon került vissza a Vashegyre, de már beszélni sem hagyják. Szép kis demokrácia! Persze az is igaz, hogy ezt a fogalmat hírből sem ismerik a thargok földjén.*
- Parancs! *dörmögi és ahogy Lea odahajol hozzá, hogy halkabban is szólhasson hozzá, nagyot szippant a lány illatából. Ez jó lesz útravalónak. Egy lapos pillantást vet a városőrre és búcsúzóul még majdnem megkérdezi, hogy egy ilyen vitéz harcosnak mi szüksége díszkíséretre, de hangtalanul csukja vissza a száját. Első pillantásra Aoneer elég ramaty állapotban van, és az is eszébe jut, hogy ő mit tenne, ha Leát kéne valahonnan kiszabadítani és milyen lelkiállapotban lenne. Annyi jóérzés pedig szorult belé, hogy ezért ne kezdje cukkolni. Így szó nélkül száll nyeregbe, a varázsitalokra csak bólint egyet, amit Lea búcsúgesztusnak is felfoghat; legfeljebb csak a tekintetében fedezhet fel valami rajongással kevert melegséget. Különben pedig nagyjából minden nála van, amire szüksége lehet. A fegyverövön a kard és a tőr, élelmet meg csak tudnak szerezni útközben is, ha nagyon muszáj. Úgy látszik, sürgős az indulás.*
- Merre? *fordul a lovaghoz. Egyelőre nem nagyon tervez változatos cseverészést a másikkal. Ha pedig útnak indulnak, lesz ideje elmondani, hogy hova mennek és mi az a hely, ahonnan a félvért vissza kell hozni.*
7904. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 18:18:05
Üzenet elküldve: 2017-04-05 18:18:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Vagyis te nem lettél agyonlőve.
*Ezt csak úgy magának jelenti ki. Közben az ő lelki szemei előtt már megjelenik az említett szituáció, meg az, hogy a kocsmáros, meg az óriás megölése után egy pár dühös kocsmatöltelékkel maradt a lány magára.*
- Páran. Férfiak?
*Igazából a kérdésben benne van a válasz is, ez pedig elég még egy csomó vízióhoz.*
- Máskor nem löveted magad tüdőn és akkor gyorsabb leszel. Hozom a holmid.
*Térül-fordul, végtére is kettejük közül csak Aoneer a lassú, viszont ő meg nem akar vele kekeckedni, hogy menjen el a holmijáért maga. Van egy sejtése arról, hogy melyik szobában találja, és lám be is igazolódik. Kifelé menet magához vesz még pár almát, sajnos most nincs idő arra, hogy összeüssön egy pörköltet a férfinak, pedig ennél komolyabbat kéne ennie.
Az istállóban két lovat választ ki egyet az erősebb fajtából Aoneernek, hiszen az talpig vasban van, és egy jámborabbat Laornak, hiszen amaz pedig nem ül olyan biztosan a nyeregben. Ez utóbbit nyergeli is, a másikat Aoneere hagyja. Beletúr a bájitalos szütyőjébe és Becsúsztat 2 Smaradgzöld varázsitalt Laor Vylnis nyeregtáskájába.
. Aztán Laor Vylnis nyeregtáskájába bekerül még 1 Sötétlila varázsital is.
Valamikor ekkor adja oda Aoneer a pénzt, amire Lea értetlenül néz.*
- Megőrzöm a pénzed amíg visszaérsz, de én nem vártam fizetséget. A törpével meg te üzleteltél, majd elintézed vele.
*Ezt már azután mondja, hogy a lovat száron vezetve a kapu felé irányozzák magukat. Ahol Laor strázsál.*
- Vylnis. Elmész Aoneerrel a kikötőbe, és kiszabadítjátok Alyosrát.
*Pereg a parancs, szinte katonás a hanghordozása, de főleg kihallani belőle, hogy ezúttal nem tűri az ellentmondást. Az őrség kérdését nyilván megoldja Lea, úgyhogy ha Laor belekezdene valami ezzel kapcsolatos replikába, akkor intéssel bele tudja fojtani a szót.*
- Tettem pár bájitalt ide. Nem tudom mennyire sérült meg, megsérült-e egyáltalán, vagy, hogy él-e még.
*Ezt már egészen halkan mondja, szinte csak Laornak, de Aoneer is hallhatja.*
- Vigyázz rá.
*állával Aoneer felé biccent.*
- Harmatosan gyenge.
*ezek tények, nem azért mondja el Laornak, hogy amaz ezzel froclizhassa, a helyzet komolysága miatt nyilván amúgy sem tenné. Tartja még a kantárt míg a férfi felszáll, és utoljára még Aoneerhez fordul.*
- Ha úgy érzed, hogy elhagy az erőd.
*Végül átnyújt Aoneer Hraefg Glimriorathannek 1 Vérvörös varázsitalt..*
- Na nyomás!
- Vagyis te nem lettél agyonlőve.
*Ezt csak úgy magának jelenti ki. Közben az ő lelki szemei előtt már megjelenik az említett szituáció, meg az, hogy a kocsmáros, meg az óriás megölése után egy pár dühös kocsmatöltelékkel maradt a lány magára.*
- Páran. Férfiak?
*Igazából a kérdésben benne van a válasz is, ez pedig elég még egy csomó vízióhoz.*
- Máskor nem löveted magad tüdőn és akkor gyorsabb leszel. Hozom a holmid.
*Térül-fordul, végtére is kettejük közül csak Aoneer a lassú, viszont ő meg nem akar vele kekeckedni, hogy menjen el a holmijáért maga. Van egy sejtése arról, hogy melyik szobában találja, és lám be is igazolódik. Kifelé menet magához vesz még pár almát, sajnos most nincs idő arra, hogy összeüssön egy pörköltet a férfinak, pedig ennél komolyabbat kéne ennie.
Az istállóban két lovat választ ki egyet az erősebb fajtából Aoneernek, hiszen az talpig vasban van, és egy jámborabbat Laornak, hiszen amaz pedig nem ül olyan biztosan a nyeregben. Ez utóbbit nyergeli is, a másikat Aoneere hagyja. Beletúr a bájitalos szütyőjébe és Becsúsztat 2 Smaradgzöld varázsitalt Laor Vylnis nyeregtáskájába.
. Aztán Laor Vylnis nyeregtáskájába bekerül még 1 Sötétlila varázsital is. Valamikor ekkor adja oda Aoneer a pénzt, amire Lea értetlenül néz.*
- Megőrzöm a pénzed amíg visszaérsz, de én nem vártam fizetséget. A törpével meg te üzleteltél, majd elintézed vele.
*Ezt már azután mondja, hogy a lovat száron vezetve a kapu felé irányozzák magukat. Ahol Laor strázsál.*
- Vylnis. Elmész Aoneerrel a kikötőbe, és kiszabadítjátok Alyosrát.
*Pereg a parancs, szinte katonás a hanghordozása, de főleg kihallani belőle, hogy ezúttal nem tűri az ellentmondást. Az őrség kérdését nyilván megoldja Lea, úgyhogy ha Laor belekezdene valami ezzel kapcsolatos replikába, akkor intéssel bele tudja fojtani a szót.*
- Tettem pár bájitalt ide. Nem tudom mennyire sérült meg, megsérült-e egyáltalán, vagy, hogy él-e még.
*Ezt már egészen halkan mondja, szinte csak Laornak, de Aoneer is hallhatja.*
- Vigyázz rá.
*állával Aoneer felé biccent.*
- Harmatosan gyenge.
*ezek tények, nem azért mondja el Laornak, hogy amaz ezzel froclizhassa, a helyzet komolysága miatt nyilván amúgy sem tenné. Tartja még a kantárt míg a férfi felszáll, és utoljára még Aoneerhez fordul.*
- Ha úgy érzed, hogy elhagy az erőd.
*Végül átnyújt Aoneer Hraefg Glimriorathannek 1 Vérvörös varázsitalt.
.*- Na nyomás!
7903. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 17:39:43
Üzenet elküldve: 2017-04-05 17:39:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bevallja amit kell, persze, hogy megteszi. Ha egyedül lett volna, vagy ha Laor kerül pácba miatta egy büdös szót nem szólna, de pontosan tudja, hogy nem hátráltathatja a feladatmegoldását és most nem ő az aki a legközelebb áll a mondabeli hős lovaghoz.*
-A csapos megmérgezett, agyonlőttük egymást, Alyo megölt egy óriást. Nem... Nem tudtam kihozni onnan. *Mentegetőzik, nem Leának hanem saját magának. Hiszen oda adhatta volna a lánynak a gyöngyöt, hogy elmeneküljön, ő azonban magát mentette. Persze ki lehet jelenteni, hogy Alyo nem hagyta volna ott csak úgy, és hogy vissza akart menni kimenteni őt a kocsma veszélyes közegéből, de neki ez szimpla magyarázkodásnak hangzik, és ha a saját beosztottja lenne akkor most vágná magát tarkón egy döglött Borzoival.*
-Voltak még ott, páran. *Jelenti ki. Vértet nem látott egyiken se szóval a lány akár meg is ölhet közülük párat. Valószínűleg, vagy inkább reményei szerint ez így is lesz, de a túlerő és az idegen terep miatti bizonytalanság akár végzetes is lehet számára. Elsziszeg egy káromkodást. Ha Alyo meghal, ő nem tudja mit fog tenni.
Mohón iszik, hogy erőre kaphasson és visszamehessen. Valami ételt sem utasítana vissza. Ez után jön a nagyasszony kérdése amitől úgy érzi mintha megint meglőtték volna.*
-Lassúak vagyunk. Kurva lassúak. *Tápászkodik fel alabárdjára. Már akkor el kellett volna küldeni valakit amikor megmondta, hogy a lány a Rumos Rókalyukban van. Most, hogy ilyen szépen elbaszták az időd már valószínűleg nem találja meg a lányt. Rossz, rosszabb és legrosszabb eshetőségek rémképei ostromolják a férfi agyát, de Leanda segítségét nem fogadja el.*
-Számszeríj... sisak. *Lihegi és mutat a háta mögé a házba. Sajnálja a lekezelő és bunkó modort, a tüdejéből ennyire telik. Mintha még mindig fájna valamije, bár ötlete sincs mi lehet az ha egyszer a bájitalok meggyógyították. Az említett két tárgy persze benn van a házban, ledobta őket, hogy könnyebben ki tudjon jönni az ajtón. Ha visszakapja őket akkor meglepődve tapasztalja mennyivel könnyebbnek tűnnek most mint korábban, és ha ezt megkapta akkor már a nő segítségét is hajlandó elfogadni. Elvégre segít, maga sem hiszi el, de ez a nő most épp segít neki, hogy hamarabb eljusson Alyoig.*
-Tessék. Csak lehúz. *Nyom 1400 aranyat számolatlanul Leandana Kagantal kezébe.* -Hrothgaarnak, bájitalokra. *Lehet messze nem elég az amivel előhozakodott. Így viszont máris könnyebben ül fel az új lóra, ha kap, és köti az állat nyakába a gyertyát.*
-Emléktáblára. *Veszi vissza otrombább hangszínét, és várja ki az a szerencsétlen akit a sámánasszony mellé akar beosztani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bevallja amit kell, persze, hogy megteszi. Ha egyedül lett volna, vagy ha Laor kerül pácba miatta egy büdös szót nem szólna, de pontosan tudja, hogy nem hátráltathatja a feladatmegoldását és most nem ő az aki a legközelebb áll a mondabeli hős lovaghoz.*
-A csapos megmérgezett, agyonlőttük egymást, Alyo megölt egy óriást. Nem... Nem tudtam kihozni onnan. *Mentegetőzik, nem Leának hanem saját magának. Hiszen oda adhatta volna a lánynak a gyöngyöt, hogy elmeneküljön, ő azonban magát mentette. Persze ki lehet jelenteni, hogy Alyo nem hagyta volna ott csak úgy, és hogy vissza akart menni kimenteni őt a kocsma veszélyes közegéből, de neki ez szimpla magyarázkodásnak hangzik, és ha a saját beosztottja lenne akkor most vágná magát tarkón egy döglött Borzoival.*
-Voltak még ott, páran. *Jelenti ki. Vértet nem látott egyiken se szóval a lány akár meg is ölhet közülük párat. Valószínűleg, vagy inkább reményei szerint ez így is lesz, de a túlerő és az idegen terep miatti bizonytalanság akár végzetes is lehet számára. Elsziszeg egy káromkodást. Ha Alyo meghal, ő nem tudja mit fog tenni.
Mohón iszik, hogy erőre kaphasson és visszamehessen. Valami ételt sem utasítana vissza. Ez után jön a nagyasszony kérdése amitől úgy érzi mintha megint meglőtték volna.*
-Lassúak vagyunk. Kurva lassúak. *Tápászkodik fel alabárdjára. Már akkor el kellett volna küldeni valakit amikor megmondta, hogy a lány a Rumos Rókalyukban van. Most, hogy ilyen szépen elbaszták az időd már valószínűleg nem találja meg a lányt. Rossz, rosszabb és legrosszabb eshetőségek rémképei ostromolják a férfi agyát, de Leanda segítségét nem fogadja el.*
-Számszeríj... sisak. *Lihegi és mutat a háta mögé a házba. Sajnálja a lekezelő és bunkó modort, a tüdejéből ennyire telik. Mintha még mindig fájna valamije, bár ötlete sincs mi lehet az ha egyszer a bájitalok meggyógyították. Az említett két tárgy persze benn van a házban, ledobta őket, hogy könnyebben ki tudjon jönni az ajtón. Ha visszakapja őket akkor meglepődve tapasztalja mennyivel könnyebbnek tűnnek most mint korábban, és ha ezt megkapta akkor már a nő segítségét is hajlandó elfogadni. Elvégre segít, maga sem hiszi el, de ez a nő most épp segít neki, hogy hamarabb eljusson Alyoig.*
-Tessék. Csak lehúz. *Nyom 1400 aranyat számolatlanul Leandana Kagantal kezébe.
* -Hrothgaarnak, bájitalokra. *Lehet messze nem elég az amivel előhozakodott. Így viszont máris könnyebben ül fel az új lóra, ha kap, és köti az állat nyakába a gyertyát.*-Emléktáblára. *Veszi vissza otrombább hangszínét, és várja ki az a szerencsétlen akit a sámánasszony mellé akar beosztani.*
7902. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 12:51:08
Üzenet elküldve: 2017-04-05 12:51:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tiszta konyharuhát még a kancsó vízzel együtt hozta, farzsebébe tömve annak csücskét, így farok módjára lobogott utána. A vizet ugyan odaadja a férfinak, de azért belemártja a konyharuha csücskét, hogy aztán letörölhesse Aoneer száját és állát vele, mert így olyan nyomorultul néz ki, hogy menten megsajnálja.*
- Küldök valakit, de tudnom kell, hogy mi történt, és hogy mit talál majd.
*Lehet, hogy Aoneer minden épeszű gondolat nélkül visszavágtatna, de Lea nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen felelőtlen legyen. Egy embere lehet, hogy elveszett és nem veszejtene el egy másikat is. Szívesen nekiszegezné Aoneernek a kérdést, hogy mégis mi a jó égért hagyta ott, és hogy a vérben került ide, de ezek itt és most teljesen lényegtelen kérdések. Az a lényeges, hogy az ember, akit odaküld fel tudjon készülni a nehézségekre. Nem gondolja, hogy Aoneer netán szándékos gonoszságból, a thargok iránti zsigeri gyűlölete miatt hagyta volna hátra a lányt, akkor nyilván nem is akarna rögtön visszamenni érte.
Érdekes az élet, reggel még mennyire meg akarta taperolni Aoneert, erre tessék az élet tálcán kínálja oda, a bökkenő csak az, hogy reggel szextől bűzlött, most meg a saját vérétől. Az előbbi valahogy delejezőbben hatott Leára, de az mostanra tökéletesen elmúlt. A konyharuha újabb csücskét nedvesíti meg - a már összevérezett-maszatoltat nyilván nem mártja újra bele abba amit ivásra szánt a férfinek -, hogy letörölgesse a nyílvessző egykori helyét.*
- Igyál. És adj magadnak egy kis időt.
*Mármint azután, hogy felhörögte azt a termetes csulát. Helyre rántja Aoneert a bájital lassacskán, de semmi sem sikerülhet azonnal. Lea feláll. Őszintén sajnálja a másikat, főleg az igen kiszolgáltatott helyzete miatt, amivel esze ágában sincs visszaélni egyébként, csak annyira, amennyire ezt Aoneer érdeke megkívánja.*
- Akkor maradsz, vagy mész te is?
*Ha az előbbi, akkor magára hagyja, ha utóbbi akkor segít neki lábra állni. Már amennyiben elfogadja a segítséget ebben. Lea nem fog megsértődni, ha lerázza magáról a segítő kezet. Ha így van, ha nem, akkor is az istálló felé irányítja, ha kell akkor támogatja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tiszta konyharuhát még a kancsó vízzel együtt hozta, farzsebébe tömve annak csücskét, így farok módjára lobogott utána. A vizet ugyan odaadja a férfinak, de azért belemártja a konyharuha csücskét, hogy aztán letörölhesse Aoneer száját és állát vele, mert így olyan nyomorultul néz ki, hogy menten megsajnálja.*
- Küldök valakit, de tudnom kell, hogy mi történt, és hogy mit talál majd.
*Lehet, hogy Aoneer minden épeszű gondolat nélkül visszavágtatna, de Lea nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen felelőtlen legyen. Egy embere lehet, hogy elveszett és nem veszejtene el egy másikat is. Szívesen nekiszegezné Aoneernek a kérdést, hogy mégis mi a jó égért hagyta ott, és hogy a vérben került ide, de ezek itt és most teljesen lényegtelen kérdések. Az a lényeges, hogy az ember, akit odaküld fel tudjon készülni a nehézségekre. Nem gondolja, hogy Aoneer netán szándékos gonoszságból, a thargok iránti zsigeri gyűlölete miatt hagyta volna hátra a lányt, akkor nyilván nem is akarna rögtön visszamenni érte.
Érdekes az élet, reggel még mennyire meg akarta taperolni Aoneert, erre tessék az élet tálcán kínálja oda, a bökkenő csak az, hogy reggel szextől bűzlött, most meg a saját vérétől. Az előbbi valahogy delejezőbben hatott Leára, de az mostanra tökéletesen elmúlt. A konyharuha újabb csücskét nedvesíti meg - a már összevérezett-maszatoltat nyilván nem mártja újra bele abba amit ivásra szánt a férfinek -, hogy letörölgesse a nyílvessző egykori helyét.*
- Igyál. És adj magadnak egy kis időt.
*Mármint azután, hogy felhörögte azt a termetes csulát. Helyre rántja Aoneert a bájital lassacskán, de semmi sem sikerülhet azonnal. Lea feláll. Őszintén sajnálja a másikat, főleg az igen kiszolgáltatott helyzete miatt, amivel esze ágában sincs visszaélni egyébként, csak annyira, amennyire ezt Aoneer érdeke megkívánja.*
- Akkor maradsz, vagy mész te is?
*Ha az előbbi, akkor magára hagyja, ha utóbbi akkor segít neki lábra állni. Már amennyiben elfogadja a segítséget ebben. Lea nem fog megsértődni, ha lerázza magáról a segítő kezet. Ha így van, ha nem, akkor is az istálló felé irányítja, ha kell akkor támogatja.*
7901. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-04-05 09:48:40
Üzenet elküldve: 2017-04-05 09:48:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja kitépni magát, és lassan belesüpped egy mély tehetetlenségbe. Már azon gondolkozik, hogy kinyúl az alabárdért és azzal téríti jobb belátásra a nőszemélyt, ha finoman nem megy, de aztán mégsem teszi. Még egy reménye van Leával szemben, és nem egyáltalán nem hálás senkinek semmiért amíg a lány nincs biztonságban. Addig az egész világ csak áruló, és többek között Leanda is felelőns azért, hogy a kikötő ma az ami.
Nem sír, de azt kívánja bár tudna. Úgy látszik a sok éves fapofa amivel mások szenvedését nézte ezúttal a saját képére is rátapadt. Vagy a vérveszteség az ami miatt már nincs elég víz a szervezetében könnyek alkotásához.
Végül beadja a derekát, és kinyitja a páncélt, meg az alatta lévő ruházatot, megmutatva a sebet ahol a nyíl bement és amiből most alig látszik valami. Kezével lekaparja az oda száradt vérmaradványokat. Vér kéne belé. Talán ha megissza egy csirkéjét, vagy disznóét az elég lesz, nem ért az orvosláshoz. Meg persze próbál felülni a ház aljába, mert valamin mégiscsak meg kell támaszkodnia. Elég büdös, a seb és a vér bűze rajta ragadt. Ezt a készségességet Lea csak akkor láthatja amikor visszajön a vízzel. A férfi tekintete pedig továbbra is, mérges és szomorú.*
-Akkor küldj mást. *Mondja fáradtan, recsegve, de már nem köp vért ami mindenképpen jó jel, csak a szája körül és az állán van egy elég megtermett folt amit nem vett észre és épp ezért nem tud letörölni.*
-Csak van még használható férfi a városban. Fél óra az út, nem... *Hangja most már nem a vér hanem valami a torka mélyén képződő slejm miatt csuklik el amit fel is krákog, hogy aztán a ronda sárga nyúlós gombócot kifolyassa az ajtó elé, igyekezve távol tartani azt saját véres vértjétől. Aoneer jelenleg minden csak nem vágyfantázia, a beteges és mocskos kinézet alatt még mindig ugyanazok a formák vannak de azok is elvesztették korábbi színüket, feszességüket. Erejüket. Hasa bágyadtan hullámzik, arcélén annyi az alvadt vér, hogy eltorzítja az alakját, egyik keze remeg az alabárd nyelén, és mégis úgy kapaszkodik bele mintha az élete függne tőle. Mintha ebben látná az utolsó esélyét arra, hogy még felépül.
A szellemjáró szavai azok amik megint visszarántják, és arcát komoly izommunkával kegyetlen grimaszba tornázza. A szerencsétlen semmirekellő katona ismét úgy néz valamit messze messze, délen megmentőjének fürtjei mögött, mintha fel akarná gyújtani a világot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja kitépni magát, és lassan belesüpped egy mély tehetetlenségbe. Már azon gondolkozik, hogy kinyúl az alabárdért és azzal téríti jobb belátásra a nőszemélyt, ha finoman nem megy, de aztán mégsem teszi. Még egy reménye van Leával szemben, és nem egyáltalán nem hálás senkinek semmiért amíg a lány nincs biztonságban. Addig az egész világ csak áruló, és többek között Leanda is felelőns azért, hogy a kikötő ma az ami.
Nem sír, de azt kívánja bár tudna. Úgy látszik a sok éves fapofa amivel mások szenvedését nézte ezúttal a saját képére is rátapadt. Vagy a vérveszteség az ami miatt már nincs elég víz a szervezetében könnyek alkotásához.
Végül beadja a derekát, és kinyitja a páncélt, meg az alatta lévő ruházatot, megmutatva a sebet ahol a nyíl bement és amiből most alig látszik valami. Kezével lekaparja az oda száradt vérmaradványokat. Vér kéne belé. Talán ha megissza egy csirkéjét, vagy disznóét az elég lesz, nem ért az orvosláshoz. Meg persze próbál felülni a ház aljába, mert valamin mégiscsak meg kell támaszkodnia. Elég büdös, a seb és a vér bűze rajta ragadt. Ezt a készségességet Lea csak akkor láthatja amikor visszajön a vízzel. A férfi tekintete pedig továbbra is, mérges és szomorú.*
-Akkor küldj mást. *Mondja fáradtan, recsegve, de már nem köp vért ami mindenképpen jó jel, csak a szája körül és az állán van egy elég megtermett folt amit nem vett észre és épp ezért nem tud letörölni.*
-Csak van még használható férfi a városban. Fél óra az út, nem... *Hangja most már nem a vér hanem valami a torka mélyén képződő slejm miatt csuklik el amit fel is krákog, hogy aztán a ronda sárga nyúlós gombócot kifolyassa az ajtó elé, igyekezve távol tartani azt saját véres vértjétől. Aoneer jelenleg minden csak nem vágyfantázia, a beteges és mocskos kinézet alatt még mindig ugyanazok a formák vannak de azok is elvesztették korábbi színüket, feszességüket. Erejüket. Hasa bágyadtan hullámzik, arcélén annyi az alvadt vér, hogy eltorzítja az alakját, egyik keze remeg az alabárd nyelén, és mégis úgy kapaszkodik bele mintha az élete függne tőle. Mintha ebben látná az utolsó esélyét arra, hogy még felépül.
A szellemjáró szavai azok amik megint visszarántják, és arcát komoly izommunkával kegyetlen grimaszba tornázza. A szerencsétlen semmirekellő katona ismét úgy néz valamit messze messze, délen megmentőjének fürtjei mögött, mintha fel akarná gyújtani a világot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734